Nyírvidék, 1888 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-22 / 17. szám

N Y í R V I D É I£." 356,

1 Szabolcs vármegye alispánjától. 1888. A járási föszolgabiráknak és Nyíregyháza város polgármesterének. A m. kir. belügyminiszter G032/88. számú körrendeletét a lehető legszélesebb körben leendő közhírré tétel végett másolatban közlöm. Nyíregyházán, 1888. márczius 29 én. Alispán helyett: Miklós László, főjegyző. (Másolat.) M. kir. belügyminiszter 6082/VIII. sz. Körrendelet. A Linzben székelő alsó-ausztiiaí országos bizottság f. év január hó 17 én 14,365 szám alatt kelt átirata szerint, fel vau arra jogosítva, hogy a halli jódfürdőket használni óhajtó vagyontalanokat, fizetési kedvezményekben részesíthesse azon esetben, ha azon kedvezmények, illetőleg ármérsékletek iránt a bizottsághoz előzetesen folyamodvány nyujtatik be. Igen gyakran megtörténik mindazon által, hogy a különféle országokból ezen fürdő helyre érkeznek egyének a nélkül, hogy a fenti bizottsághoz előzetesen árkedvezményekért folyamodtak, vagy ebbeli folyamodványaik eredményét bevárták volna, s a fürdők használata tekintetében árleengedést kérnek, a minek azonban a fürdőkezelőség helyt nem adhat azon okból, mivel erre feljogosítva nincsen. Ily körülmények közt a nevezett fürdő kezelőség nem egyszer zavaroknak tétetik ki. Hogy az ily viszásságok a jövőre nézve elkerültessenek, a többször hivatolt országos bizottság ezen ügy szabályozása czéljából elhatározta, hogy mindazon felek, akik a halli fürdők használata körüli árkedvezményért, vagy az ottaui szegény fürdő-kórházban való felvételért ezen országos bizottsághoz Linzben előzetesen nem folyamodtak, s az ugyanezen bizottságtól eziránt nyert engedélyüket a fürdőbe való megérkeztükkor előmutatni nem képesek, feltétlenül a teljes árjegyzék szerinti illetékek lefizetésére fognak köteleztetni A megjelölt országos bizottság fenti intézkedését tehát azzal tudatom a törvényhatósággal, hogy annak a törvényhatóság területén való közzétételét megfelelő módon, és pedig tekintettel a fürdőidény közeli beálltára, mielőbb eszközölje. Budapesten, 1888 ik évi márcziui hó 6-án a miniszter helyett: Lukícs György, s. k. államtitkár. Költöző községek. Elhagyja ősei telkét Tisza-Eszlár és Nagyfalu népe. Követi majd példíjokat Tisza-Lök és Rakamaz. Mert kergeti őket a Tisza árja. Ez a megmegujuló veszedelem, mely a katasztrófák nélkül való évek szorgalommal és igyekezettel szerzett gyümölcsét pír nap alatt teszi semmivé. Mint a darut, gólyát, meg a fecskét s más vándorló madárt az ősi fuvalom, úgy hajtja ezt a népet biztosabb vidékre egy csalhatatlan igazságú ösztön, mely őrzője a létnek, fi ik és unokák jövendőjének. Keserű megpróbáltatások árán lehet csak ilyen elhatározásra jutni. Csak akkor, mikor minden egyéb lehetőség jó reménységének a végső szála is megszakad! Mikor eltűit már az utolsó szalmaszál is, melyhez a fuldokló horgonyát veti. Nem kicsi az a feladat, mely a közigazgatási hatóságra e kérdés fölvetődése által hárul. Négy község lakosságának eltelepülése, rendezése a tulajdonjogi viszonyoknak úgy, hogy aki amit a régi fészekben ott hagy, azt az uj hazában megtalálja, hogy ne legyen koldus az ott, aki az elhagyott földön a jólétnek vagy legalább a megélhetésnek föltételeit már megszerezte, s kit ebből a helyzetéből egy el nem hárítható s mondjuk úgy, hogy reá zúdított veszedelem kergetett ki: nagy körülA „NY1RVIJDÉK" TÁROZÁJA. A legnagyobb magyar életrajza vázlatban. Irta 8 a nyíregyházi kereskedő ifjak Széchenyi esté'yéu ápril hó 8-in felolvasta : Leffler Simuel. (Folytatás.) Rövid 10 év leforgása alatt a kitüuő katonából komoly ismeretekkel gazdag hazafi lett. Di » belső változáson átment komoly férfiú' hazájában még senki sem ismerte, mindazáltal egyetlen dicső tett elég volt, hogy neve az egész ország előtt egyszerre ismereté legyen. Ezen magasztos tettéről akarok első helyen megemlékezni, de megelőzőleg legyen Bzabad némi visszap Hántást vetui az akkori idők viszonyaira. Ferencz király 1825 juliushó 3-án Bergamoban kelt királyi levelével, ugyanezen év szeptemberhó ll-ére h vta egybe a nomset által rég sóvárgott országgyűlést. Ezen országgyűlés nevezetes m .rad hazánk történetében azért, mivel oly reform mozgalmit indított meg, mely 23 éves folytonos és növekedő tevékenységével az ősi alkotmánynak egészen uj — és biztosabb alapokra helyezéséhez, az 1848 ki alkotmányhoz vezetett. E reform-mozgalom első ténye: a nemzeti nyelv biztosítása s kifejlesztése érdekében a magyar akadémia megalapítása volt. Hosszadalmas lenne ec letelni azt a szivet ós elmét megragadó hatást, melyet Farencz király gyakorolt az egybegyűlt rendekre, midőn személyesen olvasta fel a trónbeszédet, mely a multakra fátyolt borítva, békülékeny hangon szól a múltról a biztatólag a jövőre; esik azt jegyzem meg, hogy midőn — állítólag — felséges asszonyunk a királyné kiment a szállából, a nyakába esett ő felségének és sírva összecsókolták egymást, nagyon meg lévén indulva a magyar nemzetnek kimutatott szeretete által ; hosszas — bár épületes — lenne azon j des beszédekre utalnom, melyeket a kor jeles képviselői — egy Kolozs váry Miklós győrmegyei, Bezerédy György veszprémi, b. Sztojka Imre, Péchy Imre pestmegyei s végül az, kit tekintést, részletekre kiterjedő figyelmet s elfogultság nélkül való itélő képasséget igényel. Az a felterjesztés, melyet a vármegye alispínja ez elodázhatlan kényszerűséggel felmerült kérdésben a belügyi és közlekedésügyi miniszterekhez intézett, s az a rendelkezés, melylyel az érdekelt járások főszolgabíráinak ez ügy elősegítésére az utasítást megadta: a legjobb reményekkel biztathatja e szerencsétlen községek lakosságát. Mert biztosak lehetnek arról, hogy a közigazgatási hatóság a leghathatósabb támogatásban fogja őket részesíteni, s hogy abban a munkában és áldozatokban, melyet e kérdés megoldása igényel, az egész vármegye közönsége résztveend. És segíteni kell ebben az államnak is. Az a csapás, mely a mi vármegyénket s ezen kivül még az ország annyi vidékét sújtotta, nem lokális szerencsétlenség, melyet a „segits magadon, s az isten is megsegít" elvének receptjével lehet gyógyítani. Az a helyzet, melyet ez az árvíi teremtett, országos kérdés, melynek megoldása az egész ország összes lakosságának terhe éj kötelessége. Folyóink szabályozásnak kérdését az idei árvízkatasztrófák mint létkérdést ékelték be a halasztást nem szenved'iető országos ügyek napirendjébe. A Tisza, Maros, Szamos és Körös árja veszedelmének kitett területek nép) a szabályozás kérdésének alapos reparációja révén menthető csak meg. s csak úgy, ha e munkában s terhei lek viselésében az egész ország részt vesz. Segíteni kell a mi elpusztult községeinket is az államnak, melynek kormánya kezében az államot fentartó erők mind összefutnak. A csángó-magyarok betelepítését is — igen helyesen — az állani kormánya által megoldan ló feladatok közé soroztuk; ilyennek kell tekinteni azt a kérdést is, midőn néhány községe Szabolcs vármegyének, az árvíz veszély ellen való további küzdelem lehetetlenségét belátva, földjeit és tűzhelyét a természetes medréből erőszakosan és emberi elbizottsággal kiszorított folyónak átengedi, s más, bizto.abb földön uj hazát keres. Jönnek a színészek! R kitó sziuű plakátok a falakon, vendéglőkben és kávéházakban hirdetik, hogy jönnek a ssinészekl A zöld 8égpiacz-téri rozoga arénában sürgősen folyik a n:unka, a korhidt oszlopokat, gerendákat ujjakkal cserélik föl, a padokat fölsúrolják, s májúi 1-sojéu bavonúl Taília e megfoltozott csarnokába a debreczeui sn itársula'. A legelőkelőbb magyar vidéki színtársulat, 56 taggal összealkotva, akik közül nem egy első rangú és országosan ismert tehetség. Bzony nem ép in magfelelő Thália-t>mplom e díszes társaság befogadására a korhadt fabódé. DJ mikor még ehez is olyan sok hircie-hurcza után tulott hozzá jutni a tirauUt, s csak úgy, hogy magukra vállalták a hitóság által elrendelt u

di ások és javítások költségeinek viselését. Nagy hiba lenne, ha a társulat vezetői valami túlságos reménykedéssel lennének itteni mütödesük anyagi sikerei iránt. Kózönségüak, mely a sanyarú közgazdasági viszonyok nyomását nagyon is érzi és nehezen viseli, alighi leez képes arra, h)gy e nagy apparátussal s ezzel járó nagy regievei működő tár-u'atot, az általa S^oboizlai Pap István debreczeni lelkész a >rettenetes« névvel valóságos fl igellumnak nevez, a kor legnagyobb szónoka Nagy Pal sopion:negye követe — mondtak a magyar nyelv és nemz 'ti közoktatás érdekében, mely kérdés diadalrt emelésében vármegyénk követe gróf Djss.wífy József is közremű tödött. A magyar nyelv — fájdilom — még uem volt otthonos itthon! Mindenfelé latinul, vagy ami még bántóbb volt, némitül folyt a hivatalos ügyek in'ézése. A magyar hazát kormányzó törvények is latiuul Írattak míg és latin nyelven tanácskoztak a reudek akkor, midőn a magyar nemzet legsz mtebb érdskeiről, a nyelv és fej

:ődés eszközeiről vitatkoztak. Képzelhető tehát azou óriási hitás, midőn egy huszárkapitány 1825. ok'óber 12 én a sérel nek tárgyában alsó táblai nuucum védelmére migyarul szólalt fel. Es hallatlan e3et volt akkor, főleg az elnöklő nádor jelenlétében, kinek ked'éért rendisen latiuul folyt a Uuácsko;á9. A píldt gyújtott és még az nap számos felszólaló ajkáról h mázott bájosan a magyar bzó. DJ a m.'gdcsőü't gróf nim ezen logislegel.ő sze rep'ése vonja ba nagy nevét a hilhatatlanság glóriájával, hanem az 1825. évi november hó 3 án történt tellép'.se. Ugyanis a követek már hosszasan tanácskoztak a tzm.egen lévő magyar nyelv és közoktatás kérdése felett, midőn egyszerre közfeltünés mellett, a hillgatóság korébői egy férfi 1 p elő, néhány lépíssel az asz álhoz közelit a ily szavakra nyili't ajka.: »Nekem itt szavam nincs; d) ha fe'á'il oly intézet, mely a magyar nyelvet kifejti és azzal segíti honosainknak magyarokká neveltetését: jószágaimnak egy esztendei jövedelmét feláldozom. Teszem ezt érett inegg indoláasal, azért czélra vezettető fel vigyázást kívánok, hjgy a nemzetnek ajáulott suaima el ne pazaroltassék. Nem azért cselekszem ezt, — ugyinond — hogy vívatok tt kupjak érte; nem is azért, hogy másokat hasonló tettre tüzeljek. Ezt uem minden teheti ugy, mint én. É-i nőtelen ember és katona vagyok. Szükségleteim szerények!* nyújtandó szellemi élvezetnek imgfelelő jutalmazásban részesítse. Az az intelligencia, melyre e tekintetben egész biztossággal számítani lehet, mint mondani szokták, egy színházi közönséget kép)z, s vagyoni viszonyai szerint, kevés kivétellel, nem igen kép^s arra, hogy a hit hétre, vagy két hónapra terjedő saison alatt tz elő;.diso inak állaudó látogatója legyen . Nagy anyigi sikerekről nem lehet szó, de azért a felől is bizonyosak vagyunk, hogy közönségünk, mint idáig, ú;y az idén is juttatni fog szillemi igényei kielé. gitésére annyit, mely egy nagyobb veszteség kalamitása ellen a társu'atot biztosítja. Mprt i itelligens köz ínségünk végi-e is nem vonhatja meg magától azt a szillemi táplálékot, melyet az esztendő néhány hetén át a színészet neki nyújthat. Sokan a szirint hajlandók megítélni valamely nép uoüreltségét, hogy — mennyi szappant fogyaszt; — pedig sz intel igencia ismérvét sokkal inkább abban lehet föltalálni, hogy minő szellemi táplálékot fogyaszt el. S igy valamely vidék intelligenciáját kétségbevonhatatlanul meg lehet ítélni abból, hogy minő élvezetekst keres, hogy miben találja mulatságát a hogy mily áldozatokat hozaz irodtlom és mű/észét iránt. Igy van ez a színészettel is. Ha valamely város színtársulata küzd az önfentartássd éa nyomorog, az erős kritika már magában véve is az illető vidék műveltségére. És ha jó póidi.ra akaru ik hivatkozni, néhány derék vidéki város mellett, Ott vau a főváros, melynek publikuma oly sok színházat fenn tud tartani a drága belépti dijak és a mindenuapi kenyér még nagyobb drágasága mellett. A kik s ivükön vis lik vidékük kulturális hiladását, a kik tartanak valamit vidékük s igy szűkebb hazájuk reputációjára, azoknak mindent el kell követniök, hogy ha városukba színtársulatot fogadnak, ne kelljen ennek szégyennel távoznia, mert ez a szégyen részben a városra is száll. Meg kell válogitui a 6ZÍn'ársul*tokat, de azután pártolni is kell s nem szabad engedni, hogy a azinielőadásoknak mind -nféle cirkuszokkal, komédiákkal s más mulatságokkal konkurrenciiit csináljanak. Mert meggondolandó, hogy Magyarországon a színészet nem csak szórakoztatás, hanem nemzetiségi éa politikai tényező. * * * A debreczeni sziotársu'at a következő jelentéssel tudatja városunkba való j ivetelét. Előleges szinházi jelentés. Vau szerenciém Nyíregyháza város mélyen tisztelt közönségével tisztelettel tudatni, hogy a debreczeni városi színházhoz szervezett dráma, vígjáték, népszínmű és operette színtársulatommal folyó évi május hó 1-én Nyíregyházára érkezem éa előad isaimat az ujonan kijavított színkörben és a nyíregyházai színkörhöz teljesen ujonan festett dí izletekkel kedden, május hó 1 én fogom megkezdeni. Társulatom tagjú a következők: Nők: V. Margó C .élia, I. operette és népszínmű primadonna. B ikésay Rózsa, drám ii és vígjátéki s-íende. Eilmger Ilona, operette, népszínmű énekesnő és vígjátéki niiva. Kaczér Nina, végjátéki szende. Kopácsy Juliska, I. operette coloratur énekesnő. Lászyné Etel, hősnő és drámai anya. Locsarelme Gizella, operette alt énekesnő és komika. Róuaazékiné Irén, fiatal hősnő és társalgási. V. Nagy Katic:a, seg d-szende és társalgási. Ábrányi Mari, Báthory Rózs

1, Dorsu L

:na, H

jgyessy Gyuláué, Kocsis Midőn a közlelkesedés mámora eloszlott e felszólalás után, bizalmasan kérdik tőle: ,,Miből él a gróf egy évig?" „Majd eltartanak barátaim!" volt a lakonikus válasz A', alapítvány összege 60 ezer forintban lett megáll p tva. Hi azt lrnaők, hogy a miudjnről naplót vezető Széchenyi e tettét valami hangzato; szavak kíséretében jegyezte fel, akkor csalódnánk. Az ezen napra vonatkozó napló jegyzete igy hangzik: »Iu deu Circular-Sitzuig gesprochen u íd mich mit allén meinen Landleuten verfeiudet.* H)gy kell e sajátszerű nyilatkozatot érteni? Hát csak ugy, hogy a ,,Lmdleute" alatt a főranguak azon nagy részét értette a nemes gróf, kik csökönyös maradással a multak emlékein csűjgtek és miat a bécsi udvar lovagjai, hogy ne mondjam, szolgái, nem sziveseu nézték a magyar nemzet uj életre ébredésének pirosló hajnalát! Nem telt bele 10 nap és már 154 ezer forint volt együtt, mely ciukhamar 250 ezerre szaporodott és lehetővé tette a »Magyar Tudós Táraaság« felállítását. És hogy ez az intézet, mely kezdetben csak nyelvmivelő társasággá alapíttatott, mt már a tudományok akadémiájává fejlődött, ez sziotén a Széchenyi alapeszméje, szintén az ő érdemének mondható. Tisztelt Uraim! Kötelességemnek tartottam, hogy első helyen a nag/ emlékű hazafi ezen legelaő feliépéBéről emlékezzem meg önök előtt, de nem nagyitok, ha az

1-, mondom, hogy hazánk anyagi jólétének emelésében, az ipír éa kereakedelem es.-.kizeinek megteremtésében és módozatainak megjelölésében van legalább is annyi érdemi, miit a mennyit a mü/eltaégi tényezők emelése körül szerzett v

0't. S ez azon pont, m ilynél önök, mint a kareskedelmi ifjúság egylete, mélyen érzett hálával eltelve emlékeznek mag a legnagyobb magyar Széchenyi litván gróf nagy tetteiről, ez az, amiért oly lelkesedéssel tökélték el ünnepit s?entelni az ő emlékének. Oy nagy az ő tevékenységének mezeje, hogy azon csak áttutni ii elménkben fárasztó, hát még véghez is