Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-06-12 / 24. szám

„IS Y I R V I r> É K.« 53. §. A közgyűlési határozat a számvevői előter­jesztés alapján oly alakban szerkesztendő, hogy abban a számadás felülvizsgálata során felmerült marasztalá­sok, a számadási főösszegek és igy tehát a pénztári maradványok változtatása nélkül, külön pontok alatt ön­állóan és kimerítő indokolással felsoroltassanak. Miről a nagymélt. m. kir. belügyminisztérium sza­bályszerű kihirdetés utáu felterjesztésen, Zoltán János |i alispán, a vármegyei pénztári ós számvevői hivatal, a 1 járási főszolgabirák, Nyiregyháza város polgármestere, s a községi elöljárók pedig a „Nyirvidék" czimű törvény­hatósági hivatalos közlönyben való közzététel által tu­domásvétel, illetye az 1886. XXI. t. cz. 7. §-ában előirt közhirrététel eszközlése végett, jegyzőkönyvi kivonaton i értesíttetnek. Kelt, mint fent. Kiadta: Hikecz János, I. aljegyző. 1 ___———————— „ A tanév végén. Nemsokára bevégződik az iskolai év, s a tanulóság apraja-nagyja siet egy esztendő fáradsá­gának kipihenésére, mig a szülők vizsgálgatván a nyert bizonyítványt, abból ugy gyermekeiknek mint a tanintézetek vezetőinek szellemi erejét mérlegel­getik. S legtöbbnyire szigorúan jut ki ilyenkor a kritikából a tanároknak és tanítóknak. Hogy is ne? Hiszen a gyermek szörnyű egy bizonyítványt hozott haza, egy jelese sincs, a leg­jobb is csak elégséges, s elégtelen is akad köztük. Hát ki annak az oka? A szülők nagy része úgy vélekedik, hogy nem a gyermek, hanem a tanár vagy a tanitó. Pedig hát valóban ki a hibás ? Bi­zonyára nem az iskola és annak tanárai, hanem magok a szülők, akik elfogultságokban gyermekük tehetségét túlbecsülik, esetleges jó tanjegyeit a láng­ész jeleinek tartják, az igazságos és szigorú meg­ítélés következtében nyert rosz előmeneteléért pe­dig a tanár elfogultságát kárhoztatják s az iskolát teszik érte felelősse. Pedig valóban, ha nincs és nem lehet olyan tanintézet, melyben tanulni ne lehetne, ez főképen igaz mai napság, mert a törvény oly pontosan meg­határozza az egyes iskolák teendőit, a felsőbb ha­tóságok oly szigorúan, a legapróbb részletekig menő utasításokkal látják el a tanárokat s azokat annyira ellenőrzik, hogy józan észszel el sem képzelhető, hogy a tanuló bár melyik iskolában meg ne old­hassa feladatát, ha szorgalma és tehetsége van. Más oldalról pedig a tanárok eljárását az iskolai elöl­járóságok oly szigorúan ellenőrzik és nyilvánosan megbírálják, hogy a lehetősége is ki van zárva an­nak, hogy valamelyik tanár egyéni ellenszenve vagy bármely indulata által vezettethessék a tanjegyek osztogatásában. Hanem természetesen a legkönnyebb a saját hibánkért másokat okozni, hosszú idő mulasztásai­ért a tanintézet nyakába tolni a felelősséget, holott ha mélyebben vizsgálnánk az okokat, bizonyára egy egészen eltévesztett nevelési rendszert s már a gyermek első életéveiben kezdődött hibát fedezhet­nénk föl, mely mint a hógörgeteg lassan nőtt any­nyira, hogy a gyermek későbbi elbukásának oko­zója lett. A gyermek első nevelése az kétségkívül, mely legfontosabb annak jövőjére nézve. Ez az, melyen mint alapon a férfiú egész életpályája nyugszik. A családi első nevelés az az iskola, melyet sem közép , sem felsőbb iskola, tudományos egyetem, sem semminemű tudós vizsgálatok, ha egyszer elhibáz­tatott, soha helyre hozni nem fognak ; szóval mond­hatni, hogy a jó családi nevelés az emberi boldo­gulhatás első föltétele. És mégis épen az a szomo­rú dolog, hogy bár az e tekintetben elkövetett hi­ba az iskolai életben minden év végén szedi áldo­zatait, még is ma is a legnagyobb hibák követtet­nek el a családi nevelés körül. Az anya hivatása a családi nevelésben nem csak magasztos, hanem sokkal fontosabb is mint az apáé. Míg a családfő küzd az élettel, a kenyérke­reset vagy hivatali teendők nehéz és gondot igénylő munkájában el van foglalva, s kis gyermekei neve­lését nem vezetheti, az auya kötelessége az, hogy gyermekeinek első oktatását szeretettel, szívbeli örömmel, lelkiismeretesen vezesse; hogy beplántálja fogékony lelkébe mindannak a szépnek és jónak magvait, melyek, ha benne erős gyökeret vernek, midőn az életbe kikerül sem engedik, hogy rosz irányt vehessen. Ez ama honleányi kötelesség, melynek teljesítése az anya fejére hervadhatatlanabb koszorút hoz mint minden más; ez az az erkölcsi feladat, melynek hű betöltése több dicsőséggel jár, miut a nagy világ minden hiúskodó pompája, tün­tető csillogása, felemelő dicsőítése. Az anya ez alapvetése által alkothatja meg gyermeke jövőjét, ez az, melyen nyugszik az iskolai nevelés és taní­tás minden ága. Ha a történelem lapjait forgatjuk, a világ legtöbb jelesének élettörténeténél, a gondos anyai nevelésben találjuk meg azt a vezérfényt, melynek tündöklése az ifjú egész élete pályájára kihatott és amely kifejtette benne mindazokat a nagy lelki tulajdonságokat, melyek a világ-hírt szerzett férfiú későbbi hivatásának irányt szabtak s őt az elismerés és dicsőség magaslatára emelték. Az iskolai életben is mindég azt tapasztaljuk, hogy azok, kik jó családi nevelést nyertek és gon­doskodó szülei kéz vezetése és fegyelmező ereje alatt állanak, folytonosan boldogulnak tnulmányaik­ban is, tisztelettel, szeretettel viseltetnek tanáraik iránt, kiknek jóindulatú tanácsai nem esnek nálok — a bibliai magvető példázata szerint — szik­lára, hanem termékeny földbe, nemes szívbe, fogé­kony lélekbe; ellenben akiknek nem jutott osztály­részül jó családi nevelés, akiknek szülői előbbreva­lónak nézik a világban és társadalomban való könnyelmű szereplést vagy az anyagiak után való kapzsi törekvést, a csendes családi kör minden esetre gondot igénylő, de nenus örömet adó apró lékos bajainál, akik a legjobb esetben a cselédek között nyerik az első és nagy befolyású gondozást, melyet szerető anyai kezekből kellett volna kap­niok, bizonyára azok okoznak az iskolának s a tanároknak mindenkor legtöbb gondot, szüleiknek legtöbb keserűséget, és azok szolgáltatják az élet­nek leghitványabb, jellem nélküli elemét. Igaz ugyan, hogy vannak kivételek, midőn a családi élet minden gondja kárba vész a fékezhet­len gyermek uevelésénél, azonban azért szülő a szülő, hogy ilyen esetben ne Ítélje meg saját gyer­mekét elfogultan, ne becsülje tul annak tehetségeit, ne tartsa hibáit erényeknek, hanem szigorúan válaszsza ki annak számára a hajlamainak inkább megfelelő életpályát. Addig pedig hiába vitatkozunk, szinte túlzásig, az egyes nevelési kérdések felett, zaklathatjuk a tulcsigázott tudományok betanulását, válogathatunk a rendszerekben, módosíthatjuk a törvényeket, cse­rélgethetjük a tananyagot, mikép lenne jobb : hiába való minden erőlködés, mig a szülők, főleg az anyák át nem érzik ama kötelesség fontosságát, mely reájok gyermekeik első nevelésénél háramlik, mely alapját képezi az iskolai nevelésnek, amely felada­tot a szülők gyakran raég nehezebbekké, ugy szól­ván megoldhatatlanokká tesznek az által, hogy sa­ját hibáikat, az első nevelés körüli vétkes mulasz tásaikat, hanyagságukat a tanintézetnek a nyakáb.i varrják, s gyermekeik rossz eredményű tanulásáért azok tanárait kárhoztatják s teszik felelősökké. A községi takarékmagtárakról. Hogy miként lehetne kisbirtokos és munkás né­püuk sorsán segíteni, arra nézve elég eszmecsere történt már ugyan, de tisztázva a dolog nincs még, s nézetem szerint hiba lenne, ha a kisbirtokosnak az ujabban általánossan fölkarolt hitelintézmények utján, nagyon megkönyittetnék a pénzhez jutás ; mert ez cökken­tené előtte a pénz értékét, és nagyon megzsibbasztaná munkakedvét, s a pénz íalódi értékét csak akkor ismerné föl teljesen, ha anuak visszafizetésére szorítanák, s hogy a bajtól meneküljön, megeshetik, hogy az uzsorás kör­mei közé kerülne. A kisbirtokosnak, birtokarányához képest úgy is meg van a hitele, — a többire nézve legjobb őt od i utalni, hogy a fő és legnagyobb támaszt saját szorgalma éj munkájaban találja föl. Munkás népünk, ha dolgozni akar, szép kapitálist talál két karjában, mutatja ezt az is, hogy a szorgalmas és takarékos munkásból sokszor lesz házzal, földdel bíró gazda, mig a renyhe és gondatlan gazda ember tönkre megy, azért munkás népink segélyére nem kell több, mint községenként takarékmagtárak létesítésével azt ki \inni, hogy mikor tavasz felé elfogyott a munkás ember kenyere, kölcsöagabonát kapjon községéb3n, hogy a ta­vaszi munka kezdetén kenyere legyen, o'.y útnn szerzett kenyér, melyért drága kamatú pánzt és ezeu felni még kézi erejét is uein kellene lekötnie. A népet én úgy tekintem, mint a gyermoket, mely addig bátortalan, mig az első lép3et megteszi, s ha ak­kor nem bukott el, — tartózkodva bár, de addig próbál­gatja, mig egyszer magától megindul, s azon tul saját erején is megáll. É i tehát azon nézetet osztom, ne legyen könnyeb­ben hozzáférhetővé téve a pénzintézet a kisbirtokos szá­mára és ne kecsegtessük a muukás nép3t államsegélylyel, mert ez által megzsibbasztatik tevékenysége s az állam­segélyre támaszkodva elrenyhiil Nagy, kiszámith itatlan nagy töke rejlik magában a népben, csak arra kell megtanítani, miként gyümölcsöz­tesse azt, s ha egyszer fölismerte az önerejében lévő nagy kincset, — önbizalma fölébred, és szégyenletes do­loguak tartaná, hogy róla mint kiskorú gyermekről, vagy tehetotlen betegről, — az államnak kelljen gondoskodni. Alkotmányos országban, igaz, bajos keresztül vinni oly üdvös intézményt is, mely bár a nép javára volna, de ha azzal ismeretlen, azt reá erőszakolni törvény út­ján nem lehet. Más oldalról igaz azonban az is, hogy alkotmányos országban széles tere nyílik a nemesen érző embernek, aunyival is inkább, — különösen nálunk, — mert na­gyon is szabadelvű községi törvényeink bevonták a népet a községi tanácsterembe, hol alkalmuk nyílik saját ügye­ikot belátásuk szerint intézhetni nem csak, de a köz­ségi intézmények létesítése egyenesen tőlük függ. Bár sok az ambicziózus ember manapság és sokan szeretnének a nép embereként szerepelni s nagygyá len­ni, valóban megfoghatatlan, ho,'y az emberbaráti nemes intézmények létesítése, majdnem kivétel nélkül, a sze­rény, visszavonult, egyszerű, becsületes emberek által mozdíttatik elő, — mig a szerepelni vágyóit, a különben is hálátlan politikai téren kísérlik meg a nagyság pál­máját elérni. Pedig ha minden képviselőjelölt szétnézne választó kerületének minden községében és programmbeszédjében első sorban a községekben tapasztalt hiányokra mutatna, s tanácsot adna, hogy és miként hozzák rendbe a neta­lán tapasztalt hibákat, s a hol községi takarékmagtár 8 ehez hasonló, — a nép érdekeit közelről érdeklő in­tézmények nem volnának, azoknak mielőbbi alakítására serkentené a népet, — bizonyára moadom, hi nem emel­nének is részére hideg márvány- vagy érczszobrot válasz­tói, de örök időkre élne emléke a munkaképtelen öre­gek és gyámolitásra szorult községi szegény árva gyer mekek melegen dobogó szivében. A községi takarékmagtárak eszméje nem uj és van­nak már községek, hol a nép érzi annak üdvös hatását, - a többek közt Biharmegyében K.-Marja városa, hol 1876 ik évben alakult meg a községi takarékmagtár egyesek adakozásából s ma már több száz hektoliter kö­rül van gabona-tőkéje és több ezer frtot megközelítő készpénz-alappal rendelkezik, pedig évekint a községi szegényeket pénz- és gabonasegélyben is részesiti. Ha volna minden községben ily nemesen érző em­berbarát, minden esetre kevésbbé volna oka följajdulni az ékesen szóló népbarátoknak s hangoztatai a nép nyo­morát; mert volna a népnek honnét fedezni szükségletét baj esetén, — de igen sokszor meghiusítja az ily nemes­czélu törekvéseket a falukon dívó kícsioyes torzsalkodás, mert ha a jegyzőtől jön valami jó eszme, annak a pap szokott ellensége lenni, s viszont; — de azért hiba lenne arra várni, mig a nép maga belátja szükségét annak, hogy egyesült erővel segítsen magán. F. E. Tanügy. Értesítés. A nyíregyházai ág. h. ev. népiskolák tanulóinak nyári közvizsgái f. é. junius hó 15-től 25-ik napjáig kö vetkező sorrendben fogunk megtartatni : a) A tanyai négy osztályú népiskolák vizsgái: Junius hó 15-én d. e. 8—10-ig kis cserkeszi; 10—12-ig n. cserkeszi iskoláé; d. u. 2-től 4-ig Henzsel, 4—6-ig alsó-baduri iskoláé. Junius hó 16-án d. e. 8—10-ig ujteleki; 10—12 ig felső baduri iskoláé, d. u. 2—4-ig Ricsko, 4—6 ig Manda tanyai iskoláé. Junius 18-án d. e. 8 —10-ig Antal tanyai; 10—12-ig Sulyan tanyai iskoláé. b) A városi 6 osztályú népiskolák vizsgái: Junius 19-én délután 3 -4 ig együttes éuekvizsga az ev. templomban; 4—7-ig körte utczai I. II-dik elemi vegyes osztályé. Junius 20-án d. e. 9 — 12-ig III-dik leány osztály ' 5; d. u. 3—6-ig központi I. II-dik vegyes osztályé. Junius 21-én d. e. 9 —12 ig III dik fiu osztályé; d. u. 3—6-ig Nádor utczai I. II-isr vegyes osztályé. Junius 22 én d. e. 9—12-ig IV dik leányosztályé; d. u. 3 — 6 ig Debreczen-utczaí I. Il-ik leányosztályé. Junius 23-án d. e. 9 — 12-ig IV-dik fiu osztályé; d u. 3 —6-ig buzatéri I. II-dik vegyes osztályé. Junius 24 én d. e. 9 —12-ig V. Vl-dik leányosztályé d. u. Debreczen utczai I II-dik fiu osztályé. Junius 25-én d. e. 9 —12-ig V. VI dik fiúosztályé. Ezen nyári elemi népiskolai közvizsgákról a t. szü­lők és a nevelésügy lelkes pártfogói tisztelettel értesít­tetnek. Pazár István, ág. ev. népiskolai igazgató tanitó. ÚJDONSÁGOK. A választások a vármegyében. Szabolcsvármegye központi választmánya e hó 6-án délután Graejl József főispán elnöklete alatt ülést tart­ván, a vármegyében levő választókerületekre nézve az általá­nos képviselő választások napját junius hó 18-ik napjá­nak délelőtt 8 órájára tűzte ki. A választási határnapnak e kitűzése ellen Mandel Pál felebbezést jelentett be a belügyminiszterhez. Miután pedig a kis várdai, t.-löki és nyírbátori választó kerületekben a választók száma az L500-at meg­haladj, i: e választó kerületekben az 1874. évi XXXIII. t. cz. 59 § ában foglalt utasításhoz képest két szavazat­szedő küldöttség alakíttatott. A nyir-oogdányi és nagy­kállói választó kerületek 1500-at meg nem baladó választói azonban egy-e;y küldöttséghez rendeltetnek szavazato­kat beadni. A választások vezetése és keresztülvitelére a követ­kező választók lettek választási tisztviselőkül megválasztva • I. A kisvírdai választókerületben: Választási elnök : Pilisy László, második szavazatszedő küldöttségi elnök • Rézler György. Helyettes elnökök : Szabó László és Hra­bovszky Guidó. Az első küldöttség jegyzője : Lövey Sán­dor: a második küldöttségé: Dr. Sarvay János. Helyet­tes jegyzők: Moravek Gusztáv és Treszkay János. II. A t.-löki választó kerületben: Választási elnök" Kauzsay Dániel, a második szavazat szedő küldöttség nél elnök Szcntmarjay Dienes. H-lyettes elnökök Bekérni Péter és gr Pongrátz Jenő. Jegyzők az első küldött­ségnél Borbély Samu.l, a második küldöttségnél Gúnya Ignátz. Helyettes jegyzők Frank Imre és Virányi János. III. A nyir-bátori választó kerületben: Elnö'í Pscherer József a második szavazat szedő küldöttségnél elnök id. Mikecz János. Helyettes elnökök Gerqelyfíy Ferencz es Sdcz Tamás. Jegyző az első küldöttségnél Gergely ffy János, a második küldöttségnél Szalatnay László. Helyettes jegyzik : Jármy Elek és Kéky László n* ^^^ányi váj. kerületben: Elnök Borbély Gaspar, helyettes elnök Zoltán Ödön, jegyző Géczy Ádám, helyettes jegyző Kriston Miklós. V. A n.-kállói vál. kerületben-. Választási elnök Szoboszlai Papp József helyettes elnök Nagy János, fehértóMakos h9ly6tte 8 Zmán uj' Folytatás a melléklete.

Next

/
Oldalképek
Tartalom