Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-01-10 / 2. szám

N V í R v I D K K." Szabolcsmeyye alispánjától. 1. kpv. sz. 18857 A központi választmány tagjainak. A nagy-kállói kerület országgyűlési képviselője f. hó 3-áu Budapesten elhalálozván, s az uj választás elrendelése és határnapjának kitűzése végett Nyíregyházán, 1886. év januárhó 13-ik napjának d e. 10 órájakor, a megye háza kistermében a központi választmány gyűlést, fogván tartani, arra a tek. urat meghívom. Nyíregyháza, 1886. január 7. Alispán helyett: Miklós László, főjegyző. 11,646. K. 1885. Szabolcsmegy alispánjától. A szolgabiráknak, nyíregyháza város polgármesterének és a községi elöljáróknak. Borsodmegye alispáni hivatalának f évi 5413 sz. a. kelt átirata másolatban, a megye hivatalos közlönyében, hozatik tudomására. Nyíregyháza, 1886. január 8. Zoltán János, alispán. (Másolat.) Borsodmegye alispánjától 5413/885. sz. közhírré tétel czéljából tudósítom, miszerint Miskolczon egy katona ló „bőrféreg" kórban kiirtatott s a szükséges óvintézkedések megtétettek. Miskolcz, 1885. deczember 18-án. Melczer Gyula, alispán. A társadalom föladata. IV. Közelebbi czikkemet azzal rekesztettein be, hogy a vallásos érzületnek, az erény szeretetének és az erkölcsök nemesítésének a társadalom által való fejlesztéséről és terjesztéséről, a jövő alkalommal szóiandok. Beváltom tehát ígéretemet. Hogy a társadalomnak alapja és létföltétele a vallásosság, mutatja az a körülmény is, hogy ha valahol uj község, város keletkezik, az uj telepnek, vagyis a letelepülő közönségnek első gondja hogy templomot, iskolát és községházai emeljen. Templomot Isten dicsőítésére és a vallásos érzület fejlesztésére ; iskolát a gyermekek oktatása, nevelése czéljából; községházat pedig azért, hogy legyen hol a közügyeket és egyesek panaszait elintézni. A keresztyén társadalmak első alakulásakor, templom, iskola és törvényház fényesen megfeleltek feladatuknak. A vallásos érzület, a polgári erény és felebaráti szeretet erős gyökeret vertek a társadalom talajában, vagyis a közönség lelkében és szivében. Voltak esetek, amidőn a templom építőnek egyik kezében fegyver, másikban a meszes kanál volt, s ugy építették az Isten házát. S/.erették is az Isten házát látogatni, nem ugy mint most a mai modern társadalom alkat-elemei. Regen a templom-látogatás, az isteni tisztelet gyakorlása életszükség, levegő volt; ma már csak szokás. • A keresztyénség őskorában, sőt később a reforináczió bekövetkeztével, és sokáig utána is a templomba való járás, a társadalom minden egyes tagjának előirt kötelessége volt. Akkor a templomkerülés valóságos bűnnek vétetett, amit tényleg is megfenyítettek. A „NYÍiiVÍDÉK" TÁRCZÁJa. A bánfi - hunyadi ekszpediczió. (Mellék-"srmény Bem erdélyi hadjáratából.) I. Kolozsvár megszállása utáu, amely löltí-dik év deczember havának 26-án vált ténynyé, Bemnek legelső gondja volt, hogy Marosvásárhelyt elfoglalja nemcsak azért, hogy a székelyekkel egyesülve, még akkor cselt'ly létszámú seregét megerősítse; hauem azért is, bog. Marosvásárhelyt lőpor- és lőszergyárat álli'váu, az altala czélba vett Nagy-Szeben elleni hadműveleteknél könyebb szőrrel elláthassa hadseregét a. szükséges lőkészletekke). Ko'ozsvárou tehát, amely város és vidéke abban az időben reudes ellenséges ciapatok támadásainak éppen nem, az oláhság rakouczátlankoHásainak pvdig es ik nagyon kis mérvben volt kitéve, Bem a borsodi üteg első felét hagyta vissza a megfelelő helyőrséggel és fedezettel. A kolozsvári magyar csapitot néhány hétig semmi (éle ellenséges mozgalom sem foglalkoztatta; elte kintvén a helyőrségi szolgálatok teljesítésétől, a puskiés ág} u töltéuyek készítésétől, fegyverek szerzésétől; habár abban az időben a lexjeleutékeuyebb lőkészletet Nagyvárad szolgáltatta az erdélyi csapatoknak. Kolozsváron abban az időben Csánji László volt a ko rniánybiztos Ezt. azért jegyzem meg. mert egy februári délután az ő rendelete foly án lett kiküldve az ott felevő borsodi ütegtől, annak p irancsnoka Kuall Antal főhadnagy által, a harmadik számot viselő ágyu a SzentLászló és Fenes vidékén a köze eudet és bekét veszélyezteti oláh csoportosulások és történhítő túlkapások megiékezésére. A harmadik ágyu káplárja igen szívesen átengedte volna e kitüntetést bármelyik kollegájának, ha rajta állott volna; mert lábai Dízstől Kolozsvárig megfagyván, több hétig ágyban fekvő beteg volt; ekkor is csak'sétabot segélyével volt képes szállásáról az irodába feljárni. De Knall Autal parancsnok ezzel mit sem törődött. A/. A templomba nem járó, a vallásos kötelessegeit hanyagul vagy egyátalában nem teljesítő községi tagokat semmiféle hivatalra, méltóságra sem emelte a közönség összesége. A községi tanács testületileg, ünnepélyesen vonult a templomba a községházától. A templomban külön, kitűnő hely volt kijelölve és fentartva számukra. Midőn beléptek a templomba, nz összes közönség felállott, hogy elüljá r ói iránti tiszte létének azzal is kifejezést adjon. Ma igen jó, ha a lelkész előtt fel áll egy-két tisztességesebb egyéniség. De nem csak az elöljárók, hanem a tanítói testület, az iskolás gyermekek is mind megjelentek vasárnaponkint és ünnepnapokon a templomokban. Meg is volt a látatja. A felnőttek vallásosak, erényesek a gyermekek szelídek, tisztesség-tudók voltak, az elüljárók pontosak és szorgalmasak kötelessegeik betöltésénél. Börtönökről, kórházakról a régi jó időkben uiitsem tudott a társadalom. Szegényeit ellátta a szükségesekkel maga. Lopásról, gyilkosságról csak a lelkészek s a tanítók beszeltek, amazok a templomokban, utóbbiak az iskolákban. Törvénykönyvek még akkor nem voltak. Törvény volt a biblia; a birák ítéltek a józan ész, a vallásos érzület és asziv szava után. Ilyen volt az arczulata annak a társadalomnak, amidőn a templomok minden vasárnapon és ünnepnapokon tömve voltak; a börtönök és korcsmák pedig üresek és zárvák. Az ünnepeket kegyelettel megülte minden egyes lakos : ur és szegény, biró és hajdú, iparos és kereskedő, gazda és cseléd, háziasszony és szolgáló, egyaránt. Nagyobb ünnepeken a község szegényeinek ebédeket rendeztek az egyes jobb módú gazdák; ruhát és pénzt osztottak ki köztük. A betegeket sorra látogatták az egészségesek és segélyezték őket szükség és tehetség szerént. Nagyon természetes, hogy ily társadalomban nem voltak elégedetlen emberek, betörők, csalók, verekedők, vérengzők és öngyilkosok. Nem voltak elzüllött koldusbotra jutott existencziák, akik azon törték volna fejüket, hogy mi módon szedjék rá és csalják meg embertársaikat Az egyesek mind jó módúak és boldogok voltak. A községi és állami terhek miatt nem iiczitálták el a beteg anya fejealól a párnát s feje felől a hazat. Mindenki megbecsülte saját vagyonát és tisztelte a más tulajdonát. Az egyéni becsület drágább volt magánál az életnél. De szerették is egymást az emberek. A hamis eskü, az apagyilkos és az erényrablás ellen törvény sem volt hozva. Csak a különféle vallásfelekezeti szekták keletkezése utáu ke/.dtek lazulni az erkölcsök. Csak a különféle eleinek együtt lakasa s azok külön szokásaik elterjedesével kezdődött a szeretetlenség nagyobb-nagyobb tért foglalni a társadalomban. Csak a nem egy közös alapon nyugvó vallás-erkölcsi fogalmak terjedésével kezdett romolni a társadalom És ma már oda jutottunk, hogy még a templomok és iskolák is gyengéknek bizonyultak a tarsadalmi ezer- meg ezer- féle bajok orvoslására. A társadalomnak magának kell tehát a templomokat oda emelni, ahol egykor voltak. Látogatottá. keresetté kell azokat tenni ismét, mint régen volt. A társadalom igyekezzék befolyásának és hatalmának azon fokára emelkedni, amelyről az ujabb idők ál tanai és hamis erkölcsi fogalmai által le szoríttattak. Láttassa magát mindenütt, ahol a közös érdek, a valódi felvilágosultság megkívánják, és ténykedjék a közös jó érdekében. Mindenek felett fejleszsze és terjeszsze a vallás-erkölcsi érzületet kebelében, vagy is az egyesek szivében és lelkében. Ecy pillanatra se téveszsze szeme elől azt az igazságot, hogy: ahol a vallás és erkölcs oszlopai megrendülnek, ott összedől az épület. Ez épületet, önmagát, egyes tagjait kell tehát felépítenie újból a régi alapokon, a vallás és erkölcs oszlopaira a társadalomnak. Hogyan? Elmondom más alkalommal. Szabálytalanságok a fizetésre vezetett végrehajtások és fizetés-levonások köriil. Ai. 1881. évi LX. t. cz. 54. és 55. §§-ai értelmében álladalmi, törvényhatósági és községi siolgálatban lévő tisztviselők és h'vatalnokok fizetéséuek legte:ebb 3gyharmada és ez is csak ugy vehető végrehajtás alá, hogy a végrehajtást szenvedő részére évi 800 frt a foglaláson tul is érintetlenül fenmaradjon. E/.en intézkedése a törvénynek azonban igen s-ok helyt, nézetem szerint, félr magyaráztatik, s így Temesvármegyében, bol a tisztviselői fizetésből az adó és nyugdíj illeték levonása utáu a bíróilag vagy közigazgatási uton foganatosított végrehajtás fohtán letiltott fizetési egyharmad teljes összegében szolgáltatik ki, illetőleg lesz t. fi..etésből levouva. Nézetem szerint ezen iutézkedés nem helyes, mert a törvény intentiója az volt, hogy a tisztviselő minden körülmények icöiött élvezhesse fizetésének l.éth .rmadát; azaz a legvégső esetben is maradjon neki 800 forintja, mely hibár szegény és nem irigyelt hely/.etet nyújt is, a megélhetés föltételeit mégis biztosítja. És épen a tör«ény intézkedéséből cs intentiójából foly, hogv a foglalás, illetőleg levonás soha nagyobb ne legyen, mint a fizetés egyharmada. Az a kérdés tehát, ha vajjou a tisztviselő adója ós nyugdíj illetménye bir-e elsőbbséggel a birói, vagy közigazgatási foglalás előtt; a ha vájjon a fizetés egyharmadából vonandó-e le mindenekelőtt az adó, nyugdijilleték és ami ezek levonása után uz egyharmad fizetésből fenmarad, az szolgáljon cak a f >gl*lás, illetőleg letiltás utján érvényesített magán követelésre, avagy a fizetés egyharmad A minden körülmények között is érintetlenül fordítandó a most érintett követelés törlesztésére? Mint fölebb emlitém, az én nézetem az, hogy a fizelés kétharmada érintetlenül és levonás nélkül illeti meg a hivatalnokot avagy tisztviselőt; tehát, hogy a tisztviselő fizetése utáni adó, nyugdíj-illeték a a letiltás összege, együtt csak a fuetés egyharmadából vonható le, illetőleg elégíthető ki. Aztmmdjá'<, h >gy az adót mindenki jövedelméből köteles fizetni és hogy ennélfogva az adó, mint minden magán követelést megelőző állami követelés a tisztvi«e ö jövedelméhől lévén levonandó még akkor is, ha a fizetés a 8U0 frtou alól volua is : a 800 frton felüli fizetésekuél sem alterálhatja a birói vagy közigazgatási letiltást, haucm a fizetés kétharmadaként fenmaradó összegből is kielégítést nyerhet. általa nem igen kegyelt kiplár egészség gel és életével keveset törődött. Ezért rendelte ki a 3-dik ágyút, a szeut-lászlói expediczióra. Pedig ha tudta volua, hogy fiz oláhok ellen kiküldött gyengélked/ káplárra mily dicsősség vár: aligha küldötte volna ki. Ennek a harmadik ágyúuak a káplárja történetesen épp-m e sorok irója volt, akit annyi hányattatás és megpróbáltatás után, talán éppen a goudviselés miga jelölt ki aria nézve, hogy megírja azokat a mellék eseményeket, amelyek ha nem is voltak közvetlenül, befolyással magára az erdélyi hadjárat főbb eseményeire ; de mert azok a hadjárat közben, egyik-mási c fontosabb csata előtt vagy ut in merültek fel, néhi éppm egyes hadi mozdulatok közt; és amely eseményeknek e sorok írója részben közvetlen szemlélője, részbín pedig szereplője volt: auyi érdekkel mégis b rnak, hogy megmentessenek a feledés eltörlő kezétől s átadassanak a késő idők embereinek. Már több ily irányú és természeti! események je leutek meg tőlem egyik-másik vid ki hírlapban és öuálló könyvben Éppen ez évben szándékozom összeszedni és egy kötetben kiadni valemennyit, amelyben Petőfy Sán dórról is lesz <>tjy, még eddis sehol fel nem említett, igen fontos jelenet leirva és ismertetve A bánfi-hunyadi ekszp^diczió megirá-ához is a fentebb említett benyomások hatást alatt fogtam; hogy azt a »Nyirvid'!kc olvasóival megismertessem. Fényes katonai bravúrok uem fordulnak ugyan elő ez egyszerű eseményben sem; de elég jellemzőt talál benne a szíves olvasó az akkori időkről, emberekről ós viszonyokról. De térjünk a dologra. S-t.-László és Fejes vidékét pár nap alat megtisztítván a kis csapit a/, ott rakonczátWiodó fegyelmvJen oláh baudától ; éppen haza Kolozsvár felé léptettünk, amidőn útközben egylovas küld >nc< jelenti magit az eks/p dicsió vezérénél, a debreczeni szűrösök őrnagyánál, "kiuek csak vezeték neve maradt meg •mléke/.etemben. M rgitaynak hivták. A lovas küldöncz Csáuyi kormánybiztostól jött. C-ányi h irczias rövidséggel elreudeli és m^g agyja Margitay őrnagynak, hogy y,zonual forduljon meg a vezénylete alatt álló csap ittál és éjjel-nappal való gyors menetben siessen Bánfi-Hunyadra, hogy HZ ott pár nap múlva megtartandó országos vásárt megrohanássai fenyegető havasi oláhcsapatot s/.ét verjs s a vidéket dominálja. A parancs rögtön teljesítve lett. A kis csapat megfordult északnak s megkezdte a gyors menetet BántiHuuyad felé. Az uton semmi feljegyezni való se.a történt velünk. Daczára az egész éjjel és nappil folytonosan szenünkbe p ,odó hó darának; szerencsére megérkeztünk ugy késő téli estefelé B infi-HuHyadra. Mondanom sam kell, hogy a szállás késitök megelőzvén beuőnket; szállás dolgában minden eg. es émber rendben volt. Engem éppen a piaezon fekvő ódon kinézésű ev. ref. templom szomszédságában fekvő nagy vendéglő epyik udvari szobájában szállásoltak el. Az ágyu és lőszeres kocsi a piacz közepén állíttatott fel. Elvégezvén tizedesi kötelességemet, s elhelyezvén borjú uat szobámban: az étterembe siettem, hogv valami vac«or< félét egyem A kivánc-iság és az érdeklődés sok uri embert becsalta vendéglő éttermébe; hogy közelebbről megszemlélik ssék a derék szabaditókat, miut ahogy a báufihuuyadiik benőuket elkereszteltek. Képzelem hogy meg lettek lep'tve, uiidőu a tüzér káplárt, egy niig 16 éves gyermek arczu egyénben, kezében egy sétspálczával. amelyre támaszkodott, megpillautották amidőn az ebédlő egyik nagy tükre előtt állást foglalva, arc.át kezdé ujjaival tapogatni. Egyszerre oda lép hozzám egy velem egykorúnak látszó nemzetőri' öltözékü kis ember, s a barátságos indulat le melegebb haugján szólít meg : — Mit csinál ön káplár ur!? A meleg hangokra megfordulok és egy egész testében átfázott ember, — akarom mondani gyermektől kitelhető nyugodtsággal válaszoltam: — A'.t rekognoscziro/.o n ujjaimmal, hogv menyi gödröt csinált arezomo i az a dara, amely Szent-László tói idáig vert benőnket. (Folyt, következik )