Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-12-25 / 52. szám

»NYIftVIDÉ-K" MELLÉKLETE. .GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ" den jóravaló dohányos tudja; hanem áttérek annak gondozására. Az ágyak legfőbb gondozása akkor veszi tu­lajdonképpen kezdetét, mikor a mag kikelt. A mag kikelését legnagyobb figyelemmel kell kisérui s mi­helyt észreveszszük, hogy a palánta sűrfln kel ki s már négy levélbe jutott, azonnal kezdjük meg a ritkítást; mert ha ezt tenui elmulasztjuk, a palán­ták fokonként rothadásba mennek át s tovább ter­jedve, az ágyban levő összes palánták kivesznek. A gyomlálást megelőzőleg helyesen cselekszünk, ha a palánta ágyat kissé megöntözzük; mert a kisze­dett palántákat még igeu előnyösen fel leliét hasz­nálni; nevezetesen: a melegágy mellé elkészített hidegágyba átduggatjuk, ezen átduggatott palánta erős gyökeret ver s a foltozásnál igen előnyösen használható. Általam a mult évben T.-Örsön tett ily kísérlet sikerült. Nem csekély figyelmet kell fordítanunk továb­bá arra is, bogy a melegágyat, amikor az idő en­gedi s mentől gyakrabban szellőztessük; mert a le­vegő a palánták fejlődésére épp oly jótékonyan hat, mint a viz. Szeles, ködös és hűvös napokon, ugy nem különben nagy hőség beálltával a meleg­ágyakat betakarva tartsuk, mert a hideg elfa­gvasztja, a köd megüszögősiti, a forróság pe­dig kiperzseli. A melegágyak öntözésére, hacsak lehet, eső vagy folyóvizet használjunk, ha pedig ilyennel nem rendelkezünk, a kútból merített vizet kádakba, vagy hordókba öntsük s hagyjuk legalább 2—3 napig állani, inig megposhad. Hideg vizzel semmi szin alatt sem szabad öntözni, mert a palán­tákat elpusztítja. — Öntözésre sűrű rostáju kannát használjunk s csak auuyi vizet öntsünk a meleg­ágyra, amennyit a talaj beinni képes; mert a túl­ságos viz a palántáik rothadását könnyen előidézheti. Végre nem ajánlhatom eléggé, hogy az ágyak­ban kinőtt gyomot és gazt folyton gyomláljuk ki, mert ha ezt elhanyagoljuk, a palántát elnyomja. A gyomlálást megelőzőleg az ágyakat mindég meg kell öntözni, nehogy a gyom kihúzása alkalmával a szárazföld is felszaggatódjék s a palánták gyö kere fedetlen maradjon. Gyomlálás után a földet ismét öntözzük meg, hogy a felszaggatott rész új­ra rátapadjon a palánták gyökerére. A ;•palánták kiültetése. Ha melegágyainkat jól gondoztuk s az időjá­rás is kedvezett,igy a mag elvetését követő 5— 6-ik hétre a palánták annyira kifejlődnek, hogy az ültetést akadály nélkül meg lehet kezdeni. Magá­tól értetődik, hogy a dohányföld már ekkorára el kell, hogy készítve legyen. A palánták, daczára annak, hogy a mag egy­szerre lett elvetve, még sem fejlődnek ki egyenlő­en s igy csak azokat válogatjuk ki, amelyek a ki­ültetésre legalkalmasabbak. — A palánták kisze­dését megelőzőleg a melegágyat épp ugy, mint a gyom- és dudvairtás alkalmával tettük, kissé meg keil öntözni, hogy a palánta tövére egy kevés föld tapadjon, mi a fogamzást igeu elősegíti. — Soha sem szabad több palántát kihúzni, csak aunyit, mit még az nap kiültetni képesek vagyuuk; mert a felesleg kihúzott palánták, másnapra eltéve, akár­hogy is gondoztuk, különösen meleg napokban el­— Már, nagytiszteletü dr, az elbeszéltekből okulva, azt moudom : jót vegyenek, ha valamivel drágább is; de most látom, a harangozó is megéhezett, megyen delet ha­rangozni; nézzük meg mi is, hogy megfőtt-e már a leves. XIV. — Hogy is mondta tanitó úr egyszer, a mult va­sárnapok egyikén, mikor a kenyeret a trágyával cserélte össze ? — No már, nagytiszteletü uram, azt Nádudvari barátom uem cselekedte, ő ciak azt mondotta, hogy >a bol trágya van, ott kenyérben sincs hiány* éa ezzel, úgy vélem, C9ak arra akart bennUuket figyelmeztetni, hogy a trágyát is tanuljuk megbecsülni. 'Jól tudjuk mi ma már — és elmondhatjuk, hogy azt Nádudvaritól tanultuk — milyen értékes auyag a trágya, ismerjük anDak 'becsét és kezelését; de azt is jól tudjuk, hogy csakis akkor van igazán haszon a me­zei gazdálkodásból, ha nemcsak búzát, rozsot, árpát meg tengerit, hanem ha takarmányt is termesztünk, még pe­dig jó és lehetőleg sok takarmányt, azért, hogy állatot tartván, ez után hasznot hazunk; de azért is, hogy sok trágyánk legyen, mert, kedves nagytiszteletü uram >a hol trágya van, ott kenyérben sincs hiány.* Ilyen formán beszélt Nádudvari barátom és meg­győzött engem arról, hogy csakis azon esetben fog a gazda apró szemet jól termelhetni, ha a termelt takar­mányt megeteti, az ebből került trágyát rendesen kezeli, összerakja, locsolja, mikor pedig a szarvas készen van, : zt beföldeli, és ha megérett a trágya, kihordja a tag­jára, elter^geti és alászántja. — Igaz, plébános ur, így van a dolog; de rnagu­hervadnak; az ily elhervadt palánták pedig több­nyire meg nem fogamzanak. Hogy a kiültetés mily időben és a nap melyik szakában történjék, erre nézve a vélemények elté­rők. Néhányan a borongós időt ajánlják, ilyenkor az ültetés reggeltől estig folytatható; ellenben derült napokon az ültetést csak délután 3—4 óra közt ja­vasolják megkezdeni, ezt avval indokolva, hogy a forróság következtében ai palánták megfogamzása is kérdésessé válik. Mások ismét az esőveli ültetést tartják leghálásabb és legs/.aporábbuak, mert az idő és emberi kéz van mellette megkímélve s a kiül­tetett palánták mind megmaradnak. Szerény nézetem szerént a palánta kiiiltetés­sel addig, mig borongós, avagy esős idő áll be, vá­rakozni nem lehet; de nem is szabad, hanem mi­helyt a palánták a kiültetésre alkalmasak, fogjunk hozzá azonnal, nehogy a palánták elvénüljenek, mert akkor aztán dohánytermésünk csakugyan nem lesz. A fent előadottak után nem marad egyéb hát­ra, miut a kiültetésre kihúzott palántákat nedves ruhákba göngyölíteni s óvni a nap hevétől. Külön­ben is áprilhó végén és május első napjaiban a hőség még nem oly nagy, hogy a jól gondozott pa­lánták gyorsan elhervadhassanak. Vannak ismét szakférfiak, kik azt ajánlják, hogy az ültetés befejezése után a palánták még 3 — 4 izben is locsoltassanak meg. Ez eljárás egyrészt igen helyes, mert a gyökerek a földdel beiszapolód­nak ; de nézetem szerint káros is lehet. Mert szá­razságban a férgek mindig oda húzódnak, a hol a talaj nedves s igy, ha a palántákat utólag öntöz­zük meg, ki leszuek téve azon veszélynek, hogy a férgek a palánta szárakat elrágják. Tehát amit a réven nyertünk, elvesztjük a vámon Az ültetésnél egyszeri öntözés tökéletesen elégséges. Ami a palánták kiültetését és a ktllöuböző dohányfajok paláutáinak egymástóli távolságát illeti ezt Mandis János művében igen helyesen és rész­letesen tárgyalja. A kiültetése követő első napokbau felette szük­séges, bogy az illető dohányos a palántákat sorra vizsgálja meg s ha észreveszi, hogy szárazság, avagy a férgek pusztítása folytán egyes palántákban kár okoztatott, a hiányt késedelem nélkül pótolja; ilyen­kor az átduggatott palántáknak, melyek ez ideig a szabad ég alatt erős gyökeret vertek, igen jó hasznát veheti. Ezen szemlélődése tartson mindad­dig, mig meg nem győződik arról hogy az összes palánták megfoganizottak. A kapálás és töltögetés. A fejlődésnek induló palántákat a kiültetéstől számitaudó 10—14 nap elteltével kapálni kell. E czélra rövid nyelű kapákat használjunk, nehogy a leveleket és a gyökereket megsértsük. A kapálás által azou czélt érjük el, hogy a földet a palánta körül felporliauyositjuk, mi a leve­gőnek a gyökerekhezi járulását mozdítja elő; a dud­vát pedig, mely gyorsan ellepi a földet, kiirtva, ez által a palánták fejlődését nagybau elősegítjük. A töltögetés a földnek a kóró körüli feltöltö­getéséből áll. Czélja, hogy a paláuta, mely már ez időtájt magasra nőtt, szilárd állást uyerjen és a mélyebb gyökerek a kiszáradástól niegóvassanak. kat, kedves szomszédaim még arra figyelmeztetem, hogy azt, a mit az imént a plébános úr moudott, félre ne ért­sék, mert — és erre jól vigyázzanak, nem csupán azért termesztünk takarmányt, hogy abból barmaink trágyát készítsenek, és nem is egyedül a trágya kedvéért tartunk barmot, — hanem főleg azért, mert mi az állattartásból hasznot akarunk, s az állattartás csak akkor fog igazán hasznot hozni, ba jó értékes állat eszi a takarmányt, csakis az ilyenben lehet azt jó pénzzé tenni Lássák, mondok erre egy példát: két tehenünk vau, az egyik elléstől-ellésig tejjel, mindenuap átlagban véve megád öt-hat liter tejet; a másik kis borjas korában ád ugyan egy kis tejet, de később csak annyit, hogy a bor­nyuját el tudja tartani, és husz heti tejelés után elzüllik. Mind a két tehén egyformán eszik, az egyik ád egész esztendőben 600 liter tejet, a másik ád 1800 litert; el­adják a tejet télen-nyároD öt krajezárért, tehát az egyikből kapnak a megétetett takarmányért 90 forintot, mikor a másik meg lehet ugyanannyi takarmányért csak 40 forin­tot fizet. Ezen példa egy cseppel sincs túlozva, mert van olyan fajtabeli tehén, mely egy esztendőben, a tőle fejt összes tejet véve, a 3000 litert is megadja. Ezen iménti pMdából látható, hogy a jövedelem mennyire különbözhetik a baromtartásnál. Egy gazdának van tíz darab roszul tejelő tehene, és ezek a borjún kivül adnak 300 frt hasznot, ebből állig tud megélni; egy má­siknak jófajtabeli állatjai vannak, és ezek hoznak neki a borjún kivül 900 frtot, éB ez úri módon megélhet. Az elmondottakból tanulságokat meríthet a gazda. Egyik tanulság az lehet, hogy csak akkor arathat búzát, rozsot stb., ha földjét erőben tartja, és ezt csak akkor A kapálást kétféle módon szokták teljesíteni: 1-ször tisztán, azaz a palánta tövénél a föl­det kissé felporhaiiyitják, a palánta tövéről a gyo­mot kihúzgálják s a felvágott földet a sorok közt egyenes simára huzzuk széjjel; 2-szor nyitásra, azaz a paláuta tövétől a föl­det kiszedik s ormára — mint a sziMőuyitásnál — huzatik össze a sorok közepére. Szerény nézetem szerint a nyitásra való ka­pálást czélszerflbbnek tartom, inert a palánta töve tisztán marad s a dudva a palántát nem nyomja el, hanem az ormóra húzott földben nő ki, mi a növény fejlődését nem akadályozza. Hogy a dohányt hányszor kell megkapálni és feltöltögetni, az a talaj minősége és az időjárástól függ. Egyáltalán erre rendszabály nem állitható fel, hanem annyiszor kapáljunk, a hányszor annak szüksége mutatkozik. Nem hagyhatom említés nélkül, hogy ezen munkálatot igyekezzék a tulajdonos a legszigorúb­ban ellenőrizni s csak szakértő munkásokkal vé­geztetni. Ne engedje meg, hogy feles dohányosa, ki ez idő tájt más mezei munkára szokott eljárni, elhanyagolja, avagy szakavatatlan napszámosokra és gyermekekre bizza azt; mert a rendes időben vég­zett kapálás egyik főfeltétele annak, hogy jó mi­nőségű és bő termésű dohányt állithassunk elő. A bugázás és kacsozás. Ha a doháuyföld jól volt elkészítve és a ka­pálás is rendszeresen végeztetett, ezenfelül az idő­járás is kedvező: ugy a doháuy gyorsan fejlődik. Rendes körülmények közt a dohány bugáját hama­rább hányja ki, mint a kacsot. Mihelyt észrevesszük, hogy a buga az ot kör­nyező levelek közül kezd kibontakozni, az alatta álló negyedik levél alatti részig nyomban törjük le s többet mint 10—14 levelet ne hagyjunk meg a tőn. A buga letörése által mintegy kényszeritjük a növényt, hogy a szárban lévő nedveket a meg­maradt levelek kifejlődésére fordítsa. A kerti leveleknél, melyekuél nem annyira a nagyság és szívósságra, mint kellemes zamatra te­kintünk, a bugázás csak akkor eszközlendő, mikor a virág már hervadni kezd. Mihelyt a virágkorotut (buga) letöretett, a le­velek hónaljából uj riigyhajtások keletkeznek, me­lyet kacsnak uevezűnk. Az ily oldalhajtások a levelek táplálékát ma­gukba szívják, tehát mihelyt jelentkeznek, nyom­ban le kell csipkedni. Nedves időjárásban a kacsozásuak hossza-vége nincsen, mert alig hogy egyik hajtást lecsíptük, már a másik nő ki; vau rá eset, hogy egy-egy növényt négyszer, sőt hatszor is kell kacsolni. A kacs-hajtások letörését legczélszerübb fel­ügyelet mellett gyermekekre bizni, mert a nők ru­hájukkal a sűrűvé vált levelekben sok kárt okoznak. Esős és harmatos időbeu, avagy közvetlenül eső után kacsozui nem tauácsos, mert a föld esős időben összegázoltatik, harmatban pedig a sikos hajtásokat nehéz törni s ilyenkor elkerülhetleu, hogy a nagyobb erőfeszítésnél a levelek meg ne sérülje­nek. Legczélszerübb ezeu munkát a nap legmele­gebb szakában délelőtt 10-től d. u. 4 óráig végezni (Vége köv) teheti, ha takarmányt is termeszt; a takarmánytermelés padig csak azon esetben leend haszuos, ha olyan barom­mal éteti, mely azt el nem pocsékolja, melynél nem vész kárba. De még mást is mondok, és ezen mondásomról meggyőződhetnek, t. i. hogy a mezei gazdálkodásból an­nak lesz biztosabb jövedelme, haszna, a ki nemosak apró mag termesztésére támaszkodik, hanem a ki ezt, de egyidejűleg a baromtartást és tenyésztést is kellő mér­tékben üzi. Nézzük most, mitől függ tehát a haszon a barom­tartásnál? a feut idézett példa a kót tehénről, melynek egyike jól, a másik pedig roszul tejel, erre eléggé vála­szol, és a válasz igy hangzik : >a gazda ha hasznot akar, csak olyan állatott tartson, melyben a takarmány nem vész kárba, mely azt jól értékesiti; azért úgy a tartani de különösen a tenyészteni szándékolt állatokat nagyon válaszsza meg.« Hogy pedig az állatokat megválaszthassa, ismerkedjék meg, (mert szarvasmarhát idéztem első példa­ként, tehát maradjunk meg ennél) a szarvasmarba test­alakjával és tulajdonságaival. Emiitettem azt is, miszerint nem túlzott az, hogy egy tehén 1800 liter tejet adjon egy évben; mert van olyan fajta szarvasmarha, melynek tehenei évente a 3000 liter tejet is megadják. Tehát ebből következőleg nem­csak az állatok testalakját kell a gazdának ismerni, hanem meg kell neki szintén ismerkedni a külön-féle létező fajtákkal, hogy ezek közül azt, mely neki leg­jobban megfelelne, mely az ő viszonyai közzé legjobban illik és melyhez könyebben hozzájuthat, megszerezze. (Folyt. követk»zik)

Next

/
Oldalképek
Tartalom