Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-05-02 / 18. szám

IV Y í R V I É K" gésnél, de még inkább kitűnik egy New-Yorki levelbol, melynek értelmében a gr. Eszterházy Pál név minden valószínűség szeriut csak önkényüleg felvett név, az illetőt Pák Jánosnak, vagy Grünfeld Izidornak hívják, nem egyéb egy veszélyes szédelgőnél, ki csak nem rég szabadult ki a börtönből. Ezeu egyén eddig is csak az általa a magyar kivándorlók részére gyűjtött könyöradományokból élt. New-Yorkbau éppen a börtönbe jutás által lehetetlenné tevén magát, onnan Kanadába tette át lakását, s innen folytatja üzelmeit. Felhívom ennél fogva alispán urat, szíveskedjék intézkedni, hogy az említett körözvények azonual lefoglaltassauak, a lakosság p- dig figyelmeztessék, hogy a körözvénvbeu foglalt csábító ígéretek hamisak, s az egész nem egyéb szédelgésnél, mely a könnyen hívőknek teljes anyagi romlását idézheti elő. Budapesten, 1886. évi áprilishó 16-án. a miniszter helyett: Beniczky, államtitkár. 3,215. K. 1886. Szabolcsmegye alispánjától. Körrendelet. Az 1881. XXXIV. t. cz. 46-ik §-a szerint, a községek elüljárói kötelesek az előforduló halálozásoknak az 1877. XX. t. cz. VI. fejezetében, illetőleg a gyámügyi törvény végrehajtása tárgyában 47,046. szánni belügyminiszteri rendelettel kiadott ügyrend 142. §-ában előirt nyomtatvány felhasználása mellett, a kir. Illeték kiszabási hivatalnak bejelenteni. Miután a pénzügyi igazgatóság 6,001. száinu átiratából arról győződtem "meg, hogy több község elüljárósága a halálesetek bejelentése körül, általa elkövetett mulasztást azzal indokolta, hogy a halálesetek bejelentéséhez szükséges nyomtatványnyal nem rendelkezik: felhívom a községi eltiljárókat, hogy a kérdéses nyomtatványokat, Nyíregyházán Jóba Elek nyomdájából a községek költségéu beszerezzék, s az 1881-ik évi XXXIV-ik t. cz. 46-ik f ában körvonalozott teendőiket jövőre pontosan tejesitsék. Kelt Nyíregyházán, 1886. április 14. Zoltán János, alispán. 3,997. K. 1886. Szabolcsmegye alispánjától. A járási szolgabiráknak, Nyiregyháza város polgármesterének és a községi elüljáróknak. A m. kir. belügyminiszter f. évi 18,716. sz. a. kelt leirata szerint a bécsi egyetem menháza javára rendezett sorsjáték sorsjegyeinek a magyar korona területén leendő elárusitása engedélyeztetett A mely körülményről tudomás vétel végett értesítem. Kelt Nyíregyházán, 1886. április 30. Alispán helyett: Miklós László, főjegyző. (Másolat.) M. kir. belügyminiszter. 18,716/V. a. szám. Körrendelet. A m. királyi pénzügyminiszter ur folyó évi márcziushó 25-én 18,107. sz. a. kelt közleménye szeriut. a bécsi egyetem menháza javára rendezendő tárgysorsjáték bizottságának megengedte, hogy ezen sorsjáték sorsjegyei a magyar koroua országai területén is áruitathassanak. Erről a törvényhatóság tudomás és miheztartás végett ezennel értesíttetik. Budapesten, 1886. évi áprilishó 9-én. A miniszter helyett: Lukács György, államtitkár. A szini időszak küszöbén. Nyíregyháza városának falai közzé egy színtársulat tartotta bevonulását a mult napokban, egy uj jónevü hitelű és telietséges igazgatóval élén, akitől a nyíregyházai színházlátogató közönség igen sokat vár. A beköszöntő előadást tegnap este tartván meg a társulat : arról még ma nem szólhatunk. Nem is a társulat erejéről, amelyet nent ismerünk, akarunk ez úttal beszélni. Majd rá kerül a sor arra is. Ott lesznek az egyes előadások. Elég alkalom nyilik tehát arról akkor is szólani. Ez úttal sokkal fontosabb dolgokról kívánunk egyet-mást elmondani Általában a színészetről, annak föladatáról, ma^ok' ' O ról a színészekről és a közönségről akarunk ez alkalommal megemlékezni. Szerény színkörünk tehát ismét benépesül. A szórakozásnak, a szellemi élvezetnek s a mulatva okulásnak bő forrása nyílik meg számunkra, az igénytelen színkör deszka-falai közt. Ily élvezetek forrása előtt igen helyén való dolog lesz tehát, ha a körünkbe érkezett színészekhez és közönségünkhöz pár komoly, de szívélyes és jóakaratteljes szót intézünk. Fogadja szívesen mindkét rész. Mindenekelőtt üdvözlünk benőtöket vándorok itt a haza észak-keleti részén! Először is legyetek üdvözölve a társadalom nevében! A társadalmi élet mozgató erői, köztudomás szerént, szellemiek és anyagiak. E két faktor arányos összeműködése szüli a társadalmi életet; igen természetes, hogy a vezér-szerep a szellemi erőt i'letvén meg. Ott, ahol a társadalom alkat-elemei nagyobb részt az anyag befolyása és hatása alatt állanak, létesülhetnek ugyan különféle társulatok, szövetkezetekbe társadalmi élet, legalább olyan, mint aminő e névre jogosult lehessen, egyáltalában nem képzelhető. Egyetlen valódi társadalom sem nélkülözheti tehát a művészetet, amely a szellemi életnek egyik hathatós táplálékát, fejlesztőjét és fentartóját képezi a társadalomban A művészet egyik szép és nemes válfajának, a szóló művészetnek vagytok ti kiválóan művelői kedves vendégeink, akiket a végzet körünkbe hozott! Mint a művészet szolgálatába szegődött napszámosok, ti fáradoztok a magyar társadalom szellemi életét fejlesztő nehéz munkában. Ti vagytok a társadalomban a szellemi szükséglet élesztői, a szellemi igények fokozói, és igy a szellem uralmának elősegitői, előharczosai és biztositói. Legyetek tehát üdvözölve társadalmunkban, mint ilyenek, akikre nekünk nagy szükségünk van! De elvárja a társadalom tőletek hogy, mint ily nemes és fontos tényezők, hivatástok magaslatára enielkedjetek.Kivánatos, hogy a ti működésteket is uralja a szellem, amely csakis az eszményiben, a művésziben nyilatkozik. Igyekezzetek művészileg elégíteni ki a művészeti igényeket; amihez a tehetségen és hivatáson kívül, csak nemes önbecsülés és kitartó szorgalom szükségesek. Mi hiszszük, hogy mindezeknek nem vagytok híjával. De legyetek üdvözölve a magyar nemzetiség nevében is! „Nyelvében él és hal a nemzet" Mondta a költő. Igaza volt, és mondása igaz marad mindörökké. Ti vagytok az édes anyanyelv vándor apostolai, megkedveltetői, terjesztői. Már 1830-ban arra a meggyőződésre jutott Döbrentey Gábor, hogy a magyarnyelvet hathatósabban mozdítja elő, fejleszti és terjeszti a színpad, mint maga az akadémia. íme mily szép és nagyszerű osztályrész jutott nektek a nemzeti művelődés fejlesztésének nemes munkájában a gondviseléstől. Zengjétek tehát e nyelvet szépeu, lelkesen és lelkesitően; hogy mi született magyarok gyönyörködjünk benne, az idegenek pedig megkedveljék azt. Legyetek továbbá üdvözölve az erkölcsiség nevében is! A színház egyszersmind templom is, a művészet és a morál temploma. Ha nem az, ha alacsony czéloknak szolgál; ha az érzékiségre kíván hat ni erejével: ugy a szellemi és erkölcsi életnek nem fejlesztője, hanem mételye a színház; amely, mint ilyen, egyszerűen lerombolandó és eltörlendő. Legyetek tehát, több oldalú hivatástok mellett, egyúttal a közerkölcsiség nemesítésének, terjedésinek és megszilárdulásának munkás eszközei is. E czélból szükséges, bog}' a színre hozandó darabok szigorú elbírálás alá vétessenek. Mutassátok be a tragikus hőst erényeivel a magasban,és hibáival a bukás örvényében: hogy felébredjen keblünkben a részvét balsorsa iránt, hogy erőt merítsünk küzdelmeiből és hogy okuljunk példáján. Nyújtsatok alkalmat színről-színre láthatni a drámai cselszövények szálait a magok hitványságában, és a boszuló végzetet a cselszövő leleplezésében : hogy tanuljunk az életben védekezni ellene, és hogy igazság-érzetünk kielégítve legyen. Lássuk ott a színpadon, mint tükörben, félszegségeinket, hibáinkat nevetségessé téve; hogy tanuljuk azokat gyűlölni és levetkőzni. Engedjétek élveznünk azt az andalító, játszi dallamokat, amelyek elringatják a napi munkában kifáradt életkedvet, és felemelik a lelket a magasba, a szellemek hazájába, az édes ábrándozás fényes világába. Ezek a színművészet feladatai. Ezeket várja tőletek a társadalom józanabb, nemesebb része, és a szépművészetek géniusza. De hogy a körünkbe érkezett színtársulat e nemes hivatásának és föladatának megfelelhessen: szükséges, hogy a nyíregyházai társadalom, a városi közönség apraja-nagyja, mi magunk is megtegyük tartozó kötelességünket a színtársulattal szemben. Vagyis, nekünk is pártolnunk kell őket ugy erkölcsileg, mint anyagilag. Erkölcsileg pártoljuk az által, hogy fogadju'c őket falaink között meleg vendég szeretettel és barátsággal. Jutalmazzuk nálok az előre törekvést, az érdemet és a jó akaratot, elismeréssel buzditólag. A közönség részéről nyilvánuló elismerés mindig hatalmas ösztönül és erkölcsi rugóul szolgál az előretörekvéshez és tökélyesbüléshez. Szóval mutassunk meleg érdeklődést azon ügy iránt, amelynek ők szolgálatában állanak; amely ügy egyszersmind a miénk is. Anyagilag pártoljuk az altal, hogy minél tömegesebben látogassunk el az előadásokra. Ne sajnáljuk filléreinket az általok nyújtott élvezetérc. Mert hogy ilyet nyújtani fognak, azt még csak kétségbe sem lehet vonni oly erők közreműködése mellett, mint aminők e társulatnál alkalma/.va. vannak Tudjuk, igen jól tudjuk és fájdalminal érezzük, hogy városunk gazdag lélekszáma még ma sincs arányban azon részvéttel, amelyben a színészet nálunk még ma részesül. A gazda-közönség, amely pedig igen tekintélyes vagyonnal rendelkezik, még mindig távol tartja magát a színháztól. Pedig ez nem jól van igy. Szabolcsmegye székvárosára, bármint szépítjük is a dolgot, nem igen kedvező fényt áraszt az a körülmény; hogy 2 hónapnál tovább csak alig kép^s még a legkevesebb tagból álló színtársulat is fentartani magát falai közt. Miért? Mert a nép nem jár a színházba. A népet Nyíregyházán csupán a cselédek képviselik a karzaton. A mi népünk, fájdalom nem érzi szükséges voltát a magyar színháznak. A magyar hazát és nemzetiséget ha szereti is, nem abból a lelki és szívbeli ragaszkodással szereti, mint aminővel egy született magy. r polgárnak kellene szeretnie. Erős vád, de igaz. Aki képes e vádat megczáfolni, álljon elő. Mi szívesen viszavonjuk azt Pirul va kell bevallanuuk, hogy e tekintetben Beszterczebánya jóval fölötte áll Nyíregyházának. Egy elvbarátunknak alkalma volt eme városban megfordulni éppen akkor, amidőn Bogyó társulata ott működött. E barátunktól hallottuk, hogy a „Piros bugyeláris" adatása alkalmával a karzat fuladásig tele volt. Barátunkat hazafiúi kíváncsisága oda is felvitte, és örömmel győződött me

f

f arról hogy egytől-egyig mind tót legény és leány \ olt a karzaton. Megszólított néhányat, ha tud-e magyarul? Igen is tudom, volt a kissé tótos kiejtésű válasz. Kitől tanulta? Kérdé tovább barátunk. Hát a színészektől. Es más nap már széltére dalolták az utczákon a „Piros piros piros

u kezdetű dalt; és pedig csaknem oly dallamosan, mint akármelyik alföldi városban. Jegyezzék meg ezt magoknak azok. akik a nyíregyházai tót nép művelődésének és szellemi életének fejlesztésére elhiva vannak. Mi minden adottalkalommal inegteszszük e tekintetben kötelességünket. Fel tehát a szinpártolás szép és nemes muikájára 1 Mutassa meg Nyiregyháza város közönsége, hogy testestül-lelkestül magyar és hogy szerető gyermeke e drága hazának, amely egyaránt, elárasztja áldásaival gyermekeit és megosztja örömét-buját mindegyikkel. Nyiregyháza város tótajku, de a hazai nyelvet is értő fiai és leányai! járjatok el legalább i szombati és vasárnapi estéken a színházba. Mutassátok meg, hogy ti is a magyar hazának vagytok gyermekei Ne feledjétek, hogy e hazát magyar fejedelmek, királyok és magyar karok védték meg számotokra is, akik itt boldogul éltek csaknem ezred év óta. Hát ti egyáltalában nem akartok tudni semmit e szép ország, e drága haza múltjáról, hős királyairól, vitéz fejedelmeiről, önfeláldozó vezéreiről, költőiről és nagy embereiről ?! Hát ti megelégedtek azzal, amit lelketeknek a templom és testeteknek a korcsma nyújt?! Hát ti nem volnátok képesek a nemesebb, a szellemibb élvezetek elfogadására, s azok által szivetek és érzelmeitek nemesebbé tételére s a szépnek igaznak egyszerű de tiszta lelketekbe való átültetesére?! Mindezt mi nem tudjuk föltenni. Higyjétek el, hogy azok, akik titeket a színház látogatására, a magyar haza és a magyar nyelv szeretetére nem tanítanak, azok nem jó barátaitok. Eljő az idő, el kell jőni, amikor ti is meg fogtok győződni ez állítás igaz voltáról. Hozzuk meg azért a köteles áldozatot a magyar színészet oltárára is. Hiszen a nagy világon e hazán kivül, nincsen számunkra hely; áldjon vagy verjen sors keze: itt élnünk, halnunk kell. Az iparos tanulók oktatása. Jágóesi Péterffy József, mint az iparos tanoncz-hk >• Iák felügyeletével megbízott miniszter: biztoi, az iparos tanulók oktatása érdekében, a következő felhívást intézte a magyar társadalom minden rendű és rangú közönségéhez amelyet, fontosságánál fogva, szükségesnek találtuuk egész terjedelmében megismertetni a megyei nagy közönséggel. A felhívás következőképp hangzik. >Az ipart kell pártolni* ez a jelszó 1 Ezt halljuk a törvényhozók hizában, ezt említik a választási programmbeszédekben; ezt hangoztatja az egésr. társadalom, minden rend-, rang- és osztály-különbség nélkül. Egyetért tehát az egész ország abban, hogy az »ipart pártolni kellc s mert egyetért, egyszersmind hazafiúi kötelezettséggé avatta fel a kérdé-t. Én ennél még egy lépéssel tovább megyek és tartózkodás nélkül kimondom, hogy hazai iparunk minden irányban való pártolása és fejlesztése nemzeti becsületkérdés. A módok, melyeket innen és onnan azok, kik magukat hivatottaknak érzik, ajánlanak, sokfélék, különböző módon itt és ott nyilvánulnak is, ha mindjárt a nézeteltérések e téren sem hiányozhatnak. De egyben miudenki egyetért, és ez az egy az : ,,hogy az iparűzés iránti érzéket ébreszteni, ez által egy életerős iparos osztályt teremteni és az ipari értelmet fejleszteni elodázhatlan szükség és kóteles(FolytutáH li mellékleten.)