Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-10-09 / 41. szám

ÍN Y í B V I D É K.' A vármegye állandó választn viyán i\ iiléíe. S ;abolcsvárinegye állandó választmánya e hó 6-d kin délelőtt és délutáa, Graefl Józtef főispán elnöklete alatt ülést tartott, az e hó Il dikén megnyitandó őszi közgyűlés tárgyaiuak előkészítése czéljából. A gyűlés lefolyásáról adjuk a következő tudósítást, csupán a nevezetelebb ügyekre terjeszkedvén ki abban. Zoltán János alispin évnegyedes jílentését tulo másul vételre ajánlj i a választmány a közgyűlésnek, s az alispán előterjesztése alapján indítványozza, hogy a köz gyü'és néh. Gencsy Károly elh ínyti fölött érzett Ő3zinte fájdalmának jegyzőkönyvében adjon kifejezést. Ugyancsak az alispán javaslatára ajánlja a választmány, hogy az árvaügyi könyvelés rendbehozatalának indokából a jelenleg működő kisegítő könyveld alkalmazása a folyó év végéig raeghosszabbitassék. Néh. Geucsy Károly elhalálozása folytán az állandó választmányban s a biráló választmányban egy egy hely megüresedvén, az elsSre if. Szunyogh Bertalan a másodikra Gencsy Sámuel m >gválasztását hozza javaslatba az állandó választ nány a közgyűlésnek. Az igazoló választmány mandátum \ lej írván s ennélfogva az újra alakítandó lévén, a főispán elnökül Kállay Jenőt, tagj liul pedig Bodnár Istvánt, Verzár Istvánt és dr. Biruch Mórt nevezte ki. Az állandó vá lasztmány a közgyűlés részéről megválasztandó tagokul Lukács Ödönt, Gaál Eleket, Szesztay Károlyt, Bencs Lászlót és Felate Istvánt ajánlja. A Bijon f. é. április 5-dikén, B ilkányban ez évi aug. 6-dikán megtartott törvh. biz. tag választás alkalmával megválaszt >tt Lyihovics Síndor, Edelstein Aladár és Soni'yódy Mihály igazolásra ajánltatnak, ellenben a Nyiradonyban mult évi deci. 21-dikén megtartott bizottsági tag választás alkal nával megválasztottak, nevezetesen Csont Béla, F.myvesy Alajos és Dessewffy Kálmán, igazolásra nem ajánltatnak. Az uj választást deezember hó 28 dikára indítványozza kitüzetni az állandó választmány. A vármegyei székház építésének ügyét tárgyalta ezután az állandó \álasztmány. Ez ügyben a vármegye legutóbbi rendes közgyűléséből küldöttséget menesz tett, mely megtartott tanácskozásai után elfogadta Szomjas József ama indítványát, hogy az uj vármegyeház ép tkezési költsége és az épités módozatai tekintoből való tájékozás megszerzése szempontjából a belügy minisztériumtól a legközelebbi időben kiilö-iböző törvényhatóságok által épitett székházak tervrajzai, költségvetései 8 a kiadásokra vonatkozó ad ltok tanulmányozás végett lekéressenek s a főispán és alispán felkéressenek, hogy a nagy-kállói vármegyeházat kerületi börtönnek, avagy javitó híznak, vagy bármely más czélra az igazságügyminiszternek ajánlják föl. Továbbá, hogy az építendő uj vár.negyeház helyének kijelölése s az építéshez szükséges teleknek a vármegye közönsége rendelkezése alá való bocsátása végett a város küldötteivel való tárgyalás s e tárgyalás alapján a Nyíregyháza városával kötendő egyesBégre vonatkozó javaslat szerkesztése végett az alí<pln, főjegyző, főügyész, főméruök, néhány vármegyei bizottsági tngból álló küldöttség küldessék ki. Nyíregyháza város képviselő testülete pedig utasiiandó lenne, higy hasonló czélból szintéu küldöttséget kü'djön ki. Az állandó választminy e véleményt magáévá tette, át lévén hatva ama megyőződéstől, hogy a jelenleg Nyiregyházáu megyeházául használt helyiség térszűke s az épllet egyéb hiányai miatt a vármegye közp >nti hivatalos helyis égeöl alkalmatlan lévén, Nyíregyházán egy uj vármegyeház építése elodázhatlan, miután továbbá az uj vármegyeház előállítási köl ségének megállapítása szempontjából, azon téruek, melyen az uj vármegyeház építendő, kijelölése s az épitkezési költségek felett való előzetes tájékozás szükséges, és végre, miután a nagykállói székház jelenlegi jövedelme, a fentartási költségekit fedezni uem fogj i, sőt a közel jövőben előreláthitólag tetemes kiadást fog róai a vármegye közönségére. Ajánlja továbbá a választmány, hogy a nagy-kállói megyeház 40 —50,000 forint vételárért ajánltassék föl az igazságügyminiszternek. Az ériutett küldöttség tagjaiul Zoltán János alispán elnöklete alatt, a főjegyző, fő ügyész, főmérnök és Komis Ferencz biz. tagokat hozza a választmány javaslatba. A Nyireg)házán építendő törvényszéki palota czéljira Nyíregyháza városa által megvett telkekről szóló, s a polgármester által bemutatott szerződéseket a választmány jóváhagyásra ajánlja. Szalmid községének ama kérvényét, melyben pusztává való átalakítását s mint ilyennek Gelse községéhez való csatolását kéri, ssintén elfogadás végett terjeszti a választmány a közgyűlés elé. Miramare. Megérdemli nevét; nyelvünkre áttéve ugyan nem felel meg tökéletesen azoi fogalomnak, mit kifejez, de más átfordítása nem lehet, miut: iá tenger csodája.* Jó messze kivált egy a tengerbe nyomulni látszó lankás része, a tengert északfelől hitároló hatalmas sziklahegyeknek, melynek szélére építve, 2 oldalával mintegy a tengerből kiemelkedni látszik a gyönyörű várkastély, körülötte örökzöld fák, növények, melyek igeu éles ellentétet kép iznek a tért mindenütt boritó kopár sziklákkal, s a világos zöld tengerrel. Közeledvén, mindjobban kivehettük a kastélyt magát a rákapaszkodó Jerikói loncz, borostyán és hederat, a körülötte levő dítz bokrokat, a fölötte levő parkot s a kis kikötőt, mely előtt Triesztből előre küldött csolnakosok várták leszállásunkat, hogy 10— 1 2 esével a partra szállítsanak, — nem lehetvén a C ittaróval a kikötőbe úgy bemenni, hogy arról azonnal a partra lépjünk. Kiszállván c .olnakunkból, lépcsőkön és kövecskékkel behintett uton a kastély felé igyekeztünk; mig a többi útitársak mind parton nem voltak, körül néztük a kastélyt kívülről a csapkodó tengerre, s a kastély alatt a vizben levő kunyhó nagyságú szikladarabokra, miket ezer éveken átal lemosott a h illám a parttó'. — A sziklarepedésekben s a kastély magasan felrakott alapja közötti résekben gyönyörű példány Agave-k, fönt ritka délszaki növények válogatott fajai, a pálma és libanoni czédrusnak egymás szomszéd-ágában aloek, értékes bokrokból pagonyok számtalan b-'mbóju kaméliákból, terraceszerű emelkedéssel föl magasan a hegyoldalon, hova kissé kanyargós u'on egy lejtős gyalogút vasból készült befuttatott lugas alatt vezet. Mindenütt a legnagyobb gond és tiutaság. Az úgyis gazdag természet segítségére jött az ember: vízvezetékével, mely a növéuyeket élteti, szakértelmével, ízlésével, mivel az úgyis szép és ritka faj növények tetszetős és kedves csoportok szegélyek, gúlák, lugasok, grották, ernyők és bokrok alakjában helyeztetnek el, alakittatnak, nyíratnak. A kastélyba, vezető kalauzolása mellett léptünk be, mindenütt a legnagyobb tisztaság és ragyogás, a falak, s a lutorok, hisonszinü selyem brokáttal bevonva, kedves festmények, felséges kezektől értékes müvek első rangú mesterektől él

énkítik a termeket, gyönyörű butoFolytatása ii mellékleten. nagykállói főszolgabírói, s minden valószínűség szerint a második aljegyzői s a nyirbáthori szolgabírói állások lesznek e közgyűlésen választás utján betöltendők. Mindannyi igen nevezetes tényező a közigazgatásban, s az egyéneknek helyes megválasztásától függ, hogy azok a fontos érdekek, melyek e hivatali állások helyes betöltéséhez fűződnek, kielégítést nyerjenek. A vármegyei székház építésének a kérdése uem kevésbbé fontos tárgya lesz a közgyűlésnek. Ez az ügy régen vajúdik már Sok felirata a vármegyének s leirata a miniszternek képezik történetét. Mégis mindég megfeneklett, mert ehez is az a három dolog kell. ami a hadviseléshez, t. i. pénz, pénz és pénz. Épen az, amiből legkevesebb van. Pedig ez az ügy nem tű'-hosszú halasztást. A mostani állap it tarthatlanságát mindenki érzi. A vármegye nem a saját falai között székel, s akik a vármegye székhelyének Nagy-Kállóból Nyíregyházára való áttétele körülményeiről megfeledkeztek, lépten-nyomon tapasztalható keserűséggel látják a város palotájában a vármegyét. Hogy ez a fölfogás menynyire jogosulatlan s milyen igazságtalan, most nem vitatjuk. De számolnunk kell e ténynyel És számolni kell azzal is, amit ebben a kérdésben az eljárt küldöttség is konstatált, hogy a vármegyei központi hivatalok mai elhelyezése, a helyiségek szűk és alkalmatlan volta miatt, a követelményeknek nem megfelelő. Ismeretes dolog, hogy a nagykállói régi vármegyeház értékesítésén múlik a kérdés megoldása. Nagytőkéje fekszik ebben lekötve a vármegyének, aini ha fölszabadul, az épitési költség jó nagy része meg lesz. A vármegye állandó választmáuya, mely e kérdéssel, előkészítve azt a közgyűlés tanácskozása alá, már foglalkozott, 40—50,000 foriutra teszi azt az összeget, amelyért a nagykállói épület az igazságügyi kormánynak felajánlandó lenne Ezen kivül is hozzá kellene járulnia ínég a vármegye kőriségének s minden esetre Nyíregyháza városának is, mely bár épen ez idő szerint erős megterheltetésekkel küzködik, még sem állhatna összedugott kézzel, anélkül, hogy maga is a segítők közé ne állana, mikor a vármegye, li ijlékot emelve itt ma gának, egy diszes pilótával akarja ékesíteni a várost, s felszabadítani azt az épületet, hol idáig még vendégképpen lakik s átadni azt a város használatába. Az épités kérdése ezúttal még csak mint a megoldásúak első stádiumában levő ügy kerül a közgyűlés elé. A megye közönségének csak elvi hozzájárulásával kell ezúttal előbbre vinni e kérdést, és eltalüni a létesítésnek legkönnyebben s legkisebb áldozatok nélkül fölhasználható módozatait. Lapunk más helyén, az állandó választmány üléséről szóló tudósításunkban megolvashatok ama propoziciók, melyeket a vármegye közönségének e küldöttsége a székház létesítése érdekében, az adott viszonyok között, mint legczélszerűbbeket, elfogadásra ajánl. És ezen az uton, ha a kormány részéről egy kis jóakarattal találkozunk, fel is építhetjük Szabolcs vármegye székházát. Az első napok izgalmai elmultak, én lassan-lassan bátrabb lettem, bizalmasabb viszony fejlődött ki közöttünk napról-napra, úgy hogy amikor az év véget ért, (Jerémiás úr nem buktatott meg, meri, tu Ita, hogy különben nem leszek nála) sírva búcsiutuuk el, örök hűségetfogadva egymásnak. Haza mentein vakáczióra, dicsérve szörnyen Jerémiás urat, mert attól féltem, hogy nem adnak hozzá. Pedig ha nem „ő", úgy sohasem mentem volna oda, naponta kilenczszer csókolni kezet és hetenkiut háromszor emii sárgarépa csuspájzt. Az év kezdetén, ismét Viszkocsil .Jerémiás úrhoz kerültem. De milyen változás! Jolánka hidegen fogadott, hűtlen lett hozzám. Uj kosztosi akadt Jerémiás urnák, a gazdag Váry Béla, akinak az apja négy lovon jár ős livrés kocs

rst, inast tart. Világfájdalmas verseket irtain az „Öuképző kör"-be, amelyeket kegyetlenül ledorongoltak. Béla volt a biráló, aki két osztályiy il járt felettem. Jolánka a legjobban nevetett verse m fölött, pedig milyen szépeknek találta azokat, a nig Béla nem volt ott. Most csak őt tüntette ki, a táncziskolában vele táuczolt, rája mosolygott a spájzból elcsente számára a legédesebb befőtteket. Nekem ezekből a kedvezményekből nem jutott inost semmi. Ezer bosszútervet főztem ki, majd a dynamitra gondoltam, melylyel az egész házat levegőbe röpítem, de ettől a tervtől elállottára, mert akkor Jolánka is elpusztul. Még mindig szerettem a hűtlent. Végre egy kitűnő gondolat fogam/,ott meg agyamban. Ez lesz a legjobb. Kihívom Bálát párbajra, s vagy én ölöm meg, s akkor Jolánka az enyém lesz, vagy ő engem, akkor legalább megsirat a hűtlen. Elgondoltam magamban, hogy milyen szép lesz az, ha haldokolva fog látni, reám hajolva megcsókol és én szomorú inosolylyal (már akkor beszélui uem fogok tudni) fogok reá tekinteni — és meghalok. Akkor aztán kiterítenek, szépen behintenek rózsával, nefelejtssel; tizenkét gyertya fog ravatalom körül égni. Mikor aztíia temetés ideje elér° kezik, holttestemet szép koporsóba teszik, a fedelet rászegezik, (Jolánka akkor elájul) a koszorúkat elhelyezik rajta, a papok eléneklik a „Crcum dederunt me"-t, s a koporsót elhelyezik a szekérre, amely lassan elindul. Elől tizenkét fehérbe öltözött leány és tizenkét gyászruhába öltözött fiu, azután a diáksereg, hosszú, kettős sorban, utána a kocsi, két oldalt fáklyatartók által kisérve, hátul a pap)k, utánuk egy hosszú kocsisor és belálhatlau gyászoló közönség. „Szegény Pali I" fogják mondogatni „kár volt érette." Jolánka pedig kétségb ;esett zokogással figja koporsómat kísérni. De már akkor hiába! ... A menet végig megy az u

fczákoo, az iskola kapuja előtt megáll a kocsi, s az igazgató úr érzékeny beszédben búcsúzik el a kedves halottól, kidicsérve jó tulajdonságait. (Pedig hányszor záratott el a karczerbo!) Egy koszorúval több vau a koporsón, s a menet tovább megy — a temetőbe. . . . Még egy beszél, s leeresztenek a sirbi; a giröigyö'c tompán dobbinnak msg a k>p>rsó fedelén, a sirásó egyengeti a göröngyöket, még egy kétségbeesett zokogás és el vagyok temetve ... A gyászoló kösöiség elszéled. És Jolánka mit csiuíi? Bizonyosan gyászolni fjg, legalább addig, amíg a tánciskola ujb31 meg nem nyílik. Gyilkosamat Váry BHát elfogják, bezárják vagy húsz esztendőre. Jolánka periig nem győzve kedvesét várni, a kútba öli magát. De hát nem szörnyű ostobiság-e az, hogy három emberélet menjen tőikre? — semmiért. Mert ha Jolánka engem szeretne, akkor mind a hárman élhetnénk boldogan. Én term hetesei, mint Joláukluk férje. Béla pedig keressen migának egy jó „pirthie" t Egy év előtt utam egy kis felföldi tót filubi vezetett. Kocsim megfeneklett a sárban, nem bírtunk se előre, se hátra mozdulni. Kénytelen voltim leszállani a kocsiról, s egy tót atyafi útbaigazítása mellett, a faluban lakó egyetlen intelligens emberhez, a kántortanítóhoz kopigt,ittam be. Alacsony, kis ház kóban lakott, melynek filai vályogból, teteje s'.ilmlbil volt összetákolva A tanitó elén jött, szívesei ajtiW.i fel vendégszeretét. Betértünk az egyetlen szobiba, melyben minden ragyogott a tisztaságtól. A házi-asszony, egy feltünőeu szép, de halvány arczú nő, szívélyesen fogadott. Késő este volt már, szíves gazdim nem akart tová b bocsájtani. Szívesen miradtam, a szíves marasztalásra. Beszédközben az *** i gymnásiumról is megemlékeztünk. Ekkor ösmertünk egymásra; házigazdám, a sz igény tanitó, Váry Bála, egykori „vetélytársam", ueje pedig, volt „ideálom" Jolánka. — Látod Pali — szólt hozzá-r barátom, amikor Jolánka a szobából kiment — én elértem czélomat. Nőül vettem azt, akit diákkorunkban mind a ketten szerettünk. Az igaz, — tevé hozzá mosolyogva, — ón akkor „lovagiatlanul" viseltem magamat; amikor párbaj ra hívtál ki, én beárultalak professzorainknak, amiért aztán te eugemet „gyává"-nak jelentettél ki. Ezt annyira a szívemre vettem, hogy alig végezve el a gymnáziumot, kenyérkereset utáu láttam, s a mikor ebbe a rongyos tót faluba megválasztottak rektornak, szüleim ellenzése daczára uőül vettem Jolánkát, aki épen akkor maradt árván. Azóta — annak öt esztendeje — boldogan élünk. — És atyád ? — 0, mint hallom, most öcsém számára egy hitbizományi akar létesíteni, s azon fárad, hogy engem minden földi javaiból kitagadjon. — Miért nem igyekszel vele kibékülni. — Minek? Megvan, amire szükségem van. A fizetésem kétszáz forint, van tiz köböl szántóföldem, egy kis rétem, tartok egy tehénkét, egy esztendőben kél hízót ölök le, van három gyermekem, egy angyali ióságu feleségem, mi kell több ? Nem feleltem semmit, csak eltűnődtem azon, hogy mennyi boldogság kell ahhoz, hogy valaki egy tót falubeli rektorslg kedvéért, egy ezreket jövedelmező uradalomról oly könnyen lemondjon. Annyi igaz, hogy én bulgár fejedelem se szeretnék lenni abban a tót faluban. _