Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-05-30 / 22. szám

NYIRVIDÉ K." A mi ifjúságiink. Az ifjúságnak mindenek előtt a vallásosság iránti fogékonyságot kell lelkükben és szivükben fejleszteni és ápolni: hogy megfelelhessenek erkölcsi kötelességeiknek. Aki Isten iránti kötelességét nem teljesiti, az nem fogja teljesíteni kötelességét sem ember társai, sem önmaga iránt. Pedig embernek, a szó nemes értelmében embernek lenni abban áll, hogy megadja mindenkinek, amivel tartozik: Istennek, embertársainak és önmagának. E kötelességek teljesítésének mérvétől függ az egyéni becsület is A vallástalan ember tehát, nem lehet becsületes ember. Nagy szó, de igaz! Minden esetre megfontolandó föltétel. Az ifjúságnak pedig ki valóan tisztának, mocsoktalannak és nemesnek kell lenni. Ezért nevezik arany ifjúságnak. Ennél szebb czim, szebb jelző nincs a nagy világ öszszes szótáraiban. Nagy hibája, nagy biine a mai társadalomnak s a társadalmat alkotó egyeseknek, hogy a vallásnak alig tulajdonítanak valami fontosságot; költeménynek, mythosnak tartják azt s állításuknak illusztrálásául példákat is hoznak fel. Elmondják, hogy a tudomány hatalmának segélyével a természet legelrejtettebb titkaiba is bepillantott az ember. Elmondják, hogy az emberi véges elmék menynyi halhatatlan műveket hoztak már létre. Meggondolatlanságukban fennyen hangoztatják: mire való az a vallás, el lehet a társadalom a nélkül is! Nem vagyok theologus; tehát mint laikus a hittani szabályok labirinthusában, csak a históriát veszem fel azon szimbólumnak, amelynek segélyével a kérdést megoldhatónak hiszem. Pillantsunk az ős Róma történetének könyvébe. Mig Romulus népe az olimpi istenekhez hű volt; mig falai között a vallás-erkölcs halhatatlan neines gyopárja diszlett: addig állt és virágzott.De midőn az erkölcstelenség hullámaiba vetette magát; mikor érzéki gyönyöreinek kielégítését természet- és valláserkölcsellenes eszközökben és dolgokban kereste: Róma ledőlt és szolgaságra jutott. Nem tudott ura lenni önmagának, tehát mások rabszolgájává aljasult. Előttünk vau Izrael országának története. Mig Isten választott népe (!) tisztelte, imádta Istenét: erős, szilárd, és hatalmas volt; mig Salamon temploma büszkén hirdette az izrael népének Istenében vetett hitét: addig diszlettek az igazi erkölcsök- addig virágoztak a társadalmi intézmények és az egyéni nagy erények. De mihelyt az arany borjú (a pénz) lett az imádat tárgya: féktelenül rohant a megsemmisülés örvénye felé. Frázis csak! Hallom az ellenmondás hangját. Frázis! Minden véges, minden meghal, miuden ki vész és elpusztul Az államok csak ugy elvesznek, mint egyes emberek; vallás-erkölcs mellett éppen ugy, mint anélkül. Ezeknek a kétkedőknek újból és ismét a történet könyvét mutatom fel. Meg van ott irva, hogy ami emberi mű, ami emberi alkotás: az mind mulandó valami. Az idők haladó szelleme elsepri, átalakítja koronkiüt mind azt, ami emberi. Csak az egy élÖ igaz Isten és annak alkotásai állanak fenn mind az idők végéig rendületlenül! Példát hozzak fel? Egyszerűen utalok a franczi nagy forradalomra, amely eltörülte a vallást s az ész tiszteletét hozta be. Az eszeveszett emberi intézmény eltűnt a föld színéről. Az Isten tisztelete, a vallás-kultusz ma is fenn áll, és fenn fog állani, daczára az oly igeu lábra kapott anyagéivűségnek s az ezzel karöltve járó vallástálanság terjedésének, mindaddig, amig a mai emberiség teljesen ki uem hal; amig uj főid, uj világ és uj emberiség nem áll elő A vallás-erkölcs kultiválása mellett, mindjárt ott áll, ott kell állani az ifjúság keblének belsejében a haza képének. A sziv és lélek teljéből át kell éreznie az ifjúságnak, amit a magyar költőkirály Petőfi mondott lelke felláugolásának perczeiben a hazáról. •Szentegyház keblem belseje, Oltára képed ! Te állj I Ha kell, a templomot Eldöntöm érted.'« De mire való e lelkesítő tanács; talán mi nem szeretjük a hazát? Kérdi egy némelyik ifjú olvasó. Minő jogon vonhatja kétségbe ezt nálunk czikkiró? ! Tehát mi csakugyan nem szeretjük a hazát, ezt a drága földet, ahol élnünk és haínunk kell?! Teszik fel a kérdést többen. Szomorúan, fájdalommal tele szívvel, de a tapasztalásból kifolyólag szilárd meggyőződésből mondom ki a keserű igazságot, hogy: a mai fiatalság legnagyobb része nem szereti ugy, nem szereti oly mérvben e szent hazát, mint az tőlünk megérdemelné. De ennek is megvan saját oka. A régi Magyarország ma fájdalom nem Magyarország, hanem Osztrák-Magyar állam. Ez állameszmének boszorkány-nyomása alatt szenved ma a magyar nemzet, tehát a magyar iíjuság is. A nemzet legnagyobb élő költője, irója a legmegdöbbentőbb példa erre. Jókay Mór, mellőzve a magyar zeneköltőket, bécsi zenét irat művére. Ki hitte volna azt 1848-ban, hogy 1885-ben szűkebb és tágabb hazáról beszél

;en a magyar iró ?! Az előtt a köz ügyek nyilt megbeszélés tárgyai voltak; az ifjúság nemzeti ünnepeket rendezett. Ma a közügyek iránt, mondhatni, minden érdeklődés és lelkesedés kihalt az ifjúság kebléből. A megyei gyűléseken, a törvényszéki tárgyalásokon távolléte által tündököl az ifjúság. Pedig ezek iskolául szolgáltatnának nekik. Nemzeti, hazafias ünnepélyek rendezésére mégcsak nem is godolnak ifjaink. Ha itt-ott történik is valami, az csak szokásból történik. Ám a hazaszeretet tényeinek nyilvánításánál nem elég a puszta lelkesedés, a külső tünet. Nekünk magyaroknak, különösen az ifjúságnak szent kötelessége a hazaszeretet fejlesztése és terjesztése. A magyar képviselő házban, alig pár hónapja nagyszerű érdeklődés merült fel és országra szóló vita folyt e kérdés fölött. A túlsó nemzetiségi pártiak szeretnek a magyar zsarnokságra hivatkozni a külföld előtt; és még sem hunyhattak szemet a történtek előtt; s ugy a horvát-küldöttek, mint a par excellence nemzetiségi kepviselők is megnyugvásukat és köszönetüket fejezték ki a képviselő ház által követett nemzetiségi politikát illetve. Csak a szászok nem hallgathattak, s köztök talán éppen Zay elkeseredéssel emelt szót a letiprott nemzetiség érdekében; beszédében utalva sajátságos nemzetiségi viszonyaikra, egy majdan létesítendő szász kolónia ördögét festé a falra. Ekkor Szilágyi D..zső állott fel, s midőn tagadta azt, hogy a magyar nemzetiség eszméjének kétségbe vonása jogosult lehetne; egyszersmind a magyar államnak oly meghatározását adta, amelyre méltán büszke lehet minden magyar ember. E szerént a meghatározás szerént: minden, ami az ország keretén belül vau, magyar. Az állam h.vatalos nyelve a magyar, a kultúra magyar, a közigazgatás magyar. Ebből láthatjuk azt, hogy nekünk, inert éu is az ifjúsághoz tartozom, mily szent kötelességünk a magyar nemzetiségnek, a magyar hazának keblünkre ölelése, szeretete és imádása Századok óta folynak a küzdelmek a magyar nemzetiségért. Felujul előttem a 30-as évek nagy küzdelme. Megjelenik lelki szemeim előtt az ideális Kölcsey, aki inkább kész volt letenni mandátumát mint hogy meggyőződése ellen tegyen. E szép, e nemes kép hatásától ihletett kebellel kérlek benőtöket kedves kortársaim: ne vessük meg a hazát e közös anyánkat; ne hagyjuk el a nemzetiség oltárát. Hisz az e téren való küzdelem még most is tart. A bérezés Erdély csak nem rég emelt védsánezokat a fenyegető ellenség ellen; de ránk harezosokra is szükség van a küzdelemben Azért lép jen be az ifjúság az erdélyi közművelődési egylet tagjai közzé; lelkesüljön, küzdjön és tegyen érette, amit tehet De nem csak a nemzeti nyelv az, amit ápolnunk kell; itt van még a magyar kultura is. Minden nemzet külön családot képez, s ezen családok összessége alkotja az emberiséget. S valamint minden családnak van oly sajátságos, a többiekétől elütő tulajdonsága; ugy a nepek és nemzetek is birnak oly intézménynyel, amely őket a több ektől lényegesen megkülönbözteti. Ez az intézmény, ideális értelemben véve, a kultura, a művelődés. Nézzük például a német művészetet Költészetében a szenti ment alismus, zenéjében a Wagneri a jellemző. Mig az olasz iniudkettőbeu a déli népek szenvedélyével dicsekszik; addig a magyar egészen el ütt attól. A magyar költészet jellemvonása a komoly ;t nemes hang s az eszményi; zenénket pedig a fájó bús kedély-hangulat jellemzi. S valamint igaz az, hogy „nyelvében él a nemzet"; ugy megfordítva az is igaz, hogy az a nemzet, amely szakítva nemzeti sajátságaival, az általános kultura hideg fénye után fut: az a uemzet, előbb-utóbb elveszti éltető lelkét, fentartó erejét, s lassan-lassau önállóságát is. Sziveljük ezt el, és ha felfogtuk az ebben fekvő igazságot' akkor azt hiszem, nem lesz köztünk senki sem, aki nemzeti színészetünket ne pártolná; akkor thália papjai nem fognak üres házak előtt játszaui; akkor a magyar zene is meg fogja találni azt a varázst, amely által emelkedni fog; és városunk is, haladva a tökéletesedés felé, el fogja érni azt a boldog időt, amikor egészen magyar lesz. É. Szabolcsmegye közgyűléséből. (Május 25.) Főispán ur ő méltósága 10 óra utáu, a gyűlés terem minden részét elfoglalva tartó közönság éljenzése közt, a zöld asztal élén levő székét elfoglalván ; a gyűlést, meleg üdvözlet után, megnyitja. Azonban előbb, semmint a közgyűlés tulajdonképeni tárgyaira térne a gyűlés, a kegyelet és tieztelet hangján jelenti be Pauler Tivadar igazságügyi miniszternek a közeli napokban történt gyászos elhunytát, s hivatkozva a valódi érdem elismeréséből önként folyó kötelesség-érzetre, indítványozta hogy fejezze ki a közgyűlés a kitűnő férfiú iránti tiszteletét jegyzőkönyvileg, és intézzen részvét iratot a gyászoló özvegyhez. Az igazság- és közoktatás-ügy terén a boldogult által kifejtett érdemek, mondja a többi közt szóló főispán, mindenbizonynyal iudokolttá teszik a kegyeletes megemlékezést. A szomorú és fontos alkalomhoz méltó szavakban és hangon kifejtett meleg iuditványa a főispán urnák, a közgyűlés által, egyhangúlag elfogadtatott ős határozati erőre emeltetett. Ez utáu : Miklós László főj-gyző az alispáni évnegyedes jelentést olvassa fel. A jelentésűek a népmozgalmi adatokra vonatkozó pontja, amely szerént bár u. szaporulat az egész megyében 3121 lélekre megy, tehát a mult évekhez képest kedvezőbb aráuyokat öltött; mindazáltal az ország többi megyéihez viszonyítva, még mindig nagy a halálozás, amenyiben 1000 lélekből még ma is 45 hal el; némi eszmecserére nyújtott alkalmit. Zoltán János alispán űr ugyanis, hivatkozva Szabolcsmegye egykori tiszti főorvosa Korányi Frigyes egyetemi tanárnak a közelebbi közegészségügyi országos tanácskozás alkalmából irott és kiadott adatokban gazdag értekezésére, kifejti hogy : mig a megyében lakó izraelitáknál 1000 lélekből csak 12-tö, a keresztény lakosoknál 45—50 hal el. A különbség okát szóló aWban találja, hogy az izraeliták általában melegebb szeretettel viseltetnek gyermekeik iránt, mint a keresztény szülők. Kívánatos tehát, hogy a megye kevésbé művelt lakosai a lelkész és tauitó urak által, hathatósan figyelmeztetnének gyermekeik, családjuk iránti kötelességük teljesítésére; az orvosi segélyuek igénybevételére; általában a hozzátartozóik melegebb szeretetére, és azok egészsége iölötti gondoskodásra. Jósa András megyei főorvos a halálozási arányt l'eltüoőeu kedvezőbbnek találja a mult évekh°z képest; és hiszi, hogy ha a halottkémi eljárás az egész megyében pontosau és lelkiismeretesen eszközöltetik: sikerülni fog a halálozások valódi okának kipuhatolása s unnak folytán a szükséges óvó eszközök megállapítása és alkalmazása. Keri tehát a megye közönséget, hogy e tekintetben támogassa a megyei tisztviselői kart. Lukács Ödön a nagy halandóság egyik fontos okául a nép tudatlanságát hozza fel. Miért is indítványozza, hogy a népiskolákba minél előbb hozassák ba a törvényáltál különben is elrendelt népszerű, egészségtan kötelező tanítása. Kozma János esp.pleb.sitiiéüt, az elmondottakon kivül nagy mértékben előmozdítja a halálozást az a körülmény is, hogy az urasságoknál és földbirtokosoknál alkalmazásban levő cselédek tisztátalan földalatti és szűk lakásokban összeszorítva kénytelenek kiulódni. A földalatti lyukak ablakai éveken keresztül nem nyittatnak ki; mert nem is ugy vannak készítve, hogy kinyithatók legyenek. Egészséges levegőről tehát az ily lakásokon szó sem lehet, luditváuyozza szóló, hogy a hatóságok szigorúan üg; öljenek fel az ily cselédlakásokra s ue engedjék elpusztului e különbeu is szegény népet. Főispán úr ő méltósága felhívja a közgyűlést, a Szalánczy Bertalan tiszai járási segéd-szolgabiró lemondása következtében megüresedett segédszolgabirói állásnak választás utján való betöltésére, s egyszersmind kijelölő bizottsági tagokul kiküldi Kállay Jenő, Szomjas József és Miklós Ferencz bizottsági tagokat Minthogy azonban csak egyetlen pályázó Vay Géza jelentkezett: a tiszai járás segéd szolgabirájáui Vay Géza, mint egyedüli pályázó, kijelöltetett és egyhangúlag megválasztatott; egyszersmind a hivatalos esküt is letette. Következett a Ludovika-Ak idemiában megürült két alapítván" i helyte két, illetőleg négy megyei ifjuuak bemutatás végetti megválasztása. Olvastatott az állandó választmánynak ide vonatkozó véleményes javaslata, amely szerént a betöltendő két alapítványi helyre 5 pályázó jelentkezett; és pedig: Kelemen Ferencz, Bay Bertalan, Gönczy György, Martinyi Gyula és Lukács István. A pályázók közzül osak Kelemen Ferenczre és Martiui Gyulára tesz megjegyzést az állandó választinany. Az elsőre Kelemeu Ferencire nézve azt, hogy a kérvényből hiányzott a nyilatkozat arra nézve, hogy a pályázó, vagy >estvérei részesüluek-e valamely állami vagy magán alapítványi neveltetésben; de utólagosan e hiány pótolva lett. Martinyi Gyulára nézve pedig azt jegyzi meg a javaslat, hogy f. évi október 1 én életéuek 16 ik evét 26 nappal fogja felülmúlni. Előterjeszti végül az állaudó választmány, hogy az öt pályázó közzül két legtöbb szavazatot nyerendő ifjú első hely en, a másik két legtöbb szavazatot nyerendő ifjú a második h lyeu lesz fölterjesztendő. Főispán úr ő méltósága figyelmezi'.ti a közgyűlést és kéri, hogy a mennyiben a közelebbi alkalommal is tekintettel volt a közgyűlés a megválasztandó ifjú csa ládja tagjainak s atyjának a megyei közügyek érdekében tett hasznos szolgálataira, mint például Virányi János községi jegyző ur fiának megválasztásánál is a közel múltban; igeu méltányosan járna el ma is, ha szavazatának odaadásáuál e fontos körülményre is reflektálna. Részéről, hódolva a viszonyosság ez elvének, szives figyelmébe ajánlja a közgyűlésnek Lukács Istvánt és Bay Bertalant, mint akiknek atyjuk nevezetes szog tálatokat tettek és tesznek a megyének. Molnár Pál nem lehet egészen főispán úr ő méltóságával egy véleményen. A közügyek terén szerzett érdemek előtt tisztelettel hajol ugyan meg szóló; de itt a kérdésben forgó alapítványokra való ajánlásnál az ily érdemek tekintetbe nem jöhetnek;itt egyedüli tájékoztató csak a pályázó ifjak iskolai bizonyítványuk lehet. Ezek pedig itt ez alkalommal ugy látszik, egészen mellőztettek. Indítványozza tehát, hogy az illető pályázó ifjak iskolai bizonyítványai olvastassanak fel: hogy a választók tudják magokat tájékozni a szuvazásnál. (Helyes!) Ez indítvány egyhangúlag elfogadtatván, az iskolai osztályzatok felolvastatnak. A felolvasott bizonyítványokból az derült ki, hogy : Kelemen Ferencz az ungvári kir. főgyinnasium 4-dik osztályú növendéke részben jeles, részben jó osztályzatú. (Folytatóé a mellékleten.)