Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1885-12-27 / 52. szám
„GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ" A »NYIRVIDÉK MELLÉKLETE* tőlünk, megérdemli hogy kielégítésére a lehetőt megtegyük. De már oly időt is ertüuk, midőn az akkor még osztrák regie a magyar dohánytermelővel épen ugy elbánt mint most. S az eredmény az lett, hogy a dohány-termelés oly minimumra szállott alá, a dohány csempészet oly óriási mérveket öltött, hogy szabolcsi gazda társaink jól emlékezhetnek reá, nemsokára az akkori dohánybeváltási felügyelők és tisztviselők házról házra jártak falvainkbau a dohány termelésre való serkentés végett; a dohány csempészek ellen pedig gyakran egész csatározások folytattattak. Tehát az Osztrák állam érdeke is megkivánja, hogy ezen viszonyok egészséges alapon rendeztessenek. A két állam egyedárusága tekintélyes hasznot hajt. Ezen jövedelem bizonyára emelhető még: czélszerü kezelés, jó gyártmányok, takarékosság, és a fogyasztás emelkedésével; de a termelőnek munkája dijjából 25—30 forintot egy holdnyi termés árából elvonni: ellenkezik a legkezdetlegesebb közgazdasági politikával is. Constatálnunk kell, liogy a mostan rendszeresített szabványok és azok végrehajtása mellett a magyar dohánytermelő, ki a legolcsóbb dohányt bocsátja áruba meg nem élhet. Pedig a magyar dohánytermelés életrevalóságát bebizonyította már réges régen, mielőtt még a monopólium áldásaiban részesültünk. Ezen most gazdaságainkat — majd közgazdaságunkat is, válsággal fenyegető helyzetben, midőn keresve keressük a magtermelés némi pótlására hivatott gazdasági mellék ipart, nem térhetünk kőnyen napirendre ezen kérdés fölött. Mikor a kormány székeiről ép ugy, mint a képviselők padjairól annak szüksége hangoztatik, liogy az egyoldalú magtermelési rendszer hiányai alól mentsük fel gazdaságainkat: ragaszkodnunk kell azon kevés mivelésekhez, melyekkel eddig is bírunk, melyre talajunk, munka erőnk, ágáljunk és berendezéseink egyaránt alkalmasak, és melyhez értünk is. Mert nincs bebizonyítva, liogy a raktárakban halomra rkmlott dohány, egyedül a termelő hiányos kezelésének lehet tulajdonítani ; feltehető azon eset is, hogy azok a raktárak hiányos kezelése, sőt mi valószínűbb, a kezelési rendszer hiányossága miatt, romlottak meg; legalább azon körülmény, hogy beváltó hivatalaink kezelő szemelyzete nem szaporittatott akkor, midőn a dohánytermelés évek óta anyira terjesztetett, miszerint mostanság minden beváltó körzet, kétszer háromszor annyi dohányt is szolgáltat be, mint az előtt: azon következtetést is engedi levonni, liogy a kezelő személyzet létszáma nem elegendő a raktári kezelés kellő vezetésére és ellenőrzésére. Ily körülmények közt Szabolcsmegye és alkalmasint más vidékek dohánytermelését is, áremelés firmája alatt, holdanként 25—30 frt értek leszállítással sújtani nincs igazolva. És midőn dohánytermelésünk helyzetének ezen hű képét rajzoltuk, nyugodtan adhatunk azon meggyőződésnek kifejezést, miszerint most nem fognak a 60-as évek tapasztalatai ismétlődni. Hazafias kormányunk a válságot beismerve, nem fog késni az orvoslattal. Ezen orvoslat pedig nem lehet más, mint a jelenlegi árszabályzat revideálása oly értelemben, hogy a dohány minősítése ismét a régi alapokra fektettessék vissza, mely szerint 3 fő osztályba legyen — Tehát ebből az következik, hogy az, ki mély szántást akar csinálni: először is nézze meg, ekejárás alatt milyen a földje és csak ha jó, akkor mélyítse évről évre talaját; ha pedig nem arra való, ne tegye. Ugye-bár ez a szabály, tanitó ur, és az is, hogy a mély szántás nem mindig jó, de a nagyon is sekély mindig rosz? — Az első, tisztelendő ur, hogy a mély szántás nem mindig jó, az már igaz; de a második, hogy a sekély szántás mindig rosz szántás lenne, az nem ugy van. Tarlót buktatni, kivált ha gyomos, mert ez által irtjuk a gyomot, meg magát a tarlót, továbbáporhanyul a gyökeres vékony földszelet alatt a talaj, és az például téli ugarlásra könnyen szánthatóvá lesz; trágyát alászántani, sőt gyepet törni sekélyen kell, ez által irtom a gyomot, ölöm el a gyepet és tisztítom a talajt legjobban s a mit aláforgatok, az könnyen elrodthad, mit ellenben mélyen takarok alá, az csak lassan korhad. A mélyítést én őszszel csinálom, 15 centiméterre ugarláskor — vagyis olyankor szántok, mikor vető előtt még meg akarom a szántást keverni. De hogy a szántás jó legyen, vigyázzanak még arra : hogy a talaj szántáskor nyirkos legyen, hogy az ekénk egyenlő mélyen járjon, bogy vak barázdákat ne csináljunk, mert ezek aztán a gyomfészkek és végre, hogy olyan szélességű barázdát fogassunk, a minőt kell. A fogatás szélességére nem vigyáznak a gazdák minálunk és én már e miatt össze is tűztem egyik-másik szomszédommal. Én nem szeretem a széleB fogatást és különösen a szívós talajt, a minő például a Siralmas, ezt én mindig apróra szántatom, és a téli szántáskor se fogatok 18—20 minden dohány sorozható: melyeknek elseje szivarborítékra alkalmas anyagot 3 fokozat szerint, 2-ik a a vágni való dohányt szintén fokozat szerint és 3-or a leggyengébb szivar boríték osztálynál kevesebbet a legjobb vágó dohánynál többet mint válogatottat foglaljon magában. A beváltásnál mérvadó minta csomók összeállítása pedig, minden évben a beváltás kezdete előtt, egy az országos gazdasági egyesület — mint a termelők képviselője — és a központi dohány jövedéki igazgatóság — mint a magas kincstár képviselője — köreiből alkotott bizottság által eszközöltessék. Nem fejezhetjük be ezen emlékiratot a nélkül, hogy meggyőződésünknek kifejezést ne adjunk, miszerint az osztrák kincstár is szívesen fog ezen reformok életbeléptetéséhez hozzájárulni. — Oly reformok ezek, melyek dohánytermelésünk „okszerű" fejlődését és az előállított nagyobb mennyiségű finom dohány által, a két állam egyedáruságának jövedelmi emelkedését fogják eredményezni. Megvalljuk, liogy mi gazdák a sokszor hangoztatott fenyegetésektől nem félünk. Ausztriának szüksége van doliáuyra, oly olcsót és amellett kielégítőt miut tőlünk, mástól vásárolni nem tud. Ám kisértse meg tartományaiban a dohány termelést nagyobb arányokban gyakoroltatni, mint jelenleg; az Osztrák földmives a mezei munka ezen ágát egyhamar nem sajátítja el. Azon teriiletek minden esetre el lennének vonva a magtermeléstől, mely körülmény a mi kivitelünkre gyakorolna kedvező befolyást. Magyarország dohánytermelése és az egyedávásiít) kezelése. A m. kir. doháuykezelőség a pénzügyminisztérium pavilonjába elhelyezett dohánykiállitásról a következő felvilágosításokat közli. A magyar korona országaiban a dohány államegyedárusági tárgy lévén, dohányt csak az illetékes hatóságok engedélye mellett szabad termelni. Kizárólag a kincstár számára való dohánytermeléshez évenként 100,000 egész 150,000 katasztrális hold kiterjedéseig adatnak ki dohánytermelési engedélyek. 1884. évben 31,191 termelő foglalkozott kincstári dohánytermeléssel, a dohányátvételt 70 beváltási bizottság teljesítette, a beváltott mennyiség pedig 43.500,000 kilogrammot teszen. A kincstár által az utolsó években beváltatott: az 1880 évi termésből . . . 66.480,209'/ 2 klgrn. » 1881. » » . . . . 46.436,183'/ 2 » » 1882. > » . . . . 52.188,694'/ 2 » » 1883. » » . . . . 47.299,318 '/a » Ezen nyers anyagért fizetett a kincstár a terme löknek, fuvarpótlékkal együtt, és pedig : az 1880. évi termésért . 1 1.947,897 frt 03 krt » 1881. » » . . . 8. 492.874 » 35'/a » » 1882. » » , . . 9. 266.636 » 31 «/a » » 1883. » » . . . 8. 491.604 » 61 » A belföldi fogyasztás nem oly nagy, hogy ily tetemes dohány menyiségekuek a kincstár általi beváltását igazolttá tenné. Nemzetgazdászati érdekek azonban megkívánják, hogy a dohánytermelés, a menuyire lehetséges kiterjesztessék s igy kénytelen a kincstár az évenkint beváltott és gyárainak szükségletét meghaladó felesleges doháuymenyiségek elhelyezéséről gondoskodni. Állandó és legnagyobb vevője s magyar leveles dohánynak az osztrák cs. kir. dohánykezelőség. Ezen kezelőség évenként 55,000 egész 65,000 katasztrális hold termését veszi meg a magyar kincstártól. Megvett ezen kincstár: az 1880. évi termésből 40.771,808'/i kgmot, 7.083,569 frt 44 krnyi értékben; az 1881. évi termésből 29 millió 363,640'/ 2 kgmot, 5.353,743 frt 43'/ 2 krajezárnyi értékben: az 1882- évi termésből 28. 513,990 Va kgmot, 4.890,939 frt 23 '/„ krnyi értékben; az 1883. évi termésből 28.930,101'/ 2 kgmot, 5.226,814 frt 24'/ 2 krnyi értékben. A mit a magyar kincstár azonkívül a külföldre elad, az nem nagy jelentőségű, mert a külföldi nagyobb kezelőségeket, névszerint a franczia és olasz kezelőséget, valamint a külföldi dohánygyárakat az engedélyezett magyar dohánykereskedők látják el magyar teveles dohánynyal, részint a magyar kincstártól vásárolt, de jobbára a számukra kivitelre tarmesztett doháuykészletekből. Kiviteli kereskedéssel az országban jelenleg 7 czég foglalkozik. Ezek vettek a magyar kincstártól leveles dohányt: 1880. évben 5.078,585 >/» kgmot, 1 millió 9,007 frt 83 kr értékben; 1881-ben 3.562,626V 2 klgmot, 937,456 frt 92 kr értékben; i 882-ben 2.381,493'/» klmot, 520,253 frt 04 kr értékben; 1883-ban 1.845,833V 2 klgmot 495 ezer 66 frt 90'/j kr értékben. A kereskedők összes kivitele pedig kitett: 1880. évben 8.443,171 klgmot, 2.269,046 frt 52 kr értékben, 1881. évben 7.842,201 klgmot, 1.680,1729 frt 62 kr. értékben ; 1882. évben 6.094,402 klgrmot, 1.629,085 frt 46 kr értékben; 1883. évben 6.401,l71 6 5/ioo kgmot, 1.483,151 frt 47 kr értékben. A magyar dohány fónemei a következők : tiszavidéki, debreczeni, szegedi, pécsi, szuloki; ezek nehéz levelek elnevezése alatt ismeretesek, továbbá a finonabb pipadohányok előállítására szolgáló kerti és muskatál, végre a kapadohánylevelek. Kiviteli kereskedésre nézve, jelenleg csak a három első nembeli dohánylevelek birnak jelentőséggel. centiméternél többet; a szívós talaj, mert télen át jobban könnyebben szétfagy a rög, csak ilyen és keskenyebb fogással lesz porhanyó. Homokban vagy a laza réttalajbaa nem árt, ha az eke kissé szélesebbeket is fog. Nálunk a sik földön az, bogy merre szántunk, nem olyan nagyon fontos; de azt mégis szeretem, ha t. i. elég széles az a darab, mellet mivelek, hogy azt hoszszában szántván, keresztbe keverhessem. Olyan gazdának, kiuek partos oldalas földje van, auuak már jobbau kell vigyázni, és bátyám, ki ilyen földön gazdálkodik, a lejtőt lejtnek soha, hanem mindig oldalogva szántja. Tehát a legjobb szántás, ha simáu szántunk hoszszában, s keresztben keverünk. Ezt a paraszt gazda ritkán teheti és azért ezeknek azt tanácsolnám — egyszer össze, azutáu megint széjjel szántsanak ugv, hogy ugarláskor a föld közepén, vető alá való szántáskor pedig mindegyik szélen legyen egy-egy barázda. A külföldön, ennek előtte igen sok vidéken, az ágyakba való szántást nagyon szerették; de most már el-elhagyják sok helyen és simára szántanak. Az ágyakba való szántás nem is jó mindenütt, de például Beregmegyében, a hol a talaj mindig vizenyősebb, ott éppen ehhez képest magam is 10—20 barázda szélességű ágyba szántanék; de azt az ágyat, melyet most vető alá összeszántottam, azt a jövő ugariásnál okvetlenül ismét széjjel szántanám. A gerinczes szántást — melynél csak minden második barázdát fogatják ki, nálunk nem igen szeretik. Elmondottam, hogyan szántunk és azt is, milyen a jó szántás, még arról is meg akarok emlékpzni, mikor szántsunk. Mily növényeket termeljen a magyar gazda ? (A Gazdakörben felolvasta 1885. márcz. 18. Ordódy Lajos.) (Folytatás.) A mostoiia felvidéknek az a szerencséje, bogy sörárpát termelhet, hogy erre a talaj és égalji viszonyok kedvezők. Még mintegy 14—16 évvel ezelőtt az árpa három categoriája, u. m. sör-, égetni való és takarmányárpa aránya nem volt oly kedvező, mint ma. A mily mérvben tört magának utat a chevalier- és probstei árpa termelése, azon arányban javult qualitása is. Vannak ez országnak kedvező vidékei, a hol az árpa minősége rendkívül jó, a hol alig enged valamit az importált mag minőségéből. De még az alföldön elvetett nemes mag termése előtt is szégyenelve marad el az úgynevezett honi árpa. Azt biszem, hogy e tapasztalaton minden gyakorlati árpatermelő már átmeDt. Már most mi következik ebből ? Az, hogy az árpatermelésnél a vetőmag minőségére, eredete, származása és nemességi fokára a lehető legnagyobb súlyt kell fektetnünk. Tettünk is ez irányban már sokat, importáltunk magvakat egyenesen Angliából és utántermelését a gazdasági intézetek gazHa csak lehet minden tavaszi alá, ha nem lehet, akkor legalább is a kapások alá jó mélyen télire megszántsuk talajunkat, és azon lepyünk, hogy árpa alá a talaj lehetőleg érett és porhanyó legyen. Tavasz utolján, vagy nyár elején, ha nyirkos a talaj, ugarolunk, és ha gazos a talajunk és azt látjuk hogy az ugaron kikeltek a gyommagok, akkor igen sekélyen szántva és széleset fogatva megkeverüuk, és ha taraczk van — fogas boronával, még pedig rézsut, előre álló fogúval boronálunk, — sőt ha félnénk, hogy még vannak gyommagok — hogy ezek is kikeljenek, meg kell a talajt hengerezni. Mihelyt újból meggazosodik a szántás, még egyszer keverünk. Ha megérett a talaj, aprókat fogatva, a vetőre ha ma szántok, azt csak egy hét multával szeretem bevetni. Tavaszinál már nem igy cselekszem. Akkor nem engedem a szántást meg sem pirulni, hanem szánts, — az eke után vess és azonnal boronálj; ez minálunk a parancsolat, Igen jó a szántáson kivül még boronálni — és ha kell, hengerezni, ezzel elkészíthetjük jól a talajt, pusztítjuk a gyomokat, törjük a rögöt, sőt ha szárazság van vető előtt, a boronálással még a talaj nyirkosságát is jobban megtartjuk. — Engedje meg tanitó ur, hogy arra, a mit most mondott, hogy t. i. a megboronált talajban a nyirkosság jobban megmarad, én egy kérdést tehessek; mert nekem kétségem van abban, hogy az a talaj, melyet megboronálván, fölporhanyitunk, a nyirkosságot jobban és tovább megtartaná. Én eddig azt hittem, hogy éppen az a talaj tartja meg tovább a nyirkosságát, a melyik jól meg van taposva, nyomatva.
