Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-01-02 / 1. szám

Melléklet a „Itfyirvidék" 1-so számához tekintetéből hatályosan intézkedjenek az iránt, hogy a felülvizsgálatra rendelt egyének, vagy az előrevezetéssel megbízott járásbeli tisztviselőnek székhelyén, vagy a körülményekhez ós a helyek fekvéséhez képest, valamely ^alkalmasabb és közelebb eső helyen összpontosittatván, s ott a járásbeli tisztviselő vagy annak helyettese által, a személyes azonosság megállapítása után, a községbeii kísérettől átvétetvén, a felülvizsgálat székhelyére cfakis a legszükségesebb számra szorít it felügyelők kíséretében és együttesen szállíttassanak el. Ugyanezen módozat alkalmazandó -aíon esetbea is, ha ugyanazon egy időben több sorozó járásból egyszerre történik a felülvizsgálandó egyének elővezetése. Elvárom tehát a törvényhatóságoktól, hogy a felülvizsgálandó- egyéneket, költség kímélés tekintetéből, egyszerre és együttesen fogják az illető felülvizsgáló bizottságok elé vezettetni. Különösen pedig figyelmeztetem a székesfehérvári felülvizsgáló bizottság területi körébe tartozó törvényhatóságokat, hogy tekintettel azon körülményre, mely szerint ezen bizottság csak április, május, junius és október havaiban fog működni, ezen utasításaimhoz különösen alkalmazkodjanak és részükről is összes tisztviselőiket e végett a legszorosabban utasítsák. Budapesten, 1886-ik évi deczember 5-én. b'ej ér váry s. k., honvédelmi miniszter. Boldog újévet! Az 1886-ik év már aluszsza örök álmát az elmúlt idők temetőjében. Csendes halott lett ő is, mint akármelyik halandó ember, akinek ideje itt e földön már lejárt. Könnyűit kebellel álljuk körül sírját s még könnyebb szívvel mondjuk el fölötte: „requiescat in pace!" Megsiratni nincs okunk. Szivünk őrömmel üdvözölte ez előtt egy évvel a sok szép reményekre jogosító ragyogó arczu ifjút — akkor uj évet• Most közönynyel tekintünk hátra, a tehetetlenné örömtelenné vált agg férfiura, — az 6 évre Hozzá kötött reményeinkben egymás után csalódtunk. Óhajaink teljesületlenek maradtak, mint annyi sokszor már. Sok csapás, sok keserűség ért bennünket a csak most elmúlt évben is. Sokféleképpen meg. látogatott az Isten bennünket. k Itt árvák jajjai hangzanak füleinkbe. Egyetlen gyámoluktól fosztá meg őket a sors. Könyező szemeikre, sebzett szivükre csak a gondviselésben való csöndes megnyugvás nyújt enyhítő balzsamot. Mily örömmel, mennyi édes reménytől emelkedő kebellel üdvözölték az elmúlt évet, s mily fájdalommal kell most búcsút venniök attól. Ott egy családapa siratja gyermekeit. Előbb hites társa dőlt ki, azután a kegyetlen járvány gyermekeit is elragadta. Mily boldog volt szeretteinek körében!? S ma? Lelke megtört, hite megrendült, szive sebzett. Emitt az igazság felkent bajnoka küzd dicsőségért, hírnévért, tiszteletért ; s mikor mindent, amit óhajtott, elveszített: a hírnév és dicsőség közepette oda fekteté őt a könyörtelen halál, ahonnan nincs többé visszatérés. De nem folytatom tovább. Hiszen úgyis tudjuk, értjük mindnyájan: mily pusztítást vitt végbe köztünk csak a mult év is; tudjuk, érezzük, hogy ez állapot már-már tarthatatlanná kezd válni. Valóban van okuuk boldog újévet kívánni egymásnak, a beteg társadalomnak és az oly sok oldalról szorongatott hazának. Azonban ugy látszik, hogy ez csak jó kívánság marad. A jajszó és zokogás közzé vészharangok zúgása vegyül. Az emberek kardcsörtetve készülnek egymásra rohanni. Egyiket a telhetetlen győző szégyenletes s egyáltalában nem győztes félhez illő emberteleuség fölötti fájdalma; a másikat egy őrült kényuri vakdüh kergeti. A népek pedig szónélkül készülnek a visszatorlás harczára, s a kényszerű oktalan emberirtó hadjáratra. Miért? Mert az állam nagy hatalmi állása, a megsértett nemzeti hiúság és egy hóbortos koronás fő végrendelete ugy kívánják Kicsinyes érdekek miatt óriási küzdelem. És e hiu ábrándok, e szappan buborékok miatt, elviszik a szüléktől gyermekeiket, besorozzák katonának s oda állítják az ágyúk elébe; a munkás polgártól elviszik keresményének nagy részét, hogy legyen pénz az emberirtó háborúk költségeinek fedezésére. Bizony-bizony nagy okunk van boldog újévet kívánni! Hasonló szomorú kép tárul elénk a társadalmi életben is. Csak néhány évtizeddel is ez előtt, mily másak voltak a társadalmi erkölcsök, szokások és szellem. Akkor nagy eszmékért küzdött a világ; ma csak az anyagiasság tetteinek rugója. Akkor az erkölcsök tiszták és nemesek voltak; ma mérgesek, dögleletesek. Akkor a hazafi is és nemzeti érzület, ma a kozmypolitizmus; akkor a hazaszeretet, ma a hazaárulás; akkor a vallásosság, ma az Istentagadás; akkor az idealizmus, ma a realizmus; akkor a szellemi gyönyörűség, ma az auyagi elvhajhászat: a vezérelvek. Akkor a gondodolat-szabadságért harczoltak emberek, elvek, hírlapok és parlamentek; ma a sajtó szabadosságáért rajongnak az illetők, hogy minél szabadabb kezük legyen: erkölcsöt, vallást, hazafiságot, becsületet, családi szentélyt büntetlenül megtámadhatni, és bepiszkolhatni. Hát az ifjúság! ^ Az ifjúság, a haza arany-virága akkor a haza oltára körül a köz ügyekért lelkesült és a haza nagyságáról álmadozott; ma a festett arczu bűn uszálya körül settenkedik, és bachanaliákat re.idez. Az olvasás és önmivelődés helyett a bün és vétek útját egyengető kártyajátékot kultiválja. A nemes szórakozást az alkohol, ez emberirtó pokoli szer használata váltotta fel. Akkor a képző művészet eszményi és ízlés nemesítő volt ; ma a szó szoros értelmében érzéki és kéjes álomba ringató szi ezés és alakítás. Akkor ;i színpad szív és leleknemesitő iskola volt: ma vásári bódé, ahol nagy erények és tévedések helyett, szemkápráztató és érzékcsiklandoztató látványosságokká! rontják az ízlést és az erkölcsöket. Akkor a felebaráti szeretet és testvériség; ma a gőgös lenézés és türelmetlenség az irányelvek meg az ifjúsági körökben is; ahol pedig egyáltalában nem volna helye semmi-féle arisztokratikus színezetű viselkedésnek. Ily viszonyok közt szivünkből kívánhatunk ,,boldog újévet" a társadalomnak és az ifjuságuak. De bár mily szomorú leverő és kétségbeejtő ugyanis a jelen; mindazáltal nem egészen vigasztalás nélküli. Én hiszem és vallom, hogy az emberi társadalom alakja és intézményei, a világszellem szerént, változik. Én hiszem, hogy a matérialisztikus kultusznak is kondulni fog végórája nem sokára; hogy az elmúlt nagy idők, ismét elközelgetnek; hogy. az eszményiség, a valódi igaz és szép oltára ismét kigyúl s körülötte a művelt félvilág egy „boldogabb uj évet" fog ülni! A liazai nyelv érdekében. Felvilágosodás, vallásosság és hazaszeretet. E három azon lényeges és következméyeiben, nagy horderejű tárgy, melyek iránt minden embernek a legjobb akaratú indulattal és a legfogékonyabb kebellel kell viseltetnie. Az, ki háziját, nemzetét valóban s igazán sze reti: kétségkívül szivén hordja annik nem csak anyagi, de egyúttal szellemi előhaladását, virágoztatását is; az nem fog ismerni legyőzhetetlen nehézséget, n9m elgördithetlen akadályt arra nézve, hogy nemzetének, népének a tökéletesedés magasabb fokára való emelését, amenynyire erejétől telik, felebb vigye. E czélnak élünk ; habár életünk legnehezebb, de egyúttal legszentebb leiadata. És szeretni a nemzetet, polgártársainkat bizonyára uein annyit tesz, mint nyájaskodni, ölelkőzni egymással anélkül, hogy egymás gyöngéit hibáit javító figyelmeztetés nélkül elnézzük s takargassuk ; mert akkor önmagunk vetünk gátat nemzeti életünk fejlődésének, haladásának; — hinem szeretni a nemzetet, polgártársainkat aunyit tesz, mint egymás iránt egyenes, természetes, őszíute indulattal, jóakaró, de igazságos nyiltszivüséggel viseltetni, egymás javáért munkálkodni, boldogságunkat kölcsönösen, gyakran egymás tudta nélkül, sőt akarata ellen is, előmozdítani; e boldogság megvalósításáért ha kell áldozatot hozni s mindezt anélkül tenni, hogy éretíök hálára vagy jutalomra számítanánk. Nem igy szerette e Jézus az emberi nemet; Socrates a valót és jót; Aristid^s az igazságot; Kodros, Leonidas, Cicero, Zrínyi, Hunyadi a hazát, a nemzetet ?! Bizonyára csak ily érzelem és meggyőződéssel le szüuk képesek polgártársaink leikeibe mindenütt tisztább érzeménytés gyümölcsözőbb eszméket oltani, hogy szívben gyökerező bensőséggel karolji át egymást hazánk min den egyes tagja s uralkodjék közöttünk folytouosan a tökély és haladás rendíthetetlen alapját képező igazság s az azok vívmányait megszilárdító egyetértés szeretete. Mi, ugy hiszem, mindnyájan legbensőbben meg vagyunk győződve arról, hogy szívvel lélekkel magyarok vagyunk s hogy valóban azaz gondolkozásunkban, érzületünkben, akaratunkban s tetteinkben, szóval egész jellemünkben magyaroknak kell lennünk. Mennyivel inkább rajta kell lennüuk tebát, hogy nemzetünk különösen korunk kulturális versenyáramlatai között a nemzeties műveltség azon magaslatán álljon, melyen bátor önérzettel és felemelt fővel hordozza kebelén a külföldi nemzetekéivel való egyenlő műveltség ragyogó érdemjelét. Éi ha valamely nemzetnek fejlődési fokát akarjuk megtudni, bizonyára annak nyelvét kell legekő sorban szemügyre vennünk; mert a nemzet szellemének tevékenysége kétségkívül ebben nyilatkozik. Ez azon kincstár, melyben a nemzeti szellem eszméi, érzelmei, vágyai lerakvák. S minthogy e szellem, miként az egyénekben, ugy a nemzetekben, az egyediség megkü lönböztető sajátságait viseli magán : a nyelvnek, mint a szellem szülöttjének hasonlóképen vissza kell tükröznie azon sajátságokat, melyek a nemzeti szellemnek megkülönböztető jellegét teszik. Ha tebát nemzetüik nyelvét ismerjük, terjesztjük s beszéljük : akkor ismerjük, ter jesztjük és birjuk édes nemzetünk szellemét is. Ezért aki a nemzet fejlesztésén, boldogitásán dolgozik : az ezen czélt csak is a nemzeti szellem teljes bírásával valósíthatja meg. Enn^k padig eszköze a nyelv, nemzetünk szellemének kifejezője, a magyar nyelv. Ezért mondá ifj. gr. Teleki József egyik akadémiai beszédében, hogy : »A nyelvnek nem csak ebünkkel van baja, annak szivet szivrel összekötni, érzelmeket gerjeszteni, az emberek belsejébe hatni, indulatokat mrngásbt hozai is kell. — és épen ez az, mit nem tehet az egyes nemzeteknél minden nyelv egyformán ; ez az mi szükségessé teszi a nyelvek különbségét a uemzetek között.> De minthogy mi egy édes hadának gyermekei, minthogy magyarok vagyunk, önként következik : hogy nemzeti nyelvünket kell a legmagasabb fokra emelnünk, annak terjedését és virágzását minél nagyobb mérvben előmozdítanunk. Csak ez vezethet el mindnyájunkat nemzeti műveltségünk pantheonába, ennek utján jutunk el szellemkincieink igazi ismeretére, ez által fakad keblünkben a vágy : nemzetüuket a szellemerkölcsi hatalom magas polczára emelni. Ennek terjedése, ismerete, beszélése ismerteti és szeretteti meg velünk nemzeti geoiusuukat, melyet nem csak fent»rtani, de lehető magasra emelni első rendű kötelességünk Igy lesz megóva és felmagasztalva nemzetisegüak »melynél*, mint a legnagyobb magyar, gr. Széchényi I. mondja. »drágább kincsünk nincs,' minthogy csak ennek kiemelése, ennek müvelése által léphet a nemzet sajátsigos fényében a dísznek fokára, mely varázskörön künn teaahJt ugyan ember, sőt gyaporodhatik is aoiszu ev.k sorá i kcr szlúl, uiim. uapujiai a példa ámde csak az egy kissé lelkese bnek keble örökké szomjan msrad. a lelkileg kitűnő pedig csa* kínos epedések uu.lumi kö^t tölti életét.* De valyon szivén fekszik-e minden magyar családnak s igy nekünk is a nemz3;iség, édes zengésű nyelvünk terjes'.tésérfek ügye? Mi részünkről szivünk lelkendező örömével mondhatjuk, hogy vármegyénkben Úszta magyar nyelv és szellem uralkodik ; városunk — Nyíregyháza — vidékén ped g, azon tanyákon, hol néhány evvel ezelőtt magyar szót az emberek ajkairól bal lani nem lehetett : a felállított népiskolák áldásos és gyümölcsöző működése ma már a fi.t»labb generatiót edes magyar nyeívüuk tiszta kiejtésére, nagymérvű elsajátítására emelé ugy, hogy ott ma már széltében beszélik hazai nyelvünket. És itt az érdem bizonyára megyénk és városunk illető polgári és egyházi hatóságának nemes áldozatkészségén kivül főleg a tanügy terén működő szellemi harczosokat, az alkalmazott tanerőket a népnevelés buzg • munkásait illeti. Míg ezt elfogulatlan igazságérzetünkkel g egyúttal szeretetteljes méltánylásunkkal, a szép haladás feletti örömünk kifejezése mellett ismerjük el : addig figyelmünket s érdemleges megjegyzésünket városunktól sem voihvtjuk meg. Kétségtelen, hogy városunk a legszebben halad előre. Oly virágzó tanintézetei vannak, hil a tanügy közvetlen tisztviselői a nemzeti jólét magasztos goudolatától áthatva, a nemesebb lelkesedés lángjától hevülve : tiszta magyar előhaItdásuuk, művelődésünk nagy czéljait megvalósítani, nem zeti geniusuukat nemcsak fentartani ; de folyton magasabbra emelni a legbensőbb hivatással, ügyszeretettel és buzgalommal törekszenek. Da a derék taníérfiak gondviselő kezei alól családjaik körébe térő gyermek e nemzeties, tiszta magyar nevelést és szellemet osak ugy fogja megszilárdíthatni kebelében, ha otthin is ugyanazon irányt és törekvést találja fel. Már pedig városunk lakó népének egy részénél főleg gazdálkodó részénél még mindig nem tett kellő hódítást, nem jutott kellő érvényre édes hazai nyelvünk. Kik vívhatnak itt ki vármeg)é ik tiszti imgyar szellemisége s ez által édes hazánk előtt nagyobb és több érdemet ; kik lehetnok e szép és magasztos czélra leginkább hivatva, miut azok, akik legerősebb s leghathatósabb vezetői a vallási és erkölcsi életnek, őrei g támaszai a nép nyelvének ; kiket az isteni gondviselés a szellemvilág magaslatára, az emberi tudás végh táráu tul emelkedő hit fejedelmi trón jára elhívott s nz isteni ige begyőző erejével, a seivig b 'tó s erős meggyőződést támasztó ékes beszéd hatalmával áldott meg, Ki nem ismerné közülünk a praedicatori ihlettség hatalmíuak elragadó erejét? Ki ne érezné a jól gondolt, tű íz '1 és méltósággal elhingzó egyházi beszéd mindenhatóságát? Mily kellemes volna tapasztalnunk, hi az idegen ajkú egyházi szóuoklatok lassanlassan mind gyérebbekké lenuenek s, helyüketa tiszta magyar hingfásu beszédek váltanák fel. Igen, a nép köz vetlen atyáinjk, vezetőiivek, a leikés:i kar buzgó munkásságának egyik legszebb feladata eszközölni azt, hogy mind nagyobb mérvet öltsön a nép között az öntudatos nemzeti érzelemnek, a tiszta, romlatlan hwafiis gondolkozásnak kifejezője, nemzeti geniusunk magyar nyelve. Nemzetiségünknek szüksége van saját öntudatára, hadd legyeu hát élővé közöttünk tnindeu kebelben. Le kell foglalnunk a közös czélra minden erőt, hisz ugy is csak egy maroknyi nép vagyuuk a nyu»ateuropai kultur nemzetek között. Es akik a haza testének templomát barátságos és avatott kezekkel építgetik, életrendszerébe ujabb erőket, ujabb elemeket visznek : nemzetünknek bizonyára tiszteletre legméltóbb munkásai között fognak helyet foglalni. Es ha mindnyájan édes hazánk e gzeut ügyétől lelkesítve testvériesen és n.mesen összeölelköző szívvel vállvetett munkássággal működünk: akk<\ édes magyar nyelvűnk, gazdálkodó közönségüuk érintett részénél is, mihamir nemzeti géniusunk diadalmi hymnusát fojji zengeni. Tudjuk jól, hogy nyelvébeu él s nyelvével hal a neuzet. Tudju''. azt is, hogy egyesitett erővel mind-n szépet, jót és nemest megváló ithatunk. Mert egyik kitűnő irónk szerint: »Egyedül a legnagyobb erő sem tehet mindent, miudbatnám, usm tehet sokat; egye sitett erőkaek padig a lehetetlennek látszó is gyakran lehetséges.* Adj i az ég ! (J.) A nyire^yhíza-mátészalkai helyi érdekű gözmozdonyn vasútra vonatkozó engedélyokmány.*) 1. §. Ezen okmány erejénél fogva herczeg Odeschalchi Gyula, Tisza István és Mandel Pál országgyűlési képviselők engedélyt nyernek és kötelezettséget vállalnak arra, hogy a m. k. államvasutak nyíregyházai állomásából kiágazólag, Xagykálló, Kálló-Senijén, Nyir-Bátor, Császári és Hodász községek határaiu kerásztül Mátészalkáig vezetendő helyi érdekű gőzmozdony u vasutat, az alábbi feltételek alatt, megépítsék és azt a jelen engedélyokmány hatályának tartama alatt szakadatlanul üzletben tartsák. 2. § A nevezett engedélyesek részére a jelen engedélyokmány értelmében biztosíttatnak mindazon jogok és kedvezmények, melyeket az 1880. évi XXXI. t.-cz. a helyi érdekű vasutakra nézve megszab; viszont engedélyesek a most idézett törvényezikk azon határozatainak, melyek reájok, miut engedélyesekre kötelezettségeket rónak, magokat feltétlenül alávetik. *) E különösen reánk szibolcsiakri nézve oly igen fontos és nagy érdekli okmányt sikerülvén megszerezui: sietünk azt lapunk olvasóival egész terjedelmében megismertetni.