Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-09-04 / 36. szám

9,656. K

. Szabolcsvármegye alispánjától. 1887 A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének s a községi elöljáróknak Tudomásvétel esetleg megfelelő intézkedés végett értesítem, hogy Zemplénvármegye gál-szécsi járásának Kohány községében egy darab ló, bodrogközi járásának Razvágy községében egy darab szarvasmarha lépfenében elhullott. Nyíregyháza, 1887. augusztus 29. Zoltán János, alispán. 9'1887^ Szabolcsvármegye alispánjától. A járási föszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak Értesítem, miszerint T.-Dobon, Bobács Józsefnek 1 drb. lova gyanús orrfolyás miatt zár alá helyeztetett; Séuyőn Leveleki Mórnak 1 drb. ökre, Eszenyben Somlyódi Balázsnak 3 darab szarvasmarhája lépfenében elhullott. Nyíregyházán, 1887. augusztus 30-án. Zoltán János, alispán. 9,752. IC. Szabolcsvármegye alispánjától. 1887. A járási föszolgabiráknak. Nyíregyháza város polgármesterének és a községi elöljáróknak. Tudomásvétel, s esetleg megfelelő eljárás végett értesíttetnek, hogy Borsodvármegye Szirmabesseuyő községében, a cs. kir. 12. számú huszárezred 3-ik századához tartozó 1 darab ló lépfenében elhullott. Kelt Nyiregyházáu, 1887. augusztus 30. Zoltán János, alispán. 9,802. K. " 1887. Szabolcsvármegye alispánjától. Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. A mellékelt hirdetményt oly felhivással közlöm, hogy azt a legkiterjedtebb módon közhírré tegye. Nyíregyházán, 1887. augusztus 31 én. Zoltán János, alispán. (Másolat.) 9,802. K./1887. Szabolcsvármegye alispánjától. Hirdetmény. A megyei adóhivatalok a megyei legtöbb adót fizetők névjegyzékét hivatalomhoz beterjesztvén, e névjegyzéket Nyíregyházán, a megyei számvevői hivatalos helyiségbeu, az 1886-ik évi XXI. t. cz. 25-ik §-a rendelkezéséhez képest, 1887. évi szeptember ötödik napjának délelőtti 9 órájától 8 napig bezárólag, a felszólalások megtehetése végett bárki által megtekinthetők. Az igazoló választmány a legtöbb adót fizető megyei bizottsági tagok 1888-ra érvényes uévjegyzékéuek összeállítása végett szeptemberhó 14-dikén délelőtt 10 órakor az alispáni hivatalban ülést tart, melyre az igazoló választmány tagjait meghívom. Figyelmeztetem azokat, kik az 1886-ik évi XXl-ik t. cz. 26-ik §-ában körvoualozott kétszeres adóbeszámítás kedvezményeiben részesülni óhajtanak, hogy az igazoló választmány előtt szóval vagy írásban jelentkezni, s jogosultságukat igazolni kötelesek, mert aki nem jelentkezett, vagy jogosultságát igazolui nem tudja, az adó kétszeres beszámitásának kedvezményétől elesik. Nyíregyháza, 1887. augusztus 31. Zoltán János, alispáu. Az iskolai év kezdetén. II. Altalános a panasz,hogy ma már „protekczió" nélkül semmi nemű állást nem lehet kapui. Annyi az iskolát végzett ember, hogy minden dijnokságra számtalan pályázó van; hát még azokra a hivatalokra, a melyek már életpályát képviselnek. Különösen a főváros az a hová mindenki vágyik abban A „NYÍRVIDÉK" TÁRCZÁJA. Virginia. Érzékenyebb szivü olvasóimnak tartozom azzal az előzetes kijelentéssel, hogy nem a Pál Virginájának szomorú történetét akarom feleleveuiteni. A kegyeletnek vannak szentelve e sorok, annak kegyeletnek, melylyel az iránt a fekete, vékony szeszélyesen görbe dchány produktum iránt viseltetem, melyet e névre kereszteltek el a trafikologiában. »Virzsiniát« avagy »vergoniát« kellett volna czimül illesztenem, s akkor ez a magyarázat felesleges lett volna. Bizonyos önérzettel tölt el az a tudat, hogy sok ezer osztrák magyar embertársam nevében zengem ezt a dicshymnust a Virginiáról. Mert vannak még hálára fogé kony emberek a világon, kik szivök egy kis zugában ha öntudatlanul is, velem együtt érzik ezt a ksgyeletet. Bennem ez az érzés im megnyilatkozott. És ezért egy kis elbizottsággal talán még magasabb elismerésért is kopogtathatnék. De hát, mint a fáma beszéli 0 felsége a sok virginia szívástól gyomorkath írust ka pott 8 igy ő neki aligha lenne fogékonysága az én érdemeim iránt, melyeket az ő kedves szivarjáról szóló dicshimnus megírása által szereztem. Micsoda csodálatos hatása van az emberre ennek a szónak: virginia! Alig hogy tollamra vettem, ime milyen magasra emeltem szemeimet. Pedig azt a hatást egyes-egyedül a Virginiáról való gondolkozás idézte elő. Osupán azért, hogy magamat a virgiuia dicsőítésében túlzásokra ne ragadtassam, egy négy krajczáros kubát dugtam fejembe. Most annak a füstje csavarja a virginia diskrét és karakteres illatához szokott orromat s az a csodálatos hatás mégis bekövetkezett. Csaknem lehetetlennek tartom, hogy ha majd meg fogják irni e század második felének kulturális és poli„I

S Y í R V X P É a biztos reményben, hogy ott „karriére"t fog csinálni, mert talán a nagybácsi vagy más rokon ott van a minisztériumban, vagy képviselő, a kinek természetesen kötelessége az oda felkerült rokont valami hivatalba juttatni, s gondoskodni róla, hogy előre haladjon. Á létért és kenyérért való küzdelem sehol se nyilvánul eklatánsabbul mint a hivatalnoki pályán, a melynek mindenik kis pozicziójáért egy csomó nagyságos és méltóságos ur viv élet halál harczot, hogy protegáltját bejuttathassa, mert jaj lenne annak a képviselőnek a ki választóinak fiait nem segítené valami zsíros hivatalba; az ilyen képviselő „nem törődik semmit" a kerülettel s megsinli tehetetlenségét a jövő választáskor. Mindezeknek a bajoknak forrása és oka az a körülmény, hogy a pályaválasztás alkalmával mindenki „úr" akar lenni, s hogy úr lehessen azt csali a hivatalnoki pályán véli elérhetni. Iparos, kereskedő nem akar senki lenni. Ambicziója nem engedi hogy a gyakorlati pályákat felkeresse, melyeken jobban boldogulhatna. De hát akkor szakítania kellene az „ambiczióval" s a mai világban növekedett úri csemetének hogy is lehetne ambicziója egy olyan pálya, a melyen az embert meg nem nagyságolják. És itt megtaláljuk annak a bajnak a forrását is, miért nincsen olyan fejlődött iparunk, kereskedelmünk a milyennel más országok bírnak. Az előítéletek elidegenítik a képzettebb fiatalokat a gyakorlatibb pályáktól, s mig a magasabb kvalifikáczióval biró fiatal emberből jó kereskedő, iparos válhatnék ha tudott volna urhatnámsága fölött uralkodni, tossz hivatalnok, ügyvéd, tanár lesz belőle, s ha mint ilyennek vannak pártfogói, útját állja képzettebb társai előmenetelének. Ha az iskolák értesítőit olvassuk az érettségit tett tanulók legalább is kilencz tized részét a jogi és hivatalnoki pályára látjuk lépni, már évek óta. Alig egy két .éve, hogy egy két tanuló a kereskedelmi akadémiát keresi fel gymnáziumi tanulmányait elvégezve, a mi mindenesetre örvendetes haladás. De ez csak elenyészően csekély részét képezi azon tanulóknak, a kik Isten és a profeszorok kegyelméből úgy a hogy megkapva az érettségi bizonyítványt „urak" akarnak lenni. A gymnasiumban nagyon is enyiién bánnak el a tanulókkal, a kiknek nagyobb fele már az alsóbb osztályokban megérdemelné azt hogy megvonják tőle az iskola felsőbb osztályaiba való járliatás jogát. A hanyag vagy gyenge tanulónak megadják az elégséges osztályzatot jó szivü tanárai, mert — mint mondják — nem akarják „jövőjét" tönkre tenni. Az ilyen tanuló aztán elvégezve a középiskolát az elégséges osztályzattal zsebében, üres fejjel s hiányával a legprimitívebb alap ismereteknek megszokva a felületeséget sohasem felel meg élet hivatásának ! Ha az ilyen tanuló kénytelen lenne tanulmányait félbeszakítva, képeségeinek megfelelőbb pályát választani, jó kereskedő vagy iparos válhatnék belőle s a társadalom hasznát vehetné. De hát a szülők, rokonok maguk azok, akik, bár látják hogy a tanuló nem lesz képes jó sikerrel végezni iskoláit, kéréssel, fenyegetésekkel ösztökélik arra, hogy az érettségi bizonyítványt megszerezze, amiben neki van a legkevesebb érdeme. kai történetét, megfeledkezzenek a demokratikus eszmék termesztői közt a Virginiáról. A mai kornak egyik jellemzetes sajátsága, hogy azokat a választó falakat, melyeket e század folyama alatt véres harcok áldozataival államokra szóló intézmények megalkotásával döntöttek le, apró dolgokkal pótolják. A kalap szegélytől le az utolsó cipőgombig, mindenben találtak fel az emberek különféle formákat, melyek a társadalom más-más osztályai közt az együvé nem tartozást kifejezik, A virginián nem fogott ez a törekvés. A bakának dukál s a nagyváro i szalonnak hősei szájában sem cbio-eller.es. Firer, úr Flinta nem is képzelheti a »sarzsit« egy léi szájra vágott virginia nélkül (ha nem ég is) s Muki gróf is, a ki különben 50 kroson alul nem szí szivart minden restelke dós nélkül gyújt rá a Virginiára. S ha egy kis önbeismeréssel vagyunk emberi gyöngeségeinek iránt, abban a tényben, hogy a virginia-szi vas szeuvedélye társadalmi korlatokat nem ismer, lehptetlen magának a Virginiának közösítő tulajdonságát föl uem fedeznünk. Hiszen az ur meg a paraszt kőit levő különbséget főképen a ruházkodással demonstráljuk s Amerika hölgyei abban látnák emancipációjuknak teljességét és biztositékát, ha ők is nadrágban jarhatnának, avagy pedig ha a férfiakat bujtathatnák szoknyába. A Virginiát nem fogja érni soha ilyen sors. Ahhoz egyforma ( jussa lesz minden ember fiának. Nem állhat meg az a kifogás sem melylyel a Virginiát e magasztos hivatás magas piedestáljáról ellenségei lerántani szeretnék hogy olcsó is, megélvezhető is, ennyiben van. Ilyen szivar hogf egyebet ne említsek, más is van, de a virgina születést és társadalmi állást nem ismerő népszerűségével egy sem dicsekedhetik. Mert bizony ha a fináncminiszternek eszébe jutna a Muki gróf 50 kros havannáját 5 krért áruitatni, sohse szívna abból többet a gróf ur. Pedig ez jó szivar S OICJÓ is lenne. És mi következik miudezekből ? Olyas valami, a mit érdemes külön is följegyezni. A virginia olyan ör1 döngös jószág, hogy még a divat sem tog rajtj. De hát mindezek a dolgok általános bajok. Ezeken tanácsokkal segiteni nem lehet. A szülők, akik legjobban ösmerik gyermekeik képességeit, a tanítók akiknek gondozására van bizva a tanuló, tereljék a gyermek ifjú észjárását a helyes irányba, megmutatva neki az előítéletek nevetséges voltát, amelyek a gyakorlati életpályáktól visszatartják s megtanítva őt az azokra eszközökre, amelyek jövőbeni boldogulhatásának főfeltételeit képezik. Miniszteri látogatás. Napok óta beszélték ir'.r, hogy Fabinyi Teofil igazságügyi miniszter, az építendő törvényszéki palota telkének megszemlélése végett meg fogja látogatni Nyíregyháza városát. Hogy jön az bizonyos volt, de hogy mikor azt nem tudta senki Nagy meglepetést okozott tehát augusztus 31-én a reggeli órákban gyorsan elterjedt azon hir. hogy az igazságügyminiszter a Miskolcz felől érkezett budapesti vonattal megérkezett városunkba, s a vasúti indóháztól egyszerű bérkocsin az ,Európa" szállóba hajtatott, a hol legelőször is Graefl főispán ur tisztelkedett nála, akinek a miniszter előre is kijelentette, hogy miutáu az esti vonattal vissza fog utazni, küldöttségeket nem fog fogadni, nehogy az időből kifogyjon. Legelőször is a törvényszék hivatalos helyiségeiben tett látogatást, sorra járván az egyes bírákat, majd a börtönöket vizsgálta meg, a járásbíróságot is megszemlélte, mindenütt bemutattatván magának a bírákat és jegyzőket. A délelőtt folyamáu tervben levő törvényszéki palota telkét tekintette ineg, a törvényszéki elnök, alispáu és a városi hatóság által kisérve. Az igazságügyminiszter nem nyilatkozott arról vájjon a telket megfelelőnek tartja-e, erről hivatalos leiratban fogja értesíteni a törvényszéket. Igy telt el a délelőtt a midőn az igazságügy miniszter szállására, az „Európába tért. Ugy volt eleinte, hogy a miniszter egyedül fog étkezni szobájában, de később megváltoztatta elhatározását, s az étteremben teritettek számára, a hol még a törvényszéki eluök, továbbá az alispán és megyei főjegyző is részt vettek az ebéden. Daczára annak, hogy az igazságügyi miniszternek uem volt szándékában küldöttségeket fogadni, a város és ügyvédi kar küldöttségeivel kivételt tett, amennyiben a Májerszky Béla vezetése mellett tisztelgett városi küldöttséget, s az ügyvédi kart, melyet Meskó László városi ügyész vezetett elfogadta. A délután folyamáu három rendbeli látogatást tett ő excellentiája. Először Farbaky József ág. ev. lelkészt, azután dr. Ferlicska Kálmán ügyvédet, a nyíregyházai szabadelvű párt elnökét és Martinyi Józsefet a helybeli gymnázium igazgató-tanárát látogatta meg. A városi hatóság a miuiszternek itt időzése tartamára felajánlotta négyes fogatát, a mit ő igénybe is vett. Esti 7 órakor hagyta el a várost, az alispán négyes fogatán hounati a vasúti indóházhoz ment, a hova körülbelül 25 fogaton kísérte a város iutelligencziája s a szabadelvű párt is testületileg. A vasúti vendéglőben, a hol a miniszter egy asztalnál, a törvényszéki elnök, kir. ügyész, alügyész, törvényszéki orvos, törvényszéki bírák, a megye kormányzó alispánja, főjegyzője, s többek társaságában foglalt helyei. Meglehetősen nagy közönség volt jelen. A minisztert odaérkezésekor Farbaky József üdvözölte, mire ő exczelentiája szívélyesen válaszolt, buzdítva a város polgárságát, hogy most már — a választás lezajlása után — félre téve minden párt tekintetet Nyíregyháza város érdekében, annak miuden lakosa válvetett és közös működéssel tegyen meg minden lehetőt. A miniszter ezután kedélyesen társalgott a jelen voltakkal, s többeket bemutattatott magának, s mindenkihez volt egy-egy nyájas szava. A vonal elindulásáig tartott idő kedélyesen folyt le, s amidőn az elutazás ideje elérkezett, az összes jelenvoltak a pályaudvarra kisérték, ahol ekkor már nagy közönség gyűlt össze. Nem kell-e, nem érdemes-e e jelenség fölött komoly gondolkozóba esnünk. Hogy az az igénytelen valami, a mit Virginiának hivnak, fittyet hány egy olyan nagy hatalomnak, mint a milyennek a divatot még a közmondás is elismeri. Pedig igy van. A baka, ki a császárban, az az hogy a királyban a legmagasabb sarzsit respektálja, ízért mert a király a házi doktora tanácsára már nem szí Virginiát, mikor kihúzza magát egyszersmint ezt is a szájába riktolja. Vagy talán Muki gróf? Ő az udvarnál elejtett megjegyzésekből jógiit követelő etikettet csinál de a virgiuával azért nem hagyott fel. Az más, az kivétel. Az illatos reggeli thea, meg a dus dejeunnér utáu meg is azzal éldeleg. És ti rózsás gyermek évek! Mikor az ölfa háta megett, vagy a Jancsi kocsis oltalma alatt, megbújva a kepzelt leselkedő szemek elől, nagy önérzettel pöfékeltük a szántott rózsa levelet! Mennyi álmodozásai, az ábrándoknak milyen magas szárnyalásával gondoltunk arra a gyermeki szememk látóhatárát záró időre, a mikor majd a rózsalevelet a virginia váltja fel. Azóta sok év röpült el; velük tünt el az a gyermeki ésszel olyan boldognak álmodott idő is. Ur isten, hany Virginiát szíttam el az óta! Előttem van íróasztalomon egy szivartartó. Apró gondos kezek rakták össze az elszívott Virginiák szalmaszálaiból. Mennyi édes gondolat fonódott be az összerakott szalmaszálak közé. Mennyi mindent tudtam én azokból kiolvasni . . . akkor Most el elnézem ezt a kedves emléket s hálás szívvel gondolok az elszívott Virginiákra. dy. A „Segítség" emlékalbiun. Előttünk fekszik a jótékonyság munkájának díszes emlekalbuma, a »Segitség<, a mely művészi belbecsénél es pompás kiállításánál fogva megérdemli, hogy bővebben foglalkozzuuk vele. Folytatás a mellékleten.