Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-06-07 / 23. szám

.1VYÍRVIDÉ K". A főispán ur ez intézkedése általános helyesléssel találkozott. Az alispáni évnegyedes jelentés, minden vita nél­kül, helyeslő tudomásul vétetett. A megyei árvapénzek elhelyezése, a törvény ren­delkezése folytán, névszerénti szavazással lévén eldön­tendő ; a névszerénti szavazás megejtetett, amely szerént az árvák pénze ismét a nyiregyházai ős nagj-kállói ta­karékpénztárakban rendeltetett elhelyeztetni. Élénk érdeklődés mutatkozott a Ludovika Akadé­miánál a Buttler-féle alapítványra való felvételnél. Hat pályázó közzül kettőnek folyamodványa nem felelt meg a pályázati föltételeknek teljesen. Ugyanis egyik még a 14-dik évet be nem töltötte, a másik pedig jóval túlha­ladta. Mindamellett az állandó választmány mind a hat­nak kérvényét előterjesztette; teljesen a közgyűlésre bizván az ügy eldöntését. Az alapítványi, illetőleg pályázási föltételek a 16­ik évét túlhaladt növendékekre nézve azt a kedvezményt teszik, hogy ily esetekben királyi kegyelem utján még lehet a felvételt eszközölni; de a 14 éven aluliakra, nézve a pályázati föltételek semmi kivételt nem tesznek. Összesen 245 szavazat adatott be. Legtöbb szavazatot kapott a pályázók közzül Nagy Pál, Nagy Lajos helybeli törvényszéki ülnök fia > s igy első helyen nevezett növendék terjesztetik fel. Második helyen Zsoldos Ferencz buji birtokos Gyula fia ter­jesztetik fel. Abban az esetben azonban, ha valamelyik e kettő közzül, bármely ok miatt, felvehető nem lenne, a pályázati föltételek értelmében még megválasztattak: Laskay István és Martinyi Gyula. Ez úttal elejtettek Buday Gyula és Inczédy Béla. A vallás és közoktatási miniszter válaszára nézve, a nyiregyházai ev. VI. oszt. gymnasiumnak VIII. osz­tályra emelése tárgyában, az állandó választmány azon véleménye fogadtatott el, hogy a miniszter felkéretik, mikép a jövő évi költségvetésben e czélra bizonyos ösz­szeget előirányozni szíveskedjék. A »Szennyes« nevű földterület jogi természetének megállapítása ügyében kelt megyebizottsági határozat feloldatván; ujabb vizsgálat rendeltetett el, amelyre az illető tulajdonosok meghivatni rendeltettek. A közmunka miniszter helyben hagyván a megye­bizottság azon határozatát, amely szerént 50,000 forint szavaztatott meg a nyiregyháza-nyirbátori vasútvonal kiépítésére; felhívja a megye közönségét, hogy a köl csön felvétel és visszafizetés módozatairól jelentést te­gyen. Minthogy eme kölesön csak akkor fog felvétetni, midőn a társulat 350,000 forintot összegyűjt; megbíza­tott az alispán, hogy majd akkor a fentebbiekről a mi­niszternek körülményes jelentést tegyen. Tárgyaltatott a belügyminiszternek a nyiregyházai III. választó kerületben megtartott bizottsági tag válasz­tása tárgyában kelt leirata. A biráló választmány hatá­rozatának megváltoztatására, a miniszter nem érezvén magát indíttatva, a bizottsági tag megválasztása elren­deltetett a közgyűlés által. Ugyancsak a belügyminiszter leiratára, amelyben a megye közönsége ujabban felhivatik a közigazgatási tisztviselők nyugdíjintézetének felállítására, küldöttség menesztetett; amely ugy lett kiküldve, hogy ha szüksé­gét látja a pótadó kivetésének, az alispán már most megbízatott hogy a jövő szeptemberi közgyűlés tárgy­sorozatába ez ügyet ugy vétesse fel, hogy a pótadó meg­vagy nem szavazása elé alaki akadályok gördithetők ne legyenek. A belügyminiszter leiratából sajnosan értesült a megye közönsége, hogy a kállói megyei székház az ál­lam által nem értékesíttetik. Küldötség bízatott meg, hogy e tekiutotben véleményes jelentést terjeszszsn a közgyűlés elé; amelyben az irányban is adjon véleményt, hogy miként lehetne Nyíregyházán megyei székházat építtetni. Nyíregyháza város szervezkedési munkálata, némi módosításokkal, helyben hagyatott. Minthogy azonban a városi képviseletben, a legújabb szervezetű tervhez vi­szonyítva, fizetés kevesbités történt: Somogyi Gyula és Kálnai László föllebbezést adtak be. Az ügy-iratok fel­terjesztetnek ugyan; azonban kimondatott, hogy a me­gye határozata csak birtokon kivül föllebezhető. Minél fogva az alispán, vagy törvényes helyettese megbízatott, hogy a városi tisztújítást még e hó folyamán tartsa meg. Lukács Ödönnek Szabolcsmegye monographiája megiratása tárgyában tett indítványa fölött némi vita fejlődött ki. Lukács Ödön inuitványozó a hazai történet-iro­dalom érdekes levezetése után constatálván, hogy a hazai történet még most sem tekinthető minden pontjában tel­jesen mpgvilágitottnak; indokolta a monographiák szüksé­gességét; az után igy folytatta beszédét: Itt az ideje, hogy a hazafias megyék tegyék meg e tekintetben a szent kötelességet, amelylyel a múltnak és a jövendőségnek tartoznak; hogy szolgáltassanak módot, adják meg az eszközöket a megyék történetének megírására. S ha van megye, amelyet e tekintetben tettre sarkal a kötelesség és a nagy jelentőségű mult: ugy ezek sorában Szabolcs­megye az elsők között foglal helyett. Nem is említve itt amKz úgynevezett »Kun< vagy »Korhány« halmokat, amelyek nagy számmal vaunak a megyében, melyek még ma is legnagyobb részben csak néma betűi a megye terén lezajlott nagy eseményeknek, — azon pillanattól kezdve, midőn Szabolcs az Előd atyja diadalmasan érinté e földet, egész a XVIII. század középéig felváltva, idő­közönkint jelentékeny sokszor az ország sorsára döntő­leg ható események zajlottak itt le. Már a XI.-ik szá­zad utolsó felében a fejedelmi vérből az Aba nemzet ségből való Péter, mint Szabolcsmegye főispánja meg­alapítja a mai szabolcsmegyei Nagyhalász helyén a Zászty apátságot, melynek egyes emlékei máig is hirdetik előt­tünk azon kor művelődés-történeti értékét. Ugyan csak a Xl-ik század utóján 1092-ben László király, ki a »Nyir fejedelmének® is czimeztetik, tartja Szabolcs város­ban az országgyűlést. Ezen idő után is királyok és királyi vérből származott nagy férfiak bírták e földet, minek természetes eredménye lőn, hogy mihamar leg­ősibb magyar családok települtek meg itt, mint ezt a | történészek hirdetik, de maguuk is tudhatjuk. Majd a XIII.-ik században történt, Tatárdulásnak egyik fősuly­pontja épen megyénkre nehezedett, később a török zak­latta, a XVII.-ik századtól egészen a XVIII.-ik század első negyedeig folytonosan szintére volt e megye a nem­zeti jogokért, szabadságért és alkotmányért vivott küz­delmeknek; kitétetve folyvást az egymással ellentétes viszonyban élő hatalmak rázkódtató hullám-csapásainak. Oly mult és csak igy felületesen érintve is, t. közgyűlés! melyet a feledékenység pora alatt hagyni továbbra is, vagy amelyet felderítő okiratokat átadni a végenyészetnek; egy jelentőségű volna a hazafiatlanság bűnével. A megye e század elején megtette e tekintetben kötelességét, ameny­nyiben az enyészetnek indult okiratokat lemásoltatta, kiegészíttette akkori tudós főjegyzője által, s megőrizte a jövendőnek. E korra is kötelesség várakozik, s ez az, hogy irassa meg a megye történetét. De tisztán tudományos szempontokon kivül, nemzet­erkölcsi szempontok is erőteljesen köteleznek arra, hogy ma midőn általános a panasz, hogy a nemzeti erő és önérzet hanyatlóban van; tekintsünk a múltra, s annak a haza üdveért, szabadságaért semmit drágának nem tartó áldozatkész alakjait, népjellemeit emeljük ki szá­zados sírjaikból, hogy nemes tetteik és nagy törekvéseik szemléletén a nemzeti erő és önérzet uj vérlüktetése pezsdüljön fel a nemzettest ajánlani kezdő tagjaiban, hogy különösen az iljuság ismerhesse tetteit, törekvéseit a mult kiemelkedő jellemeinek tetteiben és törekvéseiben; hogy ennélfogva amaz ezred éves űnuep, melyhez a magyar nemzet a magyar állam anyi kecsegtető reménynyel és­szent várakozással közelit, egy testvéri szeretetben, tör­hetlen hazafiságbau, áldozatkészségben erőben méltó­ságban összeforrt és átdicsőült nemzet előtt nyithassa fel a jövő millenium igéret földének ajtaját. Igen i Teljes hitem, hogy Szabolcs negye hazafias közönsége nem foghatja tűrni azt a vádat, hogy ^elfelejti a mi történt ezelőtt« s nem törődik a jövővel ! . . . A polgári erény ós becsület, a hazafiúi tiszta erkölcs csak ott emelkedhetik magas fokra, csak ott izmosodhatik meg, hol a mult nagy alakjai felett a kegyelet viraszt, hol az utókor a dicső ősöket az elismerés tisztelet és hallhatat­lanság babérkoszorújával ékesíti, s ama világ ítélet — a történelem nem késik hallatni a gyávák ÖQZŐk és kis­lelkiiek felett lesújtó bírói szózatát. Ezen és ehhez hasonló szempontok vezéreltek enge­met, midőn indítványomat letevém a közgyűlés asztalára. Még csak két dologra akarok röviden kitérni : egyik az, hogy e nagy munka költségbe fog kerülni, de én meg vagyok győződve, hogy a megye azon tagjai kiket a goudviselés annyi javakkal megáldott, nem fogja megta­gadni áldozatkészségének filléreit, a másik az, hogy fel­kérjem e megye ősi családait, hogy azon munkás vagy munkások előtt, kik e teirintetbea működni fognak, nyissák fel szives örömmel családi levéltárukat; hiszen ez által nemcsak a hazai történet-tudománynak taendenek hasznos szolgálatot, hanem saját családjuknak dicsőséges múltját is át fogják adni a nyilvánosságnak. Meglevén győződve a felől, hogy e nagy czélért a megye minden tagja velem érez, velem lelkesedik, aján­lom indítványom elfogadását! Ezen többszöri helyesléssel lelkesült éljennel fogadott beszéd szólalt fel, ki a czélt helyeselvén, a kivitelre jegyzéseket. A főispán indítványozó beszédére tesz pár vételt, melyre Lukács Ödön megadja válaszát. Végül az indítvány egyhangúlag elfogadtatott, s a tervezet elkészítésére dr. Jósa András, Lukács Ödön, gr. Dessewffy Aurél, gr. Vay Ádám, gr. Forgách László, Kállay Jenő, Mikecz János, Miklós László, Görömbei Péter küldettek ki az alispán elnöklete alatt. (Folyt, köv.) Jíöz ügyek. (A katonai szolgálati viszonyok körüli utasítás) 29-ik szakaszának 11-ik pontja szerint a tartósan szabad­ságolt és tartalékos katonáknak szóló oly behívó-jegyek, a melyek nevezetteknek azon okból nem kézbesíthetők, mivel magukat tartózkodási helyük változtatásánál sza­bályszerüleg nem jelentették; vagy nem gondoskodtak arról, hogy a behívó-jegyek nekik egy harmadik személy által kézbesittessenek, az érdekelt felek illetőségi közsé­gében kifüggesztendők lévén: kérdés támadt az iránt, vajjou ezen kifüggesztés időtartama meddig terjedjen. Ennélfogva a cs. és kir. közŐ3 hadügyminiszter, a m. kir. honvédelmi miniszterrel egyetértőleg, abban álla­podtak meg; hogy a szabadságolt katonák behívó jegyei nyolcz napig, a tartalékos katonáé pedig hat hétig füg­gesztendők ki. Mindkét esetben azonban, ha a behívó­jegy meghatározott napra szól, a kifüggesztés az emlí­tett határnapon túl is, egész a behivási határnapig ter­jedjen. A szabadságolt állománybeli honvédnek szóló s kézbesithetlen behivó-j egyek hat hétig függeszten­dők ki. (Az állandóan alkalmazott megyei dijnokok), akik a megyei írnokokra nézve törvényben előirt elméleti minő­sítettséggel nem bírnak, ez utóbbi állásra az 1883: I. t.-cz. 34. §-ában foglalt kedvezmény alkalmazásával elő­léptethetők-e ? E kérdésre vonatkozólag a belügyminisz­ter X. megye főispánjához 21,703/883. sz. alatt kibocsá­tott rendeletében kimondotta, hogy a köztisztviselők minősítéséről szóló törvény életbelépte előtt már állandó­an alkalmazásban volt azon megyei dijnokoknak, kik a kezelési szakban való működésük tartama alatt köteles­ségüket pontosan ós kifogástalanul teljesítették, és er­kölcsi tekintetbn is egészen fedhetetlenek, — habár nem bírnának is a törvény 19-ik § ában előirt elméleti mi­nősítettséggel, — az ugyanezen törvény 34. §-ának al­kalmazásával megyei Írnokká való kinevezése ellen észre­vétel fenn nem forog. (Oly esetben, amidőn az életbiztosítási dij) nem évi hanem rövidebb (pl. féléves, évnegyedes, vagy hóna­pos) időszakokban fizetendő, a biztosított, habár magát az egész első évre eső dij fizetésére kötelezte is, nem tartozik az első év folyamán lejárt őszes díjrészleteket megfizetni, (kir. Curia 1855 ápril 14-ki teljes ülés.) megszakított s végül után Fráter Sándor tett meg­eszre­(A sertésforgalom szabályozása) érdekében a m. kir. földm. miniszter elrendelte, hogy a f é. szeptem­berhó 1-ső napjától a sertésekre vonatkozó tulajdon­jognak és azok egészségi állapotának igazolása, az 1874. XX. törvényczikk alapján kiadott bélyegtelen marha­levél űrlapokon történjék. Saját nevére kiállított ily marhalevélre van szüksége a tulajdonosnak valahányszor tulajdonjogát átruházni, vagy sertéseit állandó tartóz­kodási helyükről elhajtani, vagy elszállítani kívánja. A vásárra fölhajtott sertések, csak tulajdonosuk nevére kiállított eredeti marhalevél alapján bocsáthatók a vásártérre. E marhalevelek a községi elüljáröság, esetleg a vásári bizottság által és egész falkákra állitandók ki. A kiállítás dija egy-egy marha-levélre öt (5) krban állapitattoct mag, tekintet nélkül arra, hogy hány da­rabra állitattik ki a marhalevél. A marhalevelek csak e törvényhatóság ellenőrzési számával és pecsétjével ellátva adhatók ki; szóval ugy a törvényhatóságoknál, mint a községeknél és vásárbizottságoknál, az 1874. évi 17,351 sz. min. rendelet értelmében kezelendők és nyilvántar­tandók. E marhalevelek érvénye, a kiállítás napjától számítva, egy évig tart. A hátiratolás az 1876. évi 18,069. sz. min. rendelet értelmében eszközlendő. A hátirat ér­vénye a tulajdonjog igazolása tekintetében ugy a utóbb idézett, mint az 1884. évi 58.279. sz. és a f. é. 6030. sz, min. rendeletek alapján bírálandó meg. A hátira­tolás dija három (3) krajczár. Az ezen határozatok el­len elkövetett kihágások az 1874. XX. t. cz. 58. és következő §§ ai szerint lesznek büntetendők. Tanügy. Értesítés. városi felső leányiskolában az ez idei zár­vizsgálat, folyó hó 18-án, délelőtt s folytatólagosan délután tartatik meg. Melyre a tisztelt szülők, s a tanügy szives barátai tisztelettel meghivatnak. Nyíregyházán, 1885. junius 4. Simkó Endre, igazgató. ÚJDONSÁGOK. X József fóherczeg ó fenségét ma egy hete fényes küldöttség fogadta, mely elén a főispánnal, a megyei és városi tisztviselőkből, az öszszes városi vallásfelekezetek lelkészeiből, számos kir. tisztviselőből és katonai kitűnő­ségekből állott. A főherczeget Graefl József főispán és Sztárek Ferencz tűzoltó egyleti főparancsnok üdvö­zölték. A városi önkéntes tűzoltó egylet a pálya­udvarban két vonalban volt felállítva teljes felszereléssel. A főherczeg magas megelégedését volt kegyes kifejezni ugy a szép létszám, miut a kifogástalan felszerelés fölött, amely egy éves létére életre-valóságának oly dicséretes jelével dicsekedhetik, mintaminőt a nyíregyházai hon véd laktanya oltásánál is kifejtett. Sztárek Ferencz főparancs­nokkal igen szívélyesen szorított kezet a herczegi vendég. Ugy Sztárek Ferencz főparancsnok, valamint az egylet minden egyes tagja, valóban megérdemlik, hogy a sajtó is elismeréssel nyilatkozzék minden egyes föllépéséről. Tartsa is meg őket, a derék fiukat az ég sokáig, váro­sunk díszére, vagyonunk és életünk védelmében ! Legye­nek áldottak önfeláldozó emberszeretetükért! A főherczeg elutazása után, a főparancsnok az egylet összes tagjait megvendégelte a »Huszárhoz« czimzett vasúti vendég­lőben. + Azon alkalomból, hogy Szabolcsmegye közgyű­lése a megye történetének megiratását elhatározta, idő­szerűnek találtuk Kandra Kabos jeles történészünknek a Magyar Akadémia által tavaly kiadott »Szabolcsvár­megye alakulása* czimü müvéből mai tárczánkban egy mutatványnyal kedveskedni. E néhány történeti adatból is kitűnik, menyire kívánatos volna megyénk történetét minél terjedelmesebb alakban és minél több-oldalú fel­dolgozásban bírni. © Nyíregyháza város képviselete holnapután, kedden közgyűlést tart, amikor a tisztújítási határidő is ki fog tűzetni. Jól értesült egyének junius 18-dikát emelgetik a városi tiszti kar megválasztásának napjául. V Díszes esküvő volt junius 3-án déli 12 órakor N.-Kallóban a rom. kath. templomban. Báró Barkóczy Emil e napon vezette oltárhoz Kállay Szeréna kisasszonyt Kállay Ákos és Láner Ilona szeretetreméltó, kedves leányát. Bár az esküvő szűk családi körben folyt le, mégis szép számú társaság gyűlt össze Kállay Ákos az öröm-apa házánál. Ott volt a vőlegény édes atyja, id. Báró Barkóczy ur; mint násznagyok: dr. Jósa András és dr. Kállay Zoltán nejeikkel, miut nyoszolyó asszo­nyokkal; Kállay Gusztáv huszárhadnagyi díszegyenru­hában, Babóty Olivér Nyitrából, Sc'uurina István reális­kolai igazgató, Buday Ferencz és többen. Az uj pár az esküvőre következett gazdag ebéd után elutazott, a ven­dégek pedig nagyobb részben csak másnapon reggel fé­nyes napvilágnál oszlottak Bzét. Megelégedés, boldogság kísérje az ifjú szerető párt az élet utain! f Hugó Viktor a század legnagyobb költője, Fran­czia ország dicsősége, a világirodalom fénylő szövétneke, a szabadságnak, emberszeretetnek ós demokrácziáuak fen­költ szellemű előharczosa, a magyaroknak, lelkes barátja, f. évi májushó 22-éu Párisban este meghalt. Született 1802. február 26-áu Besanconban. Hosszas szellemi működése korszak-alkotó volt. Örökbecsű műveiben a szegények, elhagyott ik és elnyomottak érdekében, a zsar­nokság ellen hirdetett eszméi: a legnemesebb szivet és a legfenségesebb gondolkodót árulják el. Hugó halálát az egész emberiség gyászolja. Örök dicsőség emlékén! Te­metése rendkívüli fénynyel junius 1-én ment végbe. Te­temeit a Pantheonban helyezték el. A nemzetgyűlés a temetési költségekre 20.000 frankot szavazott meg. • Mátészalka város közönsége a Nyíregyháza­Szalkai viczinális vasút kiépítésére, 10,000 forintott SZB­vazott meg. Oly tett, a mely maga magát dicséri. Mint halljuk az aláírások csendesen folynak; amin, a mai pénz­szűk világban, cseppet sem csudálkozunk. A községeket ma tulajdonképen a nagy birtokosok képezik. Azért te­hát kívánatos volna, ha a községek birtokaránylag tes­tületileg vásárolnának részvényeket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom