Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-11-20 / 47. szám

tmammmmmmmm VIII. évfolyam. 47. szám. Nyíregyháza, 1887. november 20, TARTALMÚ HETI LAP SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. Ittegjelenik lietenkint egyszer vasárnapon. Elöflietóei feltételek : poatwn ragy h.lyb.n hi.hoa hordva: 1 •IMwtí.l pénzek, megrendelések a a lap Kgúz érre 4 frt. Hé,kii

,<l*" tárgyában leendó fölszélamlások Félívr* 2 » Jóba Elek kiadótulajdonos könyvnyomW*gy*dévr« 1 • dájához (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám) A közaégi j»g/*6 « tanitó uraknak egész évi* «.k két forint. intézendók. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektói fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra > uz illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr Kincstári bélyegdíj fejében, minden egye« birdttés után 30 kr fizettetik. A nyilttérl közlemények dija loronkint 15 krajczár. Hiráatfaek •lfogadtatuak lapunk részére a kiadó hivatalban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. által Budapestem Haaseusteiii ás YogUr irodájában Hécsben, frágábau ea Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban ia. Doru & Comp által Hamburgban. 11,855. K. 1887. Eiratalos közleményt. Szabolcsvármegye alispánjától. Pályázati hirdetmény. Szabolesvármegyében két közigazgatási gyakornoki állásra pályázat hirdettetik. A gyakornoki állás javadalmazása 300 forint évi flietés, 60 frt lakbér ós nyugdij-jogosultság. A pályázni kivánók felhivatnak, hogy 50 krajczáro9 bélyeggel ellátott s képességüket igazoló okmányokkal felszerelt kérvényüket hivatalomhoz haladéktalanul beterjesszék. Nyíregyháza, 1887. október 20. Zoltán János, alispán. 12489. K. „ 7 , , Szabolcsvarmegye alxspanjatol. 1887. A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községi elöljáróknak. A belügyminisztérium alanti körrendeletét a legszélesebb körben leendó meghirdetés végeit ezennel közlöm. Nyíregyháza, 1887. november 15. Zoltán János, alispán. (Másolat.) Magyar királyi belügyminisztérium, 67651./VII. 1887. sz. Körrendelet. Medakov Perának. mint az ó-sztapári pénztárnokon elkövetett rablás egyik tettesének ós a Tyoszity Lázár szétugrasztott rablóbanda egyik elmenekült tagjának elfogatására ezennel 500 frt jutalmat tűzök ki. Erről a törvényhatóságot szabályszerű közhírré tétel végett értesítem. Budapesten, 1887. évi október 21-én. A miniszter helyett: Beniczky, államtitkár. Miért nem szaporodunk? Több ízben foglalkozott már a „Nyirvidék" azzal a kérdéssel, hogy miért nem szaporodik a magyar nemzet? E czikk írója egyike azoknak, akik a népnevelési választmánynak a gyermek-meA „NYIRVIDÉK* TÁRCZÁJA. A kávéházban. Férj, feleség, ifjak leányok, Vének ... Mi tarka egyveleg 1 Füstfellegek, csillámló lángok Tükrók fényében törve meg. A kedves Fanny pillantása Oly édes hívogatva int ... Gyorsan be bát a kávéházba, Hideg világ van idekint. Hogy kimerültem a futásba, Lélekzetem is elakadt... Hja, nagy okom van a futásra : Megláttam a bankáromat. Bankárom ó, bár ingóiágom — Hej rég volt — hogy mind elfogyott; Most az ó tókéit használom, Mig a kredit is elfogy, ott. De hát ez mellékes ; minderre Nem is kíváncsi ön nagyon, S ha engemet se érdekelne, Mily üdv vón, ki le mondhatom. Üljünk le hát egy kerevetre, Jó ruganyos, himbál le fel. Tekintgessünk egy kissé szerte, Egy kapuczinert költve el. Minő zsivaj, mi szörnyű lárma, Hisz itt pihenni sem lehet, Nagypéntek napja nincsen tán ma, Hogy a sok nyelv ugy megeredt 1 •Pista, fizetni!« »Zsán, egy kávét!« • Egy pikolót !< »Egy friss lapot l« >Egy kis tojásos csokoládét !< •Szervusz l« »Adj isten jó napot !. nedékházak felállítása ügyében kibocsátott fölhívását s a közigazgatási bizottságnak erre vonatkozó határozatát nem csak megkapták, de el is olvasták s gondolkoztak is fölötte. Engedtessék meg hát nekem, hogy elmondjak e dologról egyet mást. Nemzetünk szaporodásának egyik fő akadálya az aránytalanul nagy halandóság. Ezt igazolja a statisztikának az az adata, hogy e tekintetben c^ak Oroszország áll még hátrább miut mi, s hogy Magyarországon köttetik aránylag a legtöbb házasság s születik a legtöb!) gyermek. De épeu a gyermekek nagy halandósága az, mely a születési viszonyok eme kedvező eredményét teljesen tönkre teszi, állván a dolog úgy, hogy Magyarországon minden ezer halott közül 543 a gyermekekre esik. Honnan ez a szomorú valóság? Sok mindenféle oka van ennek, a főbbek azombau először az orvosi kezelés hiánya, s másodszor a kisdedek rossz ápolása. Szörnyű nagy hibája az népünknek, hogy az orvostól idegenkedik. Nagyon sok esetben a költségektől fél a nép, de meg a legtöbb felé még jobban bíznak a falusi kuruzsló asszonyban, miut az orvosban, ki a legtöbb esetben nem tud a néppel annak szája íze szerint beszélni. A patikáról, patika-szerekről meg éppen rettenetes fogalmak élnek a nép között. Azt a közmondást is, hogy „halál ellen nincs orvosság", nagyon jól ismeri a nép, s ezen a mondáson elindulva, azt hiszi, hogy ha a betegnek meg kell halluia, nem segíthet azon a doktor sem. Vagy ha hívnak is orvost, többnyire csak akkor teszik már ezt, mikor a beteg az utóiját járja, s akkor is nem a doktort visszik a beteghez, hanem a sínylődő embert szállítják, néha órákig tartó utazásban szekéren az orvoshoz, akire aztán még óraszámra »A Naplót kérem !« »Freie Presse l< •A Nyirvidéket énnekem !« >No kezd el !« >Miért én, ó kezdje 1« 'Vigyázzon, karnevijk legyen !< »Sie Kellner, wo ist denn das Journal ?« • Donné moá lö Figaróit • Bocsánat, ott van amaz urnái !< • Ez a cognac valóba jó !c •Pista, a pénzem honn feledtem !< • Semmit se tesz, holnap fizet l< • Zahlen !< >Egy kis fehéret ettem !< •Mért nem hoz egy pohár vizet ?« •Sie Vagabund!« >Egy pakli kártyái. • Nyakon teremtlek !« >Engemet?< • A sarokban ül ott, nem látja ?< • Ist das a Kerl !« »N'em, nem lehet 1< •Kvart béla ász, adu kilenczczel !« •Nem jó, nekem négy tizesem !« •Egy pengó vizi!« »Még egy besszerU •Harminczegy!« >Bandám van nekem !« •Segit a huszU >A kibiczeknek B-léje szólni nem szabad !< • Négy filkója van a gyereknek !« •Te hu6zat, ó harminczat ad !« •Markőr, egy dákót!« »Kezdem !« »Pardonl« • Igazán ártatlan vagyok!« • Egy trabukko szivarba !« »Tartom !« • Hátulról én se láthatok!« • Tolat voltU »Nachsieber, ha mondom !« •No moBt egy tripla buzerót!« • Finomra fogni!« »Nines a ponton !« • Megvan!. »Egy kissé hosszú volt!« várhat a rázós, döczögős útban megkínzott beteg. A doktor aztán ír orvosságot, ami talán használna is, ha a beteget az orvos rendeleteihez tartanák, de bizony nagyon sok esetben még az orvosságot sem adják be neki. De hát a gyermekekkel hogy vagyunk ? Bizony ha abból a tényből kellene megítélni népünket, hogy gyermekei lelki és testi nevelésével milyen indolenciával viseltetik, az oktalan állatnál is roszszabnak kellene tartanunk, mert azt állati ösztöne rávezeti, hogy kölykeit védje, nevelje, mig a mi magyar népünk annyit sem ad arra, mint a malaczának, borjának testi egészségére. Mig a művelt uri osztály gyermekei a túlságos dédelgetésben, beczézgetésben puhulnak el, addig köznépünk érzéketlen szívvel és szemekkel látja gyermekei pusztulását, hideg, meleg nyavalyák, járványok s szerencsétlenségek által. Éppen e lapban olvastam, hogy Laskod községének 10 százaléka pusztult el már az ott uralkodó himlőjárványban, s meg vagyok róla győződve, hogy csak a mult hónapban is felment két-háromszázra azoknak a — legnagyobb részben gyermekeknek — száma, kik vármegyénk területén az itt folytou grasszáló különféle járványos betegségekben haltak el. Hányat meg lehetett volna ezek kö/.ül menteni, ha orvosi gyógykezelés s gondos szülői ápolás jött volna segítségül, s hány elhalt gyermeknél lehetett volna megelőzni a betegséget, ha a gyermekek a szülők részéről — vagy ami ezeket pótolhatná — a gyermek menedékházak által a ragályozástól megóvattak volna. Hogy mi az a gyermekmeuedékház? Azt hiszem, felesleges ezt elmondanom. Lehetetlen, hogy legyen Szabolcsvámegyében lelkész, tanitó, jegyző, biró, aki ezt ne tudná s maga is szivéből ne óhaj• Nyakkendöt, finom hozentráglit, Manchettagombot, fogkefét!« •Szép ibolyát!« »Jó gummikráglit l» •Nem kell no, hasztalan beszéd !« • Tessék törhetlen sétapálczát l« •Dutye la drak!« »Ide egy csáj!« • Pinczér törülje le a tálczátU • 1 ruf sofort die policz^j !« Amott a legszélső sar>kban Vidám csoport kacza

e', nevet, Ha szól az egy, kaczagnak jobban... No ez csak szinéaznép leheti A kávéháznak törzsvendége Olvasna haj, de nem lehet, És felkel bosszankodva végre, Keres, ha lelne jobb helyet. S a kaBszirfrajla mind nyugodtan Hallgatja s nézi trónusán, Mint egy királynő, ugy ül ottan, Kissé büszkébben is talán. Csábitón duzzadt keble halmán Piros virágok díszlenek, S előtte bókot bókra rakván Lézeng az ifjú hadsereg Az ajtó nyilik.. .Vnjh ki jött be? Borzas szakáll, kopasz a fó... A hogy körültekint, előtte Halk suttogás kél: ah ez ól Ez ó 1 Bankárom I Ördögadta ! S váltóm lejárt, épen ma tán ! Jean, a kalapom gyorsan adja, Majd fizetek holnap — talán 1? S/.iriusz. I