Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-03-15 / 11. szám

Y. évfolyam. 11. szám. Nyíregyháza, 1885. márczius 15. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik: hetenkint egyszer vasárnapon. "W5 Előfizetési feltételek : postán vagy helyben háahoz hordva: Egész évre 4 frt. Félévre 2 » Negyedévre 1 » A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fdlszólamlások Jóba. Elolt kiadótulajdonos könyvnyomdájához (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer liasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija ioronkint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapuuk részére a kiadó hivatalban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasensteiu és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban. Dicsőség és gyalázat. Dicsőség és gyalázat! Mily különböző két szó!? Mily ellentétes fogalom!? A dicsőség az emberi összes erényeknek koronája. A gyalázat az emberi összes bűnöknek tövis koszorúja és szégyen-fája. A dicsőség örök fényben égő tűz, amely a késő századokat is bevilágítja. A gyalázat örök éjszaka, amelynek nincs csillaga. A dicsőség örök élet. A gyalázat örök halál. Dicsőség templomot emelni az Isteneknek; gyalázat felgyújtani azt. Dicsőség a Yesta lángot a kialvástól megőrizni; gyalázat kialudni engedni azt. Dicsőség meghalni a csatatéren; gyalázat futásban keresni menedéket. Dicsőség diadalról-diadalra vezérelni az igaz ügyért küzdő hadsereget; gyalázat gyáván elhagyni, vagy liütelenül elárulni azt. Dicsőség szabaddá tenni a föld népét; gyalázat megfosztani azt szabadságától. Dicsőség megosztani a jogokat embertársainkkal; gyalázat egyes osztályok részére átjátszani azokat. Dicsőség a polgári bűnök ostorozása; gyalázat azoknak dédelgetése. Dicsőség szenvedni, küzdeni és meghalni az igazságért; gyalázat üldözni az igazságot. A dicsőség és gyalázat csaknem egykorú az emberiséggel. Nem volt korszak a történetben, dicsőség és gyalázat nélkül; mindegyiknek megvoltak dicső és gyalázatos alakjai avval a különbséggel, hogy, hála az emberiség géniuszának, a dicsőek mindig többen voltak. Hiában oly nagy az ellentét a két fogalom közt; még is sokszor találkoznak egymással az életben a megfelelő tettekben. Dicsősége volt korának egy Mucius Scaevola, egy Cornélia, egy Veturia, egy Virgil, egy Solon, egy Danton, egy Kon/ucsé, egy Newton, egy Hunyady, egy Zrínyi, egy Kazinczy, egy Széchenyi, egy Kossuth, egy Petőfi sat. Ellenben gyalázata volt korának egy Herostratus, egy Spartacus, egy Coriolan, egy Neró, egy Borgia Lucrécia, egy Pompadour asszony, egy Cleopátra, egy Caraffa, egy Haynau. sat. A dicsőség és gyalázat nem egyszer találkozott egymással a magyar nemzet történetében is; de soha eklatánsabban nem, mint 1849-ben Világosnál. Egy dicsőséggel koszorúzott hadsereget az ellenségnek alattomos uton-módon kiszolgáltatni épen akkor, amidőn a hadsereg fővezérét a polgári és katonai hatalom legfőbb polczára emelte a nemzet; amidőn tehát egyedül ő szabhatta volna meg a föltételeket: föltétlenül adni meg magát, a legnagyobb gyalázat, amire csak ember képes lehet. A dicsőség és gyalázat tehát találkozott Világosnál. A dicsőséget képviselte az elárult nemzeti hadsereg. A gyalázatot képviselte az áruló diktátor : Görgey. És eme dicsőségnek és gyalázatnak 36 év után ismét kellett találkozni Budapesten 1885. márczius 9-én az országos honvéd-gyűlés kebelében. A Világostól dicsőséggel megrakottan haza tért s 36 év után is életben maradt honvédek összejöttek e hó 9-én az ország szivében, a fővárosban: hogy előbb sem mint eltűnnének a föld színéről, szerbe-számba vagyék magokat; hogy ha már a kezeikből árulással kicsavart zászló alá nem is, legalább szakaszonként, egyesületenként sorakozzanak; hogy a nagylelkű uralkodó, a nemzet lelkesebbjei és a kormány adományaiból alapult tekintélyes tőkéből a segélyre jogosult sebesült, munkaképtelen és vagyontalan volt honvédek, vagy azok özvegyei és árvái segélyezésére azok érdemeihez méltó alapot biztosítsanak és rendezzenek. S előbb sem mint az ősz bajnokokhoz illő komolysággal szervezkedhettek volna; előbb sem mint a segélyre szorult bajtársak, azok özvegyei és árvái érdekeit a segélyezési alapszabályok méltányos módosítása által biztosították volna; a különben nagyon helyesen tapete-ra hozott Görgey-féle igazolási ügy tárgyalásánál ismét találkozni kellett a dicsőségnek a gyalázattal. Tudva levő dolog ugyanis, hogy kétszáz és eggnehány volt honvéd alá irta a már ország szerte ismeretes manifesztumot, amely Görgeyt a hazaárulási tény vádja alól felmenti. A márczius 9-ediki országos honvédgyűlés szintén határozni akart ez ügyben. Hosszas és erős küzdelem után, végre sikerült a szabolcsi honvédegyesület által küldötteinek utasításul adott indítványt, hogy t. i. mindenek előtt „azon legyenek, hogy a Görgey-féle igazolási űgy napi rendre hozassék s ez esetben a szabolcsmegyei honvédegylet által 1884. októberhó 5-én tartott közgyűlésen kimondott határozatához tartsák magokat s attól el ne térjenek", elfogadtatni a többség által. A Görgey-féle ügy tehát napi rendre került; hosszas, epés és szenvedélyes vita után határozatképen, ugyancsak a szabolcsmegyei honvédegylet által 1884. októberhó 5-én kimondott határozati indítvány fogadtatott el nagy többséggel, amely határozati indítvány igy hangzik: „Mondja ki az orsz. honvédközgyülés, mint e kérdésben egyedül illetékes fórum, miszerint a Görgei Arthur 1848—49 szabadságharczunk fővezére érdekében, 1884. májushó 30-ik napján, bajtársaink egy kis töredéke által kibocsátott és a történelem meghamisítására, és ez által az utónemzedék félrevezetésére czélzó nyilatkozat aláírásának egyoldalú eljárását rosszalja és azt magától nemcsak elutasítja; de sőt ezzel szemben, menten minden szenvedélyességtől, komoly higgadt megfontolás után, isten és ember előtt ünnepélyesen kinyilatkoztatja, hogy a nemzet közvéleménye által már 35 év előtt Görgei Arthurra kimondott honárulás vádját föntartja, őt e hazára nézve erkölcsileg halottnak nyilvánítja." E határozati javaslat elfogadása után Tisza László elnök izgatott hangon kijelentette, hogy köszöni a bizalmat, melyet eddig irányában tanúsítottak ; de a többség e határozatának kihirdetése után, „nem maradhat az elnöki széken, mely e határozattal meg van gyalázvaE szavak után Tisza László székét hátra taszítván, társaival a gyüléstermet elhagyta. Tehát az 1848—9-iki ősz bajnokok, Tisza és társai szerént, meggyalázták az országos honvédek gyűlésének elnöki székét avval, hogy a nemzetre a legszégyenteljesebb gyalázatot hozó világosi tényt árulásnak s annak faktorát árulónak mondták ki. Sajátságos fordulata az időknek és változása az erkölcsöknek! A bűnösből martyrt, az igazságos birákból bakókat, a gyalázatból dicsőséget, a dicsőségből gyalázatot akarnak csinálni! És hogy a gyalázat teljes legyen, Tisza László távozása után, előáll egy rendőr kapitány, és a jelen levőket távozásra szólítva fel, a gyűlést elosztlatja. Ez nem jól vau igy bajtársak! Az ily erkölcsi doktrínák nem illenek egy oly szép és szent elvet képviselő testület tagjaihoz, mint az 1848—9-ki honvédek utó-csapata; akiknek nem ellenséges indulattal, hanem testvéri szeretettel kellene kezet fogniok egymással a legutólsó csatába — a halálba való indulás előperczeiben. Ne cseréljük fel a dicsőség zászlóját a gyalázatéval. A dicsőség örök élet! A gyalázat örök halál! A gyalázat érje azt, aki meggyalázott benőnket. Kinethy István. 1848—9-ki tűzmester. Szabolcsmegye évnegyedes köz gyűléséből. (Vége.) Olvastatott Selmecz és Béla-bánya szab. kir. városok közönségének, a > Felső-vidéki Magyar közművelődési E»yesület< szellemi és anyagi támogatás tárgyában 1884/168 sz. a. kelt átiraté. Zoltán János alispán utasíttatott, hogy a járási szolgabirák és Nyíregyháza város polgármestere utján a »Felső-vidéki Magyar közművelődési Egyesület* részére leendő tag és pénzsegélygyüjtést eszközöljön. Nógrádmegye közönségének a földbirtok belsejében található ásványok, különösen a kőszén tulajdon jogának biztosítása tárgyában, az országgyűléshez intézett feliratának pártolását kérő 190/883 számú átirata tudo másul vétetett. Brassómegye közönségének az 2883. I. t. cz. 6 §-ának (községjegyzői szigorlat) módosítása tárgyában az országgyűlés alsó házihoz intézett feliratának pártolására felhívó átirata tudomásul vétetett. Tárgyalás alá vétetvén a felső tiszavidéki gazdasági egyesület elnökségének 1885. 16 sz. a. kelt azon átirata, amelyben a msgye-beli községeket, 2 frt évi tagsági díjjal, a gazdasági egyesület tagjai sorába való lépésre köteleztetni kéri: Utasíttatnak a járási szolgabirák, hogy feltüntetésével a gazdasági egyesület által tagjai részére nyújtott azon előnyöknek, amelyek a közösen használandó gépek beszerzésére kiadóit segélyre, nagyobb menyiségü nemesebb vetőmagvak kiosztására, tűz és jég elleni jutányos biztosítás kieszközlésére, az egyleti közlönynek ingyen megküldésére, s átalában mindazon tevékenységben nyilvánulnak, amelyek a jobb gazdasági eszközökre és mivelési módokra, a piaczi viszonyoknak inkább megfelelő termények terjesztésér . az állattenyésztésre, ezek ápolására és felnevelésére vonatkoznak: járásuk községi képviselőtestületénél buzditólag oda hassanak, hogy azok mint testületek a felső tiszavidéki gazdasági egyesület tagjai sorába mielőbb belépjenek. Az országos gazdasági egyesületnek azon átirata, amelyben Szabolcsmegye közönségét az iskolai takarékpénztárakat kezelő tanitók jutalmazására hivja fel, minthogy a megye közönsége semmi oly alappal, amelyből a tanitók segélyezése eszközölhető lenne, nem rendelkezik, egyszerűen tudomásul vétetik. A nyiregyházai mérték hitelesítő (Klein Sámuel) által Szentmihály községében elkövetett szabályellenes eljárására vonatkozó s az alispán által előterjesztett vizsgálati iratokból, Klein Sámuelnek a törvényben és miniszteri rendeletekben körvonalozott hatáskörnek túllépése és jogtalan eljárása kiderülvén : Zoltán János alispánnak az összes iratok azon utasítással adattak ki, hogy nevezett mérték-hitelesítő ellen a bűnügyi följelentést eszközölje; a központi mérték-hitelesitő hivatalhoz pedig a fegyelmi vizsgálat elreudelése végett, az összes iratokat terjeszsze fel. Kisvárda város közönségének Wahrmann Mórral 1585 • öl terUletü homokbánya tárgyában kötött adásvételi szerződés avval a megjegyzéssel hagyatik jóvá, bogy Kisvárda város elüljárói a tehermentes átírást eladó közbejöttével foganatosítani köteleztetnek. A Rakamaz város közönségének Braustáiter Bertalannal és Hubert Péterrel kötött két rendbeli adásvételi szerződés, a főügyészi vélemény alapján, jóváhagyatott. Tárgyalás alá vétetett Ujlaky György főlevéltárnoknak, az általa teljesített rendkivüli mnnkálatokért, a megyei bizottság által 1882. és 113 szám alatt megállapított 300 frtnyi jutalomdijának kiutalása tárgyában benyújtott kérvénye.