Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-10-10 / 41. szám

,N Y í R V I D É K" ménynyel ellentétbe ne jöjjenek Ha azonban szemben a közvéleménynyel, a párbaj kikerttlhetlen; a segédek kölcsönösen megállapodnak a harcz körülményeire nézve; jelesen meghatározzák annak idejét, " helyét, a fegyverek nemeit; szigorúan őrködnek a párbaj szabályainak megtartása fölött; megfigyelnek minden mozzanatot, hogy a harcz előnyei és hátrányai, mindkét fél között, lehetőleg egyenlően legyenek megosztva. A vivő felek élete tehát tulajdonképpen a segédek kezébe van letéve. Igen humánusán fejtegeti a segédek föladatát Sebetic' Raimund közöshadseregbeli főhadnagy „Párbaj-szabályok" czimü müvében; nemkülönben a kardvívásról írott jeles munkájában. Ha már most a segédek lelkiismeretesen járnának el; ha feladatukhoz hiven, a lovagiasság és tisztesség határai közt, mindent elkövetnének a harcz megakadályozására nézve; s azt csak a legvégső esetben engednék megtörténni, amidőn tudui illik a a lovagias kibékülés lehetetlenné válik: a párbajok folyton szaporodó száma jelentékenyen leapadna. A párbaj lényegéül tekintetik, hogy a felek halált okozható fegyverekkel küzdjenek. Ha tréfából vívnak az illető felek, vagy a használt fegyverek ártalmatlanok, nem lehet szó lovagias elégtételről; amely föltétlenül megkívánja azt, hogy a felek életüket koczkáztassák. Ellenben a szabályoknak teljesen elég van téve, ha a vivó feleknek komoly szándékuk volt életveszélyes párbajt vivni ; és nem volt tudomásuk arról, hogy a pisztolyok, történetesen a segédek közmegegyezésével, töltetlenül maradtak. Az úgynevezett amerikai párbaj tulajdonképpen nem is párbaj: amennyiben abban még a párbajnak legelső föltétele, t.i. a kiállás és fegyveres küzdelem sincs meg. Maga a sorshúzás komolyan nem vehető ilyennek. Párbajt csak becsületbeli ügyekben szokás vivni már csak azért is, mert annak czélja nem lehet egyéb mint, hogy a becsületen állítólag, vagy valóban tényleg ejtett sérelemért elégtétel vétessék s az a világ előtt helyreállittassék. A párbajozó felek, ugy a régibb, mint az ujabb felfogás szerént, a becsület-elvi követelményeknek eleget tesznek, ha a sértő fél tényleg bebizonyítja, hogy az általa okozott sérelemért, élete kockáztatásával is, kész elégtételt adni a sértett félnek; a sértett fél pedig a becsületén ejtett csorbát éle tének árán is kész helyre ütni. A párbajnál lényeges körülmény továbbá még az is, hogy párbajt csak lovagias elégtételre képes egyénnel szokás vivni. Vannak esetek, amidőn egyesek ily elégtételre képtelenek által hivatnak ki. A kihívás ily esetekben is elfogadtatik ugyan; de csakis a gyávaság gyanújának elhárítása czéljából; azonban az ily egyenlőtlen, igazságtalan párbaj a megsértett becsületet még kevésbé helyezi, helyezheti vissza, mint a legszabályosabban lefolyt párbaj; mert ez esetben a harcz nem párbaj, hanem egyszerű kiállás, verekedés. A rendes párbaj és a kiállás közötti különbséget ugy szokták megállapítani, hogy az első esetben mindkét fél ad és vesz fegyveres^elégtételt; az utóbbi esetben azonban csak az egyik fél ad fegyveres elégtételt, vagyis kiáll — Oh folytassa kérem Kolty ur, ne szakítsa még s/.ét a lebűvölő lánczot, ne kényszerítse még képzeletünket alászállani, amelynek szavaival szárnyakat adott! E pillanatban Vilma haragosan tekintett Ilonára s lépteit szaporázva mintegy felébresztő az ábrádozókat e szaggatott szavak kíséretében : — Siessünk. Nagyon elmaradtunk mamáéktó'. De meg már a vacsorához is teríthettek. E szavakat oly hangnyomattal ejté ki Vilma, amelyekből a nemtetszést lehetetlen volt ki nem érezni. Kolty észrevette Vilma arczán a harag pírját, s nem akarván terhére lenni, elhalgatta Ilonka kérését és gyorsitá lépteit. Bizouyos elégedetlenség tükröződött az ő arczárói is. Béltekyné és kísérője a katonatiszt ez alatt, elmé lyedve a beszélgetésben, jó előre haladtak; csak az utáuok közeledő léptek hall?,tára tekintettek vissza már épen a kastély előtt. Kolty Kálmán jó éjszakát kivánt s kimentve magát a Béltekyné meghívás i alól, haza-felé iráuyzá lépteit, mely épen a szomszédban volt. Útközben aztáu elgondolkozott az esteli séta közben történtek felett és úgy találta, hogy Béltekmé s Vilma egészeu megváltoztak azon idő alatt, mig ő külföldön járt. Felmerültek emlékében a gyermekkori évek, amidőn együtt kergették Vilmával a tarka pillangókat a két szomszédos kert valamelyikében, amidőn csak a dél és este választá el őket egymástól, lelke előtt ragyogott még az a boldog szemsu^ár, melylyel Báltekiné őket játékaik alatt, kisérni szokta! És most! . . pár év eltelte után, az a hideg »Istenhozta«, a meglepetés és öröm legkisebb vegyülete nélkül ínoadv*, h:i uem mutatta is, rosszul esett nemes lelkének. Ellenben lehetetlen volt eltitkolnia maga előtt azt a kellemes benyomást, amelyet reá Putnoky IIma gyakorolt, már az első bemutatás alkalmával. Iloua még akkor nem volt Béltekynénél, amidőn Kálmán elurazott. Cs.ik később testvére és atyja haláli után jött B :lte'<yaé hlzához. F. ltette magában hogy haza érkezve edes atyjától Ilonka sorsát körülményesen kifogja kérdezni. ellenfelének; de ő maga nem vesz elégtételt, például nem lő ellenfelére. Ilyen volt ujabb időben a Rohonczy-Várady-féle párbaj. A párbajok tulajdonképpeni alapja, a megbecstelenités fogalma, nagyon viszonylagos. Ami például bizonyos viszonyok közt egyik egyénre nézve megbecstelenítő, ugyanaz más viszonyok közt, más egyénre nézve, nem az. Az egyik közömbösen, a másik felháborodással fogadja ugyanazon sértő cselekményt. Tehát a kör, amelyben mozgunk; az állás, amelyet a társadalomban elfoglalunk; a viszony, amelyben állunk avval, akitől a sérelem származik; az egyéni műveltség; az uralkodó előítéletek, ízlés, szokás, stb.: mind minősitőleg hatnak a sértésre De nézzük már most azt, hogy a fegyveres párbaj által kierőszakolt elégtétel, elnézve m igától a gyilkosság fogalmától, amelyet egyetlen fegyveres párbajtól sem lehet józan észszel elválasztani, visszahelyezi-e és mennyiben a sértett egyéni becsületet ? Én határozottan ki merem mondani, hogy a párbaj egyáltalában nem alkalmas eszköz a megsértett becsület rehabilitálására, tehát az egyéni becsületnek megvédésére Vizsgáljuk a dolgok alapjait gyökerénél. Vagy jogos volt a becsületemen ejtett sértés, vagy nem. Ha jogos volt, vérrel le nem moshatom becstelen ségernet. A párbaj megvívása által, az ész ítélőszéke előtt, SOIM sem mutathatom ki becsületem tisztaságát. Legfeljebb arról tehetek bizonyságot, hogy a sértést nem tettein zsebre ; hogy volt bátorságom a párbajt tiltó törvények áthágásához; hogy nem riadtam vissza a veszélytől, amelyben életein forgott. Legfeljebb csak annak adhatnám jelét, hogy a jogtalan támadásokat visszaverem, vagy bosszúmat ki tudom elégíteni; de a lelkemben támadt űr ez által nincs kitöltve. Semmiképpen sein egyeztethető össze a józan észszel az, hogy miképpen lehetne visszaállítva a becsület az által, ha ellenfelemet megölöm, vagy a puszta alakiságok megtartása mellett, golyókat váltok ellenfelemmel, vagy niegszabdalom arczát, avagy levágom karját?! A józan ész nem az előítéletek, nem a majmolt divat után indul, a sértett becsület helyreállításának meghatározásánál; hanem érveket keres, bizonyítékokat követel. A becsületsértésnél: vagy sikerű! a becsületem ellen intézett támadás jogtalanságát bebizonyítanom,s ez esetben becsületem sérthetetlen, ellen felem pedig erkölcsileg köteleztetik hamis vádjának visszavonására; vagy ellenfelem bebizonyítja becstelenségemet, és ekkor én vagyok a vesztes fél. Vagy elő állhat az az eset is, hogy kétely forog fenn arra nézve, hogy kinek van igaza ? De akkor sem lehetek bitó saját ügyemben, hanem korutik szokásait követve legczélszerübb a kétes ügy eldöntését becsület bíróságra bizui. Ha a becsületbíróság becsületemet megerősíti a közvélemény előtt, mentve vagyuk; ellenkező esetben hasztalanul fogok daczolni a becsületbíróság határozatával. Ha pedig még is sikerülne ellenfelemet a párbaj elfogadására rábírni, ez által csak azt bizonyítanám, hogy nem nyugszom meg a becsületbíróság határozatában; hogy megtámadott becsüleEdes atyja látván hazatérő fiit, egész a kapuig elébe ment és gyöngéden kebelére szoritá. Hogy is ne szerette volna egyetlen fiát, kiben már-már megvalósulni látta életének legszebb reményét, különösen most, am dőu még a viszontlátás örömét élvezik. Beszédközben a szobába érkezvén lámpát hozatott, mivel mir sötétedni kezdett. Csak most lehet a világosságban kivenni teljesen vonás 'út. Nagy magas homlokát, melyet az ezüst sziaü haj márcsak gyéren köritett mély redők szánták fel. Erős nagy szemöldökeivel éles ellentétben állottak szemei, amelyekből kimondhatatlan szeretet és jóság su gárzott ki; állát e korban divato'.ó körszakái diszité. Látszott arczából, hogy szivének a fájdalomból nagyon sok jutott, amelyet a jelenlegi boldogság is alig képes ellensúlyozni. Boldog-tági egyetlen gyermekében összpon tosul. Hü élettársit esik nem ré»en veszité el, akit egyedül fia nélkül kellett az öröknyugalomhelyére kikísérnie. — Engedjen meg kedves atyám, hogy ily sokáig időztem, de igazán alig vettem észre, ho^y az idő enynyire előrehaladt. — Sebaj édes fiam, bizonyosan jól töltötted a délutánt, hí oly észrevétlenül tünt az el. Eu esik örülök annak, hogy jól találtad magad Béltekyéknél Remélem h)gy szívesen fogadtak ? Nemde szépen kifejlett Vilma? — Nincs panaszom a fogadtatás ellen atyám, válaszolt Kálmán, igyekezvén elpalástolni az igazat. Hanem én Vilmát egészen másnak gjndoltam. Gyermekkorunkra visszaemlékezve, egy szives nyájas leányt vártam, és egy büszke talán szép-iégéoeu elbizakodott hiu nagyvilági hölgyet találtam. -- Hamar eltaláltad fiam az igizat. Én azt gondoltam, hogy csak nekem tűnik fel ilyennek. Látogatásod előtt azért nem szóltam előtted e dologról. Amióta te távol voltál, ritkán nyertem tőlök esik egy szives szót is. Épen ezért nem is soka', alkilmatlaukodtam nekik. Csakis, *zóta amióta régi barátomnak Putnoky Liszlónak leányát Ilonát magukhoz vették, látogitom meg őket gyak rabban. temért életemet is kész vagyok feláldozni; de egyebet semmit. És akkor azon igazsággal találjuk szemben magunkat, hogy a párbaj soha sem változtathatja a bűnt erénynyé, a gyalázatot becsületté. Aki tehát becsületi ügyének eldöntésére a párbajt szemeli ki, a levegőbe épit; ellenfelét megölheti, de annak meggyőződését és az elkövetett sértést nem. A párbaj éppen ezeknél fogva, az igazságszolgáltatásnak észellenes eszköze. Avagy elég van téve az igazság követelményének az által, ha a párbajban éppen a megsértett fél halálhörgése hirdeti ki az igazságszolgáltatást! Oly igazságszolgáltatás ez, amelyben a szemtelen rágalmazó gonoszságát avval tetézi, hogy gyűlölt ellenfelét megöli. A gyakorolt szem, az erős izmok döntő erővel birnak az erkölcsi jogi kérdéseknél. A becstelen diadalmat arathat a becsületes fölött. Ez a párbaj erkölcsi és becsületi értéke. Tegyük fel, hogy a sértő fél marad a csatatéren. Váljon el van-e érve ekkor is a czél ? A gyanú titkon élni fog még a párbaj után is. Az elesett rágalmazó már nem vonhatja vissza rágalmait De ha sikerülne is az életben maradt félnek, a sértőnek kiontott vérével, lemosni a reá tapadt szenyfoltokat: váljon sikerülne-e neki lelkiismerete nyugalmának helyreállítása. Nem fogja-e zavarni álmait az a gondolat, hogy ellenfelét megölte? És ha mindkét fél elesik: kinek részére marad fenn az igazság? Mit tegyenek tehát az „Erkőlcsnemesitő Egylet" és ennek fiókjai e jogtalan, e természetellenes, ez igazságtalan módja ellen a megsértett becsület helyreállítása czéljából feltalált párbajozásoknak: elmondom legközelebb. y Néhány szó a férfias jellemről. Azt mondja Galenus; »Rűt dolog, hi valaki sok éven át szüntelenül fáradozik és tanul, hogy jó nyelvész, szé, szónokká, mérnökké vagy orvossá legyen; de azzal, hogy jó férfiú váljék belőle, semmit sem törődik.* És ha széttekintünk az életben, sajnosan kell tapasztalnunk, hogy gyakran találkozunk ilynemű téves törekvésekkel. Kétségkívül mindenkinek szent és elodázhatatlan kötelessége, hogy a hivatása keretébe eső ismereteket megszerezze; mert csak igy lesz a haza jó polgára és az emberi társadalom hasznos tagja. De ez még nem elegendő, sőt sok tekintetben lehetetlen is, ha főkötelmeként nem tekinti egyéni, emberi jellemének megalakítását, tökéletesítését s megszilárdítását. Ezért téved Roussean is, habár sok tekintetben józan s követésre méltó elvei vannak, midőn azt állítja, hogy nem lehet senkit együttesen jó polgárrá és jó emberré tenni. Mert a rövid elmélkedés és a gyakorlati éhtben való körültekintés is kétségtelenné teszi, hogy az utóbbi az előbbinek alspja, mely nélkül mint homokra épült palota a szél által könnyen eldöntetik s az árviz által hamar elsodortatik. Mit a jellem fogalmának meghatározása is eléggé igazol. Mert a jellem akaratunk határozott és erélyes nyilatkozata, mely bátran szembe száll és küzd mindazon akadályokkal, melyek ezéljaink < lőtt állauak. És a természet adott minden embernek képességet arra, hogy jellemét megszilárdítsa és azt szabad önképzése utján a tökéletesség felé vigye. Ez azonban csak ugy sikerülhet ha, közleményünk cziméhez hiven, az igazi férfi eszményének tiszta s világos képével bírunk; ha (Folytatása «i mellékletem.) — Igen! engedjen meg kedves atyám, hogy félbeszaki'om. Hallottam ugyan már valamit Putnoky Ilona sorsáról; de mivel atyja kedves atyámnak barátja volt, taláu még többet is megtudhituék sorsáról ? — Szívesen elmondom neked családjuk egész történetét, ha az téged kissé is érdekel. De most talán már ideje volna a vacsorázásnak is. Bizonyosan te is megéheztél . Kálmán, bár szívesen elengedte volna a vacsorát, csakhogy minél elóbb tudjon mindent, mindazáltal engedett atyja kívánságának. Da alig végzék az étkezést, a midőn kérelmévol ismét előállott. — Már látom fiam — szólt mosolyogva az öreg Kolty, — hogy nagyon érdekel Ilonka sorsa. Hallgass tehát, elmondom röviden amit róla és családjáról tudok. — Ilonka édesatyjával együtt kezdtük gyermekkoruukban a tanulást, s amellett, hogy igy tanulótársak lettünk, még egy vidékre valók is lévén, csakhamar szoros baráti viszony fejlett ki közöttünk, amely azután folytonosan erősbült s egész haláláig fenn is maradt köztünk. Ö is idős volt már velem együtt, amidőn a szabadságharcz lángba boritá az egész országot, sőt ő mir akkor özvegy is volc. H irmán alkották a családot: ő, fia és leánya. A fiu elveszett a szabadsigharezban, mint annyi sokan. Az api fájdalma nagy volt, de a közös fájdalomban végre is megnyugodott ő is; leányában találván fel ezeu tul boldogságát. A szabadságharcz lezajlása után szomorú korszak állott be: az árulkodásnak a bebörtönzéseknek kora. Ily szomorú sors érte szegény Putnoky barátomat is. Elárultatott őis. Bevádoltatott a katonai törvényszéknél mint lázitó, mint forradalmár. Elfogták s 10 évi börtönre Ítélték. Tiz évet különben sem ért voloa már el; a börtönben pedig elég volt neki egy év, hogy végképp megtörjék lelke és teste. Iloni addig egy nagynénjénél volt, aki azouban Putnoki barátom halála után szintén meghalván, Béltekyné fogadta magához Ilonát mint legközelebbi rokona (Folyt, köv.)