Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-02-20 / 8. szám

NYÍR Vfl I D É K.« értekezlet összehívása által ujabban is jelét adta azon meleg érdekeltségének, melyiyel megyénk anyagi jó­léte s ennek közügyei iránt viseltetik, őt egyhangu­lag felkérte, hogy a tervezett vasút létesítése tárgyá­ban a forma szerénti megalakulásig szükséges s jelen közgyűlésen az elnöki tisztet elfogadni kegyeskedjék. Elnöklő főispán az érdekeltség bizalmát megkö­szönvén, A közgyűlést megnyitottnak jelentette ki s az érdekeltség helyeslése mellett, a közgyűlési jegyző­könyv vezetésére Szesztay Károly egyik kezdeményezőt hivta föl. Szesztay Károly, Yidliczkay József, Székely Bene­dek, Krasznay Gábor, Kállay András, Zoltán János és Szögyényi Emil felszólalásaikkal a vita berekesztetvén, a közgyűlés egyhangú helyeslése mellett, elnöklő főispán ur Ő méltósága a következő határozatot mondotta ki. A közgyűlés az olcsóbb kivitelű, de a gazdasági érdekeknek megfelelő helyiérdekű gazdasági vasútnak a Tiszáig leendő kiépítését fogadta el, annak létesí­tésére egy ideiglenes központi, s községenként egy szűkebb körű létesítő bizottságot alakit, megbízván a központi létesitő bizottságot, hogy a kezdeményezők által javasolt, vagy az általa jónak látott vasút irányt műszakilag tanulmáuyozva, állapítsa meg a kezdemé­nyezőkkel annak ábaláuos tervezete s költségvetését, más hasonló gazdasági vasútra vonatkozó adatok be­szerzése mellett készíttesse el, eszközöltesse ki az elő­leges muukáltatási és építési engedélyt a magyar állam, a megye s az érdekelt vasútak igazgatóságától, eszközölje ki a hasonló vasútaknál elérhető segélye­zést, a törvényszerű részvény-társulat ínegalakultáíg képviselje az érdekeltséget, s intézze a vasútválla­lat ügyeit. Ezen ideiglenes létesitő központi bizottságba egy­hangúlag megválasztattak: Elnökntk: Kállay András. Alelnöknek: Zoltán János. Rendet tagoknak: Krasznay Gábor, Somogyi Gyu la, Glück Dávid, Szesztay Károly, Fráter Sándor, Hé­czey László, Okolicsányi Lajos, Frftnkel Sámuel, Szeut­marjay Dienes, Gonda Balázs, gr. Lónyay Gábor, Bleuer Mór, Bossan Jakab, Csillag Kálmán, Nozdroviczky Je­nő, Almásy István, Szögyényi Emil, Koczok László. A vidéki bizottságba beválasztattak: Nyirtgyházáról: Bencs László elnök, Baruch Mór, Ko-vács László, Nyiri Ferencz, Flegmán Lipót, Korn­stein Ignácz, Meskó László, Vidliczkay József, Jármy Ödön, Szeszich Lajos. Kótajhól: Fráter Sándor elnök, Jármy Márton, Tóth Lajos, Mandel Albert, Szamueli Lajos, Hajós Emil. Gáváról: Fríinkel Sámuel elnök, Baráth Imre, Pethő Antal, Andó Sámuel. VtncsellSröl: Gr. l'ongrácz Jenő eluök, Szent mariay Dénes, Tárczy Károly, Heri Mihály, Gyuricza József. Szabolcsról: Kun Mátyás elnök, Tomory Atidrás, Nagy János. Baltáról: Veres János elnök, Horváth Gyula és az ev. ref. lelkész. Viss, Kenézlő és Zalkodról: Bónis Barnabás el­nök, Farkas Ferencz, Szepsy Gyula, a lelkész és jegy­ző urak. Berczelröl: Okolicsányi Lajos elnök, Orosz Jó­zsef, Ormós Miklós, Ormós László, Zsoldos Ferencz, Szögyényi Jenő. Paszabról: Gonda Balázs elnök, Sárközy Aurél, Oláh Simon. Ibrányból: Gr. Lónyay Gábor eluök, Bleuer Mór, Csillag Kálmán, Bosán Jakab, Ibrányi Zsigmond. Halászból: Kállay András elnök, Simák Jáuos, Budaházy Pál, Hönsch Miklós, Blahunka József, Kiss Elek, Sárközy Aurél. Dombrádról: Nozdroviczky János, eluök. Almásy István, Moravek Gusztáv, Heiszler József, Ferenczy Emil, Orosz Sándor, Marton Ferencz, Marton András. Kányáiról: Suszter N., prépostsági tiszt elnök, Zilay István, a jegyző s biró. Vereimartról: Liszkay József elnök, a biró és jegyző. Besztcreczröl: Zsoldos Kálmán elnök, Ducs György, a jegyző és biró. Megyerröl: Repeczky Andor elnök, a ref. lel­kész, jegyző és biró. A vidéki bizottság feladatáúl a központi léte­sitő bizottság támogatása, a hozott határozatok végre­hajtása, a törzs részvények jegyeztetése s a községek érdekei képviselete jelöltetik ki. Ezen határozatról a megválasztott bizottsági tagok jegyzőkönyvi kivonaton értesitendők. A tárgy kimerítve levén, eluöklő főispán ur 0 méltósága a jegyzőkönyvnek saját elnöklete alatti hi­telesítésére Kállay András, Zoltán János és Miklós j László urakat küldvén ki, s miután a jeleuvo'tak ne­vében Baruch Mór a közgyűlés köszönetének adott vol­na kifejezést, a közgyűlést berekesztette. Kelt mint fent. Hitelesíttetett: Jegyzette: Nyíregyháza, 1887. február 10-éu. Graefl József, Szesztay Károly, elnök. közgyűlési jegyző. Kállay András, Zoltán János, Miklós László. A himlő. Erről az emberpuBztitó és leány csufitó gonosz baj­ról következe közérdekű czíkket közölt a > Kalocsai Néplap*. A lefolyt évben hazánk fővárosában a himlő nagy mértékben dult és átment, hevével alább nem hagyva az 1887-ik évre is. A statisztikai adatok szerint a védhim­lővel be nem oltott himlős betegeknél a halálozás roppant nagy volt, mert 100 beteg közzül 68 halt el. A kolera is dult Budapesten a lefolyt évben és 100 közzül 35 halt el ezen bajban. A himlőben tehát aránylag kétanQyian haltak el, mint a kolerában; a himlő tehát kétszerte ve­szélyesebb a koleránál. A himlő ellen azonban csaknem biztosan védekez­hetünk a beoltással, míg a kolerának nincs ilyen ellen­szere; azért a rettentő himlő betegség a beoltottakra nézve kevésbé félelmes. A beoltottak ritkábban kapják meg a himlőt, mint a be nem oltottak s ha megkapják is — számokban be­szélve — négyszerte kevesebben haltak el közzülök himlő­ben, mint a be nem oltottak közzül. Azonban a beoltás hatása csak 7—8 évig tart; azért ilyen időközben az oltást ismételni kell. Az ismételten beoltottakuál igen ritkán fordul olő a himlőbetegség s ha mégis előfordul, az oly csekély fokú, hogy alig végződik halállal. Ebből láthatni a himlőoltás, különösen az ismételt oltás roppant előnyét. És mégis hányan veszik a beoltást közönyösen ? ! Hányan vaunak, akiket könyelmü szüleik még gyermek korukban sem oltattak be, pedig nem kerül pénzbe s a törvény, de meg a józan ész is parancsolja. Kik könnyen veszik a dolgot, azoknak jó leiz tud­niok, hogy a himlő már nem csak Budapesten, hanem az ország több vidékén pusztít. Szabadkán is már több mint százan haltak benne el. — Az elemi iskolák hetek óta zárva vannak; ezrekre rug az újra oltottak száma. Szatmárt, amelynek környékén a himlő szintén dul, bár a városba még nem hatolt be, az iskolák növeudékeit a karácsonyi szünetek előtt hivatalból mind beoltották. Ná­lunk is orvosaink buzgósága folytán városszerte foly az újra oltás a müveit családokban. A köznép azonban kö­zönyösen viseli magát e tekintetben ; pedig nagyon jó lenne, ha a szörnyű vendég fogadásán minden előké­szület megtétetnék ; mert több mint valószínű, hogy hoz­zánk ii el fog látogatni. Pestmegyében Keczelen a vörös himlő nagyban pusztít; pár hét óta naponkint több gyermek halt el e bajban, pedig ez szelídebb foka a himlőnek s ha vigyáz­nak a betegre, hogy magát meg ne hűtse, rendesen fel gyógyul a beteg. Kis-Hartán is vannak himlő) betegek hol az orvos ur azon helyes gondolatra jött, hogy a him­lőt betegek lakására fekete táblát tétetett ezen felírás­sal : Itt himlős beteg van. Ilyen házba aztán okos em­ber nem megy be. Jó leiz a következőket is tudni: 1. Az oltóira nézve Az oltás nem fáj. Egy bolha­c-ipés kellemetlenebb, mint maga az oltás. Az oltás har­madnapra el kezd viszketni, negyednapra hólyag támad i gyűlni kezd, ami csekely lázzal jár; a genyes hólyag nyolczadnapon éri el legnagyobb terjedelmét. Kilenczedik napon kezd száradni s 6 —10 nap múlva a var lepereg. Az egész idő alatt fájdalmat alig, csak viszketést érez a beoltott; ennek daczára óvakodni kell a vakarástól; mert az a sebeket elmérgesitené. Ki attól tart, hogy álom közben öntudatlanul vakaródzik, kösse be a himló sebeket vászonkendővel. A sebeket a szőr izgatja; ilyen anyag tehát ne födje közvetlenül azokat. O/akodni kell a meghűléstől, mert különben orbánczot kap a kar ; míg a hólyagok száradni nem kezdenek, a beoltott részeket mosni sem szabad. 2. A himlő betegségre nézvt. Ha valaki lázt érez, maradjon mérsékelt melegségű szobában; mert a himlő lázzal kezdődik. Ha a vörös foltok mutatkoznak, a meg­hűlés biztosan halált okoz; mert azok a rosz nedvek, a melyek a hólyagokat okozzák s azok utján a testből ki­takarodni akarnak, a hidog által visszaszorittatnak a testbe • annak belső részein rakodnak le, geuuyedést és azzal biztos halált okoznak. A meghütéstől különben az egész betegség alatt óvni kell a beteget. Természetesen mulhatlanul osvost kell hivni, amint a vörös foltok mu­tatkozni kezdenek s annak utasításait pontosan kell követni. 3. A himlő súlyos és ragadós betegség. Amilyen lelketleuség lenne tehát a bimlős beteget magára hagyni: épp olyan oktalanság, sőt vétek azt szükség nélkül láto­gatni. Különöien a gyermekes szülők követnek el nagy bűnt, ha a himlős botege*nél látogatást tesznek. De még azok »e látogassanak el sehová, kik a himlős beteg ápo­lásával foglalkoznak. Hát az orvos? Ar orvos, épen mert orvos, fog tudni óvakodni a ragálytól s tudui fogja meg­akadályozni azt, hogy ő maga ne hordja el a ragály csiráit. Sokan nevetnek, ha az ember ragály csirákról be­szél s azt hiszik, hogy nagy bátorságot tanusitauak, mi­dőn a ragály elleni védekezést semmibe veszik; holott tudatlanok, ostobák, vagy vakmerők inkább, mint bátrak. Akik nevetik a ragályról beszélőket, a-okat figyel­meztetjük arra, hogy mir sokan elhaltak pár nap alatt egy légycsipéstől ; igen mert a légy előzőleg valamely dögön volt s arról elhozta magával a hullamérget s azt esetleg a testnek olyan helyén rakta le, hogy az — a hullamóreg — a testbe behatolhatott, a vérrel összeke­veredhetett s igy a testet megmérgezhette. Az orvos, ha legcsekélyebb karczolás, vugy persenés vau is a kezén, nem fog hullát bonczolni, mert tart a hullaméregtől. De a ragályos betegségben szenvedőről a ragály nem csak közvetlen érintkezés folytán terjed, hanem közvetve is. A betegben levő ragály csirák ugyan is a levegőben úszkálnak, hacsak fertőztelenitő szerekkel azokat a le­vegőben meg nem semmisitik, azokat beleheljük, azok ruháinkra tapadhatnak s igy a baj belénk oltódhatik, ha hajlamunk van rá; vagy ruhánkon, ajkainkon ehisz­szük s' haza menvén, bennünket csókoló kisdedeinkbe olt­hatjuk a mérget. De azért sokan, különösen a nők, nem birnak felhagyni avval a veszélyes szokással, hogy talál­kozáskor egymást és kisdedeiket össze-vissza ne csókol­ják még akkor is, ha otthon ragályos betegségben szen­vedő családtagjuk van. 4. A himlő beteg kötelességszerű, ápolására és be­jelentésére nézve. Az 1867. evi XIV. t. cz. 80. és 82. §§. értelmében, minden családfő, iparos vagy gyáros, ha családja, vagy háza népe, segédei, tanonczai, illetve mun­kásai között hólyagos himlő betegülési eset fordulna elő, tartozik a betegülésről azonnal a hatóságnál jelentést tenni, a beteget haladéktalanul orvosi segélyben részesí­teni ; az orvosok, lelkészek, tauitók s általában mindazok, kik ilyen betegülési esetről tudomással bírnak, szintén kötelesek a városi rendőrségnél azonnal jelentést teuui, mely kötelességek elmulasztása az 187!). évi XL. t. cz. 99. §-ában megállapított, 300 frtig terjedhető pénzbün­tetéssel sujtathatik. És ez igen helyesen van igy; mert a ragályos be tegségek a közegészséget fenyegetik; a közös bajnak csak közös erővel lehet ellenállani s azért annak meg­akadályozására s illetőleg elnyomására mindenki köteles közreműködni. Közügyek. (A magy. kir minisztertanácsnak) 1879. évi októ­berhó 22 én 50/M. T. szám alatt hozott elvi megálla­podásai értelmében, a földmivelés, ipar is kereskedelem­ügyi m. kir. miniszter úrral egyetértve, kijelentik, hogy a pesti magyar kereskadelmi bank által kibocsitott 4'/» % kel kamatozó 100, 500, 1000 és 5000 frtról szóló, minden év márczius és szeptember havában tartandó sor­solás utján 50'/a éven belül visszafizetendő »közsegi köt­vények*, a pénzügyi hatóságok és hivatalok által, üzleti biztosítékul és az 1882. évi juniushó 27-én 331,062. iz. a. kelt körrendelet (Pénzügyi Közlöny 1882. 31. száma) 8 ik kikezdése értelmében bánatpénzül is elfogadhatók. (Pénzügyi Közlöny 1887. február 12, 6. szám.) (Az országos czimeruek községek által való hasz­nálata) csak azou esetre nem kifogásolható, ha az illető község igazolni tudja, hogy az országos címert kivált­ságlevél (privilégium) vagy kormányhatósági engedély alapján használja, ez idő szerint pecsétjein, megjegyzendő azonban, hogy községek, az e részben létrejött megálla­podás szerint, ezentúl nem fognak kapni engedélyt az 1883. XVIII. t.-cz.-ben érintett czimerek valamelyikének használhatására. Ily körülmények között azon községek, melyek esetről-esetre alaposan igazolni képesek azt, mi­szerint jogosan élnek pecsétjeiken az ország czimerével: az országos czimer használatában továbbra is meghagy­hatok; azon köziégek ellenben, melyek azt igazolni nem képesek, az országos czimer használatától eltiltatnak. (Az elzálogosított ingatlan birtok haszonbérlőjének) a zálogtartás, mint haszonhajtó foglalkozásból eredő jö­vedelmének megadóztatása tárgyábin, a földadó-nyilván­tartásnak a birtoklási bejegyzések tekintetében helyes é« egyöntetű vezetése czéljából, 1886. deczember 31 én 4446. szám alatt kelt körrendelettel, a kir. adófelügyelők figyel­meztetve lettek, hogy oly esetekben, amidőn egyei bir­tokrészek meg- vagy nem határozott időre, a tulajdono­sok által, a hitelezőknek elzálogosittatnak s ezen elzálo­gosított birtokrói;zek a tulajdonjoggal nem biró más egyén — hitelező — által használtatnak, az ily birtokrészek a tényléges birtokosnak, illetőleg annak a nevére íran­dók a nyilvántartásban, aki magát mint telekkönyvi tu­lajdonos igazolja; egyúttal azonban az időleges birlaló neve és azon jogezim, amelyen a kérdéies ingatlant hasz­nálja, följegyzendő és nyilvántartandó. Ezzel a körrende­lettel való kapcsolatban kijelentetik, hogy ingatlanoknak ily módon való elzá ogositása a zálogtartóra nézve az 1882. évi márczius 27 én 75,561/881. sz. alatt kelt s a »Pénzügyi Közlöny* 1882. évi 15. számában közzétett köreudeletben körülirt haszonhajtó foglalkozást képez. Ennél fogva utaiittbtnak a kir. adófelügyelók, hogy az illetők szabályszerű megadóztatása iránt, a földadó nyil­vántartásból merítendő adatok segelyével, és az 1883. XLIV. t. cz. 15. §. 3. pontja értelmében bekivánandó vallomások alapján intézkedjenek. — Az adóköteles iöve­delem megállapításánál főleg irányadó azon haszonbér jövedelem, amely az elzálogosított birtokrész után, a he­lyi viszonyok szerént elérhető. Budapest, 1887. január 28. ÚJDONSÁGOK. (§.) Rendkívüli törvényhatósági közgyűlés tartatik f. é. márcziushó 8-án Szabolcsvármegye nagy termében. Ezt megelőzőleg pedig, márcziushó 7-edikén, az állandó választmány tart előkészítő ülést. (!!) Lapunk mai száma mellett a »Liga-jogc czimű regénymelléklet 4-dik ivét küldjük sz'ét de csak azoknak akik azt megrendelték. Tisztelettel értesítjük a »Nyirvi­dék* t. cz. előfizetőit, hogy a regénymellékletet utólagos megrendelésre is megküldjük, illetőleg után pótoljuk az első 3 ivet. Annyit bátran és fölemelt fővel kijelenthe­tünk, hogy a »Liga-jog*-hoz hasonló irodalmi termék ma nagyon kévéi hagyja el a sajtót, ügy történeti hűség, mint nyelvezet, vallás-erkölcsi, bölcseleti és költészeti szépségek és igazságok tekintetében ritkítja párját. Me­legeu ajánljuk az olvasui szerető művelt közönség szives figyelmébe. Ara: a »Nyirvidék< előfizetőinek a°»Nyir­vidék kel együtt 5 frt, magában a »Nyirvidók< nélkül házhoz vive, a postán küldve 2 frt. Megjegyzendő mi­szerént megeshetik az is, hogy az 1—, illetőleg 2 forint­ért két regényt is kap az illető megrendelő a szerént amint a regény melléklet kisebb, vagy nagyobb terie­delmü lesz. J (!) Czobel István anarcsi földbirtokos, f. é február hó 9-én Alsó-Kemenczán, gróf Forgách Kálmán né ven­dégszerető házánál jegyet váltott Mednyánszky Marcit l árónővel Mednyánszky Ede báró s országgyűlési képviselő leányával. Áldás frigyükre! (!) Vasmegyeri Megyery Istvánt a helybeli törvénv­szek egyik munkás és jeles képzettségű jegyzőjét az igazságügyi miniszter közelebb a balassa-gyarmathi'kir törvényszékhez alügyészül nevezte ki. « ° A'Nyíregyházai Dalegylet* hossza, hallgatás után, újra hallatta magát. E hó 13-án este tartá mez első dalestélyét az »Európ&< szálló nagy termőben In telligeus közönségünk, különösen a bájos nővilág, oly naev számban kereste fel az estélyt, hogy a választott terem a.hallgatosag befogadasára kicsinynek bizonyult Áttérve az estély érdemileg való méltatására, annyit konstatál­hatunk, hogy a dalarda feladatának kimagaslása által osszevágo, szabatos és a szivet és lelket egyaránt me hódító dalaival nagyban hozzá járult az est sikerének euielesehez. Egy par uj dalt » bemutatott különben a dalegylet, amelyek közül a Lányi Ernő-féle ^Meguntam az életemet* czimű dalcsokor aratott nagy tetszést. Az estély, amelyen Beuczy Gyula zenekara is megérdemlett viharos tetszést aratott, társas körünk szórakoztatására es a mtuzles tejlesztesere a l eghathatósabb eszköznek Folytatás a, Főlapon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom