Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-08-07 / 32. szám

iTicucniöia „inyirviaeK" ttSá-iü számához. pótban van az a térség is, hol az asztalok állanak. Ezt a helyet azért nem szokták föllocolni, mert mint valaki a személyzet közül monda : úgy is fölszáradna tad nótám ; minek születni, ugy is meghal az ember.) A kiszolgálat igen rosz, mert kevés a személyzet; s végre sok a kifogás az étkezés ellen is. Hát bizony ez elég panasznak egy csomóban, s orvosolásuk a fürdő igazgatóságához tartozik, ha ugyan ennek is van módja hozzá, hogy erélyesen lépjen föl a bérlővel szemben, ki utolsó esztendejét »nyögi« az ingyen bérletnek, s aki ugy látszik a bérlet leteltével nyugalomba akar vonulni, mert különben nem rontaná meg mostani eljárása állal a jövendőre néive a maga kilátásait s ezzel együtt a fürdő renoméját. Mert bizony ezek az aprólékosnak látszó dolgok, amik pamaszképen fölhozatnak, teljesen elégségesek arra, hogy a közönség elszokjék a Sóstótól, s drága pénzéért másfelé menjen keresni üdülést és pihenést, melyet a mi Sóstónkon többé föl nem találhat, ha a dolgok mostani rendén változás nem történik. Nem kell semmi különös prófétai tehetség hozzá, hogy valaki ezt megjövendölhesse. S eltekintve a fölmorült panaszoktól, — hisz azok orvoslása végre is semmi nagyobb dolgot nem igényel — a Sóstó jövendőjének érdekében csakugyan kellene már valamit tenni. A mi viszonyaink között valami bátrabb kezdeményezésre nem igen számolhatunk. Épen azért csak mint merész gondolatot reprodukáljuk itt azt a tervet, mely évek óla kisért ugyan már közöttünk, de megvalósítására gondolni is alig mertünk idáig. Ez a Nyíregyházából kiinduló s a Sóstón, Kótajon át Ibrányig építendő lóvasút, v»gy esetleg a debreczeni mintájára berendezett gőzmozdonyú vasút ügye. Berendezve személy- és teherszállításra s építve házilag, egyszerűen és olcsón. Közvetíthetné e vasút bennt Nyireg) házán a belső forgalmat, olcsó összeköttetésbe hozná a várost a Sóstóval, s onnan tovább menve Kótaj és Ibrány személy- és árúforgalmát is szállíthatná. Gyakorlati értéke van-e e tervnek, s ettől föltételezetten kivihető-e az vagy nem : arra természetesen ma m'g nem lehet felelni. Mindenek fölött a keletkezhető forgalomra vonatkozó statisztikai adatokat kellene gondosan összegyűjteni, s a befektetés és löatartás költségeit ezekkel kombinálni. Az eredmény megmutatná, hogy reális-e a terv vagy nem, hogy az építendő vasút köz vetithetne-e olyan forgalmat, mely a befektetett tőke tisztességes kamatozását biztosítaná. Ez adatokat összegyűjteni nem lenne felesleges munka. Ha nem is épen a legközelebbi jövondőben, de évek múlva, talán változott viszonyok között, amikor e vasút építésének tervét nem fogjuk épeu merész ábrándnak tartani, hasznukat vehetnénk. Lesz-e a gabonának ára J Oly fontos és érdekes kérdés ez ma, hogy a gazda, sőt egyéb közönséget is mindenuél inkább érdekli. Mindazáltal még csak hozzávetőleg is nehéz e kérdésre felelni, mert. a mult néhány év tapasztalatai arra tanítottak bennünket, hogy gabnánk árának megalapításához édes keveset járul az, vájjon minő a termés nálunk. Az európai gabnapiaezot ma már Magyarország termésének mennyisége nem regulázza, mert a gabnaszükséglethez nemcsak Magyarország, hanem India, Egyptom, Déloroszország és főleg Amerika járulnak legtöbb szállitmánynyal Emellett a magtermelés a nyugoti államokban is mind nagyobb tért hódit, s a saját termésük nagy részét fedezi a szükségletnek, minélfogva a fogyasztó piacz mind jobban észak felé vaD, hova a gabna és liszt legnagyobb része vándorol. Eltekintve attól, hogy politikai viszonyok bonyolultabbá, vagy épen fenyegetővé váltával a gabnaárakra nézve nagy hullámzás következhetik be, reális alapon A „NYiRVIDÉK* TÁRCZÁjA. Levél. (Egy régi jó baráthoz.) Hová még visszavon szivemnek vágya. Tündéri álmok csábos országába, Hol bölcsöm ringott egykor édesen, Hol annyit jártam erdőu, réteken, Hol eltemetve nyugszik jó atyám, Virágos hant alatt domb oldalán: Megkaptam onnan édes leveled, S nem mondhatom ki milyen jól esett. Vidám csapongó gyermek lettem újra, Nem is gondolva bánatomra, búmra. Álmodtam újra gyermek álmokat, Hímes mezőn szedek virágokat, Tarka lepéket üzék gondtalan, Futottam jó anyámhoz pajkosan. S hiába várva csókra, ölelésre, Hogy álom volt, csak ekkor vettem észre. De hát ne mond, hogy érzelgős vagyok . . . Gyorsan letűntek hetek, hónapok, Hogy odahagytam szép szülőhazámat, S lakója lettem széles e világnak. De mennél távolabb visz végzetem, Lépten-nyomon mind jobban érezem, Hogy oda hagyva szülőföldemet, Boldog sehol, semerre nem leszek. — De a világot — és ez jó szokás — Vígabban nézem, mint akárki más. Fájdalmam, 1 ánatom, ha tenger lenne, Az örömnek egy csepje legyen benne, S hálát adok úristenemnek érte, Mondják az ima ugy sem kerül pénzbe. De ha hiányzik az öröm e csepje, Ledülök puha, csöndes fekhelyemre, Mindegy ha ágy, ha diván, vagy ha pázsit, S akkor se érzem végzetem csapásit. álló számítást csak akkor tehetünk, ha a békés állapotok adott viszouyaira alapítjuk számításainkat. Ez a számítás pedig akkor lesz alapos, ha arra a megdónthetlen elvre fektetjük, hogy : minél nagyobb a kínálás, annál alacsonyabb az ár. Az tehát a kérdés, hogy az idén minő tömeggel tudnak termelő konkurrenseink a piaezra jönni. Sajnos, hogy konzulaink jelentései a külföldi termések minősége és mennyiségéről kellő módon és széles körben, hiteles alakban nem publikáltainak, ezekből lehetne némi bizonyossággal a leendő árakra, illetve a szükséglet és kínálat mérvére következtetni. Áai e rés;ben a g izdakőzönség legnagyobb részbsn tájékozatlan; a kormány feladata volna a konzulok jelentéseit idejekorán közzétenni, a törvényhatóságoknak kinyomatva, sőt még a községeknek is megküldeni. A nagykereskedő, kinek gondja üzleteinek minden eshetőségére kiterjed, magán tudósítások utján erészben jó előre tájékozza magát s módja nyilik abbau, hogy a gabona börzén az árakat a viszonyokkal ismeretlen gazdaközönség kárára lenyomja, s ezzel a vidéki kisebb kereskedő üzletében, keresetében is pangást idézzen elő. Ha a konkurrens országok, tartományok termése és viszonyairól kimerítő és biztos tudósításaink volnának termelők és kisebb kereskedők számára, kik a termelőtől a terményeket első kézből vásárolják, akkor mindánki közelebb állana ahhoz, hogy terményeinek, áruinak való, vagy lehető értékét meghatározza, s ma mi is több pizitivitással tudnánk megfelelni a czikküuk elején feltett kérdísre. Igy azonban csak a lapok több kevesebb hitelt érdemlő hirei és tudósításaira támaszkodhatunk számításunkban, melyet következőkben foglalhatunk össze: A legerősebb konkurrens, Amerika idei termése mennyiségre, daczára annak, hogy a déli államokban több százezer hsktárra menő területen különféle munkás és iparos válságok következtében gabonát nem termesztettek s igy ott az idén az bevetett terület jelentékeuyen kisebb a tavali és előző évekénél, a termés menn;iségi a tavalinál igen kevéssel áll hátrább, m^rt az észa;.i államok népesebb vidékein a termelés nagyobb mérveket ölt. Ámde a rendkívüli forróság, melyről a lapok csudás dolgokat írnak, a gabonát nem engedte kellőleg kifej lődni, minélfogva attól nem koll félnünk, hogy Amerikából minőoég tekintetében erős konkurrencziáuk származik. A magyar gabna minőség tekintetében különben is első helyen áll, s ez az, mi gabnatermelésüuk jövőjét biztosítani képes. Indiában és Egyptomban nincs jobb termés a tavalinál, szintén igy áll a dolog Dáloroszorozágban, Romániából meg határozattan ro« tormést jelentenek a lapok tudósítói, ugy minőség mint mennyiség tekintetében, Ezak szerint legfőbb konkurrenseink ez idei versenyétől nem volna több okunk tartani mint tavai; az már most a kérdés, hogy a fogyasztó országok termése minő szükségletnek ad helyt ? A tavali készletek elfogytak, de a dolog természeténél fogva is azok az uiat sohasem pótolhatják, 8 az újnak árát sem igen szabályozzák. Anglia tprmése a belszükségletet annyira sem fedezi, mint a tavali termés, Olasz- és Fraucziaországban a termés az idén határozottan silánynak jelentetik, Német- és Oroszország termése kielégítő, a tavalihoz hasonló. Mindezekkel szemben hazánkban a termés csak a Dunáutul egyes vidékein kitűnő, egészben középszerű. A Tisza mentén óriás területeket öntött el az áradás, néhol pedig a termés a középszerűn ia alul áll. Igaz, hogy kereskedőink ma még tartózkodók, s gabnáinkért potom árakat ajánlgatnak, mégis ugy látszik nekünk, hogy a fentebb előadott körülményekhez képest e tartózkodás csak azou bizonytalanságon alaps-ik, melyet Mily égi üdv, aludni édes álmot, Feledve mindent, életet, világot, Bejárni az ábráudok szép hónát, Tövistelen rózsás utczákon át, Hallgatui angyalok bűvös zenéjét, ízlelni nektár mámorító mézét, S az égi szilfidek csábos körében, Szerelmet lopva éldelegni kéjben . . . Vagy az az élv: munkálni ernyedetlen ? Hidd el, hogy semmi köszönet se ebben. Nem ol;ao korszak ez a mai század, Hogy méltóan fizesse meg munkádat. Henyélj, miként százezeren henyélnek, Örvendj a száraz kegyelemkeuyérnek, Mit odadobnak összetett kezedbe, S a gúnyt, sérelmet soha fel se vedd te. Manapság — biz ez óriási szégyen — Czélhoz nem ér a piruló szemérem. Kit más üt, te is bátran üthedet, S mint hősnek hódol mindenki neked; De soh' se adj igazat az igaznak, Mert akkor igazat neked se adnak, És ráadásul betörik fejed, E jó közmondást rég ismerheted. Ha rákerül a sor, ne gondolj véle, Az arany borjúnak borulj elébe, S ha jól megtömted mindenik zsebed, Önzetlen hazafi lesz a neved. De jól vigyázz, hogy bova teszed pénzed, Ne tudd meg, mi a tudomány, művészet; Könyvek, festmények, szobrok nincs mit veun

; Nagy hirnevtíd alapja csak ennyi. Hanem kutyát, lovat tarts eleget, Mert ennek kettős hasznát veheted : A rúgást, harapást megszokhatod S világfi hírbe magad hozhatod. És bárhová veted tekinteted, Erényt keresve torzképét leled. Imádd az istent, hol mindenki lát, Mutasd a mellverést, könnybullatást, viszonyainknál fogva a gabona börze áldatlan uralmi tart fen évenként ilyenkor a termelő és kereskedő közöuséggel szemben. Kell az áraknak emelkadaiök, s ezért a gazdikat óvatosságra intjük, hogy az idei év elég dus termését, mely minőségre is elsőrendű, kisebb és elodázható szükségleteik fedezése végett el ne fecséreljék. Valószínű, hogy legközelebb fog már jelentkezni a külfö'd kereslete, s akkor gibnánk árának emelkedni kell. Mindez természetesen a gabona és búza termésre vonatkozik legnagyobb részben, mert a kukuríoza belfogyasztás tárgyát képezi, az árp» és zab árai pedig egészen más tekintetet alá esnek. E részben befejezésül röviden csak annyit, hogy a sörárpának, ba minősége — mint az ideié — kitűnő, okvutleu megjön vevője. ÚJDONSÁGOK. — Lelkészi kandidálások. A felső szabolcsi ev. ref. egyházmegyébe kebelezett nagy halászi lelkészi, a besenjődi lelkészi, esetleg lelkész tanitói és a sényői lelkésztanitói állom isokra hirdetett pályázatok ideje mult hó 19-én lejárván, összdsen 29 egyén adta be pályázati kérvényét. Még pidig a nagy-halászi első osztályú lelkészi állomásra 21 eu pályáztak, 18 rendos, l helyettes és 2 segédlelkész. 19-en a felső-szabolcsi ev. ref. egyház megyéből, ketten a szUmári egyházmegyéből és egy a nag,sz dontai egyházmegyéből. A besenyődi lelkészi, esetleg lelkész-tanitói (az egyház hivek a két állomást egyesíteni óhajtják s már folyamodtak is) állomásra 6-an, egy helyettes lelkész, három segédlelkész-tanító és két segédlelkész, mindannyian a felső-szabolcsi ev. ref. egyházmegyéből. A sényői lelkész-tanítói állomásra pedig csak hárman pályáztak, kik közül egy helyettes lelkész, kettő pedig segédlelkész tanitó. A pályázók — egyuek kivételével, aki kérvénye mellé bizonyítványait nem csatolta — mindannyian teljeseu felszerelve adták be pályázatukat és mindannyian jogosultt iknak is találtattak. A kandidálások e hó 4 éu Nyiregyházáu ejtettek meg. A nagy-halászi lelkészi állomásra való kandidálásnál a lelkészjelölő bizottság tagjai voltak az egyházmegye részéről nt. Lukács Ödön esperes, lelkészjelölő bizottsági elnök vezetése alatt: nt. Szikszay József nyírbátori lelkész, Szikszay Pál éa Szesztay Károly lelkészjelölő bizottsági tagok. A besenyődi, úgyszintén a 6éuyői lelkészi állomásra való kandidálásoknál a lalkészjelölő bizottság tagjai voltak az egyházmegyo részéről: nt. Lukács Ödön esperes, lelkészjelölő bizottsági elnök, nt. Szikszay József nyírbátori, Szabó Ferencz pizouyi lelkész, lelkészjelölő bizottsági tagok és Szikszay Pál póttag. A nagy halászi jelölésnél elég gondot adott a bizottság tagjainak, liogy a 21 pályázó közül olyanokat jelö'jön ki, hogy a majd megválasztott lelkész Krisztusi hittel, lelkesedéssel és kitartással legyen képes a nagy halászi egyház hívei között az erkölcsi élet eldudvásodott földjét mindenféle gaztól és konkolytól megtisztítani; a vallásosságot, a rendet, a tiszta erkölcsiséget virágzóvá tenni és nemcsak hangoztatni keresztelő JáuoBnak ama szavait: »Térjetek meg, mert elközelgett a mennyeknek országac, hanem azokat munkálni és meg is valósítani. Es igazán elmondhatjuk, hogy a kijelöltek közzül akármelyik fogja megnyerni a nagy-halászi parochiát, az képes lesz annak vezetésére és felvirágoztatására. A jelöltek pedig a következők : Tóth Gábor nyirbogdányi, Nagyváthy Ferencz keéki, Porzsolt Ádám, ti<za-szent-mártoní, Zilahy István kanyári és Hódy János vasmegyeri rendes lelkipásztorok. Szavazatot kaptak még négyen. A besenyődi lelkészi, esetleg lelkésztanitói állomásra a következők kandidáltattak: Barcsa Endre ajaki segédlelkész-tanitó, Kriston Sándor besenyődi helyettes, Szécsi István gyulaji, Hatvani Pál kótaji segédlelkészek, Nagy Kálmán lövőpetrii segédlelkész-tanitó. A sényői lelkész-tanitói állomásra pedig Csatáry Zsigmond sényői helyettes, Biró János kékesei segédlelkészek. Ezen állomásra még egy egyén beadta kérvényét, de bizonyítványait nem csatolta. (.H. J.) S leköpheted, hogy senki meg ne lássa, A mi korunknak ez az egy vallása. Ha sok a pénzed, szellemed kevés, Ha nem riaszt a játék, tettetés, Csak ölts magadra százrétü köpenyt, Fenn hízelegj, de pénzelj ide lent; Bevallani az elvedet ne merd, A kártyát mindig ügyesen keverd, Ha kell, tedd egész vagyonod egy blattra, Hol senki sem lát ott vigyázz magadra, A mit beszélsz, azt senki meg ue értse S politikusnak tartanak majd érte. Ebhez még egy kis gőg, gor » ubaság, És mágnásnak tart az egész világ Ha görbe volna valakinek orr', Egy gyönge fricska talán helyre hozza, Ha nem és végkép nem tetszik neked, Egy karddal egyenesre metszheted. Ki lovagias, másként nem teszen, Ki nem az, igy könnyen azzá leszen, S babért ia fonnak dicső homlokára, Ha egy-két ellenét már összevágta. S mi hős az, a ki egy szerető férjet, Mert felesége véletlen rá nézett, Látbatlan szarvaitól hogy megóvja, Szegény fejbőrét is lehúzza róla. Ha pénz, sok píoz van bizva a kezedre, Mind visszaadni ne jusson eszedbe, Felét vagy harmadát elveheted, Barátom, ez az igaz becsület. Hisz elvehette volna az egészet, Ezt mondanák, agyon dicsérve téged. De hir után sohase törd magad, Rögös az ut, kitörheted nyakad, S a dicsőség ma nem a munka bére. Csak a parányoknak tömjénezése, A kik feltűnni mert hiába vágytak, Szekértolói lettek más paránynak, S mint hold körül a csillagok az égen, Büszkén ficánkolnak e kölcsön fényben,