Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1886-12-25 / 52. szám
A >NYIRVIDÉK' ; MELLÉKLETE. .GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ" heugerezése esetleg hasznos ; de ezeu eljárás nem igen indokolható. Különösen a vetés kikelésének első időszakában, mikor a gyökerek még igen gyengék és gyérek, a növényt — akár henger akár más eszköz áltai — helyében megmozgatni alig lehet üdvös dolog. Később azonban, ha a föld felülete sziláid réteget kap, könnyű farámás fogassal némileg telporhanyitani észszerűbb, mert ezáltal a felső réteg capiilaritását megszüntetvén az altalajban, s a feltalaj mélyebb rétegeiben a szivárlás megszüntetése által sok vizet takari tunk meg, mi a bekövetkezhető szárazság alkalmával megbecsüihetlen értékű lehtt. Az árpa további gondozásánál azonban főgoud a gazoknak gyomlálására fordítandó. Különösen két ellenséggel kel kiizdenüuk: a vadrepcze- vagy retekfé lékkel (Riphanus) é» az aszattal (C rsium arven-e). Ahol H vadrepozefélék válfajai uralkodók, ott ezek kiirtására főgond fordítandó, mert e gaz képes az árpát teljesen elnyomni. Az árpa nem képes megküzdeni ellenségeivel, ha teljes erővel nem fogunk pusztításához. Az aszjt szintéi rendkívüli mérvben léphet fel. A vudrepczefélé.et az árpavetcs előbbrehaladott stádiumában is lehet pusztítani, míg nagyobb kártétel nélkül járni lehet a vetésben. Ezt, száránál megfogva, kender módon kell kihúzdalUtni. Az aszatot a szárbaiudulás előtt vésőalaku botokkal ki lehet szúrni. Elég, ha e kártékony növény főgyökere keresztülszuratik ; kevésbé nedves idő járással uem hajt újra. A munkát gyermekek végezhetik; igy pár forint áru munkával százakat m-uthetünk meg Az árpának a rovarvilágban is megvan iák ellenségei. Ezek tömeges fellépte bár rendkívüli kárt okozhat, ellenük mégis alig tehetünk valamit. A drótféreg (Agriotes segetis) áiczája ál'al okozott karokat minden gazda jól ismeri. • * * * Az árpa aratása, behordása és cséplése több gondot ad, miut a töbl i gabonanemeké. Mennyit nyerünk a buzáuál idején alkalmazott aratással, azt jól tudjuk; de még a búza sem kívánja üiy meg a helyes idő eltalálását, azaz megválasztását, mint az árpa. A túlérett árpa túlságos mérvben törékeny lesz, egész kalászok törnek le és rendkívül sok sze n megy veszendőbe. De ez még nem a főok a kellő időbeu alkalmazandó aratásra. Hí az árpa túlérik és teljesen kiszárad lábán, úgy a netán közbejövő eső épugy, sőt job ban árt a szemeknek, mintha az árpát markou verte volna meg. A fehér szin sárgásba megy át. Nem tudom, uetn csalódás-e; de részemről tapasztalni véltem, hogy a túlérett árpa rső nélkül is sárgább szinü lesz, mint a helyes időben aratolt. Fődolog, hogy HZ érett és száraz gabonit esőverés ne érje. Igen sokat árt az eső, ha markon — akár az aratógép utáu, akár kézikaszálás utáu szerteszét beverve — éri az árpát. Fődolog tehát mindkét esetben: oly gyorsan, amint csak lehet, kévébe kötni az árpát. Ha gyorsan köttetjük kévébe, úgy ne készittessüuk u igy kév.ket, nehogy a nagy, ö-szeSioritott tömeg akadálya legyen a száradásnak. A kepéket az ügyes arató úgy lógja rakni, hogy lehetőleg kevés kalász lesyen kitéve az eső kö'vetlen hatásának. Mindazáltal a kepéket sem hagyjuk küm soká ; szára/, nyári melegben, főleg ha a gabonát azonnal a gépre hordhatjuk, 5—7 uap alait az árpa kepébeu is kisvárad. Ha láb ispajtákba, zárt épületbe vagy kazalba rakjuk hosszabb rövidebb időre, úgy teljesebb szárítás szükséges. Mindenesetre ajánlatos, ha kevés pajtánk vau, úgy az — Isten hozta magukat biró uram, kerüljenek beljebb, rakják le azokat az ázott szűröket. Te Jancsi gyerek pedig hozzál íziben egy sepiő', hál' Isten, hogy igy kell megtisztítani a czizmát. De ime itt vaunak többi kedves vendégeim, bújjanak elő az alól az esernyő alól, azuláu beljebb-beljebb tesseuek menni; oda üljön p'ebáuos ur, ide, ebbe a nagy karós-székbe meg Nádudvari öQséun, tegye le magát igy ni, és most halljuk a sz«p szól. —- Tehát ma reggel, amint plébános úrtól hallottam, még mindanuyiau nagyin komoly arczczal ültek együtt oda át minálunk, halottam, bogy mindannyian csal&djukra, ennek jövőjéu gondoltak, töprenkedtek, miként tartják el azt, hogyan viseljék a közterheket, melyeket miut becsületes hazafiak lerovui polgári köteles ségüok és biztatólag, bátorítólag szólt kedves uagytisz teletü urunk, oda utalváu, hogy uem siránkozni, hanem férfiasan küzdeni kell a léltrt, elmondotta, amint hallottam, azt is, bogy aki uem csügged, aki magán segiteui törekszik, azt a jó Isten is segíteni fogja é-i uem szorul ínséges kölc-.önre, mely egy rosz évből kettőt csinál. Ma reggel óta az idő mosolygóbb arczot öltött s ba fajdalmasau nézüuk is veszteségünkre : a tél és a tavaszi faay által okozott károkra, de ismét némi reményekkel tekinthetünk a jövőbe, mert az idő valamivel jobbra fordult. Nem kell elmondanom, mi éleszti reményünket, ahol Füstös uraiu a küszöb előtt mogyoró pálczájálioz törüli csizmájáról a sarat és szinte jól esik hallgatni, miként lub czkol, fürdik a megtelt árokban Száraz Nagy árpát bozi.i először tető alá ; már csak azért is, mert szalmája is értékesebb é3 miuden más szalmánál több takarmány értékkel bírván. Ha egyes táblákat esetleg markou vert meg az eső, ezek okvetlen kiilön rakaudók. Mindenesetre már r. mezőu állapítsuk jól meg: melyik rész való sörárpinak s ezt egész elkülönítve kezeljüí a többitől. A sovány minőségű és másodrendű árpákat a gazdaságban hizlalás által legmagasabban értékesíthetjük. Eltekintve az árpt takarmányértékétől, megegyezhetjük, hogy főleg gőnölyh'zlasásnál a teugeriuél értékesebb anyag. A tengeri ugyanis sokszor bibás szárítás vag, gondatlan magtári kezelés által penészedik, vagy legaláob is penész szagot vesz fel. E'. esetben a gőböly már uem sziveseu eszi meg nagyobb me lyiségben. Az árpánál ez az eset nem fordul elő. Elmo idba'juk tehát, hogy a házilag értékesíthető sovány árpa is kiváló értéket képvieel gazaaságuukban, * * * Nagyon elterjedt szokás az árpát, ba c-éplőgépp 1 csépelik ki, részint a dob és kosár szoros összehúzása, részint a gép koptatóján történt átbocsátás által, begyeitől megfosztani. Ezáltal az árpaszem gömbölydedebb kinézést nyer. Alig biszszük, hogy ma van kereskedő, ki e látszat által félre vezetni hagyná magát; az erősen lehegyezett árpát azonnal meg lehet ismerni. Miután tény az, hogy ily eljárással a magvak igen u igy részének c-dr tképességa elpusztíttatik, a szemek eltörnek vagy megrtpeduek: igy, ha alkalmazza is valaki ez elj'-rást, vetőmag cséplésénél semmi szin alatt se alkalmazzuk azt. Olyan vetőmagot pedig, melynek hegyei erősei le vannak koptatva, mag ne vegyünk. * * * Ezzel röviden • lmondtuuk uéháuy adatot az árpatermelés sikeresebb keresztülvitelére vonatkozólag. Semmi ujat nem mondtunk, czéluuk csak az volt, bogy lehetőleg együtt, csoportosítva mondjuk el, mit gazdaiársaink részleteiben úgyis ismernek. Herényi Gothard Sándor. A dohány-mag;. Általános volt a lehangoltság, amit a pénzügymiuiszternek uem rég az országházban tett azon uyilaikozat.i támasztott ország-szerte, hogy :»a beváltott dohány nak Csupán csekély százaléka haszuálható és nevezhető jónak; igen nagy százaléka pedig oly rosz, hogy sem belföldi gyártásra, sem kivitelre nem használható « Menyiben való a pénzügymiuiszteruek emez enuucziácziója, menyiben nem. ez úttal nem kutatom; de ba c-akugyan hiba vau a dohány termelés körül: akkor a dohány minőségére nagy súly t kell fektetni a termelőnek. A dohány minősége pedig, az alkalmas talaj mellett, első helyen a mag minőségétől függvén, mindenek előtt jó magról kell gcudo-kodni. E tekintetben a »Dohányujság« f. é. 6 dik száma igen érdekes czikket közöl, amelyet kivonatban időszerű nek találtunk megismertetui olvasóinkkal, akik közt uem egy dohánytermelő is van. A jó magc-ináláshoz — mondja a »Doh iuyujság« — külön magtelepeket kell felállítani mindeu do :ánytermelő gazdának, és soba ne termeszsze azt azon a földön, amelyen a dohányt termeszti; mert abból, a jelen rosz viszonyoknál fo^va, jó magot uem várhat, mert az ott sem ki uem fejlődik, sem meg nem érhetik és csal is úgy válhatik jó maggá, ha azt első reudü kitűnő, jó televéuyes, trágyás földbe vetjük, mely őszszel fel leit ásva, jól megmivelve és ezenkívül is még kitűnő nevelésben részesítjük; nevezetesen: 4—5 ször megkapáljuk, esetleg száraz időben meg is öntözzük. Ebből azutáu olyan érett m-g válhatik, melyre első sorban szükségünk vau. Szükség van arra, még pedig nagy, mert : János mester lúdcsapatja és a sárga libák hogyan próbálgatják, valyou igaz-e, hogy ők az. úszás mesterségét örökbe kapták. Azt akartam a fentebbiekkel mondani, hál' Isteunek, van ]ó esőnk, mely élieti a mezőt, vetésünket és reményünket és hi reményi a gazda, akkor jobb kedvvei dolgozik is a munkában öröme telik, de azért cvik azt mondom ma is az eső daczára, csiuáljuk, amit a uagytiszteletü úr délelőtt javasolt, nem ártunk i-zzel magunknak, hanem haszuáluuk ; »egy fecske nem csinál nyarai c, ez az eső nem csinál biztos termést, de tegyük azt munkáuk által, okszerű eljárásunk utján, biztosabbá. Bevallom kedves földieim, én ina uem tartottam erre felé, itt vau a zsebembeu a kaczór, itt vaD az olló, a s.őllőbe akartam kilátni ebéd utáu; de a mi jó lelkipásztorunk meglátván, elfogott és azzal álltelő: becsületes ember a szavának áll, én azt Ígértem, hory a mai szent napon a fagy utáni teendőkről fogok egyet mást, amit tudok, elmondaui, tehát legyek embere szavamnak, jöjjek át, a gazdák is már előre mentek »egy kis beszélgetésre*, tehát kövessük őket mielőbb. Ilyen felszólítás >ak nem tudtam ellent mondani s azért holnap délutánig szőllő marad a szőllő, de ekkor kimegyek és megnézem ott, hogyan áll a világ sorja, megnézem, lesz-e a gyermekekuek mit euui, mert nálunk a siksígon akkor szokott lenni jó, ha nem terem nád a girád mellett; és az idén lett volna sok is, jó is, azt hiózetn, ami megmaradt, az jó lesz és erről győződöm meg boluap délután; de most kezdjük hátul, ott t. i., ahol a nagy tiszteletű ur ma délelőtt elhagyta: Ez évbeu vaunak megyék, ahol úgyszólván egyetlenegy érett csomó dohányra uem lehet akadui. Ezek pedig olyan megyék, abol sok dohány terem. — E jelenség ugyan nem egészen uj, de évről évre oly rohamo-au h.i rapód/ik el, hogy ennek miuden áron gátat kell vetni; — mert már a netovábbját érte el. Egé-z megyékben éretlen a dohány, mely muU évben a késő őszi hónapokban termett, minthogy csak későn állott be a kedvező idő. k doháuy 20 den maradt, tele nedvességgel és most el is pusztult, sok a hely szinéu, legtöbb a beváltóhivatalban, ahová e dohányok már a megromlás mirigyével jöttek. Eíi n a bajon segíteni kell és segíteni lehet, mert nem csak éghajlatunk szeszélyének, változatosságának tulajdonítható e-en, mondhatni rémes baj, hanem annak is, hogy a dobányfajokuak azon részénél, melyeknek a megérése tovább tart, magjaink el vannak fajozva. Elu ázhatlan tény az, hogy a talaj nagyon befolyásolja a doháuy-levelet és magot.*) A jól kezelt mag ugyanazon talajban évről-ét re csak jobb lehet, épen olyau jó, miut a miuő rosz most s a keveréknél lógva korcs és erőtieu. A dohány mag az olajnövények válfajához tartozik, ugy, mint a repcze, len, gomborka stb. olajnövények, melyek csak akkor épek és olajt bőven tartalmazók, ha teljesen érettek, de ha teszem azt, a repczét zölden levág juk léha az és fény telen és csiraképessége is gyenge; holott ha az meg van érve, súlyos és dús olajtartalommal, bir, csiraképessége is erős; ilyennek kell lenni a dohánymagnak is, hogy abból erőteljes rasza legyen. Az éretlon duhánymagból válnak a gyönge, törpe palánták, melyekből érett doháuy aiig válhatik. Itt az idő, amid "n minden jóra való gazda a melegágy készítéséhez lát. Igyekezzünk azt lehetőleg ugy elkészíteni, amint e helyen írjuk ; vizsgáljuk meg behatóan a meglévő magot, rostáljuk és szórjuk meg upy, hogy minden siláuy és könnyű mag belőle kiessék és bogy csak a nehéz, fényes, domború, tökéletes ép mag kerüljön vetés alá. Ez az, amit s jelen körülmények közt tenni kell. A mult esztendőben általam ajánlt, melegágybani sorvetés kitűnőnek bizonyult. Fölhívom erre újból a dohánytermelők figyelmét, annyival is inkább, mivel az semmi fáradság és költségbe nem kerül. A sorba vetett palántának felette nagy előnye van, a szórva vetett felett, amennyiben amauuak gyökerei az üres sorok közé terjedhetnek, holott emez rendkívüli sűrűségénél fogva egyik szár a másikba fonódik és satnyául, görbén fejlődik; ezéit történik az, hogy mikor egy szálat akarunk kihúzgálni, tetemes mennyiségben jönnek kifelé; továbbá, hogy minden gyökér nélkül, cz.érnaszál vékonyságuak maradnak és igy lesznek ezen uyur .aságukbau elültetve. A szórva vetett paláutát míg ritkítani is nagyou bajos, mert nincs helye az ember ujjának sem, hogy közzé férjen, a túlságos sűrűségénél fogva. Mert bármennyire is kevertetik a mag elszórás előtt földdel, vagy bármi másnemű anyaggal, mindig olyan slirü az, mint a gyep ; de a sorba vetett könnyen ritkítható, a mennyiben mindkét oldal felől az üres sor elég hézagot képez arra nézve, hogy ujjaiuk közé férjenek és tetszésünk szerint ritkíthatjuk. A sorba vetett palánta csak ritka esetben fog a melegágyról elpus/.tului úgy, a miit igen gyakrau elpusztulnak az eddig divó szórtan vetett palánták, melyek legtöbb esetben csak túlsürüségüknél fogva is el szoktak veszni, kertész nyelven elrepülni. A sorvetés igen könnyű dolog. Három czentiméternyi távolságokbau vonu.lt buzunk és ebben a vonalban hintegetjük be két uj]uuk közé vett kis tálacskából az összekevert magot és a midőn egy melegágy ily lormán b° lett vetve, könnyű lapát formával lapítjuk meg ugy, hogy a mag kissé benyomuljon, illetőleg betakartassék. E műtét utáu tioom sziirőiocsolóból langyos viz és trágyáiékeverékkel gyöugéden meg ocsolju'k és betakarjuk. Ha ily lorrnáu fogunk eljárni, biztos lehet a dohánytermelő közönség, hogy azon gyakori piuasz, hogy a rásza elvés/, uem fog előfordulni és ,-ibba a szerencsés helyzetbe jö*) I.ásd ide vonatkozólag dr. Wagner László »Dohánymívelós, dohány- és szivar-gyártás* czimü kitünö munkáját. II. szakasz, 13. 1. Tehát moharmagot vettünk és már vetettünk is, Mauthner uram beváltotta a szavát és az igért magot csakugyan ide teremtette; amint láttam, a furdancs ugyancsak járta a szőlloben és vagy ezzel, vagy veteményező kapa után, szép csomó répa palánta, meg mag került a szőllő sorok közé; és lesz most ganajlé is, hogy azzal locsolhassunk. Egy társaság is került, mely a Rékasy örökösök nyolczvan köblös tagbirtokát, mely mind szántóföld, és szeptember elején lárvereztetik, bérbe vette és az egészet csalamádéval veti be. Egy szóval, hét nap óta amit csak tehettünk, azt megtettük, de mit tegyünk a jövő hetekben, mit kell még egészben tennünk? Erre a kérdésre C'ak azt felele.n : ne hagyjunk kárba veszni semmit, takargassunk meg mindent, amit meg lehet takaritaui és nem fogunk szükséget szenvedni. A falu közelében levő árokpartokat, a kertek garádja mellékét bízzuk az asszonyokra, azok pedig tarlózzák a telkes helyeken most az eső után majd buján meginduló füvet, ez legyen a fejő takarmány, ezzel kell pótolni a legelőnek most még gyarló voltát. A legelőt pedig őrizzük, használjuk észszel ; az esőre szép ujulás lesz a legelőn, de azt nem kell engednünk, hogy ösazetiportassék, hogy a sertés felszántsa orrmányával; holnap azonnal csóvázzuk ki a járásokat és egyszerre ne bitangoltassuk az egészet, hogy addig, mig az egyik helyen legel a barom, a többi részeken hadd gyarapodjék a mező, és igy annak — majd két hét múlva — annál jobb haszuát vehessük. (Folytatása következik.)
