Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-12-25 / 52. szám

I GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ A „NYÍRVIDÉK" MELLÉKLETE miniszterrel, mint elnökkel élén, intézné a mezőgazdaságnak az egész országra szóló ügyeit s nem függenének ezek, mint most sokszor, még jó, ha egy miniszteri tanácsosnak, hanem egy oly titkárnak vagy pláne fogalmazónak belátása vagy jóakaratától, aki a mezőgazdasági érdekek megvédésére vagy előmozdítására szükséges teendőkről, nem ismerve a mezőgazdaság természetét, legfeljebb homályos fogalmakkal bir. * Ha mi gazdák összetartanánk: rég volna mezei rendőri törvényünk; rég volna országos tűzés jégkárbiztositás; rég segítve volna a mezőgazdasági hitelügyön, rég kellő módon gondoskodva volna a mezőgazdasági ismereteknek a nép közötti terjesztéséről; rég meg volna akasztva az adóemelésnek azon módja, mely végeredményében mindig csak a földbirtokos osztályt terheli stb. Egy szóval, ha mi gazdák összetartanánk: léteznék egy nagy, a legkisebb földmivestől fel a legnagyobb birtokosig, az ország minden gazdáját felölelő mezőgazdasági érdekképviselet! Mi módon lehet a téli nedvességet a talajban megtartani 1 Hogy a téli nedvességnek a talajbani visszatartása mily fontos tényezője főleg a tavaszi vetések sikerülésének, azt minden gazda tudja s ezen nincs is mit csodálkozni ; mert hiszen a viz legelőször is létfeltételét képezi általában minden növényéletnek, aminek felvétele nélkül a magvak ki nem csírázhatnak s ami nélkül a táplálkozási folyamat is fennakad, mert kellő nedvességi foka nélkül a talajnak ugy az elmállási, mint a korhadási folyamat is szünetel, s ezzel szünetel a növényi tápanyagok feloldása is, melyeknek a növények általi felvételét ismét csak a viz közvetíti. Mind ezek tehát eléggé mutatják, hogy mily fontos a gazdára nézve a téli nedvességnek a talajban való visszatartása, és mennyire érdekében áll mindent elkövetni, ami által csak erre befolyást gyakorolni képes, miután még a leggazdagabb talajban sem számithat még csak kielégítő termésre sem, ha nem ügyel a téli nedvességnek a ta lajban való viszatartására, s miután biz ez ellen a fontos feladat ellen még ma sokan vétenek, azt hiszszük nem lesz felesleges emlékbe hozni épen most mindazokat a feltételeket, melyekhez a talajban a téli nedvességnek lehető visszatartására kötve van, miután fájdalom, az amerikai yankee Ruggles, ugy látszik, hiába vett szaba badalmat esőcsináló találmányára, mert e tekintetben mi szegény gazdák bizony továbbra is csak a szelek s felhők bizonytalan járására maradunk bizva ! A talaj nedvességenek visszatartására a legkedvezőbb befolyást mindenesetre a talaj mély megmivelése gyakorolja, mivel ez által lehetővé van téve, hogy a téli nedvesség jobban, mélyebbre behasson a talajba, s ennélfogva abban több nedvesség is tartassák vissza, ámde a mély mivelésről most hiába beszélünk, mert hiszen ennek az ideje az őszi idény. Mind a mellett mégis felemlitendőnek tartottuk azt, hogy oda mutassunk az okszerű talajmivelésnek még e tekintetben is roppant fontosságára. A tavaszi munkálatoknál pedig a téli nedvességnek a talajban való visszatartása végett mindenek előtt arra kell ügyelni, hogy minden fölösleges szántástól, a talajnak miuden fölösleges porhanyitásától óvakodjunk. S kétszer is meggondoljuk, mielőtt ekével hozzá nyulunk a földhöz, hanem ha már épen valamely földünket télen át igen megnyomta a hó, vagy a tulnedvesség ve, tőbeu igen ír vastag, ez mutatja, hogy nem szilárd, hanem durva csontú és a durva csontú marha sem hizlalásra, sem igába nem nagyon kedvelt. Megnézem a bika szemeit, nagyok, tiszták, elevenek-e, a kesely szempillájú, apró, vagy hibás szemű bikát nem fogom elhozni. — Hát a bika nyaka milyen legyen? — Fiatal bikánál, biró uram, a nyaka felül, vagyis a járom éléu, egyenes legyen; a gróf Festetics-féle marha nyakát a inarjnál valamivel még magasabban hordja és ez a marha szépségét igen emeli. Nem szeretem a hegedű uyakat és nem szeretem az olyan bikát, melynek a nyaka három éves korában már vastag, nem szeretem az ilyent azért, mert ez már többet nem igen növekszik, hanem hamar el fog nehezedni. Ha a bikának minden testrésze helyes, olyan, aminöuek mondottam, akkor nézem meg a lebemyéget, vagy mint a bodrogközi ember mondani szokta, kendőzött-e a bika. A szép fodros, hosszú lebeny a bikát szintéu ékiti. de azért az olyat, melynek lebenye a tenyérnyit meg nem haladj

1), hibásnak nem tartom, nem szeretem azonban az olyat, mely torkolt és a feje mögött a nyaka olyan, mintha a barangszijjal lenne felcsatolva. A bika szinére én nem adok ann-,it, mint mások; ha egyébként jó, nem bánom akár daruszőrü, akár fehér, de azért sem az egészen homályt, sem a rigót nem választanám a magam marhájára, vagy a község bikájának. — Azután arra nézve tanitó ur, mi a véleménye folytán egyik-másik föld igeu erősen megnyomult volua, akkor a porhanyitó eke — extirpátor — azon eszköz, noelylyel azt legczélszerübben fel lehet anélkül porhanyitani, hogy ez által a téli nedvességét a talajnak koczkára tennők. Miután ezen eszköz csak felporhanyitja a talajt anélkül, hogy azt felfordítaná, és igy nagyobb felületen kitenné a levegő általi kiszárításnak, s ennek következtében e mivelés nagyobb mérvű elpárolgást idézne elő. Hogy azonban földjeinket tavaszszal, újra szántás uélkül, vagy legfeljebb porhanyitó ekével való megmivelés mellett, a jövendő termés koczkára tétele nélkül be vethessük, arra az szükséges, hogy azok őszszel mind fel lettek légyen szántva, mert a ki ily őszi felugarlás nélkül minden uj szántás mellőzésével tenne kísérletet, az azt bizonyára megbáuná, sőt még az is, aki őszszel felszántatlan földbe csupán pirhinyitóval való feltúrás után vetne be egy földet; mert mindkét esetben- bizo nvára több lenne gaz a vetésben, mint az elvetett növény. Hauem ha őszszel érdes barázdákban lett a föld fölszántva, s télen a földet a fagy átjárva uiegporhanyitotta, akkor csupán a talaj minőségétől függ, vájjon csupán az őszi szántásra vetve a magot azt egyszerűen csak aláfogásuljuk-e, vagy legfeljebb porhanyitó ekével járatva meg a talajt, az ily módon felporhanyitoU talajra szórjuk a magot s igy fogasoltussuk azt alá. A talaj téli nedvessége visszatartásának második feltétele tehát az, hogy lehetőleg minden, de főleg minden a tavaszi kalászosok alá kerülő földet ínég őszszel meg szántassuk, hogy azt tavaszszal újra szántani ne kelljen. Ugyanis az ily őszszel érdes barázdákba szántott földekről az eső és hóviz nem fogyhatván le, jobban és nagyobb mennyiségben beléhat, mi által az ily földekbe vetett magvaknak gyors csírázására, és a kikelt növények élénk tenyészésére szükséges nedvesség hosszabb időre biztosítva van. S ha száraz időjárás köszönt is be s ennek folytán az ily őszszel érdekes barázdákba szántott földnek felszíne gyorsabban kiszárad is, -'z csak azt eredménye z

;, hogy azt még korábban be lehet vetni s a jókori tavaszi vetés lehetősége is csak előnye az őszi szántásnak főleg nálunk, hol rendesen c?akis a jókori vagyis azon tavaszi vetések után lehet jó termést várnunk, melyek a visszatartott téli nedvességben részesülnek. Ami pedig a víznek a talajban való elpárolgását illeti, tudjuk, hogy a viz a talaj alsó rétegéből felfele a hajcsövesség utján emelkedik. Ezen hajcsövességre azonban a talajnak nekünk csakis a növények gyökere körül fekvő részében van szükségüuk, mig a növények gyökere fölött, hogy a viz a talaj felszínéig minél csekélyebb mérvben emelkedjék, a talaj ezen hajcsövességének lehető megszakítása áil érdekünkben. Amit legjobban az által érünk el, ha a talajnak felszínét oly porhanyóvá teszszük, kogy abban a hajcsövesséíi képesség megszűnjék, a mit legkönyebben a fógasolás által lehet előidézni. Igaz, hogy az által a talnjuak felporhanyitoU felső rétege hamarabb és erősebben kiszárad, de egyszersmind a talaj alsóbb rétegéből e felporhanyitott részbe a viz felemelkedésének utja is el vau zárva, s a s/árazság tartama alatt természetesen ez az, amire főleg törekednünk kell. A talaj hajcsöve-ségének épen leirt működésére tekintettel tehát,"a tavaszi vetéseknek lehengerezése egy általábau nincsen helyén, s csakis a lóherevetés az egyetlen, midőn azt elkerülni,nem lehet; miután akkor épen arra kell törekednünk, hogy ezen apró, a talaj legfelsőbb rétegében lévő magvak kicsirázásának biztosítására ,obb-e a három éves magyar bikát venni, vagy pedig, ha 00—80 forinttal olcsóbban jut hozzá az ember, két év s korban vásárolni meg a bikát ? — Éa, nagytiszteletü uram, ha tehetném, község számára mindig három évest vásárolnék ; a két évesnél nem tudja az ember biztosp.n, mire fog válni, a három évesnél pedig azt veszem, arra alkuszom, amit látok. A három évest azonnal teljes mértékben használhatom, a két éves süldő bikánál ellenben addig, mig a harmadfél évet el nem érte, várnom kell és ezután is csak módjavai használhatom, azért azt mondom biró uramnak, Tordán olyan két évest válaszszanak, mely két év előtt januáriusban elletett és most már hamarosan a h irmadfél éves korba lép. Hanem mielőtt a mai beszélgetésemet befejezném, még egyet akarok mondani : Az imént a mi birónk — aki a község jóvoltát mindenek előtt szivén hordja — mondott valamit, hogy 60—80 forinttal olcsóbban szeretue venni, ha két éveset igy kapna. Kedves barátim, erre mondok egyet, amit szintén a gazdasági iskolában tanultam és most tap isztalásom alapján hitet teszek ezeu mondás igaz voltára, még pedig ott arra tanítottak : az igazán jó mén, jó bika, jó k i> soha sem drág*, a rosz mindig az. Biró uram, ha igen jó bi'<át kap. mely jó gulyából való, adjon érte 100 — 150 forinttal többet, mint más alig középjóért, hej, visszafizeti ez azt az árt busásan. Mit gondol, mennyivel érnek többet az én rúgott : minél több nedvességet csaljunk fel alulról a talaj legfelső rétegébe. Ellenben a tavaszi kalászosoknak a lehengerezését az épen leirt okon kivül, főleg dombos vagy partos fekvése mellett a földeknek, még azért is kerülni kell, mivel az ily lehengerezett talajba a csendes eső nehezebben szivárog be, ha pedig záporeső jön, az vízmosásokat idéz elő. Ha azonban egy földet meg kellett szántanunk, akkor a vetés után a hengerezést nem kell elmulasztani, hogy ezáltal a talajnak azon rétegében, a növények gyökerei leginkább el fognak terjedni, a szükséges hajcsövessi'-gét a talajnak előállítsuk, s egyszersmind ez által az elvetett maghoz hozzányomván a földet, ennek a csírázáshoz szükségséges vizfelvételét is megkönnyitsik • hanem a hengerezés u'án még meg kell fogasolni a földet, hogy annak felső rétege, felszíne, újból felporhanyittassák, s ez által a nagyobb mérvű elpároigásnak ez esetben is útját álljuk. Még egy dolog van, amire szintén szükségesnek tartjuk a figyelmet felhívni és ez az, hogy különösen szárazabb természetű talajfajoknál érdemel legnagyobb figyelmet a lehető legszebb vetőmagnak a használása ; mivel az ily magvak csírázván leggyorsabban ki, s az ily magvakból fejlett növények gyökerei fejlődvén leggyorsabban, az ily magvakból keletkezett vetés fogja leggyorsabban be is árnyalni a földet, és igy legjobban biztosítani magának a fejlődéshez szükséges talajnedvességet. Tehát a mély mivelés tavaszszal a talaj mélyebb és túlságos porhanyitásának elkerülése ; de egyszersmind a talaj felszínének porhanyón tartása; s a lehető legszebb vetőmag használása képeznék azon tényezőket, melyek által a téli nedvességnek a talajban való visszatartására befolyni képesek vagyunk. Igaz, hogy hosszú ideig tartó szárazság ellen teljesen biztosítani ezek által sem vagyunk képesek terméseink sikerét, de minden esetre megtéve e részben is mind azt, a mire bennütiket az okszerű földmivelés szabályai képesítenek, azt hiszem senki sem fogja kétségbe vonni azt, bog/ sokkal biztosabban fog azon gazda a jövőbe nézhetni, a ki ama szabályok szem előtt tartása mellett intézi gazdaságát, semmint, a ki ama szabályokat nem is ismerj. A téli káposzta rásza nevelés s a káposzta termesztés. Ha a zöldségtermesztésnél jó eredményt akarunk elérni, nemcsak jó magról kell 'gondoskodnunk, hanem okszerűen kell eljárnunk a rásza nevelésnél is. Ha a mag még oly jó is, de nem a kellő időbeu vagy tul sűrűn vetjük azt el, még a legjobb talajban s a legkedvezőbb időjárás mellett som fogunk kielégítő eredményt elérni. Kivált a káposztafélék azok, melyek e tekintetben több figyelmet kívánnak, mint a mennyiben rendesen részesittetnek s kiváltképen azt kell jól kiszámítani tudni, hogy mikor van a vetés kellő ideje, hogy épen idejére legyen kiültetni való rászánk. Ha tavaszszal igen korán vetjük el a magot, és a rászának soká kell a magágyban a kiültetésre várni, az esetben azok szára igeu felnyúlván s elfásodván, nehezen fogamzanak meg a kiültetéskor s ennélfogva fejlődésükben visszamaradnak. De ha még ez a nyári káposztafajoknál nem oly nagy baj is, mivel ezeknek elég idejök van nyáron át kifejlődui. egészen máskép áll a dolog a téli káposztafajoknál, mert ba ezeknek a magját későn vetjük el, s borjúim Bacsó bácsi borjainál, melyek azután a villásszarvu gereblye után kerültek? — Azt hiszem, tíz ezüst forinttal többet mindegyikünk szívesen megadna értük. — Ugy e megadna biró uram, na, ha most csak 35 borjú esik az én bikám után, az már egy esztendőben 350 forint lenne, négy esztendeig pedig, ha becsületesen gondját viseljük, legalább is használhatjuk a bikát és igy azt hiszem, a 150 forint, amennyivel a jó többe kerül, igen szép kamattal térül meg. De többet mondok, ha idővel a bika elnehezedik és a 300 forintos bikát levágásra 80—100 forintért eladjuk, az a pénz, amely a vételárból^ hiányzik, sem vész kárba, az megmarud az utána való jobb növendékekben és ezekben fog nekünk gazdag kamatokat hozni. Ezzel azonban befejezem mondókámat és mert reáuk, gazdákra most már a nagy munka beköszönt, végét vetem a vasárnapi beszélgetéseknek és tiszta szivemből kívánom, hogy azok magukra haszuot hozók legyenek. — Jól van, Nádudvari uram, hogy a nagy munkaidőre vakácziót akar, de azt már nem szeretnénk, ha a beszélgetéseknek végét vetné; szakítsa félbe azokat, nem bánom, de ha majd az eke a földből kifagy és a jó Isten erőt, egészséget sd. üljüuk össze megint és beszélgessünk arról a foglalatosságról, mely nekünk a mi min dennapi kenyerünket megadja. — Nem bánom azt sem, nagy tiszteletű uram, de azután váltakozva prédikáljunk, mert a szegény tanítónak el talál fogyni a mondókája és most Istennek ajánlom magukat.