Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-07 / 6. szám

Melléklet a „N Y í B V I D É K' 6-lk uámához. (F olytat ása a főlapnak.) helye. Méltó tehát, ha megemlékezünk itt röviden Sza­bolcs várról; megilleti ezt, már csak mint Nyíregyháza messze elődjét, is a történet irói kegyelet; megérdemli, hogy Nyíregyháza törtéuet írója elhagyatott ormára il­leszsze az emlékézés koszorúját; megérdemli, hogy a jelen meghajtsa magát a mult előtt. - Szabolcs egy kis falu ma a megye éjszak-nyugati kiszögellésí-ben a Tisza balpartján, Tokajhoz a hajdaui »Himös udvarhoz* közel. Nyugotról, délről és északról mint egy patkó veszi körül a falu (hajdan város) azt a bámalatos müvá földvárat, melyet egykor Szabolcs, e megye ős atyja építtetett a meghóditott néppel. Észak­ról közvetlen alljábun kanyarog a holt Tisza; 8 itt, vala­mint a uyugoti oldalon a földvár körül belül 12 öl ma­gasra oly meredeken emelkedik füvei benőtt oldalával még ma is, egy ezred év múlva, hogy e földből készült falon embernek fel és lejárni teljes lehetetlen; nincs rajta egy csuszamlás, föld omlás, vagy vízmosás; aem árt neki az idők zivatara, mintha maga a romboló idő is kímélve járna e történeti emlék ormai felett. Az észak­keleti részét a lakosok ina már házi és szőlő kertnek használják; de még itt is, hol már az emberi mivelőkéz ássa, kapálja, bontogatja, oly meredek e föld bástya, hogy alig lehet tetejére jutni. Egyedül dél fedői lehet menni kényelmesen a fóldvár belsejébe, hol eredetileg is a bejárás volt, most a körülbelől 3 — 4000 • belte­rületet a falu temetőnek használja, hol a hatalma* dali ák régi dicsősségét regélő porok között csöndesen nyu­gosznak az utódok porló tetemei. Valami elringató, audalitó látvány az, mely e földvár bástya fokáról a szemlélő clétárul. Észskról uyugotnak fél kör alakjában fdküsznek a hagyallj ii szőlő és erdő­koszoruzta hegyek, szelíd regényes tekintetükkel A he gyek alljában festői csoportokat képeznedt a hegyalljai városok és falvak: Sárospatak, melyet a távlat majd nem a Sátor hegyek alljába vet, magasra nyúló tornyai­val. Idébb Petrahó, Liszka, Keresztúr, hol a hígy alljai hegyek egy metnészubb kanyarulatot formálva a vulka­nikus kép?ődésü takaji hegyben c ucslanak fel s végződ­nék , hogy aztán helyet engedjenek az alföld délibábos rónáinak ; ez már oly közel van a Szabolcsi várhoz, hogy tiszta időben, jó szemmel meglehet rajta különböztetni a szőlőmunkásokat. A hegyalljábau kígyózik » szőke hullámu Bodrog, habjait itt-ott erdők árnyas koszorúi alá rejtve; idébb a hegyallja és a Nyírség között egyenes rónát bekerítve kanyarog a Tisza susogó füzesek és eidők lombjai közt, buvócskát játszva s láttatni engedve olykor kígyózó ezüst szalagját. Királyi látvány, királyi panoráma ez í Nem csoda, ha szerettek e helyen meg-meg pihenni dicső ki­rályaink! . . . Mig a szem nem tudva mintegy betelni a természet utánozhatatlan ecsete által okozott eme bá­jos panoráma gyönyöreivel: a lelket körül zsongják a diadalmas múltnak sejtelmes emlékei .... A Tiszán átkelő magyarok Szabolcs vezérlete alatt ... Az erő teljes harczi nép ... A harczi paripák lábai alatt meg­dobban a föld ... A kopját* zászlókat vígan lebegteti a szellő, amint a diadaltól sugárzó vezér lábaihoz hordj-ik a bennszülöttek hódolatukat! . . . Aztán a mult sejtel­mes emlékein merengő lelek, s a bűvös pauorá na szem­léletében kifáradt tekintet vissza szál a magas földbástya tövében szerényen meghúzódó házacskák füstölgő kéménye­ire, melyek közzül csak itt-ott emelkedik ki egy két uri lak, mint a Mudr my kastélya, a Szemere léle ősi udvarház, (ma már ez sincs tö'íbé magyar kézen), mely­nek terrasse-áról gyönyörű kilátás nyílik a tokaji hegyre és a hegyalja egyrészére; a Dobosy, Póröss, Vattay féle urilakok. A falun tül délnek a nyírség és az alföld ró­nája terül el, egészeu a véges végteleuig, feltüntetve itt­ott egy két falu sugár tornyait! .... De hová ragadod lelkemet bűvös merengés, midőn történetet kell vala írnom, száraz és szenvedélytelen hangon ? S íme virág­koszorutal övezem Szabolcs el hagyatott föld bástyáit! De menj nyájas olvasó! Tekintsd meg azt, tekintsd meg annak fókáról a gyönyörű panorámát s a te lel­kedet is elfogja ragadni a bűvös merengés, ha szivedben magyar vér pezseg! Ez a ma már sokak által elfelejtett hely az, hol elhagyván Margitay őrnagy ur szállását, első gondom volt az én Kiszely Domokos bátyám lakására sietni és jóreggelt kívánni az előttem oly kedves családnak. Eszemben sem volt, hogy már ott tudnak az én tegnapi viselt dolgaimról. A kis Póli, aki ekkor 12—13 éves. lehetett, már messziről szaladt hozzám, elhalmozva dicséretével, hogy ,,milyen vitéz volt Pista báosi!" — Hogy ne lettem volna, mikor még fiát sem lát­tam az ellenségnek! — Mondám én megölelve a kis Pólit.. — Elég szép volt az azért tőled Pista! — Hang­zott az én Domokos bátyám hangja a mellék szobából, ahol éppen reggelizett a család. Nagyon természetes, hogy a kis Póli magával vitt az ebédlőbe, ahol az egész kedves családot együtt találtam. Nagy hibát követnék el a történeti büség ellen, ha kifelednék elbeszélésemből egy derék tisztes alaUn, aki Kiszely Domokoj bátyám családjához igen közeli ro­konságban állott; de akinek csak .keresztne«é»a emlék­szem. Ezt a tisztes öreg szikár magas uri embert az egész család csak Simi bácsinak hívta. Tehát én is csak e néven említem. Szomorú véres vidékről menekült Ki­szelyékhez. Iszouyu dolgokat beszélt az oláhok által el­követett vérengzésről és istentelenségről, amik még ma is felháborítják lelkemet. Mikor elmondtam Simi bácsinak, hogy minő el­keseredéssel vágtam sarkantyúmat egy oláh halánték iba, össze vissza csókolt, mialatt könyűi végig ömlö'tek ar­czomon. Majd haza, illetőleg szállásom leié siettem. Alig győztem a sok üdvözletet és kézszorítást viszonozni a velem szembe jövőkkel. Szóval rmez időben én voltam Bánfi Hunyadon a beszéd tárgya. Hogy e kitüntetésre, legalább az éreztetett mérvben, nem voltam érdemes, azt olvasóim már az eddig elmondottakból is tudhatják. (Folytatása következik.) 892-ben Szabolcs vezér Árpid rendeletére ') A tisza ládi ') néven minden ellenmondás nélkül át úsztatván megszállott. Maga a földvár, melynek alaprajzát Hell Miksa, névtelen jegyzőnk első büvárlóinak egyike 1778­ban a hely szinén lerajzolta (mely alap rajz hátrahagyott kéziratai közt mj is meg van) ') kivitelében, tartóssá­gában, mint fent émlitve volt, bámulatos. A tulajdonké­pen egyszerűnek látszó mü egy ezred §v nyomait viseli magán, s még soká fog daczolni az idő vas fosával . . . Daczoljon is mint egyik eltörölhetetlen betűje a honfoglalás történetének. Tulajdonképen Tas Léi atyja és Szabolcs Előd atyja, kitől a Csák nemzettség szárraazilf, mint szintén Töbötöm Harka atyja, Gyula és Zsombor nagyatyja, kiktől a Maglót nemzettaég származik, 4) indultak ki hódító hadjáratra. A Tiszán lett átkelés utáu, Szabolcs és Tas a Tisza mentén a Szamos vize felé kezdenek lovagolni, s Szabolcson a föld majd minden lakói nékiek öuként meghádolá.iak s lábaikhoz borulva fiaikat tuszokul adtán, nehogy valami bajok legyen, és szinök elől futva alig néhányan mene­külőnek meg, Mén Maróthoz érve tetteiket hirül vivék 5). S miután Szabolcs a vár it megepitteté s ott egy Ekölca nevű nagy nemes vitéz alatt katonaságot hagyott: a se­reg külön vált, Szabolcs és Tas, Léi atyja a Tisza part­ján nyomuláuak előre a Szamosig, s Tas a mai Ecsed környékén nagy árkot hányatott és igen erős földvárat épittete, melyet először > Tass várának« neveztek, most pedig „Sárvárnak" hivuak. 6) s a lakosokat tuszokul vévén, azt vitézekkel magrakva hagyák. Akkar Tas a meghódított nép kérelmére Vásárhelyt állittata, mely Vásárhelyre saját nevét adá, melyet máig is Tasvásdr­helynek neveznek. 7) Mig ezek e képen hódi'ottak, Töhötöm é-i fia Harka a Nyírnek tartottak s a Nyir erdejétől a Hiómosó érig Zilajig jutának 9). E bódító hadjárat a Nyíren keresztül Zilaj felé tartva Szabolcstól, m ;nden valószí­nűséggel érintette e helyet is, melyet ma Nyíregyhá­zának nevezünk, amennyiben miuden hadjárat a lakó földe­ken szokott keresztül vonulni a hadak élelmezésére való tekintetből; Nyíregyháza pedig, mint neve is mutat­ja, a Myirtéghez tartozott, mely a rajta levő roppan*. Nyir erdőségektől vette nevezetét mint magyar neve mutatja a magyaroktól, mely eidőség Nyiregyhazáu fe­lülkezdíldvc, a Nyir Bo^át, Nyir Mada, Nyir Bakta, Nyir Megyés (egés/.en le Csaholyig, Mérkig), Nyir Bátor és Nyir Béltesk közötti nagy térséget boritotta, mint a hogy ezen hely nevekből és az ezen nelyek mellett még ez­előtt egy fél századai létezett s kis részben ma is lé tező Nyirerdőségekből ezt biztosan megállapíthatjuk. Valószínű, hagy a benlakók meghódolván vagy a di.idalmosok rettentő hírére menekülvén e hilyről, a Ma­gyarok e lakó földet, mindjárt a honfoglalás alkalmá val saját népükkel ültették meg, s erre nem csak Nyír­egyháza — még akkor >Nyirc — tős gyökerus magyar neve enged következtetést vonni, hinem a Nyíregyháza mellett levő Urhalom, ezeu alkotásánál fogva a Szabol­csi várra emlékeztető magas domb is, mely mintegy a szabolcsi vár előőrse látszik előtérbe tolva, hogy a sza­bolcsi várban Ekölcs vezérlete alatt hagyott őrséget, a netalán közeledő ellenségre az ezeu egész vidéket uraló dombou felállított órszeme által figyelmeztette; — erősiti továbbá e feltevésünket az is, hogy e helynek mind gaz­dag legelői, mind az állattenyésztéshez alkalmas szikes tavai, továbbá dus erdőségei lehetetlen hogy a barom tenyésztéssel is foglalkozó magyarok figyelmét le nem kötötték volna 8 így e helyen maguknak azonnal tele­pet, lakó földet ne foglaltak volna. Különben ez az > Orhalom*, mely másként » Urhalviá­nak* is neveztetik, többnek tűnik fél előttem egyszerű őrhelynél. Megnéztem több izben ez őrbalnta környékét b nekem ugy tűnik fel, hogy a körülte levő dombok miudegyikének alakulása nem természetes ; már maga az feltűnő, hogy az Orhalom más magas do nbszeril emel­kedésre vau rakva, a körülte levő kisebb dombok pedig mintegy szabályszerű s emberi kéz alkotta védek tűnnek fel. En azt hiszem, hogy ez a régi kor szokása szerint való erőditvéuy, rendes tábor hely volt, s e helyen valaha az Erdély felé tartó Töhötöm sátiai is tnrkállottak 8 zászlói is lobogtak. T a n ü g y. Értesítés. A nyíregyházai ág. ev. elemi népiskolákban a folyó tanévi téli vizsgák februárhó 15 tői 20 ig a következő sorrendben fognak megtartatni. 1. A városi népiskolákban-, feoruár 15-én délelőtt 9 órától 12-ig az 5 — 6-dik fiúosztályé; délután 2 —5 ig a felvégi első második vegyes osztályé. Február 16-án d. e. 5 —6-ik leány,- délután köz­ponti I.—Il-dik vegyes osztályé. Február 17 én d. e. IV dik tiu osztályé; d. u. al­végi I.—II dik elemi fiu osztályé. Február 18-án d. e. IV dik leányosztál^é; d. u. alvégi I — II-dik leány osztályé^ Február 19-én d. e. Ilí-dik fiu osztályé, d. u. Nádor-utczai I-II vegyes osztályé. leány osztályé; d. u «) Buday F. pol*. iexion III k. 273. 1. 2) A ládi rév (Portus ladeus) nem egyéb, mint a tisza.-la­dányi rév. Régen e helyet nem Ladányoak, hanern csak Ládnak hivtik, mint máig is Borsodban Salyó-Lád és Szendrő- Lád nevü helységeket. L. Szabó Károlynak a névtelen jegyzőhöz csatolt jeg; ­zeteit. XXII Fejezet. 3) Szabó Károly »Magyar vezérek kora« 69 1. *) Béla névtelen jegyzője XX Fejezet. s) Béla névtelen jegyzője XX Fejezet. ') »Most « t. i. a névtelen jegyaó idejében. E várról Szirmay a következőket jegyzi fel. »Szatmár megye történetében* : ei az ecsedi várhoz közel régi omladékokban mostan élő (1809) embe­rek emlékezetére csak 1794-ben mutatta mjg magát legalább, a midőn a mód nélkal való szárazság miatt a nádas láp körtttótte leszállott. 8 mai napig se vesztette el »Sárvár« Devezetétl ') »Tas vásárhely. (Forum Tosu) a mai Tas helység S'.abolcshau, csík ugyan a }fyir é» Titza közt; vásárjának némi nyo­ma még a legújabb korban is megvolt (1836). A kisvárdai máicz. 1 -tőjén eső csere vásárban, melyben borjukat i rúgott borjukat szoktak cserélni meddő tehenek és göbölyökért. Ecserevásárt Tas­ról Kisvárdára a Várday család, mint mind két helység földesura, tette át.« Szabó Károly Béla névtelenéhez csatolt jegyzete. a) Béla névtelen jegyzője XXII. Fejezet. Február 20-ín d. e Ill-dik buza'éri I—II vegyes osztályé. 2. A tanyai iskolákban •. február 22-én d. e. nagy­cserkészi iskolában; délután Racskó bokor tanyai iskolában. Február 23-án d. e. Henzsel, d. u. Súlyán tanyán. Február 24-éo d. e. k. cserkészi d. u. ujteleki tanyán. Február 25-én d. e. Antal, d. u. felsőbaduri tanyán. Február 26-án d. e. alsó-baduri, d. u. Manda ta­nyai iskolában. Ezen népiskolai téli vizsgákra a t. cz. szülők s a nevelésügy pártfogói tisztelettel meghívatnak. Pazár István, ág. ev. népiskolák igazgató tanítója ÚJDONSÁGOK. , (§) Szabolcsmegye állandó választmányai, é. feb­ruárhó 17-én délelőtt 10 órakor, a megyeház kis termé­ben, az évnegyedes közgyűlés tárgyainak előkmitése vé­gett, ülést tart. X Szabolcsmegye közönsége ez évi évnegyedes közgyűlését, f. é. februárhó 23-án és következő napjain tartja meg a szokott helyiségben. + Br. Eötvös József kiváló érdemű cultus minisz­terünk halálának évfordulóját a szabolcsmegyei felekezet­nélküli tanítói egylet nyíregyházai járásköre azzal ün­nepelte meg, hogy folyóhó 2 án gyűlést tartott. A gyűlés érdekesebb tárgyai voltak : Guttmann Józsel i sikeres módszertani előadása a beszéd-értelemgyakorlatokból; Oriovszky Gyula j. köri elnök értekezése a félévi vizsgá­latok eltöröltetése tárgyában. E tárgy mellett é« ellen érdekesebb vita fejlődött ki; mind ennek daczára a gyű­lés egyhangúlag elösmerte a félévi vizsgálatok szükség­telen voltát. Ez alkalommal az elaggot, esetleg szeren­csétlenül járt tanítók s özvegyeik helyzetén segitő Eötvös alap gyarapítását is elhatározta a j. közgyűlés; rniuek folytán e czélra még ez idén farsang vége felé batyubált rendez. A múltból következtetve e mulatság érdekesnek, 8 a mi fő kedélyesnek Ígérkezik. Felhívjuk rá az érdeklő­dők figyelmét. (!) A városi felső leányiskolában a két osztály együttes félévi vizsgálata folyó évi februárhó 4-én és 5-én a délelőtti órákban tartatott meg. Az eredmény, amit a derék tanerők, a uövendék leánykák bátor és biztos feleleteikbe.*, ez alkalommal felmutattak, csak arról győzte meg a jelen volt iskolaszéki küldöttséget és kőzöuségdt, hogy ez intézet vezetése a lehető legjobb kezekben vau. (§) Az e hó 2-ára kitűzve volt mükedveiói köz­gyűlés, dr. Jósa András ur hivatalos távol léte miatt, mint akinek személyiségére az alakulandó társulat igeu nagy súlyt fektet, bizouytalan időre elnapoltatott. Nade ami halad uem marad, A lelkesedés tüze még mindig terjed társadalmunk kebelében, egy erőteljes műkedvelői egylet megalakítása érdekében. + A nyíregyháza és Királytelek közti 165 száma őrháznál, folyó 2-án éjjel, a teh°r vonat egy a királytelki szőlőkben lakó 34 éves tartalékos katonát anyira össze­roncsolt, hogy életben maradásához kevés a remény. Vagy ha életben marad is végképpen nyomorék lesz; ameuyiben jobb keze a vonat által egészen elszakittatott. Igen való­iziuü, hogy a szerencsétlen ember kissé telpálinkázott állapotban lévén, a vonatot csak későn vehette észre, amikor már önvédelemre nem is gondolhatott. (!) Tüz ütött ki városunkban f. é. februárhó l-re virradóra a »Morgó«-féle korcsma táján. A helybeli tűz­oltó egy let fennállása óta, e volt az egyetlen tüz eset, amely alkalommtl a kigyúlt ház egészen leégett. Félreértések és balmagyarázatok kikerülése czéljábol ki kell jelente­nünk, hogy a tűzoltók elkésését a toronyőrök helytelen, illetőleg téves jelzése okozta ; ainenyiben a torouyőrök » tüzet, a nagy köd miatt,a vároBon kívülinek vélvén, azt ugy is jelezték és távbeszélték a tüzőrségnek. Hasonló tévedések kikerülése szempontjából, mint halljuk, ujabb és preozízebb jelzés lép életbe a torony- és a tüzőrök közt. O A napkor-vidéki dalkör tagjai, a napkori két kath. iskola kipadozására, f. évi februárhó 18-án dal és színi előadással egybekötött táncmulatságot rendez. E derék dalkör valódi áldás vidékére, különösen a napkori iskolába járó szegéuy gyermekekre nézve. Minden évben 30—40 forinttal segélyezi a szegényebb sorsú iskolásokat; részben könyveket,részben ruhaneműeket vásárolván számok ­ra. Üdvözöljük e vslóban nemes és emberies érzelem mellett nyilatkozó tevékenységét és törekvését a napkori dalár­dának, s a legszebb anyagi sikert kívánjuk közelebbi lelke- működéséhez is és kitartó jó kedvet a táncimulat sághoz. E dicséretes mozgalom élén Kállay Leopald. Dózsa József, S'.abó Miklós, Jávorrek Kálmán, Simák István és Balga István urak állanak. Tartsa meg őket és drága egészségűket a mágus Gondviselés, ke.dvos övéik­kel sokáig, nagyon sokáig a közművelődés és közjó elő­mozdítására. (!) A helybeli ev. ref. egyház kebelében az 1886­ra eső adó kivetése, mint az illető helyről értesültünk, már befejeztetett. Az adókivetési lajstrom, a felszólam­lások megtételére való figyelemből, a segédlelkészi szobá­ban 14 napig kitéve lesz. (§§) Lefkovits Ignáczot, aki a nyíregyházai kir. törvényszék által, szemérem elleni vétség miatt. 3 ha,vi fogságra és. 100 forint pénzbírságra ítéltetett, a kir. tábla I. büntető tanácsa, Madaras Lipót előadása alap­ján, f. é. februárhó 1-én az ellene emelt vád és kiszabott büntetés alól fölmentette. •+• A helybeli iparos ifjúság által mult hó 30-án a nagyvendéglőben rendezett táuczestély oly látogatott és takarékos volt, hogy a nyers bevétel 255 forint lett. Szivünkből örölünk e szép anyagi siker fölött! -+- Fontos elvi jelentőségű határozatot hozott üe­regmegye törvényhatósága a f. hó 19-én tartott rend­kívüli megyei biz. közgyűlésen, midőn a járási szolgabíró jelentése folytán köztudamásra jött, miszerint Gorond község vagyonából 4000 forint a község lakosai közt kölcsönként lévén kiosztva, abból csak pár év alatt már több mint 1800 frtnyi összeg vaszélyeztve van, s a köz­ségi elöljáróság annak biztosítására semmit sem tett. Kimondotta ugyanis a közgyűlés, hogy ezután egy köz­ségnek sem engedtetik meg ilynemű tőkének a község

Next

/
Oldalképek
Tartalom