Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-11-14 / 46. szám

VII. évfolyam. 46. szám. Nyiregyháza, 1886. november 14. VEGYES TARTALMÚ HETI LAP SZABOLCSVÁRMEGYE HIVATALOS LAPJA. A SZA.BOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. W Megjelenik lietenkint egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évr« 4 frt. Félévre 2 » Negyedévre 1 » , A községi jegyző és tanító uruknak egéaz cvre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Jóba Eleit kiadótulajdonos könyvnyomdájához (nagy - debreczeni - utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részéi képező küldemények, a szerkesztő czim'; alatt kéretnek beküldtitni. Bérmentetlen levelük csak ismertt kezektől fogadtatnak el A kéziratok csak világos kívánat™ s >iz illető költségéri' küldetnek vissza. Hirdetési díjak : Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr Kincstári bélyegdij léjében, minden egyes hirde tés után 30 kr tizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint IS krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szí in) : továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haaseusteiu és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Horn & Comp által Hamburgban. Hivatalos közlemények. 10,408 k.sz. —jggg Szabolcsvármegye alispánjától. Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Az 1883-ik évi I. t. czikkben kőrvonalozott községjegyzői szigorlat f. é. deczemberhó 5 ik és következő napjain fog Nyíregyházán, a megyeház nagyteimében megtartatni. Az írásbeli szigorlat kezdetét veszi deczemberhó 5-ik napján d. e. 10 órakor. Miről a jegyzői szigorló bizottság tagjai oly felhívással értesíttetnek, hogy a kitűzött időben a megjelölt helyen megjelenni szíveskedjenek. Nyiregyháza város polgármestere s a községek elöljárói utasíttatnak, hogy a vizsga határidejét a legkiterjedtebb módou, szabályszerűen közhírré tegyék. Nyíregyházán, 1886. novemberhó 3-án. Zoltán János, alispán. 10,863 k.sz. jggg Szabolcsvármegye alispánjától. A járási föszolgabiráknak és Nyiregyháza város polgármesterének. Budapest főváros járványbizottságának, a budapesti november 15-iki Lipót-vásár elhalasztása tárgyában, f. évi 689. j. b szám alatt kelt hirdetményét, szabályszerű közhírré tétel végett, közlöm. Nyiregyháza, 1886. november 8-án. Zoltán Jáuos, alispán. (Másolat.) Budapest főváros járványbizottsága. 1886. 689 jb. sz. Hirdetmény. Habár a cholera betegedési esetek száma a főváros területén az utóbbbi napok alatt örvendetesen alászállott, és a járván ybizottság nézete szerint a járvány most már végéhez közelit; tekintettel mégis arra, hogy épen az ilyen alkalommal szükséges az óvintézkedéseknek a további szigorú megtétele, nehogy a kedvező helyzet rosszabbra forduljon; tekintettel to • vábbá azon körülményre, hogy az ország különböző részeiben külöuféle járványos betegségek — ezek között cholera is — uralkodnak, és igy a vidékieknek a főváros területén nagyobb tömegekben való megfordulásából a ragályos betegségek behurczolásának veszélye is fenyeget; tekintettel végül arra, hogy a cholerában megbetegedett egyének között nem ritkán fordulnak elő hajóról stb. érkezett vidékiek: ennélfogva a járványbizott• ság a m. kir. belü gyminister által 1884. évi szeptember 4-éu 44,382. sz. alatt kiadott utasítás 32. §-a alapján elhatározta, hogy a budapesti november 15-iki Lipótvásár 2 (két) héttel elhalasztassék. Budapesten, a fővárosi közp. járváuybizottságnak 1886. évi novemberhó 2-án tartott üléséből. Gerlóczy Károly s. k., I. alpolgármester, mint a járvány-bizottság elnöke. 9,724. K. , 2886 ozaoolcsvarmegye aíispanjatol. A járási föszolgabiráknak, Nyiregyháza város polgármesterének és a községi elöljáróknak. Zempléninegye alispáni hivatalának 10,243. szám alatt kelt, körlevelét másolatban, megfelelő eljárás esetleg jelentéstétel végett, kiadom. Kelt Nyíregyházán, 1886. november 11-én Zoltán János, alispán. (Másolat.) Zemplénvármegye alispánjától. 10,243. szám. Tekintetes Törvényhatóság! Kovács András áponcz 1884-ben magát 28 éves r. cath. tarczali illetőségű cselédnek mondván be, s a felvétel alkalmával cselédkönyvet mutatván elő, amely a felvételi év illető rovata szerint 31. szám alatt a tarczali főszolgabírói hivatalnál 1879. év deczemberhó 31-én állíttatott ki; minthogy egyfelől Tarczalon soha semmi féle szolgabírói hivatal nem volt, másfelől az ápolt tarczali illetősége egyéb alapon sem volt megállapítható.- kartársi barátsággal keresem meg a Tekintetes urat, hogy a nevezett Kovács Andrást hatósága területén nyomoztatni, és feltaláltatása esetén tőle az'érintett cselédköuyvet bekivánui, és megtekintés végett hozzám juttatni, vagy ha a?t rövid időre nem nélkülözhetné, abból legalább az azt aláirt szolgabíró nevét s a hozzá nyomott czimet leírását velem közölni, egyszersmind a nevezett Kovács Andrást az iránt, hol és miképen tett eleget hadkötelezettségének, hihallgatni s az erről szóló jegyzőkönyvet nekem megküldeni szíveskedjék. S.-A.-TJjhely, 1886. deczembernó 25-éu. Matolai Elek, alispán. Az „Erkölcs-nemesitö Egylet" és fiókjai. VIII Nagy körültekintésre vall továbbá az erkölcsnemesitő egylet vezérferfiainak az a figyelme, amely az egylet programrajából a szegények gyámolitását, főleg pedig a rabsegélyzést sem feledte ki, hanem kimondotta s az alapszabályokba is bevezette, hogy rabsegélyző egyletek alakíttassanak, a büntetési időt kiszenvedett raboknak a visszaeséstől v iló megóvása végett. Valóban humánus és nemes figyelem, törekvés és akarat. Ez különben korunkban nem egészen uj eszme. A fegyenczek és a börtönből kiszabadult szerencsétlenek iránt minden telé nagy az érdeklődés és a segély-nyújtás utáni törekvés. Legközelebb a fővárosban több emberbarát azon munkálkodik, liogy a tömlöczókből megjavulva, vagy legalább javuló félben levő kiszabadult rabok számára menedékházat alapítson. Ez intézetbe a kiszabaduló rabok közzől, mindazokat felvennék, akik javulásnak indultak; s ott becsületes munka mellett, teljes ellátásban részesülnének mindaddig, amíg más megfelelő foglalkozást nem kapnának a köz életben. Rökk Szilárd fővárosi bizottsági tag e czélra 2000 forint alapítványt tett s a budapisti rabsegélyző egyesület kezelésére bízta. Ez egylet közelebb meleg hangú felhívást intézett a nagy közönséghez, ltogy e czélra gyűjtést indítsanak. Csehországban oly kísérletet tesznek, a fóldtnivelő fegyenczek érdekében, liogy a szabadságbüutetés tartama alatt, mezei munkával foglalkoz tatják őket. Ugyanis gazdaságokat kapcsolnak össze mindazokkal a fegyházakkal, ahol a foglyok többsége a földmivelő osztályból kerül ki. Több művelt államban a börtönök könyvtárakkal is el vannak látva; sőt már börtön színházakról is beszélnek a nagyvilági lapok és modern emberbarátok. Sok hazai börtönben házi iparral is foglalkoztatják a rabokat a törvényszékek. Igy Nyíregyházán a kosárkötésből havonkiut 140—160 forint is bejön a kincstár részére, a munkások részére pedig 4—6 forint; ami egész éven át nem jelentéktelen összegre rúg Mindez igen szép, humánus és nemes dolog. Csak az a kérdés, hogy czélszerii és igazságos-e ez emberies eljárás egyszersmind ? Én kétségbe vonom ugy czélszerüségét, mint igazságos voltát. Tekintsük a kérdést közelebbről. Tudva levő dolog, hogy a börtönök lakóit leginkább a tanulatlan, iskolázatlan, elhanyagolt nevelésű, rosz társaságokba került egyének soraiból verbuválja össze az igazság keze Ha valakinek alkalma volt egy-egy rab főkönyvbe tekinteni, vagy egyes bűntények tárgyalásánál jelen lenni: meggyőződhetett, hogy a legnagyobb rész vagy soha sem járt iskolába, vagy iskolázatlan szülék nevelésében részesült, avagy mindig csak a társadalom söpredékével jött érintkezésbe; és hogy Istenről, vallásról vajmi kevésnek van helyes, vagy csak homályos fogai mi is. Nagyon ritka eset, hogy iskolázott ember tolvajságra, rablásra adja magát. Csak két bűntény van, amelytől a tanult, az iskolázott, nadrágos ember sem irtózik. E két bűntény a csalás és a sikkasztás. E két bűntény azonban csakis a mai modern társadalom szédelgő talajában a legújabb időben fogamzott meg; amelyeket a meg nem mérgezett keresztény vallás-erkölcs virágzó korában még híréből sem ismert a társadalom. Ha tehát a tudatlansággal, a vallástalansággal karöltve jár a gonoszság: mit kell tenni az államnak és társadalomnak, hogy ez állapoton változtatva legyen? Mindé.t bizonyuyal nem rabsegélyző, hanem népnevelési egyletekről kell legelső helyen is gondoskodnia Hiszen ha a társadalom oly nagy lelküen gondoskodik a tolvajok és zsiványok kényelméről és jövőjéről, miut fennebb is láttuk : még megérjük, hogy a börtönök czellái tisztességes emberekkel tőinek meg. Valyon nem volna célszerűbb és hasznosabb, ha azt a tenger pénzt, amelyet igy a gonoszok megjavítására koczkáztat a társadalom és az állam,— mert csak is koczkáztat, — az egészet a nép nevelésére fordítanák. Ekkor legalább a becsületes, munkás szegények is részesülhetnének a jótékonyság áldásaiban. Ám gondoskodjunk a nevelés hiány miatt elesett embertársaink, a fegyenczek erkölcsi javulásáról oktatás és segélyezés utjáu; de a legfőbb figyelmet oda irányozzák társadalom és állani egyaránt, hogy az ujabb korban mindinkább jelentkező tolvajlások, rablások lehetőleg megakadályoztassanak oly intézetek felállítása által, ahol az elhagyatott, elárvult, minden nevelést és oktatást nélkülöző gyermekek kellő nevelésben és oktatásban részesüljenek, liogy egykor liiszuos tagjaivá váljanak a társadalomnak. Avagy uem kötelessége-e az államnak és a társadalomnak visszaadni az elzüilötteket önmigoknak, a társadalomnak; akik nem azért roszak, mert roszak akarnak lenni hanem azért mert a körülmények kényszere és sokszor éppen a társadalom téves erkölcsi elvei taszítják le őket oda, ahonnan nincs többé menekülés, csak mélyebbre való sülyedés. Nem üdvösebb volna-e megelőzni, megakadályozni. vagy éppen szükségtelenné tenni a börtönöket: népnevelési egyletek, szegény gyermekeket iskoláztató egyesületek, lelencz házak, gyermekmenhelyek sat. sat alapitása és felállítása által, néhány százezer forintnyi áldozattal; mint milliókat költeni a börtönök fentartására s a kiszabadult fegyenczek megmentésére? Bizony-bizony nem ártana erről kissé komolyabban is gondolkozni. Az ingyen oktatás és nevelés oltárára hozandó áldozat csak kamatra elhelyezett tőke lenne; amely az élet- és vagyonbiztonságban, az erkölcsök nemesülésében, a börtönök ürességében, igen dúsan kamatoznék. Ne feledjük, hogy a tolvajlást és rablást nem a tolvajok és rablók szigorú megbüntetésével akadályozzuk meg; hanem leginkább az által, ha már csirájában elfojtjuk a gonoszság magvát. Igen helyesen cselekednék tehát az „Erkölcsnemesitő Egylet" nyíregyházai fiókja is, ha mindenek előtt egy „Szegény gyermekineuház" felál-