Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-12-04 / 49. szám

.GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ" A „NYIRVIDÉK" MELLÉKLETE V. A szakosztály vagyona. A szakosztályi alapitváDyok- és évdíjakból vagy netán más forrásokból származó jövedelmek az orsz. m. gazd. egyesület pénztárába folynak be s ugyanannak pénztárnoka által is kezeltetnek. E jövedelmek az orsz. m. gazd. egyesület számadási főkönyvében nyitott lapon külön nyilvántartandók s csakis a szakosztály czéljaira használhatók fel. Az alapítványi tőkéknek hasznos c.zélokra fordítását a nagygyűlés határozza el. VI. A szakosztály gyűléseit az orsz. m. gazd. egyesület helyiségeiben tartja meg, ugyanott vap irodája is. Jegyzőkönyvei és levelezései az orsz. m. gazd. egyesület irattárában nyernek elhelyezést, s minden egyéb tekintetben oly viszonyban van az orsz. m. gazdasági egyesülettel, mint annak többi szakosztálya. VII. A mennyiben e szabályzatban némely dologra nézve intézkedés nem foglaltatnék, ezen esetben az orsz. m. gazd. egyesület alapszabályainak intézkedései fognak zsinórmértékül szolgálni. GalgóCzy Károly, Ordődy Lajos, Hajós József, hitelesítő b. tag. titkár. sz. o. elnök. Mily mélyen szántsuk alá a trágyanemüeket. Petermann nehéz agyagos talajban a műtrágyákkal akkor ért el legjobb eredményt, midőn azok 22 % mélyen lettek alászántva. Van der Berghe kísérletei könnyű homoktalajra vonatkoznak. A kísérleti parcellák nagysága 1 are volt, s burgonyával lettek beültetve. A trágyák voltak : 1. és 2. parcellán superphosphat, chlorkálium és kénsavas ammon, 3. és 4-iken superphosphat chlorkáli és chilisalétrom, 5. és 6-ikon superposphat és kénsavas ammon. Az 1., 8. és 5. parcellán a burgonya elültetése után 2 nappal lett a műtrágya elhintve, 2-, 4- és 6 ikon pedig 22 %,-re alászántva. Az aratási eredmény volt: A műtrágya Burgonya Keményítő o alkalhektáronkint Keményítő 3 OH maztatott % 1. elszórva 30070 15-4 2. alászántva 33040 16'2 3. elszórva 30300 15-6 4. alászántva 31820 16-2 5. elszórva 26047 18'6 6. alászántva 29S90 20-1 10. trágyázatlan 9825 19-9 A műtrágyák tehát sokkal jobb eredményt adtak, midőn alászántva lettek, mint az elhintésnél, és pedig a többlet volt 2-nél 9 9. 4-nél 4-7 és 6-nál 10-1%. A terméstöbblet az alászántott kénsavas ammonnal trágyázott parcellán több volt, mint a chilisalétromnnal trágyázotton. Egy másik kísérlet Flandriában, Roeselaron történt, 3.70% agyagtartalommal és 31.90% vizfelszivó képességgel biró könnyű homoktalajon. A viz által való kilugzás veszélye tehát igen nagy volt. Hét parcella egyenkint l arenyi területtel 1884. évi április 5-én burgonyával beültettetett oly módon, hogy az elültetett burgoaya egymástól minden irányban 50^-re állott ezen kísérletek eredménye is azt mutatta, hogy az alászántott műtrágyák jóval nagyobb terméstöbbletet adtak, mint a felülhintettek. A műtrágyák hatása tekintelében nagyon fontos azoknak helyes megválasztása és alkalmazása, továbbá a föld feSrtetén való helyes elosztása. És épen ezen utolsó körülmény a legtöbb esetben egészen figyelmen kivül hagyatik. A főelv a műtrágyák elhintése és alá szántásánál mindig az legyen, hogy a talajban oly mélyre kerüljenek, hogy a gyökerek vele közvetlen érintkezzenek, hogy ily módon a százalékos kihusználás a legtökéletesebb legyen. Minden növény lehetőleg egyforma menynyiséget kapjon; s mégis a gyakorlatban a műtrágya elhintése oly felületes módon történik, hogy egyik helyro sokkal több jut, mint a másikra; a talaj egyenetlensége sem vétetvén tekintetbe. Ami az első körülményt illeti, a trágyaszóró-gépak munkája sokkal tökéletesebb, mint a kézzel való szórás. Sajnos, hogy még ma sem rendelkezünk olyan gépekkel, amelyek a kiszórást tökéletesen helyesen eszközölnék. Némely trágyaszóró-gép jól dolgozik, ha poralaku, teljesen száraz műtrágyát hint el, de rögtön felmmdja a szolgálatot, ha az nedves és csomós. Ha trágyaszóró gép nem áll rendelkezésünkre, vagy a műtrágya minősége annak használatát lehetetlenné teszi, úgy az összes elszórandó mennyiséget nem szabad egyszerre a földre széthinteni. Nagyon vigyázzunk arra, hogy a műtrágya lehetőleg a legfinomabb állapotban legyen ; ha csomós, amint ez a chilisalétrom és kálisóknál gyakran előfordul, összezúzandó s megrostálandó. Mütrágyacsomók, amelyeket a kiszórás után a szántóföldön találunk, kárba vesznek, s az érette adott pénz az ablakon lett kidobva. A második pontot illetőleg gyakran látjuk, hogy a műtrágya a felszántott, ki nem hengerezett göröngyös talajra lesz elszórva. Az utána következő boronálás nem képes a mü'rágyát egyenletesen a föld alá hozni, a göröngyök ebben megakadályozzák. Azért a műtrágya elhintése előtt a talajt a lehető legsimább ra készítsük elő s csak azután leszünk képesek a trágyát egyenletesen elszórni. Az egyenletes elszórás különösen azon trág

yaféléknél fon

tos, amelyek oldhatlan állapotban jönnek a talajba, mint például a Thomas-salak. Az ilyen műtrágyáknál csak a legfinomabb eloszlás és a legfinomabb poralakbau való széthintés fogja a kívánt eredményt felmutatni. Az egészséges liíis ismertetőjelei. A friss hűsnak sajátságos és nem kellemetlen Bzaga van, amely az állatfajta és állatnem szerint különbözik. A hízott ökrök husa élénk vörösbarna szinü, amely többé vagy kevésbé zsírral van átszőve, miért is keresztmetszete márványozottnak látszik. Ezenkívül mérsékelten durvaszövegü, fényes és érdes. A zsír többé-kevésbé sár gásfehér és kemény. A csontvelő szürkésvörös. A rosszul tartott állatok husa sötétebb szinü, a zsír gyérebben található ős sárgás szinü s a kötőszövet gyakran felismerhető. A csontvelő a soványabb állatoknál rendszerint puhább. A bikák busa sötét rézvörösszínü és sovány. A kötőszövet és az elszélesedett inak fehérek és áttetszők, miért is a hús kékes színben tűnik elő a kötőszövet és inak alól. A bikahúsnak jellemzetes gyenge szaga van, mely némileg a bakokra emlékeztet. A marháknak husa a hároméves korig világosabb vörösszinü, finomabb szálú és kevésbé érdes. Kötőszövetet bőven találunk s ez nem igen van zsírral kitöltve; a zsír kemény és fehér. A jól hizott tehenek husa a hízott ökrökéhez hasonló; a fiatalabb korban vörösebb s idővel mindig barnább lesz; a zsír idővel szintén sárgább lesz; legelőmarhának a zsírja gyakran egészen sárga. A borjúhús a fiatal korban halaványszürkés, nyirkos, vizenyős, petyhüdt kötőszövettel, zsírt alig találunk. Jól táplált borj ak husa vörösesszürke szinü; ha a borjak bőven kaptak tejet, husuk fehéres, mely a levegőn többé kevésbé megvörösödik. A borjak korával azok busa is mindinkább a vöröses színbe hajlik, a rostok gyengédek, zárral átszőve nincsenek ; ellenben bőven találunk zsírt a vesék körül és más helyeken. Négy héten túl a borjúhús rostjai is mindinkább előtűnnek és szárazabb fogásuak, a szürkés szín is lassankint tünedezik s a hathónapos borjú husa már világosvörös, zsírja pedig fehér. Az ürühús sötét barnásvörös, finomrostú, fényes és kemény. Az izmok zsírpólyában vannak, míg a tulajdonképeni rostok közti kötőszövet csak kevés ztírt tartalmaz. Az ürü zsírja, helyesebben fagygya, tiszta fehér és kemény. A kec ke husa hasonlít az ürühúshoz, de sokkal világosabb vörös és fagygya inkább a hasüregben, mint a bőr alatt és a rostok között található. A bakkecske fagygyuja rendkívül kellemetlen szagú. A sertéshús a testrész szerint különböző szinü, egyes izmok halvány rózsaszínűek, mások sötétebbek. Az idősebb állatok husa sokkal sötétebb szinü. A fiatal állatok husa is bőven át van szőve zsiradékkal. A zfír kemény és fehérszínű. A vén kanoknak huaa és szalonnája rendkívül kellemetlen szagú és izü, mi főleg főzés közben érezhető. Általában véve, a müncheni garnison által tett próbavágások szerint a szarvasmarha-hús áll 8'4 % csont, 8'6 % zsír és 83 % tiszta húsból. A hús minőségére különben az állat fajtája igen nevezetes befolyást gyakorol. Angliában legtöbbre becsülik a Shorthorn-marha s a juhok közül az Oxfordshire Down és Southdown fajták húsát. Az állat kora szintén nem kis mtrlékben változtatja meg a hús értékét. Hizlalt borjak 4 — 6 hetes korukban, marhák 3—6 éves korukban, juhok 2—4 éves korban, sertések 9 hónapos korban adják a legízletesebb húst. Ezenkívül az állat neme és a takarmányozás módja gyakorolnak észrevehető befolyást, miért is a takarmány gondos megválasztása, végül az állat elhelyezése és használati módja is tekintetbe jönnek. Igában járó állatok sohasem adnak oly jó húst, mint azok, melyek csak hűsnyerés czéljából tenyésztettek. Ajánlható módszer a mezei egerek irtására. Kivétel nélkül majduem minden évben hallani pa naszokat a mezei egerek által okozott károkról, melyek a vetéseket és heréseket pusztítják. Minthogy e helyeken egérfogó-lyukakat, árkokat stb. nem lehet készíteni, s méreggel vagy csapdákkal is nehéz az egerekhez férni, az alábbiakban egy oly módszert akarunk ajánlani, mely ez esetben is alkalmazható és sikeresnek bizonyult. Ez ama megfigyelésen alapul, hogy az egerek minden oly menedékhelyet, melyet a tarlókon, vetéseken, takarmínyos földeken stb. készítünk nekik azonnal elfogadnak, s oda beköltöznek, legyen az bárcsak egy egyszerű szalmacsomó is. Itt az a feladat tehát, hogy az egerek ama ösztönét, mely szerint a földben épített lyukaikon kivül egyebütt is keresnek menedékhelyet, alkalmas módon kihasználjuk. Ez ugy történik, hogy az illető földeken, a hol az'egerek tanyáznak, zsuppokat állítunk fel ugy, hogy azok minél nagyobb területet foglaljanak el. Ez azonban még magában véve nem elég, hanem a zsuppok alatt tanyázó egereket meg is kell semmisíteni. E czélra mérget, még pedig vagy stryehnines búzát vagy phosphor labdacsokat használunk. Ezeket azonban nem szabad a földre szórni, ahol a vad is hozzá férhetne, hanem a zsuppok alá alagcsöveket helyezünk. E czélra bárminő alagcsövet akár szűkebbet, akár bővebbet használhatunk, még pedig ugy, hogy 4 da rabot lehetőleg vízszintesen egymás mellé két sorban ugy helyezzük a földbe, hogy két-két alagcső nyílása egymáshoz íl

ljék. Az alagcsövekbe kanállal beleöntjük az egérNyíregyházán, nyomatott Jóba Elek könyvnyomdájában. mérget, azután föléjök állítjuk szétterítve a zsuppot, B a többit rábízzuk magukra az egerekre. Ha két vagy három nap múlva átvizsgáljuk az ily menhelyeket, azt fogjuk tapasztalni, hogy az egerek elfoglalták azokat. Az alagcsövekben az egerek által öszehordott tarlómaradványokat, hereszárakat, zöld gabonaleveleket stb. fogunk találni, továbbá részben megrágott mérges búzaszemeket vagy labdacsokat, s ha a méreg friss és hatékony volt, döglött egereket is látunk körülöttük a földön. Ézek azonban csak azon egerek, melyeket hirtelen ér utói a méreg hatása, a legnagyobb rész a földben levő ly ukban hull el. Minél tovább áll fenn a doiog, annál inkább megfogunk győződni arról, hogy a zsuppok jó szolgálatokat tesznek, s csakhamar meg fog kelleni újítani az alagcaövekből eltűnt mérget. Minél több ily zsuppot állítunk fel az egerek által ellepett földeken, annál biztosabb lesz a siker. Ez a módszer a méregre tett kiadásokon felül egyéb költségbe nem igen kerül; hiszen pár tuczat zsupp a gazdaságnál nem igen számit, annál is inkább mert ezeket később újra össze lehet szedni és almozásra használni. Az alagcsövek se mennek veszendőbe. Másrészt pedig ily módon minden nagyobb munkaerő felhasználás nélkül uraivá leszünk az egereknek anélkül, hogy a földeket árkolások stb. által össze kellene túrni, s megmérgezzük őket annélkül, hogy ezáltal egyúttal a vadat is veszélyeztetnők, vagy legalább is ez a veszély sokkal kisebb, semmint ha közvetlenül az egérlyukakba rakjuk ki a mérget. Ajánlhatjuk tehát a gazdáknak, hogy tegyenek kísérletet e mód

i>zerrel, melynek további ajánlásául felhozhatjuk, hogy azt Hessenbeu, Hannoverban és Amerikábau is igen sok helyen alkalmazzák. Ez a mód különben czélszerűnek bizonyult ez erdei egerek (mus silvatieue) irtásánál is. Itt a mérget nagyobb rőzserakások alá helyezzük. Gy. M. Yegyesek. A téli gyümölcs eltartása. A lehetőleg száraz pinczének ogy vagy két oldalára készíttessünk faállványokat, melyek egymástól 30—40 "Jm-nyire álló osztályokkal legyenek ellátva. Az egyes osztályok alja deszkából vagy léczből legyen és 10—15 magas széllel bírjon. A fenékre megszárított mohát teszünk s erre egy vagy két sorosan reá rakva az almát vagy körtét, papirossal befedjük. Szalmát, vagy szénát sohasem szabad a gyümölci alá használni, mert ezek nedvességet szíván magukba, hamar penészesednek s a penészszagot a gyümölcs magába veszi és később maga is rothsdásba indul. Czélszerü, h:>gy a később érő gyümölcsök hátrább, a korábban érők elől rakassanak, mert ily módon könnyebben ellenőrizhető, vájjon a gyümölcs közt niucs-e rothadó. A pincze hőmérséklet.) mindig egyenlően hűs legyen; többször szellőztessünk, hidegebb időjárás alkalmával is nyissuk ki az ablakokat egy negyed órára, csak arra kell vigyázni, hogy a hőméríék 0° alá ne szálljon. Ha a pincze nedves és kellemetlen szagú, ugy az a gyümölcs berakása előtt előkészítendő oly módon, hogy kénnel kifüstöljük. E czélból egy vasserpenyőbe izzó faszenet állítunk be a pincze közepére, jól Lehintjük kénporral 8 az ajtót, ablakokat 2 — 3 napra jól bezárjuk. Ily módon a penészgombák elöletnek s a gyümölcs könnyebben lesz eltartható. A gyümölcs eltartására nagy befolyással van leszedésének ideje. A legtöbb gyümölcs idő előtt lesz leszedve, ennek következtében megfonnyad, aromájából és ízéből vészit. A másik hiba a szedésnél az, hogy nagyon sok gyümölcs megütődik s ennek következtében hamar rothad. A téli gyümölcs leszedésének ideje akkor van, midőn a gyümölcs a fáról gyenge fordítás által leválasztható, vagy mikor gyenge rázásra ép gyümölcsök lehullanak. Téli körtét akkor kell leszedni, ha a mag csúcsa feketedni kezd, vagy kézzel könnyen leszakítható. Kései téli körte (mint például a téli Dec'aant, téli Nelis stb.) lehetőleg hosszú ideig maradjon a fán, ép ugy az almák közül a szürke és arany reinette. Esős vagy ködös időben sohasem szabad a gyümölcsöt leszedni, mert a nedves gyümöics kevésbé tartható el és igen könnyen romlik. A gyümölcs szedése legczélszerübben kézzel eszközölhető s a leszedett gyümölcs vigyázva egy vászon, vagy gyapotszövettel kibélelt kosárba rakandó be. Azon almák, amelyek zsíros t*pintatuak (mint pl. a calvil-fajok, rózsaalma stb.) előbb pár hétig száraz, hűs, fagy ellen óvott kamrákban helyezendők el, hogy a fölös viz elpárologjon, azután puha flmell-szövettel törülgessük le egyenkint s a pínczébe helyezzük el. — Jó tejtermékek előállításának főkellékei. A jelenlegi conjuncturák között csak a legjobb minőségű vaj képezhet némileg jövedelmező terméket, mert a silányabb a margarin-vaj által mindinkább leszorittatik a piaczról. A fogyasztás emelkedésével emelkedtek az igények is a jó vaj iránt, nem lesz tehát fölösleges, ha jó vaj előállítására okvetlenül szükséges főszabályokat e helyütt egybefoglalva ismételjük. Általában véve ezek a következők: 1. A tejelő marháuak megfelelő táplálása, azaz elkerülése mindazou takarmányok etetésének, melyek a vajnak kellemetlen mellékizt adnak vagy éppen hibás minőségét eredményezik, ilyenek páld. a nagymennyiségű répa, rizsliszt, hüvelyes magvak, olajpogácsák, répaszelet stb. A vaj minőségét nagyban javítják a nem igen fiatal zöldtakarmány, egészséges széna, pálmamag pogácsa, gyapotmag-liszt stb. 2. A marhának rendesen adogáljuuk sót, az istálló levegőjét tartsuk tisztán, az állatokat gondosan keféljük. 3. A friss fejős tehenek tejét az első 10 napon a borjú születése utáu ne használjuk. 4. A tejet a fejés után azonnal távolítsuk el az istállóból és hütsUk legalább 8—9 C°-ra. 5. A tejet tiszta tejpinczében tartsuk, ahol semmi egyébb — péld. élelmiszerek — nincsenek. 6. Az edényeket pedáns tisztaságban tartsuk, különösen a köpülőt. 7. A tejet 24—36 óra múlva fölözzük le. 8. A tejfölt kellő hőmérsék mellett köpüljük; a hőmérsék szabályozását meleg vagy hid9g viz beöntésével sohase eszközöljük, hanem indirect fölmelegités vagy lehűtés által. 9. A vajat jól és szorgoian gyurjuk mindaddig mig a belőle kijövő irócseppek egészen tiszták. 10. Abol szokásban van, tiszta és száraz sót használjunk a besózásra és azt jól, egyenletesen gyurjuk a vajba.