Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-07-31 / 31. szám

A „NYÍRVIDÉK" MELLÉKLETE. .GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ' melőik az engedélytől fosztassanak meg. Ezeket kiderí­teni a beváltás főkönyveiből könnyen lehet s ha ezeknek czinboraságátől a solid uagytermelők szabadulhatnak, az a dohány-termelés ügyét csak előbbre viszi s ily terme­lők kizárása a termelő közönség osztatlan tetszésével s helyeslésével fog találkozni. Az irat tartalma egyletünk választmánya előtt s nagytermelőink előtt mindenek felett aggályos és nem eléggé világos és megmagyarázottnak tűnik fel, amiért a nt. dohány-ügyi központi igazgatósághoz azon tiszte­letteljes kéréssel folyamodik egyletünk választmánya, hogy egy teljesen tájékoztató s minden kétségeskedést 8 homályt eloszlató s a nt. dohányügyi központi igazga­tóság ez ügybeni intentióit feltüntető iratot kibocsátani szíveskedjék. Be kell vallania egyletünk választmányának az igazat, hogy Szabolcsvármegye dohánybeváltó kerületé­ben a nagy termelők által uj simitó házak létesítése ez idő szerint oly financiális akadályokba ütközik, melyek miatt remélnünk kell, hogy a nt. m. kir. dohánybeváltó központi igazgatóság, aki nemcsak a dohány és az egyed­áruság kezelése iránt, de termelőink helyzete és Bzükségei iránt is tanúsított, mely érzéket — e reformot, ha kísér­letek után ciélszerünek igazoltatnék is, jobb időkre s kedvezőbb gazdasági viszonyok beálltáig fogja elnapolni. Hazafias tisztelettel. Nyíregyházán 1887. évi juliushó. A felső tiszavidéki gazdasági egylet nevében: Gr. Dessewffy Aurél, Szentkirályi János, egyleti elnök. e. titkár. Figyelmeztetés a gyümölcs termelőkhöz! A jelen évben megyénk területén is mindenütt kedvező kilátás van a gyümölcs termés sikerültére s mi annál inkább figyelmébe ajánljuk az országos gazdasági egylet felhívását s a köztelki gyümölcs értékesítő csarnok szabályzatát a t. termelőknek, amennyiben már bőven tapasztalatot szerezhettek, hogy a jó termő években eladandó gyümölcs-készle­tekre nehezen találunk vevőket. Különösen ajánljuk az idényszerű gyümölcsök pl. korai kajszinok, korai őszi baraczk, korai szőlő-fajok stb. ez utoni értékesí­tésének megpróbáltatását, amelyekre a nagyváros inyencz közönsége mindenesetre jobb vevő a vi­déknél. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület kertészeti szakosztálya azon megelőzött évek intéz­kedését, mely szerint Budapesten a Köztelken nem­csak fajismeret és meghatározás czéljából, hanem eladás végett is, gyümölcs-, dinuye- és szőlő-külde­mények elfogadtattak, kiállíttattak, meghatároztattak és elárusittattak, gyümölcstermelésünk jövedelmezésc érdekében ezentúl is hasznosnak, sőt szükségesnek találván, de a gyümölcs és dinnyekivitel érdekében tett eddigi lépései is kedvező eredményre engedvén kilátást; tisztelettel értesiti a dinnye-, szőlő- és gyümölcstermelő közönséget: hogy helyiségei e czél­ra az idén is készen fognak állani, sőt gondoskodva lesz róla, hogy szükség esetén a Köztelek píuczéi­beu nagyobb tömegű küldemények is elhelyezhetők legyenek, a fajismeret vagy meghatározás czéljából beküldött gyümölcsök pedig bizottságilag határoz­tassanak meg. Bzenved a jól kiszárítva bekazalozott kender, mindamel­lett, mivel gyorsan pénzzé tehető s uj korában rendesen kiváló jó ára van s a szin- és fajjelleg tökéletesebb, ezért a törés elhalasztása nem előnyös. Mindamellett ugy az előszáritott, valamint az utószáritott kenderek, tehát áztatva cg áztatlanul, évekig eltarthatok. Ezek az áztatás, mosás és szárításra vonatkozó lényegesebb útbaigazításaink. Noha a különböző áztatá­sokból származott előnyökre és hátrányokra, a további munkálatokról szóló ismertetéseinknél is vissza-vissza kell térnünk s nem egy lényeges részt kell még bővebben megvilágítanunk. A zúzás éi törés. A mily mértékben akadályozza a kendertermelés terjedését, a kezdetleges módú áztatásból folyó szeunyes és egészségtelen foglalkozás ; majd oly mértékben képez akadályt a zúzás ős törés, vagyis az úgynevezett ken­dertilalás műtétének rendkívül fárasztó s túlságosan egy­oldalulag nehéz volta; s azon körülmény, hogy az eszel foglalkozó munkások porlázt kapnak. Mivel a kender azon tárgyak közé tartozik, a me­lyek állandólug nagyobb kereslet ;ek örvendenek, mint a mily kínálatra szorultak: az uj termés miudig gyorsan és előnyösen eladható. Minthogy minden termeivényre legelőnyösebb az élénk közeli fogyasztás, a belpiacz: e szerint a kender belpiaczának legforgalmasabb napjai, az őszi hónapok, összeesvén az uj áruczikk megjolenhe­tési idejével, ezen jelenség nálunk irányadó s a mező­gazdák sarkalásában együtt hat a sietésre azon körül­ménynyel, hogy t. i. a kedvező, koraőszi, igy rendszerint szárazabb napokat kell a kender piaczkészszé tételére felhasználniok, s az egész munkálatot lázas tevékeny­séggel siettetniök. Midőn tehát a szakosztály tájékozás czéljából, ugy az elárusító, mint a kiállítási csarnok szabály­zatait mellékeli, egyúttal arra is figyelmezteti az illetőket, hogy igen szép példányok beküldői, vagy jelentékenyebb gyűjtemények összeállítói és helyes elnevezéssel ellátott gyümölcsök kiállítói, valamint a csomagolás alkalmával szorgalmat és szakértel­met tanúsítók, arany-, ezüst- vagy bronz-oklevéllel fognak kitüntettetni. Hasonló kitüntetésben részesülnek azok is, kik a hazai gyümölcstermelés érdekében anynyira szük­séges statistikai adatok megküldésében "magukat ki­tüntetik; mely okból a szakosztály tisztelettel fel­kéri ugy az ügy iránt érdeklődő egyleteket és ha­tóságokat, mint az egyeseket is, hogy ugy a kilá­tásba vehető, valamint valósággal termelt gyümölcs-, dinnye- és szőlőtermés menynyiségére, a vidékükön leginkább teremni és termelni szokott, valamint legjobban jövedelmező fajok minőségére és mennyi­ségére, az értékesítés módjára, a netaláni kivitel mennyiségére és az időszakonkénti eladási árak mekkoraságára vonatkozó adataikat az Országos Magyar Gazdasági Egyesület kertészeti szakosztá­lyával közölni szíveskedjenek Budapest, 1887. május hóban. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület kertészeti szakosztályának elnöke: Hajós József. A köztelki gyiimölcsárucsarnok szabályzata. 1. Az orsz. m. gazdasági egyesület, kertészeti szak- i osztályának felügyelete mellett, a Köztelken gyümölcB­árucsarnokot tart fenn. 2. Czélja a gyümölcsárucsarnoknak a gyümölesé­szeti értekezlet által csemegefajtákul elfogadott gyümölcs elárusitása, valamint a beküldő kívánatára, azok fajta­nevének meghatározása. 3. Azon termelők, kik az áracsarnokoi igénybe kí­vánják venni, küldeményeiket «Orczágos magyar gazda­sági egyesület, Köz'elek« cáat alatt, gyorsárúként, még a házhozszállítást is bérmentesítve küldjék be. A fuvarlevelen és a göngyölegen (Emballage) a kül­dő neve és a küldemény minősége érthetően kiírandó. 4. A gyümöcs-csaruokba beküldhető minden for­galomképes gyümöcs, és pedig cseresznye, meggy, kajszin­és őszí-baraczk, dinnye, reinclod-alma, körte, csemege­szőlő, dió, mogyoró, mandula stb. üde, úgyszintén aszalt s czukrozott, szóval konzervált állapotban. 5. A mutatványok: »Orsz. magyar gazdasági egye sülét, Köztelek* czímre küldendők be. Beküldőtől követ­kező adatok igényeltetnek, u. m.: termelés helye, a vas­út- és posta-állomás, mutatvány szerinti eladásra Bzánt gyümölcs mennyiségének megnevezése és ára, loco feladó állomás, vagy loco Budapest. Ha beküldő az ár iránt nincs tájékozva, s tett ajánlatok vele az Orsz. gazd. egyesület titkári hivatala által közöltetnek. 6. A szállításra nézve megkívántatik, hogy az, lá­dák- vagy fülnélküli kosarakban történjék, melyek súlya lehetőleg 50 kilogrammot tul ne haladjon. A ládák le­szögezve, a kosarak levarrva legyenek. Egy göngyöleg­ben csak egyfajtájú gyümölcs és az is minőség szerint kiválogatva egyenlő nagyságú legyen. Ugyanazon fajtá­ból a külömböző nagyságúak külön göngyölegben kül­dendők. 7. A csomagolás legyen olyan, hogy az árut a szál­lítás okozta romlás vagy törődéstől megóvja. Legczélsze­rübb azt ugy eszközölni, hogy a láda vagy kosár fene­ke és oldalai papírral bélleltessenek ki, minden darab gyümölcs egyenként selyempapirba, vagy ahoz hasonló puha itatós papirosba csavartatsék ; a gjümölcs a gön gyölögben szoroson egymás mellé rakandó és a tetejére ismét annyi papiros helyezendő el, hogy a reá alkalma zott fedél azt szorosan zárja le. 8. Az árucsarnok kezelőségének közvetítésével el­adott gyümölcs utánvéttel el nem küldhető, mert után­véttel áru el nem fogadtatik. 9. Beküldőtől megkívántatik, hogy gyümölcsének eladási árát vagy határozza meg, vagy nyilakozzék, hogy az elárusító csarnokra bizza-e annak a körülmé­nyekhez képest való értékesítését. Ha a tulajdonos az eladási árt maga szabja meg, tartozik kijelenteni azt is, vájjon az áruval, ha a meg­szabott ár el nem érhető, mi történjék ? A 8. napon belül nem értékesíthető gyümölcs, ha tulajdonosa a visszaküldést nem kivánja, nyilvános árve­résen fog eladatni. Az árucsarnok gondoskodik arról, hogy a beérke­zett gyümölcs mennyi- és minőségéről a fogyasztó közön­ség ugy magán, mint nyilvánosság utján értesüljön. 10. Minden küldemény megérkezése után azonnal felbontatik és a szakosztály által kijelölt bizalmi férfiak előtt megvizsgáltatik, megállapítására annak, hogy a gyü­mölcs mily állapotban érkezett meg. Az elárusitásí ár 5%-a kezelési költBégek fejében a csaruok javára esik. 11. A gyümölcs-mutatvány kiállítása mellett, annak helyes megnevezése is eszközöltetik, ez esetben azonban minden egyes meghatározásért 50 kr. dij fizetendő. Az Országos gazdasági egyesület és kertészeti szakosztály tagjai e dij fizetése alól felmentetnek. 12. A gyümölcs-csarnok állandó vezetésével és keze­lésével s a könyvek vezetésével a gazd. muzeum őre és az egyesület igazgatója bizatik meg. Ezek felett a felügye­letet a kertészeti szakosztály állandó felügyelő bizottsá­ga által gyakorolja. Az országos magyar gazdasági egyenület kertészeti szakosztályának elnöke: Hajós József. A Ill-ik országos sörárpa-kiállitás. / z ország )8 gazdasági egyesület folyó évi augusz­tushó 1-ikétől októberhó 31 ikéig terjedő időben rendezi Budapesten, köztelki helyiségében a 111-ik sörárpa-kiálli­tást. E kiállításnak hármas czélja van: 1 szőr a sör­árpa termelés; 2 szor a magnemesités előmozdítása és 3 szor sörárpatermésünk minél jobb értékesítése. E végből birálat tárgyává tétetik az ország külön­böző vidékein teimett árpa minősége, tekintettel az ipari felhasználás követelményeire, a mívelési mód és az elő­vetemény, valamint a nemesített vetőmagvak befolyására. A sörárpának minél jobb értékesítése végett a kiállított árpákra árpafogyasztóink és kiviteli czégeink figyelme felhivatik, és ez által a termelő és vevő között a köz­vetlen érintkezés utján előkészíttetik. Noha ezen körülmény, habár más, kecsektetőbb alakban, minden nemzetnél mutatkozik is; mort a népek háztartásában, a mi jó, szép és nemes van, az a főbb vonásokban majd mindeuütt azonosnak jelentkezik. Igy a fonás, szövés majd mindenütt télre esvén, a fonó-szövő anyagok előkészítésének módjai okvetlen kell, hogy már a megelőző ő zön kitelhetöleg megragadtassanak. Nálunk azonban a gyarmalias, fakószerszámos, ütött, kopott, de mégis előre törekvő mezőgazdálkodás, igen sok kenderi szerszámot nyüv, rosz ulainkon a hor­dás sok kötelet tép, távolföldeink művelése sok fehér­uémüt tesznek tönkre ; igy a kenderfogyasztás nagy ré­sze őszre esik, a mikor az uj áru épen megjelen és ke­resett lesz. S a mikor a vevőnek egyebekből is pénze vau. Igy tehát minálunk nemcsak szón körülmény, hogy az ó-kender egy év alatt már elfogyott légyen, de az is, 1 hogy épen kora őszszel vau u legnagyobb szükséglet, a mezőgazdákat odakényszeritik, hogy kenderüket, a gyak­ran még igen kevés vízzel bíró, szárazabb, kora őszi hó­napokban, tehát sáros vízben, gyakran merev mocsárban áztassák el; miáltal a törést egy oly időt ölő munkává teszik, hogy már csak ennek könnyítése szempontjából is, változtatniok kellene áztatási rendszerünkön. Azonban a létező állapotokat mindenesetre és min­dig ugy kell vennünk, a mint vannak, s velük ugy kell számolnunk, a mint azok a nemzeti háztartásban jelent­keznek; igy a hiányos áztatást is. E szerint, ha már a törés nehéz műtéteiénél, az irtózatos sárportengert nem oszlathatjuk el, oda kell tö­rekednünk: hogy az egyébb munkálatok a szerint köny­nyittessenek, hogy ezáltal legalább a különben is szün­telen működő tüdő tevékenysége ne hatványoztassék oly magas fokra, miszerint az néhány év alatt, mindig az erős, egészséges ember életébe kerül; s a mi által a kendertörés drága, elkerült s kevés hasznot hajtő mun­kává válik a mezőgazdára nézve. Sok minden történt már e téren hazánk alkotmá­nyos népképviseleti kormányai, valamint az egyesek ál­tal is, a mit a javításra irányzott nemesebb törekvésnek lehet nevezni; s habozás nélkül ki kell mondanom: leg­kevesebb a községek által. Holott azon nemzeteknél, a hol a kendertermelés terén valódi haladás 8 magasbfoku Ön­tudatos kultura van : ez irányban legtöbb érdem 8 leg­dúsabb siker a községi törekvéseket koronázta. A mig nálunk a néhány bácskai községben, a rostok finomítá­sára szolgáló morzsoló-malmok felállításán kívül, a köz­ségek mint ilyenek vajmi keveset tettek e téren. Nem szándékom e helyen, ezúttal a jobbmódu egye­sektől eredt káros visszaélésekre mulatni s ezek befolyá. sát a kisebb gazdák eljárására s kenderünk törési, zu­zási és tisztítási kezelésének fokozatos elhanyagolására való behatását jellemezni. E helyett inkább a biztatóbb, örveudetesebb jelenségekre kell utalnom. Különösen ki kell itt emelnem az apatini iparegyesület kebelében keletkezett jóiráuyu elöretörekvést s ennek nyo­mán szülemlett 1874-ik évi kiállítást, a melyen a nép és kor­mány kölcsönös részvéte mellett sikerült az első nagy közgaz­dasági jelentőségű olynémü kenderpróbákat megtartanunk a hol sok oly dolog lett konstatálva, a mely fölött eddig kétkedés, vagy mások által kétségbe vont egyéni meggyőző­désnél egyéb útmutatóval vagy biztonsággal nem bírtunk Itt tűntek fel a különböző zuzáni, törési és tisztí­tási rendszerek előnyei és hátrányai. Sőt mondhatni, hogy az akkori közgazdasági miniszter Bartal György kitartó személyes jelenléte által a számos szakértőknek itt sikerült először sokoldalulag és hivatalosan czáfolni és bizonyítani mindazt, mi elvetni- vagy megtartani való. (Vége köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom