Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-04-04 / 14. szám

Y í R V I D É lí., gyanánt csak egészséges pálinkát ád ügynökeinek elárusitás végett. S ha már a németek komolyan panaszkodnak a pálinkával való mérgezés ellen, és gyökeres orvoslásról gondoskodnak; bizony nálunk még nagyobb szükség v an az orvoslásra gondolni. Merr Magyarországban, éppen a regale révén, még sokkal többet és vakmerőbben vétkeznek a köznép erkölcse és egészsége ellen, mint Németországban. A mi regále bérlőink egyáltalában uem csinálnak magoknak skrupulust abból, ha az ital, amelyet kimérnek, nem a legegészségesebb. A narkotikus szereknek meg van az a tulajdonsága, hogy azokból az emberi szervezet mindig többet-többet és erősebbet kiván. Igen természetes, hogy a szervezet az után igen hamar tönkre megy. De ez nem a regále bérlő dolga. Hogy pedig a regálebérlő azt a szabályt sem igen veszi figyelembe, hogy italnak tulajdonképpen csak fűzel nélküli szeszt kellene használni; inert a fuzeles ital megtámadja az orgonismust. Ezen különben nem is lehet fenakadni, mert tulajdonképpen még törvényünk sincs olyan, amely megtiltaná a nyers s/.eszből való pálinka-készítést. Ehhez járul még az is, hogy aki megszokja az ily rosz italt, az már literszámra is inegiszsza a szeszt. A regále bérlő tehát nemcsak pálinkát, hanem szeszt is mér, még pedig a versenyre való tekintetből oly szeszt, amely gumós növényekből, gyökerekből készül. Mi természetesebb azután, mint az, hogy a nép eliszákosodik, eladósodik és földön-futóvá lesz. Ezt a elszegényedési, ezt a testben-lélekben való elkorcsosodási processust, az államnak minden áron meg kell szüntetni. Erre pedig legalkalmasabb eszköznek látszik a szesz-egyedáruság behozatala. Mert az állam egyedárusági közegei, a szesz-ügy nökök és árúsok megválasztásánál erkölcsi tekintetek szerént járhat el, s a be nem válót bármikor elmozdíthatja. Ha a hivatalnoknál megköveteli az állam és értelmi kvalifikácziót: a szeszegyedárúsági közegtől is megkövetelheti az erkölcsi kvalifikacziót. Tehát inár az egyénekben meg lesz az a garanczia, amely megkívántatik arra nézve, hogy a társadalmi pestis kiirtassék. Még lényegesebb biztosítékot * nyújt azonban az a tény, hogy a szeszegyedáruság tartama alatt egészségtelen szeszes ital nem is jöhet forgalomba. Mindezen pénzügyi, közegészségi és erkö'csi tekintetek komoly figyelmet érdemelnek a kormány ég az országgyűlés részéről; es a szesz-egyedárúságuak nagy jelentőségű fontosságot tulajdonítanak. Vannak még a szeszmonopoliumnak az eddi; elmondottakon kivül más, szintén fontos és nagy horderejű előnyei is. Ilyen például azon, külünösen nálunk nagyon is figyelemre méltó körülmény, mely szerént a szeszegyedáruság behozatalával számtalan uj állás reset-forrás nyilván meg: ezek mind hazafiakkal, magyar honpolgárokkal töltethetnének be; ami által nemcsak hogy több ueinzet.ilkotó magyar család juthatna kedvező anyagi helyzetbe; desőt az államhatalommaga is oly hataltn is eszköz birtokába jutna, amely által százezernyi exisztencziát vonhatna a fensőbbségtől való függés körebe. A szesz-egyedáruság behozatala tehát nálunk határozottan előny nyel járó szükségesség ma. Elismerik ezt még azok a sajtó-organumok is, amelyek nem minden nemzeti kérdésben értenek egyet a tisztábban látó h iz.ifi ikkal; és amely lap >k éppen azok érdekeinek állanak szolgálatában, akik a szeszgyártást ma még kezeik közt tartják és uralják. Arra az általam föltett kérdésre, hogy mit tegyen az állam mostani dohány-hivatalnokaival, ugy hiszem h >gy a szesz-egyedárúság kérdésének felállításával meg feleltem. A szolgálatképes dohányhivatalnokokat alkalmazhatná az államhatalom a szesz-egyedáruságnál, amely a mai dohányhivatalnokok létszámát ige;i könnyen magába olvaszthatná, sőt talán még elégséges sem lenne. A dohány-egyedáruságnak a szesz-egyedárusággal való felcserélése tehát, nem hogy hátrányos volna az állam-kincstárra nézve; de sőt ellenkezőleg óriási haszonnal járna, s minden nagyobb rázkódás nélkül keresztül-vihető volna. Ezen kivül a föld felszabadulván, a földmivelés nagy mérvű fejlődésuek és virágzásnak indulna. A földbirtokosok vagyonossága szintén elősegitettnék. Az állami terhek viselése könyebbé válnék., Szóval az országos nyomor megszüntetéséhez hatalmas lépés tétetnék előre. Aki azt hiszi, hogy a dohány-egyedárúságnak megszüntetésével, s a szesz-monopolium behozatalával, a magyar kormány kimerülne a köz-vagyonoso dást elősegítő, az országos nyomort megszüntető és az elszegényedést meggátló eszközök és segély-források alkalmazásában, nagyon csalódik. Mert van még több egyedárusági tárgy is, amelyeknek behozatala kiszámithatlan összeggel szaporítaná az államkincstár bevételeit a nélkül, hogy emez egyedárusági tárgyak behozatala csak egy krajczárnyi befektetést is igényelne. E különben is hoszura nyúlt czikksorozatban még csak egy ily egyedárusági tárgyra kívánom a közvélemény és az illető intéző körök figyelmét felhívni. Ezt azonban csak a jövő alkalommal fejtem ki. A munka. Müveit századunk egyik fatyü hajtása a munkakerülés. E modern nyavalya nem csak egyesek, de egész osztályok közt pusztít. A komoly és becsületes munkát nem csak hogy kerülik az emberek, desőt másoknál sem becsülik; lealacsonyitónak tartván azt. Pedig ma már nagyon kevés azoknak száma, akiket a vak szerencse annyira tenyerén hordana, hogy munka és gond nélkül szájukba esnék a sült galamb. A munkátlan élet mellett tehát csakhamar eljönnek a szűkölködés és nyomor napjai. Ekkor azután a munkához uem szokott emberek, könnyelműségükben, könyen a bün lejtőjére jutnak; ahol vagy utoléri őket a büntetés szigorú keze, vagy a büntetéstől és szégyentől való félelem hatása alatt, a komoly küzdelem elől a halálba futnak; öngyilkos kézzel vetvén véget életüknek. Ismét mások, akik munkára lévén utalva és nevelve, egyszerre elfáradnak a munkában, elvesztik munkakedvüket, a dorbézolásnak adják magokat, s a helyett hogy valamit meggazdálkodnának, a meglevőt is eltékozolják; a helyett, hogy öreg napjaikra valamit félre tennének, adósságot adósságra halmoznak; a helyett, hogy az államnak hasznos polgárai lennének, csak a csavargók és léhűtők számát szaporítják; a helyett, hogy magoknak boldog othont alapitauáuak, még szerencse, ha valamely kórházban fejezhetik be nyomorult életüket. És mindezen inség, nyomor és szégyen onnan van, mert nincs kedv a munkához. Egyedül a munkakedven ós a józanul berendezett háztartáson alapuló rendszeres munkásság lehet alapja a magán és családi jólétnek. Csakis a becsületes munka legyen az a legdurvább kézi munka, teszi az embert emberré s a társadalom hasznos tagjává. A világ lassankint kezdi belátni, hogy a munka többé nem becstelenség, mint még csak a mult században is volt; amikor a munkát a becstelenség egy nemének, a szolgaság jelének tartották. Ma már, hála a mindinkább terjedő felvilágosodásnak, a munka naponkint emelkedik becsben. Ma már a törvény előtt mindenki egyenlő, legyen az szegény munkás, vagy gazdag lőur; legyen az egyszerű kézmlves, vagy magas rangú hivatalnok. Ma már a darócz ruhában járó munkás éppen úgy számithat a társadalom becsülésére, miut a selyemben és bársonyban született előkelők. Igaz ugyan, hogy nálunk még e tekintetben sok a kívánni való; de legalább felléptünk az útra, amely okvetlen el fogja a magyar társadalmat is vezetni arra a magaslatra, amelyre az uj világ áll s ahová már több európai állam is eljutott. Az uj világ már sokkal előbbre vau, mint mi. Ott mindenkiuek kell hogy valami foglalkozása, hivatása legyen; különben állampolgárnak sem tekintetik, a társadalom által pedig egyenesen lenézetik, és minden kitüntetés megvon*tik tőle. Légy földniives, napszámos, gyármuukás, ökörhajcsár, ügyvéd, cseléd : mindegy, csak ember légy; vagyis dolgozzál, munkálkodjá , és a társadalomnak hasznos s becsült tagja vagy. Egy amerikai tábornok haza tér a győzelmes csatából, s a diadal-koszoruzott hős kalmár üzletet nyit, kék fonallal kereskedik; és meg vau győződve, hogy az által uem tesz olyat, ami méltóságán aluli volna. Az őserdőkben egy favágó vigan fütyörész. És mit gondolsz fejszével széles vállán milyen sorsnak néz szemébe?! Egy napon a nagy köztársaság székébeu találja magát, ahová munkássága és polgártársainak bizalma emelte. És senkinek sem jut eszébe a volt favágó tenyerén levő bőrkérgek számit megolvasni. Mindezeket csak azért hoztam fel, hogy lássák a szíves olvasók, miként, becsülik meg a munka emberét Amerikában. És ha nálunk még nincs is egészen így; be kell azonban látnunk hogy ott, ahol a felvilágosodás és humanizmus jótékony szelleme üli uralmát., előbb-utóbb be kell látni és bj is lesz látva, hogy csak a becsüles munka, a kitartó szorgalom teszi az embert igazán emberré, embertársainak méltó társaivá, a társadalomnak hasznos és szükséges tagjaivá. Mert egyedül a munkásságon alapszik az egyén, a család, a társadalom, a haza, sőt az összes emberiség jóléte, vagyonossága és boldogsága Félre tehát a henyéléssel és fel a munkára! A munka semmi körülmények közt sem lehet teher; sőt valóságos öröm és gyönyör az, főleg a családfő előtt. A munka a szerencse és megelégedés forrása. A munka medvéd a szegénvségtől, visszatart a bűntől, nemesítő leg javitólag hat a munkás ember lelkére és szivére. Tisztelet a munkás népnek, amelv százezrek helyett milliók érdekében fárad, izzad és do'gozik. K. Felhívás. Vidéki hirlapszerkesít) társaimhoz, az »Aurora köre ügyében. A4 »Aiit'jra k»r« ke

,-8ztéuy magyar irók egyesülete, fellépésivel egy iniuden igaz keresztény és magyar kebelébea rég táplált óhajuak adott kifejezést. A migyarnak drága kincse irodalom. A most élő nemzedéknek m-íleg emléke/etében vau u&k még az elnyomatás ama szomorú napjai, midőn az érzelem fölött korlátlan ur volt a börtön, es a bitó; midőn le volt lánczolva a gondolat Sírt a lélek, vérzett a sziv; de elp inagzolui nem volt szabad e lélek fájdalmait, keservét. Vigasz nélkül, reménytelen állt a lenyügzött haza » prometheuszi kínjaival nézett a fekete jövőbe Egy barátja volt: irodalma. Az osztottn meg vele a kínos magácyt; az zengeite titokban előtte a haldokló remény biztató szavát, fátyolozott húrjain. És a magyar nem csüggedt el — az irodilom állt őrt mellette. De milyen volt az akkori irodalom! Tiszta, hazafias; nemes, erkölcsös. Garay, Vörösmarty ég a többi jelesek, mind megannyi fölkentjei a tiszta erkölcsnek s hazaszeretetnek. Petőfi, aki imádta hazáját ; Tóth Kálmán, Vajda János, s a többi hivatottak, akik mint szelíd mécsvilág a sötét éjszakában, voltak virasztóink az elnyomatás uehéz napjaiban. És mi mire fajult irodalmunk!? Teljesen elveszte benső értékét, nemesebb jellegét — s idegen bálványnak hódol. A hazaszeretetet — világpolgárság, a tiszta erkölcsöt s az ősi erény3k iránti pietást — a frivoll ledérségek váltották fel irodalmunkban Nem nemesit mi az irodalom, csak szórakoztat s vad szenvedélyességre tanít. Hatást keres, határra számit Nem vezére a közszellemnek, a közérzületnek, csak csatlósa s mert a közszellem át meg át van hatva a corruptió által, az irodalom is annak nyomása alatt görnyed. Épp azért uagt ideje volt megszólaltatni az igaz hangot irodalmunkban. Nemesebb, szelídebb világot gyújtani az egyén- és család belső életében a múzsák által; szépre, jóra vezérelni a közérzületet. Ezt munkálni czélja az »Aurora-kör« nek. A nemzet, a keresztéuy magyar társadalom, megértette az igaz hangot s a lelkesedés az »Aurora-kör« mellett általános hazánkban. Ennél fogva a vidéki hírlapirodalom tétlen maga tartása az » Auror i-kör«-rel szemben, előttünk legalábbis érthetetlen. És vagy azt bizonyítja, hogy a vidéki hírlapirodalom nem igaz tolmácsa a közszellemnek, vagy azt, hogy a vidéki hírlapok nincsenek tisztában az >Aurora-köre czéljaira, alapirányár* nézve 8 azért nem lelkesülnek mellette. Ami feltűnő főleg akkor, midőn az >Aurora-kör< egyik fő feladatául tűzte ki, tért nyitni a munkásságra azon hivatott íróknak, kik a mai irodalmat uraló nemtelen verseny miatt és elől egéscen visszavonultak s a vidéken elszórva gyümőlcsözetlenül hevertetik tehetségegeiket. Épp azért elsó sorban maguknak a vidéki íróknak áll érdekükben, hogy az »Aurora-kör« gyors felvi rágzftzt érjen. Akarunk keresztény irodalmat; akarunk a ke resztény erkö.cs alapján hatni a közszellemre, azaz keresztény módon, keresztény elvek és irány mellett akarunk írni — keresztényeknek. Erre pedig c-ak keresztény iró kép.s, az t. i. aki a szeretet vallásában neveltetett fel első gyermekségétől fogva. Ezért volt szükség a keresztéuy írók szövetkezetére, ezért alakult meg az »Aurora-kör«. Ugy hisz-izUk, e lépés jogosultsága bővebb indokolást nem kiván; amiért ís bizalomteljesen fordulunk vidéki hirlapszerkesztő társainkhoz, hogy nemes lelkesedéssel karolják fel az »Aurora-körc ügyét, mely hivatva ven nemesebb irányt teremteni irodalmunkban. E-iztergom, 1886. márczius 19. Haan Rezsó. Hogy az »Aurora-kör« titokban antiszemita czélzatokat táplálna — az nem áll. Az »Auróra-kör« választmányának egyik jeles tagjától tudjuk, hogy e kör auyira netu antiszemita tendenczidjú, ho^y éles antiszemita munkákat nem is ad ki vállalatában. Tehát csak a magvar közművelődésnek teszünk szolgálatot és kötelességünknek teszünk eleget, amidőn az »Auróra-kör« t meleg-m ajánljuk megyénk értelmiségének figyelmébe és pártolásaim. S:erk. Közügyek. (A hadkötelezettség kezdetének hátrább vetéséről) a fővárosi lapok azt a hírt hozták, hogy a honvédelmi minisztérium egy ily szellemű törvény-javaslatot dolgozott volna ki, amely már legközelebb az országg)ülés elé fogna terjesztetni. Irányadó helyről a ^Katonai Lapok* ugy énesűlt, hogy foglalkoztak ugiau az eshetőséggel, miszorént a hadkötelesek 20 év helyett 21 életévükben kerüljenek sorozás alá; a kellő átm< neti határozatok megálnpitása azonban annyi időt vesz igénybe, hogy a törvény-j ivaslat beterjesztésére ez idén gondolni sam lehet. (Egészségrendőri eljárás a borsókás sertéshússal ) Számo9 törvényhatóság területén még mindig lőuák eljárások történnek a borsókás sertéshús elárusitása esetén. Jónak látjuk ezen fontos ügybeu a következőket, biztos tájékoztatás végett, elmondani. Az 1876. évi XIV. rc\ 8-ik §-a elrendeli, hogy az egészség ártalmas minden tápszer, tehát a borsókás sertéshús is, a büntetésen kivül még rendőrileg elkobozható és meg is semmisíthető. Ugyanezen törvény 13-ik §-a pedig megszabja, hogy a vágóbidakoa es mészárszékekben elárulás végett levágaudó állat, egészségi szempontból, előleges szemle alá veendő s ha ez alkalommal az tapasztaltatnék, hogy az állat husa »z egészségre ártalmas lenne, a levágatás meg i em engedhető. Élihez járul, bogi az 1876. evi 31026. sz. a. kiadott belügyin, szabályrendelet 6 ik §-ának 5-ik pontja szerint lefoglalandó minden oly hus, mely az élő állatban jelen \olt betegség következtében, az azt elfogyasztok egészségére ártalmas lehet. Annak megbirálása pedig, hogy valamely állat husa ártalmas-e az emberi egészségre, a törvényes szakközeg (» közegészségügyekben első fokulag eljár a szolgabíró mellett a járásorvos, nem pedig HZ állatoros 1) van hivatva véleményezőleg nyilatkozui, a kinek szakvéleménye tebát egyáltalán sem nem mellőzhető, sem az állatorvos szakvéleménye által nem heljettesithető. A borsókás sertéshús elárusitása, melyre nézve a szakértői előzetes vélemény alapján az illető hatóság kimondotta, hogy az nem áiúlható, a kihágásnak minősített cselekmények közt névleg elősorolva nincsen, az elárúsitás szabadsága mellett érv gyanánt föl nem hozható, mivel a törvény, vagy rendelet minden egyes, a dolog természeténél fogva tiltott, cselekményt külön megnevezés mellett föl nem sorolhat. Ily tiltott cselekmény a borsókás sertéshús árulása is azért, inivel ez által az azt fogyasztók egészsége sulyoj ártalmaknak tétetik ki, ami szabadon gyakorolható cselekményt, magától értelőleg, egyáltalán uem képezhet. (A népfelkelés szervezéséről svóló törvény-javaslatot) a képviselő ház még a húsvéti ünnepek előtt fogja tárgyaln

i. Abban az esetbeu azonban, ha a köztörvény (Folytatás n mellékleten.)