Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-12-18 / 51. szám

„IV Y 1 R V I 15ÉK" val takarja lelke rongyait, inig a kolduló peregrinus rongyait használja föl a dologkerülés takarójául. Országos csapás mindkettő, melytől ináig nem óvnak bennünket se közigazgatási intézkedések, se a büntető hatalom megtorló eszközei. A ki széles e hazán a más kenyerén, szalonnáján és borán élni és hizni akar, az csapjon föl bátran vagy koldusnak vagy ügynöknek, a szerint, a mint hajlama és izlése vagy az egyik, vagy a másik pályára vonzza. Egyik pályán épp olyan fényesen megél, mint a másikon, mert ami közönségünk nyitva tartja az éléstárt az egyik, és nyitva a pénztárczát a másik számára. A nagy városukban az alakoskodás ezerféle nemeivel appellálnalf a jótékony hölgyek, egyletek, a kőműves páholyok és egyéb jótékony intézmények könnyenhivőségére. Bérben tartott gyerekekkel, percentációra fogadott vakokkal és torzszülőttekkel préselik ki a könyöradományokat, mig faluhelyt hamis bizonyítványokkal, falsifikált kolduló levelekkel és nem ritkán nyilt fenyegetéssel szivaty ózzák embertársaikat. Minden második épkéz-lábu koldus, égett ember, szerencsétlenül járt családapa, munkára képtelenné vált áldozat vagy semmi szíu alatt munkát nem találó — mert nem is kereső, s ha talál, attól elfutó — szegény. És mindannyi vigan és jól él, és koldus létére gúnyosan lenézi azt a valódi szegényt, a kinek — mint minden szemérmetes embernek — üresen marad a tarisznyája. Vásárok, bucsuk és egyéb sokadalmak, ezrivel hizlalják e léha hadat és a falu korcsmái csak úgy visszhangoznak az orgiáktól, miket falaik között a kolduló peregrinusok a pálinkás bütykös segítségével csapnak. Az ügynök urak már salon-modorban fosztogatják a népet. Finom ruha, kerékkötő vastagságú jól megaranyozott talmiláncz, csehgyémántos gyűrűkkel rakott ujjak és pergő nyelv, a melylyel tetszés szerint agyonbeszél, hogy később halottaidból föltámaszszon, ezek a modern zsebmetszők ösmertelő jelei. Az egyik biztosítással csap be, a másik sorsjegyekkel főz le, a harmadik hitelszövetkezeti tagságot varr a nyakadba, a negyedik olajnyomatu képekkel, paszulyból öntött tajtékpipával, és mit tudom én, mivel tesz lóvá. De denikve ügyesen, furfangosan veti ki hálóját mindegyik, s ha többet nem, de egy-egy községben egy stokfist legalább mindegyik fog. Legújabban a hitelszövetkezetek ügynökei lepték el sáskamódra községeinket. Olcsó pénz, olcsó hitel a kisgazdának, a tökében szűkölködő kézművesnek : ez a jelszó. Miniszterileg jóváhagyott intézeti alapszabályok: ez a salvus conductus. Ki volt, mi volt, ki keresi ? Finomul öltözött, ügyesen mozgó uri ember, a kinek hinni kell, mert az ellenkező nem is volna lovagias magyar tempó. Lépre magyar! Ez az ügynök urak jelszava és fájdalom, különösen vidéki közönségünk csoSzomorú disznótor. Bóbitás Máté uram házából tompa mozsárütések hallatszanak ki az ulczára, mely dübögő ütések lassú ütemébe a kis érczmozsár csengő-bongó hangjai legalább is tizenhatodokban trilláznak bele. A hanghullámok erős hagyma- és füszerillatot ringatnak ki a nyitott pitvarajtón. Holnap nagy nap virrad a házra : disznóölés napja. A nagy famozsárban sót, a kis érczben »fűszerszámot* törnek. Hogyne volna jeles nap, mikor csak egyszer esik esztendőben, mint a nagypéntek. Olyanforma ez a szegényember házánál, mint az »oroszok< nagyböjtje után való ckő húsevő nap, mely után, ugy böjt dereka táján, ekképpen kérdezősködött az »egyszeri gyermek* : »édes apáml mikor lesz már az a nap, mikor eszünk, míg gyomrunk felháborodik? bárcsak holnap lennel! A komák és sógorok előre kiéhezett raja erősen kácsingózik a disznótorra, és tekintve a reciprocitást, ugy is dukál, hogy ki ne maradjanak, mert jó ám a Iriss hurka, meg toroskáposzta hetenként hatszor is, ha kívánja a természet. Néha annyi a vendég, hogy csak sódart és szalonnát hagy maga után. Ha jó, savanykás kerti bor van, többet eszik a sereg, de, ha bor niucs, páliuka is jó leves előtt, hurka után, pogácsára annak, aki uem válogatós. A gyermekek disznóölés előtti éjjel keveset és nyugtalanul alusznak, mivelhogy perzseléssel álmodnak, némelyik a képzelt lángot, anyja nagy bosszúság tra »de factó* oltogatja. Aztán hogy ugranak ki az ágyból, sutból, mikor ugy hajnali négy óra tájon bekopogtat keresztapjuk, élesre köszörült ölőkássvel csizmaszárában ! Belépve, igy kezdi mondókáját: »szerencsés jó reggelt kívánok, kedves komámuram, és komámasszony, adja isten az eltöltött éj-zakát kedves egészségükre, virrassza fel az isten több számos reggelekre is erőben, egészségben, és békességben; szivemből kívánom*! Erre a gazda, gazdasszouy fogadják szapora öltözés közben : (mert csak a kopogtatásra keltek fel s gyújtottak lámpát) köszönjük, isten hozta, komám uram, tessék felebbkerülnt (asztal mellé ülni.) D) eközben a fél negligében levő fürge komaasszony sebtében törli le a gyermekek által összeportosan esik a kivetett tőrbe, rútul való rászedetések árán tanulva meg azt, hogy kötve higyj a komának! Mit lehet ez ellen tenni ? Csalók mindig be fogják járni az országot s a közgazdasági fejlődés és a szabad szövetkezés czimén mindig fognak svindler konzorciumok támadni, melyek formailag törvényes alapon nyugvó alapszabályaikkal, embertársaik kizsebelésére alakulnak. A büntető hatalom nagy későre, egyik-másik ilyen rabló kompániát szétugrasztja ugyan, de mindez már akkor esik meg, mikor a közvádiónak a kizsebeltek panaszaitól már nincs nyugta. Óvatosság a bölcsesség anyja. Legyünk óvatosabbak a vándor úton levő kabátos fosztogatókkal szemben. Kevés körültekintéssel, kellő óvatossággal, elkerülhetjük a kivetett hálót. És ha a tőrtvető ügynökök hadától nagy nehezen megmenekedtünk, hát azt a légió kolduló peregrinust, azt a sok csavargó mesterlegényt et konzortesz, hogy riasszuk el ? Erre a kérdésre feleljen meg a nálamnál okosabb Olyan országban, a hol mint nálunk, ép-kézláb szabad koldulni; a hol a vásárokra és búcsúkra a kolduló famíliák kocsiszámra vitetik magukat; a hol a templomok, a klastromok a tagficzamok és egyéb testi nyomoruságokból tervszerű kiállításokat rendeznek; — a hol az elöljáróságnak mégannyi joga sincs, hogy az ingyenélőt határából kitolonczoltassa, ott bajos olyan praeservativumot ajánlani, a mely a rettentő módon, egészen középkori arányokban elhatalmasodott koldulást szűkebb mederbe szoríthatná. A kisvárdaí /nőiskolák. Egész terjedelmében közöljük nlabb, mert általános érdekűitek tartjuk, Kisvárda város közegészségügyi bizottságának azt a jelentését, mellet az ottani zsidó zugiskolák ügyébeu a vároti képviselethez intézett. A jelentés természetesen az áhaluuk is már többször megbolygatott kérdésnek közegészségügyi részeivel foglalkozik, de uzok az adatok, melyeket o tekintetben a jelentés feltár, megvilágítják ez ügyet a maga egész valódiságában és bizony nagyon elszomorító tényeknek a fotográfiái. Kíváncsian várjuk, hogy a kisvárdaí képviselő testület, e jelentés által provokálvo, mily intézkedéseket fog tenui a botrányos állspotok megszüntetésére. Addig, tartózkodva minden további inegjagj z -stöl, adjuk a jelen tést, m-ly következőleg szól: TeKÍntetei Kipuittlij Tutilltt! Midőn még a közegészségügyi bizottság, nem ugyan jelen szervezetében, de a mult év: hí nlőjárvány alkalmá hói működését megkezdette, az akkor fenállott zndó zugiskolák elszomorító és botrányos állapotáról volt — fájdalom — alkalma jelentést tehetni és bár mily ecseteléssel vázolta is az ott tapasztaltakat, az me9sze maradta valóságtól, miután a bizottság legjobb akarata mellett >e n volt képes H a c.ivilisatio. humanismus és a baladás ezen arczul csapását még csak megközelítőleg is leírni ; azt látni kellett, hogy egy kitűnő nép levelési törvény uriltna alatt a vakbuzgalom mivé sülyeiztheti a népnevelés ügyét. taposott, bekenyérmorzsázott, asztal mellűit való padot, hogy komája tiszta helye ülhessen. Három négy fiúgyermek versenyez egymással az öltözködésben; siettükben egymás ruháját felcserélik, a miből aztán c.ivakodis támad. A hat éves Jóska kis nadrágját pláne hátrafordított ellenzőjével húzta magára. Jancsi pedig ugyancsak nekivörösödve, derékszög alakban kopog az ajtóig, s onnan vissza, miközben dühösen húzza felfelé fél csizmájának mind a két fü'ét, de biz* a csizma mindaddig tudni sem akart a felinenésról, mig a torkos Miska testvér elől, az este odadugott öt darab sült krumpli domboruságát talpac*kájával laposra nem taposá. Végre átesnek a fiuk, a reggel legkellemetlenebb momentumán, a mosdáson, gubanczos hajukat sietve megfésülik, s ajtónak, kemenczének fordulva, jó gyermekek módjára, csendesen imádkoznak. Mig az iinédság tart, áhítatos csend van a szobában, Jóska, a legkisebb idejű, bizouyo'iau az i'uádság középáré tette az »áinen*-t, mart leghamarabb tul osett rajta, de uem is csoda: ö még fel ügyelet mellett szokott kegyeskedni s a hosszú imádságot, kivált reggel, mikor ébes, nem szereti. Ekkorra előkereste az apa »papramorgós* üvegét a lefüggöuyzött vakablakból, s a komával egymásra köszöntgetve, kóstolgatják torokköszörü'ő tartalmát. A háziasszony egy tányéron ropogós pogic.át tesz az a-iztalra fojtásnak, melyre a kemeuczepatkán sorban ülő gyermekek oly himisau mosolyognak, hogy lebstetlen, miszerint anyjuk miudegyiknek egy-egy pirosképüt ue nyomjon a markába. Az egy pogácsa ciakhsmar lejár a garaton, többet is kérnének, de sz>gyeuliu keresztapjuktól. Jóska kacsiugat is anyjára; súgja tertvérain )k, üogy ő kér, de a/.ok lebaszélik, hogy ne tagye . . . nem szégyenül? majd kapuik későbben .. M igárke',tek a »fogdmeg* -ek it>, t. i. a hóhérlegíuyekül fűikért két szo nszód. Pálinkáznak. Mijd a pírzseléshez szükséges szalma is meghúzzák a havashitu kazalból, m g sem hajnallik, sőt miut pitymallat előtt kevéssel szonott, miudig sötétebb-sötétebb lett. Mit tettek vol na sgyebet, iniot h)gy a jó rodeg szobában pipázgatva beszélgettek, bu]dosott a sziverősitős bütykös, kurázsit adiudó a lefogókuak és ölöuek. Mar ugyau hiugosau folyt a diacursus, midin jelenti a kouyhaban A közfelháborodás nyouása alatt ezen zugiskolák elpusztultak, a közigazgatási hatóság vette kezébe az ügyet, és bár mily elszomorító, ho^y jelen század végén in ég ilyesmikkel is kell foglalkozni, még is az erkölcsi elégtétel bizonyos nemével láttuk, hogy a közigazgatási hatóság mind a háro n fóruma ezeu zugiskolákat és vele kapcsolatban a jesubát bezáratni rendelte. Más halandóra nézve a megyei tettes közigazgatási bizottság mint Ill-ad fokú fórum végérvényesen határoz; csak ezen odiosus ügyben nem, inert a nagyméltóságú magy. kir. vallás és közoktatási miuiszteriumuál sikerűit kieszkö/ölDÍök, hogy mindaddig, mig a legfőbb kormányszék végérvényesen uom intézkedik, a Talmud Thóra vagy is a hitoktatás ne akadályoztassék, ily értelemben nyervén járási főszolgabíró ur, a megye tettes alispánjának 11412/1887. sz. rendeletével utasítást. Az alispáni rendelet világos és szabatos, nem kell annak megértéséhez semmi féle qualífica'.io és még is azon furcsa eset törtéut mag, hogy a járási szolg abiró ur nem értette meg, mert 26G2/1887. sz. határozatával nem csak a Talmud-Thorát vagy is a tanköteles gyermekek hitoktatását engedéljezte, hanem egyszersmind engedélyezte a jesubát is, melyről pedig sem a már hivatolt alispáni rendeletben, sem az unnak alapját, képező, méltóságos Griifl József tőíspán ur 323/1887. számú átiratában egyszóval sem történik említés. Méltóztassanak megengedni, hogy alant irt bizottság ezen kérdést ily körülményesen adta elő, de annak megértésihez szükségeinek tartja megjegyezni első sorban, hogy uiig a Talmud Thóra alatt, mint már említve lőn, a tanköteles gyermekek h toktatása értetendő, addig a jesuba magasabb tanintézet jellegével bir és mint naponta látni méltóztatnak, a jesuba tanítványai, az úgynevezett bócberek, kik valódi apostolai a fauatismusuak, egytőlegyig személyesitői rég eltemetettuek hitt dogmaticai képtelenségeknek, HZ elemi oktatás minden hiányában phj sicailag us szellemileg eltörpülnek, elsatnyulnak és képezik azou elemet, melynek folytáu itt nálunk is az izraelita vallásuaknál a közszellem hanyatlott. Síin a bizottság, sem a tettes képviselő testület hitás köréhez uein tartozik ezen botrányos ügyben érdemileg intézkedui és a bizottság ciak jelezni kívánj*, hogy ha már u szolgabíró úr praecise körvonalozott jogköréu túlmenve, a Talmud Thórát és jesubát engedélyezte, köz-gészségi szempontból a paedagogia ezen ineinuatiója, illetőleg ugy a Talmud Tbóra, valamint a jesuba ellen állást foglaljon, előre is kijeleutvén, hogy a bizottság a felelősséget közegészségügyi szempontból a járási szolgabíró úrra hárítja. Nos, alig hogy a járási szolgbiró ur már említett 22G2/1887. számú rendeletét kiadta, az úgynevezett bocberek ismét elárasztották a varost, csodálatos ösztönnel megérezték, hogy a szolgabíró ur kegyelméből szabad a vásár. Jöttek egyeukéut, jöttek párosan,jöttek csoportosan, az amúgy is gyenge lábon álló közegészségügynek megrou lábára. A bizottság uem akar érzékenykedni, de ezen bócberck életmódja, tápláléka és lakása minden fogalmat meghalad. Kivétel nélkül "gytöl-egyig éhezik fázik, egy szobácskában, hol talán kultóuek vau elegendő levegője, 8 — 10 s/.urong reggeltől estig, estélöl rejgdig görnyed tauulinánya felett, bűzhödt levegőben, táplálék és megfelel) ruházat nélkül. Inficiálják a várost és egy kitörendő járváuy gazdagon termő talíját készítik elő, mely e város lakóira nézve végzetessé valbatik, annál is inkább, mert a tantermet illetőleg járási orvos ur által előirt és szükségesnek jelzett javítások sem eszkó töltettek, és a szolgabíró az engedély kiadisav.il aunvira sietett, hogy ezeu közegészségügyi szempontból előirt javítások foganatosítását be sem várta. Mint már szerencsénk volt jelezni, a nagyméltóságú minisztérium a Talmud Tnórát, vagyis a tanköteles gyermekek hitoktatását ideiglenesen engedélyezni határozta. ITolytutÚMii i\ mellékleten. szorgalmatoskodó gazdasszony, hogy a kakas már ugyancsak kukorikol, és a kívánt világosság is mogérkezett. Nosza ! ezek is nekigyürkóznek oroszlán vadászhoz méltó elszántsásgal, szesztől ingadozva mennek lábaik a disznóól felé. O.t egyik az ól ajtót nagy ha marsán g«l kinyitja, bebújik, megkap egy disznólábit, kihúzza disznóstul. 8 már most ki fülére, ki farkára, lefülelik s a koma szinte nyeléig döfi bele gyilkos vasát. A pára roppant nehezen hagyá el a testet. Nem is csuda, mert szegény sertés (amiut kitűnt) 2—3 hét múlva hat malacnak adott volna életet. A dolog ugy történt, hogy egy ólbau volt a fekete hízott disznó a sziutén fekete magkoczával, amit a gazda nem tarta szükségesnek megmondani, mert jól tudák a szomszédok is, a koma is, hogy neki egy ólban két sertése hál. 0 maga a katasztrófa alatt tehénkéjének adott enni, felesége p -dig, aki a vért egy fazékban felfogta, miut majd minden nő, részint a félelem, részint a sajnálat miatt nem is igen nézett oda, hogy melyiket húzták ki; csak akkor hűltek el, mikor már késő volt. Djuique is a megtörténtet nem lehete meg nem történtté tenni, magolták a bizottat is, mely addig az ólbau kadélyeseu üldögélt, röfögve. Da a koma a nagy baklövésnek miatta annjira konfundálta magát, hogy ha nem tigyelmaztetik, torka helyett a füle közé döfi kését. Latt ugyan disznótor, de tzonoru, még csak azt sem dalolta senki, hogy: »Éles anyám kapatott a padkára . . .« Az étkek sem feleltek meg a kívánalomnak, mert a kolbászban szórványosan kásaszemekkel találkozott a fog és szem; a véres hurhábau fakhigyma volt annyi, hogy kolbászba is sok lett volna; a toroskáposztát illetőleg pedig nam volt el'g, hogy a sarokban ülő egyik koma meglelte benne tulajdou feleségének (aki hurkatisztitó volt a háznál) X X el jegyzett vörös nyelű hurkatiíztitó bicskáját, hanem miután a káposzta nem volt elég savanyu, a szegény bánatos háziasszouy eczet helyett galicziai petróleum >t öntött bele . . . Sok nagy hangú, neki hevülés miatt körültekintés ben szűkölködő társaságban ejtették már el éppen az életre való esz nét. Aztáu meg : a szegény ember feje vész el váratlau bajban leghamarabb. Kálinus.