Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-12-27 / 52. szám

A „NY1RVIDÉK" MELLÉKLETE .GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ" Első tekintetre azt gondolták, hogy a több-kevesebb czukortartalommal biró takarmány-anyagok egyedül képesek jó erjedé.-re, s ezen előre alkotott véleményből kiindulva, kizárták a savanyitásból az oly takarmánynövényeket, melyek hasonló összetételnek mint a luczerna, a vöröshere, a bükköny s a keresztesek családjába tartozó növények. A tapasztalat nem igazolta e kizárást, s bebizonyította hogy növényeink csekély kivétellel mindannyian eredményesen savanyíthatok be. A besavanyitásra alkalmas növények névsora meg van állapítva. E névsorban a gyöknövények kevésbbé szerepelnek, de benne foglaltatik a takarmánynövények egész flórája oly értelemben véve, hogy minden zöldtakarmáuy a bevermelés utján oly módon tartható el, hogy ez által télen, vagy előbb is, a marha táplálására inkább válik alkalmassá. A kukoric.a vagy törökbuz* a mezőgazdaságnak óriási takarmánynövénye. Magasságban semmiféle más növény felül nem múlja, minthogy 3—4 méter magasra is felnő, katasztrális holdankint 35,000-87,000 kilogramm nyers-termést szolgáltathat zöld állapotban. E nagy terméshozamokat leginkább megközelítő gazdasági növényünk a répa, mely katasztrális holdankint 35,000—58,000 kilogrammot ad. Ha a csalamádé lehető legnagyobb termését kívánjuk elérni s e czél elérése végett a szem megérését némileg megelőző időben kaszáitatjuk, akkor a kukoricza szára bizonyos fokú keménységet nyer, mely első tekintetre akadályt képez arra nézve, hogy a marba által megrágassék, s igy igen sok hulladék van kilátásban. Ha azonban az ily csalamádé megszecskáztatik és verembe besavanyittatik, akkor már mint kis térfogatú meglágyított és semmi emésztési zavart elő nem idéző takarmánynyal vau dolguuk, vagyis hasznosítva van táperejének legmagasabb fokáig s mindazt a mit aratásának pillanatában birt, átengedi az állati test gazdaságának, mely azt feldolgozza és veszteség nélkül alakítja át. Két válfajta, a caragua és lófogu tengeri irányában mutatkozik a gazdák legnagyobb érdeklődése. Igaz ugyan, hogy azon észrevételt teszik, hogy a caragua későbben érik, és hogy ennek következtében sokkal czélszerübb a lófogu tengerit vetni, mely korábban érve meg, ha suly szerint nem is ad nagyobb holdankinti termést mint a caragua, de legalább több tápanyagot szolgáltat. Helyi fajták az európai kukoricza termő vidékeken igen nagy számban fordulnak elő és eszélytelenség lenne azokat csekélyre becsülni, minthogy már meghonosultak és égaljunk alatt szemük megérik. A többi között ilyenek Francziaországban a pusztai fehér (le blanc de landes), a gyöngy kukoricza (le mais perié), a negyven nap alatt érő (quarantain), a telt sárga szemű (le jaune gras). Ha e vállfajták nem szolgáltatnak oly nagy terméshozamokat mint az óriási fajták, mégis azon előnynyel bírnak, hogy olcsóbbak és kései vetés esetén valószínűleg jobban sikerülnek. A negyven napos kukoricza csak mintegy 40 — 45 napra foglalja el a talajt, s azért mint másodtermény szerepelhet. Az óriási közép és törpe fajták kérdését nem lehet határozottan eldönteni. Ugy látszik, hogy egy és ugyanazon gazdaságban több fajtának müvelése érdekünkben áll, minthogy a minden évben változó időjárás egyszer az egyik, másszor a másiknak kedvez inkább. Ilyformán néhány korai és kései fajta vetése által, állandóan középtermést nyerhetünk ; egy részét besavanyitás nélkül augusztustól novemberig, s a másik részét a veremben végbement kierjedése után novembertől kezdve a tél végéig fogyasztatván el. és a víz alatt korhadt növényekből tőzeges talaj képződik, melyen eleintén vékony csuhilnál alig terem más, később, ha egészen kiszárad, laza lesz, termi az aszatot, de mást nem igen. Ha az ilyen tőzegen elég iszap van és ez szántás által a tőzeggel összekeveredik, akkor ezen keverödés által és a levegőnek behatása következtében ez megérlelődik, a savanyu természetű vad tőzegből szelíd tele- I vény válik és az ilyen talaj — ha az időjárás reá szolgál — igen gazdag terméseket ád. Ezt a gazdák megtanulták és ott, ahol tőzeg van, de van olyan viz is, mely iszapos, fölhasználják a vizet a tőzeg javítására. Tavaszszal rávezetik a tőzeges területre a vizet, és ha az ott az iszapot lerakta, ismét lebocsátják és ezt addig ismételik, mig elég iszapot nem kaptak étt ezután gyakori szántással keverik, ^érlelik a talajt, irtják a gyomot és igy termővé tévőn, jól mivelhető talajt készítenek belőle. Ilyen talaj kerül nálunk is a rétben, a hol a Tisza hordott reá iszapot, ott, ha majd az árvíztől mentesítettük, hasznát fogjuk vehetni; de épp a Sulymos melléken a tiszta tőzeggel nem sokra mehetünk, abból, ha vetni fogjuk, kiég minden és a jó parti földdel való meghordást, ami által meg lehetne javítani, nem ajánlom, mert az ott nagyon is sokba kerülne. Még egy talajféle van, a melyről meg kell emlékeznem, uz a szí! es- és a széktalaj. Ezt a kettőt rendesen össze szokták cserélni. A szikeatalaj nem olyan nagyon közönséges. Az ilyen talajban hol több, hol kevesebb sziksó van. A besavanyitás különös szempontjából tekintve, általában előnyösebbek az óriási fajták, amelyeknek magját Amerikáhól importálják. Az még eldöntetleu kérdés, vájjon a későbben érő s ennélfogva kevesebb táperővel biró óriási fajták, egy és ugyanazon veremben összekeverve, a kis de jobban megérlelt és táperőben gazdagabb fajtákkal nem érnek-e többet, mint a caragua vagy lófogu terménynek kizárólagos besavanyitása. Ha valamely földterületről nagy nyerstermést nyerünk, abból még nem következik, hogy ugyanoly mértékben tápláló is lesz a marhára nézve, vagyis más kifejezéssel élve: a nagy termés még nem jelenti a tápanyagokbani gazdagságot is. Hogy valamely növény értékét helyesen ítélhessük meg, ismernünk kell vegyi összetételét, s nevezetesen légenytartalmu-, légenymenteszsir- és kemuye-anyagának, valamint farost és ásványi anyagának menyiségét. Grandeau a nyugoti kisérleti-állomás igazgatója, elemzés alá vette a caragua néven ismert kukoriczafajtát és összehasonlította a vegyolemzés utján kinyert adatokat a répa azon vegyi összetételével, a mint az angol, német és franczia vegyészek már meghatározták. Általában a vegyészek ugy szoktak számítani, hogy a takarmányrépa levélzete a növény összsúlyának ötödrészét teszi ki, vagyis hogy egy métermázsa leveles répá ban 80 kilogramm gyökér és 120 kilogramm levél van. Czukorrépánál a levélzet az összsúlynak negyedrészét teszi ki, vagyis egy métermázsa leveles répa áll 75 kilogramm gyökér és 25 kilogramm levélből. Ha összehasonlítjuk, hogy egy holdon több csalamádét nyerünk-e mint takarmányrépát, ugy meg fogunk győződni arról, hogy különben egyforma talaj és jó belterjes mivelés mellett a csalamádé több tápanyagot fog marháink részére szolgáltatni, mint a takarmányrépa. Ha a félig ipari-növény a czukorrépa és a teljesen gazdasági-növény a csalamádé között párhuzamot vonunk, akkor tekintetbe kell vennünk azon befolyást is, melyet az ipari termény, a czukor vagy szeszoek ára, a marha takarmányzására szolgáló répatörköly előállítási árára gyakorol. A czukor-répa által egy nagyszerű kérdés oldatott meg. Az ipar a répatermelés költségeinek jelentékenyebb részét magára vállalhatja úgyannyira, hogy az olcsó répatörköly felett kellő mennyiségbeu rendelkező gazdaság, hatalmasan ösztönőztetik marhaállománya emelésére. A csalamádé nem vonhatja be az ipart termelési költségeinek részbeni fedezésére, s e tekintetben a répával a versenyt ki nem állja. Csakhogy számolnunk kell igen sok esetben azon körülménynyel is, hogy némely vidékeken a szárazságok egyáltalán meg sem engedik a czukorrépa termelését, s ha már most ily vidéken a csalamádé biztosan és bőven terem, akkor mindenki csakhamar be fogja látni, hogy ezen növény a leglényegesebb s a fő támaszt képezi, a melyre a nagyszámú marhát tartani s rendszeres és olcsó trágyát termelni óhajtó gazdaság biztosan alapithatja termelését. Sót ha a vegyelemzési adatokat behatóan szemügyre veszszük, ugy nem fogja elkerülni figyelmünket, hogy a mérsékelt északi vidékeken is a csalamádétermesztés a répára alapított forda-rendszerekhen okvetlenül kiterjesztést érdemel. S be fog következni az idő, midőn mindkét gazdagon termő növény egy és ugyanazon gazdaságban termelve, egymás által fogja magát az eddiginél még nagyobb mérvben érvényesíteni. Az olyan talaj, melyben sok sziksó van, az kopár, ezen a sziksó kivirágzik, néha annyira, hogy söpörni lehet. Ha kevesebb a sziksó, akkor az ilyen talajon van kevés mező, de ez szántás-vetésre nem alkalmatos. A széktalajban sziksó nincs, ez kemény voltánál fogva nem terem; ád tavaszszal helyenként jó mezőt, melyen a juh és a ló hamar följavul, de a mezőt nem tartja, ez hamar elsül. A hol a széktalaj mélyedt, eres, és hol a viz összeáztatja, ott még a porcsin sem fakad rajta és ott kakasszéknek vagy vakszéknek hívják. Az olyan szék, mely nem annyira kemény ős csak foltonként fordul elő, ezt jóféle vagy hasznos széknek mondják; és ez jó időben szép gabonát ad, de bőven igen ritkán terem, és ezen még nedves, kövér időben sem szokott az élet megdőlni. A hasznos széktalaj okosan trágyázva, jól művelve igen javul, és nem régiben mikor Csató urammal Debreczenből hajtottuk a tinókat, Szoboszló mellett láttunk egy tanyát, hol a gazda megmutatta, hogy szorgalommal és okos munkával ezt csakugyan nevének megfelelővé, azaz hasznossá lehet tenni. Megbeszéltem tehát azt röviden, amit a talajról tudni szükséges, ha nem unják hallgatni és a tisztelendő ur is ugy akarja, összeülhetünk ismét a jövő -vasárnap és megpróbálom akkor röviden elmondani azt, amit a talaj helyes megmiveléséről minden gazdának tudni kell. Egyszerre elég ebből ennyi, közel van a dél éB talán már épp ugy beléfáradtak a hallgatásba, mint én a beszédbe; azért ezt mostanra abba hagyom és mindenkinek jó ebédlést kívánok.* (Folytatjuk.) A csikó felnevelése a befogás idejéig. A csikók czélszerü felnevelése képezi zárkövét a gazdasági lótenyésztésnek; a csikó felnevelése azonban természetesen pénzbe kerül, s aki az: e czélra szükséges kiadást nem akarja, vagy nem bírja viselni, legjobban teszi, ha azokat az elválasztás után eladja, mert még mindig jobban fog mellette állani, mint pedig ha nyomorogva hagyja azokat tovább tengeni. A lónak rendeltetése annyiban különbözik többi gazdasági állataink rendeltetésétől, hogy a csikók felnevelésénél azon tabelláknak, a melyek szerint egyéb házi állatainknál az ezek számára szükséges fenntartó és termelő takarmányt meghatározni szoktuk, vajmi kevés hasznát vehetjük. Ugyanis igen nagy a különbség a között, váljon csupán jó porhanyó, s nedvdűs hust éa zsírt akarunk-e előállítani, vagy pedig erős rostú izmokat, szilárd csontvázat s tartós inakat és szálagokat kell létrehoznunk a melyek, bármily erŐ3 szolgálatot tartósan képesek legyenek kiállani. Pedig csakis ezen tulajdonságok által lehet bármely tenyésztésnek hitelét tartósan biztosítani, és csak ez esetben az abból kikerülő állatokért a legmagasabb árakat elérni. Azon tenyésztések, a melyek csak alakot és tömeget, s még tán ehez jó járást is, de elegendő szilárdság és kitartó erő nélkül állitnak elő, soha sem képesek egy oly tenyésztéssel hoszszabb időre versenyezni, a mely egyéb kellékeken kivül még szilárdságot és kitartó erőt szolgáltat. A fogyasztó csak mihamar ki fogja ismerni, hogy mi reája nézve előnyösebb, el fog fordulni a szivacsszerül petyhüdt productumoktól, hogy a SZÍVÓS, kitartó termények után nyúljon, ha csak ilyeneket kaphatni módjában áll. Ha valamely tenyésztésben, az állatoknál nemzedékről nemzedékre mindig gond van arra, hogy abban az erő és szilárdság, a jó és erős takarmányzás által meghonosuljon : ott az erő és szilárdság fajta-tulajdonná válik; azért tehát gondjának kell lenni a tenyésztőnek, a csikó ily irányú felnevelésére, hogy állatai aczélizmokkal bírjanak, a mikért az angol használati lovakat oly nagyra becsüljük és oly drágán megfizetjük. A csikó aránylag magzat korában nő legsebesebben, az után a szopás ideje alatt, és második évének befejezéséig, a harmadik évben már a növés, gyarapodás gyorsasága igen alább hágy, és annak végeztével növését jóformán be is fejezheti. Igen érdekes mérés-eredményeket közöl e részben Boussignault, aki ugyanis fontokban kiszámítva azt találta, hogy A születéskori súly volt A gyarapodás lett A születéskori súly volt az elsó 3 hónap alatt a következő év alatt a harmadik évben teljesen kifejlődve 100 100 100 175 175 175 355 423.4 492.5 165 196.6 227.5 800 900 1000 Igen természetes tehát azon következtetés, hogy akkor, midőn a természet maga is a legnagyobb erővel igyekszik kifejlesztem az állatlestet, ennek okszerű takarmányzása és gondozása által többet fogunk elérni, mint-sem más időben. És ezt a tapasztalás is bizonyítja. De más oldalról meg épen ez az idő az is, midőn az egyes testrészek iutensiv erős kifejlesztésére leginkább törekednünk kell, hogy azután midőn az állatok munkába állíttatnak, azt győzzék is. Azon elv, hogy csak akkor szükséges erősb takarmányozás, midőn az állatok munkába állíttatnak: teljesen téves. Azon állatok, melyek nyáron át kiválólag zöld takarmányon tartatnak, s csak midőn a nehezebb s sürgősb munka beáll, részesülnek erösebb takarmányozásban, ezt eléggé bizonyítják, mert bármi kövérek voltak is, nincs elég erejök, ős szemlátomást lesoványodnak. Ebből láthatni, hogy az erő és szilárdság oly tulajdonságok, a melyeket már jó előre meg kell kezdeni kifejteni. A csikóknak születésüktől kezdve való gazdag és intensiv takarmányozását tehát, nem lehet eléggé ajánlanni, és fel lehet tenni, hogy azon takarmányra, a melyet azok a szopás ideje alatt fentartásuk és megfelelő kifejlődésükre igényelnek, arra később testük jó erőbeni fentartására is van szükségök. A csikók felnevelésénél szolgáljon irányadóul azon elv, hogy azokat folyvást a lehető legjobb erőben kell tartani, s nincs veszedelmesebb azokra nézve, mint a rendetlenség a takarmáuyzásban és gondozásban. A ki egy ideig erősen, az után roszul, egy ideig gazdagon és ismét megszorítva takarmányoz, épen oly kevés sikert fog látni tenyésztése után, mint aki csikait koplalni hagyja, hogy ha majd dolgozniok kell, akkor hozza erőre őket. Ámde az elmulasztottat helyre pótolni nem lehet. Más oldalról azonban, nem szabad említés nélkül hagynunk azt sem, hogy a jó tartásban is mértéket kell tartani, mert az állatok tuletetése, tultömése is veszedelmes, mert sokféle betegséget idézhet elő, de meg vesztegetés is. A csikók felnevelése történhetik csupán száraz takarmánynyal, vagy zöld takarmánynyal kapcsolatban, mindkét módnak vannak előnyei és hátrányai is. Ugyanis ha azt kívánjuk, hogy a csikó erős lóvá fejlődjék ki, tehát szerveinek szilárd és erős kifejlődéssel kell birni, s e