Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-12-25 / 52. szám

Nyirvidék* hetedik évfolyama. Nyíregyháza, 1886. október 3. 10-ik szám. GAZBASAfill ERTESSTO. A „NYIRVIDÉK" melléklete. A „FELSÖ-TISZAVIDBK I GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS KÖZLÖNYE. Meghívás. A felső-tiszavidéki gazdasági egylet igaz­gató választmánya folyó 1886. évi október hó 6 án d. e. 10 órakor, a megyeháza ter­mében ülést tart, amelyre a t. választmányi tag urak tisztelettel meghívatnak. Nyíregyházán, 1886. évi szeptember hó 27-én A felső-tisza vidéki gazdasági egylet ne­vében : Szentkirályi János, e. titkár. Egyleti tagjaink szives figyelmébe! Tiszteletteljesen figyelmeztetjük egyletünk mindazon alapító és rendes, valamint évdijas t. tagjait, akik különösen a mult évekről alapítványi kamat, tagsági díj vagy évdij hát­rálékban vannak, s ezek bevétele iránt a mult 1885. s némely része még az 1883. ós 1884. évben is postai megbízások utján lett felhiva a fizetésre; de ezen megbízáso­kat ki nem váltva, azzal az egyesületnek te­temes és eredmény nélküli kiadásokat okoz tak: hátrálékaikat annálinkább siessenek ki­egyenlíteni, amennyiben az egyesület ezen költ­séges kiadásoktól, — amelyet a postai meg­bízások okoznak — magát megakarja kímélni s többé tagjait ez uton a fizetésre fel nem hívja, hanem ehelyett a módosított alapsza­bályok értelmében a peres eljárást fogja al­kalmazni, ami a t. tag uraknak bizonyára nem kis kellemetlenséget fog okozni, de az egyesületet sok felesleges kiadás, haszontalan munka s a pénztárt sok könyvelési zavartól fogja felmenteni. Legyenek a t. alapító ós rendes tag urak közzül azok, akik egy, vagy több évi hátrálék­ban vannak, figyelemmel arra, hogy tartozá­saik ki nem egyenlítésével, (amelyeknek ösz­szege ezrekre megy fel) az egyesület pénzü­gyeit folytonos zavarban tartják, s magát az egyesületet úgyszólván kényszerítik arra, hogy oly eljárásokat vegyen alkalmazásba, ami a t. tag urakra nézve csak költségsza­poritó, kellemetlen ós boszantó lenne. Vegyék A „GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ" TÁKC2ÁJA, Nádudvari urain vasárnapi beszélgetései. Közrebocsátja : Tormay Béla. XVII. Nem akartak a marhafajtákkal tapogatódzni és azért azt nézték meg, mely vidékére az országnak mi jó és ott a gazdák mit kiváunak és azt adták oda, mást nem. Igy Sopron-, Vas és Zalának a túlsó részén, to­vábbá Gömör-, Hont- és Pozsonymegyékbeu a piros tar­ka svájczit. Nyitra, Trenesén, Bars, Nógrád, Abauj-Torna, Sá­ros, Zempléu, derekában és Ungmegye egy részében a kuhlandit vagy szintén a tarka svájczit. Zólyom, Liptó Bereg hegyes vidékén meg Mára­marosban az allgaúit. A moldovai és oláh határ mentén, a Bibar hegy­ségben és Aradmegye hegyes vidékén a pinczgauit Az ország többi részében vagyis anuak nyolcz ti­zedében a magyar-erdélyi fajtát. — De nagyon is szereti tanitó ur azt a magyar­erdélyi fehér marhát. — Igen, Bárdos barátom, nagyon szeretem, szere­tem pedig azért, mert boldogulásomat neki köszöuöm; és mint mondám, csak azt panaszolom föl neki, hogy nem ad annyi tejet, a mennyit fölemiitettem. —Hanem, tanitó úr, ha ugy kivánja a tejet, miért bájol aízal a fehér marhával?— Menjen Kunhidjára az urasághoz és vegyen tőle azokból a tarka marhákból, melyeket onnét a nyugatfelé eső országokból szerzett az uraság; adnak azok tejet bőven. továbbá figyelembe azon körülményt is, hogy a gyakori felszólítások nyomdai és postai költségei, ajánlott postai megbízások: az egye­sületnek évenként százakra menő kárt okoz­nak, amelyeket a t. hátrálókosok általában nem térítenek vissza, s a melynek megtéríté­sét kívánni az egyesületnek teljes jogában állana. Végre a cséplési idő beállta a t. tag urakat is pénzhez jutni engedé s lehetővé teszi, hogy egyenként ceekély, de összeségében ezrekre menő tartozásaikat, minden nagyobb gond nélkül, kiegyenlíthessék. Kérelmünket az illető t. tag urak szives figyelmébe ismételten ajánljuk. Az egyleti eluöksóg. n Oszi-ro?s vetőmag eladas. Az egyesület gazdaságában termelt kö­vetkező őszi rozs-fajok bocsáttatnak eladásra: Szent Iván rozs, piaczi és kitűnő takar­mányrozs, Labrador rozs, C o r r e n-féle bokros rozs, rűgeni rozs, amelyekre a t. egyleti tag urak előjegyeztethetik rendelmó­nyeiket az egyesület titkárságánál azon meg­jegyzéssel, hogy a rendelmény csak készpénz fizetés vagy utánvét mellett adatik ki ós hogy 50 kilogrammnál kisebb mennyiségekre meg­rendelés el nem fogadtatik. Az egylet elnöksége. Bakay Nándor miniszteri szakbiztos, ken­derterinelés, különösen a kender áztatók érdekében. 331./1886. sz. Tekintetes Pscherer József urnák, mint Sza­bolcsvármegye közgazdasági előadójának Bogáton. Folyó hó 1-ről kelt becses levelére vonatko­zólag vau szerencsém válaszolni, hogy amidőn az ezen levélben kért utasitást, a községi normál ken­der áztatok készítésére nézve itt mellékelve meg­küldeném, bővebb magyarázat okáért ínég a követ­kezendőket kell megemlítenem, illetőleg becses figyel­mébe ajánlanom, hogy ezeket t. gazda társai között a czél könnyebb elérhetése szempontjából, szóval s ha lehet, a sajtó utján is terjeszthesse: ugyanis a mellékelt leirás és tervvázlat sze­rint készítendő községi normál kender áztató, — — Lássa Bárdos uram, ha fent laknám a Kárpát hegységben, vagy tul a Dtiuán Sopron-, Vas- vagy Za­lamegyében, ekkor én is vennék valami jóféle piros tar­ka vagy boi üderes szinü hegyi fajta marhát; de más dűlőben vagyunk itt minálunk az Alföldön, A Királyhágón tul a Mezőségben, de különösebben a uagy magyar síkságban, melyet Alföldnek szoktak ne­vezni, különös viszonyok vannak. Az időjárás itt sokat meg uem enged, mi már ott fent a hegyek közt, meg a dunántuli mégyékben köunyeu lehető, és különösen ta­karmány dolgában, sokszor —meglehet ugyan, hogy a gazda hibájából — de csehül áil a szérüskért. Itt minálunk —az egész nagy Alföldön— a nyár heve elperzseli a legelőt; ezen bőséghez szokott állat nem találja a megszokott mennyiségű mezőt; továbbá annak hogy szalmán meg csutkán teleltessünk, azok a nyugoti országokból került marhák nem lesznek barátjai ; ilyen viszonyok között csak a mi fehér marhánk tud tenyészni; azért nem kell kapkodni más után, ezért ne szerezzen az idevaló kisgazda az említett külső országbeli marhákból, tudom jól, hogy itt minálunk a kis gazdák nem sokra mennének velők, nem mennének annyira, mint ahova — hajói tenyésztik—saját fehSr marháikkal érnek. Amit elbeszéltem, nagyon megfoutolják, kedves szomszédok, a mi gazdálkodásunkba ezid9ig legjobban belé illik a mi feh?r marháuk, és miképen való gazdál­kodásunk egész lényegében nem is fog ugy napestétől napkeltéig megváltozni, hogy ez megtörténjék, ennek idő kell, és ez idő alatt nagyon reá érünk helyes tenyésztés által megváltoztatni marháinkat olyanná, aminőre itt a kisgazdának szüksége lesz. a műáztatók minden kellékével biró — lehető leg­jobb áztató medenczék azou példányát ábrázolja, amely a lehető olcsóság mellett, minden fényűzés nélkül az arra alkalmas vizlejtési viszonyokkal biró vidékeken mindenütt létesítendő volna. Azonban tekintve, hogy a főczél, a hazai ken­dertermelés formálása körül, mindenek előtt a leg­szükségesebb dolgokat reformálni s e szerint, a káros sárban füllesztést, földdel, sárral való nehe­zítést megszüntetni; ami egyébként is elérhető s a mire nézve a normál áztató rendszere nem egye düli módot képez. Igy tehát, különösen a t. előadó ur vidékén, a hol rövid idei ott létem és szemlém folytán, ugy kellett meggyőződnöm, hogy a vizeknek csekély esésük van, s hogy szárazság alkalmával a vizek­ben fogyatkozás is lehet; e szerint, s mint hogy a mesterséges vizemelés, csak igen nagyban, s bősé­séges előmelegítő és napsugári vegybontó s lehig­gasztó felsőbb tartályokkal volna keresztül vihető ; amit hazánk pénztelen és a kezdetlegesség nyűgei­vel küzdő gazdasági viszonyai között, ajánlani nem merek; e szerint az előirt normál rendszer kere­tében, concessiókat keressünk, hogy a sorssal és az adott viszonyokkal okosan és sikeresen megal­kudhassunk, s hogy a czélt még se koczkáztassuk. Nevezetesen, az áztató medenczéket valamely viz vezető árok közelében, olyan alacsony helyre kell helyeznünk, ahol a legnagyobb szárazságban is vizet kaphatunk, ha ezt el nem érhetjük, le kell mennünk egész a talaj vizig, a nélkül, hogy egye­nesen ezt használnánk. «• Mindenek előtt oda kell törekednünk, hogy már tavaszszal, az áztató medenczék fölött, a ve­zető árok magasabb viz színéhez és gazdagabb viz őniléséhez képest, valamely csekély nyúlgát segé­lyével az árokból, zsilipen kibocsájtott vízből, egy felszorított táptartályt nyerjünk, amely alatt az áztató medeucze áll. Ezen táptartálynak lehető vízgazdagnak kell lennie s szintén lehetőleg a ta­laj vizig kellene fenekének érni; mert ha ez által az ugyanezeu színvonalon álló medenczébe a táp­tartály vize egészen soha át nem bocsájtható volna is, a vizet jobban tartaná s az áztató medeuczé­ben, az áztatás által kiitatott víz mindig pótol­ható volna. Ellenben az alacsonyan fekvő áztató medeucze fenék vize, ha soha egészen kibocsájtható nem volna is. a felső táptartályból időnkint az áz­tató medencze vize még is tisztább pótlékot nyerne. Ha pedig, amint éppen ezeu pillanatban, a nálam személyes látogatást tett szabolcsi földbirtokos uraktól értesülök, a nyírvíz szabályozó csatornának mégis nagyobb esése volna; ugy ez csak javítja a Elmondottam elég apróra, hogy miért szeretem, mi­ért tartom nekünk valóuak a mi fehér marhánkat, és igy csakugyan örültem, hogy ennek, tenyészkerület dolgában olyan nagy határt szabtak. De el kell mondanom azt is, hogy miért cseleked tek helyesen az ország egyéb részéiben is és jónak tar­tom, hogy ott, ahol elmondottam, nem a mienk, hanem egyéb fajták tenyésztését iparkodnak elősegíteni. Igy tehát, ugy-e bár, a dunántuli vidék határ-me gyeiben, meg a hegyvidék gazdagabb völgyeiben a piros tarka svájczit vagy ennek közel rokonait. Ezt helyesnek tartom azért: mert a piros-tarka svájcziak nem kényesek, minden féle takarmányt, csak sok legyen, pénzzé tesznek ; hamar megnőnek és igen súlyosak ; ha a két éves kort betöltötték, bika alá mehetnek eléggé tejelnek és elég jó tejet is adnak ; nagy borjakat ellenek, melyeket a mészárosok na­gyon keresnek és jól megfizetnek; di magáért a tehéuért, ha öregszik, hizottan is szép összeg )t adnak, mert 7 mé­termázsára az ilyen kinőtt tehén följavul; és ha méter­mázsájáért élve csak 28 forintot megád a kereskedő, egy hizott tehénért könnyen árulhat a gazda körülbelül 200 forintot. De még valami van amiért ezt a marhát szívesen tenyésztik, és psdig : nagyon keresettek a vemhes üszők és közel ellős korukban, vagyis ha két és háromnegyed évesek, igen szívesen megveszik a nagy városok közelében levő majorosok vagy olyan gazdák, kik sok tehenet tart­van, nagybau adják el a tejet; és ezek ha elzüllöttek, megint tovább adják a tehenet, és vesznek újból ellőset vagy pedig kis borjasat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom