Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-05-02 / 18. szám

Melléklet a „IMyirvidék" 18-ik számához ség; ha a világversenynyel szembeszállani és közgazdasági állapotainkon segíteni akarunk". És mégis e téren ez irányban legkevesebb történik. Az iparűzésre a középosztályból csak a bukott gymuazisták és reálisták harározzák el magukat, ezek is csak részben, sőt az iparos osztály egy nagy része tudóst kiváu nevelni gyermekéből; nem kérdezve, van-e, nincs-e híva tása? Nem tudunk, nem akarunk polgári osztályt teremteni. nevelni! Az ipari értelem fejlesztése elé p 'dig az ip alosztálynak túlnyomó része gátat vet. Kétszáznál több tanoncz iskola átl felügyeletein alatt, tehát a gyakorlati tapasztalatok után beszélek. Más osztálybeliek pedig, csak igen szórványosan s aránylag igen kevesen foglalkoznak e kérdéssel, holott felfogásom szerint, nz iparos ifjúság kellő taníttatásában, közgazdasági viszonyaink fejlőd séuek egy nevezetes csírája rejlik. Csak az állam tehát az, mely erkölcsileg mindent, anyagilag pedig annyit- mennyit különben is túlterhelt állami háztartásunk megenged, megtesz, és a községek, melyeket a törvény kény szerit. D; ez nem elég. Az iparos tanulók iskolái, mondhatjuk még új intézmény. Az ifjúság, mely ezt látogatja, legnagyobb r-szbeu gyenge anyag, s a tanítói kar, mely közreműködik, egész erejét össze kell hogy szedje, hogy a tanításra határozott heti néhány óra után csak némi eredményt mutathasson f 1. — És a tanítót nemcsak az gátolja, hogy a tanításra kevés az idő, hogy az anyag meglehetősen nyers, hane u gátolja nagy mérvben azon körülmény, mely hztrint az iparos tanulók iskolái nincsenek kellőleg felszerelve. A szűkre szabott tanítási idő megkívánná különösen a szemléleti oktatást, és másrészt az iparoktatás termé szete megkövetelné, hogy a tantestületek a legszükségesebb ipartanulmányi könyvtárral, a szakokba vágó iparszaklapot kai rendelkezzenek Mert lehet az a tanító vagy lajtár kitűnően végzett egyén, de nem foglalkozott soha ipari irodalommal. A/t p dig. hogy a tantestület vesyen magának tisztelet-díjjaiból ily könyveket és lapokat, követelni nem lehet; valamiut reményleni sem lehet azt. hogy a községek szere;endik majd egykor be az említett felszereléseket. És van még egy sajuos körülmény. A legtöbb iparos tanuló ma még a legszegényebb sorsú szülő gyermeke, vagy árva. — Nn cs kt neki könyvre, rajz- és íróeszközökre egy fillért adjon; — a tanoncz tartó mesterek kilenczven századrésze megtagadja ezt tőle, ki neki iugyen cseédju azért a kevés gyakorlati képe/ésért, melyért ő egész testi erejével áldoz Kényielent-k tehát a könyveket és egyéb taneszközöket a községek beszerezni, mi csak nagy bajjal s vajmi felületesen törtéi ik s azt eredményezi, hogy a könyvek az év végével az ifjútól elvétetnek, s rongyosan, gyakran pi zkosan a következőknek adatnak; pedig ha a jól nevelt iparos tanuló a könyvet és egyéb jegyzeteit magával vibetné az életbe, többet tanulna belőle ^rett észszel, mint az iskolábau tanul'. Ezeken a bajokon tehát segíteni kell, segíteni pedig az egész társadalomnak, nem véve ki egy osztályt sem, közös erővel, akarattal. És ha segít ? Nem tesz egyebet, mint következetes marad azon kijelentéséhez, hogy az „ipart pártolni kell"; mert az iparpártolás egyik leghatalmasabb eszközét, az iparos ifjúság helyes oktatása képezi. Társadalmunknál áldozatkészebbet a művelt világ nem tud felmutatni. Mu'atják ezt nagy nemzeti alkotásaink és tapasztaljuk ezt uap-uap után. Mivel pedig itt nincseu szó oly összegekről, mely társadalmunk erején túlhaladná, azért beléje helyezem teljes bizalmamat és reményemet. Pilléreket fogunk kérni c ak, alkalmas időben, melyek áldást fognak ára^ztaui iparos ifjuságuukra és nevelni foíják a nemzet értelmi és anyagi tőkéjét. Ezeknek szükségképeui előrebocsátása után, mély tisztelettel és hazafiúi bizalommal fordulok a társadalom A „NYÍRVIDÉK/

4 TÁRCZÁJA. Az árvák per/selye. (A magyar nők és nő-egyletek figyelmébe.) Négyszáz árváuak a szülei imádkoznak fent az égben gyermekeik második szüleiért. 400 árva imádkozik naponként azokért, akik elhagyatottságukból kiragadták őket és belőlök a hazának hasznos honleányokat neveltek. 400 taláu a nyomorból, talán a büuből a bizonytalan szomorú jövőből megmentett lélek. Boldogító öntudat. Egész csendben, zajtalanul tartotta meg nemrég a magyar gazdasszonyok országos egyesülete feunállásának 25-ik évfordulóját. Minden zajt, külső pompát kerülve, senki sem tudott felőle, csak az egylet tagjai és árvái. Az egész ünnepély abból állott, hogy az árvákat a hitvallásuknak megfelelő templomokba vezették isteni tiszteletre, onnan visszaérkezve, már a választmányi tagok várták őket, élükön az elnöknővel: Damjanich János szabadsághős feukölt szellemű özvegyével és az árvák mentőjével. Az árváknak megmagyarázták a nap jelentőségét, azután egy pár alkalmi dalt énekeltettek el velők, ezt a rendesnél gazdagabb ebéd követte és az ünnepély be volt fejezve. Ez volt az igazi ünnepély, melyet az égből 400 elköltözött anya áldó szemei néztek. Mayer György úr az egyesület derék titkára, ezen ünnepély alkalmából, rövid vonásokban megírta az egyesület 25 éves történetét. Ebből kitűnik, hogy az egyesület intézetében, fennállása óta, 400 árva nyert felvételt, kik egytől-egyig a társadalom haszuos tagjai lettek. Jelenleg is 103 növendék élvezi az áldás-dús működésű egyesület jótékonyságát az ország minden vidékéről és az intézetben a háztartási teendők mellett még szabás, varrás és különféle kézimunkák készítésével is foglalkoznak. Megindító az évi jelentés következő paszszusa: „Az egész választmány őszinte fájdalmának ad kifejezést a fölött, hogy az árvaházba való felvételéért könyörgő árvák néha oly tömegesen jelentkeznek, a megüresedett minden osztálybeli tisztelt közönségéh'"/, vegy ék figyelembe a — majdan e felhívás ulapjau a hvatott es erdekeit közegek altal megindítaudó mozgalmat, adakozzanak! hugy minden iparos t.uoncz-iskolának a legszükségesebb anyaggyűjteményt és ipari szakirodalmi termékeket he sztrezliessük, esetleg a vizsgák alkalmával a kilépő tanulóknak könyveket ajándékozhassunk. A tantestületek, szövetkezve az .pjrtauodai bizottságokkal és iparhatóságokkal, me.yek a mozgalomuak megadják a, hivatalos jelleget, rendezzenek a vizsgák alkalmakor, vagy más időben is ünnepélyeket, mulatságokat stb. és vonják be az egész társadalmit néhány fillérrel, a jövő iparos nemzedék érdekében. Ot éven át minden évben 100— 150 forintot összeszedve, beszerezhető lesz minden szükséglét a nélkül, hogy ezt valaki érezné; s az iparos tanulók iskolái az országbán megerősödnek, mert goudolm log véle minden ember, ki fejlesztésükre filléreivel támogat. Felébred a közérdekeltség s tápot fog nyújtani egy kóvetkezmenyeiben nagy hurderővei niró iutezmeuy uek. E telhivásra engem uem hivatalos kötelességem, bauem azou ügyszeretet iniitott, mely athatja egész lény e.uel, mely népszerűségre uem áhítozik s ezért önzéstelen. Alapjában ismerem társadi'.lmuuk magas eréuyeit s apióob gyengeségeit; — az elsőkbe vetem reményem horgonyát, az utóbbiak nem miudig állandóak s épen azért uem veszedelmesek. Ha.atiu őszinte tisztelettel J. l'éterffy József, miniszteri biztos. A konyha-kertészet. A gazdaszat magasaub sziuvouaiara emelkedett gazdák igen jól ludján, h )gy a föld termő ereje a mivelés egyik agában sem hoz oly szép aasznot, mint a konybakertészet. A kert kouyüai terményeiből az ahhoz értő, tizszer-huszszor, esetleg százszor annyi h iszuot képes fölmutatni, miut ugyau-olyau területű gyüuiólcsösuől. Nem szükséges e tekintetben HuiUudtara a kerteszet e miuta hazájara hivatkoznom; szórvauyosau bár, de hazánkban is elég peldat találhatni ez állítás tamogatasara. Különösen kitunó konyUakertés^ettel talalaozuua a iőíárosbau és annak közeléoeu. Ha már ehhez hozzá veszszük azt, hj^jy a kouyhakertészet idényszerű eztkkei miudeuaor bmosau eladhatok; hogy ez utou a gazda, kora tavasztól aéső őszig, pénzelüet; hogy az ily teruielvéuyek eladisara nem .telt varakozui, es hogy e czikkek nincsenek ktteve az árhullámzás esélyeiuek : el kell ismernünk, h igy a gazdálkodásnak nincs biztosabb jövedelmet haj o a.;.i .i konyhikertészetnél. Igaz, hogy u nagyobb városoktól távolabb fekvő községekbeu, majorságokban már nem uyujt a kertinive.és auuvi jövedelmet, miut a nagyobb varosok aözslebeu; de a termelvényeanek czélszerü inegvalasztasa ott is biztosítja a jó eredmenyt; vasutbalózatuuk s vízi utuiuk szaporodásával pedig a kertészet termelveuyei az ország távolabb eső vidékem is értékesithetőbbea lesznek, mint a gabona, széna, bor és egyéb az árhullámzásnak és a külföldi piaczi viszonyok esélyeinek inkább kitéve levő terméuyek. És mégis alig vau haz inkbau a konyh ikertészetuél elnanyagoltaiib ága a gazdászatuak. Koparou hever a legtöbb parasztgazda kertje; legfeljebb a tengeri és krumpli díszlik benue; néha még ezek sem, mert a meze. munka mellett nem eruek rá a kertet mivelni annyira, hogy legtöbb esetbeu még a háznál oly igen szükséges zöldség sem termeltetik kellő mennyiségben. Ez az oka azután anuak, hogy a magyar földmives nép uem a uó véuyi és allati tapauyagok czélszerü vegyítése utj in e.óállitott ételnemüekkel, hauem kizárólag sertéshússal, szilo iná.al táplálkozik, s midőn pedi^ ezek eltőgyuak, járja a krumpli és a kenyér. Ami pedig a mezei gazdák kerti terményeiből, ittott piaczra kerül, abbau niucs köszóuet; azt csakis az helyek száma pedig aránytalanul oly csekély, hogy nem ritkán vérzó szívvel kell visszautasítani oly segélyteleu árvákat is, kik az egylet hatékony pártfogását két.sJg kivül megérdemelnék, s kiket szívöröuimel venne jótékony gyámolitás alá, de előlök a bizonyos korlátok közzé szorított anyagi viszonyokból eredő kényszer — fájdalom — bezáratja az árvaház kapuit, s igy az árván maradt sorsüldözöttek kénytelenek más vigaszhelyt keresni; — de ki tudja, valyou e szegények találnak-e ilyet máshol? Az egylet választmányát csupán ama biztató remény vigasztalja, hogy a társadalom kötelességét ezekkel szemben is teljesíti'-. Szomorú biztatás! Hiú remény! A szegény árva, oda dobva a bizonytalan sorsnak, elcseuevészedik, elzüllik, megromlik és nagyon csekély azok száma, akik oly második anyát találnak, mint a gazdaasszonyok országos egyesületének árvaháza. De e czikk Írására uem is anuyira ez, miut egy másik valóban lélekemelő körülmény indított, melyről a titkár úrnak fent említett, jelentésében szó vau és mely fényesen igazolja, hogy hazánk lelkes honleányai, a hires magyar anyák mennyire fel tudják fogni és méltányolni az egyesület működését. Kralovánszky Istvánná, az egylet buzgó és fáradhatlan választmányi tagjának kezdeményezése folytán ugyanis 1878-ban, tehát 8 évvel ezelőtt, az egyesület kebelében, az emiitett nemes szivü hölgy elnöklete alatt, egy perselybizottság alakult, mely feladatává tette a szegény elhagyatott árvák ügyét gyűjtő perzselyek kiosztása által, előmozdítani és lehetővé tenni azi, hogy az egyesület intézetében minél több árva nyerhessen menhelyet. E czél elérésére Damjanich Jánosné elnök, gróf Battháuy Lajosué és Kármán Lajosué alelnök és a titkár, az egylet választmánya nevében, lelkes felhívást bocsátottak ki a haza .hölgyeihez, melyben felkérik őket, hogy forduljanak az egylethez ily perzselyekért, függeszszék azokat fel lakásaikban és használjanak fel minden alkalmat, hogy az ávák perzselyének tartalma gyarapodjék. vesn meg és pedig lehető alac-ony áron, aki nagyon rá vau szorulva. A kerti növények nemesítésére, jó vetőmagvak beszer/é ére, a ki rt czélszerü trágyázására é3 tnívelésére, idényszerű kerti cukkek termelésére: a mi gazdáink még c ak nem is gondolnak; nem tartván érdemesnek ily csekélységgel vesződni. Sőt lealacsonyító munkáuak tartják -zt, s igy a biztos jövedelmet elhalasztják a bizouytalan"rt. H i tehát, ugy összesen, mint egyenkint, emelni akarjuk a gazdálkodást: első sorban annak legelhanyagoltabb nemét, — a konyhakertészetet kell felkarolnunk. Fel kell világosítani a népet a konyhakertészet hasznos voltáról és jövedelmező természetéről, s alkalmat kell nyujtanunk példaadás által, a konyha kertészet fogásainak elsajátításához. E tekintetben legtöbbet várunk a népiskolától, és a gazdasági egyletektől. A konyhskertészet Franciaországban és Hollandiában tudtommal köteles és pedig gyakorlati tautárgyul van bevive a népiskolákba. Kisebb-nagyobb mérvben ma már nálunk is tanítják ugyan a leánygyermekeket a kertészet elemeire; nem ártam azonban behozni azt a fiúgyermekek iskolájába sem. Mert ha a gazda közönyös a kertmivelés iránt: csakhamar a gazda akarata áital sokszor megkötve levő gazdasszony buzgalma is alább szallaud. A gazdasági egyletek, természetesen az állam segélyének igénybe vétele mellett, a konyhakertészettel foglalkozó könyvek terjesztése által, kedveltetnék meg a gazdálkodásnak e köunyü és hasznos ágát a néppel ; amelyhez már az apró gyermekek munkaképességét is fel lehelne használni. Ha majd egykor a kouyhai kertészet utján, egy uj kiapadhatatlan jövedelmi forrás nyilik meg a nép előtt: kétségen kívül bálás emlékezettel fog gondolni azokra, akik e forráshoz elvezették. E gondolat ösztönözze tevékenységre e téren is m idazol^at, akik a nép jólété', szivükön viselik. R. Közügyek. (A veszettség tanulmányozására) a budapesti kir. orvosegylet által kiküldött, bizottság a következő javaslatot terjesztette a belügymiuisjterhez. 1. Ajánlatos, hogy minden kutyamarta egyén veszettsége kitörése ellen óvoliás végett Párisba Pasteurhöz utazrék a következő •esetekben: a) hi aun ik a kutyáuak veszettsége — mely meg narta — kétségtelenül ki van mutatva; b) ha a marás csupasz testrészen történt, vagy ha a ruhát a kutyaharapás egészeu átlyukkasztotta, c) ba nem telt ol még több, mint 20—24 nap a megmtratás után. 2. Husz —hus/.ouöt napnál későbben is czélszerü a kiineuetel, de kevesebb a klátás az ered nényre, mivel a Párisba utazás ideje (körülbelül 4 nap) és a gyógyítás tartama (ciroi 10 nap) összeesbetik azzal az idővel, t. i. 40—60 nappal, inidőu tapasztalás szerint a veszettség az embernél marás utáu legtöbbször ki szokott törui. 3. A harapás után három hó elteltével csak ritkán, hat bó után csak ki.ételeseu szokott kitörni a veszettség, e miatt ily kó ő időbea a veszettség kitörésének esélye tetemesen alászállván, a Pasteur-féle gyógyító oltások igénybe vétele csak akkor ajánlandó, ha a megmart egyénnél nagy a veszettség kitörésétől való félelem. 4. Amennyiben az 1. és 2. pont alatt felsorolt esetekben veszett kutya marta s'egénysor.u magyar állampolgároknak Párisba utazásuk, az illető kö'.ségek vagy törvényhatóságok részéről — hol a megm irt honos, vagy közadakozás útján nem volua teljesítő, — az illetők vagyoni viszonyaihoz képest lehetőleg részletes vagy teljes államsegélyben részesülnek. 5. Ugy a magánköltségen, mint állami segélylyel Parisba utazó, ez iránt folyamodó veszettkutya marottak Pasteurhoz ajánló levelet kapnak a következő faltételek mellett: I. ha hiteles orvosi vagy állatorvosi és hatósági bizonyítvány alapjáu kétségen kívülivé teszik azt, hogy veszettkutya által lettek megharapva. Í'I. Ha Az alamizsna-gyűjtés eme rokonszenves formája oly sikerdús támogatás'-a talált, hogy az egész országban elhelyezett perzselyek kiürített tartalma a lefolyt 8 év alatt 17845 frt. 92 krnyi összeggel gyarapitá az egylet pénztárát. A legutolsó évben az árvaperzselyekből 590 frt 92 kr. folyt be az ország minden részéből. E fényes eredmény elég bizonyítéka annak, hogy a magyar hölgyek, jótékonysig tekintetében, versenyezhetnek magával a jótékonyság nemtőjével is. És most hadd álljon itt a fönt említett lelkes felhívásnak egy része és hadd szóljon ujolag hazánk áldozatkész hölgyeihez, azoknak melegeu érző és a közjóért lelkesülni tudó sziveihez! „A legmélyebb bizalom érzetétől áthatva kérüuk benneteket, törüljétek le jótékony gyámolitástok által a szerencsétlen árvák könnyeit; forduliatok hozzánk „a magyar gazdaasszonyok orsz. egyletének árvái javára" felirattal s az egylet pecsétjével ellátott perselyekért. Helyezzétek el azokat hajlékaitok legalkalmasabb helyére; legven az dísze, fénye, és büszkesége a családi tüzhelvuek; tekintse az „árvák perselyét" ki-ki a jótékonyság oltárának. Családi ünnepek alkalmával s ha a család valamely tagja örömhírt vesz, vagy a szerencse által kerestetik fel, tehát ily boldog perczekben, vagy egyéb kínálkozó alkalomkor (pld. társas játékoknál, fogadtatásoknal stb.) ne feledkezzetek meg a szegény árvák perzselyéről sem. Ha abban ti, jó barátaitok, isinerőseitek csak néhány fillért is helyeznek el: az évenkint egyszer kiüriteudő perzsely fillérekből összerakosgatott hatosokat, forintokat fog tartalmazni; és ha évenkint az egylet ezer perselyébe egyenkint csak néhány forint is gyül egybe, egy éven át árvaházunk javára krajczárokból túlszaporodott néhány ezer forintot fognak jövedelmezni. Ily perselyek iráut fordulhatni özv. Damjanich Jánosné egyléti elnökhöz (Sándor utcza 32.) és Královánszky Istvánnéhoz a perselybizottság elnökéhez (Lipót utcza 30.). És mi még tegyük hozzá, hogy a mindenható Isten áldja meg mind a két kezével az árvák jóltevőit!