Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-08-15 / 33. szám

Melléklet a „Itfyirvidék" 33-ik számához. (Folytatása a főlapnak.) A jövőre való lekiutettel pedig elrendelem, hogy a megye közö isége ide minden év junius havának végéig általános jelentést tegyen az iránt, vájjon van-e minden községnek törvényhatóságilag megerősített költségvetése az illető évre, és legalább a község által megvizsgált számadása az azt közvetlen megelőző évről, s mely községek azok, melyek netán költségvetéseiket és az előző év számadásait még a törvényhatósághoz fel nem terjesztették s azok ellenében mily intézkedések vétettek foganatba ? Ami különösen a községi számadásokat, mint a községi vagyonkezelés ellenőrzésének egyik eszközét illeti, ezekre nézve a törvény 142. §-ában oly intézkedés van felvéve, mely egyrészt arra nyújt módot, hogy a számadásoknak a község által megvizsgálásánál oly tényező működhessék közre, melynek közreműködése egyfelől az illető személyi és anyagi érdekeltsége hiányánál, másfelől magasabb értelmi fokozatánál fogva, a számadások vizsgálatának csupán a közérdeket szem előtt tartó, a részrehajlástól minél mentebb ós minél behatóbb eszközlése iránt nagyobb biztosságot ígér; másrészt pedig a törvényhatóságnak az önkormányzati tevékenységnek üdvös irányban való kifejtésére nyit ujabb teret. A megye közönségének feladatát képezendi azt eszközölni, hogy azou egyének, kik a községek számadásainak vizsgálatánál a hely szinéu eluöklés által részt veendeuek, habár a községgel érdekközösségben nem is állanak, mégis lehetőleg olyanok legyenek, akik az illető községbeli viszonyokkal ismerősek. Nem kételkedem, hogy habár az illetők ténykedése dijjazással nem is járand, a megye közönsége, valamint a törvényhatósági bizottság tagjai között, ügy általában a megye értelmisége körében, elég számban találaud oly hazafias szellemű és a közügynek szolgálni kész férfiakat, kik a törvény által követelt feladat teljesítésére készségesen s a szükséges ügyszeretettel vállalkozanduak. A 140 §. rendelkezése szerint, a pénztár kezelés és számvitel módjának megállapítására általam adandó irányelveket, a megye közönsége külö 1 rendeletben fogja mielőbb venni. Berekesztésül azou várakozásomnak adok kifejezést, hogy a törvényhatóság teljes buzgalommal mindent elkövetend saját hatáskörében arra nézve hogy íniudazou iutentiók, melyek a törvényhozást ezeu törvény megalkotásábau vezették, érvényre emelkedjenek; mert csakis a törvényben foglalt rendelkezéseknek lelkiismeretes és pontos alkalmazása mellett lesznek a községek az önkormákyzati és állami közigazgatási szervezet ezeu nagy fontosságú alapelemei képesítve arra, hogy úgyis, mint saját ügyeikben önrendelkezési joggal bíró testületek, úgyis mint az állami közigazgatás oly sok fontos teendőinek közvetítői és végrehajtói, a reájuk váró s következményeikben annyi iráuybau nagy jelentőségű feladatoknak a kivánt eredményuyel megfeleljenek, s legyenek legelső vonalban eszköz'ői állami életünk felvirágozásának ós megizmosodásának. Budapesten 1886-ik évi julius hó 8-án. Tisza. Olvastatott a tn. kir. belügyminiszter 37690/111 a) száinu leirata, melyben az 188(5. évi XXIII. t. cz. életbeléptetésének határuapjáról értesit, a választott tisztviselővel szemben, lemondásától auuak elfogadásáig, követendő eljárásnak szabályrendelet általi megállapítására felhív, — a fegyelmi ügyekben megjelenni, vagy vallomást tenni vonakodó tanúkra vonatkozó eljárás tárgyában kiadott miuiszteri szabályrendeletet megküldi s végül a közigazg. hatóságok ügykörébe utalt kihágásokra nézve illetékes első fokú hatóságokat, a közigazgatási tisztviselők, segéd és kezelő-személyzet tagjai ellen hozott kihágási Ítéletek beterjesztésére utasíttatni rendeli. 248. Bgy. ~ 6923. K. 886. S

Z' Határozat. Az állandó választmány véleményének elfogadásával, ezen miniszteri leirat általában tudomásul vétetik s másolatban a lemondott de még fel uem mentett tiszt viselőkkel szemben követendő eljárás megállapítása tárgyában szükséges szabályrendelet elkészítése végett, a A „NYÍRVIDÉKI

4 TÁROZÁJA. A tökély hona. Irta : Macjuet Károly. — Fordította Nyiri J. (Folytatás.) A vidék, ahová utasaink értek, egészen uj alakot öltött magára. A táj teljesen megváltozott. Előttük egy folyam vonult el, amely zajtalanul, miuden látszólagos mozgás nélkül folyt medrében, nem hullámzott, és folyása mégis szél-sebes volt. A folyam felszínén elsülyedt hajóroncsok, gerendák úsztak. Egyik emberi hulla a másikat tolta előre. E zűrzavarban a herczeg egy bárkát vett észre két emberi alakkal. Etne szerencsétlenek a kétségbeesés hangján kiáltoztak segélyért. Vitorla és kormány nélkül a sebes ár martalékául esve, villámgyorsasággal siklottak tova a folyam sima tükrén. — Nagy Isten! — kiáltott fel a királyfi, — mit kell látnom?! Minő szerencsétlenség?! Hová jutnak ezek?! — Oda, ahová ön is követné őket, uram pártfogása nélkül. — Válaszolt Saib. De ideje, hogy megtudja, miképp e folyamon túl fekszik a tökély hona. E vészteljes folyam, — folytatá Saib, — egy gyúrüt képez a kerek alakú sziget körül, amelyen még halandó soha át nem kelt. A vakmerő, aki e kalandra vállalkoznék, éppeu úgy martalékává lenne e folyam árjának, mint azok, akiket az imént látott fenséged a bizonyos halálba rohanni. Mert e folyam azokat, akik hatalmába kerülnek, sem élve, sem halva ki nem adja többé. Tekintsen csak oda, látja miut fuldokolnak már azok, akik az imént oly szívszaggatóan kiáltoztak segélyért. — Irtózatos! Szörnyűködök a herczeg. — Igen, irtóztató állapot. De ne féljen herczeg, minket uem fog hasonló sors érni. — Biztatá a királyfit Saib. — íme az elhasznált farkasokat én fogom a rúd mellett helyettesíteni, s a kocsi önnek hajóul fog szolálni. Induljunk. törvényhatósági szervezési munkálat kidolgozásával megbízott küldöttségnek kiadatni rendeltetik. A fegyelmi ügyekben megjelenni vagy vallomást tenui vonakodó tanúk, s a tanúk meghiteltelése esetében követendő eljárásról szóló miniszteri szabályrendelet, azon értesítéssel, hogy az abban foglalt rendelkezések 1886. év juliushó 23-áu léptek életbe, a fegyelmi ügyekben eljárni hivatott hatóságoknak és közegeknek kiadatnak; a kihágási ügyekben első fokú hatóságok pedig utasíttatnak, hogy a közigazg tisztviselők, segéd és kezelő személyzet tagjai ellen kihágási ügyekben hozott Ítéletet a közig, bizottságnak esetről-esetre beterjeszsze. Miről Zoltán János alispán, úgyis miut a szervezkedési munkálat kidolgozásával megbízott küldöttség elnöke, Miklós László főjegyző, Mikecz János aljegyző, Szikszay Pál t. főügyész, Megyery Gábor pénztárnok, Kálay Ferencz főszámvevő, járási szolgabirák és Nyíregyháza város polgármestere, és pedig az utóbbiak, az alispáni hivatal tisztviselői sat. főügyész, a miniszteri szabályrendelet egy példáuyának kiküldése mellett, jkönyvi kivouatou értesíttetnek. Kelt mint fent. Kiadta: Mikecz Jáuos, aljegyző. (Másolat.) 37690/III. a) szám. Magyar királyi belügyminisztertől. Körrendelet valamenynyí megyei és városi törvényhatóság közönségének A közigazgatási tisztviselők, s a segéd és kézelőszemélyzet tagjai elleni fegyelmi eljárásról szóló 1886. évi XXIII. t. cz. az országos törvénytár f. é. juliushó 8-án megjelent számában kihirdettetvén; annak kötelező ereje az 1881, évi LXVI. t. cz. 4. §-a értelmében, az országos törvénytárban történt megjelenését követő 15-ik napon, azaz folyó évi juliushó 23 áu veszi kezdetét. Miután ezeu törvény nagyobb része a hátályon kivül helyezett 1876. VII. t. cz.-ből vétetett át; a más része a felmerült szükséghez képest kibocsátott miniszteri rendeletek, s a 'törvényhatóságok által alkotott szabályrendeletek alapján kifejtett gyakorlatnak törvéuybe iktatását képezi; a gyakorlatban nem volt, de az észlelt hiányok pótlása tekintetéből, ezen törvénybe felvett uj rendelkezések pedig, határozott és szabatosan körülírt tartalmuknál fogva, tájékoztató utasítást nem igényelnek: ezeu okokból a törvénynek csak ama rendelkezései fölemlitésére szorítkozom, melyek általam vagy a törvényhatóság közönsége által azonnal teendő intézkedéseket irnak elő. Az 1. §. utolsó bekezdése alapján felhívom a törvényhatóságot, hogy azou szabályrendeletet, mely szerént hivatali lemondás esetében, ennek végleges elfogadásáig, a választott tisztviselővel szemben mily eljárás követtessék, mielőbb megalkotván, azt jóváhagyás végett hozzám mielőbb terjeszsze fel. A törvény 3-dik §-a alaj>ján a megjelenni vagy vallomást tenui vonakodó tanúk ellenében, a kényszerítő rendszabályok alkalmazása és a tanúk nieghiteltetése esetében követendő eljárásról szóló miniszteri szabályrendeletet tudomás és a fegyelmi ügyekben eljárni hivatott közigazgatási hatóságokkal ós közegekkel leendő közlés végett, oly kijelentéssel küldöm meg a törvényhatóságnak, hogy az abbau foglalt rendelkezések a törvényuyel egyidejűleg lépnek életbe. A törvény 18. §-a alapján figyelmeztetem a törvényhatóságot, hogy a közigazgatási hatóságok ügykörébe utalt, kihágásokra nézve illetékes első fokú hatóságokat megfelelő'eg utasítsa az iránt, hogy ezek a közigazgatási tisztviselők, a segéd és kezelő személyzet tagjai elleni kihágási ügyekben hozott Ítéletet,, esetről-esetre, a közigazgatási bizottságuak megküldjék. A fegyelmi eljárásról szóló ezen törvénynek lelkiismeretes és pártatlan alkalmazásától függ nagy részben azon magas czélnak elérése, hogy kötelességtudók, pontosak és feddhetlen viseletüek legyenek a közigazgatás közegei. Elvárom a törvényhatóságtól, hogy ellenőrzési hivatását e részben is teljesíteni fogja. Budapest, 1886. évi júliushó 8-áu. Tisza. mk. 7,807. K. 1386. Szolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének s a községi elöljáróknak. Borsodniegye alispánjának értesítése szerint S.Szögeden gróf Serényi István sertései között lépfenejárvány ütött ki, amely körülményt tudoinásvétel és alkalmazkodás végett, tudomására hozom. Kelt Nyíregyházán, 1886. aug. 9. Zoltán Jáuos, alispán. Szabolcsmegye alispánjától. Szabolcsmegye alispánjától. 7,614. k sz. 1886." A járási szolgabiiáknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községi elöljáróknak. Piricse község elöljárósága, „Szabolcsmegye Piricse község pecsétje 1886." körirattal ellátott uj, festék lenyomat ü pecsétnyomót készíttetett. Ezeu körülmény közhirré tétel végett tudomására hozatik. Nyíregyháza, 1886. augusztus 6. Alispán helyett: Miklós László, főjegyző. Korunk egyik fö hibája. II. Korunk halad. De e haladás csak ugy terem jó gyümölcsöt, ha helyes irányban megy előre. Annál inkább kell hangoztatnunk ezt; mert a társadalomnak, mely e haladásnak előbbre vivője, fontos feladata és kötelessége van az ifjú nemzedék iránt is. y Mert hiszen tudjuk jól, hogy az ember társas lény s épen ezért a társadalom hatásainak uralma alatt áll s lesz férfiúvá. Miként a gyémántot csak saját pjrával lehet csiszolni : ugy az ember is csak emberek között csiszolódik emberré Ezért a társadalomnak elengedhetetlen kötelessége jó és nemes példát nyújtania, az ifjúságot helyes irányú czélok felé való törekvésében támogatnia s ahol csak lehet segítenie. Szent kötelessége minél szilárdabbá tenni az alapot, mely talpköve az államok boldogságának s melyről rég örök igazsággal van megírva: • Minden országnak támasza, talpköve A tiszta erkölcs ; mely ha megvész, Kóma Iedól s rabigába görnyed.< l)e mit tapasztalunk a fönebbiek helyett?! Ha a nyilvános élet szinterére lépünk: mily soknak szivében s lelkében látjuk foszladozni a reményt, hidegülni a szeretetet, inogni a hitet. Ez megtermi azután a vallástalanság és erkölcstelenség gyász virágait, melyeknek kóros légköre a társadalmat s vele együtt mérgezi meg a fiatalabb nemzedéket. Ez oka annak, amit oly gyakran s keserűen tapasztalhatni, hogy az igazság és becsület mily sokszor szorittatik háttérbe; mert az erényt sokan ostobaságnak, a bűnt meg eszélyességek, dicsőségnek tartják. Holott csak az erény igazi anyja a dicsőségnek, egyedül az erényt illeti meg a valódi tisztelet. Vagy talán nem ezt akarták-e jelezni a nyugateurópai cultura alapvetői a rómaiak is, midőn ,a dicsőségnek és erénynek templomot ugy építettek egymás mellé, hogy csak az erény templomán keresztül lehetett a dicsőség templomába eljutni! Korunk visszás állapotai között a sziv és lélek egyaránt elbetegül, a lelkiismeret s jellem hanyatlik, az erkölcsök pedig, főleg a társadalmi erkölcsök, mind lazábbakká válnak. Pedig minden társadalmi erényt, minők: az igazi barátság, a hazaés felebaráti szeretet, igazságosság, méltányosság, munkásság, illedelem, hála, — a társadalomnak Eleintén a herc.eg habozott, amit a már kétszer látott bárka, amelyről már az egyik ember hiányzott, még inkább fokozott. — Fel királyfi! — Szólt lelkesítő hangon Saib. — Gondoljon kitűzött czéljára. Mindenek felett pedig ne feledje, hogy felelős vagyok életeért Veszélytől tehát nincs mit tartania. V. Djedda a felindulástól sápadtan, de nemes szivétől ösztönőztetve, leküzdötte félelmétt és föllépet a kocsira, amely most már a bárkát helyettesitette, és auuak hátulsó ü'ésén helyet foglalt, erélyesen tartva magát kényes helyzetében. Saib a kocsit üszva vonta maga után, hatalmas karjaival jobbra-balra csapdosva a folyam habjait, és egyenes irányban vágott át a túlsó partra. — Látja fenséged, hogy igazam volt. — Figyelínezteté Saib a herczeget, amint a szárazra értek. — De most már egy perczet sem veszítsünk ám el. A partra érve, Saib a kocsit egy közeli ligetbe rejté. Ez után a kocsi ládájából sötét szinű hosszú talárforma öltönyt vett elő és a herczegre adá; majd egy széles keretű kalapot tett fejére és végül pár kéztyűt nyújtott át, amelyet a herczegnek azonnal fel kellett liúzuia. Saib maga is hasonló öltönybe bujt. Más alkalommal a herczeg kétségkívül kaczajban tört volna ki e nevetséges öltözet és titokzatosság fölött, amibe társa a dolgot burkolta. De most igen távol állott attól. Egész valóján bizonyos kiinagyarázhatlan elfogultság látszott erőt venni és uralkodni eszméin. Folyvást a félelem tartá fogva. Ha a folyam felé iráuyozá tekintetét, mindig az üres bárká'. vélte keringeni a sziget körül. — Készen vagyunk. — Szólt Saib, amint a kéztyűt is felhúzta kezeire. — De mi előtt a sziget belseje felé venuénk utunkat, szükséges, hogy némi utasítást adjak fenségednek öuviseletét illetve. Mindenek előtt, tudnia kell herczegem, hogy e földrészen a testet megvetik és számba sem veszik; csak a szellemet becsülik. Tanácslom, hogy bajba ne keveredjék, és beszédjében kerülje a világiakra, az anyagi élvezetekre való vonatkozásokat. Bármit lát körülötte történni, meglepetést ne áruljon el; ós a kezdeményezést mindenbeu engedje át nekem. Djedda e figyelmeztetés fontosságát azonnal megértette; jól tudván, hogy komoly veszélyek következhetnek be, ha már Saib is félelmet és tartózkodást árul el. Amint a ligetből kiértek, egy dús növényzettel borított síkságra jutottak, amelyen szintén át kellett haladniok. Útközben feltűnt a királyfi előtt, hogy semmiféle oly termény és állat sem volt képviselve e szigeten, amely táplálékul szolgálhatna a benlakókuak. Lehetett ott látni mindenféle dísz-növényzetet, átlátszó patakokat, szóval | mindent ami a szemet gyönyörködteti s a levegőt beillatozza; de nem lehetett egyetlen kutyát, lovat, madarat vagy más házi állatot látni. Igy értek egy város elé, amelynek épületei, kinézésre nézve, hasonlítottak ugyan azon házakhoz, amelyeket a herczeg tűi e szigeten, saját hazájában látott; csak hogy itt minden csendes volt és semmi zaj sem vegyült az üres kék légbe más, mint a méhekéhez hasonló érthetetlen zsongás. . — A fővárosban vagyunk. — Sugá Saib a királyhhoz hajolva. Éppeu egy tágas boltivezet alatt haladtak. Saib ünnepélyesen lépegetett és kenetteljes hangon e szavakat hallatta: „A fa levele mozog a lágy szellő fuvalmától". , , . A herczeg jobbra-balra tekingetett; de sem fa levelet nem látott sehol, sem szellőfuvalmat nem érzett. Amint azonban társára tekintett, hogy a hallott mondatról bővebb magyarázatot szerezzen magának, egy fuvola • szerű hang üté'meg halló érzékeit, amely Saib szavait ismétlé: „A fa levele mozog a lágy szellő fuvalmától". S csak ekkor vette észre, hogy oldala mellett egy ő hozzá mindenben hasonló öltözékü emberi alak halad mosolygó arczczal, mint aki valami kellemes dolgot mondott. (Folyt köv)