Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-08-01 / 31. szám

Melléklet a „Itfyirvidék" 31-ik sxamahox. (Folytatása a főlapnak.) azok. Ha a fürdőknek ősforrásoknak közgazdaságilag felettébb fontos voltát belátná nemzetünk, úgy amint megérdemelnék, a kor igényeinek megfelelőleg rendeznék azokat, Mekkája volna hazánk a külföld betegeinek, paradicsoma a szórakozást kereső egészségeseknek. Ma a forrás tulajdonos, vagy bérlő, oly magas áron adja üvegezett vizét, hogy azt csak jobb módúak élvezhetik. Megyénk lakói vízszükségletüket leginkább kutakból fedezik, mely kutak annyira goudozatlanok sok helyen, hogy e miatt az eredetileg tűrhető jóságú vlz elromlik, betegséget okoz. Sok község elüljárósága vétkes hanyagságot követ el akkor, midőn jő ivóvizet adó küt ásatásáról nem gondoskodik, vagy a már meglevőt elhanyagolja, kellően nem gondozza. Az a kút, melyből uémely kisebb község összes lakói hordják az ivó vizet, rendesen faszerkezettel bir és nyitott tetejű. Ha a kút régi, fája csendesen a kútba belehull, belerothad. A uyitott tetőn át a szél sokféle gazt, piszkot sodor abba. Pajkos gyermekek sokféle undokságot beleszórnak. Fa és más edényeket beleejtenek, benne hagynak, melyek aztán a kút fenekére ülepedvén, trágyát képeznek, rosz vizet csinálnak folytonos feloszlásuk által. Az ilyen betegséget szerző tisztátalanságokkal t^lült kútat sok helyen egy, sőt több éven át tisztítják egyszer; addig engedik az érdemes elüljárók a község tudatlan lakóinak inni a piszkos vizet, mely annyi bajt szül a népnél anélkül, hogy annak okát még csak sejteni is képes volna. j Egészségi ügyünk érdekében kiváuatos dolog, hogy legalább azon kútak, melyekből a uép ivóvizét hordja, de azok is mielőbb, melyekből a főzéshez szükséges vizet meri tik, faszerkezet helyett, szilárd kővel rakassanak ki, és tetejük vagy egészen, vagy a lehetőségig eljárassák; mert. csak igy lehet a beléjök hulló törmeléktől megóvni azokat. Az ily kútak tisztítása gyakran eszközöltessék a uép által, de a községi elüljárók lelkiismeretes felügyelete alatt. Nem lehet eléggé kárhoztatni népüuknek azou rosz szokását, miszerént a kútat azou okból, hogy benne elegendő víz legyen, rétekhez, mocsáros helyekhez közel ássák, melyeknek romlott vize földalatti útakou szivárog abba. Van eset, mint Nyiregyházáu is, hogy a uép teme tőbe ásott kútakból hordja ivóvizét. A temetőben rothadó hullák nemcsak a levegőt, hanem a kút vizét is megfertőztetvén, nagyban előmozdítják az egészségtelenséget, a ragály gyors terjedését. Minősithetlen rosz szokás továbbá, hogy gazdáink, mivel udvaruk roszul vau rendezve, gyakran ásnak kútat trágyadombok, emésztő gödrökközelében, melyeknek undok nedve, külöuöseu esőzéskor, átszivárog a kútba és veszélyessé teszi annak vizét. Statisztikai adatokkal vau bebizonyítva, hogy úgy nálunk, mint más országokbau, a kolera és más ragály ott üti fel fejét és terjed gyorsan, hol a nép megfertőzött vízzel él. Igazolva van, hogy a rosz ivóvíz sokféle betegségnek szülője. Kívánatos azért, hogy a kolera elleni óvintézkedések megtételénél, a kutak okvetlen megvizsgáltassanak ahhoz értő emberek által, és az azoknak tisztántartásánál hanyagságot tauusitó községi elüljáróság hivatalos szigorral feddessék és birságoltassék meg. (S. S.) A népfölkelési törvény. A képviselő és főrendiház által elfogadott és 0 felsége a király által szentesített népfelkelési törvény (1886. XX. t. cz.) szövege, amint azt a hivatalos lap hozta, a következő: 1. §. A népfelkelés a fegyveres erő kiegészítő része és mint ilyen, a nemzetközi jog oltalma alá helyeztetik. 2. §. A népfelkelés kötelezettsége alá esik minden honpolgár, ki akár az általános, akár csak a népfelkelési szolgálathoz szükséges védképessé;gel bir és séma hadsereg (hadi tengerészet, vagy póttartalék), sem a honvédség állományához nem tartozik, azon év elejétel fogva, amelyben 19-ik életévét betölti, azon év végéig, a melyben 42-ik életévét meghaladta. — Azou honpolgárokra nézve pedig, kik a hadsereghez (hadi tengerészeihez) az 1867. évi XL. t. cz. 30 §-a alapján 19 évük betöltése előtt önkéntesen léptek be, a népfelkelés köformaérzékét, akkor is a Vörösmarty hősköltői művei mellé állott volna e nemű munkássága eredményével. * * * íme ezek voltak a legfénylőbb lapok e most szemünk láttára örökre bezárult élet könyvében szomorú halotti gyülekezet! Kisebb, bár nem kevésbé féuylő érdemeit, hogy buzgó és vallásos protestaus egyháztag, sőt egykor Nyiregyházáu laktában az ottani reform, egyháznál, mint főgondook vezéregyéniség, irányadó férfiú volt, hogy mint ember a szenvedők résztvevő barátja, társadalmi téreD, mint műkedvelő, a zene és dalnak lelkes pártfogója, a nyíregyházai dalárdának a régmúltban elnöke, minden jó, szép és nemesuek buzgó apostola vala: elég csak megemlítenem, nehogy a mélyen tisztelt szomorú halotti gyülekizet türelmével, e szép élet, e tauulságos könyv fényes lapjainak szemléletében elmerülve, elandalodva, visszaéljek. Miutáu tehát szivem legmelegebb érzelmeivel és lelkem tisztelő gondolataival időztem lapozgatásánál; de most már az a halál szavára végkép elzáratott tőlem, bezárom én is e kegyeletes érzelmekkel végzett ismertetési szomorú tisztemet s ha az emlék és az eszmék, a gondolatok, melyeket ezen óra és e szomorú és gyászos foglalkozás keltettek lelkemben üditőleg, éltetőleg maraduak is meg ott; de a porhüvelytől, bánatos érzelmekkel búcsút veszek én is. Búcsút veszek a porhüvelytől, átadva azt az anyaföldnek, melyből vétetett', a lelket üdvkivánatokkil bocsátva égi útjára : az örökkévalóságba, a boldogult saját szavát adva a távozó ajakára: • Most ipimár vedd fel szolgád, te királya egeknek ! Vedd e borús földről, zöngelmes fénypalotádba! Látáuak szemeim sokot országuuk nyomorából, Látnak uj életűek fakadó, üde hajnali pirját : Óh e remény sugaráu engedj, Atya: száluom egedbe U *) Búcsú, áldás, ima .... *) Btla futása. Dr. Szabó Dávid. Budapest 1879 év 201 lap, telezettsége kiterjed az 1868. évi XL., illetve az 1882. évi XXXIX. t. cz.-ben körülirt 12 évi védkötelezettség lerovása után közvetlen következő még 10 évi időtartamra. Miben álljon és mily módon állapíttassák meg a uépfölkelési szolgálatnak megfelelő-védképesség: a honvédelmi miniszter szabályreudeletileg állapítja meg. A népfölkelés kötelezettségében áll továbbá, védképességéhez mérten s 60-ik életévének betöltéseig a hadsereg (haditeugereszei) ós honvédség nyugállományához vagy „szolgálaton kívüli" viszonyához tartozó minden egyén, a inenuyibeu a fegyveres erő egyéb részénél nem alkalmaztatnak. A csendőrség, pénzügyőrség és állami erdészet személyzete azon esetben, ha a hadi események miatt, saját területén működését megszüntetni kénytelen, a népfölkeléshez tartozik csatlakozni. Azon uépfölkelésre kötelezettek, a kik a közszolgálat teljesítésére vagy annak érdekébeu nélkülözhetlenek, a uépfölkelési szolgálat alól felmenthetők. Öuként jelentkezők, kik a hadsereg, honvédség és népfelkelés kötelékébe uem állauak, elöljáróságuk engedélye mellett azok, a kik valamely község szolgálatában vannak, alkalmazhatóságukhoz képest a népfölkelésbe felvehetők. 3. §. A népfölkelésre kötelezettek két osztályba soroztainak: A népfölkelés 1. osztályába tartoznak azon év elejétől fogva, melyben 19 ik életévüket betöltik, azou év végéig, melyben 37-ik életévüket meghaladják, mindazon honpolgárok, kik a 2. §. szeriut fölkelésre kötelezve vaunak, ideértve azokat is, kik az 1868. évi XL. törvéczikk 17. §-a alapján ideiglen felmentettek, vagy az 1882. évi XXXIX. t.-cz. 12. §-a alapján időelőtt, avagy szolgálati kötelezettségük teljesítése után a hadseregből (hadi tengerészeiből, póttartalékból) és a honvédségből elbocsáttattak. A népfölkelés 2 osztálya ugyanezen népfölkeléskötelezettséget foglalja magában, azou évi január 1- től fogva, a melyben 38 életévüket meghaladják, azou évi deczember 31-ig, a melyben 42-ik életévöket betöltötték; — azon honpolgárok pedig, kik ezen törvény 2. §-a szerint mint önkéntesek 19-évük betöltése előtt léptek be a hadsereghez (hadi tengerészeihez), a fent körülirt 10 évi uépfölkelés-kötelezettség első 5 évében a uépfölkelés 1-ső, második 5 évben elleuben auuak 2-ik osztályába soroztatuak. 4. §. A népfölkelés felhívása ő felsége parancsára, a minisztertanács meghallgatása utáu s a honvédelmi miniszter utján, fenyegető vagy kitört háború esetében aunak tartamára és azon mérvben történik, a melyben azt a honvédelem érdekei megkövetelik. A felhívott népfölkelés alkalmazása az ő felsége által kinevezett hadi parancsnok által eszközöltetik. A uépfölkelés felosztását ő felége rendeli el. (Vége köv.) Közügyek. (A magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről) szóló 1879 : L. t.-czikk 48. §-ának azon rendelkezése, hogy külföldi állampolgárok, ha az országban öt évig laktak s az adózók lajstromába be vannak vezetve, idegeu állampolgárságukat pedig, a törvény hatályba lépte napjától számítandó egy év alatt fenn nem tartották, magyar állampolgárokuak tekintendők : csakis azou államok polgáraival szemben alkalmazható, amely áUa mokkái a honosságra nézve eltérő s a törvény 47. § ában emiitett szerződések nem köttettek. (Eltérő szerződések léteznek pedig Ausztriával, Németországgal és Szerbiával. Ez értelembea határozott a belügyminiszter Pécs város közönségéhez a folyó evi ápril 24-én 22393. szám alatt intézett rendelettel, a mely a Magyar közigazgatái szerint igy haugzik: A magyar állampolgárság 1879: L. törvényezikk 2-dik §a értelmében: leszármazás, törvényesités, házasság és honosítás által szereztetik meg. Ugyanezen törvény 48. §-a szerint magyar állampolgároknak tekintendők azok is, a kik a belföldön a jelen törvény hatályba lépte napjáig legalább öt év óta megszakítás nélkül laktak s az adózók lajstr)mába be vannak vezetve ; ha csak egy év alatt idegen állampolgárságukat fenn nem tartották. Minthogy azonban az ezt megelőző 47. §. értelmében a jelen törvény alól kivételnek van helye azon államok irányában, a melyekkel e tárgyban szerződések köttettek, a mennyiben ar. ilyen szerződések a jelen törvénytől eltérő rendelkezéseket tartalmaznak, következik hogy a 48. §. határozmányai feltétlenül szintén nem alkalmazhatók. Ilyen megállapodás történt a monarchia két államának kormányai közt az 1870. évben. Ezen megállapodáshoz képest osztrák állam polgároi csak akkor ruházhatók fel a magyar állampolgársággal, ha megelőzőleg az osztrák álla.n kötelékéből elbocsáttattak; viszont pedig magyar állampolgársággal, ha a magyar állam kö'elékéből elbocsáttattak ; megjegyeztetvén, hogy ezen államkonventió kivétel nélkül miudeu honosítási és kiváudorlási esetben teljes viszonossággal vétetett foganatba, és az összes belföldi törvényhatóságok már a hosszas gyakorlat utjín megfelelőleg értesültek. Ennélfogva a czimet, a folyó évi ápril 19-én 3239. sz. a kelt jelentés kapcsán, a csatolmányok visszazárása mellett, arról értesítem, hogy miután Brutschi József, kin^k első izbeu téves felfogás alap • j iu benyújtott elbocsátási kérvénye az osztrák állampolgárság el nem vesztéről történt értesülése után visszavontnak tekintendő, a magyar állompolgárságot honosítás által meg nem szerezte, a 48. §. rendelkezései pedig reá mint eredetileg is osztrák állampolgárra nécve a fentebbiekhez képest, és a törvény 47. §. értelmében nem alkalmazhatók, nevezett béc3i lakos és családja, kivéve a nagykorú fiát, kire nézve honossági és illetőségi tárgyalásra eddig szükség nem volt, a magyar állam kötelékéből való elbocsátásra nem szorul. (A műbor-bizottság) javaslatot fog terjesztetni a borok jelzéséről és a mesterséges bor készítésének megtiltásáról. A javaslatok tartalmi a következő: Az első javaslat mindjárt kimondja, hogy bort oly vidékinek jelezni, amelyen az tényleg nem termett, avagy ezt ily jelzés mellett forgalomba hozni nem szabad. Azt, hogy egyes helyek tartoznak elismert borvidékbe, a szakértők és bortermelők meghallgatása után, a földmivelési miniszter határozza meg. Különböző borok összekeverése esetében a bor oly vidékünek jelezhető, a milyennek a tulajdousága és ize szerint jelentkezik, még ha másféle bor kevertetett is beléje. A ki a javaslat határozatai ellen vét, kihágást követ el s közigazgatási uton 300 forintig terjedhető pénzbüntetéssel, illetőleg elzárással fenyíthető. E pénzbüutetés háromnegyed részben a közgazdasági alap, egy negyed részben pedig azon község javára esik, melyben a kihágás elkövettetett. A másik törvényjavaslat-tervezet a mesterséges bor fogalmait ekkép hitározza meg: Azon folyadék, a melynél a mustba vagy a borba oly anyagok vaunak keverve, a melyek az okszerű borkezelés szerint beléjük nem keverhetők, a mely nem is szőlőből vagy borból k»szült. Az, hogy a mesterségesnek tekintendő e a bor, szakértők meghallgatásával állapittatik meg. Mindenesetre olyanuak tekintendő az a vörös bor, amely fehér borból készült és az a bor, a melybe víz, ezukor avagy nem vegyileg tiszta és 99 foknál kevesebb foktartalmu szesz kevertetik. A mesterséges bort gyártó ellen a fent említett pénzbüntetés, illetőleg eljárás alkalmazandó. Az elkobzott folyadék kórházak. (?) ápoldák, esetleg a község szegényei javára felhasználható. ^ gyógyborokra, pezsgőborokra és a saját gazdasága számára szolgáló lőre készítésére, a jelen törvény határozatai nem alkalmazandók. (A házaló kereskedésnek, törvényhozásilag való rendezése) czéljából szükséges előmunkálatok tárgyában a föld niveléS', ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztérium az összes magyarországi törvényhatóságokhoz és a magyar és horvát kereskedelmi és iparkamarákhoz kérdőpontokat intézett, melyek a következők; 1. A házaló kereskedés (házalás) kivételes intézkedés alapján megengedett kereseti foglalkozásnak, avagy rendes ipari foglalkozásnak legyen-e tekintendő ? 2. Ha a házalás kivételes és házalási könyv kieszközlése alapján űzhető foglalkozásnak tekintendő: nyerjen-e minden uagykoru, vagy nagykorúnak nyilvánított egyén, a nemre való tekintet nélkül, házalási könyvet? avagy: 3. Általános rendőri, közbiztonsági, közegészségügyi, közerkölcsiségi szempontból nem szükséges-e a házalás gyakorlását a nemhez, a nagykoruságou túl bizonyos korho'-, az erkölcsileg kifogástalan magaviselethez, a polgári jogok élvezetéhez, valamint ahhoz is kötni, hogy a házalni száudékozó undort-gerjesztő, szembeötlő betegségtől vagy bajtól ment legyen? 4. A házalás gyakorlása csupán magyar és osztrák alattvalóknak, avagy ama kúlállamok allattvalóiuak is engedtessék meg, amely államok velünk szemben az anyagi viszonosság elvét alkalmazzák? 5. A házalási könyvvel adott házalási engedély egyszer s mindenkorra szóljon a avagy csak búoayos időre, például egy, három vagy öt évre? 6. Ki állítsa ki a házalckönyvet? A törvényhatóság első tisztviselője-e avagy a folyamadóra nézve illetékes elsőfokú iparhatóság ? 7. Ha a házalás, mint házalókereskedés rendes ipari foglalkozásnak lenne tekintendő, ez esetben szabad ipar, avagy engedélyhez kötött ipar legyen-e ? 8. A házalási iparigazolvány vagy ipar engedély kiállitátásához elegendő-e a fenti 2. pontban elősorolt kellékeknek igazolása, avagy tétessék-e az a személy megbízhatóságától, a fenti 3. pontban elősorolt kellékektől függővé ? 9. Tartozik-e a házaló, ha valamely községbe ér, magát az illető helyi hitóságnál bejelenteni olyképen, hogy a házalást csakis e bejelentés után kezdhesse meg? avagy 10. Elegendő-e annak a kimondása, hogy a házaló összes okmányait mindig magával vinni és a helyi hitóság kívánatára magát igazolni tartozik? 11. Legyenek-e a házalás köréből bizonyos árúczikkek kizárva és ha igen? hatályban fentartassanak-e továbbra is a fennálló házalási szabályok 12. § ának rendelkezései? avagy elegendő-e annak a kimondása, hogy a házalókereskedés tárgyát a szabad forgalom összes tárgyai képezhetik, kivévén az egészségellenes vagy tűzveszélyes, valamint az állami egyedármág tárgyát képező czikkeket? 12. Megengedtessék-e, hogy a házaló áruit kézi járművön, szekeren vagy teherhordó-állatokon szállítsa? Ha ez nem engedtetnék meg, megengedtessék-e hogy áruinak továbbvitelére, egy vagy több segédet tartson ? Avagy mondassók-e ki, hogy a házaló rendszerint csakis amiz árukkal házalhat, a melyeket saját maga szállíthat (koesi vagy egyéb jármű, illetőleg teherhordó állat igénybe vétele nélkül), és egy segéd tartása csakis igazolt testi fogyatkozás esetén engedtessék meg neki? 13. A házaló segéd házalhat-e főnőké helyett, külön bejelentés nélkül ? 14. A házaló országos vásárokon nyithasson-e sátort, illetőleg kirakodva árusithasson-e ? 15 ügyauez álljon-e a hetivásárokra nézve is? 16. A házalási szabályok 17. §-ában némely vidékek lakói részére biztosított kedvezmények továbbra is feutartassauak-e ? 17. Feutartassék-e továbbra is ainaz intézkedés, hogy egyes városokban a házalás teljesen inegtiltassék, illetőleg egyes területeken korlátoztassék? Ha igen mily feltételek mellett? ÚJDONSÁGOK. X A nyíregyháza-mátészalkai vasút közigazgatási bejárása, mint már alkalmunk volt megemlíteni, folyó évi juliushó 26-án vette kezdetét, s ugyanazon napon délutáu 3 órakor Nagy-Kálióban folytattatott. Az eljáró bizottság Nagy-Kállóból misnip, azaz julius 27-én Nyírbátorba s onuan juliushó 28-áu Mátészalkára utazott. A küldöttségben résztvettek Tisza István mint alelnök, dr Mandel Pál mint jegyző, Miklós László Szabolcsmegye főjegyzője, mint a távollevő kormányzó alispán úr helyettese, Koczogh László állami mérnök. Az északkeleti vasuttársulatot Ivánka Imre igazgató képviselte. Dr. Mandel Pál Téglásig utazott Tisza István elébe és együtt érkeztek meg Nyiregyházára. (§) A dohánytermelésre alkalmas talaj felülvizsgálatára,'a kormány által kiküldött biztosok mellé, főispán ur ő méltósága Fráter Sándor, Szomjas László és Vidovics Antal földbirtokosokat nevezte ki. X Szabolcsmegye főispánját a belügyminiszter értesité a napokban, hogy az erdély határszéli, iparosaink segélyezése czéljából, különös figyelem fordítandó arra, hogy a határszéli iparosok nagyobbrészt kalap, posztó, ágytakaró, lótakaró, czipő, kefe, üvegnemu, házi vászon, papír, kötélzsineg sat. ipirczikkek készítésével foglalkoznak; és hogy e czikkekből nagymenyiségü készlettel rendelkeznek. A megrendelések legczélszerübben oly módon