Nyírvidék, 1887 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1887-01-16 / 3. szám

„N r 1 R v I D fe K." nyilvánító határozata alapján, a btkv. '261 §-a értelmeben 1 (egy) hónapi f gházra, a btkv. 27. §-ban megjelölt czélra fordítandó s 16 nap különbeni végrehajtás terhe alatt fizetendő 100 frt péuznüntetésre, bebajthatlanság esetén további 10 napi fogházra, magánvádló részére az Ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó 15 nap s kü- | lőnbení végrehajtás terhe alatt fizetondi 100 frt perköltség megtérítésére Ítéltetik. Ügygondnok dr Megyery Pál ügyvéd dija gondnokoltja ellenében 50 frtban megállapíttatik. Ellenben ugyanennek azon kérelme, hogy gondnoki dijában vádló marasztaltassék el, tekintve hogy az eljárási szabályok értelmében a gondnok hivatalból nevezendő ki s igy arra vádló, mint különben is per-nyertes okot épen nem adott, nem teljesíttetik. Ezen ítélet jogerőre emelkedése után az íncriminált czikket tartalmazó »Nyirvidék< czimü lapban vádlott költségére közzéteendő. Kelt a debreczeni kir. törvényszék mint sa

:tóbiróságnak 1886 évi novomberhó 37-én tartott üléséből. Ba logh Imre, h. elnök. Hegedűs, jegyző. A házaló kereskedés. A házaló kereskedés eredete abba a korba vi- • hető vissza, amidőn még a kereskedelem fejletlen gyermekkorát élvén, mint méhraj szálldogált ide s tova ; mig biztos odúra talált, ahol azután gyűjtött kincseit elhelyezte. De mig a közép korban a kereskedelemnek mozgó természetére volt fektetve a fő súly; addig a jelen korban a helyhez kötött konsolidált állapotban rejlik annak erőteljes volta. A száraz földi kereskedelemnek törvényhozás utján való szabályozása mind oda irányul, hogy az egyes vidékeknek, kerületeknek, városoknak meglegyenek saját, szilárd alapon nyugvó kereskedői; akik a közönség szükségleteit minden időben kielégítsék. A legújabb időben azonban azt tapasztaljuk, hogy a házaló kereskedés naponkint nagyobb terjedelmet vesz; ami kivált egyes vidékek szolid kereskedelmi telepeinek egészséges fejlődésére zsibbasztólag hat. Hasonlók e házalók a tolvaj méhekhez, amelyek idegen köpüből lopkodják a mézet, amelyet igen gyakran tönkre is tesznek. Városunkban a kereskedelem néhány év óta, még eddig nem tapasztalt lendületnek indult. Alig van kereskedelmi ág, amely egyedül állana piaczuukon. Mindenfelé élénk versenynyel találkozunk Sőt a rőfös és divatárus üzletek oly erös számban vannak, hogy egymás után szűnnek meg. Ez veszélyes lehet az egyes fizetés képtelen kereskedőkre s a hitelt nyújtó nagyobb kereskedői házakra nézve; de magára a kereskedésre és a fogyasztó közönségre nézve, a kifejlődő versenynél fogva kétségen kivül előnyös. De alig indult meg városunkban a kereskedelem fejlődésére irányuló erősebb mozgalom; csakhamar meg lett zsibbasztva annak életerős fejlodese. A zsibbasztó okok elősorolását, amelyekből magokra a nagy mérvű versenyt előidéző egyes kereskedőkre is sok esik, mellőzve, elég legyen ez úttal azok egyikére a házaló kereskedésre hivatkoznunk és utalnunk; amelyek városunkban ujabb időben oly mérvet öltöttek, hogy azt behuuyt szemmel nézni tovább már nem lehet. Egy éven át 150—200 ily házaló kereskedő is megfordul városunkban, akik közzül vajmi kevesen jetentkeznek az illető városi hatóságuál; tetemes lévén az oh házalók száma is, akik felsőbb engedélyivel sem birnak és még is házalnak. A nagyrészben külföldi czégeknek mindenféle szedett-vedett ügynökei teljesen elárasztották városunkat áruikkal; akiknek természetesen helyben sem tehetségeinkkel arányban álljon, s a szép ízlést ne sértse. Mert a divat tulajdonképpen nem egvéb, mint az illések tisztulása, a szép és csínosodás fejlődése s a természet adta testi szépségek kiemelése és kellemessé tétele. Ezek pedig éppen nem illetlen czélok. Mindezekkel csak azt aka rtam bizonyítani, hogy amit divatból teszünk, lehet helytelen; lehet téves és hibáp, de nem lehet szándékos rósz akarat kifolyása ; uem lehet sértő és lenéző, mint a >Mnqa> írója hiszi és állítja. A magyar hölgyek tehát koránt se n lenézésből, és kicsinylésből magázzák ma a férfiakat a társaságban ; hanem csakis szokásból, divatból, amelynek kisebb-nagyobb mértékben minduyájan hódolunk; nem akarván egyőnk sem különcznek tartatni. Nem szabad fdlednüuk e szokásnál azt, hogy az a mágnási körökben jött a világra. Egészen más kérdés az, hogy a»maga< szót helyesen hasznéljuk-e a társaságban megszólítás képpen, egymással izemben? E tekintetben a »Maga« czimü tárcza czikk írójával nem lehetek egy veleményben. Nem lehetek.pedig azért, m-Tt a >maga< szó, a magyar nyelvben soha sem jelentett sem személyt, sem czimet vagy rangot, sem társadalmi állást. Meg szállításra tehát még a legrégibb időben sem használta tott. Gyarmathíj ellent ites kötőszónak vette. A >Debre czeni Gramatika« azt jegyzi meg róla, tiogy: maga e helyett noha már un szokatlau, jobbis elhigyni, mivel zavarodást okoz.« lndulatszónak is használtatott, de helytelenül. Tehát sem mint kö tőszó, sem mint indulatszó nem vált be. Nem is válhatott. Az nem argumentum, hogy a nép sok helyütt személyes névmás gyanáut használja. Sok oly szó forog a uép ajkán, amelyet * müveit körökbe és az irodalmi nyelvbe : nem szabad bevezetni. adót, sem boltbért, sem községi pótadót nem kelletvén tízetuiök : igen természetes, hogy olcsóbban adhatják árúikat, mint a helybeli kereskedők; áruik minősége tekintetében pedig, a felelősség terhe alól ige.i könnyű szerrel kibújhatnak. Igaz, hogy legtöbbnyire itt is beteljesül az a régi példa-beszéd, hogy: „olcsó húsnak híg a leve." Gyakran megtörténik, hogy az ily házaló ügynökök oly czikkekre is kötnek üzletet, amelyek e felhatalmazásuk nincs. Ily üzlet-kötésekn ;1 az előleg az után természetesen oda vész. Megrendeléseket fogadnak el bizonyos czikkekre, amelyek igen sok esetben nem oly minőségben és menyiségben küldetnek meg a megrendelőnek, mint ahogyan kialkudva volt. A megrendelt áruezikkek igen természetesen utánvét mellett szállíttatnak és jutnak a megrendelők kezeihez, akik az után inkább békén tűrik a károsodást, mint sem idegen bíróságok előtt pereljenek. E tekintetben igen kivanatos rolna, ha a perrendtartási szabályok kimondanák, hogy minden adás vételből származó peressé vált kérdések az üzlet megkötése helyén intéztessenek el. Ily intézkedés maga jelentékenyen leapasztaná a házaló kereskedők számát és megkevesbítené az évenkint.i károsodásokat. De meg sokszor az ügynökök a legroszabb konduittal bíró egyének, akik hamis megbízó levelekkel utaznak s számtalan jóhiszemű vevőt ültetnek fel. Hogy mily ártalmára vannak a házaló kereske dői ügynökök a helybeli kereskedőknek s mennyire gátol ják a kereskedelem egészséges fejlődését: azt csak az képes felfogni, akinek alkalma nyílik a helyzet megfigyeléséhez es azzal tüzetesebben foglalkozik. Más népesebb városok, mint Pozsony, Temesvár, Kassa, Debreczen, Arad, Nagyvárad, Győr, Kolozsvár, Brassó sat. belátván a házalás káros és veszélyes hatását ugy magára a kereskedesre, mint az egyes megrendelőkre nézve : a minisztériumtól kieszközölték, hogy területükön a házalás tiltassék be. Szóluok-I)jbok* és több megyék pláne szabályrendelet alkottak annak kori tt i/.tsár*. A mi helyi viszonyaink semmivel sem lévén különbek a fentebb emiitett városokéinál: kívánatos volna, ha e tekintheti itt is megindulna egy oly mozgalom, amely czélul a házalás korlátozását tűzné ki maga elé. (

m » Egy komoly megfigyelésre méltó uj mozgalom Szabolcs vármegyében. Alig kezd életet nyoruí a nyíregyháza mátészalkai helyi érdekű vasút; máris egy uj mozgalom indult meg, melynek czélja Nyíregyházát ösízekölni az al«ó tiszavídékkel, átszelve Siabolosvármegyének rgy igen tekintélyes és termékeny vidékét. E mozgalomnak erediti eszméje hold igult Lónyay Menybért agyában fogamzott meg; azoubau az eszme a usgy férfiúval elaludni látszott, legalabb eddig nem mutatott semmi életjelt. Most azonbau mint kezdeményező lépett fel S'.esztay Károly, » az eszméről lefu|U az álom port; amenyiben a nyíregyháza-mátészalkai vasútvonalat mondhatni mesés gyorsas ug»l építtető Mandel Gyula lőmérnök és Gettó Gyula Miskolci városa volt mérnöke s jelenleg vasútépité>zeti vállalkozó úrik kö'.benjötiével e hó 10, 11 és 12 ik napjain tartotta ineg K t»j, Ibrány, Halász s Gáva községek házánál, a nagy szimmal megjelent érdekelt birtokosokkal és elöljárókkal, az előértekezle'.et. Mint biztos forrásból értesültünk, főleg a Gáva, Ibrány és Kótnj kizségi s a szomszédos vidéki érdekeltek ezen éleire való gszdtsági vasút kiépítését melegen pártolták. A Nyíregyházához és Kemecséh-z közel Az egyes szavakat, mindeu uyelvbeu, mindig azoknak értelme, jelentménye, sokszor alakia miuösiti. Ma a legtöbb nyelvész visszaható névmásnak minősiti a „maga" szót; gyökét a »mag« bui vélvén feltalálni. Ez azonban csak egyéni nézet és felfogás, amely lehet bizonyos időig helyes; később azonban a vélemény megváltozhatik róla, mint már annyi sok magyar szóról megváltozott. Eu például ugy fogom fel a , maga" szót, hogy az nem lehet más, mint számnév épgen ugy, mint a valaki, tok, kevés, sat. Ezt igazolják a következő kifejezések : Csak magam voltain az I osztályból a templomban. Másod magammal sem voltam képes elvégezni. Egy maga megfelelt valamennyinek. Csak magam vol tam, aki »igen«-nel szavaztam. Te magad vagy az oka, senki más, hogy A lány magában semmi, A férfi mindig egy; Mert a leány csak akkor számit, ha férjhez megy. (Sirossy Gyula). Ha valaki meggyőz e felfogásom helytelen voltá ról, szívesen engedek a helyesebb felfogásnak; de magamtól nem, ha miudjárt magam maradnék is nézetemmel. Ez az én meggyőződésem. Tagadhatatlan, hogy a >maga* szónak még mindig van némi személyes névmási színezete ; pl. »magamat sem véve ki*\ magadé az érdem, nem másé ; magam végett nem tettem volna, stb. Ámde ezeket az engem, a tied, a végettem mindig pótolják ; mint benünket a minket. A maga tehát, mint személyes névmás, minden nagyobb nyelvtani conflictus nélkül elejthető annál is inkább, mivel csak zavarokat és értelmi homályt idéz elő. Bezárom immár szeréuy észrevételeimet avval az óhajtással, valyha miuuél többen és tüzetesen szólnának a tárgyhoz, hogy az eszmék és fogalmak tisztáztatnának. Kmethy István. fekvő Kótaji nagy birtokosok 5 évre katasztrális holdao ként 50 krajcárt, az ibrinyi és piszabi birtokosok pedig holdanként 5 évre l forintot ajiiilo-tak fel törzsrész vényekre. S ez által köz-l 70,000 forint értékű törzs részvény e!hely»zésére nyújtatott biztos kilátás A Gáván képviselve volt berezeli, buji, ó- és uj-vencsellői, balsai és szabolcsi érdekeltek is hajlandók nak nyilatkoztak a pénz-áldozatot meghozni, H annak közs •gen'iéuti beszerzése czéljából, albizottság >k alakitisát határozták el; c»akis a vonal ir inyára nézve fejlődött ki nagyobb vita a Buj kö sé<i s ah iz közelebo fekvő birtokosok érdekében, kik a vasu at a községhez közel, a Lőuyay csatorna Tiszaföldi töltéséu kivántik építeni; bár ezek is belátták, hogy a több, mint 45,000 forintot felajánló ibrínyi és halászi nagybirtokosok ér dekét mellőzni nem lehet, de ezt egy szárnyvonal kiépítésével vélték kiegyenlithstőnek ; bár az ily részletek te lett a helyszín szakértői tanulmányozása, s részletes kölségvetée nélkül határozni ne>u lehet : de eI5t ünk életrevalónak látszik, hogy a Lónyey csitorna Tisza felőli töltéséu vezettessék a vasút ; ez által minden emberi számítás sterint lehetőleg meg lenue ak .dályozva azon szerencsétlenség, mely ezen csatorna töltés kiszakadás ival az ártéri birtokosoknak százezrekre tehető kárt okozott sőt érdekűkben állana az ártéri birtokosoknak s a Tisza-Szabályozó társulatnak, hogy a berczelihez hasonló szakadások meggátlása s a/, egész vonalon az északi szél által felkorbácsolt hullámverésnek kitett Tisza töltés védelme, s a gazdag termésű, de a ro.z utak miatt megközelithetleu artéri birtokok érdekében, Berczeltől Dombrád irányában a Tiszatöltés padkáján, egy a köutuál sokkal olcsóbb szkruyvasut kiépítését segítenék elő. Azonban mindezek az érdekeltek dolga lévén, a kivitel részleteibe nem bocsátkozuuk ; de a közügy érdekében melegen üdvözöljük a azéxtiely forgalmán ik emelésére is hivatott s megyénk legjobb talajú vidékét érdeklő, ezen közérdekű vasút létesítésére irányzott törekvést. Ugy vagyunk értesülve, hogy vármegyénk miuden jóért lelkesülő főispánja Giáfl József ur erkölcsi támogatása is meg lett ez ügynek nyerve, s az érdekelteket szervezkedés végett a főispán ur legközelebb össze is togja hívni, i hogy a Bodrogközön is mo'galom indult meg ezen vasút tovább fejlesztése czéljábó

1, s hogy % Tisza és Bodrog közötti nagyobb földbirtokok s uradalmak tulajdonosaira nézve is egy ily vasút tovább fej letztése élet-érdek, arról a helyi viszonyok ismerője kétséget nem formálhat. Midőn azonbau e megyei fontos mozgalmat Üdvözöljük, kell hogy fölmerüljön előttünk városunk érdeke i* ! Nyilván van, hogy a szárny vonalak építése városunknak érdekében nem áll, s ugy a m. északkeleti, miut a mateszilkai vonal érvágás városunk forgilmán. E tetvbe vett vasút voial azonban nem esik amazokaal egy kategóriába, amenyiben ez a vonal a varoson lenne ksresztttl vihető, s inig egy részről kevés hozzi járulással a sóstónak adná meg a forgalmat; másrészről egy nagy vidéket, m-ly eddig tölilnk elzárva volt, kötne ösze városunkkal, ha tudiillik a Bodrog közön is, a mint várhv ló, tovább fog e vonal íejlesztetni. Hanem mind ez csak ugy, ha Nyíregyházán ai anyiszor tervezett, de auyiszor elejtett közraktár felépíttetni fog, mely bizouy ez uj vasút vonal nélkül is kívánatos Méltó dolog, hogy e felett komolyon gondolkodjunk Lakács Ödön. Szabolscvúrmegye közig, bizotts. üléséből. (Jauuárhó 13.) \Wilói László tőjegyző felkéri a köz g. bizottságot, az arvaigvi löebbviteli küldöttség m)gjlakuásira Az árvaügyi tólebbviteli küldöttségbe Lukács Ödöi, K irms Ferenc* rendes tagokul és Kállay Leip>ld pittagul beválasztatnak. E küldöttségbe főispin úr ö méltósága Kállay Jenőt és Szesztay Kirolyt rendei ét Gaal Eieket póttagokul kinevezte. Miklós László főjegyző a fegyelmi választmány tagjainak megválasztására kérvéu fel a bizottságot: a fegyelmi vi'.asstmánybv rendes tagokul Liptay Károly, Lukács Ödön, Kociok László és Bőhm Hujó, póttagokul Szesriai Károly és Velkey Pal tanfelügyelő választattak be. A pótadó felszólamlási bizottság tagj óul megválasztana*: Gaal Elek. Bodnár litván, Kállay Jeaő és Lukics Ödön közig bizotts. tagok. Tárgyalás alá vétetett a börtön vizsgáló küldöttségek tagjainak kijelölése: A börtön vizsgáló küldits'g tagjaiul, főispán úr őméltósága a nyíregyházit birtönök meg/izsgálásira Szikszay Palt, Lukács Ödönt, Bydnár Istvánt és Koczok L\szlót, a nyírbátori börtön m^gvizsgUására Pscherer Józsefet és Geucsy Albertet, a nagy kállói börtöu megvizsgálására Kállay Liopildot és Gitl Eleket, a kisvárdai börtön m-igvizsgaUsára Miklós Ferenczet él Komis Fereuczet nevezte ki. Tárgyalás alá vétetvén az 1878 évi V t. cz. 43 §-ábau körvonalozott felügyelő bizottság két tagjinak megválasztása: .. MegváUsztattak Bolnir István és Lik\os OJón bízott, tagok. Miklós László főjegyző felkéri a kőz g bizottságot az erdészeti albizottság tagjainak megválasztásira. Az erdészeti albizottság tagjaiul L ptay Károly, Kállay Jenő ét Killiy L)op»ld közig, bizotts. tagok megválasztattak. Olvastatott a deczemberhóről szóló alispáni jelentét. A jel:utés szeréut a múlt év deozem'ier havában, a közigazgatás menete a rendes m >d írben mozgott; a köz biztonság terín ssumi n, ugtal »uitóbb iner'nylet lel nem merült; dűczemberhó végén D >ly József megyei állatorvos elhalváu, Madarai János okleveles állatorv-» által helyettesittetett; honosítási és viszhonositási e»et nem merült fel, a magyar állam kötelékéből elbocsáttatott Goldsteiu Adolf 50 év s gazdatiszt nejével és Ró<a, József, Regiua, Sarolta és Jenő nevű gyermekeikkel: Tudomásul vétetett Folytatás n mellékleten.