Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-10-02 / 40. szám

,GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ" Kiadás.

3) 1. A 3 darab sovány sertés vételára

4) 48 frt — kr. 2. A föletetett takarmányszerek érteke

5) (a tejen kivül) . • • 66 „ 02 kr. 3. E két összegnek, mint az üzleti tőkének 6°/o kamata 101 napra 1 „ 89 „ 4 A hizlaló-helyiség által igényelt terület haszonbére

6) . . • • — „ (

|6 „ 5. A hizlaló-helyiség előállitási költségeinek 6% kamata

7) . • • — „ 14 „ 6. A hizlaló-helyiség amorfisatiójas) » » 7. A szükséges eszközökre kiadott tőke 6% kamata;") . . . . — „ 05 „ 3) Hogy az egységárak kitiiujenek, s általában szimitásaim világosabbá tétele végett szükségesnek látom jegyzetekkel kisérn; az egyes tételeket. *) A sovány sertések vételára tényleg 48 frt volt; s hogy ez egyáltalában olcsónak nem mondható, kitűnik abból, miszerint 31-27 krba esett az élősúly kilogrammja a szokásos 4% levonása nélkül. 5) A (tejen kivüli) takarmányszerek értékét következőleg számítottam : {

takarmányárpát 441 06 %-ot tengerit. . . 542 58 » sót ... . 000-60 . Kisérletem folyama alatt a budapesti gabonapiaezon (1884. november 19-től 18S5. február 25-ig) a középminóségü (ilyet etettem) takarmányárpa 6 frt 6C kr. s a középminóségü tengeri ára 5 frt 75 krral van jegyezve métermázsánkint, átlagosan. (Lásd a »Földmivelési minisztérium értesitöjéc-nek ez idő alatti számait.) Ezen árakat veszem tehát alapul a takarmányozás költségeinek kiszámításánál. 441-06 ><lg takarmányárpa, métermázsája á 6.60 = 29 frt 10 kr. 542-58 » tengeri » á 5.75 = 31 frt 19 kr. 000-60 > só » á 12.- = - frt 07 kr. darálási dij 945 ty szemes takarmányért (38.64 kjg-ot darálatlan állapotban etettem fel, métermázsánkint 50 krjával = 4 frt 72 kr. szállítási dij 945 % szemes takarmányért, a malomba és vissza, métermázsánkint 10 kr. . •=• — frt 94 kr. összesen = 66 frt 02 kr. 6) Egy olyan hizlaldánál, hol — mint emlitém — egyszerre 600 s egész éven által mintegy 2000 drb sertést meghizlalnak, a •szállásoki (sertésólak) által elfoglalandó terület nagyságát 1 — 2 holdban, s ennek évenkinti haszonbérét 25 —50 frtbau számítottam. Ebből 1 drbra 1.25 egész 2.50 kr. esik, átlag 1.8 kr. 7) A hizlaló-helyiségek (egyszerű deszkaólak) előállítási költségeire 1500 frtot vettem fel. Ennek 6% kamata 9J frt. Ebból esik 1 drbra 4.5 kr. tál l. 2000 J 8) Tizenkét évig ez ólak okvetlenül eltartanak; tehát az amortisatio évenkint 125 frt. Esik ebből 1 drbra 6.2 kr. 3i Következőleg számítottam az eszközök beszerzésének költségeit : aj Tizenkét évi tulce törlesztésre. 1 db közönséges tizedmérleg, 500 ^ hordképességgel 50 frt 1 db sertésmérleg, 1000 % hordképességgel . . 180 frt összesen 230 frt. b) Hat évi töke törlesztésre. Kád, 20 akós, 2 drb, á 20 frt 40 fit Kád, 10 » 15 drb, á 10 frt 150 frt Pitli 10 drb, á 80 kr 8 frt Etetővályu (egyszerű deszkavályuk) 12 drb, á 2 frt 24 frt Zsák 100 drb, á 80 kr 80 frt Kétkerekű talyiga (trágyahordáshoz) 3 drb, á 15 frt 45 frt összesen 347 frt. c) Három évi tőketörlesztésre. Vaslapát, 10 drb, & 80 kr 8 frt Seprőre és egyéb aprólékos eszközökre . . . . 20 frt összesen 28 frt. fóösszeg 605 frt. rü és nem szükséges, mivel a kérdés kitűzése által az intentionáliatott, hogy bizonyos uj és jövedelmező termelési ágakra irányoztassék a közfigyelem. Másrészt az uj vagy a nagyobb mértékben felkarolandó növényekre — nézetem szerint — elég lesz rámutatni, azoknak jelentőségét, értékesithetését és termelésének módozatait a főbb vonásokban jelezni; a technikai kivitel, a kísérletek g általában a részletekre vonatkozó föladatok föntartatván ama hivatott szaktestületeknek és intézeteknek, melyek ez irányban eddig is kiváló szolgálatokat tettek a magyar ga?daközönségnek. Az 1885. évi országos kiállitás ugy is a legjobb alkalom lesz annak megállapítására, hogy ipari termelésünk rnely ipari és kereskedelmi növényekre támaszkodott eddig és fog támaszkodni a jövőre. Ehez képest pedig teljes rendszerességgel fordulhatunk egyik vagy másik ipari- és kereskedelmi növény felkarolása felé. Az ipari- és kertskedelmi növényeket hét osztályba lehet sorozni és pedig ; I. Fűszernövények ; II. gyári növények ; III. fonalnövények : IV. olajnövények; V. festéknövények; VI. gyógynövények; VII. főzelékfélék. Lássuk ez osztályok külömböző növényfajait köze lebbről. I. Fűszernövények. 1. Az ánis (pimpinella anisum) csak porhanyós, jól trágyázott, homokos agyagföldben, melegebb és közepesen nedves éghajlat alatt tenyészik. Gyümölcseit, vagyis magvait leinkább a likőrgyárosok, czukrászok és gyógyszerészek használják, ezenkívül olajkészitésre is alkalmis ; mivel azonban a talajt erősen kiszívja, vetését csak évek múlva szabad ismételni. Utána a jól trágyázott földbe rendszerint búzát szoktak vetni. Érdemes volna e növénynyel nagyobbf-^ű kísérleteket tenni. 8. Az eszközök amortisatiója (részben 3, részben 6, részben 12 évi) — frt 13 kr. 9. Kezelési költség

1

0) ... 2 „ 55 „ 10. 1483 l. tej szállítási költsége'") 1 „ 48 „ 11. Alomanyagok beszerzése'^) . — „ — „ 12 A hízott sertések beszállítása vidékről Kőbányára

1

3) ... 3 „ — „ Összes kiadás 123 frt 51 kr. Levonva a kiadási összeget a bevételből, marad 33 frt 63 kr. az elfogyasztott 1483 l. lefölözött tej tiszta értékesítésére. 1 liter lefölözött tej tehát 2.26 krral értékesíttetett nettó. 10%-ot vonjunk le ebből is risikóra, marad 2 04 kr, ami aztán már csakugyan tisztaértékesités; és amely 98%kal magasabb, mint a fent általam példának ielliozott hat tejüzlet sajt gyártás által elért átlagos nettó értékesítése. Annak kipuhatolása, végett, hogy mily arányban volt sertéseimnél az élősúly a tisztasúlyhoz: jelen voltam az egyesek levágása és felmázsálásánál. (Ne feledjük, hogy ezen állat, az elfogyasztott takarmány értékesítését illetőleg a három között a közép helyet foglalta el.) A legutolsó etetés után 12 órával mérve, 148.25% volt az élősúlya. Ekkor levágatván, találtatott benne: Itus . . ... 55.60 ty háj ... . 7 60 „ szalonna . • 64.— „ összesen 127.20 Tehát a vér, szőr köröm és • belekre csak 21-05 kg. esett, vagyis az élősúlynak csak 14% a. Ezen utóbbi adatok, ugy hiszem, elégséges feleletül szolgálnak arra nézve is, vájjon — mint hízott állatok — „készen" voltak-e a sertések, vagy sem. Hogy a kísérlet egészi-n tel jes legyen, tudni akartam, vájjon a lefölözött tejjel takarmányozott sertések busa ízre nézve nem áll-e mögötte a tengerivel, vagy más egyébbel takarmányozott sertések busának ? Megízleltem s nekem ugy tetszett, mintha valami igen kellemes ízt, valami sajátszerű zamatot vettem volna rajta észre, melyet én még sertéshúsban sohasem éreztem. Azt hittem, hogy csak '") 600 drb sértésh z számítok egy felügyelót évi 80J frt, három etetót fejenkint 300 frt évi fizetéssel (tudom a gyakorlatból, hogy 600 drbhoz három etetó nagyon elég.) Ez 1700 frt Ebból 1 drb sertésre esik 85 kr. ") Tejszállítási költségek fejében 0.1 krt veszek fel litereukint, arra számítva, hogy a hizlalda 1 —3 7%,-nél messzebb nincsen a tfjüzlettól. •

2) Az alomanyagok értéket egyenlőnek véve a trágya értékivel egyiket sem számítottam fel. ") Egy forintot számítottam daraboukint a hízott sertések beszállítására a üdékről Kőbányára nagybaüi szállításnál. A szombathelyi sertéshizlalda Horvátországból Szombathelyre gyakran szállít sovány sertéseket és fizet értök darabonkinl 50 krt. Igaz, hugy azok soványak, mig itt kövérekről vau szó, s ez uagy kü| lönliség, — de az is nagy különbség : Horvátországtól Szombathelyig I — Azt hiszem, kitűnik e jegyzetek áttekintéséből : menynyire szigorúan és lelkiismeretesen iparkodtam eljárni számításaimnál, s bogy enne'< következtében inkább magasan, mint alacsonyabban vettem az árakat a legtöbb helyen. 2. A legjövedelmezőbb kereskedelmi és ipari növények közé tartozik a komló (homulus lupulus), mely hazánkban is évek óta képezi kísérletezéseknek tárgyát. Kísérletet tettek vele Erdélyben Segesvár vidékén, to vábbá Besztercze-Naszód megyében, a Maros mentén és pedig Háportonban, Gsekelakán, BorberekeD. Bíró Kemény Géza 1881-ben Csekelakán egy holduyi területről szüretelt 511 kilót, s enuek métermázsáját 150 frton adta el. 1882-ben 3'/a holdon termelt 1807'/a kilót s kapóit érte métermázsánkint 250 forintot, tehát holdankiut 1090 frtot. B. Kemény Géza úr karolta föl különös előszeretettel a komlótermelést, mely Erdélyben a Maros mentén és Kis-Küküllőmegyében — ugy a talajra, mint az éghajlati \iszonyokra való tekintettel — igen alkalmas térrel bir. Nagjobbszeiú kísérleteket tett a komlótermeléssel Albrecht főherczeg ő fensége béllyej uradalmában, a hol mintegy 80 hold van komlóval bevetve. A kormány megbízásából közelebb b. Kemény Béla közgazdasági előadó ur tanulmányozta a telepet s jelentése szerint itt a komlónak kifedését közönséges ekével, megkapaláaát eké vei, töltögetését közönséges töltögető ekével, a gyomtól való tisztántartását exíirpátorral, vagy egy nagyon egyszerű duruzsoló eszközzel hajtják végre, bámulatos tökéletességgel. E rendszer mellett a komló művelésének költségei a minimumra redukálhatók usy, hogy egy hold átlagos jövedelme évenkint 800 frtra tehető. A legnagyobb baj C3ak az, hogy az aratás alkalmával munkáskezekben nagy hiány van. Ez uradalomban külömben a drótspárgaművelés vau elfogadva, mely rendszernek a karómüvelés fölött kiváló előnyei vannak ugy, hogy b. Kemény Béla jelentése szerint, az még oly vidéken is czélszerübb, a hol 3'/

a—4= öl bosszú karó 10—12 krajczárjáért beszerezhető. A béllyei uredalomban különben nyári saázi és őszi! spálti komlót termelnek, a mi azért képzelődöm, nem adtam rá semmit; hanem később egy másik kisérletem alkalmával (melyről alább szintén meg fogok emlékezni), ismét ettem egy lefölözött tejjel táplált malacz liusából s meglepetésemre, az első falatnál ugyanazon kellemes ízt, ugyanazon sajátszerű zamatot észleltem, mint az előbbinél s miáltal ez a közönséges sertéshús izét jóságára, kellemességére nézve határozottan felülmulta. Hogy lehetett komoly alapja észleletemnek, e hitben megerősítettek nemcsak azok nyilatkozatai, kik e sertések húsát szintén Ízlelték, de még inkább azon körülmény, hogy tejjel táplált sertések busának élvezeténél hasonló tapasztalatra rajtunk kivül mások is jöttek már, miről tanúskodik a következő czikkecske, mely a „Magyar Föld" 1885. évi 114. számában közöltetett: „A takarmány befolyása a sertéshús jóságára. Erre nézve Angliában több helyen tettek kísérleteket, melyeknek eredményei általános érdeküek. Yorkshire sertéseket, melyeket a hizlalás kezdetétől a levágásig főleg tejjel és tejhulladékokkal etettek, adták a legjobb izü, igen finom rostu húst. s aránylag rövid idő alatt a legnagyobb vágósúlyt érték el. Ezek után következtek az ugyanezen fajtához tartozó, árpával takarmányozott sertések, melyek szintén nagy vágósúlyt s igen ízletes liust adtak. Az egyforma mennyiségű zabbal és borsóval hizlalt sertések busa is jó volt, kissé erősebb rostokkal és jó kemény szalonnával, s ezenfelül az értékes hus súlyához képest aránylag kevés volt a hulladék. A kizárólag tengerin tartott sertések puhább liust és szalonnát adtak, de igen nagy vágósúlyuk volt. A kizárólag burgonyával hizlalt sertések busa taplós, könnyű, ízetlen volt és főzés közben nagyon összement. Azon sertések, melyek főleg csak vörös herét kaptak zölden etetve, sajátságos sárgás és nem jó izü liust szolgáltattak. Olajpogácsa és lenmag s ezenkívül árpadara nagy mennyiségben etetve laza, zsíros liust képeztek, erős és igen kellemetlen mellékízzel. " Tehát tej és tejhulladékok után kapták ott is a legkellemesebb, legjobb izü liust! — De mások is tettek még hasonló tapasztalatokat: igy például Dr. Haubner tanár is azt állitja, hogy „a tej adja a legjobb, legizietesebb húst." (Dr. W. Fleischmann: „Das Molkereiwesen." 150. 1.) Árverési jegyzéke a kisbéri, mezöhegyesi és bábolnai m• kir. állami ménesekből származó számfeletti fiatal kanczák és kiselejtezett anyakanczák, valamint a m. kir. állami méntelepekből kiselejtezett mének és herélteknek. — Budapest, október 7-én és 8 án, Tattersall, kerepesi-út. Az árverés mindegyik napon reggel 9 órakor veszi kezdetét, délben egy órára félbeszakittatik, és délután folytattatik. A kikiáltási ár a becsár, ezen alul egy ló sem fog eladatni. A kínálatok 10—10 forintonkint történnek. Minden megvett ló után kötőfékpénz fejében, az első száz forint után 2 forint, azon felül minden megkezdett 100 forint után egy-egy forint fog beszedetni. is helyes, mivel a kétféle kouiló aratása külömböző időre esik és a munkamegosztás meg van könnyítve. Az áruforgalmi statisztika kimutatásai szerint 1882» ben 724,951 frt árú komló hozatott be hazánkba és 203,693 frt árú komló és komlóliezt vitetett ki a külföldre. E számarány eléggé kimutatja, hogy a kcmlóművelésre hazánkban érdemes volna kiválóbb gondot fordítani, annál inkább, mert a talaj- (b éghajlati vit-zonyok e növény termelésére nézve hazánk legtöbb vidékén alkalmasak és a komló ama kevés növénynemek közzé tartozik, melynek minden ize értékesíthető. A növény maga tudvalevőleg a serfőzésre alkalmas, a fiatal hajtások saláta gyanánt használhatók, a gyökere tüzelőnek, a gyümölcs nedve barna festéknek a hamuja pedig nagymérvű alkalikus tartalmánál fogva az üvegfestéshez használható. 3. A koriander (coriaudrum sativum) ugyancsak a liqueurgyártásban, a gyógyszerészeiben, a sütődékben és mint fűszer a konyhákban játszik kiváló szerepet. Tenyészthető mély, porhanyós, tiszta és nedves, de nem túlságosan vizes agyagföldben. Németország némely részében harmadrendű búzaföldben vagy jó rozsföldben tenyészik, napos alföldi vidékeken. Egy hold átlag öt mázsa koriandermagot és 8 mázsa szalmát termel; egy mázsa értéke 20—25 frt. 4. A kömény (cavuua carvi) a gazdaközönség részéről kiváló figyelmet érdemel, mert árnyékos helyen is szépen tenyészik s oly helyekre is vethető, melyek az erős beárnyékolás folytán semmi, vagy nagyon kevés hasznot hajtanak. Ezenkívül igen csekély ápolást igényel. A talajt vetés előtt jól föl kell lázítani, az őszszeli vagy a kora tavaszi vetés helyett a köményt juliusban vagy augusztusban is lehet ültetni. A magtermés hektáronkint 1200—2000 kiló magot és 2000—3600 kiló szártermést