Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-04-26 / 17. szám

NYÍRVIDÉ K". szellemi termékekkel. A szellemi élvezet túl emeli leikeiket az élet apróságain és hiábavalóságain. A lelki emelkedettség pedig megóvja a hiúság incselkedéseitől, s gondolatainak, tehát tevékenységüknek is más nemesebb irányt mutat. És soha ne feledjék. hogy: •Magyar hölgynek születni: Nagy és szép gondolat U (-e—t.) Tanügy. Jegyzőkönyvi kivonat a nyíregyházai ág. ev. tanitókörnek 1885. évi aprilishó 6-án, Szénffy Gyula igazgató elnöklete alatt megtartott rendes havi értekezletéből. Több kartárs indítványára határoztatott, hogy ezentúl a tanítói kör, az eddigi szokástól eltérőleg, nem mindjárt az első értekezleten fogja tárgyalni a felolvasásra készített munkákat; hanem a felolvasás utáni értekezleten, amikor is elébb az arra felkért biráló véleménye fog meghallgattatni s csak ezután, a kör összes tagjai észrevételeivel, fog a végleges bírálat megállapittatni. Úgyszintén határozatilag kimondatott, hogy a bírálat, valamint a munkának rövid kivonata; továbbá a munkaelőadásokról szóló rövid értesítés és a kör által hozott fontosabb határozatok a helyi lapok egyikében közöltetni fognak. Olvastatott a nyíregyházai ág. ev. iskolatanácsnak 1885. aprilishó 1-én tartott ülésén felvett jegyzőkönyvéből a 6-dik pont kivonatban; amelyben a népiskolák 1885. évi első félévi állapotára vonatkozó jelentése az elnökségnek, a tanítók működését jelző »észrevételek«-röl; továbbá ugyancsak az iskolatanácsnak ezen elnöki jelentés kapcsában hozott azon indítványa, mely szerint a központi Ill-ik fiu osztálynak ketté választása és a csekély népességűn, osztály egyesítésével kísérlet volna teendő. Ez indítványnak elvben való elfogadása után, egy részletesebb tervnek elkészítésével a »tanitói kört* kérte fel. Az iskolatanács ezen üdvös intézkedése örvendetes tudomásul vétetett s ezen ügy elintézésére, illetőleg véleményes javaslat elkészítésére, a tanítói kör az igazgató elnöklete alatt saját kebeléből egy szűkebb körű bizottságot nevezett ki. Loyko Imre felolvasást tartott »A magánnevelés hátrányai és következményeit czimü themáról. Loyko Imre kartárs ezen felolvasása szorgalommal párosult ügy-szeretetről, buzgalomról és érdeklődésről tesz tanúbizonyságot. Felolvasása érdekes és tanulságos volt. A mai kor ferde nevelését, az úgynevezett magán nevelést, vagy is a divat nevelés majmolásának helytelenségét roszalja a a nyilvános nevelés követését aját™ amely egyedül képes az igazi müveltséghez^*^^ Azzal kezdi szerző, hogy aok 8zülö gye

r. "üS? "t t"

lság0

a Hgp&zett majom szeretete és az ebbó

l^

8zá

r3

az

4^ant féltékenysége, mely pillanatra SKÜ Üugecíi távol gondolni gyermekeit a szülői háztól, hozza divatba a magán vagy elzárt nevelést. Sok szüle remegve gondol arra, hogy gyermekeitől csak valamikor is elszakittatik s a L„jok egész sorát hozza fel, melyek majd akkor érik őket. Ők erősen meg vannak arról győződve, hogy csak igy alapithatják meg a gyermek jövendő boldogságát. Tagadhatlan, hogy a serdülők boldogságának megállapításánál a szülők az egyik fő és döntő tényező, a mennyiben ők rendelkeznek leginkább gyermekeikkel, s ők adhatnak jó vagy rosz irányt a nevelésnek, amely az emberiség boldogságának megállapítására egyedül hivatva van. De mit tesz sok szülő? Elveti, eltaszítja magától csecsemő gyermekét, ami különösen a gazdagabbaknál divatozik és terjed leginkább; mintha szégyenlenék őket s romlott dajkák, avagy más idegen nőszemélyek ápolására bizzák. És a szegény gyermek, aki igy az anyatejet sem ismeri, már csecsemő korában szívja magába a romlottság csiráját. Nem gondolják meg az ilyen szülék, hogy az első érzéki benyomások alatt indul fejlődésnek a lélek. Midőn nagyobbra nő fel a gyermek, midőn már kedve sebb kezd lenni: ezen font emiitett hibát illetőleg mulasztást, és szófüzés fejlesztésének elhanyagolásában. A legegyszerűbb kézmives is ismeri műszereit tudja melyiket mi czélra és hol kell használnia; csak a magyar könyvírók és különösen a hírlap-írók írnak szabály és rendszer nélkül. Tudva levő dMog, hogy a hírlapíró a legelső kritikus, amenyiben minden irodalmi termékről először ő általok értesül a nagy közönség. Kérdem most már, hogy minő bátorsággal és joggal támadhatunk meg például egy előttünk tévesnek, hibásnak látszó, vagy épen hibás művet; szintén hibás, vagy legalább még nem átalánosan elfogadott és mindenkit kötelező helyes-írási és szófüzési rendszer nyomán irott bírálatban? Ez nem jól van igy. Az igazság és szépség törvényei, az utolsó szóló, képző, festő, arcz és taglejtési művészet termékeiben, alakításaiban és kivitelében is megkívánják, hogy: az eszmény és a gondolat a leghalványabb árnyalatig kifejezve legyen. A műkritika ezt szigorúan megköveteli. A műkritika ugyanis bíróként lép föl a színházakban, a műcsarnokokban és az akadémiákban. Az igazság és szépség örök elvei alapján kimondja ítéletét a költő, a színész, a szobrász, a festő Btb. műalkotásai fölött igen helyesen és jogosan. Ámde mit szóljunk ahhoz, ha a mükritikus a leghatározatlanabb és szabálytalanabb szófüzéssel, az alaki tökélynek és szép Ízlésnek legkisebb érzéke nélkül mondja ki a művészi alakítás és műremek fölötti Ítéletét?! Minden költő író tudja azt, hogy az eszményi világosság, az erkölcs nemitése, a csín, az izlés és szépség iránti érzék fölélesztése és fejlesztése: az irodalomnak feladata. Lehet-e ily nagyszerű feladatot pongyola, laza ós szabálytalan irály, vagy épen idegen szavak és szófüzés közvetítésével helyesen megoldani ? Ugy-e bár nemi azzal vélik jóvá tenni s helyreállítani a szülék, hogy szorosabban fűzik magukhoz; holott éppen az ellenkezőt kellene cselekedniük s pillanatra sem hagyják el őket. Nevelőket fogadnak melléjük, hogy így nem csak mindennap láthassák, de egyszersmind minden estélyre s minden mulatságba is elvihessék őket magokkal; mert hiszen hadd tanuljon már gyermek korában illemet; tudjon szépen hajlongni és bókolni, nehogy faragatlan ember váljék belőle. Hogy ez igy van a mai korban, felesleges bizonyítani. Sajnos a mindennapi tapasztalat igazolja. A munka, a bekezdéstől és befejezéstől eltekintve, négy részre van felosztva. Első rész a természetes nevelés mellett szól, azt fejtegeti és bizonyítgatja. Ezt első sorban az anyától követeli; mert hiszen csak az nevelheti igy gyermekét, aki maga éteti ápolja, ha beteg virraszt mellette, ha a szükség ugy hozza magával. Az első benyomások alatt indul fejlődésnek a gyermek lelki világa. Éppen azért minden szülőnek arra kell törekedni, hogy ezen első benyomások nem a bérért, szolgáló nőkre, akik csak kényszerből, tettetésből hizelgésből szeretik a gyermeket; hanem azokra bízassanak, kik azt nem mellék érdekből, hanem igazán szeretik. Es kik lehetnének ezek a mások, mint éppen magok a szülők. Mily helytelen eljárás az is, midőn már a gyermek fejlődik testben és lélekben s a czélszerü nevelés helyett a czélszerütlenben neveltetik. A czélszerü nevelés nyilvános kört s idegen társaságot kiván, ahol a fejlődő erők edzőknek s megszabadulva a közvetlen gyámságtól, saját szárnyukon kezdenek repülni. A czélszerütlen ennek ellenkezője, amikor is a gyermek idegen társaságtól elvonatik, a fejlődő erők edződése hátráltatik s a szabadulás a közvetlen gyámságtól megakadályozlatik. Sajnos, hogy ez utóbbi vétetik inkább igénybe s hogy jobban szeretik egyes szülők gyermekeiket szűk szobában nevelő által őriztetve nevelni, mint a nyilvános intézetekben; Pedig ez utóbbinak fontossága és helyessége amazéval össze sem hasonlítható nagyon sokszor. Továbbá tárgyalja azon kérdést, hogy miféle irányt adjunk nevelési működésünknek és ténykedéseinknek; ha czéljainkat a nevelést illetve elakarjuk érni ? Megfelel rá ily formán. Minthogy az ember testből és lélekből áll s ez utóbbi életének jelenségei ismét egymástól lényegileg eltérő főcsoportokra, úgymint képzetek, érzelmek és az akarat nyilvánulásaira .oszlanak; ugy a nevelésnek is feladata az embert, mindezen tehetségeinek össz-hangzatos kimivelése által oda vezetni, hogy az boldog J

e£-JS2. Ezt csak az az ember érheti el, a^íek 'kelíő "testi és lelki erői eléggé kimivelve vann^. i

g

y tehát a fő feltételek: a testi és Jelj^ épség, edzettség és munka képesség. Az elzárt magán testi nevelés nem felel meg e czéluak mindannak daczára sem, hogy az egyes testi ügyességek, mint pl. az úszás vivás lovagolás, tökélyüknél fogva, csakis a magán nevelésnél érhető el; továbbá azért sem, mivel annyira károsak következményeikben, hogy a gyermeket tuhágos önbizalomra, kérkedésre, hiúságra szoktatja. Hiszen ismeretes dolog, hogy sok uracs pem testedzésért megy lovagolni, hanem csak azért hogy ez által feltűnést okozzon s közbeszéd tárgya legyen. Hátránya még a magánnevelésaek az, hogy a testképzéshez szükséges eszközökkel nem rendelkezik. A lelki tehetségek képzésénél a lélek három főtehetségének egymáshozi viszonya és foka teszi az ember egyediségét. A zártkörű vagy magán nevelés igen alkalmatos a növendék egyediségének kiismerésére; de a nevelés czélját bizonyos akadályok gátolják; t. i. az, hogy csak ritkán bizatik a növendék egészen a nevelőre, sőt ha ez megtörténik, az is csak a külső forma végett, vagy pedig azért, hogy a nevelő egyszersmind őrző dajka is legyen; s igy a nevelő bármint is ismeri növendéke egyediségét, ily módon nem alkalmazkodhatik hozzá. A képzetek s ismeretek terjesztése által fejleszthető a lélek egyedül. Erre a magán nevelés nem alkalmas; mivel a képzetek keletkezéséhez kellő tárgyak tünemények, jelenségek utánzása nem szemléltethető; már pedig enélkül mitsem érnénk el. Áltudás nemcsak tárgyismeretből, hanem bizonyos ön-és ember ismeretből ia áll, amelyek leginkább képesitik az embert hivatásának kellő betöltésére. Ez pedig a magán nevelésnél nem érhető el csak is részben ; míg ellenben a nyilvános tanításnál és nevelésnél igen. Mert itt érintkezik idegenebb emberekkel, akiktől bizonyos tapasztalatokat sajátít el, ami okvetlenül szükséges. Csak is igy szerez magának bizonyos emberismeretre vezető tapasztatokat, amelyek rendesen mélyen vésődnek a gyermek emlékezetébe és nagy befolyással vannak későbbi jellem-állapotára. Az ember szabad lénynek van teremtve, ami már a gyermeknél is nyilvánul. Azért azt tőle egészen megtagadni nem lehet, csak okszerű nevelés által. A magán elzárt nevelés ezen szabadság ápolására nem alkalmas; mert ahhoz szükséges a külön egyéniség érzete is, amely a szabadságot emeli és szabályozza; ezt pedig nem művelhetni magán, hanem csak nyilvános nevelés által. (Vége köv.) A budapesti mechanikai tanműhely szervezete. I. A tanműhely czéjai. A budapesti mechanikai műhely, mint tanműhely, arra van hivatva, hogy : a) arra való fiatal hazai erőket a mechanikai iparágak gyakorlásában ingyen képezzen, s ez által ezen erőket konczentrálja, hatályukat fokozza s b) hogy oly hazai mechanikusoknak, kik valamely szakbavágó kérdéssel hozzá fordulnak, ingyen útba igazítást adjon. II. Tanterve és tananyaga. A mechanikai gyakorlat összes ágait egyesíti magában. Elágazik, és pedig a feldolgozandó anyagok szakszerű megismertetésére, a szükséges rajzok, minták és költségvetések elkészítésére, és a mechanikai eszközök, illetőleg készülékek gyakorlati kivitelére. A tanítás mind e három irányban párhuzamosan eszközlendő ugy azonban, hogy a mechanikai praxis mindig előtérben álljon. A szám, rajz, és anyagtan pedig csakis annyiban karolandó k fel, a mennyiben a praxishoz szükségesek. A tanfolyam négy évből áll. Az 1-ső évben a tanulók, általános rajz képességűknek, a mechanikai szakra leendő alkalmaztatása mellett, főképpen a mechanikai kéz ügyességében, fém esztergályozás, reszelés, forrasztás, fúrás, valamint mechanikai készülékek egyszerűbb alkatrészek készítésében gyakoroltatnak. A 2-ik évben, az első évi gyakorlatok folytatása mellett már könnyebb mechanikai eszközök, és készülékek önnálló tervezésére és kivitelére oktattatnak. A 3-ik évben végre már komplikáltabb mechanikai eszközök és készülékek önálló tervezése és kivitele taníttatik, kiváló tekintettel az electró-technika ujabb és hazánkban is már tért foglalt vívmányaira, u. m. a világitásnál alkalmazott Boknemü készülékek elkészítése, a sürgöny és telefon nemekben előfordulható hibák felkutatása s helyre igazítása, s a vezetékek elszigetelése külömbféle czélokból. A 4-ik évben finom tudományos készülékek; vegytani mérlegek, mérnöki szerszámok önálló tervezése és elkészítése. Megjegyeztetik, hogy a műhely c?upán tanítási czélból nem köteles eszközöket illetőleg készülékeket elő állítani; hanem gyakorlati működésében, a tényleges megrendelésekhez alkalmazkodik. A tanítás mind a négy évfolyamban ingyenes, hasonléképen az eszközök és gépek használata. Rajz ős író eszközöket ellenben a növendékek sajátjokból szereznek meg. A műhelyben előállított tárgyak ax igazgató tulajdonát képezik. III. A tan-mühely vezetése. A tanműhely vezetése annak igazgatójára (tulajdonosára) bizatik s ugyan 6 köteleztetik a tanulók gyakorlati és a fent jelzett mértékben elméleti kiképzéséről gondoskodni. Mindkét irányban az adott viszonyokhoz képest szakavatott munkások segítségét veheti igénybe; az esetben azonban, ha ezek ténykedésükért dijazandók lennének, e dijat az igazgató sajátjából fedezendi. - Ha idővel szükség mutatkoznék reá, a tanulók egyes tantárgyakból (átalános és geometriai rajz, fizika, géptan, vegytan stb) leendő alaposabb kiképeztetésük czéljából, esetről esetre (az illetékes hatóságok előleges beleegyezése mellett) bizonyos arra kiszemelt tanodákba utasíthatók. A tanítás magyar nyelven folyik, más nyelvek használata csak kisegitésképen engedhetik meg. IV. A tanmiihely tanulói. Tanulók csak csekély számban vétetnek fel. E számot az igazgató javaslatához képest évről-évre, (s pedig mindenkor juniushó utólsó napjáig) a íöldmivelés- ipar és kereskedelem-ügyi, és közoktatásügyi miniszter állapithatják meg. E megállapítás azonnal hírlapok utján s más megfelelő módon közhírré hozandó. Tanulókul felveendők első sorban a budapesti állami középipar tanoda és a kassai gépészeti szakiskola azon növendékei, kik a mechanikára hivatást éreznek. Ezek csak az esetben kötelezhetők felvételi vizsga letételére, ha a jelentkezők száma a felvehetőknek a két miniszter által megállapított számát meghaladja és azonnal a felvételi vizsga sikere esetén is, csak akkor vétetnek fel, ha hely van; ha pedig nincs, a legközelebbi felvételnél előnyben részesülnek. A mennyiben a nevezett két szakiskola elég tanulót nem szolgáltatna, felvehetők továbbá az állami felső nép, illetőleg polgári iskolákkal kapcsolatos fém, ipar-tanműhelyek végzett növendékei. Az általános felvételi föltételek ezek: követeltetik, hogy a jelentkező tanuló legalább 14, s legfölebb 17 éves, ép egészséges testalkatú legyen, hogy magyarul tudjon és a középtanoda vagy polgári iskola 4 osztály sikeres elvégzését igazolja. Ez utóbbi pont alól kivételt képeznek a budapesti állami közép ipartanodából, és a kassai gépészeti iskolából jelentkező tanulók, és az igazgató indokolt jelentésére a minisztériumok bármely jelentkezőt az iskolai qualificatió kimutatása alól felmenthetnek. Ha az igazgató, 3—6 hó lefolyása alatt arról győződött meg, hogy egyik-másik tanulő nem alkalmas a mechanikai szakra, a minisztériumoknál történt előleges bejelentés után az illetőt elbocsáthatja. A netalán tartandó vizsgákról, illetőleg a kiállítandó bizonyítványokról, külön szabályzat fog intézkedni. A Altalános határozatok. 1. A tanműhelybe való felvétel minden évben egyszer és pedig szeptember 1—5-ig történik, az ebbeli kellően felszerelt kérvények az igazgatóságnál egy hónappal előbb benyújtandók. Tanév közben, ha van üres hely és az illető a fenti kellékeknek megfelel, csak oly tanuló vehető fel, kit a fentnevezett minisztériumok egyike-másika irásilag oda utasít, vagy kit az igazgató indokolt felterjesztésében felvétetni kér. 2. A tanítás, illetőleg gyakorlati oktatás minden napokon folyik, mely napokon különben is dolgoznak ; jogában áll azonban az igazgatónak a tanulókat kivételesen oktatási czélból másnapokon is berendelni. 3. A budapesti mechanikai tanműhely tanulói, a tanulási idő alatt az igazgató, illetőleg az általa arra a czélra kirendelt helyettese fegyelmezése alatt állanak. Tisztelettel és engedelmességgel tartoznak tehát az igazgatónak s helyettesének, a reájok bizott munkát pontosan és leikiesméretesen elvégezni kötelesek, és azoknak engedélye nélkül nem változtathatják meg kapott munkájukat, s nem nyúlhatnak a tanműhelyben vagy raktárban elhelyezett anyaghoz, a tanműhely és tanuló társaik eszközeihez. Folytatás a mellékleten^