Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-10-17 / 42. szám

„IV Y í ** V I D É K" Ha a felek a bíróság emez intézkedéseit visz­szautasitják és nem teljesitik: a társas életből egyszerűen kizárandók azon indokok alapján, mert az egyik a műveletlen tényhez, vagy nyilatkozat­hoz való makacs ragaszkodása által, — a másik engesztelhetlensége által, — művelt emberekkel való érintkezésre méltatlannak mutatta magát. Ha pedig a sértés, vagy túlságosan mélynek, vagy aljas érzület szüleményének találtatnék: a becsületbíróság ítéletét, az illetékes büntető hatósá­gok Ítéletének kellene követnie. Az erkölcsnemesitő egyletek oly egyént ne vegyenek fel kebelükbe, aki, az egylet megalakulása után, párbajt vivott; a párbajozást emberölési bün­ténynek ;tehát tisztességtelen cselekménynek tekintvén. Főtörekvése legyen továbbá az erkölcsneme­sitő egyleteknek, hogy az iskolákban különös suly fektettessék az erkölcstan azon részére, amely a becsületről szól: hogy a sok hamis fogalom a be­csületről egyszer-valahára megszűnjék. Néhány szó a férfias jellemről. II. Az eddig elmondottakból következik, hogy erő és önállóság az, aminek a férfi jellemében első sorban ki kel! alakulnia. És e szerint nem is lesz nehéz a férfi eszményének legkiválóbb vonásait megállapítani. Ha talán a természet megtagadta a férfiban a testi erőt, ugy neki e hiányt szelleme uagyobb erejével kell pótolnia, hogy elkerülje a szégyent, amely a férfi gyön­geségét árulná el. A férfihoz nem illő, hogy védelemért könyörögjön. A segélynek nála kell leuaie s ha nem is csupán testi erejében, de minden bizonynyal az alapos belátásban, a becsülésben, amelyet személyes értéke sze­rez; a határozott, szilárd akaratban ; a képességben, tudni lemondani és önmagát kényszer nélkül bensőleg alávetni; jogosan tudni uralkodni, amihez neki a természet kétség kivül adott képességet. És csupán az ő hibája, ha ezt kifejezésre nem juttatja. És ha valaki talán csekélyebb testi erővel bir, gya­korlás utján ez is jelentékenyen mivelhető; e gyakorlást pedig éppen nem szabad elhanyagolnia annak, aki csak uéini súlyt fektet is arra, hogy magát, miat férfiú, fér­fias méltóságában tüntesse fel. A legtöbb gyönge erejű embernek nincs oka vádolni a természetet, hanem igen is vádolhatja a laza nevelés mellett saját hanyagságát, hogy erőit kellőleg nem vette alkalmazásba. A folytonos gyakorlat növeli tehát a testi erőt és edzi olyanná a testet, hogy minden kár megerőltetés nél­kül, könnyedén viseli el még az olyan dolgokat is, amelyek előtte nehezeknek tünoek fel, vagy melyek nagyobb erőfejtést igényelnek. Az edzett testű ember alig ismer különbséget a kényelmes és kényelmetlen között; nagyon csekély küz­delme vau az ilyennek a kellemetlen benyomásokkal. Az oly fáradalmak és tettek, melyek alatt fokán leroskad­nak, nem merítik ki az edzett erőt; és azt, amit a ter­mészet nem múlhatatlanul kíván, még a legnyomasztóbb szükség kielégítésénél is sokáig elodázhatja; éhséget és szomjúságot, hideget és meleget egyaránt képes elviselni. Niucs asszouyiasabb dolog, mint a kényelmet­lenség miatti panasz h férfi ajkain. Erős testalkata már természeténél fogva több ellenállást képes kifejteni és mindenhez hozzá szoktatható. És csakis a szoktatás és edzés fogja az embernek férfias méltóságához illő ügyes­séget megadni, hogy végrehajthassa azt, amit tőle várunk és eltűrje, amit rárovunk. Mint fennebb moudtuk, a férfi erejének nemcsak testi, de szellemi természetében is ki kell tűnnie, és pe­dig legelőször világos, mélyre ható, sokat magába ölelő értelmében. Eoben összpontosuljon összes szellemi tehet­ségeinek iránya. Ily értelemre pedig már csak azért is szüksége vau, hogy az életben való hivatását és rendel­tetését híven betölthesse. A nőböz a tárgyak finomabb viszonyainak helyes belátása illő; észre venui azt, ami alkalmas és hasznos; a házi élet ügyeinek kellő megítélése és azon okosság, mely a csekélyeknek látszó gyakran elmellőzött körűimé­A „NYIR VIDÉK" TÁRCZÁJA. A hiúság áldozata. — Elbeszélés : Ráez Istvántól. — — Amit még mondani akarok, az csak gyanúsításon alapszik, arra tehát nem szabad építenünk. De azért el­mondom azt; hátha hasznát vesaed még valaha. Megbol­dogult barátom ugyan is egy alkalommal, amidőn bor tőnében meglátogattam, azon gyanújának adott kifejezést, bogy őt Béltekyaé árulta el. E gyauuját az költé fel, bogy régen jegyese volt Béltekyné, de egy ok miatt összezörren­tek s Béltekyné-vel örökre szakított. Ez tehát csak puszta gyanúsítás, de a melyet én bennem csak megerősített az a körülmény, hogy Béltekyné Ilonát magához vette valószi nüleg azért, hogy háborgó lelki ismeretét lecsendesítse; mert én ugyismerem őt, hogy más viszonyok közt, ily nemes tettre nem határozta volna fi migát soht. Itne olmondtam, amit Ilonkáról tudtam. Most pedig menjünk pihenni. II. Ko'ty Kálmán egész éjen át nem tudott aludai. Folyvást Putnoky Ilonkával foglalkozott lelke. Csak reg­gel felé volt képes szemeit álomre lehunyni. Alig hajnalodott, amidőn Kálmáu ágyát elhagyta, hogy megleshesse a felkelő napot, s talán még más va­lakit is. Almát ébren is folytatta; még mindig az éjjel látott állom képeit szőve tovább. Merengéséből BHtekyék kertje ajtajáuak nyílása ébreszté fel. A látvány, amoly most tárult szemei elé, egészen elbüvölé. A kert ajtón Putuoky Ilona lépett a kertbe, csinos reggeli öltözék'oeu. Mi volt természetesebb, mint az bogy a kertbe léptekor nyek felhasználása által azokat czéljaikhoz juttatja. Ez nem a férfi tulajdona. A természet nagyobb dolgokra, az egészre teremté őt. Méltósága követeli, hogy az okosság benne bölcseséggé emelkedjék, mely az egyes dolgokat folytonosan kellő összefüggésbe hozza azzal, ami az ő legvégső czélja és azt tekinti nyereségnek, ami e leg­végső czél elérésére vezet. A kicsinyes, gyöngéd és csekély dolgok nem méltók a férfihoz ; a csalárdság, bosz­szuállás, képmutatás és színlelés csak szégyenére vál­nának, midőn azok a nagyra törő gondolkozás s érzés­móddal ki nem egyeztethetők és a gyávaság kíséretében állanak. A szellem és szív magasabb ügyeire kell figyel mét irányoznia, ezeket kell kifürkésznie és megállapíta­nia. Az élet nagyszerű viszonyaival kell neki foglalkoz­nia ; a világnak minden tevékenységével együtt világosan kell előtte állania; mindent a maga helyén és összefüg­gésében, eredete, rendeltetése és hatásai szerint kell is­mernie. Világos tudatával kell biruia a légkörnek, mely­ben működni hivatva van, ismernie kell auuak rend­jét és határát lényegében és részeiben azon kötelessogek­kel együtt, melyek annak természetéből kifolyólag rá is háramUuak. Képesnek kell lennie arra, bogy mindenütt megtudja határozni: mi és miért igaz, helyes és az em­beri neui legmagasabb érdeke hogyan van a kérdéses dologban leghelyesebben érintve. A tudományos ismeretek^ mértékét, melyre a férfi­nak szüksége van, az ő egyéni hivatásának természete határozza meg. Voltak ug/au uagy féifiak, habár csekély tudományos ismerettel bírtak; de az élet különféle te­rein nagy férfiú csak az lehet, ski azokuak birtoká­ban van. Vannak aztán oly ismeretek is, melyek az em beri természet összes érdekével és az összes erők okos al­kalmazásával oly szoros összefüggésben állanak, bogy azo­kat sem nélkülözheti. A legfontosab azonban a gondolkozás szabadsága és önállósága. A babonaság és előítéletek a nőnemnél talán elnézhetők, de a férfiuál megbocsáthatatlanul Jellemével összhangzó értelmét egy irányb in sem erőltetheti meg a nélkül, hogy a fölé ne emelkedjék. On erőire támaszkodva szilárdan állani, szigorú vizsgálatnak alávetett önmeggyőződését hiven követni: ez a férfi ren­deltetése és ebbe helyezze becsültetését. Az előítéletek közé nem csak oly vélemények tartozuak, melyek előde­inktől szállanak ránk, vagy a tömegtől származnak át hoz­zánk, hanem azok is, melyeket sokszor a kor szóvivői magasz­talnak. S ezek bizonyára mindaddig csak előítéletek ma­radnak, mig azokat elfogulatlau bírálat alá nem vetjük. A férfire nézve a legnyomósabb tekintély az ész és a szív igaz sugallata. De tovább menve, a férfi szellemi erejének iz aka­ratban kell leghatárnzottabban nyilvánulnia. Az akarat az ember tulajdonképeni léte és egész lényének közép pontja; jellemének alapja. Ciak az származik valóban tőle, aminek indítója az akarat. Az akarat erejében ta­láljuk fel bármely más erőnek lelkét. Az akaratban gyön­ge emberek hiában vanuak testi erőik birtokában, mert ez esetben a jelzett erők csak arra szolgálnak, hogy a férfi asszonyias természetét feltűnővé tegyék; s az ilye­nek nem képesek szabadon és következetesen gondolkozni. Az akarat tartja össze mindazt, ami igyekezet, avagy előre törekvés az emberben van ; és mindez bizonytalan, ellentmondó cselekményuyé le<z, h". az akarat nem ke­ríti azokat hatalmába. Az akarattal nem ugy vagyunk, mint a többi lelki tehetségekkel, amelyek önmaguktól is kifejezésre jutnak. Edzenünk s megérlelnünk kell magunkat arra, hogy mi­dőn valaminek megtevésére vagy elhagyására hit 'irozzuk el magunkat, azt hajtsak is végre. Sikuak épm iiípci szilárd s határozott akarata. Szeszély, hijlamik és ösz tönök hajtják végre azt, amit ők tetteiknek mondanak. A természet a magasabb tevékenység szikráját r >jté lel­kükbe. mely azonban véletlenül lángri gyullad, elhira pódzik bennök s épen azt emészti fel, amit különben el­érhetett volna. Sokan majd ezt, majd azt kívánják a sze rint, amint az egyik vagy m sík van ínyükre. D> az ilye­nek amily rohamosau rohannak valami után, épen oly gyorsan hagynak fel azzal, hogy megint csak valami ujat kerítsenek hatalmukba. Az ilyenek bizonyára nem tarthat­nak igényt arra, hog/ valódi férfiaknak tekintessenek. Mert épen az hiányzik belőlük, amin a férfi nemessége alapszik. tekintete a szomszédos kertre esett s a kertben az ott ábrándozó Kolty Kálmán alakjára. Hiszen máskor is megtörtént ez; csakhogy akkor az öreg Kolty jóságos arczát kereste, hogy üdvözölhesse; mig most egészen más valaki figlalta el lelkét. Talán éppdn az, akit meg­pillantott. Az a pár órai beszélgetés, amelyet Kálmán és Iloua tegnap folytatott, kevés volt ugyan arra, bogy egymást megismerjék és megszeressék ; d<- miudenesetre elég volt arra nézve, hogy a rokon keblek közt bizouyos vonzi­lom fejlődjék ki. Inuen lehet kimagyarázni azt, hogy amidőnJllona Kálmánt megpiilautá, kissé elpirult s va­lami szokatlan, még eddig uem észlelt érzelem fogta el szivét, amelynek még ekor nem tudott, uem mert ue­vet adni. Kálmán, amint m.'glepi^sMiől kibontakozott, azon­nal üdvözölte Iloukát, aki azt szívélyesen víszouO'.ta. Ez után mindketten ösztönszerűleg közeledlek a kerítéshez, amelyet a találkozási pontnál csak egyszerű díszcser­jék képeztek. — Látja Kolty ur! — előzte meg Ilona Kálmánt amint egymáshoz már elég közel állottak, hogy bizalma­san cseveghessenek — mennyire nem volt méltányos tegnap, amikor ugyauis azt állitá, bogy mi uem szeret­jük a szép időt. — Bocsásoj meg nagysád, ba én meg arra va­gyok bátor figyelmeztetni, hogy n-nn az én általa n mon­dott szavakat ismétli ; mert én csak azt mondtam, hogy nem szeretnek az időről beszélgetni, nem pedig azt, hogy magát az időt nem szeretik. Viszonzá Kálmán mosolyoga — Különben is általánosságban moadtam, amily alól kivétel mindig vau. És én kész v igyok bsism^mi. hogy nagysád is ilyen kivétel. A férfi mindig akar valamit; akarja a helyest; akarja komolyan; tudja, amit akar; mert ő maga vá­lasztotta azt. Minden egyes akarat nyilatkozata általános akaratának egy-egy része, amely egész életét áthatja és azt a legmagasabb czélhoz kapcsolja. Elvek szerint hatá­roz és cselekszik és szilárdan ragaszkodik ahhoz, hogy az történjék meg, aminek végrehajtására magát elhatározta. A férfias akaratnak három jellemző tulajdonsága van: határozottság, bátorság és szilárdság. De ezekről majd jövőre ! Közigazgatási bizottsági ülés. (Október 14.) Főispán úr őméltósága üdvözölvén a bizottsági ta­gokat, az ülést 9 óra után megnyitja. Olvastatott az alispáni havi jelentés, amely sze­rént a közelebb lefolyt szeptember hóban az összes köz­igazgatási ügykörben csupán egy feltűnőbb esemény merült fel. Szeptemberhó 27- éjjel ugyanis, Szent-Mihíly község házi pénztári helyiségének ajtaja és ablaka feltöretvén, abból két pénzes szekrény elraboltatott; amelyeknek egyike vasból, másika fából készült volt. A vizsgálat szeptemberhó 29 én a jár. szolgabíró és a kir. adófel­ügyelő által megtartatván, kitűnt hogy a két pénszek­réuyben 2155 frt. 33. kr. kész pénz volt elhelyezve. Ki tűnt továbbá, hogy a községben a merénylet éjjelén őrök kirendelve nem voltak. A községi b;ró e miatt a szolga­bíró által kérdőre vonatván, azt adta elő, hogy a köz­ségi képviselő testület ugy intézkedett, hogy a községben az éjjeli őrök Szent-G-yörgy napjától Szt. Mihály uapjáig ki ne rendeltessenek. Járási főszolgabíró ur a községi főbírót azon hibájáért, hogy a képviselő testület ezen szabályellenes határozatát a felsőbb hatóságnak be nem jelentette, öt forint rendbirsággal büntette; a telekkönyvi hatóság pedig megkerestetett, hogy az elrabolt 2155 frt. 33 kr. összeg Szabó Károly községi adószedő ingatlan birtok tira bekebeleztessék. A tettesek, daczára a csend­őrség erélyes nyomozásának, ez ideig felfedezhetők nem voltak. Az alispáni jelentés helyeslő tudomásul vétetett. A tanfelügyelői havi jelentés szeréut, az uj isko lai év kezdetével szeptemberhóbau az iskolázás hiányo­san gyakoroltatott; habár az illető elüljárók és iskolai hatóságok az ellenőrzés szigorú teljesítésére kellő kép­peu utasítva lettek. A rendesebb iskolába való járás csakis október elsején vette kezdetét. A mindennapi iskoláztatás körül, már a mult év­ben is jó eredmény éretett el ; remélhetőleg ez évben sem lesz hanyatlás tapasztalható. Szomorúan tapasztalván jelentést tevő tanfelügyelő, bogy megyénkben még mindig vaunak oly iskolák, ame­lyek nem rendesen füttetnek; minek következtében a tanköteles gyermekek az iskolától elmaradoznak. Kéri tehát tanfelügyelő a közig, bizottságot, hogy az iskola­fenntartókat az iskolai fütő anyagoknak idején való be­szerzésére utasítani méltóztassék. Az ismétlő iskolázás tekintetében panaszt emel a jelentés Nyíregyháza városa elleu, amely is az iparisko­la mellett, a valódi ismétlő iskolával éppen semmit sem gondol. Panaszt emel továbbá Nyíregyháza városa elleu p.zért is, mivel a város két résziben fennálló n^pes ovódá­ját, gyermek menhely czimeu az alapneveléshez mitsem értő dajkanőkkel látja el. E tekintetben utaeittatni kéri Nyíregyháza város hatóságát, hogy a két ovodának ok­leveles gyermekkertészekkel való ellátásáról goudoskodjék. örvendetes tudomására juttatja a jelentés a bizottság­nak, miszerint a nyíregyházai ev. ref. bitközség eddig kifogás alá eső iskoláját már ez évben törvényszerűen rendezte be ; egy második tanítói állást is rendszere­sí tvén. Tudomására hozza még a bizottságuak a jelentés, hogy szeptemberhóban Nyíregyházán két izraelita zugis kola záratott be. Végre fölemlíti a jelentés, hogy a mi­nisztérium által küldött jókönyvekből, az iskolai könyv­tárak gyarapítása czéljából, minden iskolának egy-egy csomagot s igy összesen 6275. darabot küldött ki. A tanfelügyelő által kért intézkedések foganatosi tása elrendeltetett. Ez intézkedésnek közzül kiemeljük a nyíregyházai ismétlő iskolára vonatkozót. E tárgyban a következő határozat hozatott. »Minthogy Nyiregyhí/á n (Folytatása, a mellékleten.) — Köszönöm Kolty ur; de ez esetben bocsána­tot kell öntől kérnem. — Amit én szívesen megadok, — viszonzá Kál­mán, egy föltétel alatt. — Szabad tudnom e föltételt!? — Ha virágai közzül szíveskedik nekem egyet át­nyújtani. — Oh ez nemis oly nehéz föltétel, amit a békes­ség kedveért szívesen meg is teszek. Különben is szom­szédoknak uem illenék haragban lenni. Ez utóbbi mondat már egy rózsabokor mellett gör­dült le a rózsapiros ajkakról; leszakítván a rózsabokor egyik legszebben fealő bimbaját. — Da egyet kikötök, — jegyzé meg Ilonka, ami­dőn a bimbót átuyujtá Kálmánuak, — azt tudniillik, hogy e rózsa színéről ne következtessen ám azután semmit . . — És ha daczára a kikötésnek, én mégis meré­szelnék. . . . — Igaz Kolty I úr — vágott közbe Ilonka — majd elfeledtem önt meghívni vasárnap tartandó estélyüukre. Remélem lesz szerencsénk. Kálmáu észre vévén, hogy talán túl is ment az illem határvonalán, és hogy Ilonka is más irányt kíván adui a beszélgetésnek : elhallgatott a rózsabimbórol; ahe­lyett ígéretet tett, hogy okvetlen el fog menni az estélyre. — Előre is biztosithato n, hogy jól fog mulatni, Réthsgyről is sok vendéget várunk, köztök bizonyosan számosan lesznek, akikkel szívesen fog társalogni. — Arra nézve, hogy én jól találjam magamat, elégséges le=z nagysád jelenléte is. — Köszönöm a bóko f, hanem ez esetben az ön kedvének hangolásához nagyon igénytelen kellékek szük­ségeltetnek .

Next

/
Oldalképek
Tartalom