Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-12-04 / 49. szám

N Y í R V I D É K.'« Gyula birt. T.-Dada, 599 frt 21 kr. Szentmiklóssy László birt Szakoly, 599 frt 14 kr. Weisz Lipót birt. Szakoly, 590 frt 9 kr. Eruszt Mór bérlő Ny.-Acsád, 588 frt. Klein Mihály bérlő N.-Kálló, 569 frt 63 kr. Bay István birt. Szakoly 563 frt 4 kr. Katz Mihály birt, Piricse, 560 frt 99 kr. Mezőssy László birt. Pazony, 560 forint 18 kr. Fried Aurél bérlő Mada, 558 frt 68 kr. Burger Mór birt. Nyíregyháza, 555 frt 86 kr. Klár Dezső bérlő Nyíregyháza 532 frt. Fried Dániel bérlő Székely, 520 frt 58 kr. Bodó Gyula ügyvéd Nyíregyháza, 519 forint, ügyv. oki. Török Sámuel bérlő P.-Szennyes, 517 frt 72 kr. Pilissy László birt. Eperjeske, 517 forint. Weinberger Hermán n orvos Balkány, 515 frt 29 kr. Okolicsányi Géza m. árvaszéki ülnök Nyíregyháza, 514 frt, ügyv. oki. Schwartz Sámuel birt. Gyulaj, 510 frt 51 kr. Ifj. Szunyoghy Bertalan birt. Uj-Fehértó, 502 frt 84 kr. Szunyoghy Miklós birt Uj-Fehértó, 500 forint 52 kr. Jármy Jordáuy brt. Ibrony, 493 frt 57 kr. Austerlicz Dávid bérlő Polgár, 493 frt 24 kr. Somogyi Gyula közjegyző Nyíregyháza, 488 frt, ügyv oklev. Schreiber Hermaun bérlő L. Petri, 487 frt 70 kr. Korányi Imre gyógyszerész Nyíregyháza, 487 frt, gyógysz. oki. Harsányi Menyhért ügyvéd KisVárda, 486 frt, ügyv. oklev. Fráter Sáudor birt. Kótaj, 485 frt. Czukker Henrik keresk. Nyíregyháza, 482 frt 56 kr. Gencsy Sámuel birt. Uj-Fehértó, 481 frt 61 kr. (Folyt, köv.) Társasélet Nyíregyházán. A mult szombati hangverseny és tánczmulatság teszi alkalomszerűvé előttünk, hogy erről a kérdésről egyet-mást elmondjunk. Sokat hallunk róla beszélni és keservesen panaszkodni. Hogy a régi jó életnek vége van! Hogy egészen maguknak élnek az emberek! Hogy mesterséges uton választó falakat emelnek egymás között, születés és vagyon szerint. Hát az igaz, hogy a mi magyar társadalmunk nagyon arisztokratikus szervezetű. Történelmi hagyományainkhoz tartozik ez, s meg is őrizzük azt, olyan szívóssággal, amely más téren talán nemzeti életünknek lehetne hatalmas előre mozditója. Pedig hát a régi jogok, melyeket a rájok szabott kötelességek teljesítésének árán szereztek meg őseink, elavultak. Jog és kötelesség egyenlő minden magyar honpolgárra nézve; a társadalmi külön állásnak nincs gyökere — mint volt azelőtt — állami szervezetünkben. De az ellenkező általános fölfogással számolni kell. S mikor nt. Lukács Ödön ur, a mult szombati mulatság szünórája alatt elmondott ékes felköszöntőjében az akkor közöttünk időzött művésznőt, Margó Célia kisasszonyt mint olyant köszöntötte föl, ki művészetének varázsával városunk külömböző társadalmi rétegeit összehozta, bizonyára csupán csak annak^a csaknem általános felfogásnak adott kifejezést, mely egyenlő műveltségű és életviszonyu emberek között is különbségeket keres és talál. 0 is, mint mi is, nem helyeselni kívánta e felfogást, de számolt vele, mint valósággal, mint olyan ténynyel, melyet elvitatni nem lehet, mert társadalmi életünknek izét, karakterét ez a felfogás szabja meg. Az utóbbi időben városunkban is sokan és igen sokat foglalkoznak azzal a kérdéssel: mikép lehetne itt nálunk társas életet teremteni ? Bizonyságai ennek az egyesülési kedvnek és egyesületi életnek felpezsdűlése. Itt vannak legújabb keletkezésű egyesületeink: a műkedvelő társulat, a dalegylet, a torna- és vívó egyesület, a jogász kör; mindannyiának megalakulásában ennek a szükségnek az érzete nyert kifejezést. A műkedvelő társulat legközelebb megkezdi már előadásainak czikA „NYIRVIDÉK" TÁRCZÁJA. A szombati hangverseny. A közbe borult őszi napok rideg e^yhingmágát, mint a farsangi kedélyesség első sudara, a kálvinista hangverseny törte meg. Ez volt az első téli mulatság s Carnevel herczeg első látogatása. S ha lehet egy kitűnően sikerült kezdetből a kivetkezőkre sa papák irczáján a jó termés folytán meghonosodott mosolyról s há zasulandó fiatal embereknek adott vészhangot verő paroláikról következtetni, akkor: » Hölgyeim és Uraim! Gratulálok az idei farsanghoz*. Tény, hogy a mult hí 26 án rendezett haugverseny sikerült, mit azok sem tagadhatnak el, kik véletlenül otthon maradva — a fényes vidéki közönségnek engedték át helyeiket. M^rt a hely ám a fő mindenütt s igy a h ingver senyeknél is, amiért tecclésia praecedit* vagyis: kezdjük elölről. »Pap nélkül születni, meghalni vagy ép n megfeleségesedni: ad absurdum curiósum !« Ez a közhiedelem! Prókátor nélkül el lehet pusztulni, doktor nélkül meg lehet könnyeu halni, da én még azt is hozzá teszem, hogy: >pap nélkül ma holnap mulatni sőt tánczolni sem lehet, s erős a hitem, hogy eljön az az idő, midőn papjaink foguak gondoskodni nem Ciak manybeli, de földi boldogságunkról is. Bátorkodom hivatkozni a legközelebbi eseményekre s kérdem, hogy ha nt. Lukács Ödön ref. esperes urnák nem régiben, egy ködös estén, tánczolni vagy tánczoltatni való kedve nem jön — bizony bizony sohse láttuk volna mi meg sem a menyüknek országát, sem Margó Czélíát, de még csak nem is tánczolhattunk volna amúgy magyarosan jó kedvünkre! lusát, a dalegylet dalestélyek rendezésére készül, a torna és vivő egyesület naponként összehoz 30-40 embert férfias szórakozásban, s végre a jogászkör egészségesebb kaszinói életet kiván megteremteni, s egyéb utakon és módokon is nemesebb és hasznosabb élvezetek elfogadására és megkedvelésére bírni a közönséget. Szóval teljes gépezetünk meg van ahhoz, hogy egészségesebb és életteljesebb társasélet induljon meg nálunk. S közönségünk ne lenne hozzá, mely a létrejött szervezetekbe vért és életet tudna adni? Azt nem hihetjük! S ha nincs, ha kicsi lenne még az a közönség, mely egy élénk társadalmi életnek saját maga hasznára és nemes szórakoztatására való előnyeit méltányolni képtelen, ugy épen a társadalmi egyesületeknek kell sorompóba állniok

L s magoknak közönséget teremteniük. De erre nincs szükség! Nyíregyháza városának, s számítsuk még hozzá, a közeli vidéknek, mely minden egészséges fölfogás szerint kell, hogy Nyíregyházához vergáljon nemcsak gazdasági tekintetben, de a társadalmi élet szükségletei szerint is — bőven meg van az az intelligens közönsége, mely egy valóságos és minden igaz vonásokkal fölruházott társas-élet megteremtésére elégséges. Egy kis mozgékonyság, rugekonyság és buzgóság kell csupán hozzá, hogy társadalmi életünk megteremtésének természetes utján e beszámítás alá eső elemek összekerüljenek. Az uj dohánytörvény. Most tárgyalja a képviselőház az uj dohány törvény j ivaslatot. Vármegyénk gazdaközönségét kiválóan érdekli e javaslat sorsa, mert annak intézkedései m -iyen belevágnak anyagi érdekeibe. A kormány által az országgyűlés elé terjesztett javaslat szövegét annak idején egész terjedelmében közöltük már. Most, ho^y fölötte a képviselőházban a vita megindult, szükségesnek látjuk megismertetni olvasó közönségünkkel amaz indítványokat, melyek a törvényjavaslattal szemben az ellenzék részéről beadattak. A benyújtás sorrendje szerint első ezek közölt a függetlenségi párté, beadva He!fy Iguácz által. Ez a következőleg szól : »Teki.itettel egyfelől a hazai mezőgazdaság válságos állapotára, másfelől az ország pénzügyeinek jelen helyzetére, mondja ki a képviselőház: hogy a kormány által beterjesztett 28. számú törvényjavaslatot^ — mely az abszo'ut kormáuytól örökölt, a nemzetgazdászati tudomá iy által rég elitélt dohánymonopoliumot nemcsak hogy egész terjedelmébenjfentartja, hanem azt számos uj, részint zaklató, részint a termelést megszorító és megdrágító intézkedésekkel tetemesen súlyosbítja, — a részletes tárgyalás alapjául n m fogadja el, hanem utasítja a kormányt, hogy a következő irányelvek alapján minél előbb uj törvényjavaslatot terjesszen a ház elé. 1. A dohánytermesztés, valamint a nyers dohánynyal való kereskedés a magyar korona egész területén szabaddá tétetik. 2. A dohánygyártás, valamint a bel és külföldi kész dohánygyártmányoknak áruba bocsátása kizáról.ig az államnak tartatik fenn. 3. Minden dohányter uelő a törvény által megállapítandó dohány termel isi adót fizet. 4. Minden dohány fogyasztó a törvény által megállapítandó dobányfogyasz ási adót fizet. 5. Minden dohányelárusitó dohánytőzs adót fizet.* A mérsékelt ellenzék részéről Gullner Gyula a következő indítványt terjeszté elő : Ugy bizony ! olyan jól találta azt ki ez a mi láng lelkű p ipunk, hogy ; ma, jut is marad is< t. i. jut az iskolának is s marad a tiatalság iák is: sz

:p emlék, boldog órák szép emléke ! Igaz! Ezeket a szép omlékeket akarom én most-e pár sorban megörökíteni. Ujjat ugy sem mondhatok a mulatságon jelen volt olvasói nnak, azért vid.ki tárczairói tisztemhez képest a megtörténteket konstatálva, szerény krónika írói szerepemnél fogok megmaradui. Sohse hittem volna! Az is olyannap volt, mint a többi; az az homályos, síürke, mint egy katona köpenyeg. Raggel 9 órakor a D ;brec eu felől jövő vonatnál egy nt. Lukács Ödön, Kertész Bertalan, Kouách Elek és Somlyódy István urukból álló küldöttség fogadta, a Borbély Sándor bizottsági társ elnök kisérotében érkező Margó Célia kisasszonyt és vőlegéuyét Verő György urat, kik a küldöttség elnöke által szívélyesen üdvözöltetvén, nekik a küldöttségi tagok rövideu bemuttattak. Ezután a város által e czélra készségesen átengedett fogatokon tartották bevonulásukat Sütő József ur vendé •» szeratő házához, hova a diva szállásolandó volt. Sütő Józsefné ő nagyság* ugyanaz nap d. u. 1. órakor a vendégek tiszielotéra nagy ebédett adott s házánál a magyar vendégszeretetet ami higyomínyos eredeti alakjában mutatta be, a milyen alakban azt csak a »régi jó világ<-b»n mutogatták a magyar nők. — Az ebéden jelen voltak a veudégeken s háziakon kivül: nt. Lukács Ödön, Kerekréthy Miklós, Borbély Smlor, Okolicsányi Géza, Zo.tán Aurél, Böszörményi Korúéi, Bisthy Barnabás, dr. Trajtler Som, Sjmlyódy István, Kovách Elek és Bónis S imuel urak. A dikcióknál csak a fogások száma volt több. Szerencsém tudósításom megírásánál, hogy ezek a mi rövid kis ebédeink rendesen vaciora idejeig eltartanak, különben kénytelen lennék krónikás szerepemhez 1. Hogy a törvényjavaslat azon rendelkezését, mely a dohánytermésből bizonyos mennyiségnek a fogyasztási illeték lefizetése mellett saját hisználatra való visszatarthatását teljesen megszünteti, sem a csempészet megszüntetésének elengedhatlen feltételeül nem tekinthetjük, sem a jöv dik bevételének fokozása érdekében célravezetőnek uem t rthatjuk s e helyett inkább látnók a bevételek (okozását biztosítottnak, ha a saját élvezetre visszatartott mennyiség minimuma a fogyasztási illeték fölemelése mellett mint megváltási minimum ugy a ter melők, mint kertészekkel szemben kötelezőleg megállapittatnék : 2. tekintve a törvényjavaslat azon intézkedését, mely szerint a termelőkre kivétel nélkül azon kötelezettség rovatik, hogy simító házakat állítsanak és pedig nemcsak ott, a hol a dohány kimunkálása a községek belterületén történik, de a szigorúan ellenőrizhető külső területeken is, ebben pedig oly szükségtelen és alaposan mivel sem iudokolhttó magterheltetés rejlik, mely mig egyrészről a termelést drágitja meg, addig másrészről sem a csempészet megakadályozására, sem pedig a dohány minőségének emelésére hatékony eszközül el nem ismerhető; 3. tekintve, hogy a tjavaslat azon intézkedését, mely szerint a dohány legkésőbb csak junius hó 15-ig ültethető ki, a növényági palánták pedig junius hó 20-ig megsemmisítendők : tarthatatlan s a termelést sok vidéken és a tapasztalás szerint számos években teljesen megbénító intézkedésnek vagyunk kénytelenek kijelenteni ; 4. tekintve, hogy a javaslat ugy a fennebbi, mint egyéb apróbb rendelkezéseiben is nemcsak általában megdrágítja a termelést, de a főkép a kisebb termelőkre nézve egyértékü a termelési engedély elvonásával, ez pedig egy már é*ek óta a javulás reménye nélLül súlyos mezőgazdasági válsággal küzdó ország lakosaival izémben teljesen elhibázott, sőt káros iránynak jellemezhető; 5. tekintve, hogy a törvényjavailat némely intézkedései lehetővé teszik, a pénzügyi közegeknek esetleg önkénykedő eljárást a nélkül, hogy a termelők jogos igényei és érdekei kellő oltalom és törvényes biztosítékok alá helyeztetnének, végre 6. tekintve, hogy a tvjavaslat, ha az jelen szerkezetében elfogadtatnék, több íntézkedéiében merőben végrehajthatlan lesz, ilyenek alkotásával pedig a törvények iránti tiszteletnek és ezáltal a közerkölcsiség tekintetének hasznos szolgálatokat nem testünk : mindezen okoknál fogva a törvényjavaslattól jelen alakjában sem a dohányjövrdék lényeges fokozását várni nem lehet, közgazdasági tekintetbeu pedig, sőt erkölcsi szempontból is azt határozottan káros hatásúnak tartjuk; mindazonáltal, mert igy a esempészet megszüntetését, valamint a dohány minőségének javítását és mindezek által a dohányjövedék bevételeinek fokozását az ország pénzügyi helyzetének javulása érdekében szükségesnek ismerjük el: nem lehet elzárkóznunk egy, a föntebbi alapokra fektetett, illetőleg a fentebb körvonalozott hibáktól megtisztított törvény alkotásának szükségessége elől, melyet azonban csakis bizottsági tárgyalás folyamán volna lehetséges elókésziteni, — itditványozzuk, hogy a dohányjövedéki törvények és törvényesített szabályok némely intézkedésének módo i»á?áról szóló törvényjavaslat a fentebbi irány elvek szerinti átdolgozás és ennek megtörténte utáu jelentéstétel végett a pán,ügyi bizottsághoz visszautasittassék. A képviselőház a kormány által benyújtutt törvényjavaslatnak általánosságban való elfogadásával, ez elleninditványokat már elvetette, mindazáltal egész biztosan remélhető, hogy a törvényjavaslat részleteiben több üdvös változtatás fog a javaslaton tétetni. Igy például hozzá fog járulni a kormány ahhoz, hogy a dohány ültetés határideje ne június 15-re, hanem junius 30-dikára tétessék, s mint hirlik nem fogja elvonni a közforgalomból, mint az az eredeti javaslatban szándékoltatott, a czigarettehüvelyek árulását, csupán azt a m°gszoritást téve e tekintetben, ho^y e hüvelyeket ezentúl maga az állam fogja gyártatni s forgalomba bocsátani. Folytatása n mellékleten. hiven az ebéd és hangverseny közötti időközt rendezőségünk lótás futásának leírásával tölteni be. A haugverseuy a szokott helyen s a jelzett időben, de szokatlanul fényes közönség előtt vette kezdetét. Vidéki közönségünk valóban kitett magáért. Banczy Gyula zenekara »Oberon nyitányával* nyitotta meg a hangversenyt, az őtőle már megszokott gonddal és leikiösmeretességgel vezetve jól tanult zenekarát. Utána Somlyódy István úr Vörösmarty »Szép Ilonka* czimü remek költeményét szavalta nagy tetszés mellett. Most következett a hangverseny »piece de resistancec-ja, Margó Célia k. a. éneke. A kisasszony a rendezőségtől kapott pompás bokrétával, elagáns halvány zöld estélyi öltözékben lépett vőlegénye kíséretében az emelvényre, s a közönség viszonzásul ama jószívűségéért, melylyel a jótékony czél érdekében közreműködését felajánlotta — tün tető tapsokkal fogad'a. Két operette részletet énekelt: a ,,Komédiás herczegnö"-bői a ,,Tik-tak" dalt, mely annak idejében a népszínházban oly n«gy sikert aratott s egy keringőt az ,,0'ivette lakodalmából". Pompás mezzó sopránja s lélekteljes előadása már az első perczekben megnyerték a közönség rokonszenvét, mely a dalok végével szűnni nem akaró tapsokban nyilvánult s igy a művésznőnek még egy pajnos dallal kellett műsorát megtoldania. — Midőn pedig a műsorban utolsó számmal jelzett „Magyar népdalok

1' eléneklése végett az emelvényen megjelent, a közönség már mint jó ösmerőst, mint beczézett kedvenczét viharos tapsokkal tüntette ki. Mikor pedig laseu bánatos dalai után rágyújtott azokra a bánatot hervasztó ropogós friss magyar nótákra, valóságos tapsvihar kisérte le az emelvényről, ugy hogy végre is kénytelen volt egész sorozat szebbnél-szebb népdalokkal toldani meg a műsorban jelzetteket. Közönségünk tetszés zaja könnyen érthető, mert bájos vendégünk valódi magyaros érzéssel, szívhez szólóan s intelligens előadással