Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-02-13 / 7. szám

Y f R V I D É lí" A törvénytelenek. III. Első közleményembea érintém, hogy az emberek felfogása és Ítélete egyetlen társadalmi kérdésben sem oly embertelen és igazságtalan, mint a törvénytelen származásúak, a társadalom e nyomorultjainak kérdésében. Ez állításomat igyekezem e czikkben felfoghatóvá tenni és bevilágítani. A figyelmes és gondolkozni szerető szemlélő jogérzete megsértődve riad fel, ha látja: „mint tiporják le az észt és erényt; mig a vétek irigységre készt." Megrendül az igaz, a szép és az erkölcsiségbe vetett hit ha látjuk, miként hurczolják a sülyedés örvényébe áldozataikat az erényrablók s egy jobb nemesebb kor utáni vágy támad fel keblünkben, amely korban az erkölcsiség aláaknázó! majdan oda lesznek állítva a pellengérre, s el fogják venni méltó büntetésüket. Nem titkolhatom el, hogy a megelőző sorokban a nőcsábítókra reflektáltam. Tudom, hogy midőn e kérdést bonczolom, ujat nem irhatok. Hiszen minden kornak, minden nemzedéknek legféltettebb kincse volt a női becsület. E-i az a talizmán, amely a világot fulyton megőrizte az elerkölcstelenedéstől. Ez volt az a templom, ahová minden kornak szülöttei tisztelettel jártak s kegyelettel áldoztak oltáránál, amelyen a Vesta-tüz örök lánggal égett. A régi római kor klasszikus története sok szép adatot szolgáltat arra nézve, hogy hivatkozhassam a női becsület szentségére Ott van az erényes Lukréczia, aki kész volt inkább tőrrel kioltani életét; mint feláldozni női becsületét — erényét! S kérdem nem attól az időponttól datálódik-e Róma elpusztulása, amidőn a női becsületet szabad zsákmány gyanánt tekintették az erkölcsiséget lábbal tipró latinok? Hozzak-e példát fel a közép korból? Rárnutassak-e Zách Klára tragikus végére? Elmondjam-e a régi magyaroknak a nők iránti lovagias magok tartását és viselkedését a békében ugy mint a liarczok idejében, a családi tűzhelynél ugy mint a törvényhozásban ?! Nem teszem. Hiszen a kor szellem folyton változván, leronthatja vagy át idomíthatja a régi társadalmi alkotásokat. De egyet nem tehet. Nem ronthatja le az erkölcsi rendnek támaszát; nem rabolhatja el a teremtés közvetítőinek — a nőknek legféltettebb kincsét: az erényt. Mert ha ezt megtehetné, akkor az erkölcsi sülyedés azon fokát érné el a világ, amikor az államok romokba dőlnének. Hogyan is mondja a költő? „Minden országnak támasza talpköve: a tiszta erkölcs. ..." És valóban az ujabb és legújabb kor is elfogadta a régi kor által e kérdésben elfoglalt álláspont tiszteletreméltó voltát. Tudta és érezte, hogy a női erény oly kincs, amelyért élni méltó, meghalni érette szent kötelesség, de amely nélkül az élet nem egyéb nyomorúságnál és tengődésnél. Tudta és érezte, hogy egyedül a női becsület teheti szentté és tiszteltté annak birtokát. Tudta és érezte, hogy a női becsület az a „csipkebokor", amely előtt leoldott saruval, a tisztelet legnagyobb jelével kell megjelenni mindenkinek." A „NYIRVIDÉK" TÁROZÁJA. Még egy szó a „magá"-ról. Megvallom nagy örömet szerzett lelkemnek az a ritka hírlapi esemény, hogy a »Nyirvidék* ez idei 2-dik számában a t. cz. szerkesztő ur kegyességéből megjelent >Maga* czimü igénytelen tárcza czikkemre két oldalról is történt visszaverés. Ez kétségbe vooh itlan jele az ér deklődésnek; különösen pedig annak, hogy a »magat szóval való leszámolábnjk valóban itt volna az ideje. A vidéki lapok hasonló polémiája sotta sem ver ugyan oly port, mint a fővárosi lapoké; mindazáltal itt is meg van annak a maga jó eredménye. Legalább fenn maradnak azon eszme cserék a jövő nyelvészei számára. De hogy czikkem tulajdonképpeni tárgyára térjek, elmondom röviden: minő hatást tettek rám a »Nyirvidék* 3-ik és 5-ik számaiban a »Mag-« ciimü tárcza czikkre tett észrevételek, és hogy mennyiben állják meg helyű ket az ott elmondott társadalmi, köznyelvi és nyelvtudományi érvelések. Nézzük sorrend szerént először is Kmethy István ur észrevételeit. Kmethy István ur nagyon eltalálta a szeg hegyét, amikor a tmagat szónak a nővilág által a férfiakkal szemben való használatának okfejét a »divat majmolásában, a mások utánzásában keresi és találja. Annak rugóját nem i« lehet másutt keresni. De már azt az érvelését, hogy »éppeu azér^ mert csak >divatt az egész, nem érdemelt a dolog oly komoly hangot, mint amilyet tárcza író (t. i. én) használt*, egyenesen vissza kell utasítanom. Mert hogy az udvarlót vagy a ház barátait és tisztelőit ugyanazon szavakkal és modorban traktáljuk, mint a kocsisunkat és izolgálónkat: egyáltalában uem tarthatom a műveltséggel ösazeegyezhetőnek; és hiszem, hogy maga a czikk iró sem tartja. E pár sorbau czikkirő csak egy ügyes bókot akart mondani a nővilágnak. Nagy baj, És mert igy érzett és gondolkozott a mult századok társadalma; mert tudta és elismerte a női becsület szentségét: egyszersmind gondoskodott is annak védelméről s a megsértett női becsület megtorlásáról. Kimondotta ugyanis törvényben, hogy a „női becsület rágalmazójának a sértés valódiságát, az esetleges bűnvádi eljárás során még abban az esetben sem lehet bizonyítani, ha azt a sértett nő meg is engedné." E passzus a magyar büntető törvénykönyvben foglaltatik, világos jeleül annak, hogy a mi törvényhozásunk sem zárkózhatott el a világ közvéleményének felfogásától; világos jeléül annak, hogy a mi törvényhozásunk is sietett elismerni a női erény szentségét, annak a családban és a társadalomban nagyon is fontos és eminens jelentőségét. A női erény eme szentsége, az erkölcsiség a társadalom és állam eme támasza ellen követnek el tehát merényletet és bűnt az aljas csábítók. Alattomban, a hízelgés, a hazugság, a fenyegetés és a pokol minden kigondolható eszközeinek alkalmazásba vételével intézik a támadást védtelen kiszemelt áldozataik ellen. Ei emberek bűnösebbek a rabló-gyilkosnál. Mert mig eme, kezében a gyorsan ölő eszközzel, az élettől fosztja meg áldozatát; addig a nőcsábítók lassan sorvasztó méreggel hatnak oda, hogy áldozatuk nyomorban, blnben, megvetésben, áldatlanul keseregve, minél tovább éljen. A gyilkos a becsületet nem bántja, a nőcsábító romba dönti azt is. A törvényhozás felfogván a veszélyt, amelylyel a nőcsábítók az erkölcsi rendet fenyegetik: a nőcsábitást bűntetté minősítette s gondoskodott az ily befejezett bűnténynek megtorlásáról. A csábítást ugyanis súlyosan bünteti : ha az erőszakkal, fenyegetéssel, izgató szerekkel, amelyek az áldozatot önkivüli állapotba képesek hozni, hajtatik végre; ha a csábítás a nőnek közvetlenül halálát okozta, vagy az által egészsége veszélyesen megrendült ; ha a csábítás felmenő, vagy lemenő rokonok, avagy testvérek közt történt; ha végre a csábitásnak 14 évet még meg nem haladt tisztességes leányok esnek áldozatul. Ellenben ki van zárva, illetőleg a büntetendő cselekmények közzé fel sincs véve a nőcsábitásnak az a neme, amely rábeszélés, hazugság, koholmány által, vagy házassági ígérettel hajtatik véjre. Pjdig ez komoly baj. Ezen segíteni kell valahogy! Elismerem azt, hogy igen bajos megállapítani, a mondottam esetekben a gonosz szádékot (doluin); azt is megengedem, hogy vannak esetek, amikor az lehetetlen is: miért is én azt a csábítást, amely testileg és értelmileg kifejlett nőn, erőszak, vagy izgató szerek alkalmazása nélkiil, hajtatik végre, uem is tartom oly bűntettnek, amit büntető jogilag fenyíteni kellene. Nem tartom pedig már csak azért sem, mert lehetnek oly véralkatú nők is, akik önként bocsátják áruba erényüket. Tekintve azonban az elcsábított uők és a csábítás szerencsétlen következményeinek, a törvénytelen gyermer keknek tragikus sorsát; tekintve továbbá a közerkölcsiség és a humanitás követelményeit; s tekintve azt, hogy gyakran tehetséges emberek önhibájukon kívül szoríttatnak le a tisztességes pályákról, s záratnak ki a társaskörökből: én e kérdést olyannak tartom, amelyet ha nem is kriminális utón, hanem magánjogilag, előbb utóbb meg kell oldanunk. A külföldi törvényhozások e tekintetben, már megmutatták a helyes utat. Meg vagyok győződve, hogy a mi parliamentünk is sietni fog e kérdést szintén méltányosan megoldani. Tudvalevő dolog, hogy ma a törvénytelen, vagy jobban mondva házasságon kívüli gyermekek, fennálló törvényeink szerént, anyjuk vallását követik, s anyjuk után örökölnek. Ellenben atyjuk, aki pedig legtöbb esetben bűnösebb az anyánál, minden felelősség alól kisiklik; vagy a nő által esetleg indítandó per utján, csak csekély tartásra köteleztetik. E viszás helyzet megváltoztatása czéljából, a kővetkező megoldási javaslat szellemében való intézkedést óhajtanék életbe léptetni. 1. A lelkészek a házasságon kívül született gyermekek bejegyzésénél ne az eddig szokásos „törvénytelen" jelzőt használják. 2. A lelkészek a nálok bejelentett törvénytelen gyermekeket az illetékes törvényszéknél jelentsék be; amely az apasági eljárást hivatalból lenne köteles megindítani. 3 A megejtett eljárás után, az atya neve hivatalosan vezettessék az anyakönyvbe. 4. A házasságon kívüli gyermek, atyja polgári nevét viselje. 5. A házasságon kivüli gyermekek atyjuk után is örököljenek. 6. A házasságon kivüli gyermekek minden polgári állásban, tisztességben, alapítványban, szóval a társas élet minden előnyeibon, a törvényes gyermekekkel egyformán, részesüljenek. íme, ez az én indítványom. Komoly kérdést gyökeresen kell megoldani. E kérdés pedig oly fontos és komoly, hogy annak megoldása elől sem a társadalom, sem a törvényhozás ki nem térhet. Es mert szeréntem csak is ily szellemben oldható meg ez égető társadalmi kérdés: hiszem, hogy ily irányban nem sokára meg is fog oldatni. i Szabolcsvármegye közig, bizotts. üléséből(Februárhó 10.) Elliterjesztetett az alispáni havi jelentés januárhóról, amelyben jelentést tevő alispán előadja, hogy a ny.bátori cseudőrnégi őrs által, súlyos testi sártés miatt, letartóztatott 3 egyén; ugyan ily bűntény folytán feljelentetstt 1 egyén. A kemecsei őrs által hasonló okból letartóztatott 5, betöréses lopásért 2, súlyos testi sértésért 2 egyén jelentetett be. A rakamazi őrs által lopás miatt letartóztató ,t 3, gyújtás gyauuja miatt feljelentetett 2, vadászat, kihágásért 1, gondatlanságból o'iozott tűzvész miatt 1 egyén. A szeat-mihályi őrs által vadászati kihá gás miatt feljelentetett 4 egyén. Az ujfehértói őrs által súlyos testi sértésért letartóztatott 4 egyén, hasonló büntéuy miatt feljeleutetett 3 egyén. A nyíregyházai őrs által lopás miatt feljalentetett 3 egyén. A mándoki őrs állal lopás miatt 1 egyén feljeleutetett. A nyiracsádi őrs által letartóztatva lett 1 egyén, gyermekgyilkosság miatt feljelentetett 1, az éjjeli őrség elmulasztása miatt 2 egyén. A nyírbátori őrs által éjjeli őrködés elmulasztása miatt feljeleutetett 7 egyén. A nagy-kállói őrs által, súlyos te3ti sértésért letartóztatott 1, feljelentetett vadászaii kihágás miatt 3, gondatlanságból okozott tűzvész miatt 1 egyén. A kisvárdai őrs által gyujtogatásért feljelantotett 1 egyén. hogy e bók az igazság rovására történt. És ezzel be is fejeztem vobia Kmethy ur czikk

áre szánt czáfolatomat, ha a védő sorok közt szemembe nam ötlik egy mondat, amelyben Kmethy ur azt moadja hogy : »Nem szabad felednünk e szokásnál (t. i. a ma

0ázásnál) azt, hogy az a mágnási körökbea jött a világra*. Ebben teljesen igazat adok Kmethy urnák. De engedje meg, ha e figyelmeztetéséből éppen az ellenkezőjét olvasom ki annak, amit Kmethy ur czikkébeu állit; hogy t. i. »A magyar hölgyek koránt sem lenézésből és kicsinylésből magázzák ma a fé fiakat a társaságban.* Mert hiszen tudjuk jól, hogy a mágnások mindig szerették lenézni a ném kék vérüeket. És ha semmi egyéb igazságot sem lehetne is levezetni a >maga* szónak mai h isználatából: annyi csak ugy'&n tény, hogy ezt a szót nem a megtisztulús és becsülés kifejezéséhez találták fel. Ami a »maga* szónak a társaságban megszólítás képpen való htszuálata helyes vagy helytelen voltának meghatározására vonatkozó sorait illeti Kmethy urnák: arra csak annyit jegyzek meg, hogy én czikkemben arról semmit sem szóltam. Különben megemlékezni róla : helyén volt. Én a *maga« szó h isználatát uem nyelvtudományi, hanem társadalmi vagyis helyesebben társalgási szempontból tárgyaltam ; azaz illetlen s nem müveit nőhöz illő elj írásnak állítottam azt, hogy »egy alig 15 éves leányka, szakálas bajuszos embereket, akik a társadalomban tekintélyes állást foglalnak el, csak ugy p 'r »magsi Kovács, »maga Nagy*, »maga Almásy I* szólítson. A maya szónak két esetben való ha&ználhatósá" gát is társadalmi, vagyis társalgási szempontból, a szokás hatása alatt, állapítottam meg; ami még koránt sem annyit tesz, hogy az már authentikus. ÉQ a >maga< szónak nyelvtani meghatározásában küiöuben is tökéletesen egyet értek Kmethy úrral. Kmethy urnák különben nagy köszönettel tartozom, hogy czikkemet figyelmére méltatta. Különben Folytatás a mellélete te u. aligha nyílt volna alkalmim a »Nyirvidék 5-ik számában megjelent. »A maga használatáról* czimü tárczaczikk írójával szóba állani s az érdekes kérdéshez még egyszer szólan\ E czikk alatt egy M betű áll, amely betűben az illető szerző neve rejtőzik, éppen mint az én nevem a K betűben. Igen helyesen. Ugy is farsang vau. Á'arcz alatt igen sok pikáns dolgot lehet elmondani ; amikről máskor rendesen hallgatni bzoktunk. Kezdjük el tehát a szóváltást. .1/. ur cztkkíből nagyon kilátszik a fiatal, udvarias ember. Udvariasság dolgában még Kmethy uron is tul tesz sm'kor kimondja, hogy »Aitaláu egy mivolt és a társaságbau megfordult egyén sem veheti rosz néven, ha vagy idősebb, vagy már eladó nőktől részesül ezen' (t. i. a »maga«) megszólításban Sőt akárhányan rosz néven vennék, hi házi asszonyuk nem részesítené őket is a »?naga megszólítás szerencséjében.* Jó, legyen M. ur gusztusa szerént. Legyen a »maga* szó a kitüntetésnek és megtiszteltetésnek a legfinomabb és magasabb neme. De ekkor miért nem használják a férfiak is azt a nőkkel s-.emben?! Mért nagysádolják őket? Hiszen a nagysád nem is szó, még kevésbbé magyar szó! »Da ist der Hund begraben !* Százat mernék tenni egy ellenében, hogy M. ur nem magától jött a gondolatra: írni a magá-ról. Valamehik szép asszony birta rá, bogy kelljen sikra a »maga< mellett. Jól tette. Legalább igy több oldalról lett megbeszélve a »magat szó tulajdonképpeni mivolta.* Ő maga pedig megmaradt udvarias embernek. M. ur mindjárt czikke elején ellenmondásba jő önm igával. Kijelenti ugyanú, hogy hosszas nyelvtani fejtegetésekbe bocsátkozni, vagy idegeu nyelvekből vett hasonlítással bizonyítgatni nem akar; még is oly mélyen és behatóan tágyalja a »maget« eredetét, használati jogosultságát, nyelvtani fontosságát: hogy még annak nyomatékos jelzői értelmére, hangsúlyozására is kiterjeszke-