Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-04-03 / 14. szám

Melléklet a „IVyirvidék" 14-ik számához. (Másolat) 791/887. sz. Pest-Pilis-Solt-Kiskuu várraegye alispánjától. Valamenyi törvényhatóságnak. Schuszter Ferencz 13 éves fiu, ref. vallású, termete alacsony, arcza kerek, szeme sötét-kék, szemöldöke szőke, orra széles, szája rendes, haja szőke, beszél magyarul keveset, és németül, Halasra tévedt, és magát hol csonoplai, hol ó-sziváczi illetőségűnek vallja, de e hatóságok őt oda való illetőségűnek el nem ismerik. Van szerencsém ennélfogva a társtörvényhatóságokat felkérni, hogy nevezett szüleit s illetőségét hatóságai területén körözni, s az eredményről engem értesíteni szíveskedjék. Kelt Budapesten, 1887. február 22 én. Földváry, alispán. Mult és jövö. Nagy figyelemmel s mindég növekedő érdeklődéssel olvastam végig Nyíregyháza város történetének könyvét. Változatos panoráma képei gyanánt vonultak el lelkem előtt e történet egyes jelenetei, amint a tudós búvárló által felkutatva, egymáshoz illesztve mint a mozaik, egy egészet alkotnak: városunk történetét. Érdekes és nagyon tanulságos olvasmány ez a két kötetes mű. Mert a föltakart múltnak, hol viharos időkben, hol a béke áldásai közepette létesített alkotásai képezik azt az alapot, amelyen mindaz épült, ami ma bennünket környez: a haladásnak intézményei, áldásaikkal és csapásaikkal, mindaz, melyből javaink és bajaink forrása származik. És a letűnt mult eseményeiben benne van előre vetett árnyéka a jövendőnek. E könyvből ismerjük a multat, a jelenben benne élünk: sejtő szemeinkkel kutatjuk a jövendőt. Nyíregyháza város története csodálatos, a mi viszonyaink között csaknem páratlan fejlődést mutat. A geográfiái viszonyok egyáltalában nem kedveznek e rohamos fejlődésnek. Régi nagy városok a közelben, elvonják Nyíregyháza városától a kereskedelmi és ipari forgalmat, s magukhoz ragadják a kulturális intézményeket. Ugy látszik, hogy Debreczen, Miskolcz, Tokaj, s mint a vármegye székhelye még Nagy-Kálló is, e vidéknek ama pontjai, ahol a természetes fejlődés határai között, a haladás intézményeinek csúcsosodniok kell. Ki gondolna rá, ha forgatja lapjait városunk történetének, hogy ama jelentéktelen kis község helyére oda képzelje a szellemi és gazdasági fejlődésnek mai eredményeit. Ki hinné, hogy az a Nyíregyháza, a régi, nagy részben ide vándorolt, idegen ajkú lakosságával, melyet ezenkívül még az itt lakó néptől más vallásfelekezethez való tartozandósága is elválaszt, hogy az a Nyíregyháza lassanként mind megszerzi magának a haladásnak és fejlődésnek ama feltételeit, melyekkel eljutott odáig, ahol ma van, s ahova felküzdi még magát a jövőben. Ami ez után következik, a további muuka, az már sokkal könnyebb lesz. Nyíregyháza városa máirégen hozzá jutott ahhoz a — mint mondani szokták — első ezer forinthoz, amelyik után a többi ezerek gyorsan következnek. A vármegye központja, törvényszéki székhely, nyolcz osztályú gimnázium, előnyős vasúti összeköttetések, élénk kereskedelmi forgalom, fejlett ipari élet, példás agrikultura, trős és nagyszámú intelligenczia: ezek a megszerzett tényezők már — hogy egyebeket ne is emlitsüuk — A „NYÍRVIDÉK" TÁRCZÁJA. Egy agglegény levele. — Egy túenhárom éve8 házaspárhoz. — Tizenhárom év 1 Micsoda szerencséden szám és milyen nagy szerencse tizenhárom évet öröm és boldogtág között eltölteni egyetlenegy nővel. Sohse hittem volna hogy akadjon ember, aki erre képes volna és őszinte szívből gratulálok, hogy épeo te vagy az, akinek sikérült megoldani azt a megoldhatlannak hitt problémát, h» vájjon egy nő képes-e megőrizni a férje iránti hűséget, és a megoldás valóban elég kedvező. Emlékszel rá — bár régen volt — hogy magam is rengeteg nagy kedvet mutattam a megházasodáshoz. És mikor ugy estenként kifáradva a napi munkától a te kedves családi körödben igyekszem szórakozást keresni és láttam azt a valódi, hamisítatlan boldogságot, mely ott kezdődött az oltárnál és melynek zománcából az idő semmit se vont le, még most is megmozdul a szivem szögletében egy parányi kis hur. Da hát az ón fejem fölött gyorsan röpültek el az évek, én ma már vén emb«r vagyok és az elveim iránt lennék hűtlen, ha ma nyakamba veaném a házasság igáját. Tudod jól, hogy én a nőt olyan mixtum kompozitumnak tartom, melyben a poézis és az aesthetika csodálatos módon van összekeveredve a prózai banalismusaal. És mig ezt gyakran csaknem szeretetreméltó modorral használja fel, amazzal olyan könyelmüen bánik, hogy egéiz értékétől megfosztva tűnik fel szemeink előtt. Nem akarok hosszas fejtegetésekbe bocsátkozni, de fel hozom például, — mert éppen a te feleségednél láttam, — hogy micsoda visszaélést követnek el a nők leghatalmasabb fegyverükkel: a könyekkel. Mikor isten a világot teremtette, valamenyi lényt fegyverekkel látott el. Az egyiknek gyors lábat, a másiknak szarvakat, a madárnak szárnyat, a sünnek tövist, a rózsának tüskéket, az embernek kardot, lándzsát, pajzsot, a miniszternek államtitkárt, a kormánypárti képviselőknek rendelkezési alapot stb. adott, azután útnak bocsátotta őket, hogy hát harczoljauak, küzdjenek a létért. biztos garanciái annak, hogy e város a fejlődésben megakadni nem fog, mert önmagában bírja a jövendő biztosítékait. Mindezekből azonban korántsem következik az, bogy a város haladásának ne lennének még egyéb és olyan feltételei is, amelyeket még ezután kell megszereznünk. A többi között csak egyre utalunk rá ez alkalommal: a társas élet nagy* hiányosságaira. Mert azt, bármilyen erős patriotizmussal is viseltessék valaki e város iránt, el kell ösmernie, hogy társadalmi életünk a váro3 fejlődésével arányban nem áll, s hogy különösen a társas életnek olyan nyilvánulásaiban, melyek más, Nyíregyházánál sokkal fejlettlenebb városokban is az embereket ilditő szellemi és testi élvezetekben összehozzák: nagyon szegények vagyunk. Nálunk nincs semmi olyan intézmény, mely a társadalmi körök kőzött összekötő kapcsul szolgálna, s közvetítené a különben együvé tartozó egyéneknek egymással való érintkezését. Legújabban a megalakult jogász-kör fölvette programmjába a társas élet élénkítését; kívánjuk, hogy a fáradozásnak sikere legyen. Van még egy dolog, ami szintén hatalmas tényezője lehetne egy élénkebb társadalmi élet megteremtésének. Más városokban nagyon gyakori a példa rá, hogy a vidék gazdagabb földbirtokosai s áltulában tehetősebb családai a téli hónapokra beköltöznek a megye székvárosába, hogy ott a társas élet élénkebb élvezeteiben részt vegyenek s azt emeljék. Nálunk is megtörténhetne ez, s bizonyára be is fog következni, de ez idő szerint — nagyon valószínű — idő előtti dolog erről beszélni. Községi jegyzők életbiztosítási szövetkezete. Életrevaló és megízivlelésre méltó inditványnyal lépett föl Pazár Gusztáv nyústyáni (Gömör m.) körjegyző a »Községi Közlöny* egy utóbbi számában. Ezúttal mi csupán egyszerűen reprodukáljuk az eszmét, felébreszteni kívánván a közlés által vármegyénk jegyzői karának érdeklődését. Maga az indítvány a következőleg szól: Ha az ország községi- s körjegyzői és segédjegyzői egy, az országos központi egylet által kezelendő életbiztosítási szövetkezetet alakítanának, s feltéve, hogy ezen szövetkezet tagjainak száma állandóan 5000 lenne (vagyunk a rendszeresített segéd,egyzőkkel sokkal többen enné', tehát lehetne), kik köteleznék magukat, korkülönbség nélkül, évente 30 frt díjösszeget havi vagy negyedévi előzetes részletekben, 22 éven át vagy előbb bekövetkezhető halálukig a központi egyleti pénztálba befizetni, és feltéve, bog} átlagosan évente 120 haláleset, vagyis 22 éven át összesen 2640 haláleset merülne fel, s az elhánytak bel) ét a szövetkezetben hivatali utódaik folytatólag elfoglaluák, alapos számítás szerint 1887-től 1908-ig a díjösszegek, kamatok és évenkint 120 haláleset után való kifizetések pontos számbavétele mellett 2.950,000 frt maradna. Ekkor a további díjfizetés megszűnik, mivel ezeu összeg, mint alaptőke, évi 132,000 frtot kamatozván, a biztosítási összegek kifizetésére elegendő, sőt az életben maradtak részére évente némi kamatosztalék is juttatható belőle. Fenti számítás szerint 22 éven át 2640 haláleset van felvéve 1.645,646 frt biztosítási összeg kifizetéssel, tehát átlag egy esetre 623 frt jut, évek szerint pedig a biztosítási összegek esetenkint következő mérvűek : Ekkor előlépett a nő. Az isten egy kicsit meg volt akadva. — Neked nem kell harczolnod, te járj fegyver nélkül! Egyedül nekem nem ? Hát azt akarod, hogy én elvesszek? Jól van. Te szelídnek teremtettél, belenyugszom hát sorsomba. Da látod, mikor megvonod tőlem a fegyvert, elveszed tőlem az életet is. Pedig az élet oly szép és éu ugy szeretnék élni I Isten a nőre tekintett. Szokatlan érzés fo^ta el, és alig vette észre, hogy egy ezüstfény ü könycsepp tolult a szemébe, majd az arczán leperegve ölébe hullott és ott gyöngygyé vált. Erre isten megsimogatta a nő homlokát. — Ez ériutés a szerelem, ez legyen a te pajzsod. És vedd e gyöngyöt, ez legyen a te fugyvered. Nincs kemény vasad, de e könynyel az egész világit meg fogod hódítani. De csak addig, mig e köny tiszta köny lesz. Hát édes barátom, a hivatalos hatalommal való viszszaélés büntetendő cselekmény. A nő pedig uagyon is visszaélt a néki adott hatalommal. A férfi, aki vasba burkolózott, akinek a vitézségét költők megénekelték, a kinek páncélingéről visszapattantak az ellenség golyói, a férfi el veszté hatalmát a női könyekkel izemben is te képes voltál arra, hogy ellágyulva a feleséged könyeitől őt a bálba vidd. Éa azt hiszem, hogy olyan gyöngéden, olyan odaadólag, olyan bensőségteljeaen csak egy szerető feleség tudja kimondani: édes Lacim! E< én bár nagyon szeretném ezt hallani, már most csaknem rettegek a házasélettől. . .... . íme, ezek az én elveim a házas életről. Eu például azt hiszem, hogy a házaséletben az év napnak, a nap évnek tetszik. Azért minden feleséges ember készüljön a hét elején a hét éves, a hónap elején a harmincz eves háborúra. , . , . . Az is az én megrögzött elvem, hogy minden évet, melyet az embernek a feleségével kell leélnie, a sors egy egy mogyorófapáleza ütésének tartok. Aki ezüst akadalmát tartja, az már huszonötöt kapott, aki aranylakodalmát ünnepeli az ötvenet. Az arauylakadalom nagyon 1-85 évben 30 forint befizetés után 60 forint. 2-ik > 60 » > » 109 » 3-ik > 90 > > » 149 > 4-ik » 120 > > » 244 > 5-ik > 150 > > » 255 > 6-ik > 180 > > » 309 7-ik > 210 » » > 405 » 3-ik > 240 » > 458 w 9 ik » 270 > > > 510 » 10-ik » 300 » > » 563 > 11-ik > 330 » > 578 > 12-ik » 360 » > > 630 » 13 ik » 390 » > » 766 » 14-ik » 420 » » » 815 » 15-ik » 450 » » > 864 16-ik » 480 » » > 954 > 17 ik » 510 > » > 1000 > 18-ik » 540 » » » 1000 > 19-ik > 570 > > > 1000 > 20 ik > 600 > > » 1000 > 21 ik > 630 » » > 1000 > 22-ik » 660 » » » 1000 » Kívánatosnak vélném az általános érdeklődés foko— vuuuvi^vuun ouuuipuutjauvi) b / ezen biztosítási összegek mennyisége a Í2 éven belől a szerint változzék, a mily mérvű a halálesetek száma, igy például ha a 14-ik évben nem 120, de csak 60 haláleset merül fel, egyre egyre mintegy 1600 frt biztosítási öiszeg essék, viszont hi 120-uál több lenne, egyenlő arányban kevesbedjék az, ha a 21-ik évben csak 50 lenne a haláleset, a biztosítási összeg egyenkint mintegy 2400 forint, de a 23-ik évtől kezdve egyenkint maximális összeg mindig 1000 frt, hogy a kamatok feleslege az életben maradt törzstagok (de csak töristagok) kamatosztalék czimén szétosztható legyen. Kik ezen jegyzői életbiztosítási szövetkeietbe a biztosítási 6 —10-ik évek valamelyikében lépnek be, évente 35 frt, a 11—15-ik évek valamelyikében belépettek évente 40 frt díjösszeget tartoznak fizetni a biztosítási 22-ik év végéig, de csak az esetben vehetők tel, ha a községjegyzői pályára lépésük alkalmával rögtön jelentkeznek felvételre, mely esetben a törzstagokkal egyenlő jogokban részesülnek. Kik a jegyzői pályára a biztosítás 16-ik s következő bármelyik évében, vagy a 23-ik s következő években lfpnek, kötelezik magukat 10 éven át 30 írtjával, összes! n 300 frtot befizetni, s ha ídőközileg ezekből valamelyik elhalna, a hátralékos díjösszegek 300 frtig a biztosítási 1000 frtnyi összegből levonandók lesznek. Ezen utóbbi két poat alatti, és pedig a biztosítási 22 éven belőli többlet díjösszegek, s a 22-ik éven túli összes díjösszegek 8 ezek kamatai tartaléktőke alap létesítésére fordíttatnék. Minthogy számítási tervezetemben az évi dijak kamatozása mindig csak a következő évben veszi kezdetét, s a dijak havi vagy negyedévi előzetes részletekben fognak befolyni, és a biztosítási összegek csak az év végén lesznek fizetve, — minden évben minimum 3000 frt — kamatbevétel számítható, mi a tervezetben felvéve nincs, goudolváu előre is kezelési költségekre. Tekintve pedig azt, hogy ezen összegyüjtendő összeg egy része árvaházra, 8 a kamatok támasz nélkül maradt családok felsegélésére lesznek fordítandók, remélni lehet kieszközlését az adó- s illetékmentességnek. ÚJDONSÁGOK. A „Nyirvidék" e száma első lévén az évnegyedben, tisztelettel felkérjük olvasó közönségünket, hogy előfizetésüket megujitaul s esetleges hátralékaikat beküldeni kegyeskedjenek ritka, mert hetvenöt botot egy szuszra kiállani nagyon kevés ember képes; de aminő jól vagy konzerválva a tizeuhárom bot után, azt hiszem, te a nyolezvanat is ki fogod állani. Sokan és sokat vitatkoztak már a szerelem kérdése fölött és a kérdés többnyire a nők kárára dűlt el. Azt moudják, bogy a szerelem vak, a szerelmesek és vakok és a nők oly m jószivüek, bogy a szivükben valóeágos intézet van a vakok számára. De az bizonyos, hogy mihelyt a vak szerelmesek hásastársakká lesznek, azonnal kinyílik a szemük. Ismertem njgyon sok házastárlat, ahol nagyon helytelenül nevezték a férjet urnák. Mert a kormány páleza nem mindig a férfi kezében van és inkább a nő az ur. Mit csinálnék vájjon, ha én is ilyen feleséget kapnék ? Vagy itt van a világ legrégibb házaspárja. A nap a férj, az éj a feleség. Igaz, hogy ezek ritkán veszekednek, mert mikor a férj jön, a feleség szökik. De ritkán is boldogok. A feleség télen érzi jól magát, mikor a férjét rövid pórázon tartja, a férj meg nyáron, mikor ritkán látja. Éjnap egyenlőség idején mindketten egyformán boldogtalanok és tudvalevőleg ez időtájra esnek a legveszedelkesebb égiháboruk. Furcsa, hogy nekem épau most jutott mindez az eszembe. Da már a világ olyan, hogy megszólja az embert ha meg nem házasodik. Azt fogják rá, hogy nincs bátorsága. Ha pedig megembereli magát és két feleséget is vesz, a rend és erkölcs őreivel gyűlik meg a baja. Minthogy én tisztelem mindenkinek az elvét, azt hiszem az én elveimet is tisztelni fogják. Hanem hozzád van egy pár komoly szavam. Tizenhárom esztendő épen elég lett volna arra, bogy a családod örvendetesen gyarapodjék. Azok az erények, melyekkel ti rendelkeztek, megérdemlik, hogy tovább eljenek és eddigi boldogságtoknak folytatódnia kellene az _ utódokon. Még csak negyvenegy éves vagyok, talán még megtörténhetne, bogy vőd lehetne barátod. Lulu.