Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-10-17 / 42. szám

Melléklet a „Nyirvidék" 42-ik számához. (Folytatása, a főlapnak.) a földmiveléssel és külső gazdasággal foglalkozó szülők 13—15 éves fiu és leány gyermekei számára az ismétlő iskolák felállítva nincsenek, Nyiregyháza város polgármestere s általa a város elüljárósága felhivatik, miszerint a nélkülözhetlenül szükséges ismétlő iskolákat, még ez év folyamán múlhatatlanul fellálitsa, esetleg felállíttassa s ebbeli eljárásának eredményét a kir. tanfelügye lő utján, e bizottsághoz már a jövő havi ülésre jelentse be.c A megyei többi ismétlő iskolákra vonatkozólag a jár. szolgabirák felhivatnak, miszerint a községek elül járóit az ismétlő tanköteleseknek iskolába való felrende lésére s a tandi jaknak pontos kiszolgáltatására szigorú iu utasítsák és azokat ellenőrizzék. A kir. adófelügyelö az adók befolyásának állapotát a következőkben mutatja ki. Folyó évi augusztus hó végével fenn maradt adóhátralék tett 356,308 frt. 46 '/» krt. Ehhez számítva az előírásokat (2860 frt. 67 kr.), lett az összes tartozás: 359,169 frt. 13 '/

2 kr. Levonva ebből a f. é. szeptemberhó folyamában teljesített befizetéseket (87731 forint 62V

2 kajczárt) s a törléseket (18452 frt 94 kajczárt): maradt hátralék 1886. évi szeptember hó végével : 252,984 frt. 57 kr. Ehhez számítva a hadmentességi (13,365 frt. 09'/a kr.), a jog és bélyegilletéket (192,417 frt. 18 krt.) a szőlő dézsma váltságot (16,360 frt. 42 krt), az ártér és tiszaszab. kölcsönt (198,376 frt. 54 kr.) s az egyenérteki illetéket (14,515 frt. 22 kr.): lett az összes bátralék 688,019 frt. 02'/a kr. F. évi szeptemberhóban befolyt 673,913 frt. 36'/a kr. E szerént a folyó évben történt befizetés 11,805 frr. 67 kral kedve zőtlenebbnek mutatkozik a tavaly hasonló időszakban befolyt összeghez képest. A megyei kir. építészeti hivatal jelenti, hogy a megyei úthálózat kiépített szakaszának t. i. a tOKaj-kolozsvári útvonalnak 0—2-5 kilometer közötti részének fentartáaához szükséges kőanyag kifuvarozása, az előirányzatnak megfelelöleg. pénzen fogadott fuvarosokkal folyamatba tétetett s szeptemberhó folytáu a megye tokaji kőbányájából 240 m.' kő lett kiszállítva. Ugyanezen útvonal 21—27'3 kilométer szakaszára a még hiányzott 164 m.

3 kiszállíttatott; s annak, valamint a már előzőleg "kiszállítva volt kövek nagy része megtöretett. Ugy szintén az ez útvonal 44—47 kilometer szakaszán a kőszállítás folyamatban volt ; valamint a kavicstörés is oly mérvben, hogy a munkálat novemberhó közepéig teljesen be leiz fejezve. A természetben ledolgozandó közmunkaerő a nyiregyháza-angvári megyei útvonalon, az illető uti biztos felügyelete alalt, csekély kivétellel, ledolgoztatott; s meg kezdetett a dombrád-gégénvi községi közlekedési út helyreállítása is, Dombrád és Öntelek községek e czélra engedélyezett közmunka erejével. (Vége köv.) Miként lehet a tanitók anyagi helyzetén segíteni 1 (Megdicsért pályamunka.) Jelige »HasB, alkoss, gyarapits, s a haza léoyre derül.€ Báró Józsika Miklós, nagyszerű regényírónk egyik leghíresebb müvét »Abafi« -t azzal a jellemző mondással mutatták be a hírlapok olvasóiknak: »Uraim le a kalappal* ! Mikor a szabolcsmegyei általános tanítói egylet pályatételeit elolvastam, e homlokczim eszembe juttatta eme történeti tényt: e kérdésre levettem a kalapot; azt hiszem méltóan. Tisztelt Kartársak! Gyönyörű egy kérdés, miként lehetne helyzetünkön segíteni? Gondolkodom felette . . . s elmondhatom a »Lenni uem leuni« hírneves költőjével illetve fordítójával: »Nagy kérdés a melyet ha vizsgálok, még több mélységeknek mélyére találok.* Gyönyörű thémát tárt elénkbe az egylet; de amily gyönyörű, oly nehéz megfejtése. Midőn e kérdés fejtegetéséhez fogok, nézeteimnek adok kifejezést csak! A megoldás, a sikeres megoldásnak még csak reményét is oly magasan függő gyümölcsnek képzelem, melyet elérhet egy egylet esze, egy tanítói egyetemes gyűlés együttes közreműködése, vagy talán egy országgyűlés; de egy ember nehezen. De hát mért is fogok e kérdés fejtegetéséhez ha tudom, mily nagy fába vágom fejszémet?! Tisztelt Kartársak; tisztán csak azon tudat vezérel munkámban, hogy ha csak egy parányt is teszek ama halomhoz, melyet ügyünk előbbre vitelének neveznek, meg tettem kötelességemet. Hiszen mindnyájan tudjuk, hogy. emez óriási gömb a lábaink alatt szintén csak paránykák összegéből áll; én egy pirányt teszek le ügyünk előbbre vitelének eszméihez; vajha akadnátiik mások is, kik ily paránykával járulnának c'.élünk felé; ily uton parányhoz parány eszméhez eszme fűződnék; lassan bár de biztosan elérnők közös óbajuukat: anyagi helyzetünk javítását. Eme bevezetés után legyen szabad a dolog lényegére áttérnem. Lássuk kik segíthetnek ügyünkben, mit kérhetünk tőlük ? Anyagi helyzetünk javítása két módon eszközölhető. Először: segíthetnek rajtunk elüljáróink, illetve iskolát fentartó közegeink, minők: az állam, községek s felekezetek, másodszormagunk. 1. Anyagi helyzetünkön segíthetnek iskolát fentartó közegeink; hogy ezt tehessék; aj érdemeljük meg fizetésünket bj világosítsuk fel előljáróiukat s a népet (ahol szükséges) a tanítói állás fontos magasztos, terhes voltáról; c) kézzel foghatólag bizonyítsuk be fizetésünk aránytalanságát a közéletben előforduló többi hivatalt viselő egyének fizetésével szemben; dj tekintsük a nevelést oly kincsnek, mely nem egyletek, társulatok, felekezeteké, hanem mindnyájunké az államé. . . . Tisztelt Kartársak ne értsenek félre. Az állam és a kormány közt nagy különbség van. Mi Magyarország lakosai képviseljük az államot; a kormány nem állam, hanem az államnak csais egy hivatala, mely az állami test maximumából választatik. Ha ezt felfogjuk ; ha ezt nem néz zük az egyoldalúság, az érdekek szemüvegén át; erősen hiszem, szilárd meggyőződésem, bogy elérjük közös czélunkat. a) Éi'demeljük meg fizetéseinket! Furcsa állítás ez egy tanítótól?! Hiszen van-e csak egyetlen tauitó is, ki fizetését ne érdemelné meg? Fájdalom tisztelt karlársak de ki merem mondani, álli'oiü, hirdetem, hogy van! Éppen ez a baj, bogy vau ! Ezeknek létszáma első akadály czélunk elérésében. Lássuk e kényes kérdést közeiebbríl. A társadalom véleményének megállapítása alkalmával az egyénekben két tulajdont keres; először szak és általános képzettséget, másodszor társadalmi ügyességet. Csak azon egyént, ki ezen két kelléknek felel meg, ösmeri el a társadalom keblébe fogadható tagmk. A kit a társadalom befogad, az halad, az boldogul! Tekintsük saját körünket; be kell látnunk, hogy vannak köztünk olyanok, kiknek társadalmi állását, nem akarom mondani hogy irigyeljük, de bámuljuk. Nem vagyunk-e mi olyan tanitók, mint amazok, miért nem vergődünk hát oda ahol ezek állanak?! Le az álszeméremmel: valljuk meg, hogy társadalmi ügyességüuk nem képesít bennünket arra a magaslatra, a hol azok állanak. A ki nem méltó a társadalom kebelébe; az mellőztetik; nagyon természetesen. Szomorú helyzet az ilyen tanítóé. Nyiregyháza, minden vár09, falu, tanya, telepitvény mutat rá példát eleget. Az ily tanitók hol keresik, mily uton a társadalmi élet kárpótlását? Képesítsük tehát magunkat valamenyien a társadalmi élet kellékeire, hogy e téren is megérdemelhessük az elismerést, ennek révén a kellő anyagi javadalmazást. A társadalmi kellékekre csak a társadalom taníthat meg bennünket; társuljunk tehát egymás közt, társuljunk másokkal. Ne alkossunk magunk közt is kasztokat ; ez pedig csak akkor lesz elérhető, ha eldobjuk magunktól az önzést, önösséget; ha valamennyien egy szívvel lélekkel munkálunk ügyünk elővitelén; ha valamennyien egyenlően képzettek leszünk. A szak- és általános képzettség megszerzése önszorgalmunktól függ, Hogy szak- és általános képzettségben sok tanító szenved hiányt az, — fájdalom —- bebizonyított tény. E hiányt legtöbben a szegénység leplével takargatják. Hiu önámitá9, egyoldalú gondolkozás. Eien okk-d csak az mentegetőzhetik, ki a testi élvezeteken, szükségleteken túl nem lát; ki a szellemi élvezetetek s az önművelődést nem ösmeri. Ugyan hányan vannak közttnk, kik a napi lapok czikkeit sem képesek megérteni ? A falusi s kisebb városi tanitók anyagi helyzete legsanyarubb, mert fizetésűk zömét nyers termények ké— Nem éppen nagysád. Várjon csak hadd kérjek még valamit. E kérelem után aligha fogja vágyaimat oly könnyen kielégíthetőknek tartani. Azt kérem ugyanis: ígérje meg, hogy az első tánczot velem fogja lejteui. Kálmán leste a hatást Ilonka arczán; aki azouban szemeit lesütve s kissé elpirulva, mélyen hillgatott. — Nem de moudám, hogy nem leszek oly könnyeu kielégíthető. Vagy talán olyasmit kértem, amit nem szívesen teljesít, vagy már nem is teljesíthet ?! Fölmentem a válasz-adás alól, hanemhi kérelmemet meg akarja tenni, ugy nyújtsa kezét ígéretének beszélő zálogául. Ilonka földre szegzett szemekkel nyujtá át reszkető kezét, amelyet Kálmán önfeledten emelt ajkaihoz. E pillanatban Béltekyék kastélyának emeleti egyik ablaka megzörrent, s Ilonka mint valamely tetten kapott bűnös ijedve rántotta ki kezeit Kálmánéiból, amelyen már ott égett a szereh-m első C9Ókjt. A kastély imént megzörrent ablaka kinyílt, amelynek párnájára Bélteky Vilma könyökölt ki. Kálmán, amint megpillantá Vilmát, igyekezett zavarát leküzderi, s il:emteljesen üdvözölte Vilmát. — Önök nagyon jónor fölébredtek amint látom, — szólt Vilma erős czélzással adva nyomatékot szavainak, ajkai' erőltetett mosolyia nyitva. — Igen nigysád, — sietett válaszolni Kálmán, — én miudig jókor kelek, s ma sem bántam meg hogy feláldoztam reggeli álmomat. Fényesen kárpótolta azt az a szerencse, hogy Ilonka nagysámmal találkoztam. Ilonka még mindig elpirulva éa szemlesütve állott; csakis K^'mán utóbb mondott szaraira rezzent fel, s nem is gondolva szivének ébredező érzelmeire, de meg el sem is értve ama czélzást, amelyet Vilma iménti szavai érintettek: egész gyermekies örömmel fordult Vilma felé és tudatta vele, hogy Kolty urát éppen most hivta meg a vasárnapi estélyre. — Nagyon örülök Kolty ur, hogy szerencsénk lesz veudégüukűl tekinthetni. Tánczosra ugy is szükségünk lesz. De megbocsátanak, hl most bezárom ablakomat; ki*sé éles a levegő. Jó mulatást! Kálmán, ez ujabb czélzására Vilmának, ajkába harapott ; s hogy Ilonkát megkímélje, udvariasan visszavonult, ismételve megígérvén, hogy a vasárnapi estélyen meg fog jelenni. Bélteky Vilma, a kerti találkozás után ismét a már egyszer megnyilt ablak mellett ült, kezében egy fényképpel, amelynek szemlélése alatt arcza teljesen kigyúlt s szép szemei haragos villímo<at szórtak; majd gúnyos mosoly vonult el ajkain; miközben büszkén emelkedett fel üléséből s a kezében tartott fényképet dühösen dobta el magától e szavak kíséretében : — 0 akarta, ám legyen ! Mondanunk sem kell, hogy az arczkép Kolty Kálmáné volt. Tehát szerette volna Bélteky Vilma Kolty Kálmánt? Legalább utóbbi szavai erre engednek következtetni. Bármiként érzett is ezelőtt Vilma Kálmán iránt; annyi bizonyos, hogy most nem a legbarátságosabb érzelmeket táplálja részére. Az arczkép éa Vilma felindulása ezt látszanak igazolni. A dolgok fejlődését megakadályozta az estélyre való előkészületek. Kálmán és Ilonka a kerti első találkozás óta nem beszéltek egymással. Csakis esteli sétáját leste meg Kálmán Ilonkának, aki azt folytouosau egyedül végezte. Igy érkezett el a vasárnap este. (If'olyt. köv.) pezik; tudvalevő dolog, általános panasz, hogy e nemű fizetésük nehezen hajthatók be. Mi ennek főoka? A tekintély hiány. A legtöbb tanitó, a mint elnyerte oklevelét, állásra vergődött, penészedni hagyja könyveit. Pedig tanítóképző intézeteinkből nem mint tudósok kerülünk ám ki! Hátha még ezen szellemi tőkénket is a feledés tengerébe hagyjuk elveszni: mennyit tudhatunk?! Az egyház hivei, mert itt sarkallik a tauitói fizetések behajthatatlansága legjobban, nem látnak, nem tapasztálunk szellemi felsőséget tanítójukban, Dem találnak bennük minden téren okos tanácsadót, útmutatót; uem becsülik a tanítót. Ez az oka a hivek azon gondolkozásának hogy: »Ráérünk még megadni a rektramnak, oktatónak azt a félvéka gabonácskát* stb. stb. A tanitó nem gondolkozik, uem birja belátni, hogy fizetése hanyag beszolgáltatásának egyik oka a tekintély hiány. A tekintély hiány pedig sok esetben a hiányos képzettségre vezethető vissza; egyik főoka az, hogy sok tanitó nem tud az egyes társadalmi osztályok szelleméhez alkalmazkodni; nem birja feltalálni azt a közép utat, mely számára sikert biztosítana. Vagy fjlül nézi embereit; vagy a mértéken túl hajlik le hozzájok. Emez eljárások egyike megvetést, másika pedig tiszteletlenséget szül a tanítóval szemben. A gőg ép oly veazedelmea, mint az önérzetlenség I Hány tanitó van olyan, kire úton-útfélen elmondják hivei, hogy nem érdemli meg fizetéaét. Ennek is mi az oka ? a tekintély hiány. A tekintély hiány egyik oka az is, hogy saját ügyeink felett is ott lebeg a többség átkos közönye. Szeretnénk hízelegni magunknak a mások kellő méltatásával; de a méltatás szülő okát létre hozni, restek vagyunk. Tanulóinktól példásan megköveteljük, hogy saját ügyeiket illetve kötelességeiket elvégezzék ; de mi közös ügjeinkkel, — melyek pedig leginkább vezetnek czélhoz, édes — keveset töiődünk. Ugyan mily közérdekű felekezet nélküli egyletüuk élete; milyenek alkotó elemei az egyes járás köröknek? Egyletünk leghívebb tükre életünknek, kiskorú gondolkodásunknak. E téren tisztelt kartársaim vagy restek vagyunk, vagy gyávák, vagy teheteileuek. Restek, ha tenni nem akarunk ; gyávák, ha a felsőbb pressio alól kibújni nem merünk; tehetetleuek, ha képzettségünk hiányzik. Tekintélyre kell szert tennünk; ha ezt meg szereztük, szavunk mindenkor meghallgatásra talál; a tekintély szerzés egyik ut anyagi helyzetünk javításához. Ha tekintélyünk vau híveink előtt, maguk is belátják, hogy megérdemeltük fizetésünket. Ha kisebb fizetésünket megérdemeltük, jogosan tarthatunk igényt nagyobbra is. b) Világosítsuk fel elöljáróinkat (ott a hol szükség van reá) iskolát fentartó közegeinket, híveinket a tanítói állás magasztos voltáról, szükségességéről; a tanítói állás kellő betöltésének nehézségeiről. Emez állitásom oly mindennapinak látszó. Hiszen erről csak mindenki eleget tud?! Ugyan van-e ember, ki a tanítói állás sz'kaége felett még csak egy ellen szót is mondana? Ki ne látná be, hogy mily terhes állás ez, mily sok oldalú műveltséggel kell bírnia annak a tanítónak, ki a szó szoros értelmében meg akar felelni hivatásának?! Sokan, fájdalom sokan vannak, kik nem birnak teljes felfogással állásunkról. — Ki a tanitó? Hivatalnoka s egyik erősoszlopa az egyháznak, községnek, államnak; mélyebben analizálva a dolgot, kimondhatjuk, hogy a tanitó bármily jellegű iskolában működjék is, az állam hivatalnoka; az államé nem a kormányé. A tanitó mint hivatalnok ép oly fontos teendőt végez, mint akár a pap, a jegyző, a birák, az adóhivatalnokok, dohánytisztek stb A tanitó ép oly független állású egyén, mint bármely hivatalnok. (Folyt, köv.) Közügyek. (Ha a községi jegyző választásnál) nem az azon évre törvényesen megállapított választói névjegyzék szerint ejtetett meg a szavazás : a választás semmis. (Belügyminiszteri 6219/886. számú rendelet.) (Kereskedők által kereskedelmi üzletük tárgyaira vonatkozólag kiállított s a követelések kiegyenlítését elismerő levelek, valamint oly értesítések, melyekben kereskedők az üzletből származó adósaik javára, az ezek által fizetett összegek elkönyvelését elismerik : feltételesen illetékmentesek.) Tényállás: A simontornyai kir. pénzügyőri biztosság által 4 drb. nyugtára nézve, melyek egyenkint 250, 200, 250 és 120 frtról szólnak és Sommer Gyula és társa budapesti czég által kiállíttattak, lelet vétetett fel. A lelet szerint a bélyeghiány 2 drb 94 kr és 2 drb 63 kros bélyegjegy volt. A központi dij- és illetékkiszabási hivatalnál 1885. évi Kj. 1193. tétel alatt: egyszeres 3 frt 14 kr, felemelt 3 frt 14 kr, összesen 6 frt 28 kr bélyegilleték rovatott ki Sommer Gyula és társa terhére. Sommer Gyula és táraa bejegyzett kereskedő czég a kiszabott bélyegill»ték ellen fölebbezést nyújtott be, melyben előadja, hogy a leletezett iratok csak egyszerű levelek, melyekben az illető vevőt arról értesiti, hogy az általa küldött pénzösszeget tartozási rovatáról leirta, s azt javára elkönyvelte. E levelek tehát nyugtatványt nem képeznek, ezek nem »vétbizonyitványokc. Határozatok: A budapest-fővárosi m. k. pénzügyigazgatóság : Felebbező czég illetéktörléa iránti felebbezésével elutasittatik és a Kj. 1193/85 t. a. előirt 6 frt 28 kr illeték befizetésére köteleztetik. Indokok: Mert az illeteki díjjegyzék 68. tétele szerint levél alakjában kiállított okiratok, az okiratok természetéhez képest, illetékkötelezettség alá esnek. Minthogy a megleletezett levelekben pénzösszegek átvétele bizonyittatik, ezen levelek vétbizonyitványoknak tekintendők s mint ilyenek, az illetéki dij-jegyzék 101. tétel a) pontja határozmánya szerint II. fokozat szerint bélyeggel látandók el. A felemelt illeték előírása az illetéki szabályok 103. §-a határozmányán alapszik. (1885. évi május 15. 10,697 sz.) A magyar kir. pénzügyi közigazgatási biróság : A budapest-fővárosi kir. pénzügyigazgatóságnak 1885, évi májushó 15-én 10,697. az. a. kelt határozatát megváltoztatja s a felebbező kereskedői c/éget a kir. közp. díj- és illetékkiszabási hivatalnál 1885. évi Kj. 1193. t. sz. alatt előirt 6 frt 28 kr egyszeres és felemelt illeték fizetésétől felmenti és ennek az illetéknek törlését elrendeli. Indokok: A kir. központi dij- és illetékkiszabási hivatalnál Kj. 1193/85. tét. szám alatt illeték előírásra alapul szolgáló hivatalos lelet tárgyai közzül az 1884. évi májushó