Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-12-25 / 52. szám

„GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ". .NYIRVIDÉK" MELLÉKLETE. tetsző voltát; ez adja meg erejét és a rosthegyek kötőképességét, színes fonalakra és szövetekre való földolgozás esetén a jól erjesztett kender egyedül képes a festékeket felvenni. Különös, majdnem hihetetlen volna, ha az olaszországi ezredéves gyakorlat nem bizonyítaná, hogy a legsikerültebb kendererjesztés egyedül az állott, pangó vízben eszközölhető; amíg más részt, minthogy magukban a kenderkórókban is igen nagy mennyiségű ásványrészek rejlenek, amelyeknek az erjedés pillanatában ez által okvetlen el kell távoli ttatniok, ezért lehet és kell hogy a viz, melyben a kender erjesztetik, mentül álluttabb legyen, növény és áliati részecskék tömegétől zavaros és ellepett is lehet, de ásványrészektől tökéletesen mentesnek kell az erjesztő víznek lennie. Mindezekből kitetszik, hogy mily nagy bün követtetett el Magyarország legnagyobb részében az okszerű keiidererjesztés természeti törvényei ellen, midőn az áztatásra szánt kenderkórók földdel terheltetnek, ásványmocsárban erjesztetnek. Az itt előrebocsátottaknál fogva mindenki könnyen átláthatja, hogy kenderáztatót, mindenütt lehet készíteni, a hol állott, ásványmeites, kölönben bármily közönséges mezei vagy réti bár inocsárviz is található, csak ez utóbbinak okvetlen lehiggadt állapotban kell a kenderáztatóba bebocsájtatiiia. Maguk az ásványnyal terhelt vizek, ha egyéb a vidéken nem található, kell, hogy a folyókból, patakokból avagy csatornákból sekélyes lapályókba vagy gödrökbe kib >csájtatván, kivezettetvén, részint a kellő leülepedésnek, részint a napsugarak által való ásványi vegybontásnak vettetnek alá s csak azután bocsájtassauak az ilyen lapályok vagy gödrök mellé ásott áztatató-gödrökbe. Tehát minden viz többé-kevésbé fölhasználható az áztatáshoz, illetőleg az erjesztéshez; csak egy kis értelmi gondoskodást igényel a dolog. Miután legnehezebben idomítható, illetőleg alkalmazható víznek a meszes víz tekintendő, ez utóbbi akkor, válik tűrhetővé, ha minden egyéb idegen anyagok hozzátétele nélkül, az első szabadszemmel nem látható ázalag állatvilág megjelenik benne. Az áztatók elkészítéséről külön erre vonatkozó szakszerű utasításban lesz szerencsém szólani. Ha tehát kerüljük az ásványrészek káros közrehatását, az adott utasítás szeriut készült áztatókba kenderkóróinkat nemcsak, hogy ásványtól tehát földrészektől menten kell beleraknunk, hanem egyszersmind nem szabad azokat a fenékhez leszorítanunk, tehát a kender-erjesztésnek okvetlen úszó, libegő állapotban kell történnie, hogy ezáltal magában a növényben ennek fejlődése közben fölszivódott s alkatrészéit képző ásványrészek, a mint az erjedés forradalma altal kidobatnak, a szabad fenékre kerüljenek. Ezen libegő helyzet arra is való, hogy az erjedés által forradásba jött s bizonyos benső melegségi hőfokút nyert áztató viz, a szabadvegyülés és láthatatlan de mégis észlelhető körforgás által, egyenleges melegséget nyervén, az egyenleges forradás — erjedés — az egész kiáztatandó tömegre nézve szabályosan beállhasson. A külön leírásban adott módon elkészült áztató gödrök, ha'oly vidéken készültek, ahol a vitosak lehetünk, hogy lovaink, ha újra az istállóba állíttatnak, a bajt többé meg nem kapják. De azon emberre is legyen gonduuk, aki az olyan lóval bánt; ennek ruháját forró vízben mossuk ki, kalapját, csizmáját jól tisztittassuk meg és legalább három hétig lovat ne bizsunk a kezére. Nemcsak taknyos ló, hanem bárminemű ragadós betegségben sinlett barom után, különösen, h;i vérben hullanék ol egy darab, az istállót igy kell kitisztitani, vagyis ferlőzteleniteni, csakis ilyen tisztítás biztosítja a gazdát, hogy egyéb jószága, melyre a baj még reá nem ragadt, ezután megkapni nem fogja. Kivánom, hogy falum gazdái soha se szoruljauak a fertőztelenitésre; de ha náluk valami ragályos betegség mégis előadná magát, jusson eszükbe, mit fentebb elmondottam, jusson eszükbe továbbá még az is, hogy nem árt, ha ezen felül még a beteg barom után való trágyát is elégetik. — Hej, kegyetlen rosz dolog az ilyeu baj, tanitó ur, a jó Isten mentse meg a lótartó gazdát ettől; azután igazán nem lehet a lónak ezt a betegségét megorvosolni ? — Azt bizony nem lehet Tóth uram, azaz eddig a legjobb orvosok a ló taknyot nem tudják meggyógyítani és mert erre az orvosok nem képesek, mert az orvoslás próbálgatása alkalmával a betegség magja széthurczolható, sőt az embereket is veszélyezteti, az ilyen lovat kuruzsolni nem is szabad. Az ember szinte megijed, ha lóvevő szándéka van és ilyet hall. Azonban «z engem el nem ijeszt, elhatároztam, hogy hozzá fogok a gazdálkodáshoz; hogy veszek lovat és ezen szándékomnál meg is maradok. zeknek szabad és fokozatos lejtésük van, okvetlen egy felső vízmelegítő vagyis vizfüllesztő csekély mélységű, de mindenesetre lehetőleg nagyobb terjedelmű póttartálylyal látandók el. Ilyen áztatókat egyesek, de többek is társulatba állva készíthetnek Az ezekhez mért és készített áztató medenczék a műáztatók minden kellékeivel bírhatnak. Ezekbe a kender vizüres állapotukban, tehát szárazon rakandó bele, még pedig oly módon, hogy az alsó kereszt-rudacskák alá feszitett csatló hevederek egészen szabadon, tehát minden feszítés nélkül feküdjenek a kóró-halmazon a kereszt-rudacskák alatt, hogy ezáltal a vizbebocsájtás nyomán felemelkedő keudertömeg legalább 20 cmre emelkedhessék a fenékszin fölé. Ennélfogva a kenderkórók legföljebb 1 m. vastag rétegben szabályos keresztben fekvő sorokban helyeztetnek az oszlopok közé. Itt áll elő szükségessége az előző részben leirt mezei munkánál teljesített párosítása a kévéknek henger alakú kötetekké, mert ellenkező esetben az egyes kúpalakú kévék ide-oda fordított ellentétes irányú fektetgetése válik szükségessé, s mindamellett mégsem nyer az egész úszó tömeg egy oly biztos kötést, amelynek lecsatolása s föl nem billenhetése a párosítás által igen szabályosan eszközölhető. Amint a gödör a különböző osztályú s e szerint különrakott kenderkóró-kötetekkel megtelt, az előmelegítésre, illetve füllesztésre szánt víztartó gödörből a viz az áztató gödörbe bocsájtatik, még pedig oly mértékben, hogy a viz színe a lecsatolt kenderhalmazt, a csatló hevederen felül, legalább is 30—40 cm.-rel fölülhaladja; hogy a kórók által beszívandó, s a talajba elszivárgó és a légkörbe elpárolgó vízveszteség eleve is pótolva legyen. Ha esetleg egy közös rekeszbe vékony és vastag kóróból álló kötelek is jutnának, ha ezek külön nem helyezhetők, úgy a vékony kórók alól, a vastagok fölül kell hogy a halmazba helyeztessenek; hogy ezáltal az utóbbiak mint hamarabb erjedők, előbb kiszedhetők legyenek. Az erjedés befejeztét a kenderkórók rostj'iit boritó növényi hártyaburkolatnak, a kóró bőrének teljes föloldottsága jelzi, olyformán, hogy ez a rostokról könnyen lemosható legyen. A mosás ugy történik, hogy egy férfi munkás bemegy az áztatóba és a másodmagával kicsatolt kötő hevedert fölszabadítja, az egymás után fölvetődő köteteket a szélek felé úsztatja, előbb az összes kötéseket a legfelső kivételével fölvagdalván. Az áztató csekélyebb vizű szélein álló mosó munkások és munkásnők kezökben egy vékony rúdra erősitett tompa vasgamóval, hogy a vízben ne kellessék ide-oda járniok, a köteteket kötésüknél fogva magukhoz rángatják. — Ezután a hosszabb kenderből két munkás egy kévét, a rövidebb osztályúból pedig kiki egyet fog meg s a vizben jól megmurzsolva leöblitgetik; s a parton álló leginkább munkás leányoknak szétteritgetés végett kiadják. Ezek először a kiadott kévét az enyhén meneteles füves partokra fektetik, hogy az áztató vize mentül gyorsabban s lehetőleg nem a rostok hoszszában folyjon ki a kóró és a rost közül. Néhány órai ilyen csorgatás után a leányok a kévéket alól a napnak fordított félkörben szétterítve s igy minden kévéből ritka kúpot alkotva, — Köszönöm, tanitó ur, hogy ezen bajra figyelmeztetett, majd ügyelek, ha uton vagyok és ügyeltetek, hogy ezen csúnya vendég istállómba be ne köszöntsön és most megkérem tanitó urat, nézze meg Gerőrévén biró urammal azokat a lovakat, melyeket a lótenyésztési bizottmány elnöke szives volt nekem megvételre ajánlani; itt van a pénz megvételükre, ha arra valók, hozzák el azokat, hogy szaporodjék falunkban a jó ló. — Ezt, tisztelendő ur örömmel megcselekszem ; hanem hát most menjünk haza biró ur, készüljünk, hogy még naplementére — ha csak lehet — elhozzuk tisztelendő urunknak a megvásárolandó lovakat és jót állok, hogy azokkal Gerőrévéről olyan baj, mint aminőről ma beszéltem, nem kerül a tisztelendő ur istállójába. XIX. — Lássuk a medvét, azaz, hogy a lovakat, melyeket vett magának ktdves plébános uram, eljött a hire hozzánk is, látom, nem tréfál és csakugyan hozzá akar fogni a gazdálkodáshoz; vezettesse csak ki azokat ízíben, hogy megnézhessük. — 'Vettem lovat és ezeket Nádudvaii, meg btró uram tanácsára és segítségével vettem. Andris menjen csak, hozzák elő, hadd nézzék meg a gazdák. — Ugy-e ez a rudas, biró uram, melyet most vezetnek ki ? — Igenis nem, plébános ur, ez a nyerges, a másik — lássa, a bal hátulsó lábára kesely — az a rudas. — De nézze, édes biró, ez tögyel ? — Igen bizony, nagy liszteletü uram, holnap, vagy holnapután talán már megellik, azután derék apja van a csikajának, hogy is hívják csak — — ahol jön Nádudvari uram, az majd megmondja. fölállítják. Amely kúpot a kóró-hegyekre fölhúzott meglazított kévekötés gu/.s tartja össze A kiterítésnek lehetőleg füves helyen kell történni. Szélmentes, délre néző enyhe partoldalak rendkivül kedvezőek a kiáztatott keuder szárítására. Kedvező időjárás mellett a kora reggeltől délig, sőt délután 2—3 óráig kimosott és kiterített kenderek estig mind beszáradnak, ha kellőleg jól voltak kiterítve. Igen kell vigyázni, h9gy a kötés-guzs a csirkeboritó kasként álló kúpnak leghegyére essék s hogy rendkívül lazán álljon. Ha az időjárás nem eléggé kedvező, a kúp >kat a nap után kell forgatni; mert ezen rövid idő alatt nemcsak száradni kell a kender-rostoknak, de egyszersmind a sikerült erjesztés után, s a fölhéj alap >s lemosása nyomán, az igy kezelt kenderkórók és rostok bámulatos módon ki szoktak fehéredni is; úgy annyira, hogy az igy fehérített kenderből készült fonal vagy szövet alig követel valami későbbi mesterséges fehérítést; ellenben az itt elkövetett hibát sok napi fehéritéssel"is alig lehet jóvá tenni. A megszáradt csomagokon a kötés a derékra húzatik s a kender a törőhöz vagy pajtába vagy az előbb leirt módon bekazalozva betakaríttatik. Minthogy a magyar sík földön alig van a vizeknek annyi esésük, hogy a szabályozható be- és kifolyással biró műáztatók mindenütt fölállithatók legyenek: ennél fogva gondoskodnunk kell, Imgy legalább oly helyre ássuk az áztató gödröket, ahol ha a vizet le nem bocsáthatjuk is az áztatóból, valamely magasabba fekvő vizből pótolhassuk a viz veszteséget. S a mi fő, mindenekfölött arra ügyeljünk, hogy a négy-ötszőr használható áztató vizébe a kender kórók lehető tisztán rakattasanak be s hogy az áztató fenekére a kévék le ne jussanak s hogy az áztatóban a munkások a szükségesnél többet ideoda ne járjanak s hogy a berakás a kereszt rudacskákra helyezett járó deszkákról történjék. Ily módon mentül többször áztatunk ugyanazon vizben, annál fehérebb és fényesebb lesz kenderünk, s az erjedés annál gyorsabb és erőteljesebb. Itt figyelembe veendő, ho^y az áztatók növénymocsara az áztatás befejezte után a szántóföldekre hordatván, kitűnő trágyát képez. A viz, melyben áztatunk, igen jó, ha legalább 16—18 fok meleg s az is, a mit utána bocsájtu ik jó, ha ezen melegséggel bir. Az erőteljes fülledés erjedés által a viz 23—24 fokra is fölmelegszik. Ha azo.ibau kora hideg őszi idő van, ekkor már vagy nem áztatunk, vagy pedig 20 centimeter vastagon szalmával borítjuk be az erjesztendő kender-tömeget. — Igen hűvös szeles napokban, ha kénytelenek volnának áztatni, az áztató gödör sekély szélei felől szintén szalmatakarót teszünk a kender mellé; részint hogy az erjedés által előidézett benső hő tápláltassék, részint azért is, hogy a viz hullámzás által a kender forrása ne háboritassék. Az őszszel el nem áztathatott kendert, a tavaszszal a még igen üde hó- vagy fakadó vizekbe nem teszszük azonnal bele, bevárjuk, mig a vizek a napsugarak által inegfüllednek. A legjobb ázta— Mit mondjak meg biró uram? S«erencsés jó napot kívánok plébáuos urnák és nagytiszteletü uramnak. — Hát azt hogy is hivták, vagy hi»ják az apját annak a csikónak, melyet a rudas elleni fog ? — Nordstár, az a fekete mén, mely az elmúlt esztendőben, meg az idén is Gerőrévén van. — Na, ötven ezüst forinttal többet érue, ha attól a piros pejtől volna vemhes ez a kaueza. — Bacsó bátyám már hogy is mondhat ilyet, hisz az a piros pej elét sem éri a feketének. — Nem bánom én tanitó uram, ha rosz is, csak pej legyen, meg azután annak becsületes magyar neve van: Bátornak hívják. — Akkor hát Bacsó barátom nem egy nyomon jár biró urammal, Tóth Mihálylyal, Nádudvari tanitó úrral, meg yelem ; mert mi először a mén jóságát, hibátlan voltát keressük és csak azután uézünk a színére. — Igazság, uagjtiszteletű uram, hanem hát én a pirospej lovat nagyon szeretem. — Hanem az igaz, hogy derék széles két kaueza ló ez a tisztelendő uré, hány esztendősek ? — Igen, mi azt kerestük a bíróval, hogy széle*, erős lábu, ép. dologba való fiatal kanczákat vegyünk a plébános urnák, melyekkel dolgoztathat, járhat, meg nevelhet is utánna csikót. A rudas hat psztendős és most fog elleni a Nordstártól, a másik egy hónap múlva hozza majd a második csikót, attól a tagba szakadt Nouiustól, ez meg 7 éren. — Jól meg nézték, hogy nem több-e? — Megnéztük azt plébános ur, én is, meg a tanitó ur is megnézte, az pedig jól meg tudja n.ondani. (Vége következik.)