Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-12-18 / 51. szám

„IV Y 1 R V I 15ÉK" val takarja lelke rongyait, inig a kolduló peregrinus rongyait használja föl a dologkerülés takarójául. Országos csapás mindkettő, melytől ináig nem óvnak bennünket se közigazgatási intézkedések, se a büntető hatalom megtorló eszközei. A ki széles e hazán a más kenyerén, szalon­náján és borán élni és hizni akar, az csapjon föl bátran vagy koldusnak vagy ügynöknek, a szerint, a mint hajlama és izlése vagy az egyik, vagy a másik pályára vonzza. Egyik pályán épp olyan fényesen megél, mint a másikon, mert ami közön­ségünk nyitva tartja az éléstárt az egyik, és nyitva a pénztárczát a másik számára. A nagy városukban az alakoskodás ezerféle nemeivel appellálnalf a jótékony hölgyek, egyletek, a kőműves páholyok és egyéb jótékony intézmények könnyenhivőségére. Bérben tartott gyerekekkel, percentációra fogadott vakokkal és torzszülőttekkel préselik ki a könyöradományokat, mig faluhelyt hamis bizonyítványokkal, falsifikált kolduló leve­lekkel és nem ritkán nyilt fenyegetéssel szivaty óz­zák embertársaikat. Minden második épkéz-lábu koldus, égett em­ber, szerencsétlenül járt családapa, munkára képte­lenné vált áldozat vagy semmi szíu alatt munkát nem találó — mert nem is kereső, s ha talál, attól elfutó — szegény. És mindannyi vigan és jól él, és koldus létére gúnyosan lenézi azt a valódi szegényt, a kinek — mint minden szemérmetes embernek — üresen marad a tarisznyája. Vásárok, bucsuk és egyéb sokadalmak, ezrivel hizlalják e léha hadat és a falu korcsmái csak úgy visszhangoznak az orgiáktól, miket falaik között a kolduló peregrinusok a pálinkás bütykös segít­ségével csapnak. Az ügynök urak már salon-modorban foszto­gatják a népet. Finom ruha, kerékkötő vastagságú jól meg­aranyozott talmiláncz, csehgyémántos gyűrűkkel rakott ujjak és pergő nyelv, a melylyel tetszés szerint agyonbeszél, hogy később halottaidból föl­támaszszon, ezek a modern zsebmetszők ösmertelő jelei. Az egyik biztosítással csap be, a másik sors­jegyekkel főz le, a harmadik hitelszövetkezeti tag­ságot varr a nyakadba, a negyedik olajnyomatu képekkel, paszulyból öntött tajtékpipával, és mit tudom én, mivel tesz lóvá. De denikve ügyesen, furfangosan veti ki hálóját mindegyik, s ha többet nem, de egy-egy községben egy stokfist legalább mindegyik fog. Legújabban a hitelszövetkezetek ügynökei lep­ték el sáskamódra községeinket. Olcsó pénz, olcsó hitel a kisgazdának, a tö­kében szűkölködő kézművesnek : ez a jelszó. Minisz­terileg jóváhagyott intézeti alapszabályok: ez a salvus conductus. Ki volt, mi volt, ki keresi ? Finomul öltözött, ügyesen mozgó uri ember, a kinek hinni kell, mert az ellenkező nem is volna lovagias magyar tempó. Lépre magyar! Ez az ügynök urak jelszava és fájdalom, különösen vidéki közönségünk cso­Szomorú disznótor. Bóbitás Máté uram házából tompa mozsárütések hallatszanak ki az ulczára, mely dübögő ütések lassú üte­mébe a kis érczmozsár csengő-bongó hangjai legalább is tizenhatodokban trilláznak bele. A hanghullámok erős hagyma- és füszerillatot ringatnak ki a nyitott pitvar­ajtón. Holnap nagy nap virrad a házra : disznóölés napja. A nagy famozsárban sót, a kis érczben »fűszerszámot* törnek. Hogyne volna jeles nap, mikor csak egyszer esik esztendőben, mint a nagypéntek. Olyanforma ez a szegény­ember házánál, mint az »oroszok< nagyböjtje után való ckő húsevő nap, mely után, ugy böjt dereka táján, ekképpen kérdezősködött az »egyszeri gyermek* : »édes apáml mikor lesz már az a nap, mikor eszünk, míg gyomrunk felháborodik? bárcsak holnap lennel! A komák és sógorok előre kiéhezett raja erősen kácsingózik a disznótorra, és tekintve a reciprocitást, ugy is dukál, hogy ki ne maradjanak, mert jó ám a Iriss hurka, meg toroskáposzta hetenként hatszor is, ha kívánja a természet. Néha annyi a vendég, hogy csak sódart és szalonnát hagy maga után. Ha jó, savanykás kerti bor van, többet eszik a sereg, de, ha bor niucs, páliuka is jó leves előtt, hurka után, pogácsára annak, aki uem válogatós. A gyermekek disznóölés előtti éjjel keveset és nyugtalanul alusznak, mivelhogy perzseléssel álmodnak, némelyik a képzelt lángot, anyja nagy bosszúság tra »de factó* oltogatja. Aztán hogy ugranak ki az ágyból, sut­ból, mikor ugy hajnali négy óra tájon bekopogtat kereszt­apjuk, élesre köszörült ölőkássvel csizmaszárában ! Be­lépve, igy kezdi mondókáját: »szerencsés jó reggelt kívá­nok, kedves komámuram, és komámasszony, adja isten az eltöltött éj-zakát kedves egészségükre, virrassza fel az isten több számos reggelekre is erőben, egészségben, és békességben; szivemből kívánom*! Erre a gazda, gazd­asszouy fogadják szapora öltözés közben : (mert csak a kopogtatásra keltek fel s gyújtottak lámpát) köszönjük, isten hozta, komám uram, tessék felebbkerülnt (asztal mellé ülni.) D) eközben a fél negligében levő fürge komaasszony sebtében törli le a gyermekek által össze­portosan esik a kivetett tőrbe, rútul való rászede­tések árán tanulva meg azt, hogy kötve higyj a komának! Mit lehet ez ellen tenni ? Csalók mindig be fogják járni az országot s a közgazdasági fejlődés és a szabad szövetkezés czimén mindig fognak svindler konzorciumok támadni, melyek formailag törvényes alapon nyugvó alapsza­bályaikkal, embertársaik kizsebelésére alakulnak. A büntető hatalom nagy későre, egyik-másik ilyen rabló kompániát szétugrasztja ugyan, de mindez már akkor esik meg, mikor a közvádiónak a ki­zsebeltek panaszaitól már nincs nyugta. Óvatosság a bölcsesség anyja. Legyünk óvatosabbak a vándor úton levő ka­bátos fosztogatókkal szemben. Kevés körültekintéssel, kellő óvatossággal, elkerülhetjük a kivetett hálót. És ha a tőrtvető ügynökök hadától nagy nehezen megmenekedtünk, hát azt a légió kolduló peregri­nust, azt a sok csavargó mesterlegényt et konzortesz, hogy riasszuk el ? Erre a kérdésre feleljen meg a nálamnál oko­sabb Olyan országban, a hol mint nálunk, ép-kéz­láb szabad koldulni; a hol a vásárokra és búcsúkra a kolduló famíliák kocsiszámra vitetik magukat; a hol a templomok, a klastromok a tagficzamok és egyéb testi nyomoruságokból tervszerű kiállításokat rendeznek; — a hol az elöljáróságnak mégannyi joga sincs, hogy az ingyenélőt határából kitolon­czoltassa, ott bajos olyan praeservativumot aján­lani, a mely a rettentő módon, egészen középkori arányokban elhatalmasodott koldulást szűkebb me­derbe szoríthatná. A kisvárdaí /nőiskolák. Egész terjedelmében közöljük nlabb, mert általános érdekűitek tartjuk, Kisvárda város közegészségügyi bizott­ságának azt a jelentését, mellet az ottani zsidó zugis­kolák ügyébeu a vároti képviselethez intézett. A jelentés természetesen az áhaluuk is már többször megbolygatott kérdésnek közegészségügyi részeivel foglalkozik, de uzok az adatok, melyeket o tekintetben a jelentés feltár, meg­világítják ez ügyet a maga egész valódiságában és bizony nagyon elszomorító tényeknek a fotográfiái. Kíváncsian várjuk, hogy a kisvárdaí képviselő tes­tület, e jelentés által provokálvo, mily intézkedéseket fog tenui a botrányos állspotok megszüntetésére. Addig, tar­tózkodva minden további inegjagj z -stöl, adjuk a jelen tést, m-ly következőleg szól: TeKÍntetei Kipuittlij Tutilltt! Midőn még a közegészségügyi bizottság, nem ugyan jelen szervezetében, de a mult év: hí nlőjárvány alkalmá hói működését megkezdette, az akkor fenállott zndó zug­iskolák elszomorító és botrányos állapotáról volt — fájda­lom — alkalma jelentést tehetni és bár mily ecseteléssel vá­zolta is az ott tapasztaltakat, az me9sze maradta valóságtól, miután a bizottság legjobb akarata mellett >e n volt képes H a c.ivilisatio. humanismus és a baladás ezen arczul csa­pását még csak megközelítőleg is leírni ; azt látni kellett, hogy egy kitűnő nép levelési törvény uriltna alatt a vak­buzgalom mivé sülyeiztheti a népnevelés ügyét. taposott, bekenyérmorzsázott, asztal mellűit való padot, hogy komája tiszta helye ülhessen. Három négy fiúgyermek versenyez egymással az öltözködésben; siettükben egymás ruháját felcserélik, a miből aztán c.ivakodis támad. A hat éves Jóska kis nadrágját pláne hátrafordított ellenzőjével húzta magára. Jancsi pedig ugyancsak nekivörösödve, derékszög alakban kopog az ajtóig, s onnan vissza, miközben dühösen húzza felfelé fél csizmájának mind a két fü'ét, de biz* a csiz­ma mindaddig tudni sem akart a felinenésról, mig a tor­kos Miska testvér elől, az este odadugott öt darab sült krumpli domboruságát talpac*kájával laposra nem taposá. Végre átesnek a fiuk, a reggel legkellemetlenebb momentumán, a mosdáson, gubanczos hajukat sietve meg­fésülik, s ajtónak, kemenczének fordulva, jó gyermekek módjára, csendesen imádkoznak. Mig az iinédság tart, áhítatos csend van a szobában, Jóska, a legkisebb idejű, bizouyo'iau az i'uádság középáré tette az »áinen*-t, mart leghamarabb tul osett rajta, de uem is csoda: ö még fel ügyelet mellett szokott kegyeskedni s a hosszú imádsá­got, kivált reggel, mikor ébes, nem szereti. Ekkorra előkereste az apa »papramorgós* üvegét a lefüggöuyzött vakablakból, s a komával egymásra kö­szöntgetve, kóstolgatják torokköszörü'ő tartalmát. A házi­asszony egy tányéron ropogós pogic.át tesz az a-iztalra fojtásnak, melyre a kemeuczepatkán sorban ülő gyerme­kek oly himisau mosolyognak, hogy lebstetlen, miszerint anyjuk miudegyiknek egy-egy pirosképüt ue nyomjon a markába. Az egy pogácsa ciakhsmar lejár a garaton, többet is kérnének, de sz>gyeuliu keresztapjuktól. Jóska kacsiugat is anyjára; súgja tertvérain )k, üogy ő kér, de a/.ok lebaszélik, hogy ne tagye . . . nem szégyenül? majd kapuik későbben .. M igárke',tek a »fogdmeg* -ek it>, t. i. a hóhérlegíuyekül fűikért két szo nszód. Pálinkáznak. Mijd a pírzseléshez szükséges szalma is meghúzzák a havashitu kazalból, m g sem hajnallik, sőt miut pity­mallat előtt kevéssel szonott, miudig sötétebb-sötétebb lett. Mit tettek vol na sgyebet, iniot h)gy a jó rodeg szobában pipázgatva beszélgettek, bu]dosott a sziverősitős bütykös, kurázsit adiudó a lefogókuak és ölöuek. Mar ugyau hiugosau folyt a diacursus, midin jelenti a kouyhaban A közfelháborodás nyouása alatt ezen zugiskolák elpusztultak, a közigazgatási hatóság vette kezébe az ügyet, és bár mily elszomorító, ho^y jelen század végén in ég ilyesmikkel is kell foglalkozni, még is az erkölcsi elégtétel bizonyos nemével láttuk, hogy a közigazgatási hatóság mind a háro n fóruma ezeu zugiskolákat és vele kapcsolatban a jesubát bezáratni rendelte. Más halandóra nézve a megyei tettes közigazgatási bizottság mint Ill-ad fokú fórum végérvényesen határoz; csak ezen odiosus ügyben nem, inert a nagyméltóságú magy. kir. vallás és közoktatási miuiszteriumuál sikerűit kieszkö/ölDÍök, hogy mindaddig, mig a legfőbb kormány­szék végérvényesen uom intézkedik, a Talmud Thóra vagy is a hitoktatás ne akadályoztassék, ily értelemben nyervén járási főszolgabíró ur, a megye tettes alispánjának 11412/1887. sz. rendeletével utasítást. Az alispáni rendelet világos és szabatos, nem kell annak megértéséhez semmi féle qualífica'.io és még is azon furcsa eset törtéut mag, hogy a járási szolg abiró ur nem értette meg, mert 26G2/1887. sz. határozatával nem csak a Talmud-Thorát vagy is a tanköteles gyer­mekek hitoktatását engedéljezte, hanem egyszersmind engedélyezte a jesubát is, melyről pedig sem a már hivatolt alispáni rendeletben, sem az unnak alapját, ké­pező, méltóságos Griifl József tőíspán ur 323/1887. számú átiratában egyszóval sem történik említés. Méltóztassanak megengedni, hogy alant irt bizottság ezen kérdést ily körülményesen adta elő, de annak meg­értésihez szükségeinek tartja megjegyezni első sorban, hogy uiig a Talmud Thóra alatt, mint már említve lőn, a tanköteles gyermekek h toktatása értetendő, addig a jesuba magasabb tanintézet jellegével bir és mint naponta látni méltóztatnak, a jesuba tanítványai, az úgynevezett bócberek, kik valódi apostolai a fauatismusuak, egytől­egyig személyesitői rég eltemetettuek hitt dogmaticai kép­telenségeknek, HZ elemi oktatás minden hiányában phj si­cailag us szellemileg eltörpülnek, elsatnyulnak és képezik azou elemet, melynek folytáu itt nálunk is az izraelita val­lásuaknál a közszellem hanyatlott. Síin a bizottság, sem a tettes képviselő testület hitás köréhez uein tartozik ezen botrányos ügyben ér­demileg intézkedui és a bizottság ciak jelezni kívánj*, hogy ha már u szolgabíró úr praecise körvonalozott jogkö­réu túlmenve, a Talmud Thórát és jesubát engedélyezte, köz-gészségi szempontból a paedagogia ezen ineinuatiója, illetőleg ugy a Talmud Tbóra, valamint a jesuba ellen állást foglaljon, előre is kijeleutvén, hogy a bizottság a felelősséget közegészségügyi szempontból a járási szolga­bíró úrra hárítja. Nos, alig hogy a járási szolgbiró ur már említett 22G2/1887. számú rendeletét kiadta, az úgynevezett bo­cberek ismét elárasztották a varost, csodálatos ösztönnel megérezték, hogy a szolgabíró ur kegyelméből szabad a vásár. Jöttek egyeukéut, jöttek párosan,jöttek csoportosan, az amúgy is gyenge lábon álló közegészségügynek meg­rou lábára. A bizottság uem akar érzékenykedni, de ezen bócbe­rck életmódja, tápláléka és lakása minden fogalmat meg­halad. Kivétel nélkül "gytöl-egyig éhezik fázik, egy szo­bácskában, hol talán kultóuek vau elegendő levegője, 8 — 10 s/.urong reggeltől estig, estélöl rejgdig görnyed tauul­inánya felett, bűzhödt levegőben, táplálék és megfelel) ruházat nélkül. Inficiálják a várost és egy kitörendő járváuy gazdagon termő talíját készítik elő, mely e város lakóira nézve végzetessé valbatik, annál is inkább, mert a tantermet illetőleg járási orvos ur által előirt és szük­ségesnek jelzett javítások sem eszkó töltettek, és a szol­gabíró az engedély kiadisav.il aunvira sietett, hogy ezeu közegészségügyi szempontból előirt javítások foga­natosítását be sem várta. Mint már szerencsénk volt jelezni, a nagyméltóságú minisztérium a Talmud Tnórát, vagyis a tanköteles gyer­mekek hitoktatását ideiglenesen engedélyezni határozta. ITolytutÚMii i\ mellékleten. szorgalmatoskodó gazdasszony, hogy a kakas már ugyan­csak kukorikol, és a kívánt világosság is mogérkezett. Nosza ! ezek is nekigyürkóznek oroszlán vadászhoz méltó elszántsásgal, szesztől ingadozva mennek lábaik a disznóól felé. O.t egyik az ól ajtót nagy ha marsán g«l kinyitja, bebújik, megkap egy disznólábit, kihúzza disz­nóstul. 8 már most ki fülére, ki farkára, lefülelik s a koma szinte nyeléig döfi bele gyilkos vasát. A pára roppant nehezen hagyá el a testet. Nem is csuda, mert szegény sertés (amiut kitűnt) 2—3 hét múlva hat ma­lacnak adott volna életet. A dolog ugy történt, hogy egy ólbau volt a fekete hízott disznó a sziutén fekete magkoczával, amit a gazda nem tarta szükségesnek meg­mondani, mert jól tudák a szomszédok is, a koma is, hogy neki egy ólban két sertése hál. 0 maga a katasz­trófa alatt tehénkéjének adott enni, felesége p -dig, aki a vért egy fazékban felfogta, miut majd minden nő, részint a félelem, részint a sajnálat miatt nem is igen nézett oda, hogy melyiket húzták ki; csak akkor hűltek el, mikor már késő volt. Djuique is a megtörténtet nem lehete meg nem történtté tenni, magolták a bizottat is, mely addig az ólbau kadélyeseu üldögélt, röfögve. Da a koma a nagy baklövésnek miatta annjira konfundálta magát, hogy ha nem tigyelmaztetik, torka helyett a füle közé döfi kését. Latt ugyan disznótor, de tzonoru, még csak azt sem dalolta senki, hogy: »Éles anyám kapatott a pad­kára . . .« Az étkek sem feleltek meg a kívánalomnak, mert a kolbászban szórványosan kásaszemekkel találko­zott a fog és szem; a véres hurhábau fakhigyma volt annyi, hogy kolbászba is sok lett volna; a toroskáposz­tát illetőleg pedig nam volt el'g, hogy a sarokban ülő egyik koma meglelte benne tulajdou feleségének (aki hurkatisztitó volt a háznál) X X el jegyzett vörös nyelű hurkatiíztitó bicskáját, hanem miután a káposzta nem volt elég savanyu, a szegény bánatos háziasszouy eczet helyett galicziai petróleum >t öntött bele . . . Sok nagy hangú, neki hevülés miatt körültekintés ben szűkölködő társaságban ejtették már el éppen az életre való esz nét. Aztáu meg : a szegény ember feje vész el váratlau bajban leghamarabb. Kálinus.

Next

/
Oldalképek
Tartalom