Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1887-12-25 / 52. szám
„IV Y I R V I D É Ti." A jelzett határidőn túl bejelentett ilyen panaszok nem vehetők figyelembe. A tenyészképtelenség miatt visszavett egyik és ennek helyébe újra átadott másik bika árai között netán mutatkozó összeget az eladó és átvevő egymás között egyenlítik ki. 10. A vasúti szállításnak elrendelése után az eladó köteles a bikát haladéktalanul felrakatni és az elindítás idejéről az átvevőt előzetesen, vagyis oly időbeu — s ha kell, táviratilag — értesíteni, hogy ez az állatnak átvétele iránt még elég korán intézkedhessek. A vasúti szállításnál mérsékelt (minden bikáért kilométerenként l 5 8/, 0 0 kr) dijtételek igénybevételére jogosító igazolványok, melyekből minden külön szállítmányhoz két példáuy szükséges, az eladókhoz megküldetnek. Az egyik példány a feladási állomás főnökének átadandó, inig a másik a kísérőnél marad, illetve ennek hiányában a szállítási okmányokkal kezeltetik. A vasút által felszámított összes költségek és a feladó által előlegezett (a fuvarlevélen részletezendő és mint utánvételi összeg, a szállítmány kiadása utáu a feladónak megtérülő) szemlélő bizottsági eljárási s esetleg kiséreti, távirati vagy feltétlenül szükséges egyéb kiadások mindenkor és kizárólag az átvevőt terhelik. Vasúti szállításhoz a bikák mellé kísérők reudszerint csak az átvevő határozott kívánságára adaudók. Ha a szállítási dijak felszámítása netán sérelmesnek mutatkoznék, ennek felülvizsgálására s illetve a díjtöbbletnek visszatérítésére irányuló kérelmek a fuvarlevél kiséretébeu közvetlenül az illető közlekedési intézethez beterjesztendők. Miután az eladó a megvásárolt bikákat tényleg mind kiadta, a kijáró tartási költségekről és pedig minden egyes bika utáu külön tétel alatt felszámítva, jegyzéket készít s azt legkésőbben julius hó 31-ig az összes átadási okmányokkal (elhajtás esetén a 8-ik pout utolsó bekezdése szeriut ellátott megkeresés, vasúti elszállítás esetében pedig a feladási vevéuy) együtt a kerületi állami állatorvoshoz beküldi. A jelzett határnapon tul benyújtott ily költségszámlák vissza fognak utasíttatni. A vételárak épugy, mint az elfogadott tartási költségek az eladó által külön is megjelölhető, máskülönben az illetékes kir. adóhivatalnál a jogosultnak bélyegköteles nyugtáira utalváuyoztatuak. Budapesten, 1887. november hó 1-én. A földiu.-, ipar- és kereskedelemügyi m. k. minisztériumtól. A „Nyirvidék" olvasóihoz. Lapunk legközelebbi száma a ,Nyirvidék" kilenczedik évfolyamát nyitja meg. A letelt nyolez esztendő a „Nyirvidék" életének évszámait jelöli meg. S ennek a nyolez esztendőnek a története minden hangzatos szavaknál igazabb valósággal igazolta azt, hogy ez a lap Szabolcsvármegyében és benne Nyíregyháza városában nem a közönségre ráoktroyált vállalat, hanem valódi szükséget pótló sajtó-organuma a közönségnek. Nagy dolgokat ez a lap nem vitt véghez. Lárma nélkül és minden törekvés nélkül arra, hogy szenzációs föltűnést keltsen, munkált közre a maga szerény eszközeivel a közjó előmozdításában. Személyekkel — hacsak Jíözdolgok uem fűződtek az egyesek nevéhez — soha nem foglalkozott, s ezert nem érinté e lapot botránynak szennye soha. De közös érdekű kérdések soha sem kerülték el e lap figyelmét. Hol mint a közfelfogás kifejezője, hol megint — általánosnak látszó áramlatokkal szemben is — mint közjóra szolgáló eszméknek fölvetője és propagálója, ott volt és résztvett mindenütt, a hol a becsületes sajtónak a maga fegyvereit tűzbe vinni kötelessége. Politikai természetű kérdések vitatásába a „Nyirvidék," mint nem politikai lap, nem bocsátA^NYiRVIDÉK4 TÁRCZÁJA, Karácsony éjen. Kong az éji harang, gjűl a hivő sereg, Minden arc<on öröm, ecy szívben sincs bínat. Magas sziued előtt megjelenni merek Én is, Mostszületeit hallgasd meg imámat! Bűnös vagyok Uram, bűnömet bocsásd meg I Megbűnhődtem érte, — élettel fizettem. A magasba törtem, elborita felleg — S elhagya bizalmam, nagyon mélyre estem. Szerettem, s azt hivém, hogy a hú szerelem Rávezet a szépre, a nemesre, jóra... Szerettem, s azt hivém, mennyedet itt lelem — Hü szerelmem vitt e mélységes pokolba Régi a történet. Elbeszélj»m ? Minek 1 latén kepét láttam angyali alakon. Elragadt a szépség, bájoltak a 3zínek S ifjú éltem adám a reményért vakon Mindenem elveszett, én megöregedtem, Gondolkozni tudok, de szivem vesztettem. Megváltónak szil ött, a magas menyekben, Légy örök irgalmas I add ma vissza szivm I Elhagya bizalmam, r agyon mélyre estem, A magasba törtem, elborita fflleg. Megbűnhődtem érte, élettel fizettem — Bűnös vagyok Uram, bűnömet bocsisd meg.' Kong az éji harang, gyűl a hívő sereg, Minden arczon öröm, egy szívben sincs bánat, M^gas szined előtt megjelenni merek En is. Mostszületett, hallgasd meg imámat! Andrássy Jenő. kozhatik, s igyekeztünk is, hogy az el nein kerülhető befolyásolási kísérletek daczára is, megtartsuk a megszabott határvonalat, s ezzel kizárjuk azt, hogy bármely politikai áramlat és törekvés e lapban kifejezést és megvalósulást nyerhessen. De egészséges társadalmi mozgalmak, közgazdasági törekvések mindég megtalálták e lapban azt a támogatást, melyet a sajtónak egy szerény vidéki organuma közönségnek és egyeseknek nyújthat. S leg jobb hitünk szerint, az elmúlt nyolez esztendő alatt, mely a „Nyirvidék" élete fölött eltelt, társadalmi életünknek nem volt egy jelentősebb mozzanata sem, mely e lapban méltatásra ne talált volna, vármegyénk és városunk gazdasági érdekeinek istápolása pedig mindég legfőbb gondunkat képezé. Ebben az általános vonásokban vázolt múltban benne van jövendőre szóló programniunk is. Tárcza-rovatunkban mindég irodalmi színvonalon álló dolgokat közlünk; s ugyanilyen mértékkel mérjük ama közleményeket is, melyek a „Csarnok" rovatban jelennek meg. Ujdonsági rovatunk, mint a vármegyében és Nyíregyháza városában történő, e rovatba tartozó események krónikája, ebbeli hivatásában lehetőleg kimerítő és feltétlenül hitelt érdemlő lenni igyekezik. Hogy vidéki értesüléseink dolgában ínég nagyobb eredményt tudjunk főlmu'atni, kérjük levelezőinket, vidéki olvadóinkat, különösen pedig a jegyző és tanitó urakat, hogy a vidékükön történő eseményekről bennünket értesíteni szíveskedjenek. Nemcsak lapunknak tesznek ezzel nagy szolgálatot, de megnyerik vele községi és egyéb érdekeiknek azt a támogatást is, melyet a nyilvánosság közérdekű ügyekben nyújthat. Lapunk Szabolcsvármegyéuek, a szabolcsvár megyei községi jegyző egyletnek s az ujabban alakult szabolcsim-gyei jogászkörnek is hivatalos közlönye lévén, a társadalmi támogatásnak ily hatalmas sorakozásával folytatja pályafutását. E támogatásban rejlik az az erkölcsi és anyagi erő, mely e lapnak a közdolgok előre mozdítására eszközöket nyújt. Kérjük továbbra is Szabolcsvármegye és Nyíregyháza városa közönségének pártolását. A „Nyirvidék" szerkesztősége és kiadó hivatala. karácsony. Jézus születésének a napja ez; legnevezetesebb dátuma a világtörténelemnek. A szeretetnek és szabadságnak vallása, megszületve a kis Jézussal a hethlehemi jászolban, öt világrész népeinek gyújtott világosságot s szabott rendet és irányt, hogy összes alkotásaink azon alapuljauak. Nagy hadvezérek országbomlasztó tényei nyom nélkül enyészuek el, legfeljebb az emlékezet koszorúzza babérral hiröket; bölcsek, tudósok tudományát kikaczagják az egymásra torló századok vívmányaikkal: de az, amit Jézus alkotott, az beunüuk él, az egész emberiségben, vérünk keringésében, szivünk dobbanásában, amit gondol agyunk, amit lelküuk érez, az mind abból való. Jézus vallása az élet útját mutatta meg az embernek. Megalkotta a mai értelemben vett családot s ebből nőtt ki a társadalmi alakulásoknak mostani formája. Ezért ünneplik az egész földgömb keresztény népei szigorú hagyományos kegyelettel karácsony ünnepét. A szeretetnek az ünnepe ez, a legszebb családi ünnep, mely az otthoni tűzhely melege köré gyűjti azokat, akik szeretik egymást, s a legnemesebb emberi érzéseket Élőképek. Dorongh uréknál kigyúlt a csillár. Nem tudom, feledékenységből, vagy hiúságból uem vonták-e le a redőnyöket. Pedig alig van négy óra. Az esti szürkület nagyon gyenge fátyolt vont még a láthatárra; a gyermekek is moBt szállingóznak haza az iskolából. Elkép-dve bámulják meg Dorougb uréknál azt a kis templomot, nem gondolhatnak mást, mint hogy ott les/ a betlehemesek üuiiepéuek a fiókja. Az igaz, hogy a ragyogó fénysugár totszelös is a szeműek. A jégvirágos ablakon oly sejtelmesen, halványan szűrődik össze a gyertyák csillogó fénye és ez a bág\adt fény sokakat megállít útjában. Bámulják szépen. Az apró nebulók szájtátva, a nagyobb járdataposók az ö eliuaradhatlan cdpös észrevételeikkel. — Valóban, Doronghók kivouultak és pedig teljes díszben. — Doronghéknál kigyúlt az örök világosság. — Sajátságos, hogy nem ugy világit e csillár, a hogyan véve van, t. i. részlettörlesztésre, — elméskedik a harmadik. I)e hát ezek cupán fulánkok. Nem jutnak fel a terembe, hol uem kevésbé bámul a Djrough família. Ott vannak teljes számmal, ott állnak a csillár körül s közülök a két legifjabb Dorongh csemete mulat a legigazabban. A mama délc.'.egen legelteti körül beesett, színtelen szemeit, melyeknek e perezbeu a csillár külöuös fényt ad. Tiszta világításban jelentkezik a fény, a pompa, a legkisebb tárgy is kiválik korvonalaiból a a pazarul fel halmozott, mondhatnánk, raktáron tartott vázák közül ott kandikál ki Diák Ferencz kézi szobra, fenn a kandalló párkányán ott melegszik a régi mythos három szabadítja föl engesztelő melegénél. Gyermekek és öregek ünnepelnek együtt egy érzésben, egy gondolatban, s bizony nagyon boldogtalan az, akinek még ezen az estén sem jut a családi élet örömeiből. Ha más nem, legalább az édes emlékezet. A legmakacsabb cinizmus sem zárkózhatik el a karácsony ünnepi hangulata előtt, s a legvadultabb szívben is nemes érzések támadnak életre. Hát még a gyermekek! Hisz a karácsony az ő ünnepük tulajdouképen. Az ajándék osztó Jézuskit ezer apró sziv várja kíváncsi sóvárgással, s a karácsonyfák apró lángjainál és fénylő csillagainál talán először ébred, nek a szülői szeretet áldásosságának és jótékonyságának megismerésére a gyermekek. A nevelésnek, vezetésnek sok hathatós eszközeit aknázhatja ki az öntudatosan gondos szülő a karácsony ünnepségeiből, melyeknek emléke elkisér bennünket a férfikor küzdelmeibe, a vénség visszanéző napjai közé, s jó és rossz időkben nyu gasztaló és fölviditó érzések melegében olvasztja föl szivünket. Megtelnek a templomok! A szeretett vallása által megváltott ember buzgó szívvel zeugi dicséretét: Dicsőség menyben Istennek ! Olvasó-körök és népkönyvtárak. Án ami és társadalmi életünk rohamos haladása miud inkább áthidalhatlanabb határvonalakat hűi a társadalom műveltebb elemei s a nép között. Pedig a nemzet zöme ez, s mig az állauii élet terhelt szekerét a jobb jövendőnek minden reménye nélkül, uiár csak a vaskényszerűségnek engedve segíti gyors haladásában, ellenséges indulattal tekiuti e baladásnak miudeu tényezőjét, mint az ö boldogiágáuak és j dútének megölő betűjét.' Már pedij ott, hol az állam a néppel, az egyei osxtályok egymással ellenkezésbe jönnek, a történelem tanulsága szerint fölbomhk a társadalmi reud. S fájdalom, mi is közel állunk az ilyen állapothoz, mert az évenként nagyobbodó adókat, melyeknek czélját a nép nem ismeri s melyek immár nem állanak arányban bevételeivel - a közvagyouosodá", mivelődés előmozdítására alakult társulatokat és egyesületeket, melyeket az ő hitök szerint az urak csak a szegény nép nyuzására találnak ki ; a termény és marha árak csekély voltát etb. mind onnan okoskodja ki a nép, hogy az állam és az urak összejátszanak az ő megrontásukra Mit szülnek az ily ferde fogalmak? Elkeseredést az állam, ellenséges iudulatot az intelligencia iránt Ki a néppel közeli viszouybau van, elismeri állitásom igazságát. Es miért van ez igy ? Mert a nép természetes józan esze mellett sincs megérve arra, hogy a neki s az ő terhére biztosított politikai szabadságot megértse g azzal belyeseu élni tudjon. Azért tehái: vagy — vagy. Vagy korlátozni a mai politikai szabadságot annyira, hogy az a uép műveltségi állopotával összhangzásba jöjjön, vagy B nép mü'eltség't kell odi fejleszteni, hogy megértse, mit tesz az: szabatl állaui szabad polgárának lenni. Da mivel az első alttrnaliva nagy visszaesés lenne, minden htzájt sorsát szivén viselő hizufínak kívánnia és elősegítenie kell, hogy a nép körébea a műveltség világa boldogitfioo. Igaz uz, hogy állam és egyházak vetélkednek egymással a gyermekek iskoláztatása körül, de hát mit ér az magában, ha a tanitó által a gyeruiek szivébe csepegtetett hit és erkölcstani igazságokat már az ifjú korban megezáfolja, s az igaz hazaszeretethez szükséges eréuyeket kikwczagja a világ. Marad hiu ábránd a gyermekkori tanulmány, mert való csak az élet. Ennek az életnek kell hogy világosságot uyujtsunk, s annak forrását kitartó munkássággal elfogyni ne engedjük. Felnő a gyermek, polgár lesz belőle, és az állam csak követeléseivel áll vele szemközt, az egyház túlvilági boldogsággal biztatja, s nincs mellette senki, ki a követelések jogszerű voltát vele megismertesse, nincs, ki ama boldogság elnyeréséhez vezető helyes utat neki megmutassa. Itt vannak a hosszú téli esték, használjuk föl azoFolytutilsn u mellékleten. begyeskedő istennője. Fáradhatlanul bámulnak a fénytengerbe. Azokat nincs fény, ami elvakítsa. A családi idyllben kettőnek jut ki a duzzogó elem. Egyik Z^nobia, a cseperedő és leendő bálkirálynő, kit pedáns zongora professor kiuoz balálra. Száraz gégéjének rekedt akkordjai egyre áthallatszanak. A taktus az ö erős vára s ugyancsak erősen kel ki a kontárkodás elleu ; — a másik Marcsa, a szobacziczus. Félvállról futcigál ő itt le mindent. Egykedvűen seprőzi a porlep^tt vázákat. Nem érdemlik meg másként. »Snasz hely ez uagyouc, két hónap óta nem látott bért s még utóbb böjtre szorították a kimenőben is. Kinek volna kedve élni, — gondolja el sentimentalismussal, — ahol ilyen a háziasszony, a nagysága. No, ezen az utóbbi gondolatán hangosan kaczagott. Mit, még nagysága? ma is bablevest ebédeltek! — Marcsa ! nézd meg, jönnek-e már a vendégek ? Marcsa egy kis piramisra biggyeszti fol az ajkait. Olyan kelletlenül sondorog ki az ajtó felé. Nini! .. még ezek parancsoluak neki . . . Csak most tudja, mi az a hallatlanság. — De mi az — beszél a háziasszony — hogy Rengő Tilda nem jön, az az éhenkórász, az a potyavitéz? Még tovább is folyna a Rengő Tildáról szóló esztétikai méltatás, (csak respicieut a lérje) de halkan kopogtatnak és kis vártatva belép Rengő Tilda. A háziasszony sikerült metamorfózison megy keresztül. Csupa szívesség egészen. Arczának legkisebb ráuc/,a is azon örömről beszel, mely szerény hajlékát érte. A leguagyobb ildomossággal nyalábolja körül Reugő Tildát s a baráti szeretet csókjait pazarolja a hajporo* petyhüdt izmokra. Nein bir betelni örömével.
