Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-04-25 / 17. szám

Melléklet a „Itfyirvidék" 17-ik száméhoz. No de ennek is, még pedig szerencsésen vé­ge. Vessünk is azért, a inint mondani szokás, fá­tyolt a múltra. Egyesüljünk szeretetben, egyetér­tésben, lelkesedésben és áldozat-készségben, hogy az immár főgymnásium számára emelendő épület mielőbb felállítva legyen ; hogy az immár főgym­násium áldásos működését az új épületben mielőbb megkezdhesse! Midőn a fentebb jelzett örvendetes tényeket constatáltuk, nem politikai korteskedéstől indítta­tunk akkor, amikor a magas kormánynak nyíregy­háza városa iránt tanúsított jóindulatát kedves kötelességünknek ismerjük megköszönni s kifejez­zük egyszersmind nagyrabecsülésünket azon férfiak iránt is, akik a kormányhoz közelebb állva, hat­hatós befolyásukat érvényesíteni, Nyíregyháza vá­rosa érdekében, szívesek voltak. A hála és köszönet kifejezése nemcsak köte­lesség, de egyéni jog Ezt teljesítjük, e joggal elünk. M f. Községi élet. (Vége.) 6. A községi házipénztár állása voltai 1885 érben az 1884 é.ről áthozott pénztári maradvány nyal együ t Előirányzói bevételekben . . 5025 frt, 28 >/J kr, » kiadás .... 4734 frt, 82 — kr, Pénztári m radvány 290 frt,, 46 '/a kr, Valósággal befolyt készpénz . 3608 frt, 64 — kr, » kiadatott . . . 3162 frt, 04 — kr, készpénz mstadvány volt .... 446 frt 60 — kr, mely ösaregböl takarékpénztári kezelés alá adat ott 400 frt. Tényleges hátralék átadatott 1416 Irt 64 '/a kr, mely összegben 435 frt 32 kr tak rékpénztári betét adósság « 600 frt még a nyírviztársulatnál lev > adósság képezi a jelentékeny összeget. Ki nem fizetett követelés vad a pénztár irányában 1572 frt 78 kr.; melyek közt a bidalap javára tőkésítendő 856 frt 41 kr; szegény alap javára tőkésítendő 104 frt 48 kr s az épületek kiépítésére 9 éven át megszavazott 500 frt összegek is ben foglaltatnak. Az 1884. évi községi számadás a tekiutetes megyei törvény hatósághoz jóváhagyás végett fel lett terjesztve s a jóváh giási záradékkal megerősített számadási ira'ok a p*iiztárnoki felmentvéuynyel vissza kü'dettek. 7. Megyei közmuuka tartozás volt 467 frt 80 kr. Ezen' összegre befizettetett 464 frt 20 kr. hátralékban maradt, 3 frt 60Tr, mely hátralék összeg bevehetetleuség folytán nem volt behajtható; miért is annak leirása iránt az elöljáróság által nz intézkedés megtétetett. A községi közmunka a megállapított megyei sza­bály reudelet értelmében, a megyei közmunka fele ará­nyában, leszolgáltatott s a község határán átvonuló köz­lekedési utak jókarban tartására fordíttattak. 8. Az 1885. évi iktató könyv tanúsága szeriut be­érkezett 1203 ügy drb,, a mult 1884. évről eliutézetlen átjött 171 drb. összesen: 1374 drb Ebből elintéztetett ^302 dj^. Átjött 1886. évre elintézetlenül ... 72 drb. 9. Marha levél kiadatott 248 drb.l összesen Ló és sertés levél > 385 > J 633 drb. 10. Hivatalos levél pos'.ára feladatott 732 drb. Ezeu kivül gyalog posta küldönczség igéuybe vétetett, a tolon­ezok kíséretéhez kirendeltek számával együtt, 24 esetbeu. 11. A birtok változási esetek az 1885. év folyama alatt az egyéni felszólalások alkalmával uyertek elinté zást, amikor is mindenik M részére az értesítés arról, bogy mily összeg adóval vau az uj kataszteri munkálat szerint megróva, külöu-külön elismervéuy mellett ké/.he­sitve lettek s igy felszólamlását mindenki megtehetvén, a felszólamlások folytáu a földadó ismét 297 frt. 68 kr. összeggel apasztatott. A „NYÍRVIDÉK* 4 TÁRCZÁJá. Lakmározás Magyarországon a XVII. szá­zadban.*) Magyarországban a XVII. szazadban semmiféle társas összejövetel, még ha a legszomorúbb alkalomból történt, nem eshetett meg hatalmas lakomák, zajos vég teleu evések nélkül. Az étlap a migyar nemzeti konyha minden npecziáliitás,\t felölelte. Szalonnás, zsíros, fűsze­res ételek — füszerszAmból aránylag rengeteg mennyi­ségek fogytak el, mert a legtöbb ételt anyira teletömték vele, hogy a mai gyomor alig biruá megemészteni — meglepi változatosságban, s még nagyobb tömegben ke­rítitek asztalra, s a hus, liszt, tojás s más eleségezikk, melyet egy-egy ilyen lakomán elfogyasztottak, bámulatot ébreszthet a XVII. századbeli emoer evőképességa iráut. Ezt csak egy multa felül, az óriási ivóképesség. A nehéz ételek még több italt, bort, sört, savanyvizet igényeltek. Férüak, nők, sőt gyermekek ittak kegyetlenül, s a mér­téktelen ivás, valamint a vele járó testi és erkölcsi bajok amaz idők komolyabb gondolkodóit minduntalan keserű panaszra és gúnyra fakasztják. Sem az egyházak mér­tékletességi törekvései, sem a szatira vagy a gyakorlati élettapasztalás nem bírtak a szesze* italok élvezetének ez elfajulása elé korlátot vonni, A pap intő szava, a verselő élezei és az orvos tilalma egyaránt elhaugzotiak hatástalanul. Ebéd és vacsora összefolytak az ivás köz ben, mely azután eltartott reggelig, hogy délben újra kezdődjék. A társalgás, melyet az ivók folytattak, nem lehetett valami választékos. A bor megnyitotta az em­berek száját s a beszélgetés olyan tárgyakról és oly fesz­telen modorban folyt, hogy sokszor ama kor egyáltalán el nem kényeztetett hölgyei sem halgathatták. A nők csxkhamar elmenekültek az ivószobából, hol mint a sza­*) Mutitváuy Dr. Acsády tguáczuak .Magyarország Bu.la­vár viii»fogl&)&itt korában, czimú milvéból. 12. Árva ügyünk érdekeben a uagyatéki javak tisz tizása tárgyában az 1885. év folyama alatt felvétetett 17 haláleset. Ezen hagyatékok iái érdekelve volt 23 kis­korú s a leltári becslések szeriut a hagyatéki vagyonok értéke 6986 frt. 83 kr. volt. 13. A községi lakosok hitelviszonya. Az általa u vezetett jegyzék szerint a nagykállói takarékpénztár hi­telezése igénybe vétetett 62 egyén által, 3490 frt. erejé­ig. A mult évben igénybe vétetett 63 egyén által 3960 frtig. Ez évben az adósságszerzés apasztatott 470 frttal. 14. Katouattgy. Az 1885. évben az I-ső korosztályból (elhivatott 47 köteles A » » a II ik » > 23 » A > » a III ik » » 18 » Törvényellenes távollevők jegyzékében volt . 2 » A teljeseu ismeretlenek jegyzékébeu volt . . 18 » Összesen: 108 köteles. Ezek közül besoroztatott 2 » Testi fogyatkozás miatt mindenkorra töröltetett 4 » Elhalálozás miatt töröltetett ...... 22 » Korosztályok szerint visszahelyeztetett. . . 80 » Oaszessn: 108 ember. A közös hadseregbeli katonákról vezetett nyilván­tartási jegyzőkönyv szerint változás végett jelentkezettek száma volt 20, a honvédek száma 18, összesen 38. 15. 'Cselédkönyv megszerzése vegett kiadatott 26 községi bi/onylit. 16. Tüzeset az 1885-ik évben előfordult 2-szer, az okozott kár értéke 430 írt-ban volt megállapítva; mint­hogy pedig miudkét épület biztosítva volt, a biztosító társulat részéről 400 foriut kártérítési összeg fizettetett ki. 17. Iskolaügy. A törvényes iskolai idő, mely uá­luuk 10 hónapot tesz ai, kezdetét vette 1884. szept. 9-én s bezárólag tartott 1885. juuiushó 29 Ez idő alatt a rendes szünidők, vsl itnint a már itt szokásos egy heti szüreti szünidő is megtartattak. Ezen kivül szünetelt az iskola a kanyaró járványos betegség miatt 1885. lebru­ár 28-tól april 8-ig. Az iskolában az év folyamán az alapítványi tőkék kamataiból s a kö.segi elüljaróság által behajtót, pénz­bírságokból, valamint B.euer Lajos bérlő ur altal a ti­lalom rontások következtében általa beszedett s átadott pénzbírságokból összeseu 73 frt. 64 kr értékű ruhanemű­ek vásároltattak, melynői mintegy 40 tanköteles gyer­mek láttatott el a száks'ghez mért ruhanemüekkel. A félévi vizsgák 188 •. l'ebr. 14 — 15-éu, valamint a zárvizsg ik juuiushó 28 áu és 29 én t irtattak m g. Az 1885. évbeu megejtett községi összeírás szerint inindenn pi isxolaköteles összeiratott 204, ismétlő iskola­köteles 57, őszesen 261. Ezek köz/.ül rendes járt a mindennapi iskolába, mégpedig a róm. kath. iskolába mi olenn p 44 fi, 52 leány, ös«zesen 96. a gör. > » » 45 » 24 » » 69. Összesen: 165. Nem járt 39 mindennapi tanköteles. Az ismétlő iskolá­ba járt: a rum. kath. itkoíaba ismétlő 11 ti, 15 l ány, összesen 26 a gör. » > » 9 » 1 » 10 összesen : 36 Nem járt 21 ismétlő tauköt'les. Os^zehasoulitva a mult évi adatokat, kitűnik, hogy az 188 4/s iskolai évben több tanköteles járt iskol.iba 22 gyermekkel, a r emyí­beu a tnost iskolába j uók száma 201-at tesz ki, addig a mult 188 3/« iskolai évben csak 179-et tett ki. A nem járt tankötelesek összes száma 60. Itt azon ­ban meg kell jegyezni, hogy a mulasztások a nagysze­génységuek tudhatók be, amennyiben a legtöbb gyermek ruha hiáuy miatt nem látogathatta az iskolát s ezek leg­inkább a cselédek gyermekeit képezik, kik uem képesek munkájuk után anuyit szerezui, hogy gyermekeiket kel­lőképen ruházni kép-sek volnának. Végre uem hallgathatom el azt, hogy i?kola iigyüuk virágzásának előmozdítás t érdekébeu a község inte ligeus tagjai között dalegylet létesült, melyuek működése foly­tán a szegény iskolás gyermekek felruhá ására nézve több mint 200 frt. tőke összeg gyűlt be azon czélból, hogy ezeu összeg tőkésítve, anuak k.»matii éveuként a jelze t czélra fordíttassanak. tirikus moudja, annyi trágársá^ot lehetett hallani, a meuuyit a legu'.olsó parasztházbau sem. Egymást érték a pohárköszöntők, mikor is az öblös kupákat fenékig ki kel­lett üriteui. A toaszto/.ás divatja virágkorát élte, s már akkor élesen ostorozták e szokás túlzásait. A vigjátékbeli Giude uram a törzsökös nemes ember már akkor igy c-ú olódik: »H i ax ellenséget italbeli köszönetekkel megverbetnéuk, hamarább végben mehetnének az ország dolgai:* E mon­dás olyan közkedveltségre jutóit, hogy még népszerű könyvekbe, a naptárakba is átment. A mértéktelen ital hatásai az emberi szervezetre, a sokféle betegség, me­lyet szült, senkit sem tett bor nem is--zává. Ivett min­denki ur és paraszt, pap és mesterember, polgár és ka toua egyaránt, de természetesen többet és gyakrabban az, kit nem vont el a lak >mázástól a mindennapi munka. A főurak közzül kevesen áltak elleut e rut szenvedélynek ; ámbár miudnyájokra ráillet az, amit a bires gróf Thö­köly István irt Vitnyédy István jószágkormányzójá­uak: »Ugy látom, mikor kedvetek tartja, annyit ig/.tok a mennyit akartok; ha pedig megbetegedtek a bortól, annyit^ kell szenvednetek, a mennyit nem akartok.* Életmódjából következtetve a magyar főúri osztály a XVII. század második felében is főleg nyers-nyakas, féket fegyelmet tűrni, önuralmat gyakorolni nem tudó emberekből állt; vígan élték világukat, könnyen kocz káztatták életöket, de a másokéval sem igen törődtek. A zajos lakomák nem egyszer vérontással végződtek. Borgőz hevítette fővel a vendégek olykor-olykor összekap­tak s néha a kard csengése vegyült a mulato'.ók zajába. Máskor a részeg urak valamely szolgájokat vagy jobágyukat ölték meg, a mit különben józan állapotban is megtet­tek s a harag pillanatnyi föllobbanásában olyan lelki­ismereti furdalás nélkül szúrták agyon, a mint ma ös3e­szidják iuasukit. Jó szivü, éppeu nem kegyetlen főurak mint például Bethlen Péter, Wesselényi Farencz, Zrinyi Péter grófok nevéhez füíődnek ily vérengzések. Büntet lenül tehették. A szegény jobbágyot uem reklamálta seuki; Ezek ama mozzanatok, melyek a mult év lefolyá­sa alatt községünkben előfordultak s igy a midőn évi ie­entesemet befejezem, felkérem a t. képviseleti közg/ü­est, hogy jelen'ésem tudomásul vétele után a kapcsolat­ban beterjesztett községi számadást megvizsgálás végett a szabályrendelet érteimébea megválasztott számvizsgáló bizottságnak kiadni szíveskedjék. Ezek után a község czélszerü vezetésében kellő tá­mogatasukat kérve, tiszteletem nyilvánítása után maradtam a t. kepviseleti közgyűlésnek alázatos szolgája Simák István, községi jegyző. Közügyek. (A megyei pénztárakban kezelt pénzek és értékek feletti leliigyelet gyakorlásának szabályozása) tárgyában a belügyminiszter közelebb az összes megyékhez körren­de etet fog kibocsátani, melyben a belügyminisztérium kebeleben megtartott előzetes tanácskozás megállapodá­saihoz képest névszerint felsoroltatnak a megyei pénz­árban kezelt egyes alapok, melyekről az évi számadási kivonatok külön jelentés kíséretében terjesztendök fel és pedig a körrendelethez csatolt minta szerint, a mi azt, bogy ezen számadási kivonatok teljes egyöntetűséggel állítassanak ki, lehetővé fogja tenni. A számadási kivo­natok minden évben legkésőbb május hó vegéig terjesz­tendők fel, valamiut ugyanezen határidőre lesznek be­mutatandók a pénzkezelési és számviteli szabályzat­hoz képest összeállított főkimutatások is. Felhívat­nak a megyék, hogy ha a pénztárban a miniszter hUáskörét illető oly alap is kezeltetnék, mely az 1884. évre szerkesztett főkimutatásban nem fordul elő, ezt pót­lólag jelentsék fel, s ha idővel uj alap jönne létre, ille­tőleg vaiamely alap megszűnnék, vagy pedig rendelte­tése változást szenvedne, arról is a minisztériumban ve­zetett nyilvántartás kiigazítása végett tegyen jelentést. Az ezen körrendeletben contemplált intézkedések már a folyó számadási évvel életbe fogaak lépni. Az árvapén­zekre vonatkozólag a fennálló külön rendszabályok érvé­uye fenmarad. (A tőzsde megadóztatása) tárgyában Istóczy Győző által beadott törvényjavaslat, a közgazdasági és pénzügyi bizottsághoz utasíttatott vélemény adás végett. (Az illetékszabáshoz szükséges adóbizonylatok téves kiállitasa miatt), az illetékügyi panaszok igen gyakoriak. Sok zavart okoz különösen az, hogy a községi jegyzők niucseuek mindenütt tájékozva arról, hogy az illetéksza­bályok 63. §-a értelmében, az 1884. évi januárhó l-seje előtt megnyílt hagyatékoknál, illetőleg létrejött jogügy­leteknél, a pengi pénzben számított régi, a jelzett idő­ponton inneni hagyatékoknál és jogügyleteknél pedig az osztrák értékű uj kataszteri tiszta jövedelem tüntetendő ki. Apróságok. Pasteur-iadák. Ma alig lehet hallani mást, mint hogy inoen és in­nen, ez és ez utazott Párisba Pasteurhöz, hogy a képzelt vagy ráfogott veszett kutya harapás iszonyú következ­ményeitől megmentse magát, ha ugyan lehetséges. Valóságos divat, sport lett Pasteur neve. Megenge­dem hogy erre érdemeket is szerzett a derék doktor ur. De ha a mi doktoraink szét néznének az országban és megfigyelnék azt a sok magyar Pasteurt, akik évtizedek óta gyógyítják a veszettséget Magyarországon: aligha kellene anuyi kutya-harapta embert Párisba utaztatni s a költségek viselésével még az állam pénztárát is ter­helni ; amiut ezt az e vonatkozató miniszteri rendelet­ből tudjuk. * * * Egyébiránt semmi sincs uj a nap alatt. Megmon­dotta már ezt bölcs Salamon. Bebizonyította ujabb idő ­beu Stern Izsák, az „Egy a mi népünkből" czimü szin­műbeu, ahol oly szeretetre méltó kedélyességgel ismétli, hogy : „a világon minden ismétlődik". Mióta Pasteur a veszettség elleni védőoltással fog­lalkozik, egy ánglius tudós ennek alapján bebizonyította, hogy: ,,a veszettség nem egyéb, mint egy olyan külső­megölésével legfölebb önmagát károsította a földesúr. Sőt, ha az áldozat nemes ember volt, akkor sem gondol­hattak megtorlására a rokonok, mert a befolyásos főúr­ral szemben megszűnt a törvény büntető hatalma » még szerencsések voltak, ha némi vérdijat vagy anyagi kár­pótlást nyerhettek tőle. Az ilyen emberölés akkor álta­lában más büntetőjogi és morális beszámítás alá esett, mint ma. De gvakori voltuk jellemzően megmondja, hová fejlődtek a kor erkölcsei, még a legmagasabb társadalmi rétegekben is. Az uri osztály szórakozásai közt szerepeltek a kocz­ka, kugli, ostábla és kártyajátékok, melyekben néba nők is szenvedélylyel szoktak résztvenni. A kártyázás Német­országból hatolt át hozzánk s Gaude uram a maga hu­moros modorában azt mondja, hogy addig volt jó világ, inig csak kártyán látta a magyarember a németnek képét, mi azt sejteti, hoiy a használatban levő kártya német gyártmány volt a Bécs fedezte az itteni fogyasztást. De finomabb, előkelőbb szórakozások sem hiányoztak Rendez­tek balleteket,fényesfarsangos lakodalmat, álarezos jelme­zes mulatságokat,a mostani élőképek mintájára, melyekben a környék uri társaságának ezine java szokott szerepelni s a mulatságra számos néző kipott meghivást. A legtöbb szórakozást azonban a vadászat és halászat nyújtotta. Ez volt a lakosság minden rétegének legkedvesebb időtölté­se ; roppant vadállomány volt erdőn, mezőn és vizeken s úr és paraszt egyaránt vadászott, vagy halászott, ter­mészetesen kiki a maga módja szerint. A közönséges szó­rakozások közzé tartozott a nyulászás; mindenütt volt agár, melyeket néhol a jobbágyság tartozott adóképp a földesúrnak nevelni és beszolgáltatni. A főuraknál gyak­ran gyűlt össze nagy vadásztársaság s akkor hatalmas hajsza iudult meg lovakkal, kutyákkal, peczérekkel, haj­lókkal, trombitásokkal. A vad elejtéséhez lőfegyvert hasz­náltak ugyan, de a vadásjat régi módja sem ment ki a divatból s a kor költöje, Gyöngyössi István egy ilyent nagy elevenséggel örökít meg. Amiut az ur kimondta,

Next

/
Oldalképek
Tartalom