Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-02-06 / 6. szám

Melléklet a „BTyirvidék" G-ik számához. ságnak s biztosítani a hyerarchiát, a papi uralmat és befolyást. A coelibatus czélja tehát részben a papok erkölcsi tisztaságának biztosítása. Szép és nemes czél, csakhogy az eszköz nem egészen helyesen volt megválasztva. Nemes czélt csak nemes eszközökkel lehet elérni. A történelem, ez igazmondó t-s szigorú birája a múltnak, tanúskodik szavaim igaz voltáról. Hozzak-e példákat fel a reformátió előtti időkből? Felhozzam-e a pápai udvar koronkint megmegujuló erkölcsi hanyatlását? Rámutassak-e a Borgia Lucretiák undorító drámájára, János pápa (Johanna) esetére stb. Hivatkozzam-e arra, hogy a reformátiónak egyik hatalmas okozója éppen a papság nagyon is erkölcstelen viselkedése volt?! Nem, én nem nyitom fel a rnult sárguló pergament lapjait: hogy tanúskodásra hívjam a coelibatus ellen. Nyugodjanak por epte lapjaik csendesen a feledés polczán, ahová a korszellem lielyezé. De nekem nincs is szükségem arra. hogy az események nagy temetőjében tallózzak; nekem nincs szükségem arra, hogy felkutassam dohosodó lapjait az erkölcstelenség e nagy történetének. Az épület sokkal gyengébb már, hogysem ily erős eszközökkel kellene megrendítenem. Magától leomlik az nem sokára. Avult építési módja, korhadt gerendáji, homok alapja: nem sokáig fognak ellent állani a haladó korszellem viliarának, amely fenekestül felforgat mindent, ami — nem isteni. A coelibatus intézménye pedig nem isteni alkotás. Emberek, gyarló, hiu, nagyra és hatalomra vágyó emberek hozták azt létre. Mennyet akartak teremteni azok számára, akik szárnyai alá menekültek; de a roszul választott eszköz, a természetellenes intézmény, az erkölcstelenség poklába kergette őket. A természet-ellenes intézmény, a coelibatus megtiltja a papnak a családalkotás kötelességének teljesítését; holott az egyház a házasságot a szentségek közé sorozza. Tehát éppen a paptól, a szentségek e letéteményesétől tagadja meg a szentségek legfontosabbikát: a házasságot, a családalkotást, a tisztességes és példás életrend követését! E természet-ellenes intézmény elfojtja az ember ben az embert; temetővé teszi a szivet, a szerelemnek e legnemesebb emberi érzelemnek temetőjévé. Ez intézmény letépi az ifjút anyja kebeléről, hogy egy másik csinált világnak adja át; amelyet erőszakkal teremtettek meg, s amelynek mesterséges légkörében nem az örök élet és boldogság zefirszellője szizeg, hanem az önkínzás az önmegtagadás és a kétségbeesés eget ostromló jajai' zugnak. Bol doggá, gazdaggá, függetlenné akarta tenni az egyedet s egy nagy égető sebet ejtett vele a társadalom testén. Ez intézmény tehát nem származhatik Istentől. Ez már ezért is tarthatatlan. De tarthatatlan azon ellentétnélfogva is, amely ez intézmény czélja és a kivitel közt van. Valyon meg óv-e ez intézmény az eredendő bűntől ? A megtagadott az eltaszított családi élet helyett, nyujt-e számba vehető kárpótlást? Megóv-e az emberi gyarlóságokból származó botlásoktól ? S a botlások gyümölcsét, a törvénytelen gyermekeket, e szánandó teremtményeket adoptálja-e a társadalomnak? Oly kérdések, amelyekben már magok a feleletek is involválva vaunak! Avagy van-e, lehet-e a földön üdv, gyönyör és édesség, ami a családi élet örömeit pótolhatná? ! A szülék nemes örömét és büszke önérzetét gyermekekeik előmenetele és boldogulása fölött; gyermekeknek szüleik iránti nagy szeretetét: pótolhatja-e más valami a földön?! Mi adhat enyhítőbb balzsamot a fájó szív sebére, mi adhat igazi vigaszt és erőt a sorsüldözöttnek, mi adhat ösztönt erőt a munkában görnyedezőnek, mi teheti végső perczeinket édesekké: ha nem a családi élet ezer meg ezer apró örömöktől ragyogó légköre ! ? S a coelibatus rabja ez isteni boldogságból ki van zárva. A házasság szentségét ki kell szolgáltatnia a rongyokba öltözött szegény koldusnak is. Csak egyedül ő, a pap, a szerzetes van kizárva a szentség részességéből. Miért? Talán azért, mert a pap emberfölötti lény?! Nem. Hiszen ő is ember. Vagy talán azért, mert nem érdemli azt meg? Nem. Hiszen ő az Ur szolgája, az erény papja, a hívek lelkének pásztora. Ha valaki megérdemli, hogy boldog családi életnek örvendjen: ugy ő, a pap az Tehát a coelibátus uem pótolja a családi élet örömeit. És ha nem pótolja: nem is inent meg a ballépéstől. A coelibátus megtiltja a házasságkötést, az Istennek tetsző, a társadalmat felmagasztaló és fentartó családi életet; és tilos áldatlan együttélést, „oucubinatust hozlétre, amelynek gyümölcsei szolgáltatják a proletariátus legnagyobb contiugensét, és az ártatlant bünteti a bűnös helyett. Ez intézmény nem egyéb, mint az emberi tökéletlen experímentácziónak az istenség örök igazságával és akaratával való harcza, amelyben embernek lehetetlen győzni! En azt tanultam az élet történetének könyvéből, hogy mindaz ami emberi volt: folyton változott és alakult. Valamint tehát a korszellem elsodorta a feudalizmust, eltörlé a rabszolgaságot, a bilincsekbe vert gondolatot, a szabadszólás jogát felszabaditá: ugy a coelibátusnak e tökéletlen emberi műnek is kondulni fog végórája, Mi aligha fogjuk megérni ez órát De his'zem és vallom, hogy lesz nemzedék, amely látni fogja, mint dől recsegve-ropogva össze a coelibatus, e roskatag épület; lesz egy nemzedék, amely felszabadulva a coelibátus békóiból, örömmel fogja magára ölteni azt a gyönyörűséges igát a családi életet. És a társadalom megutált páriáji hála éneket fognak zengeni, mert felszabadulandanak az erkölcsi rabszolgaságból, amelybe őket egy absurd, egy igazságtalan intézmény taszitá. A közerkölc>iség géniusza pedig, diadal ünnepet fog ülui. A szabolcsmegyei homok területek jövőjéről, szőlőszeti és borászati szempontból. Hazai mezőgazdaságunknak egy ugy magán gazdaságilag, mint nemzetgazdászatilag is nagyfontosságú ágát, a bortermelést ujabbb időben tudva lévőleg a gyökér élősdi phylloxera rovar fenyegeti kérlelhetotlen tönkrelevéssel. A körülbelől egy év tized előtt hazánkbán még cmk Pancsova szőlőire szoritkozó phylloxera vész rohamos terjeszkedése és pusztítása minden kétséget kizár, hogy nem nagy idő, talán egy pár évtized, múlva összes hpgyi szőlőinkre ki fog hatni. Nem elég hogy hazai bortermelésünk jövedelmezősége amúgy is meg nem érdemlett üzleti és egyéb nehézségekkel küzködött; még jönnie kellett eme pirányi rovarnak is, hogy meg adja az utolsó csapást. Szőlökoszoruzta hegyek, hegy oldalak, melyek eddig szorgalmas muukás seregek pezsgő élénkségét tülrözék vissza, a vig dalok helyett ezerek és ezerek sóhajainak visszhangját fogják továbbítani, hírnökeként az eltűnt, jólét, az elveszített megelégedés rideg valójának. Ezerek és ezerek megfosztva egyedüli élet és kereset forrásuktól lesznek földön falókká, a nyomor áldozataivá. Mintegy 700,000 holdat tevő szőlőterületünk, óriási összeget képviselő befektetéseink és felszereléseink elér téktelenediH'k, s »Magyarország kiakuázhatlan aranybányája* összeomlik, romjába temetvén 2 — 300 millió évi productumot, melyet az okezeiüséggel párosult szorgalom vala hivatva megkétszerezni, — és ama 8 millió évi bért, melylyel állam háztartásunk jövedelméhez évenkint hozzá járul. A hírneves magyar borok, speciális természeti kincseink büszkeségei és egyéni életmódunknak is jellemzetes fűszerei, köztük a borok királya a világ hirtt »tokaji nectár< melyh-z hasonlót szülni nincs módjában a nagy világ összes bérczeiuek és halmainak : feledésne mennek, megszűnnek dicsőíteni a természeti kincsekben kimerít hetlennek tartolt »Magyar-Kánaán'«. A szorgalom paradicsomokká varázsolta szőlőhegyekre nem derül fel a szüret nagy napj't többé; enyészet üt tanyát a szőlökoszoruzta halmokon, melyeket addig, ha jött a várva várt szüret, örömeink patriárkális évadja ezer és ezer élet népesite be, örülui vigadni az életnek, szedni és élvezni az örömek szőlőtőiről a boldogság fürtjeit. A másfelől Is válságok által környezett jó magyar nép ezutáu még csak sírva sem vigadhat, pillanatra sem feledheti a megpróbáltatásokat, az élet nyomasztó gondjait, a megélhetés nehéz feltételeit, melyeket, korunk mostoha viszonyai megsokasitának, s melyeket eddig a »régi dal és dicsőség* kvaterkái legalább pillanatokra feledni engedének. Valóban inéltáu aggodalommal tölthet el hazai szőlészetüok és borászatunk végzetes sorsa, látva a pusztu lás rohamos bekövetkezését, mely által egy rövid évtized alatt is már 40 — 50 ezer hold szőlő tagadta meg a termést. S eme rovar parányisága daczára is, nem matathat lel még ez idő szerint egy kielégítő irtási módot sem a szakértelem, sem a theoria, sem a praxis; a fran czia nemzet gyűlés 300,000 frank pálya dija által sarkalva sem. A Francziitországban érvéuj esült védekezési módok egy része hazai viszonyaink között uem válnak be, más részét költségessége a legtöbb vidéken szintén nem engedi alkalmazásba venui. Ily véd kezés mód a phylloxerának évenkénti szénkéntggel való gyérítése, melyet tekintve hogy a siker a talajminőségéhez. a mivelet gondos szak szerű keresztül vitelenez s évenkénti erőt trágyázáshoz vun kötve, s e melett is 50—80 frt költség többlettel jár évenként és kataszt. holdanként: csak kevés helyen enged meg a szőlő jövedelme alkalmazásba vehetni. Egy további hazai viszonyaink között nagy fontos sággal tnró védekezé.-i mód hazai nemesebb fajú szőlő inkek a phylloxerának ellentálló amerikai szőlő alanyokba való beoltasában áll. Ez volna hivatva megmenteni hegyi nemes boraiukat. Tekintve azonban, hogy egy kat. holdnak ily elleutálló szőlőalanyokba való recontsruálása, — mely tulajdouképen már nem is védekezosi mód, hanem a már elpusztított szőlőterületek haszuavebetőségének ujabb helyre állítása, — ez idő szerint 300—400—500 forintba kerül: egyes nagyobb és intelligensebb szőlőbirtokosok igénybe vehetik és veszik is ugyan ; azonban a szőlőbirtokosok nagy része s különösen u pórnép a recontsructiót költséges volta miatt meg sem fogja kísérlem. Ujabban ajánlatba hozták a direct termő amerikai i szőlőfajokat, melyek a mellett, hogy a phylloxera által nem pusztíttatnak el, élvezhető termést hoznak, jóllehet nemesebb fajainkat nem pótolhatják. A phyllox ra vész által elet-forrásuktól megfosztott kisebb szőlős gazdáink leginkább az ily direct termő fajok mivelésére lesznek utalva. A legújabb tapasztalatok mind jobban és jobban magerősitik a homoki szőlő mivelés fontosságát s borászatunk suly pontja a jövőben erre fog irányulni, mint amely által hazai bortermelésünk a jövőben is fentaítható. Ugyanis az oly futó homokos talajokban amelyek 70—75 % finom kvurcz homokot tartalmaznak, a phylloxera uem bír megélni, oda ha belevitetnék is, rövid idő alatt elpusztul. Hogy miben áll az ily homok talajok phylloxera mentessége (immunitása), arra né?,ve több elmélet állíttatott fel. A legutóbbi és legáltalánosabban elfogadott nézet szerént a mentesség abban rejlik, hogy a finom homok szemcsék a gyökér körül minden helyet egyenletesen be:öltvéu, ott nom kipződnek repedések, mint a kötött talajban; ninos sehol semmi hézag, semmi rés, következőleg ba egy ily homok talajba bele ültetletuék egy pbylloxerás szőlőgyökér, ezt a rajta lévő phylloxérával együtt a homok szemcsék egyenletesen körülveszik, minek következtében, — ha bár piiylloxerák a nekik jutott térben még élnek is — később szűk lesz a hely, nem szaporíthatnak, tovább nem vándorolhatnak s ily módon elpusztulnak. A homoktalaj legfelső rétegeiben, hol a nyomás csekélyebb volta miatt a homok lazább, a phylloxera megélhetne ugy in, mert képes volna a homok szemcséket félre tolni s szaporodáshoz szükséges tért nyerni; azonban itt a nap hevétől eiősen felmelegedő homok teszi tönkre az által, hogy elvonja tőlük a szüksóges nedvességet, szóval megaszalja őket. A homok eme jótulajdonságát Franczia országban idejében felismerték, s a phylloxera vész pusztítása óta ezerekre menő hectárnyi területet telepilettek be szőlővel s ma óri isi nagy jövedelmet produkálnak az ily homok területeken. HL, ai nagy kiterjedésű, s eddig csaknem értéktelen futó homok területeink szőlőszeti és borászati jövő fontosságát megvilágítja azou körülmény is, miszerént a kormány által a phylloxera ügy tanulmányozása végett a mult év őszén Ftancziaországba kiküldött szakfgyének jelentésükben azou ajánlatot tették kormányunknak, hogy a hizai állami futóhomok területekre telepíttessenek oly szőlősgazdák, kiknek szőlőjét a phylloxera elpusztítván, élet és kereset forrásoktól megfosztatlak; adassék nekik egy bizonyos nagyságú terület betelepítés végett és adassék az állam részéről mód enuek eszközölhetése végett stb. Hogy menuyire kivihető, vagy nem kivihető ez az ajánlat, az uem tartozván ide és illetőleg hogy tulajdonképem tárgyamra térjek: Szabolcs megye legnagyobb része (a Nyirség) egyike hazánk azon homok területei nek, melyeknek immuuitása coustatálva vau s melyeknek szőlővel való tömeges betelepítése elsőrendű fontossággal bír. Terjedelmes homok területeinknek, melyek eddig nem sok hasznot nyújtottak, legfölebb legelőül használtattak s még erre sem voltak kielégítők, becsértéke és jelentősége nagy mértékben fog emlelkedni, ha azok szőlővel telepiltetnek be. Azt szokták mondani a laikusok elég balgául, hogy homoki szőlőben jó bort termelni nem lehet, csak viukot. Hogy az eddigi primitív rendszer mellett nem lehe tetr, az természetes is; mert a legtöbb helyen,még ma sem fordítnak gondot arra, hogy a vidék éghajlati és talaji viszonyainak legmegfelelőbb uéhány szólőfajra szorítkoznának. Ezzel szemben ott látjuk a szőlőben a többnél több haszontalan szőlőfajt keverve, czélszerütlen sor és tőketávolra ültetve, a korán érő a későn érővel, a rövidmive lés módot kívánó a hosszú mivelési módot kívánóval. S ha még hozzá veszszük, bogy ahány szőlős gazda annyiféle képpen metszi, minden okszerűség nélkül, természetesen nem trágyázza, nem miveli kellőképen: természetes dolog, hogy már a szüretelésnél nyert nyers anyag egy olvnn valami értéktelen, a miből helyes borkészítés és pmeze kezelés mellett sem lesz értékes, tartós, szállítható bor, milyen bizonyára lenne lia egy kis okszerűség is tartatnék szem előtt. S ha bár uem is várhatunk a nevezett homoki területekről Tokaji aszút, czélszerü fajok megválasztása, a kellő sor és tőke távolban való betelepítés, okszerű metszés és mivelés mellett bizonyára oly nyers anyagot produkálhatni, mely ha iué^ a megfelelő borkészítésen és pinczekezelésen át vezettetik, bizonyára be fog válni a jövöbeu még holmi pecsenye bormk is. Végre is a köuynyü savanykás asztali borok sokkal inkább keresettek, mint a nehéz pecsenye borok a inig ez utóbbiakon igen gyakran alig tuduak luladni, addig az egyforma jellegű könnyebb borok minden időben elkeluének, ha még annyi volna is De habár a minőséget is nagy mérvben emelhetni az okszerűség által, mégis a homoki szőlőmivelés leg lagyobb előnye, az olcsóbb miveléseu kivül, a mennyiségi produc ioban fog nyilvánulni. Hogy Francziaországban mily eredményeket érnek el okszerűséggel az ily homoki területeken, arra nézve legyen szabad a fent nevezett egyének jelentéseikből felhoznom a következő példákat : Mas de St. Jeanban Bayle homoki szőlője, mely 5—10 éves ültetés, Inciáronként átlagosan 250—280 hectoliter bort termelt, (tehát holdaukini 120—140 hectolitert.) Akárhány tőkén *olt 13 — 18 k!gr. fürt. A sor és tőke távolság 150 % s a szőlők ekével miveltetnek. 1* Abejo urnák 300 hectáruyi (520 kat. hold) homoki szőlőjének idei urtnése 78,000 hektoliter volt, melyért csak 20 frankjával értékesítve 1560,0000 francot, tehát 780.000 forintot vett be. Houok területeinken, melyek ásványi sókban szegényebbek a francziaországi tengeri homokoknál, habár ily eredményt nem is érünk el, mindazonáltal okszerűséggel nagyban emelhetni ugy a miuőséget, mint a menniiséget. De tlőuye a homoki szőlő kulturának az is, hogy betelepítése aránytalanul kevesebbe kerül s könnyen eszközölhető és legfőképen pedig az, hogy egy ló utáni ekével is mivelhető lévén, a munkáltatási költségek tetemesen csökkennek. Áthatva a nevezett homok turul tok jövő szőlőszeti és borászati fontosságától, bátor vagyok az alábbiak ér-