Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-11-06 / 45. szám

r „GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ" vagy város minálunk, ahol a sertéshúst, zsirt és szalonnát ne fogyasztanák. »A sertéshús az, melyet hazánkban a legkényesebb ízlésű inyei cztől az utolsó szegény zsellérig mindenki asztalán megtalálunk,* aki csak beszerzéséhez elégséges anyagi erővel rendedelkezik. S a sertéshús-fogyasztás hazánkban nemcsak hogy nem c-ökken, sőt évről évre folyton emelkedik. De számitanunk lehet és kell nemcsak a belföldi fogyasztási a, hanem a kivitelre is, minthogy sertéskivitelünk tényleg igen jelentékeny: darabszámra a félmilliót s értékben a 40 millió forintot évenkint meghaladván. Nem élek illusiókban; nagyon tudom, hogy mi volt a sertéshízlalás állása nálunk pár év előtt és hogy micsoda ma. Ismerem azon óriási csapásokat, melyek ez oldalról is bennünket értek; de egyszersmind arról is meg vagyok győződve, hogy a nyugati államok e tekintetben még hosszú időn át ránk fognak szorulni és tőlünk fedezik szükségletüket, mert viszonyaink az ő viszonyaiknál a sertéstenyésztés és hizlalaláshoz sokkal kedvezőbbek, s mert a sertéshús fogyasztása évről évre oly óriási mérv ben emelkedik a külföldön is, noha a nyugati államok lakói szükségletűket nem képesek önmaguk fedezni saját termelésök által. Általános a panasz minden oldalról, hogy a mostani alacsony árak mellett hizlalóinknak bukniok kell; e panaszok azonban — bár sok tekintetben alaposak — részben a miatt hangzanak ily ijesztően, mert (valljuk meg az igazat) a sertéshizlalás mezeje nálunk ezelőtt valóságos Eldorádó volt, s már nagyon hozzá voltunk szokva a brilliáns állapotokhoz. Azonban teljes szakértelemmel és kellő szorgalommal (nemcsak én, de többen állítják ezt) tisztességesen ki lehetne jöuDÍ a 45—50 kros árakkal is, csak egyet tanuljunk meg : olcsón termelni. Azt hiszem, senki sem fogja tagadni, hogy sertéstenyésztési és -hízlalási rendszerünk és s/okásaink hoz sok tekintetben férne még okszerű módosítás, s hogy ezáltal egyik igen nevezetes feltételéhez jutnánk az olcsó termelésnek. Szóval: a sertéstenyésztésnek és hizlalásnak — ha fognak is szenvedni olykor kisebb-nagyobb mérvű rázkódásokat — Magyarországon még mindig jövője van, s meggyőződésem, hogy lesz is még hosszú időn át. De ha felsoroltuk ez értékesítési mód előnyeit, nem szabad megfeledkeznünk hátrányairól sem. Nem csekély hátránya, hogy jóval nagyobb üzleti tőkét igényel, mint például a sajtgyártás általi értékesítés ; mert a hizlaláshoz szükséges állatok beszerzése pénzbe kerül. Ezt azonban nagy mértékben redukálja azon körülmény, miszeriut a sertéshizlalás üzlete nálunk nem uj dolog, rég honos és elterjedt hazánkban; s igy a lefölözött tej e módoni értékesítésének sok helyen lehetséges volna mintegy csak beleilleszkedni a már meglevő sertéshizlaló üzletekbe, ahelyett, hogy teljesen uj hizlaldákat letesiteni és berendezni volna szükséges. Nagyobb hátrány az, hogy rizikóval van ez az értékesítési mód is összekötve, amennyiben hizóállataink — például valami járvány következtében — történetesen elhullhatnak. Úgyde akkor ne tartsunk jószágot általában, mert ezen eshetőségnek teheneink, lovaink, juhaink épúgy alávetvék 1 De azonban, nem lehet elvitatni, mégis csak hátrány Ez van, ami ezt ellensúlyozza : egy hatalmas, egy nagyszerű előny: a hizóállatok trágyája bent maradván vagy visszakerülvén gazdaságainkban, azon növéuyi táp anyagoknak jelentékeny része visszaadatnék talajuknak) melyek ebből — a tehenek és sertések számára termelt takarmányszerek állal — elvonattak. * * * A sertéshizlalás utjáni értékesítés űzhető ugy a kisebb-nagyobb házi tejgazdaságokban, mint a nagyobb szabású tejüzleteknél, például szövetkezeteknél. Házi tejgazdaságoknál azon esetben is, ha azok önállóan vive üzletöket, helyben állítják elő a lefölözött tejet; 8 az esetben is, ha tulajdonosaik tagjai valamely tejszövetkezetnek; de utóbbi esetben csak azon feltétel alatt, ha a szövetkezet üzlethelyiségéhez annyira közel vannak, hogy a tejet fogatos erővel szállíthatják. Utóbbi esetben oly módon történhetik legelőnyörebben, hogy midőn R fogat naponkint a friss tejet a s-zövetkezeti üzlethelyiségbe beszállítja, az itt lefölözött tejből annyit visz magával visszatértében, amennyit elbír, vagy amenynyit feltakarmányozás utján kint az illető gazdaságban értékesíteni tudnak. Ez a mód lett ajánlva az utóbbi időben több oldalról külföldön, s ez a mód van alkalmazásban a practikus amerikaiaknál is, például Ilgens környékén (Egyesület Államok), hol az élelmes farmer, midőn naponkint a friss tejet a szövetkezeti üzlethelyiségbe beszállítja, lefölözött tejjel, savóval és iróstejjel megrakodva tér vissza farmjára. Azonban legnagyobb szerepe, legnagyobb jövője a sertéshizlalás utjáni értékesítésnek — az én bitem szerint — a városi tejüzleteknél lesz. A nagyobb szabású városi tejüzletek vagy saját hizlaldát rendezhetnek be maguknak, nem igen messze az üzlethelyiségtől, amelyet aztán kezelnek házilag maguk (mint ezt majd mindenik nagyobb tejüzletnél láthatjuk a nyugoti állomokban: a savó értékesítése czéljából), lagy pedig eladják a lefölözött tejet valamely már meglevő sertéshizlaldának, mely hozzájuk közel fekszik. Rendkívül előnyös helyzete volna e tekintetben a »Budapesti központi tejcsarnokszövetkezeU-nek: tőszomszédságában Európa legnagyobb sertéshizlaló- és elárusító központjának. Csak m-3g kell ismerkedni a kőbányai hizlalóknak a lefölözött tej rendkívüli hasznuvehetőségével és — nekem meggyőződésem ez — mindig méltányos áron fogja azontúl a budapesti tejcsarnok a lefölözött tejét értékesíteni, bármennyire kiterjedt üzlete lesz is. Cs»k meg kell nekik ismerni, mint mondám. Ehhe? azonban alkalom kell, melyet azok magoktól — nem is sejtve semmit — természetesen nem fognak keresni. De meg kell ismertetni nemcsak a kőbányai, hanem általá ban az ország minél több hizlalójával; meg kell ismertetni, még ha áldozattal járna is kezdetben, mert erre

t tejgazdasági viszonyaink fejlődésének előmozdítása czéljából, szükség van okvetlenül, s mert biztosra vehetjük, hogy az áldozat fillérei visBza fognak terülni később kamatostul. A községi gazdakörök alapszabály-tervezete. (Vége.) 2. A községi gazdakör tagja lehet minden községbeli gazda, a ki három évre, havonkint befizetendő 10 kr. befizetésére becsületszavával kötelezi magát. (Legczélszerűbb, ha minden gazdakör csupán egy községre terjed ki. Havi 10 kr. befizetése, ami egy évre 1 frt 20 krt tesz, tagsági díjnak, véleményem szerint elengedő, s egyszersmind oly összeg is, melyet még a szegényebb sorsú földnaives is befizethet, a kikre különös tekintettel szükséges a havonkinti befizetést követelni.) 3. A községi gazdakör megalakultnak tekinthető, mihelyt 25 tag magát, egy ily kör alakítását indítványozó egyén felszólítására tagul beíratja. Legtöbb sikert lehetne ez irányban várni ha a gazdakörök alakítását a lelkészek, jegyzők vagy tanítók vennék kezükbe, de alakithatnának ilyeket birtokosok és gazdatisztek is, a kik a nép bizalmát birják. A megalakulásra 25 tagot elengedőnek hiszek, mivel ezen esetben a kör az év végéig már 30 frttal rendelkezvén, a kör ugy ismeretterjesztő, mint anyagi iránybani működését is megkezdhetné. 4. Az igazgatóság megválasztása. A mint 25 tag aláiratkozott, az alakuló gyűlésen a tagok egy igazgatót és egy jegyzőt választanak és pedig mindkettőt szavazattöbbséggel s titkos szavazat utján 3 évi idő tartamra. Három év múlva a kör újra alakul s újra választja igazgatóját és jegyzőjét. A mint a kör megalakulva, az igazgató é» jegyző meg lettek választva, az igazgató látva, hogy milyen a kör iránti részvét s ebből a befizetendő tagsági dijak összegét is, hogy a kör szellemi iránybani működése azonnal meginduljon, a remélhető tagsági dijak összegének arányában azonnal megrendel a kör számára egy vagy több gazdasági lapot és könyvet, a mely kiadásnak azonban nem szabad az összes reményelhető tagsági dijak összegének 10%-ánál többre menni. Hogy azonban a kör olvasni szerető tagjainak azonnal minél több alkalmat lehessen nyújtani az olvasásra, a kör igazgatóságának igyekeznie kell egyes vagyonosabb közbirtokosoktól vagy néhány gazdasági ' könyvet vagy gazdasági lapot vagy ajándékképen, vagy csupán használatra a kör számára megszerezni. 5. Az igazgató kötelessége a kör üléseit és gyűléseit összehívni, vezetni s a kör vagyonát jótállás mellett kezelni és előforduló esetekben a kört a megyei gazdasági egyesület gyűlésein képviselni 6. A jegyző kötelessége az ülések és gyűlések jegyzőkönyveit vezetni. A tagoktól a havi tagsági dijakat beszedni s a tagkönyvbe beírni és minden hónap végén az igazgatónak átszolgáltatni, valamint az év végén, a kör egy évi működéséről a me.-yei gazdasági egyesület számára kimerítő jelentést szerkeszteni. 7. A kör működése. A kör lehetőleg minden vasárnap délután társalgási összejöveteleket, minden hónap utolsó vasárnapján rendes havi ülést és minden év de czemberhó 1-én, januárhó utolsó napján közgyűlést tart. Társasági összejövetelek nyárban csupán vasárnap délután, de télen át gyakrabban is tartathatnak, mely társalgási összejövetelek alkalmával a jegyző vagy más tag, az előbbi összejövetel óta beérkezett gazdasági la pókból, ha azokban valamely vagy a kisbirtokosokat közelebbről érdeklő tárgy, vagy a vidék gazdálkodásában előnyösen felhasználható tanács foglaltatik, azok kedvéért — a kik netán a kör tagjai közül még nem olvashatták — azokat felolvassa, sőt azokról magyarázatot is tart, miért is óhajtandó, hogy a kör jegyzőségét, a hol gazdatisztek laknak, ezek vagy földbirtokosok, jegyzők s tanítók vállalják el. A havi üléseken a jegyző jelentést tesz a tagsági dijak befizetéséről s a befolyt tagdijakat az igazgatónak átadja, a ki azt vagy takarékpénztárba teszi, vagy három jótálló aláírása s a kölcsönvevő azon kötelezettsége mellett, hogy a felvett összeget deczember 1-én visszafizeti, egy vagy más körtagnak méltányos kamat mellett kölcsön adja. Ezen havi üléseken az elnök a folyó gazdasági teendők közül egyet vagy többet is megvitatásra bocsát s a vitatkozás eredményéről a jegyző jegyzőkönyvet vesz fel. Nyíregyházán, nyomatott Jóba Elek könyvnyomdájában. A „NYIRVIDÉK" MELLÉKLETE A deczember havi közgyűlésen mindenek előtt számbavétetik a kör vagyoni állása s az egész éven át be gyűlt tagsági dijak összegéből levonatván a gizdasági lapokra, levelezésekre s irodai szerekre kiadott összegek, a fenmaradó összegből legelőször is megállapíttatik, miféle nagyobb, a kör tagjai kö.ött kisorsolandó, de mindig csak a kisgazdák szükségletéhez mért gazdasági gép vagy eszköz szereztessék be, p. o. vaseke, vasborona, rosta, trieur, kézi cséplő stb., azon összegből pedig, mely ezen gép vagy eszköz beszerzésén tul felmarad, vagy oltógalyak, vagy egy vagy többféle gazdasági vagy kertészeti magvak szereztetnek be oly mennyiségben, hogy a beszerzett tárgyak vagy egyike, vagy másikából okvetlenül minden körtag részesüljön. Nagyobb számú tagokkal biró gazdasági körök nemes tenyész apa-állatok vásárlásába is belebocsájtkozhatnak, mely esetben azután a kör tagjai által fizetendő fedezési dijakat szintén a közgyűlés határozza meg, a mit főleg kezdetben semmi esetre sem kell magasra tenni, hogy a bejövő fedezési dijakból az illető tenyész apa-állat jó tartása bizton kikerüljön. Későbben kísérletet lehet tenni ily nemes tenyész apa-állatoknak a kör tagjai közötti elárverelése czéljából való beszerzésével is. A deczemberi közgyűlésen határoztatik meg az is hogy jövő évben mely gazdasági lapok és miféle gazdasági könyvek szereztessenek be. Valamint az is, hogy a kör évi működéséről beterjesztsndő jelentésével kapcsolatban a megyei gazdasági egyesületnek támogatását miféle irányban kéri ki különösen. A január hó végén tartandó közgyűlésnek főteendője a deczjmberi közgyűlésen beszereztetni határoztatott s az azideig meg is szerzett gazdasági gépnek vagy eszköznek a kör tagjai közötti kisorsolása s a beszerzett gazdasági és kertészeti magvak kiosztása. A kiosztás a megrendelt oltógalyak megérkeztével történik. Azon kőrtag, a ki a kisorsolt tárgyat megnyeri, miután annak kikölcsönzése által készpénzbevételre is szert tehet, köteles a tárgy értékének 5%-át kéuzpénzben az egyesület pénztárába egy év alatt befizetni. Azon gazdasági és kertészeti magvak után pedig, melyek mag termesztésre fordíttatnak, köteles minden tag, a ki azt elfogadta az első termésből ugyan oly mennyiséget, mint a mennyit kapott, a körnek beszolgáltatni, azon czélból, hogy az igy begyült vetőmagot újra azok között lehessen kiosztani, a kik azokból az előbbi években nem kaptak, hogy ezúton minden nemes vetőmag vagy termelést megérdemlő válfaj minél előbb, minél többek birtokába jusson, s minél többek által termeltessékHa pedig azután valamely vetőmag már annyira el van terjedve, hogy a beszállított magra a tagok közül senkinek sincs szüksége, akkor a legutóbbi tagok által beszolgáltatott mennyiség a kör pénztárának javára elárusittatik. A gazdaköröknek feladatához tartozik végre a tagok között különféle fogyasztási szövetkezeteket is létre hozni, p. o. műtrágyák, tűzifa, szén, petróleum, kocsi kenőcs, vas, repczepogácsa, korpa, liszt stb. nagyban beszerzésére, s a tagok között a beszerzési áron való szétosztására, valamint legelőbérlő-szövetkezet alakítására is; nemkülönben alkalmat nyújthatna cz, nemes apaállatoknak s nagyobb gazdasági gépeknek szövetkezet utjáni megvásárlására ís. 8. A községi gazdakör, miut a megyei gazdasági egyesület fiók-egylete, a megyei gazdasági egyesületnek pénzerejéhez képest vagy alapító vagy évdijas tagjává lenni köteles, mint ilyen a központi megyei egyesületnek gyűlésein képviselő által résztvehet és szavazattal bír, 9. A mely körtag deczember hó 1-ső napjáig, illet, ve a deczember havi közgyűlésig tagdiját be nem fizette, befizetett tagdijait elveszti, a körnek tagjai sorából kitörültetik, s ennélfogva a kör által nyújtott semmiféle előnyben vagy jutalomban nem részesülhet. 10. Még tagdijának rendes fizetése esetében is kizáratik a körből oly tag, a ki becstelen tett által nevét bepiezkolta s ennélfogva érdemetlenné tette magát a kör tagja maradni. Még egy pontját kell köteleseégszerüleg a felvett kérdésnek érintenem és ez az: hogy mily viszonyban legyenek a gazdakörök a központi megyei gazdasági egylethez ? Az összekötő kapocs véleményem szerint csakis abból állana, hogy minden községi gazdakör tagja lenne éa pedig vagy alapító, vagy évdijas tagja a megyei egyesületnek, 8 mint ilyen képviselője által részt venne annak gyűléseiben, s e mellett évi működéséről a megyei gazd. egylethez minden gazdakör köteles lenne kimerítő jelentést tenni, mely jelentések a megyei gazd. egyesületek gyűlésein felolvastatván s tárgyaltatván, azok alapján a megyei gazd. egyesület működését illetőleg, a lehető leghelyesebb irányítást nyerne a részben, hogy mily hiányokat kell pótolni és mily akadályokat elhárítania, hogy feladatának mint a megye mezőgazdasági érdekeinek képviselője és ellenőrje minél inkább megfeleljen. Mely feladatukra a megyei gazdasági egyesületek — azon esetben, — ha minél számosabb ily gazdakörök keletkeznének, — nemcsak anyagi támogatást nyernének, a gazdakörök által fizetett tagdijakban, hanem a szellemi támogatást is, a megyei gazdasági egyesületek gyűlésein résztvevő gazdakörök igazgatóinak személyében.