Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-28 / 9. szám

Melléklet a „IS Y í K, V I D É K" O-IU számához. (Folytatása a fglapnaU.) Tanügy. Értesítés. A szabolcsmegyei általános tanítóegyesület választ­mánya f. é. márcrius hó 8-án délelőtt 10 órakor, Nyí­regyháza városa gyűléstermében, rendes gyűlést tart, miről a vidéki és helybeli t. választmányi tagok érte­síttetnek. A választmányi gyűlés tárgyai: 1. Alelnöki jelentés. 2. A tanitóegyesülti évi közgyűlés idejének és sor­rendjének megállapítása ; 3. A III-dik képviseleti ország, tanitógyűlésre ki­tűzött tételek kiosztása; 4. A tagsági dij-hátrányok beszedése feletti intéz­kedés. 5. Az »Eötvös alap ügye. Pazár István, taoitóegyesületi alelnök. Yidéki levelezés. Napkor 1886. februárhó. T. szerkesztő úr! Becses lapja legközelebbi számában panaszolja valaki, hogy a hosszú farsang mennyi gondot adott a szépuemuek, hogy báli ruháit a sokféle alkalo nhoz át­idomítsa, és még se igeu jut a szegény rongyos gyerme­keknek a bálok, hangversenyek és egyéb mulatságok jövedelméből . . . Hogy megvigasztaljam némileg a pa-t­naszkodót, leirom röviden : mi törtéut legközelebb Nap­koron. Alig egy éve ann ik, hogy a uapkori iskol is gyer inekek felruházására d Ikört szervezett a helybeli értel­miség, és ma már több mint 200 frt tőkénk van a kitű­zött szent czélra. Van itt ugyanis két p ip, egy jegyző, egy gazdatiszt, és egy muzsikálts r. k. kántortanító. Ezek megbecsülvén egymást, gyakran összejönuek a hosszú téli estéken, és kártya vagy más kevésbé nemes mulat­ság helyett, azzal mulatják magokat, hogy összestimolják haugjaikat és dalolgatnak, kottábol magyar dalokat. Előbb csak magok gyönyörködtek azokbau, de később mások is megkívánták a szép quarteitet, és eljöttek hozzánk részint velünk együtt dalolgatni, résziut csak élvezni, mint hallgatók; m»jd késftbb a kis dalárda is fölkereste a vidéken jóbaráuit, és névestékeu, torokon sziveseu hozzájárult a jó murik sikeréhez. Igy mulatozva és mu iattatva egyszer csak azon vettük észre magunkat, hogy dalárdánkból dalkör lett, melynek tréfás szervezete mellett is ma már elnöke, jegyzője és péuztárnoka van, tagjainak száma pedig meghaladja a hatvanat, akik mindanyian örömmel hódoltak az alapszabályok ama pontjáuak, mi­szerint alapitótag 5 frt, pártoló tag pedig 2 frtot fizet egyszermindenkora a napkori szegény gyermekek felru­házása czéljából. Ennek a dalköruek működő tagjai f. hó 18-án dal­és sziuielőadással egybekötött táuczmulatságot rendeztek a tagok tiszteletére, és a két iskola kipadozására. A mulatság kitűnően sikerült s ép azért megérdemli, hogy erről is tudjon valamit a »Nyirvidék< panaszkodója. Tánczmulatságot rendezni könnyű falun is, mert ahhoz csak tágas helyiség, czigány banda és tánczosok kellenek ; de dal- és színielőadást produkálni: ez már aztán valami még városban is. És Napkoron mindez együtt létesült f. hó 18-án. Dalárdánk, mint elmondám, már némi múlttal dicsekedhetik, de színielőadást még nehezen élveztek e kis helységben. Hogy most ez mégis megtörtént, ennek egész kis históriája van, miből én csak annyit említek föl. ho^y a műkedvelők mind napkonak, a színpad kész­letei miud helyben készültek; a kuliszszák, maga a kor­tina olyau csinosuk, hogy városban is m gjárnák, külö­uősen ez utóbbi, ráfestve egy nagy lant két rongyos gyerekkel, és alól Napkor községének sikerült látképe : maradandó becscsel bírnak, és mindezt két da'árdista furta-taragta, rajzolta festette. Maga az előadás, mint vendegeink moudák, meg­lepően sinerült. Nyitányul a dalarda énekelt egy szép dalt Schubert-tő). Ezt követte ,,A szerelem és örökség" vígjáték, melyben a tábornok szerepét Drágos Gyula, Kaczér Tamást Javorrek Kálmán, Gerőfi kapitányt Simák István, Zaráuduiét Drágos Irén, a két szerelmest Föl­desy Ilona és Balga István, a szobaleányt Javorrak Irénke, végre ez inast Tulipán Gyula játszották, mindanyian helyes felfogással.',Az első felvonás után Szabó Miklósné bájolta el a közönséget szép magán dalaival. Színielőadás után isi' ét a dalárda énekelt Palotásytól egy pár zama­tos darabat. A szellemi élvezetek után társas vacsorával ked­veskedtek a uapkori házíasszouy ok, csatlakozván boz/ájok e szép ezt-repbeu a dalkör pstronája is. Majd a színpad eltávolításával kibővített teremben megkezdődött a táncz, mely tartott kivilágos kiviradtig. Továbbá, miut a jótékony czélt legközelebb érdeklőt, följegyzem ide, hogy bevéte­lünk meghaladja a 120 frtot, kiadásunk pedig alig megy 50 frtig, és igy » napkor vidéki dalkör működő tagjai 70—80 írttal áldozhatnak ismét a jótékonyság oltárán. Hálás kö>zönet érte vendégeinknek, kik közzül felül fiiettek: Beküldtek : Kontra László 2 frt. Fülöp Ferencz 1 frt, Gottlieh Elekné 1 frt. Dósa József 1 frt. Fereu­czy Emánuel 1 frt. Kállay Jenő 3 frt. Balga József 3 fit. Jaszencsák S. 1 frt. Meskó Elek 1 frt. Leczter Li­pót 1 frt. Stern Jenő 1 frt. Urszinyi Károly 2 frt. Felülfizettek: Konthy Gyula 1 frt. 50 kr. Körmén dy József 3 frt. Czukor Vilmos 2 frt. Győry Miklós 1 frt Zoltán Ödön 4 frt. Gyüre István 1 frt. dr. Józsa András 4 frt. Petrovits Gyula, Nyiry Ferencz, Drohobecky Gyula, Simák György, Jóba Elek, Körtélyfáy Péter, Szaplonczay Györgyné, Divizy Lajos 1—1 frt. Végül az érdem elismeréseül s a köz ügy érdeké­ben hazafiúi kézszorítással kérem a t. Szerkesztő urat: szíveskedjék Leffler Sámuel nyíregyházai ág. ev. gymna­s-iumi ta ár- uruak s dalárdánk alapító tagjának meghí­vásunkra hozzánk — a dalárdistákhoz — intézett szel­lemes költői levelét, amelyet szóról szóia ide melléke­lünk, jelen levelem végéhez kapcsolni. (Örömmel Szerk.) ,Igen tisztelt Barátaim! Vettem a meghívót s látom, hogy a dalnak örülő Vig társak csakugyan Vesztáuak szent tüze mellett Gyujták meg kebelükben az égő fáklya világát! Legszentebb feladat, nemes érdek szítja ma lángját. — Szalma lobogványnak véltem legelőször e lángot, Mely meggyúlt — s ha nem ápolják — kialudni fog ismét.— Szivem mélyéből legyetek hát üdvöz e téren, S áldja meg e munkát az egeknek bölcs ura — áldja ! . . . Elmennék magam is, hogy öröinbeu veletek együtt Osztozzam s szivemet had' emelje tiditse fel a dal, A dal, melyet az ég jótékony orvosa képen Küldött el hozzánk, hogy a bánat, gyötrelem és bú Sorvasztó kínját gyógyítsa meg, űzze el inneu ! Ámde nemes hivatás, rokon azzal, mit ti követtek Itt leköt; a múzsák szolgáját temploma birja ! . . . Képzeletem mégis veletek van, dalban, örömben ; Hallom a szép hangot, látom szemetek ragyogását, Látom a goudűző poharat kezetekben emelten, Látom a környezetet, dagadó kebelével örülni. — Hallom a szárazfát, hurjáu mint csal ki hevitő Vig magyaros nótát Egyiptom barna szülöttje. — S látom a méltóság mozgását büszke menettel . . . Majd viharos forgás, ropogó táncz váltja fel egymást . . Látom . . . s szivemben hevesebben lüktet a vérem ! . . Vigadj kis tábor, vigságod kedves az Úrnak, Legszentebb feladat, uemes érdek szelleme mozgat. — Drága, hazánk szivén Budapesten, mig komoly arczczal Épen most ülnek honatyáink drága tanácsot, Szővén nagy bölcseu tanügyüuknek gyenge szövetjét, — Fájdalom a legjobb akarat mellett sem erős az ! -­Elmondják szigorún okait: mért nincs e hazában Műveltség, haladás, jólét ? Mert iskola nincsen ! S erre nehéz szívvel térnek napirendre felette : Addig Napkor tesz! nyomorult tanügyét a hínárból Dallal emelni siet s önként fizetett adományok Szívből folyt garasát ,,Nevelésügy" gyűjti tenéked. Nincs ott nélkülöző gyermek, nyomorult nem akadhat Könyv, ruha, nélkül nincs ; télnek zordon fagya ellen Gúnyát aggat rá jótékony kézzel a dalnok, Angyali jósággal viszi véghez mennyei tettét, Honpolgárt, magyarul érzőt, nevel édes Anyánknak. Óh legyen áldás hát mindenkor rajtatok! Engem Zárjatok annyi erény s jósággal telt szivetekbe; Zengjen a dal mindig bájlón nemes ajkaitokról ! Nyíregyházáit 1886 febr. 12-én. Leffler Sámuel." Kótaj 1886. februárhó 23. Igénytelen községünkben fol.vóhó 9-én. a róm cath iskolai helyiségben a község iskolái javára, példásan si­került zártkörű batyu-bál readeztetett. Az alább sorolt felülfizetésekből kitünőleg örven detesen jelezhetjük, hogy a községünkben szép számmal lakó birtokosság egy pár kivételével, mind jelen volt; mely körülméüy azoubau a mulatságot egyáltalában nem hátráltatta; sőt a legőszintébb ha igulatba helyezte, mert azon birtokosság, kik a tanügy iránt, buzdulni szeretnek, ismét szép jelét adták nemes lelküségük íek, áldozat kész­ségüknek, és népszerűségüknek. Fogadják érte az iskola elnökök és Kótaj község közonsé^éuek nevében hálás köszönetünket. Számadásainkat következőleg terjesztjük elő. Összesen befolyt 150 frt. Ehhez felülfizetéssel járultak: Jármy Márton úr 7 frt, Szamueli L. úr 7 frt, dr. Beutnau I úr (Nyíregyh iz) 7 frt, Frieduan Sándor ur (Nyház.) 5 frt. Glük Venczel úr 3 frt, Breuer Ign. ur 3 frt, VVeisz József úr 3 frt, dr. B.truch M. ur (Nyház) 4 frt, TóthLijosur 2 frt, Krasznay Péter ur (Kemecse) 2 frt. Jármy Ödön ur (Nyház) 2 frt. Mandl Ármin úr 2 frt, Mandl Albert ur 2 frt, Friter Sán dor ur 2 frt, Tamás Gyula ur 1 f 50 kr, Tóth Miklós úr 2 frt. Szégal Autal ur (Buly) 1 frt, Huszár Mihály úr 1 frt, Edelstein N. úr (Nyház) 1 frt, Lukács Imre úr (Ibrány) 1 frt, Szaxing;r Gvőző ur (Ibrány) 1 frt, Lázár D. úr 1 frt, Kozák M. úr 1 frt. Szikszay K. ur 1 frt, Virágh József úr (Nyház) 50 kr. Összesen 63 frt Rendes belépti jegyekért befolyt 87 frt Összoseu 150 frt. Mely­ből a kiadásokat leszámítván, a község iskolái javára ju­tott 70 frt, mely összeg az iskola elnökök raudelkezéséro átbocsátatott A lucullusi asztal fénye kiválólag köszönhető Jármy M né, Tóth L-né, Szamuely L-né. Fráter S-né, Mandl Árminné, Varga L-né, Kozák M-né, L tzár D-né, Takács Jánosné, stb. úrnőknek, kik közzül Lázárné és Takácsné asszonyok fáradhatlan gazdaszonyi tevékenységüknek ki tűnő jelét tanusittották. A zsuffolásig megielt kis táncztermüukben Benczi Gyula páratlan zenekara mellett lejtő hölgyek közzül következőket sikerült Mjegzezni. Krasznay Erzsike k. a Fráter Zsófika k. a. Lázár Berta k. a. Váradi nővérek, Enyingi A. k. a. (Nyház) Szamueii Leo itin őnagysága, Ferenczi Szamuely Irma őnsga, Héczey Szabó Gyuláué őnsga. Jármy Ödönné őnsga, Adler I. k. a. Schvar.z Gabriella k. a. Reich I. k. a. stb. stb. Itt kedves köteleségünknek ösmerjük az összes jelen levők nevében is teljes elismerésünk nyilvánítását a nyíregyházai dalegyletnek, melyből a jeteu volt tagok, szünet alkalmával, derék karvezetőjük intésére, egy pillanat alatt tömörülvén, egész váratlauul kitűnő dallamaikkal, kellemes meglepetésben részesitteték a diszes közönséget. Ezen kivül még egy disz tárgy kisorsolása is meg­kezdetett, melynek eredményét későbben fogjuk a n. é. közöuség becses tudomására hozni. Benczi Gyula zene karának varázs húrjai csak reggel engedték a jól mulató közönség nagyobb részét az othonra is emlékeztetni. Itt ismét köszönetünket kell nyilvánítani, nemes lelküségéről ismert Benczi Gyula megyénk büszkeségéuek, mennyiben a zenekara részére kialkudott fizetésből, tekintetbe véve a jótékouyczélt. 5 frtot adományozott az iskolák javára. K. M. ÚJDONSÁGOK. (§.) A felsö-tiszavidéki gazdasági egylet elnöke gr. Dessewffy Avrél ur ő méltósága által, folyó hó 23­ára a megyeház termében behívott, megyei dohányter. melók igen szép számbau jelentek meg. Elnök őméltó­sága a megjelenésben rkadályoztatva lévén, az értekez­let vezetésével Nyiri János alelnök urat bízta me<x. Alelnök ur a megjelent gazdaközöuséget üdvözölvén, a°z értekezlet figyelmét két fontos körülményre hivta f e( mint a tanácskozásnak legfőbb és leginkább megbeszé­lendő tárgyaira. Az első a dohány-beváltási sérelmek, a második a most létező bajok és visszaélések megszünte­tésére irányuló reformok. Ez értekezleten igen sok baj és beváltási visszaélés lett szellőztetve a felszólandó do­hánytermelő gazdák által; amelyeknek ha csak század­része volna is való, elegendő arra nézve, hogy a dohány­termeléstől gazdáink határozottan visszalépjenek. Elmon­datott ugyanis a sok sérelmi panasz közt az is, hogy a kormány maga jelöli ki nem csak a termelendő mag­vak faját, hanem még a termelésre alkalmas területeket is, aminek igeu természetes következménye az, hogy a beszolgáltatott dohány minden évben jobb; és a be­váltási dij még is évről-évre alacsonyabb s az' osztályo­zás túlcsigázottabb úgyannyira, hogy maholnap dohányos kertészeket lehetetlen lesz kapui a termelőknek. Ha a kormánynak, mint több termelő megjegyzé, az a czélja a szabálytalan és méltánytalan beváltással, hogy a ter­melőket a dohány-termeléstől elriaszsza, biztosan czélt ér. Csakhogy az ily eljárás uem illik az államhoz. Hanem ha már a kormány az államkincstárra nézve haszno­sabbnak találja a dohányt külföldön vásárolni be fel­dolgozás végett, és saját polgáraitól megvonui a boldo­gulhatás emez egyik legbiztosabb eszközét: mondja ki szándékát határozottan, vonja el a termelési -engedélyt, de előbb kárpótolja a termelők termelési beruházmá­nya.it. Különbeu az is igen valószínű, amit több terme­lő hangoztatott is, hogy a kormánynak a beváltás kö­rüli igazságtalauságokról tudomása sincs; hogy azok egyedül a beváltáshoz kiküldött tapasztalau, s egyesek megkárosításából sportot csináló éretlen fiatal emberek könnyelműségének, és a termelők érdekeinek védelmére hivatott politikai biztosok élhetetleuségének kifolyásai. De lappangjék a bajok oka bárhol; a termelőknek élet­be vágó kötelessége, hogy a létező bajokat kimutassák, sérelmeiket formulázzák és terjeszszék elé a kormány­nak. E szükségességnek engedve a tanácskozás a fel­terjesztés szövegezésével egy szűkebb körű és kevesebb szánni küldöttséget bizott meg oly utasítással, hogy azt az e f. é. márcziushó 1-én Budapesten tartaudó orszá­gos gazdasági gyüléseu mutaissa be és felsőbb helyre való fölterjesztését erélyesen sürgesse. (!) A postatakarékpónztári intézmény Nyíregyhá­zán, ugy látszik, nem talált kedvező talajra. Nyíregyhá­zán, mint a postafőnöki hivatalnál személyesen volt al­kalmunk meggyőződni, februárhó 25-ig, tehát 25 nap alatt, csak 43 betevő akadt, akik összesen 305 forintot tettek be s ezek is többnyire tauulók. E tartózkodás okát különbeu mi abbau találjuk, hogy a munkás osztály­nak télen át van legkevesebb keresete, amiből igen ter­mészetesen nem tebet félre. A nyár folyamin hihetőleg szaporodni fognak a betétek, amit a szegénység érdeké­ben szivünkből kívánunk is. (!) Bakay Nándor ur, mint a nmlt. földmiv. ipar és keresk. ügym. kir. minisztérium által kinevezett keudertermelési szikbiztos, nem miot lapunk hivatalos részében jelezve volt, februárhó 23 áu, hanem másnapon vagyis februárhó 24-én tartá meg előadását a megye­ház nagy termében. Igen valószínű, hogy a határidőuek meg nem tarthatása miatt, volt oly néptelen a terem. Euuek daczára a miniszteri biztos ur megtartá előadá­sát. Valódi szakértelemre valló jártassággal és otthonos­sággal adta elő az okszerű kendertermelés föltételeit, amelyből igen sokat lehetett tanulni. Előadását két rész­re osztá. Az elsőbeu a kendertermelés történetét ismer­tette meg; majd magát az okszerű kendertermelési módo­kat fejtegette ; összehasonlítást téve a mostani magyar, az orosz, az olasz és az amerikai keudertermelés módja és mérve közt. Az előadás igen természetesen nem voít ta­uulság nélküli; d-> hogy ez egyszeri előadásnak mara­dandó nyoma legyen itt nálunk, arra vajhmi kevés kilátás van. Szerettük volna ugyanis, ha az igen tisztelt miniszteri biztos ur a keudertermelés okszerű föltételeinek ismer­tetése mellett, mindjárt biztosította volna szabolcsmegye reménybeli kendertermelőit arról is, hogy a gazdasági iparhoz beváló kender itt és itt biztosan be fog váltatni. Ha a nagas kormánynak komoly czélja a földbirtokosok sorsán az okszerű kenderterunlés országos bevezetésével segíteni,'adóképességét fokozni: akkor goudoskoduia kellene arról is, hogy a termelők vagy magok lehessenek képesek Kender-terméseiket iparilag feldolgozni; vagy a kender kóróknak biztos piaczot teremteni akár benn az ország­ban kon'orcziumok engedélyezése, akár olcsó kölcsön nyújtása által, avagy külföldön nemzetközi szerződések utján. Ekkor azután lesz értelme az okszerű kenderter­melés betanításának és eredménye a kendertermelési szakbiztos ur fáradazásáuak. Annyiról azonban némileg biztosította a gazda közönséget a biztos ur, hogy a ne­talán próba termelés utján már ez évben előállítandó csekélyebb menyiségü, de megfelelő keuderkórónak a szegedi konzorcziumban vevője lesz. f Gyászhír. Nagykállói Kállay István keér-semjéni lakos, nagy birtokos, folyó hó 14 én reggel 37 éves ko­rában meghalt Budapesten testvérjénél, Kállay Rudolf orvostudornál, ahová gyógyíttatása végett ment. Hült tetemei folyó hó 17-én Keér-Semjénben tétettek örök nyugalomra! Benne buzgó hazafi, szorgalmas gazda, szen­vedélyes gyümölcs- és mükertész, szerető és gondos csa­ládapa dőlt ki az élők közzől. Legyen áldott emléke s nyugodjanak békében hamvai! -f- A vadászati törvény végrehajtása országszerte sok kiváuni valót hagy fenn. A vadászati tilalom tar­tama alatt mindenfelé szabadon árulják a nyulat és a foglyot. Felhívjuk a közigazgatási hatóság figyelmét e körülményre. • Vörös Kálmán, a beregmegyei ármentesitő sza­bályozásnak egyik köztiszteletben álló mérnöke, aki a Nyirviz szabályozásnál itt alkalmazva lévén, a nyiregy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom