Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-12-25 / 52. szám

A „NYIRVIDÉK" MELLÉKLETE. „GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ" tartozom tehát ennak igazságos kijelentésé/el, hogy a tervezet a legpontosabban állapíttatott meg s oly össze­get vett számításba a költségek fedezésőre, amely azt mondhitom, hogy minden emberi számítás szerint elég­séges. DJ mig a sorsjátékra az összes számításba vett kiadások megtétettek, nem is egyszer, de kétszeresen, addig a tárgyak bevásárlásánál számításba vett s a költ­ségek fedezésére szánt felesleg a legnagyobb részben elmaradt, mert a tervezett 49 darab nyeremény tárgy vásárlása helyett esik 10 drb vásároltatott s ezek közt is két tárgynál a bika és kettős-ekénél összesen 154 sorsjegygyei az egyletnek kellett játszani, hogy a kívánt sorsjegy mennyiség kikutatható legyen s miga már e körülmény a költségekre tervbe vett összeget 75 frttal apisztotta. 215 frt 65 krt teszen tehát asoa összeg ami­vel az egyletnek a sorsjáték költségeihez járulni kell. A sorsjáték részletes számadásai részben már a mult választmányi ülésnek be lettek mutatva s ez al ta­lommal a végleges összeállítás is be íog nyújtatni, amint az a pénztár által egybe állíttatott. Egy másik nem kevésbé foütos tevékenységről kell továbbá megemlékeznem, amelynek részletei szinté i ezen t. közgyü'és elibe fognak terjesztetni. Ertem ez alatt az egylet és Nyíregyháza városa közt az egyletnek ala­pítványul, haszonélvezet mellett ajándékozott födterület feletti tárgyalásokat. Az alapitó város a kép/iselet egy része által már évek óta incitáltatik arra, hogy ezen alapítványát egy­letünktől elvegye; mert állításaik szeréut azt az egy­let uem ügy és nem azon C'.élra hisználja, mint a minő czélra az az alapitó város által tétetett. Bárha az egylet ezen állitás és ráfogás valótlanságát jól tudja s elég adattal is rendelkezik annak megezáfolására, mégis hajlandó volt az alapitó váro3 kívánságait ímeglullgitni. Ugy a város, mint egyletünk egy bizottságot küldött ki, mely bizottságok oly m ogállapodást létesítettek, tngyaz alapítványi terület jelenleg gazdálkodási czélra szolgáló része, amely 28 (1200 O 0) holdat teszen visszabocsát­tassék a városnak s a feumaradó 22 hold terület mind addig amíg az egylet fenn áll, annak háborithatlan bir­tokában maradjon. Ezen 28 hold területrőli lemondást a választmány előtt indokolta leginkább azon körülmény, hogy az egylet oly területet mint ez az 50 hold csak közönséges gezdálkodással kezelhet; de korántsem ugy, amint azt a »minta gizdisság* fogalmi magával hízza. Több tekintetben a viszonyok a gizdálkodásuak határo­zottan nem kedvezők s az egész területnek megtartása az egyletnek évről-évre csak nagyobb terhére válna. Mig ellenben a reducált területen erejét összevoi­va, sokkal kevesebb költséggel intensivebben bírna feladatának megfelelni. Az eddig fenállott kísérle­tező és magszaporitó telepek továbbra is fmmi­radnak, ha bár nem az előbbi terjedelemben, de mégis oly mérvben, hogy egyletünk törekvései hiányt szenvedni nem foguak. Mindizoi okokat egyletünk vá­lasztmánya vizsgálata tárgyává téve a kérdésas földterü­let visszabocsátását hitározta a t. közgyűlésnek ajánla­ni, oly feltétellel azonbau, h >gy az egylet sóba és sem­mi módon a megmaradt rész birtokában Nyíregyháza városa által ne háborittassék. Ezen kérdés feletti hitározás a tárgysorozat rend­jén a t. közgyűlés elébe fog kerülni. Épen ezen fenti ügygyei kapcsolatban figyelmimet nem kerülte el a fenmaradó területen eszközleud5 né­mely változtatás és javítás, amelyek épen az említett intensivebb kihasználással függenek össze. Az egyleti titkárnak hozzám benyújtott jelentéseiből, de saját ta­pasztalatomból is alkalmam volt meggyőződni arról, hogy az eddig faiskolának használt terület már annyira nem alkalmas ezen czélra, hogy azoa helyeu további fentar­tása csak felesleges költekezést s idő veszteséget okosna. Utasítottam tehát a titkárt, mint a hely fekvése s a ta­lajjal közvetlen ismerőst, hogy egy m igasabb ponton fekvő területet válasszon ki s azt kimérve nyújtson be egy teljesen újból s a fatenyésztés jelenlegi követelmé­nyeinek megfelelő tervezetet, különös tekintettel arra, hogy ezen uj faiskolában a magas és törpe fák nevelése teljesen elkülönittessék, egyúttal utasítottam arra is, hogy minden teendíkről, földforgatásról oly mód m gondos­kodjék, hogy a felvett területből a m igas törzsű fák osztályában egy táblát migvités, egyet navelőü 1, egyet m nt a forgó első évet már benaui isitelt v idoac.o'tkal s egyet ismét, mi ít a forgó második évet már ezen év ő izéni betelepítésre előkészítsen s vad nezokk il a j ivő 1887 évi szem'.ésre beül'ettessn, ez m kivül a törp; fák osztályából is legalább az első évi forgót vadonc',o t­kal berend;zze. Tehát ezen év be í már 80 cj m rigolozás­sal a felfogand ó terii'etből 5 tábla fog b u-and eitatni. Ezeu betelepítés költségeinek fedezetét találón azon 600 frlbm, amilyet a n igyméltóságu f ild nivelési minisztériumtól, állam segélyt ép u ezen s eh iz h isonlő C'.élik kivitelére nyertünk. Mig kell emléke/.uem arról is. hogy egyletüik ez évben, az előzóleg töób éveu át tartott borju-d jjazást megszüntette. A mu't években általában tapasztalt nagy­mérvű részvétlenség arról győzte mig a választmányt, bogy a közönség közönyösség) ínég pénzzel sam győ-.he­tő le s a némely kiállítási helyen bemutatott egy pár díjra ép )n nem érdem ÍS álla ért nem érd ímes ily mérvű áldó'atot hozni, amiért jo'ob idők és alkalmik bekövet­kezéséig enemá tevékenységét megszüntette. Egyletüik egyéib tevékenységi kora ezen letelt évben is jobbára az volt, mint a mult években, megfe­lelt azon viszmyuak minden takiuíetban amily az egy­letet a fóldaoivelési mmiszteriu n, megyei h'Uóság, test­vér-egyletek, valamint tagjiihiz kötik. Mielőtt jelentésemet bezárnám mint több alkalom­in il is tettem, u<y most sem mu'aszthito n el a jelen levő t. tagtárs urakuik szíves fig/elnéba ajánlani egy létünk erelyes gyáim olitását s kérni, hogy eg/létünk tig jaimk számit körükben szaporítani tartsák hazafias kö­telességüknek, mift csak ha anyigilig kellően migaro­sodh itii )k, leszü )k képesek arra, hogy feladitaiokit tel­jesíti! issük. Nyíregyházán, 1336 é'i sep'.emberhó 15-én. tiszelett-el Grf De^ewffy Aurél, elnök. A közgyűlés a felolvasott elnö'ri jelentésbm foglaltakat tudomásul veszi. 2. Elnök úr őméltósigi a fdolvasot jelentésben foglaltak alapján tuditji a kü'.gyüéssel, hogy az egylet és Nyíregyháza város által kiküldött bizottságok közös értekezletén a gazdisági egyletnek örökös haszonélveze­ti jogí&l ad i.máuyo'.ott fóld;erúletet illetőleg hozott meg állapod is e hó 14-én a városi képviselet elébe terjesz­tet'én, az a hízott hitározitával a kozÖ3 magegyezést oly irányban s oly, as egyesületnek, mint morális testü­letnek tekintélyét sértő módon módoútotta, amit az egy­let esik a legnagyob) indignatióval utasithit vissza. Egyúttal • felolvastatván a hivatalo3iu megküldött épvisileti hitárojat, eluök úr a kérdést tárgyalás alá bociátj i, Emök úr őméltósága, Propper Simu, Nyiri Jinos, Bodnár István, Nyiri Ferenc: tagok hossza­sibb érvelése, da különösan Pscherer József egyleti tag indítványára a közgyűlés egyhangúlag kimond­ja, hogy a felolvasott képviseleti h itázozato", vissza­utasitj i s ha tetszik a városi képviseletnek, a közö­sön kiküldött bizottságok által létesített megálla­podásokat elfogidji, nevezetesen kéiz o'y foltétel alatt uj szerződést kötni, ha a visszaadni igért 28 (1200 • o) hold szántó föld után fenmaradt 22 holdnyi terület oly módon biztosíttati c telekkönyvi­lag az egyesü'et részére, hogy anuik sem haszon­élvezete, sem m kénti kezeléséóe Nyíregyháza vá­rosa sohi és semmi oknál fogva bale ne szólhtsscm. M igj egyeztetik, hogy az egyesület a szerződésben semmiféle cUusnlát el nem fogid, főleg azokit, ame­lyek a képviselet határozatáéin foglaltatni'* s ame­lyek az egyesület tekiutéiyét sértik s a folytonos kellemetlenségek kú forrásául szolgálnál ik. E'iez való jogát az egyesület el nem ismeri a váróinak s kétségbe vonji azt, hogy falette, miit a megyei gaz­dai értelmiség egyesülete felett, épen nviregyháza városa gyakoroltatni ellenőrzést; vagy itteni tevé­keuységéuek irányt adni, vagy az egyletet gazdál­kodási módokra tanítani k spes volna. Ha ezen közös bizottságilag is megállapított feltételeket a városi képviselet el nem fogadná, ak­kor ez ügyben az egylet miadennemü érmtkezéit megszakít s tetszésére higyj i a városi képviseletnek, hogy támasztott igényeit ott és úgy érvényesítse, ahol és a miként naki tetszik. A kö-.gyűlés meg'iizza az egyleti titkárt, hogy Nyíregyháza városa k-p/isaletét, illetőleg Krasznay Gábor p )!gárm ister unt érteiitsi. 3. Kn^zniy Gibor polgármester úr a közgyűlésnek bejelenti, hogy Nyíregyháza városát mint, az egylet vá­lasztmányi tagját, a gyü'éseien a városi gazdasági taná­csos f>gji képviselni. Tulomásul vétetik s titkár megbi'.atik a szük­séges intézkedések megtételével. 4. Egyleti titkár bemutatj i az »Első magyar álta­lános bi'.t03Ító társasága által alakított »M igyar gazd ik jégbizto3Ító szövetségé*-nek alapfeltételei és ügy szabá­lyait, valamint e tárgyban hozzá-iutézett levelét s az ig izgatóság előterjesztését a társaság választmányához, az 1386 évi junius 17-én tartott gyűlésről. Minthogy ezen eszme már általáno3an ismere­tes s az említett irato t csaknem közkézen forognak, aköígyülás felolvasottaknak tekinti s az üdvös eszmé­re egyhangúlag kimondja, h)gy azt mind magi jó­nik tartji s elfogidji, in ml a megyei gazdiközöo­ségnek, mint ji'ára szolgálót felkarolásra ajánlj i. 5. Egyleti titkár bemutatja a', egyesület 1835 évi bizottságilag megvizsgált s választmányilag elfogadott zárszámadásait. A közgyűlés sajnos tudomásul veszi a nagy­mérvű hiáuyt s most a gizdisági rész megszünte­tésével elérkezettnek látji a pillanatot, hogy az egyesület pénzügyi viszonyai gyökeresen rendeztes­senek. A rendezéssel egy bizottságot biz meg, amelynek tagjaiul kijelöli Pscherer József, Nyiri Ferencz, Bodnár István, Propper Simu és Klár Gusztáv urat, valamint az egyleti titkárt a meg­bíz ii, hogy a pénsüjyre vonatkozó körülményeket bírálat alá véve, a lehető raductiők eszközlésével ál­lapítsák m9g az 1837 évi előirányzatot, s minthogy az egylet pénzkezelését a közgyűlés igen költséges nek találja. gondoskodjék, a bizottság alkalmas mó­do .átokról, h )g / annak kezelése az egyleti titkárra bi/.assék s hogy a gizdiság megszüntetésével a költ­ségek szűkebb kirre szoríttassanak. 6. Titkár bemutatja az »Első magyar általános biztosító társiság* átiratát, malybeu értesíti az egyletet, hogy az általa 1831 évben alapított két 400—400 forintos ösztöndíj, melyet olyan ifjak részére alapított, akik valamely hizai felsőbb, vagy közép gazdisági tan­intézeten migokit gi'.dikká kép )z ii óhajtják, betöltés alatt van s hogy ezek egyikéra az ajánlás joga az egyesü • letet illeti ez évben s hogy ennek betöltésa érdekében a szükséges intézkedésedet mielőbb tegye meg. Az egyesület átint tartalmát örvendetes tudo násul veszi s elhatározsa, hogy az egyleti titkárt bi'.za meg a pályázat mielőbbi közzétételével, ( m>g pedig ugy, hogy a folyamodványok beküldésé­nek hitár-idijéül f. évi október 5-ik napja tűzetik ki, mint utolsó nap s hogy az ajánlás az előhaladott idő m itt mielőbb megejtessék; ugyanazon hó 6-án választmányi ülést fog ez ügyben tartani. 7. Egyleti titkár bemutatji a', első és második sor­solás jelentéseit, valamint a sorsolás végleges számadá­sait, amely szerint 215 frt 65 krt teszen azon összeg, amelylyel az egyesületnek a sorsolás költségeihez já­rulni kell. A közgyűlés a titkár azon kijelentésére, hogy a költségek az által, hogy a második sorsolás is megtarthitó lesz s ezzel a költségek némileg mér­sékeltetuek: a jelentéseket s bemutatott számadá­sokat is tudomásul veszi s a további sorsolást meg­szüntetni rendeli. 8. Egyleti titkár bemutatja az egyleti kertben ala­kítandó uj faiskola részletes tervezetét. az olyan községek, amelyekben ezeknek a tenyésztése lett elhatározva ? — Ennél is olyformán jár el a földmivelési minisz­térium, tisztelendő uram. És pedig itt is azon vau, hogy nálunk legyenek nyájak, és e végből először is a m. k. ménes-uradalmak­ban állított tenyészdéket; van Bábolnán svájezi pirostarka, Kispéren kitűnő allgaui, Mezőhegyesen kuhlandi, Foga­rason is állit fel egy törzset; azután a gazdasági iskolák gazdaságában és pedig Migyar-Ováron és Liptó-Ujváron szürke allgauit, Keszthelyen, Debreczehben és Rimaszom­baton svájezi pirostarkákit, Kolosmonostoron pinezgauia­kat tenyésztet. Azonban ez még korántsem elég. Hogy a tenyész­kerületekbe sok olyan nyáj kerüljön, melyből bikákat — de üszőket is vásárolhassanak a gazdák, olyanoknak, kik azért folyamodnak, a földmivelési m. k. miniszter ő nagy­méltósága egy hozzá értő és ott jártas emberrel bevásá­roltatja a szükségelt tenyész mirhát; ezt az ország költ­ségén elszállíttatja a magyar határig ; onnét pedig olcsóbb áron a tenyésztő gazda lakhelyéig ; és az, aki a marhát megkapja, ennek az árát két vagy három félévi részlet­ben törleszti. Magfeleltem tehát plébános ur kívánságának, elmon­dottam —» amennyire én tudtam — miként támogitja és segiti a földmivelési m. k. miniszterinm hizánkban a mir­hatenyésztést — Lássák, szomszédok, mi ma sokat tanultunk ; és mint ennek a falunak a bírája, megígérem, hogy a lakos ság javára ki fogo n kérni részüukre a földmivelési m. k. minisztérium segítségét; meg azután meg fogom mutit­ni, hogy lesz itt miudeu 50 magtehéure egy zabozott bika ; meg az is meglesz, hogy a jó bika után való bor­jukat külön veszsszük számba. — Meg hát bélyegbe is, biró uram. — Helyes, Bacsó bácsi, igy fogunk cselekedni. — És most szépen megköszönvén tanitó úr elbes?é­lését és hozzánk való szívességét, egyúttal tiszta szívem­ből kívánom, hogy az Isten áldja meg azokat, akik a mi g izdálkodásunkat ilyeténképpen elősegitik. XVIII. — Azt ígérte nekem tanitó ur tegnap, hogy ugy, mint ma, a juhokról meg ezeknek a tartásáról és hasz­náról fog egyetmást elmondani, most megkérem igen szépen, hagyjuk ezt a szíves ígéretet a jövőre ; cseleked­jék az egyszer ugy Nádudvari uram, mint az újságírók szokták, kik arról elmélkednek, arról beszélnek ami ép­pen megtörtént. Náluuk is történt valami— biró uram mi reggel mondotti el nékem, miként károsodott a sze­gény Tóháti; azt h'szem, nagy hasznunkra volna, ha ta­nitó ur szíves lenne ezt a dolgot szóbeszéd tárgyává tenni. — Elmond iUm, mi történt tegnip; é, hiszem, hogy tanitó úr teljesíteni fogja kérelmemet. — Tehát hallja esik mag ezt az esetet a biró lesz szíves azt elbeszélni. — Kerekes Marcii, az a kup >cz; ki hol itt, hol másutt csivarog; kit jogosan mindanki a srosz Kerekes­nek* nevez, bajtokozott a szegény Tóháti házánál, meg­hámozták Tóháti uramnál a sötét pejt, melyet Kerekes húsz esküvel a nyakába v arrt, mint második szőröstől bőröstől a gödörbe került mi a ssegény Tóháti szép sár­ga háti lova, és azt h-szan, a másik kocsis ló szintén utána vész. Nem felette sok ló van a falu ikbin, azért elég baj, ha ezek java elpusztul, ha rosz ember, kin nincs mit megvenni, ragályos bajt hoz a gazda istállójába és azt igy megrontja. Azt vélem, ha Tóháti ismerte volna a bajt, nem hisz a kupecz esküvésének, nem viszi haza a piszkos orrú lovat, és mert tudjuk, hogy tanitó ur ezt a bajt ismeri, mi gazdák is szépen kérjük, hogy bennünket e felől kis­sé oktatni sziveskedjéí. — Bizony, biró úr a mit elmondott, ez eléggé figyel­meztet bennünket, hogy a gazdának a házi állatokat veszélyeztető ragályos betegségeket, amennyire lehetséges ismerni kellene, mert csakis ha ismeri őrizkedhetik tőlük. Bennünket azon baj, mely ezen lovakat elpusztította, szintén érdekel; be látom, hogy pár péterfalusi szomszéd is átjött, kikre ezen betegség ismerete még sokkalta fontosabb, és azért ma készséggel azzal töltöm az időt, hogy elmondjam röviden, amit a lovak ezen bajáról tudok, és azután elbeszélem, mit kell az istállóval csinálni, hol ra­gadós betegségben sinlődött vagy ebben elpusztult ló állott. Azou ragadós baj, melyre fentebb czéloztam, mely Tóhátit megrontotta : a taknyosság ; azt gyógyítani nem lehet, ez megöli a lovat, ha beléesett, de ennél még nagyobb baj az, hogy nagyon könnyen elragad más lóra. de még—és ez borzasztó — az ember, lóval bánó is elkaphltja és ilyen rendaseu rettautő kinsk között szo­kott meghalni. A takony támadásáuak csak egy oka vin é3 pedig maga a takony, azaz megtaknyoaodik az olyan ló, mely taknyos lóval érintkezésbe jut, mely olyan helyre állít­tatik, amelyen tiknyos ló állt és az elragadást legjobban bizonyítja, hl a takony olyan tiszta gazda istállójában garázdálkodik, mint Tóháti. (Folyt, köv)

Next

/
Oldalképek
Tartalom