Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1887-07-17 / 29. szám
„N Y f R V I P ti li." ség fejlesztése végett tökélyesité az iskolát s a lelki életnek nemzeties színezetet adott az által, hogy körébe vonta a nemzeti irodalom és nemzeti színművészet csalhatatlan emeltyűit is. Ezen ujabb meder, mely a népműveltség czélja felé eljuttatja a nemzet zömét, épen nem régi. Alapkövét most két évtizede rakta le báró Eötvös közoktatásügyi miniszter. Hogy jó az alap, mutatja azon várakozást felülmúló eredmény, melyet ezerféle téren tapasztalhatunk, hogy azonban az elért eredmény nem teljes, azt sejthettük volna abból, hogy csak két évtized óta működik a nemzeties műveltséget előkészítő szervezet s bizonyítják legjobban azon szomorú jelenségek, melyeknek szemtanuja lehetett minden vidékbeli a közelebbi napokban lefolyt választási mozgalmak alatt. Valóban könnyen levonható tanulságot képez, hogy népünk tanodáink nemesítő hatása alatt már elérte a műveltség azon színvonalát, hogy a butaság, a babonás együgyűség béklyóit nem tűri lábain, de még oda nem jutott el, hogy az izgalom legcsekélyebb rezgése ne lökje vissza a brutalitások örvényébe. Nagyon téved az, ki a népet' okozza e roszra való hajlamáért, e szenvedélyességhez való hajlandóság ugyanis nem megrözöttség nála, hanem annak következménye, hogy nem hatotta még át teljesen az állampolgárt jellemző józanság és értelmepség szelleme. Nem a népben, magasabban álló tényezőkben kell eredő forrását keresnünk e bajnak ; közvetlenül azonban a nép zömét, tehát az egész társadalmat befolyásolja jelenében és jövőjében is az, hogy a n épnevelés alapkövének letétele óta annak kiépítésére sem elég munkás erő, sem a szükséges elleuörzés nem gyakoroltatott. Ha a legközvetlenebb s legnagyobb feladattal bíró intézeteket megtekiutjük, melyek a népet az általánosan nélkülözhitlen elemi ösmeretek elsajátítására képesíthetik, alig helyenként érik csak el azon szinvonalat, melyet birniok kellene. Mig külföldön az iskolák az értelmi képzést teszik feladatukká s az írás és olvasás megtanulását a mienkhez hasonló eredménynyel ugyan, de kisebb jelentőségűnek nézve, azt csakis mint az értelmi képzés eszközét tekintik, azalatt nálunk a legtöbb tanitó azon rögeszmében szenved, hogy becsülettel megfelelt hivatalos kötelességeinek, ha tanítványait megtanitá írni és olvasni s ehhez némi földrajzi ismeretet és néhány verssort beemlékeztetni sikerült, mig az értelmi képzés szükségességéről épen nem vesz tudomást. Mindezekhez hozzájárul az elemi oktatás terén az iskolák hiánya, képzetlen tanítók tömege, s azon nem kevés számú tanfelügyelő, kit Trefort elődei alatt más minisztériumok közegei az államszolgálatuak más teréről kimustrálva, a tanfelügyelői szinekurával ajándékoztak meg vagy kortesjutalmul osztogattak ki, nem kevés bosszúságára a közoktatásügyek jelenlegi vezetőjének. A közép iskolai intézmény összes válfajáuál egész tömeg hiány hézag, avultság jutott a múltból örökségbe a jelen nemzedéknek. S mindezek oly káros modorban nehezítik a jelen nemzedék jövőjének fejlesztését, hogy épen uem csodálható az, hogy az ifjabb nemzedék szellemi műveltsége és tanultsága nem arányos azon előhala dással, melyet a modernizálástól méltán remélhettüuk volna. Évről-évre tanácskoznak középiskoláink összes fővárosi és vidéki jó nevü korifeusai a középiskolai oktatás sikertelensége felől, de azt nem csak hogy elméletben nem tudják megoldani, de a gyakorlati éleiben eem tesznek kísérleteket ezen az ifjabb nemzedék jövője iránt kételyt terjesztő árnyalat elhárítása. Ennél csakis nőnevelésünk rosszabb! Mindenki tudja azt, hogy oly elrejthetlen hiányok tán sehol sincsenek, mint épen o téren. Van ugyan a fővárosban egy minta intézetünk, de sehol sem találunk az iránt törekvést, hogy ennek példája után törekszik egy másik intézet, annál kevésbbé éreznek ambíciót véle versenyezni. Szakiskoláinknak alapját, nagy reménykeltő reformját alig néhány éve vetettte meg közoktatásügyi miniszterünk: az eredményt megítélui ma m 5g nem szabad, hiszen csecsemő korát éli még a legtöbb e nembeli intézet. Annyit azonban szabad megállapítani, hogy ha mindég ily idegenkedéssel kerüli el a magyar elem közép osztálya ez intézeteket mint eddig, ugy az alapvetőnek üdvös terve nem teljesítheti oly nagy mérvben kötelességét, minőre képes, s a minőre szomorú közgazdászali viszonyaink mellett szükségünk van. A felsőbb oktatás javitásáuak kérdése nem kevésbbé súlyos hiányt s régi mulasztást foglal magában, de hát legalább ennél van egy erélyes, európias és modern felfogású, de egyszersmind gyakorlatias érzékű államfér » fiu, Berzeviczy Albert államtitkár, ki egész kedvvel 8 ernyedetlen szigorral foglal el lépésről-lépésre egy-egy darabka tért s irtja kíméletlenül az ósdiság bástyáit s az annak tövében fölsarjadt burjánt. Nem külömben jó reméuynyel nézhetünk a művészeti oktatás felé, melyet közeli egy évtized alatt Szalay Imre osztálytanácsos vezett csecsemőt ápoló szeretettel és türelemmel az önállóság talapzatáig. Középiskoláink és elemi iskoláinknak volni szükszüksége ilv kezdeményezés kitartásával s a tervezés eszményével megáldott ifjú és modern képzettségű erőkre, hogy minden szülő nyugodtan küldhesse gyermekeit az oskolákba azon meggyőződéssel, hogy ott megvetik jövőjének alapját! A doMnykérdés. A pénzügyminisztériumban épeu most folynak a tanácskozások az, iránt, hogy mi módon lehetne a doh>nymonopoliumból több hasznot húzni a kincstár számára. Nagyon időszerű ennélfogva Bém József dohánytermelő »Pár szó a d>hánykérdésbeuc czimü röpirata, mely most jelent meg a szerző saját kiadásiban. A szerző, ki maga is dohánytermelő, történeti és statisztikai adatokkal mutatja ki, hogy mennyire hanyatlott Magyarország dohány művelése a monopólium behozatala óta, mily káros befolyással van a termelésre a dohSuy beváltása körüli eljárás és végül kimutatja, hogy mily káros lesz az, ha a kincstár — a mint terveztetik — a külföld számára termelt dohányt szintén maga fogja beváltani. A pénzügyi kormány most említett tervére vonatkozólag a következő praktikus megjegyzést teszi a szerző: »Ha a tervezett törvényjavaslat csekugyan életbe lép, akkor a kincstár nagymennyiségű eladó dohánynyal rendelkezik és a vételtől nem lesz kizárva sem a belföldi, sem a külföldi kereskedő, ha csak a dohányt export czélra veszi meg. Megeshetik már most, hogy egyes belföldi dohánykereskedők, vagy több tagból álló kouzor ciumok saját nevük, vagy bármelyik külföldi czég neve alatt összevásárolják az el idó dohány nagy mennyiségét export-célokra. Az illetők e dohánynyal a kormány még el nem adott dohánymennyiségét, vagy a következő évi termését a külföldi piaezokon állandóan sakkban tarthatják, ellene oly börzebaisse-t csinálhatnak, hogy a kincstár kénytelen lesz dohányát az illetőknek több évre és bizonyára azokra kedvezi feltételek mellett, szerződésileg eladni.« Ilyen vagy hasonló esítekbeu a kincstár nem tehetne mást, mint a nyers anyag beváltási árát csök kentení, minek ismét csak a termelő látná kárát. Ennek pedig az lenne a káros következménye, hogy a termelő nem minőségre, hanem kizárólag mennyiségre dolgoztatna. Most is az egyik fóbaj, hogy a beváltó hivatalok nem vizsgálják a dohány minőségét és finomságát, hanem a dohánylevelek nagyságát. Ezért természetesen rohamosan alászáll doh'íny termelésünk értéke s ha ez még egy ideig igy megy, bizony nem igen fogják venni külföldön. A következő hivatalos statisztikai adatok bizonyítják, hogy dohányunk minősége s ezért kivitele az utóbbi években mennyire hanyatlott. Behozatott Magyarországba 1885-ben nyers dohíny 20.047'95 mm. 2,004,795 forint értékben; dohánygyártmányok (szivarok, szivarkák, vágott dohány, burnót) behozattak ugyanaz idő alatt 4982 13 mm. 9,964,260 frt értékben. Tehít az 1885 ik évben az összes doh íny behozatal volt 25,000'08 mm. 11.969,055 frt értékben. Ugyancsak az 1885 ik évben a dohány kivitel volt nyers dohányban 225,226.70 mm. 6756,701 forintértékben; dohánygyártmányokban pedig 1530-98 ram. 612,392 frt értóíiben. Tehát össszes kivitelünk az 1885-ik évben volt 226,757 68 mm. 7.367,193 frt értékben. E számok elég világosan mutálj ik, mily csekély értékűvé vált mostani doh4ay termelésű ik a gyenge minőség következtében. E szomorú jelennel szemben idéz szerző egy példát a monopolium előtti időből. Tóth István, aki miutáu Pándon, a köztiszteletben álló Szilassy családnál több évig nevelősködött és egy kis tőkét megtakarított, a Tisza mentén a tiszaroffi határban egy kis.bbszerü birtokot bérelt és dohánytermelő lett. Az általa termelt dohány oly hires volt, hogy arra évjkkel előbb kelleti megrendelést tenni, aki akart belőle. Bécsi mízsáját pedig 300 buszasért, vagyis 105 frt o. é. adta el, mig ugyanazon határ termelői csak 6—8 forintjával tudtak tuladui dohányukon. A dohányterm dós bajain segítendő, szerző egészséges és észszerű dobáuypelitikát követel. Ez pedig egyszerűen abból állana, bogy a bev.íltó-hivatalok közegeit ne kössék annyira a táblákhoz, ne az eHirt osztályozást és a dohánylevelek nagyságit vizsgálják oly pedáns pootobsággal, hanem igenis a nyersanyag minőségét és finomságát és e szerint fizessék meg a termelőnek terményét. Ily méltányos és igazság >s eljárással azt érik el, hogy a termelő ipirkodni fog lehetőleg jó minős°gü dohányt előállítani. Jó hatása lenne továbbá annak is, ht nem egy, h tnem 1—5 esztendőre aduák ki a doháuyter.nelési engedélyeket. Szóval ht reformálui, javítani, ujitani akarnak, változtassanak azon, a mi rossz é3 ne azon, a mi jó. A dohánybeváltási rendszer rászorult a reformra. Arra nézzenek a beváltásnál, hogy mit termelt a termelő; az pedig, hogy miként termeljen, hogy kezeljen, az a termelő dolga és feladata. A szerző szilárd vn meg van győződve, hogy ba dohányügyün'c ekkép rendeztetnék, mind a kincstár, mind a termelők igényei ki lennének elégitve, hogy dohányunk újra vissza nyerné jó hirnevét, hogy a külföldön rnagastbb árakat sikerűlue elérnünk és talán a tengerentúli versenyt is sikerülne megbénítanunk. E praktikus füzetkét ajánljuk az érdekeltek figyelmébe. Ára bérmeutes megküldéssel 55 krajczár s ugy a szerzőnél, Bém József dohá lyter.nelőnél P.-M;ke-Buda, u. p. Alberti-Irsa, Pest-megye, valamint a budaposti könyvkereskedésekben megszerezhető. ÚJDONSÁGOK. W Lapunk t. előfizetőit és a községi elöljáróságokat tisztelettel kérjük, hogy előfizetéseiket megújítani s esetleges hátralékaikat lapuik kiadó hivatalához beküldeni szíveskedjenek. A „Nyirvidék" kiadóhivatala. — A gyermekmenedókhelyek létesítésének ügye régi gondja és törekvése már a kormánynak, törvényhatóságoknak s egyeseknek is, kik a közügy érdekében tenni s a közérdeket ez intézmény istápolásában felismerni képesek. Szabolcsvár.negyo közigazgatási bizottsága megtette a kezdeményező lépést, hogy a vármegye területén le.ő községekben lassankint gyermekmenedékhelyek létesüljenek. Utasította ugyanis a bizottság csütörtököu tar toct ülésében a tanfelügyelő urat, ki ez ügyre, különösen p idig Kis-L'eta községuek e tárgyú kérelmére felhívta a bizottság figyelmét, hogy készítsen javaslatot a községi gyermek-menedékhelyek létesités'nek módozatairól és költségeiről, hogy e munkálat alup]án aztán a köz igazgatási bizottság a vármegye közönségének figyelmét e fontos nemzeti ügyre felh vhassa s hilározat hozatalira kérhesse oly irányban, hogy a községek köte'eztes senek, hegy a gyermekmenedókhelyek költségeiről évi költségelőirányzatukban gondoskodjanak. — Adomány iskolai czélra. Fótis/.telendő Ferenczy Emil nagykállói r. kath. esperes plébános ur 577 frtra rugó hátrálékos stoláris összeget adott a nagykállói r. kath. iskolai alap javáru. Enuek folytán a íárási főszolgabíró utasíttatott, hogy e hátrilékos összegeket közigazgatási uton hajtsa be. — A nagykállói állami főreáliskola szegény tanulóit segélyző egyesület a jövő 1887/88-iki iskolai évben mintegy 600 forintot fog szegény és jó tanulók között segélyképen kiosztani. A Szabolcs megyei takarékpénztár egylet ugyanezen czélra mintegy 300 forintot szánt. Felhivatuak tehát azok a tanulók, kik a jövő iskolai évben a nagykállói állami főreáltanodát látogatni s ezekben a segélyezésekben részesülni óhajtanak hogy iskolai és szegénységi bi'/.onyitványnyal felszerelt kérvényeiket f. évi augusztushó 25 iga főreáiiskclai segélyző egyesület választmányához, illetve a takarékpénztár igazgatóságához nyújt sák be. Nagykálló, 1887. julius 12. Dr. Bleuer Miklót segélyegyleti elnök és takarékpénztári vezérigazgató. — Meghívó. A nyíregyházai dalegylet augusztus 6-án, fele részbeu a saját pénztára, fele részben pedig a városi népkert javára a »gőzfürdőhöz< czimjett vendéglő nyári helyiségében zártkörű tánczvigalommal egybekötött dalestélyt rendez. Belépti díj: személyenként 60 kr. Jegyek válthatók este a pénztárnál. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. A dal estély este 8 órakor kezdődik; műsora a következő 1. Hymnus. Erkel Fereucztől. 2. Édes lánykám. Huber Károlytól. 3. Dalcsokor. Jóna Gézától. 4. Kiért ürítsem e pohárt. Thern Károlytól. 5. Meguntam az életem. Lányi Ernőtől. 6. Magyar dalár-induló. Huber Károlytól. — Hazafias adomány. Szabó József debreczení lakos 600 forintot küldött Zoltán János alispán ur kezeihez, adományozó levél kíséretében. E 600 forint a nemes keblű adományozó kifejezett kívánsága szerint fele részben az ibrányi szegények, fele részben pedig az ugyancsak Ibrányban felállítandó ovoda alap javára fordittatik. Szabó József ur e nemes ténye bizonyára nem szorul dicséretre, annál kevésbbé, mert ez adományozás egyszersmind a fiúi kegyelet ténye is, amennyibea Szabó ur édes atyja ibrányi lelkész volt s az alapítványt az ő emlékének szeatelé hálás ivadéka. — Kinevezés. Graefl József főispán ur, a várme gyénél megüresedett közigazgatási gyakornoki állásra Lövey Elek joghallgatót nevezte ki. — Halálozás. Csicsery Géza főhadnagy urat és családját nagy csapás érte : két éves kis Ilona leányuk e hó 11 -dikén meghvlt. Elhunytát, a következő gyászlappal jelenték: Csicseri Csicsery Géza m. kir. honvédhuszár főhadnagy és neje született Beszterczey Róza, gyermekeik: Bertalan és Margit; Csicseri Csicsery Antal és neje, született Posta Gizella; Beszterczey Ferencz és neje, született Sőtér Karolina, fájdalomtelt szívvel jelentik, felejthetetlen kedves gyermeküknek, illetve tpstvérök és unokájoknak osicseri Csicsery Ilonának folyó hó 11 én, életének 2-ik évében, hosszas szenvedés után, tüdő szélhűdés következtében történt gyászos kimultat. A boldogultuak hűlt tetemei folyó hó 12-én délutáu 3 órakor fognak a vasút melletti sírkertben örök nyugalomra tétetni. Kelt Nyíregyházán, 1887. julius 11. Áldás és béke lengjen a korán kiszenvedett porai felett ! — A helybeli nőegylet pártfogása és felügyelete alatt álló női ipar tanműhely növendékeinek munka kiállítása — mint azt mír jeleutettük — e hó 9 és 10-dikén volt a felsőbb leányiskola termeiben. A kiállítás fényes tanúbizonyság )t tett ez intézmény életrevalósága mellett s mindennél ékesebben szóló dicséretére szolgált a vezető kéznek, mely ez intéz >t ügyeit ily virágzásra vezérelte. Összesen 654 drb. kézimunka volt kiállítva, cíinyre, gyakorlati felfogásra uézve egyik vetekedve a másikkal. E kiállítás eredméuyéről s általában a nőipar iskda kitűnő működéséről Velkey Pál tanfelügyelő ur a legutóbbi közigazgatási bizo tsági ülésen tett jel ütést, s az ő előterjesztése alapján a közigazgatási bizottság egyangulag szavazott jegyzőkönyvi köszönetet Kooich Gergelyné úrnő* nek, ki a nőegylet élén áll»a, nemes ügyszeretetével s kitartó buzgalmával az intézetet a virágzás ily magas fokára emelte. — Adózási viszonyainkról a megyei kir. adófelügyelő ur a közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén a következő jelentést tette; adóhátralék volt május hó végén 375,245 forint; befizettetett junius hó folyamán: 24,028 foriut. Az összes hátralék a hadmentességi, jog-és bélyeg illetéki, ártéri, szőlődézsmaváltsági adótartozásokkal együtt 901,135 forint. Az adófelügyelő ur, a fölszaporodott adóhátralékokkal szemben fölhatalmazást kért a közigazgatási bizottságtól, hogy a felelősség kimondása mellett, az illető községek terhére augusztushí 15-ödikétől. illetőleg a nagyobb hátralékban levő községekben augusztus 1-sejétől állami végrehajtók alkalmaztassanak. A közigazgatási bizottság Graefl József főispán indítványára e határnapokat augusztus 15-dikére és szeptember 1-sejére tűzte ki. — Nyilvános számadás, a nyíregyházai Sóstón f. évi julius 9-éu a tűzkárosultak javára tartott nyári mulatság jövedelméről: Bevétel: a rendezők részvény dijaiból 125 frt, belépti jegyekért 167 frt, felülfizetésekbői 121 frt 60 kr, összesen 413 frt 60 kr. Kiadás volt 208 frt 60 kr. Tiszta jövedelem 205 frt. Ez összegből Eperjes város részére jutott 50 frt, az eperjesi kollégiumnak 50 frt, Nagy-Károly városának 50 frt, Toroczkónak 15 frt, Poprádnak 15 frt, Petnehá^a község részére 15 frt, Zsurk község részére 10 frt, összesen 205 forint A s/.ives felülfiz etok névsora: Ilaas Mór, Heumann Ignácz 10-10 forint, Keresztesy Istváu, Kállay András 6-6 Irt Eggert Géza, Szeszich Lajos, B!au Pál, Schwarcz Izidor, Stern Jenő 5-5 frt, Klár Andor 4 frt, Somogyi Gyula 3 frt 50 kr, Tester Lajos 3 frt, Vojtovics Bertan\ , M^'u?!' 1 G^ ul a> Kálmán, Ketzer Bertalan, Maár Adolf, Andrásy Soma, Megyery Gábor, Csengery József l encs László, Sexty Gyula, Halasi János 2-2 frt Tóth Miklós, Juhász Etel, Erdődv Miklós, Csicsery Géza V.dovich László 1 f r t 50 krjával, Hudák í , I m v m-, mígh A ,adár, Sztarek Ferencz, Ambrózy Mihály Miklós László, Böhin Hugó, Draskóc z; Samué né Bika Ede Korányi Imre, dr. Rosenberg Emil ?nhv fS í GU SÍ U V' Maude l Emil, Schwarcz B rahy Istváu, Kubasy Gusztáv, Ferenczi Miksa, Fejér S y KS sG zí SÍ 'ír< U rr y i Serák Géza, Jóba Elek, G^ Mík ó^x. ^ 50^50° kí' Jóba Elek ur a nyomtat Alulírottak a rendező bizottság „evében r„agyéCmü Folytatás a inelléltloteu.
