Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-12-25 / 52. szám

„GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ' A „NYIRVIDÉK" MELLÉKLETE. A kender minden jó földön megterem, a hol a buza megterem, s ennek nemcsak nem ellenlábasa, sőt az olaszországi ezredéves gyakorlati tapasztalás szerint, igen előnyös kiegészítő váltó termeivénye. Ugyanis a rendkívül sok kötött anyagot követelő kender növény éppen azon elemeket nem vonja ki a földből, amelyek a búzának főtáplálékát képezik, s megfordítva a buza ismét nem azon fő tápelemet keresi a földben, ami a kendernek főeleme. Minél fogva az olaszoknál ezred év óta : buza és a kender szakadatlanul váltakoznak a vetés forgásban. Mindezeknél fogva téves azon balhiedelem, liogy a kender csak eke alatt nem volt uj törésekben, erdő-, legelő-, vagy rét-földeken diszlenék; ez onnan is származik, mert a kender azon altalaji villósavas kötött lerakodásokat keresi mélyre ható gyökerével, amelyek a mult évi rothadt növényeknek a csapadékok által az előző szántás alá történt kiszivárogtatásából származtak; a mit az ember ugy érhet el. ha a kender alá mindig valamivel mélyebbre szánt, mint a buza alá szántott volt. Ezen mély szántás azért is szükséges, hogy a kendertörzsek kellőleg megtalpalhassanak s hogy lehetőleg lefelé bocsássák gyökereiket : nehogy a szomszéd törzsek életét kellessek megtániadniok, s hogy nagyra nőhessenek. Ha tehát a buza alá 8 hüvelykre szántottunk, a kender alá 12 hüvelykre kell szántanunk: ugyan ezen okból nem szabad sűrűn vetnünk, hogy az egyes törzsek szabadon kövéren fejlődhessenek, hogy lehető magasraágatlanul felnőhessenek,mert téves azon hit, hogy a kender csak akkor finom szálú, ha sűrűn van vetve és vékony törpe kóróju ; a ritkán vetett kender, vastag magas törzsökkel is finom rostot ad, ha kövér földön, mély szántásban arányosan van vetve. A sovány földön a sürün vetett apró kender is durva rostot hoz. A sovány földön vetett kender, ha szántatlan talajon fölágazik, silány és keves rostot, több fás részt'terem. Egy hold földre f> évre 50 szekér trá- ; gya számítandó, őszszel jól leszántva. Az erőteljes 80°/o csiraképességgel biró magból 50 liter (33 kgrainm.) elég egy 1600D öles holdra; ha a mag azonban kevesebb csiraképességgel bir, aránylag több mag vetendő s a vetés t>0 —80 literig fokozható, AZ 50% csiraképességen alól álló magot nem érdemes elvetni.*) A mag sorvetővel li liiiv. (16 cin.) sortávolságban, ápril közepétől május elejéig vetendő. A vetés lehetőleg egy-egy esős csapadék után következő első alkalmas napokban eszközlendő. Az őszszel egyszer kellő mélyen, egyszer sekélyebben, s tavaszszal harmadszor szintén sekélyen megszántott föld, arányosra legyen egyengetve a vetés előtt, hogy a magok fekvése s ez által kele síik egyenleges legyen. Gazos földeken, a Mokry-félu kapáló géppel, hasznos dolog a növényeket megkapálni. A kender-aratás augusztus vége felé nádvágó sarlóval történik, a mikor a virágos törzsek hegyeA mag csiraképességét közönséges csiráztató készüléken, avagy fölhevített vaslapon ugy próbálhatjuk ki, hogy ha egy csipet elegyes magból száz szemet kiolvasunk s ezt a fölhevített vasra hiutjük, a csiraképtsek kipattognak, a nem csirakepesek elszenesednek, ezeket könnyen megszámlálhatjuk. szép és jó tehenekért. Ez elcsábította a morvaországi nagy, valamint a kis gazdákat, eladóvá tették mindenüket, azt tartván: »ma eladom a jó tehenemet drágán, holnap veszek jó üszőt olcsón, igy nyertes maradok.« Eladták a mit ma vettek és ma már alig kerül jó istál ló; de foly a kupeczkodás, árulnak mindeufél • rongy piros-tarka marhát kuhlaudinak, és ezzel nemcsak marhatenyésztésüket, de hitelüket is elrontották, és mert tüdővészes marhát is árultak,nálunk sok embert megkárosítottak. — És mi ebből a tanulság, Nádudvari uram ? — Az tisztelendő úr, hogy, aki jó jószágot akar, az a növendékből a legjobbat eladóvá soha ne tegye, hanem ez után neveljen; mert különben hamir elromlik baromállománya, melynek javításán talán még az édes apja is fáradozott. Hanem hát ugy belé jöttem a mindenfele marhafajta leírásába, hogy talán napestig is papolnék ezekről; de közeleg a harangozás ideje is, azért talán jó volna, ha véget vetnék a mai beszélgetésünknek ? — Még a mai napra valamivel adós. — Igaz, biró uram, mert megígértem, hogy az angol gazdák marháiról is meg fogok pár szóval emlékezni, azért a következőkkel beváltom még ezen ígéretemet. Mondottam, hogy az angolok mesterei az állattenyésztésnek, ők, a mire szükségük volt, olyanféle állatot tudtak tenyészteni és mert olyan kitűnő igáslovakkal bírtak és a legtöbb gazdasági munkát gépekkel végezték, erre pedig a roppant erejű lovakat jobban használhatták, tehát ők igabuzó marhát nem kerestek, de keresték az olyant, amely tejet ad és, mert ott az emberek sok hússal élnek — különösen az olyan fajta marhát kívánták, melynek sok és kövér husa van. iken is hullatják himporukat. A keuder-kórók egyáltalában levágatnak, kivéve az igen erős magló törzseket, a melyeknek hegyei a rostra termelt tör zsek levágásakor lecsipdestetvén, magra hagyatnak s szeptember végén a kukoricza-törés idejében vágatnak le.*) A kender ilynemű aratása catastr. holdanként 8 forintra számítható; 6 férfi-napszámot tesz ki, s a következő rendben történik: A kendert vágó féfi munkás a föntérintett erőteljes magló törzsek lehető kihagyásával, a balkezével összemarkolt fogásokat balra félkörben lehajlítja, jobbjával lehetőleg tövén a kórókat elvagdossa s a levágott markokat kellő rendben kötetlenül sorba lefekteti. Egyedül ez a férfi munkás aratási munkája. Utána az osztályozó, hegyező, csomózó és kupozó leányok jönnek; akik első nap kevés számban alkalmazva, épen nem kötöznek, hanem csupán a kendermarkokat bogaikkal befelé halmozzák, — töveikkel kifelé küllő alakban rakásra fektetik olyformán, hogy a zöld bogokból támadt központi halmaz mintegy 30 cm. vastag rétegben 24 órai fonnyasztásra, illetve édes erjesztésre, hagyatik; másnap azután a leány munkások közzül 4 párt egy holdra számítva párosával dolgozva, megkezdik az osztályozást olyformáu, hogy egy-egy marok kendert ketten tövén-hegyén megfognak, a hegyénél álló leány a legkiebb álló leghosszabb kóró törzseket összefogva kihúzza és lefekteti, azután egy uj fogásra a másodhosszuságuakat húzza ki, ezeket ismét körben fekteti s az ott maradt legrövidebbeket az azok vastag végét tartó leány fekteti le; az igy képződött hosszaság szerinti három osztály az egymásután fölszedett, hasonló módon osztályozott, fonnyadó fülledt markokból egy-egy derékon mért 6 liflv. (l(i cm.) átmérőjű kévéig egészíttetnek ki. Az osztályozó leányok után jönnek a kötözők, akik a 8 osztályozóra kettőt számítva — kezükben éles sarlóval, vagy nagy késsel, a kévék hegyeit, ugyanazon kéve hosszabb kóróit a rövidebbekhez vágván, a tarlón maradt csenevész korcs kórókból lazán összesodoritott kenderkóró-guzszsal derékon megkötik, s 10—12 ilyen kévét kuppokba állítanak.**) Minthogy az osztályozás képezi az okszerű kender kikészítés alapfogását s legfőbb műtétét, a a termelőnek semmiféle műveletre nem szabad nagyobb gondot fordítani, mint ezen legfontosabbra, a mint ezt az alább előadandókból bőven meg fogjuk ismerni.***) Az időjárás viszontagságaihoz képest a kúpokba állított kenderkévék 0—8 nap alatt kellőleg megszáradván, midőn leveleik porladozni kezdenek, következik a behordás vagy is betakarítás, a midőn nagyobb mennyiségű termelésnél egyszersmind a kévék párosításának szükségessége is fölmerül; azonban mindenek előtt, a könnyebb és behatóbb *) Kender-magot külön is termelhetünk, :J2 cmnyi sortávolságban, 8 kilogrammnyi olasz magot egy holdra fölosztva. Ezen magló törzsek közzül a virágosakat augusztus 20-ika körül kivágdossuk, a magvasokat pedig a föntebbi modon hegyükön, egy pár levéllel elcsipdossiik, hogy ez által a magok erósebben fejlődjenek, s egyszerre érjenek. Az osztályozás, kötözés, a hegyek levágása és a levelek ledörzsölése, noha csupán nöi muaka, inind a mellett újabb 8 frtra számítható holdanként; de ezzel a kender sokkal többet ér. ***) Az osztályzatlan kendert.nem lehet okszerüleg kiáztatni, mert a vastagabb kórók előbb jönnek forradásba, a vékonyak később; s mire ez«k kiáztak, amazok már elerőtlenedtek, eláztak. Törekedtek, bogy olyan marháik legyenek, melyek hamar megnőnek és meghíznak ; értelmes fáradozásukat a legjobb siker követte és az ő hizó marhájuknak nincs is párja, ők azt olyan testűvé is tudták tenni, hogy csakugyan pingálni sem lehetne különbet. — De hát azután, tanító ur, ezt nem hozták el hozzáuk is a gazdák ? — De bizouy elhozták, fizettek egy jó — de közel sem az első rendű — bikáért 800, de 1000 frtot is, próbálták minálunk is ezt a marhát, hanem csak egjkét helyeu, olyan istállókban, ahol minden megvolt és igeu nagyon tudtak is hozzá, ott volt sikere. Az emiitett istállókban, de az egyebütt tett tapasztalásokból meggyőződtek, hogy ez a marha bizony uem kis gazdának való, nézze ő meg az ilyet, törekedjék, hogy a maga marhája is ilyen szép testűvé legyen, de az angol marha tenyésztését bízza másra. — Hát még a nem elsőrendű bikák is olyan drágák Angolországban ? — Ott bizony drágák, Tóth uram, mert az angol gazdák a jó bikát meg tudják becsülni és ha örötárou nem tudnak első rendűt szerezni, akkor azt, úgy, mint nálunk a ménlovat, bérbeveszik. De azután a világért se képzeljék, hogy ott is olyan jótéteménynyel vaunak a gazdák iránt, hogy olyan olcsón adják, mint nálunk e kitűnő méneket, ott bizony egy igazán jó bikáért ezer, még ennél több forintot is fizetnek egy esztendei bér fejében. Hanem hát elég ennyiből ennyi, eleget beszéltem, káptalant nem akarok szomszéd uraiinék fejéből csinálni és azért most — mert hát a dél elérkezett — jó ebédI lést kívánok és sietek haza. szárítás miatt egyszer kötött kévék kötései derékról lejebb húzatván, azok még egyszer az előző módon egy második felső kötéssel láttatnak el. Az igy kétszer kötött kévék ugyanazon osztályból, a nagyobb mennyiségű áztatásra való egyenletes berakhatás végett, párosan az egyik kéve hegyét a másik kéve tövéhez fordítva, csomagokba köttetnek, ami által a kötetek egyenleges vastagságot nyernek. Ezen kötözgetési műtételek alkalmával a kötöző leányok a kévék hegyeit marokra fog^a többszörösen megdörzsölik s a rajtok található száraz leveleket lehetőleg leverik. (Folyt, köv.) Vetömagváltás. A tapasztalás bizonyítja, hogy ha ugyanazon a földön folytononosan ugyanott, tehát egyenlő klimatikus talaj és művelési viszonyok közt termelt magot vetünk, nem ritkán jó tulajdonságait részben elveszti, a termés minőség és mennyiség tekintetében csökken, szóval mint mondani szokás, elfajul. E bajon sokan az által vélnek segiteni, hogy sokkal távolabb fekvő vidékekről hozatnak vetőmagot, mely a termést bizonyos időre ismét fokozza, s annak elveszett jó tulajdonságait megújítja. Ami e rendszer czélszerüségét illeti, a szakértők igen eltérően vélekednek róla. Vannak, akik kereken tagadják hogy valami haszna volna ; ellenben mások nem győzik dicsérni s túlzott reményeket kötnek hozzá. Lássuk, milyenek azok a viszonyok, a melyek különösen a gabonánál a termésnek emiitett mennyiségi és minőségi csökkenését okozzák s vájjon a vetőmagváltás minden körülmény közt a kívánt eredményt nyújtja-e? A termést gyakran az illető gabonanemuek amaz igényeinek félreismerése csökkenti, melyeket a talaj által kielégíteni kellene, máskor pedig a növény megsértése (fagy, szárazság, nedvesség, jég, paraziták stb.) által is csökkenhet és csökken a termés. Ha a baj ebben rejlik, ha a talaj ki van merülve, ha nincseuek meg benne a szükséges tápanyagok, vagy ha csak egy is hiányzik közülök, ha a talaj a növény fejlődését akadályozó anyagokat tartalmaz, s végül ha a növény bármily oknál fogva rendesen nem fejlődhetik, természetes, hogy a termés sem lehet olyan, a milyennek lenni kellene. Ily körülmények tehát a rosz talaj, ennek rosz megmivelése, rosz vegetálás, a növények véletlen megrongálása a gondos gazda figyelmét nem kerülhetik ki s gondoskodik, hogy azok okát lehetőleg megszüntesse. Ellenkező esetbeu természetesen vetőmagváltás is egészen fölösleges volna, mert a felsorolt feltételek mellett az ily mag is csak oly silány termést adna, mint a régi. Az eddigi tapasztalatok szerint fel kell tenni, hogy ha a gazda minden feltételt teljesít is mely a gabonatermelésnél szükséges, s ha a vegetáczió rendes is s véletlen esetek sem hatnak zavarólag a növények életébe, a termések lassankint mégis csökkennek. E csökkenést főkép a belső termeléssel igyekeztek indokolni. Tudvalevő ugyanis, hogy h i az állam-tenyésztésnél folyton két egyed s azok utódai kereszteztetnek egymással, folyton gyengébb és satnyább utódok támadnak, ugy van ez a növényeknél is. A folytonos öntermékenyitésnek végre is az lehet a következménye, hogy ugyanazon földnek öszszes növényei mind rokouok lesznek egymásközt s ezzel az ilyen termelés káros következményei is beállnak. Ez XVII. — Tehát .Szeretnék szántani, hat ökröt hajtani,* vagyis — tanitó ur — minden gazda, aki ma hallgatja ezt a nótát, kívánná cselekedni; azért mondja el, hogy miként is segit bennünket a mi földmivelési m. k. minisztériumung. hogy ezen óhajtása az itt egybegyűlt gazdáknak csakugjan testesüljön? — Hja, nagytiszteletü uram, hogy sok gazda van, a ki szeretné, ha hat ökrön szánthatna, azt elhiszem, hogy az nem lehetetlenség, arról jót állok, és hogy a földmivelési m. k. minisztérium a törekvőket, meg azokat, kik szükségből hozzája folyamodnak, támogatja, erről meggyőződtem. Dd arról is biztosítom az itt levő gazdákat, hogy mindannak daczára, mig a » hat ökör « meg nem terem kell még ahhoz gazdaember, a ki tehenet tart, a borját fölneveli, jól ápolja, meg azután, úgy a mint elmondottam, takarmányt termesztve, kellően eteti nagy és növendék jószágát, hogy nem elcsenevészett — vagy mint Rozs Dátyám uram mondja .csökött* — hanem olyan ökör nevelődjék a tinóiból, melyet zöld ággal hajt, mert sajnálja a jó és szép jószágot ostorral megütni. Azt szeretné elérni a mi földmivelési m. k. minisztériumunk, hogy igy legyen az országban ; de azt látta, bogy bizony nem előre megyünk, hanem ellenkezőleg, kevesbedik a marha, meg a mi van a paraszt emberek kezén, az sem valami nagyon derék. Össze hivtak tehát tanácskozásra több ehhez értő gazdát ; ezek megbeszélték mit és hogyan kell cselekedni, és az országunk gazdáinak nagy hasznára a mi földmivelési m. k. minisztériumuuk is igy cselekszik.