Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-02-27 / 9. szám

.GAZDASÁGI ÉRTESITÓ". »NYIRVIDÉK" MELLÉKLETE között levők; e legkedvezőbb vetési mélység azonban a különböző fajtáknál igen különböző. 13. A növény bokrosodÍ9ából az ifjúkori fejlettségben nem lehet a végleges megbokrosodásra következtetni. 14. A szár, kalász, illetőleg buga menynyisége nem Cíupán a gabona fajtájától vagy féleségétől függ, hanem a vetés mélységétől is. 15. Valószínű, hogy a szalma és ugy a kalász vagy buga magjainak súlya, a fajta nagyobbb befolyása mellett a vetés mélységétől is függ. 16. A növények kifejlődésére a vetés mélységén kívül az alfaj v; gy varietáinak befolyása nincs. A buziinak egy kevésbé ismert betegsége. A Société nationale des Agriculteurs de francé legutóbb tartott üléseinek egyikén Prillieux E. tanár kimerítő jelentéiben iimertette a búzának egy betegségét, melyet addig Francziaországbau állítólag nem igen ismertek Prilleux egyidejűleg be ii mutatott egy ciomó ily betegségtől megtámadott búzát, melyet Marne megyéből kapott. E betegséget egy kii gomba, az úgynevezett dilofoipora graminis Desm. okozza, melyet Deimariéri már fél •lázaddal ezelőtt ismert fel Francziaorizágban a rozson. Később Angolországban a buián fődözték fel, ahol jár. ványizerüen lépett fel, minek következtében a kalászok üreiek maradtak. Középeurópában szintén elég gyakori e gomba, de eddig még nem igen tapasztalták, hogy a gabonán lépett volna föl i járványizerüen, hanem különböző, általában elterjedt, vadon lenyéiző növényeken. Ezeken már a nyár elején jelentkezik, még mielőtt a növények virágozni kezdenek; jelenlétét azzal árulja el, hogy a fellő leveleken sok keikenyvonalu, meglehetőien hosszú fehéres foltokat képei, melyeket sötétebb udvar veiz körül; e foltok közepén kis, fekete, kissé kiemelkedett pontok vannak, gyakran oly tok, hogy a volt iehéres részéből alig látszik valami s az egéiz feketéi szürkének látizik ha a gomba első fellépése előtt és alatt száraz idő uralkodik, akkor a baj nem csak hogy térre nézve nagyon nem terjed, hanem a megtámadt növényeknek sem árt annyira, miut hi az időjárás nedves volt volna, amennyiben a leveleknek csak egy réizét és pedig rendesen a felsőt támadja meg. Ha ellenben az időjárái nedvei volt, s ha a gomba terjedését ezenkívül a levegő és melegség ii előmozdítja, ugy a baj nem ritkán epidemikus jellegjt ölt és veszedelmessé válik. Ily esetekben egész területeket, inficziál s a pirazita nem elégszik meg azzal, hogy a növényeknek oiak egyei leveleit támadja meg, hanam majdnem valamennyit ellepi i nem ritkán a kalász felső végén ii megj deuik. Ily nagy mérvll fellépése esetén a növények fejlődését természetszerűen megakadályozza, gyakran ugy, hogy a kalász uem is virágzik, hinem már előbb tönkremegy ; de ha ez ai eset nem is áll be, az ily beteg növény még lem hoz soha teljesen kifejlődött éi csiraképas magot. Egészen máskép jelentkezik a dilofospora a gabonaféléken, nevezetesen a búzán. Ez már a kalászra is hat, még pedig az Angol állítások szerint ugy, hogy ezek egészen üresek maradnak. E gomba Fraacziaországban valé fellépéséről dr. Richon nem rég röpiratot adott ki, melyben nem említi, hogy e parazita a búza leveleit is megtámadja; de azt igen, hogy a kalászoknak ii árt. Rendesen a virágzás után támadja meg azokat, midőn már a mag képződni kezd. A. parazita a fejlődő magot megsemmisíti, s helyén a parazitának feketebarna spóráinak sokaságát találjuk. A megtámadt kalászokat az éréi előtt már me3ziziről meg lehet ismerni, mert a sárga vagy bronzszínű egészségesektől halványszürke színük, és vékonyabb szorultabb alakjuk által lényegesen különböznek. Több kutató tett már kísérleteket a dílofoipora graminiszszal való mesterségei infekczióval, de kevés likerrel. Karsten konstatálta ugyan a spórák ciiraképességét, pontoian leírja, hogy közepén sorkai keikenyebbek, az így támadt két vastagabb rész egymástól elválik s az elválás helyén csiracsatornák képződnek, de ez az egész, amit tudnak rőla, a további fejlődést még nem figyelte meg. Fuckelnek. az az állítása, hogy a fehér mistigosporium album Riesi. e parazitánsk első generácziój'tt képezi 8 jövő tavaszszal a rothadó kalászokon a legfelsőbb fejlődési fokot jelezve, egy ciőgoaaba lép föl, még bizonyításra szorul, mert eddig még egy mái kutatónak sem sikerült hasonló gombát fölfedezni 8 felfedezését bebizonyítani. Dr. Richonnak az a megjegyzése, hogy a beteg kalászokban tömegesen feltalálhitó gombaspórák a legközelebbi évben a betegséget megujiíották, szintén csak gyanitái lehet. Ami azonban az ellenszereket illeti, melyeket a nevezett ajánl, azokat feltétlenül el lehet fogadni. Azt tanácsolja ugyanis, hogy a megtámadott és könnyen felismerhető kalászokat az aratás előt vágjuk ki ég égessük el. Ha a vetés annyira meg volna támadva, hogy annak legalább Vie részét meg kellene semmisíteni, a gabonát h vatalosan kellene learattatni és megsemmisíttetni. Ellenben Barral azt állítja, de állítását még nem bizonyonyitotta be, hogy a vetőmagnak rézgálicz oldatban való csávázása a dilofospora ellen épugy véd: meg a vetést, mint az üszög ellen. Ehhez az a megjegyzésünk, hogy a csávázás abban az esetben, ha az uj gomba spórái ciakugyan a magon vannak s ezzel együtt a földbe jutnak, hasznos lehet, de csakis abban az esetben, ha a ipórák a földben addig tsrtják meg csiraképeiségükét, míg taraszszal az uj buzalevélkén kicsirázásukhoz és fejlődésükhez alkalmas talajt nem találnak. Mert nem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy a legtöbb üszöggomba és a dilofoipora közt fejlődésük tekintetében nagy különbség van. Elibbiek a maghoz tapaduak, ezzel együtt a főidbe jutnak s azonnal inficziálják a csírázó növénykét, melynek szövetében myceliumai terjednek, folyton növekednek f> végre hosszabb idő múlva bizonyos helyeken sötétbarna vagy fekete por alakban napvilágra jönnek. Egészen máskép áll a dolog dilofosporánál, melynek myceliuma nem támadja meg az egész növényt, hanem miután a fiatal, még gyönge levelet, illetőleg a polyvát inficziálta, kis helyre szorítkozik. Mindazonáltal nem akarjuk tagadni, hogy a baj a mag által is terjedh?d i Francziaorizágban a betegség állítólag épen olyan földeken lépett fel nagy mérvbeD, melyek angol vetőmagot vetettek. Ha 9z áll, a ciávázás mindenesetre ajánlatos volna. Nagyban növeli a bajt az, hogy e veszélyes gomba vadon tenyésző növényen ii él és szaporodik. A baj sikeres elhárítása végett tehát, a hol jelentkezik, első sorban az esetleg megtámadott vad növényekre kell kivá'ó figyelmet fordítani, hogy ezekről tovább ne terjedhassen. Ily növényeket nem szabad a vetések közelében tűrni, kiirtásukat a gazda mellőzhetetlen köteleslégének tartsa. Hogy nyerhetünk a földbirtoktól kétszeres jövedelmet? A gazdának mind törekvése oda irányul, hogy bír" tokából lehetőleg sok jöredelmat kapjon. E végből pedig sokszor ujabb él ujabb művelési ágakhoz kell folyamodaia, hogy törekvésének kellő likere logyen. Ezen uj müveiéli ágak ugyan legtöbbizör jól fisetnek, de nagy befektetést is kívánnak, a milylyel a kisebb gazd* nem rendelkezik. Ez alkalommal egy hatalnai jövedelem szaporító művelési ágról akarunk izólani, mely e mellett kévéi befektetést kiván a ez uem mis, mint a gyümölciterm i lés. Mindazon államokban, ahol a kii birtokok területe igen csekély i e mellett a kis gazdik mégii jól bírják m«gukat, azt találjuk, hogy a gyümölcitermelés a gazdának egyik fófoglaUoziiit képűi. A gyü nölastermelés czéluerű üsésa mjllett a gazdi kUizeras termést vehet földjéből. A fik alatt gaboiit, takarmányt, főzalékeket stb. termel mindezek felett padig nő a gyilnölci, mely legtöbbször ugyanannyit fisat, mint az alant termelt vetemény. Azon vidékeken, ahol az ily móloa ü'.ött g/ilm ilcs termelés hasznos voltáról meg vanaak győződre, a fák árnyékát a veteméayekre nézve nem tartják ártalmasnak, míg ott, a h)l az okszerű gyümölcstermelést nem öamerik, a gyüm'ilcsfók árnyékát a mezei vetemények halálos ellenségének tartják. Ezen hit padig felette helytelen. Addig, a mg a gyünölcsfa még fiita', tahit az első 5—10 év alatt, mikor mig termése alig jő számitisba. addig még árnyéka is alig van. Hi padig a fa tizedik életére után, teljas termékenységét elayeri, termése igen sokkal meghaladja azon gabona itb. árát, melyet árnyékával tönkre tett. A mondottak igaz volta egy pár példá'iól eléggé kitünük : Rheíngan Kesters nevű helységében 1831-ben a gyümölcsért többet bevettek 15,003 frtnil; a gyüűVcitermelők ott valamennyien kis birtokosok. A Garrshauseni vaiuti állomáson 1831-ben 178, Braubachm 40 kocsi gyümölcsöt adtak fal, (ti első 353,030, az utóbbi 8000 mmázsa.) Hl mmizsíját csak 1 frt 50 krral számítjuk 67,400 frt tesz ki, mely leginkább oly kis birtokosok közt oszlik meg, a kiknek birtoka a 4 hsktárt meg nem haladja. A wieibadeni kereskedelmi kamara jelentése szarint 1876-ban a kerületi vaspilyák 80,000 mn'usa almit szálitottak el, 3 frt átlagos ár mellett. Ugyana'.on jelentés szerint Frauestein hilység gyümölc.terméséért 1876 • ban 10,000 frtot fizettek, Oronberg hdység pedi^ ugyanazon évben 40,000 frt ára gyümölcsöt adott el. Az előbbi helységben egyetlen darab föld sincs, amelyen gyümölcsfák ne lennének ültetve. Ciehország g/ü nöletterüését 1881-ben 2.811,300 hektoliterre becsülték, ha egy hektoliter árát csak 4 frtra tesszük, többet k ipu ik 10 millió frtnál, mely nagyobbréizt a kisbirtokosok zsebébe folyik. Felemiithetünk még egy példát t. i. Alsó Ausztriának Siegmundsherberg körül fekvő s a gyümölcstermelésre egyáltalában nem kedvező fekvésű vidékét. Ott egy földbirtokos egy 14 ár-nyi területről, melyen 17 szilvafa áll, következő jövedelmet szedett be 1882-ben: 42 zsák burgonyát ez (á 50 kilo) 1 frt 50 krjával 63 frtut tesz ki. A szilvafák terméseért: a fán eladott gyümölcsért 50 frt, 15 kiló aszalt szilváért 2 frt 25 kr, 10 kosár friss gyümölcsért 2 frt 50 kr, 130 liter páliukáért 26 frt 30 kr. Összesen 81 frt 25 kr, tehát 18 frt 25 krral több jött b.% mint a föld terméseért. De miképp alakult

ak volna Nyíregyházán, nyomatott Jóba Elek könyvnyomdájában. ezen számok akkor, ha a szilvafák helyén téli almafák állottak volna, melyek gyümölcsét darabonként márcziusban 4—10 krjával fizetik. Egy ilyen fa könnyen behoz 15 — 20 frtot, tehát az említett területen a gyümölcstermés 105 — 140 frt jövedelmet adott volna. A túlságos sok terméstől nem kell tartanunk, ha a gyümölcsöt jól aszalni és más módon elrakni tudjuk s ha főleg téli gyümölcsöt termelünk, amely gondos kezelés és jó elrakás mellett mindig elkél i ami fő, jó áron. Ha minden gazda tiz évig évente ciak tiz gyümölcsfát ültet, a tiz év végén 100 gyümölcsfája lesz, melyek neki 50—60 írtjába kerültek, 2 0 év múlva valamennyi fa terem él ha az évi termés értékét csak 2 frtra tesz•zük, az évi terméi értéke 200 frt leend, amely legalább ii 4000 frt tőke kamatjának fel»l meg. G. L. Vegyesek. — A rétek bevetésére szolgáló fiimagvaknál igen sok hamisítás szokot előfordulni, amenyiben igen lok oly mag izokot közéje kerülni — bár sokszor tudatlanságból — s mely teljesen értéktelen. Ez gyakran igen nagy veszteséget képezhet a gazdára nézve, ki takarmánytermésének egy jó részét veszti el ai által. Nagy óvatosság ajánlható tehát ezen magvak megválasztásánál, s helyeien cselekszik, aki azokat ciiraképeaségük tekintetében vizsgálatnak vetteti alája s még helyesebben teszi, ha maga termeli azokat. Egyébiránt az Amerikából ujabban behozott fimagvak átalában igen jóknak bizonyultak. — Az óriási „ttival"-buza A különböző buzafajok között, melyeket ujabb idő en Ausztriában meghonosítottak, nagy él bőfizetőség tekintetében leginkább kitűnik az óriási »Rival«. A Hallet-féle módszer szerint a legnagyobb és legsúlyosabb szemek folytonos kiválaiztása s iimételt elvetéie által tenyésztetett s főleg 10—12 cm. hosszú, máifél cm. széles kalász jeliemii, nem dől meg s mindekkorig ment maradt a rozsdától. A vele eszközlöU kísérletekből kiderült, hogy ez valamennyit felülmúlja súly tekintetében, nagyságra nézve pedig a parosi görög búzához hasonlít. Száz szem >Rival< 6,07 grammot nyom. Egy literbe 15,000 szem fér; míg a többi fajtából 16 —17,000. Jó agyagos talajon harminciszoroiian visszaadja a magot. — A tehén-istállóban. A legtöbb tehén bor» jazisa február hónapra esvén, természeteien ugy a tehenek, mint azok borjai ii a legnagyobb gondozásban részesitendők. S különösen az előizör borjazoU teheneknek, hogy azoknál a tejelválasztást előmozdítsuk, jé lesz a lenmag-főzeten kívül még az elles előtt gyakrabban lágy meleg ivóst, korpa- éi széna-főzetből kéizitve adni s a leellés után két nap háromszor naponta 2 lat (29 gr.) ánískapor (Fenchel) főzefcet kell minden tehénnek adui, miután ez a tejelválasztás előmozdítására igen jótékony hutámnak bizonyult. A borjuk alá gyakran és bőven kell almozni, hogy melegben legyenek, s lassankint szoktatni Leli őket gyenge takarmányra. Ha vérhas vagy hasmenés mutatkozik a borjuk között, kréta darabot kell a borjúkecbe tenni, hogy azt nyalhassák a borjuk. Ha pedig erős lett a vérhas, mire észrevettük, porrá törött krétát kell vízbe keverve a borjuk torkába önteni. Ha nincs elég tej a valamely tehéunek, ivőssal kell a borjukat itatni, hogy meg ne romoljanak. — A juh-akolban. A szeptemberben hágatott anyajuhok már februárban elleni kezdenek, tehát a juhiszoknak éjjel-nappal helyt kell állani. A bárányok vérhasa ellen egy tapasztalt gazda a következő szert ajánlja : 9 dekagr. rebarbarát egy uj fazékba 2 liternyi vizben főzetni addig, mig az 1.5 literre le nem apad t ezen főzetből adni minden újszülött báránynak, még mielőtt az anya tejét szopta volna, 1 kávés kanállal. Az ellős és szoptatós anyák itatásánál nagy vigyázattal kell lenni, hogy jeges vizet ne igyanak, mert a hasasok könnyen elvetélnek, a szoptatósoknak meg bárányai hasmenést kapnak tőle. Ugyanez áll a fagyoi répa- éi burgonya-etetésre is. A bárányok istállójit melegen kell ugyan tartani, de a napontai szellőztetést ss mulaszszuk el. A 4 5 hetes bárányokat zabolni kell kezdeni, s folyvást zabolni az elválasztás utáni 4—5 hétig, hogy az elválasitáskor meg ne csappanjanak. A kos-bárányok közül kiválasztván, amit tenyész-kosnak hagyunk, a többit 4—5 hetes korában ki kell herélni. Ha a vidéken himlő uralkodnék — de csakis ekkor — meg kell tenni a védoltást. A téli hágatást 6 hétnél tovább ne engedjük folyni, különben majd nagyon egyenlőtlenek lesznek a bárányok. — Februárhó vége felé már, ha szép derült az idő. a meddőleket és ürünyájat egy pár órára ki lehet hajtani valami jo napos tekvésü gyeplegelőre. A beteg juhokat, mihelyt eszreveszszük, külön kell azonnal választani, külön zárni s a mint mi baja van, a szerint gondozni. — Kis figyelmeztető. Az igái állatokat — minthogy közeledik a tavaszi munka — jobb takarmányozásban kell részesíteni. Nem elég az, ha csak akkor kezdjük a jobb takarmányozást, mikor már tényleg megkezdődik a munkaidő, mert ha az utóbbi helytelen módon cselekszünk, akkor az állatok gyenge állap >tbau vannak midőn a nehéz muukához fogttnak. Eít aiután, nem tekintve azt, hog/ a munka sem megy ugy, mint kell nagyon megsínyli az állat. — A leellett kanczáknak adjunk árpa, vagy tengeri (milé)-darát, napos időben padi" csikójukkal együtt vezessük ki. — A lefiidzott koczáknak kétizeres élelmezési adagot adjunk, psrsze ugy hogy a táplálék szaporítása lassanként, fokozatosan történjék Mag lehet kezdeni a szaporítást két héttel a fiadzás előtt' Izgató, vagy dugulást okozó tápszerek a fiadzás előtti napokon kerülendők. — A kis malaczok mindig tiszta helyen legyenek. Az almuk gyakran (hetenként 2 — 3 szor) megújítandó. Apiszkos, nedves fekhelyeken a kis ál latok megkoszosodnak, vagy ha nem is koszosodnak semmi esetre sem egészségesek telje en. A Bzoptatáa 5—fi heteben, ha nincs elég tengerink (málénk) réüit i. A hitünk a koczának, de a világért sem rothadtat — A tyúkoknak hintsünk zabot éB kendermagot ' * korán kezdjék. Megjegyzendő, hogy ax® értei?/. tani tudó gazdának télen is folj^^T^^'