Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-04-19 / 16. szám

VI. évfolyam. 16. szám. Nyiregyháza, 1885. április 19. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkint egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre 4 frt. Félévre 2 » Negyedévre 1 , A községi jegyző és tanitő uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések B a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Jóba Elek kiadótulajdonos könyvnyomdájához (nagy - debreczeni - utcza 1551. szám) intézendók. A lap szellemi részéi képező küldemények, a szerkesztő ezime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az Hletó költségéig; küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyei hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények d:-ja soronkint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (uagy-debreczeui-utcza 1551. szám): továbbá: ttoldberger A. V. által Budapesteu. Haasenstein és Yogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Horn & Comp által Hamburgban. A kis birtokosok mentő eszköze. Magyarország főldmivelő ország. Magyarországnak legfőbb, legkamatozóbb kincse a föld termő erejében fekszik. Ezt olvasom a hírlapokból, a földrajzi munkákból, a gazdasági egyletek évkönyveiből és a politikai röpiratokból egyaránt. Nagyon természetes tehát, hogy minél duzzadtabb és gaz dagabb ez erő; annál több a föld haszna, annál inkább boldogul a földbirtokos és a főldmivelő gazda. Az ipar Magyarországon még mindig csak gyermek-korát éli. Nem is éri el nagykorúságát mindaddig, amíg nemzeti bankja és önálló vámterülete nem lesz. Erre pedig nagyon kevés a kilátás még ma is, a kiegyezés 18-dik évében. Ugy látszik, hogy ipartörvényeink sem sokat fognak lendíteni rajta. Az, hogy az iparosok magok végzik az ipartestilleti teendőket, még magában nem mozdítja elő a magyar ipart.Ez a rendszer megjárja oly államban, ahol az ipar teljes virágzásban van; s ahol az iparosok egy tekintélyes és hazafias része oly anyagi helyzetnek örvend, hogy magok nem kénytelenek megfogni a dolog végett. De nálunk, ahol a legkép zettebb iparos is versenyt dolgozik segédjeivel, csak a drága időt rabolják el az ipartestületi teendők. Ha pedig tekintetbe veszszük azt, hogy kereskedéseinkben a külföldi ipartermékek, minden megszorítás nélkül áruitatnak; csak a korlátolt elméjűek bizhatnak a magyar ipar fejlődésében. Ily körülmények között csakugyan nem marad hátra a magyar embernek más, mint megfogni az eke szarvát; mívelni, javítani azt, amely legbiztosabban meghozhatja a mindennapi szükségletet. Meghozhatja mondom, ha ugyanis a már ezt is fenyegető bajokat sikerül valahogyan elhárítani a boldogulás útjából. Mert hogy ma a magyar mezőgazdaság válság előtt áll, azt egyetlen józan gondolkozású és igaz lelkű hazafi sem tagadhatja. Igen természetes tehát, hogy a már küszöbön levő bajon miudeu áron segíteni kell. Elismeri ezt minden gondolkozó fő. Csak az orvoslás nemével, a segély eszközeivel nem vagyunk tisztában. Elméleti szempontból véve fel a dolgot tagadhatatlan, hogy az olcsó kölcsönök lehetővé tévén a belterjes gazdálkodást, jótékony hatást gyakorolnának földbirtokosaink és főldmivelőínk nyomasztó helyzetére. De fájdalom, mi az olcsó kölcsönökről nem is álmodhatunk. H°gy a gyakorlati életben igy állunk, bizouyitja azt a közép és a paraszt birtokosok adósságteljes válságos helyzete. Aki a vidéken a közép és paraszt birtokos osztály közt lakik és azokkal naponkint érintkezik, mint én is; igen jól tudhatja, hogy a hazánkban működő takarékpénztárak és népbankok okai első sorban a földbirtokosok eladósodásának. Mert tisztelet a kivételeknek,*) többé-kevésbé uzsorás üzletet folytatnak a törvény oltalma alatt. Tulajdonképen ezek nem is takarékpénztárak, hanem banküzletek; pedig szabadalmukat mint takarékpénztárak kapták. Avagy nem uzsorás flzlet az amely ma; amikor a törvény sem enged 8%>-nál nagyobb biztositást, *) A mi pénzintézeteink szintén e kivételek közzé tartozván ; ez általánosságban tartott czikk e vonatkozatu része minket nem találhat. Szerk. 8—10%-ra, mégpedig rövid lejáratú váltókra, háromszoros biztosíték mellett nyújt hitelt? Vagy talán felebaráti szeretet az, hogy 50—100 forint befizetett részvénytőke után 20—30 forint osztalékot, tehát 20%—30%-i kamatot teszünk félre; ide nem számítva még az intézet tisztviselőinek fényes fizetését és tiszteletdijait. Már pedig hogy mindezeket valakinek meg kell fizetni, az oly igaz mint kétszer kettő=négy. És ki volna más az a valaki, mint a kölcsön-vevők. Az ily magas kamatlábak, az ily drága kölcsönök okai az után annak, hogy a közép és kis birtokos osztály legnagyobb része az elpusztulás örvényének szélén áll. Hogy pedig ezt kikerülhessék, ahhoz nem uj pénzintézetek, bankok grundolása; hanem a meglevő pénzintézeteknek megrendszabályozása szükséges. A pénzintézetek maradjanak, illetőleg legyenek takarékpénztárak. A rövid lejáratú váltó-képesség szoríttassák meg. A földbirtokra adandó kamatláb a minimumra redukáltassák A hitelt ne pusztán a birtok kiterjedése, vagyis a holdak száma korlátozza; hanem a hitel-képesség meghatározásánál a befektetés is vétessék figyelembe. Nem ugy mint eddig, hogy a gazda kulturális törekvése s a hasznos befektetések tekintetbe sem vétettek; hanem egyszerűen a holdak száma, a birtok kiterjedése volt az irányadó a kölcsönök megszavazásánál. A hitelképességnek ez igazságtalan és méltánytalan mérlegelése tette tönkre a magyar földbirtokos osztályt. Akik a mai pénzintézetek nagyobb részét alapították és vezetik, nem értik és nem érzik a magyar gazda baját. A gazda közönség pedig, kevés kivétellel, nem tesz egyebet mint jajgat és sopánkodik. Á hazai gazdasági egyletek kebelében, az országos tekintélylyel biró gazdák körében, de meg a képviselő házban is érdekes viták folytak már e tekintetben. Amint látszik a kérdés megoldását a talajjavító bankok és hitelszövetkezetek létrehozása által hiszik megoldhatni. E megoldási módozat még a gyakorlatban sem volna hálátlan kisegítő, — ha pénzűnk volna hozzá; vagy ha a magas kamatláb alatt roskadozó birtokosok, főleg a kisebb pénzintézeteknél kötött pénzkölcsöneiket, legalább 50—60%-val olcsóbb kamat mellett konvertálhatnák. Különben minden jó akarat füstbe fog menni. Nem lehetetlen azonban az sem, hogy a magyar mezőgazdaság mai szomorú állapotán bizonyos rendkívüli körülmények; mint egy európai háború, vagy egy általános pénz-krach, változtatni fog. De nehéz azt várni annak, akinek birtokára már az utolsó árverési határidő is ki van tűzve; vagy már holnap ki lesz tűzve. Ezeknek nem adhatok jobb tanácsot, de nem adhat még nálamnál jobb gazda és nagyobb pénzkapaczitás sem, mint azt, hogy: akinek 100— ragy 200 hold adóssággal terhelt földje van, adja el azonnal fele részét; vagy bizonyos, az adóssággal és a megmaradandó résznek hasznos beruházásával arányban levő hanyadát. Az eladott rész árából törleszsze terheit s javítsa a megmaradt birtokot, megfelelő marha állomány és gépek beszerzése által. Meg fogja látni, hogy sokkal jobban boldogul az 50 holdnyi tehermentes, mint a megterhelt 100 holdnyi birtokon. Félre tehát az álszeméremmel; ne várjuk be míg az egészet eldobolják talpunk alól. H. R. Az iparhatósági megbízottakról. Mióta az uj ipartörvény életbe lépett, annak végrehajtása tárgyában és egyes szakaszainak mikénti értelmezése iránt, egymást érik a miniszteri rendeletek. Nincs szándékunkban a miniszteri rendeleteket elsorolni, mert lapunk szük tere nem engedi. Csak a törvény ama intézkedésére, hogy az elsőfokú iparhatóságot működésében iparhatósági megbízottak támogatják, ugy iparosaink, mint a megválasztott iparhatósági megbízottak érdekében akarunk ezúttal reflektálni. Ugyanis az iparhatósági megbízottak hivatása és feladata a törvény által a következőkben szabatott meg ; véleményük meghallgatandó iparügyekben tervezett szabályrendeletek hozatalánál, iparüzleteknek szándékba vett kisajátitásáuál, ipartestületek alkotásánál, az ipartestület alapszabályainak megvizsgálásánál, Begédekről és tanonczokról szóló szabályzatok hozatalánál; szóval véleményt adni mindazon iparügyi kérdésekben, melyekre nézve az iparhatóság hozzájuk lordul ; továbbá az iptrhitósá^ felhívása folytán ellenőrizni a végeladást vagy árverést tartó üzleteket; felügyelni arra, hogy az iparhatóság által az önálló iparosok, tanouozok és segédek lajstromai vezetésével megbízott közeg ezeket kellő rendben vezesse és rendetlenség esetén a hatóságnál jelentést teuni. DJ lássuk ezen kötelességeket részletekben, a magok valóságában, amint azokat a legújabban február 21 én kibocsátott miniszteri rendelet körülírja. A körrendelet avval kezdődik, hogy az elsófoku iparhatóság a területére megválasztott iparhatósági megbízottakat. értekezletre összehiváu, a hatósággal egyetértóleg kijelölik magok közül azokat, akik az iparhatóság, esetleg ipartestület által nevezett lajstromokat elle lőrzik ; akik H taaooc/isKolákat látog-'jik; akik a műhelyeket vizsgálják és akik a gyárakat megszemlélik. Amint a kijelölés megtörtént, az iparhatóság ezt azonnal közhírré teszi, a kijelölt iparhatósági megbízottakat hatáskörükre vonatkozó okmánynyal ellátja; a gyárak megszemlelésére kijelölt megbízottaknak a szemleiveket kézbeeitteti; figyelmeztetvén őket teendőikre ós az ipartörvénynek megfelelő rendelkezéseire. A mühelyeK megszemlélésére kijelölt iparhatósági megbízottak a felügyeletük alatt lévő műhelyeket félévenkint legalább egyszer tartoznak megszemlélni, hogy a törvény rendeleteinek megtartásáról, valamint a tanonczok iparágukbani előmeneteléről meggyőződést szerezzenek. Ez alkalommal figyelmüket a következőkre kell irányozniok: aj A tanonczok be vannak-e jelentve az iparhatóságnál? b) Az iparos helyesen képezi-e tanonczát iparában ? c) Nem alkalmaztutik-e a tanonoz oly munkára, amely testi erejét túlhaladja? d) Egészséges és lakható-e a tanonozoknak és segédeknek adott lakás ? t) A tanonczok miként haladnak iparukban?/) A tanonczidő vége felé kimerítő meggyőződést szereznek a tanoncz iparábani haladásáról. A műhely-szemle bármily időben eszközölhető; éjjel azonban csak az esetbeD, ha a munka folyamatban van. A szemle alkalmával az iparos kisérni tartozik a hatósági megbízottat, s az előbb elsorolt kérdéseire kimerítő választ adni. Ha az iparos a műhely szemlét akadályozná, a kivánt felvilágosításokat megadni vonakodnék, vagy hamis adatokat közölne; erről az iparhatóságnak szóval vagy írásban jelentés teendő. Ha a műhely-szemle alkalmával az iparhatósági megbízott tapasztalná, hogy az iparos a törvény intézkedéseit nem tartja meg; köteleserre az iparost bizalmasan és segédszemélyzetének távolléttében figyelmeztetni; amennyiben pedig ezt a következő szemlén is tapasztalná, köteles a hatóságnak jelentést tenni; köteles lévén viszont ax iparhatóság az ily feljelentés következtében hozott határozatát a műhely-szemlélővel közölni. Most térjünk át a gyárak megszemlélésére. A gyárak megszemlélésére kijelölt iparhatóífcgi megbizottak a szemle teljesítését egymásközt, a gyárak fekvése szerént, vagy a gyártás tulajdonsága szerént osztják meg. Az üzleti érdekek megóvása tekintetéből, egy gyárszemlélő nem bizható meg oly gyárak szemlélésével, amelyek az általa űzött iparághoz tartoznak. A gyárak évnegyedenként legalább egyszer Bzemlélendők meg, mely alkalommal az iparhatósági megbizottak a következőkre tartoznak figyelmüket kiterjeszteni: a) Vezet-e a gyáros rendes muukajegyzéket, amelyben a munkás neve,