Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-02-15 / 7. szám

Y. évfolyam. 11. szám. Nyíregyháza, 1885. márczius 15. ZABOL CSI HÍRLAP.) TARSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik: hetenkint egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre' 4 frt. Félévre 2 » Negyedévre 1 > A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások •Jóba Klek kiadótulajdonos könyvnyomdájához (nagy - debreczeni - utcza 1551. szám) intézendök. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektói fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető köliségér.• küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. fát-' A nyílttéri közlemények dija soroukint krajczár. Kincstári bélyegdij fejében, minden egye» birdetés után 30 kr fizettetik. ra

t" Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haaseustein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. üorn & Comp által Hambnrgban. Az olvasókhoz. A „Felső-tiszavidéki gazdasági egyesület" elnökségével kötött szerződésnél fogva, a „Nyirvidék" azon szerencsés helyzetbe jutott, hogy a mai számának megjelenésétől fogva, havonkint egy iv melléklettel fog megjelenni. A melléklet a gazdasági egyesület összes tagjainak ingyen fog megküldetni tagsági illeték képen ; valamint megküldetik a szabolcsmegyei községeknek is azon jó remény fejében, hogy a gazdasági egyesület érdekeinek támogatásához, mint testületek szintén hozzájárulnak ; tagokul lépvén be az egyesületbe. E mellékletnek czime „Gazdasági Értesítő," amelynek hasábjai csupán csak a gazdasági egylet érdekeinek lesznek szentelve. Mondanunk sem kell, hogy e változás a főlap irányára és szellemére semmi más befolyással sem lesz; miuthogy a gazdasági érdekeket a „Gazdasági Értesítő" lévén hivatva képviselni, a „Nyirvidék" tartalom tekintetében csak nyerni fog. A „Gazdasági Értesitő"-t a „Nyirvidék"-kel együtt, ennek előfizetői számára is minden ráfizetés nélkül megküldjük abban a hitben és reményben, hogy Szabolcsmegye közönsége ez áldozat-hozatalunkat méltányolni, tehát tömegesebben fogja pártolni vállalatunkat. A gazdasági egylet azon tagjait, akik a „Nyírvidékiét nem járatják, hazafiúi tisztelettel kérjük annak szives megrendelésére. A főlap és melléklet minden esetre csak emelőleg fog hatni egymásra ugy az olvasmányok minőségére, mint mennyiségére nézve. Bátrak vagyunk tehát az egyesület tagjait felkérni, legyenek szívesek akár tapasztalati, akár elméleti tényeken alapuló közleményeikkel lapunkat megtisztelni : hogy az erők egyesülése által, minél több és hasznosabb szolgálatot tehessünk az általunk képviselt ügynek és az olvasó közönségnek. Azokat pedig, akik bármi tekintetekből nem hajlandók a „ Nyirvidék "-et elfogadni, szintén tisztelettel kérjük a példányoknak visszaküldésére : hogysem magunknak, sem a példányokat megtartóknak kellemetlenséget ne okozzunk, az elkönyveléssel és szükség esetében a dijak behajtásával. A „Nyirvidék" szerkesztősége. Nyíregyháza város képviseleti gyűléséből. (Folytatás.) Sütő József: Tisztelt képviselet ! Számítottam arra, hogy összejőnek az érdekelt felek. Maga a tárgyalás pártszempontokból megkezdetett; és egy indítvány is lett beterjesztve. Krasznay azonban nem köszöni meg azt az indítványt. Ahol egy ellenem beadott vádat vissza akarnak utasítani a nélkül, hogy megvizsgálnák, az rám nézve nem lehet kielégítő. Tisztelt uraim! Én nem tudom, hogy az itt felhozott vádak mennyiben alaposak; nem szólhatok hozzá e miatt. Azt sem tudom, hogy fel vannak-e szerelve aktákkal; de nem tudhatom azt sem, hogy váljon Hudák és Krúdy képviselő társaim a Krasznay ur véleményét mondták-e el, vagy tőle nyerték az informácziót: hogy beleereszkedtek e kérdés érdemleges tárgyalásába. Tisztelt képviselet! nem beszélek sokat. Higyjék meg, bármit beszélünk, helyesen megoldva nem lesz az a kérdés, ha egymás nézetén erőszakot teszünk ; mert a másik meghurczolja azt. Egy közvetítő indítványom van. Méltóztassék ezt a kérvényt kiadni Krasznay urnák nyilatkozás végett. Éu nem Ítélek el egy embert addig, míg meg nem hallgattam. Ajánlom ez indítványomat a t. képviselet figyelmébe. Aiikecz József: Amint tudják is tisztelt képviselőtársaim, egyike vagyok azoknak, aki magamban is ostorozom a bűnt. Nem vagyok barátja annak, hogy ahol mulasztások vannak, azokat takargassuk. Legőszintebben rábzavaztam volna Somogyi beadványának tárgyalására ezelőtt 2 évvel, vagy a választás után csak 1 hónappal; de kérem alásan, hogy áll itt a dolog. A dolog ugy áll, hogy vád van, támadás van, vizsgálat kéne. Miért? Azért, mert kell. Épen ugy, mint az egyszeri gyermek, azt mondta apjának: apám adj pénzt! Minek? Kell! De mégis minek? Mert kell! Yan vád, mert kell. Yan vád, hogy lehetlenné tegyünk egy embert arra nézve, hogy megválasztassék. (Közbekiáltások: nem akart!) Akart, vagy nem akart, az nem tartozik ide. Meggyőződtem / A „NYÍRVIDÉK* TÁRCZÁJá. A hirlapirás mestersége. (Második közlemény.) Visszatérve Szatmári Mór ur tárczájára, szükségesnek vélek még néhány megjegyzésére reflektálni. Ami Szatmári Mór urnák a vidéki élczlapokra tett észrevételét illeti, hogy tudniillik azokban »nem a finom, maró sarcasmus, hanem a sértő gyanúsítás, a a becstelen vádaskodás férfiatlan nyelvelése nyilvánul,* röviden csak annyit jegyzek meg, hogy: »seperjen ki-ki a maga háza előtt.* Tartson csak szemlét a fővárosi élczlapok, különösen pedig a »Pikáns Lapok,* a»Cígarett,« a »Tréfás Lapok,* sat. fölött. Na ha ezekre fel nem lázad Szatmári Mór urnák éB társainak »erk6lcsi érzülete,* akkor kár oly lenéző hangon beszélni a vidéki lapok aesthetikai érzékéről. Sajátságos, hogy Szatmári Mór ur, széptani érvelései közben, épen Agaira hivatkozik ; aki, valahol a tisztességes nők jó hírnevének meghurczolására reflektálva, olyan formán nyilatkozik a YÍdéki élczlapokról, hogy »egy szegény leány szűzi fátyolába törülköznek.* Ki ne emlékeznék Agai urnák élczlapjában Pálmay Ilka bécsi szereplései alatt megjelent, s minden tisztességes érzést nélkülöző képeire ? Mi itt vidéken még mindig élénken emlékezünk eme botrányokra. Szatmári Mór ur, ugy látszik, hogy mindezekre már nem emlékszik. Az után meg, melyik vidéki naptár ellen indítottak már sajtó pert; mig köztudomás szerint a Budapesten megjelent »Pikáns naptár* már részesült ily szerencsében? Sőt, amint tudom, el is koboztatott. Hát azok a revolver zsurnalisták, akik egyenesen egyes tisztességes családok megfélemlítéséből tengették és tengetik a fővárosban nyomorult életüket, mit vétettek ? Látja Szatmári Mór ur, a fővárosi hírlapi visszaéléseket és nyomoruságokat nem látja meg; hanem megtámadja a szegény vidéki hírlapokat, elvitatva tőlük minden képességet, még a jó szándékot is. Ezt igen helytelenül cselekedte. Ezt nem érdemelte meg az a magyar vidéki hírlapirodalom, amely oly sok fővárosi hírlapnak szolgál nagyon is fontos élet-forrásul! De hogy én is abba a hibába ne essem, amelyet épen Szatmári Mór úrban megrovok, ki kell jelentenem, és szívesen elismerem, hogy a vidéki kollegákról, a vidéki kollegákhoz irt tárczájában igazat is mond. Ily igaz az, amit egynémely vidéki város hírlapjai között heteken át folyó, nem épan tisztességes hangti és irányú veszekedésekről mond. Elismerem, hogy sok vidéki lap tévesen fogja fel hivatását, és hogy nem igyekszik azt ugy megoldani, amint azt a hirlap-irodalom komolysága s a közművelődés érdeke magával hozza. Az ily hírlap valóságos átka vidékének. Hogy messze ne menjek, itt van Nyíregyházán az ^Ébredjünk* czimü hetilap. Antiszemita iránya ellen nincs kifogásom. Ha lehet katholikus, protestáns, gazdasági, philológiai, történeti, paedagógiai sat. hirlap: miért nem lehetne antiszemita irányú hírlap is?! Da legalább hirlap legyen. Szerkesztője értelmes, tanult, mivelt, szóval a mai irodalom színvonalán álló legyen. Ne olyan, mint BZ »Ébredjünk« szerkesztője. Akik netalán nem ismernék, elmondom ki ő? Az »Ebredjünk* szerkesztője egy 4 elemi osztályt végzett, ügyvédi irodákban versatus, sem latinul, sem görögül, sem námatiíl nűm Hi.lA toh&t. löirlfwfthh tiirlnrnánvos alaDDal arról, hogy a vád alapja hiányzik. Ha arról volnék meggyőződve, hogy a vád alapos, ha apám ellen volna, akkor is elfogadnám. Megnéztem, hogy mi hát az ~ vád ? Heteket töltöttem el az utánjárással. Jó lélekkel mondom, hogy olyan alapja nincs, atDely szóra is érdemes volna. Égyik sarkalatosabb és életbe vágóbb része az, hogy a jegyzők fizetése ugy fizettetik, mint a múltban, s nem szabályrendelet Bzerint. Ennek megismertetésére annyit hozok fel, hogy a törvény azt mondja, hogy a jegyzői fizetések időközben le nem szállíthatók. Ragaszkodott ehhez az illető jegyző. A törvény ezt határozottan parancsolja. És amit a törvény parancsol, ezétt vá dolják Krasznayt. Ez épen olyau forma, mint ní.ik Somogyi és társai a megyebizottsági gyűlésen azt köv',' telték, hogy qualificatio legyen; de a törvény azt mond^*'hogy nem kell. Éa tisztelt uraim! nem akarok hossz<

de san szólani. Annyit mondok ki önök előtt, miután meg*" vagyok szivemből győződve arról, hogy a városnak Krasz- 1 nay Gábor kárt nem okozott; olyan mulasztást, ami ~ fegyelmi vizsgálatot érdemelne, nem tett; olyan cselekményeket, amelyek vizsgálat tárgyául szolgálnának, el nem követett: mintegy páratlan jellemű, szorgalmas tisztviselőt vád alá helyezni nem akarom. Éu eltokintve ugy az egyik, mint a másik indokolásától az indítványnak, azon alapon, mert a vádnak semmiféle alapja nincs, azt elvettetni kérem. Lukács Ödön mély megindulással szólal fel ez ügyben, mely már meglehetősen ki van merítve. Hangsúlyozza, hogy ezen beadvány többet árt erkölcsileg a városnak, mint amennyit az illető beadványozó anyagilag akart használni. Igen helyesen jegyezte meg Krúdy, hogy itt társadalmi kórtünetek vannak. Nem volt itt ezelőtt válaszfal a társadalomban, magas és alacson y sorsú szívesen karolta egymást, ha megfelelt tisztessége sen társadalmi és hivatalos állásán .k, mivel az őszinte nyiltszivüség volt a társadalomban az uralkodó erő. Ma másként van, oly irányzatok tűnnek fel, melyek fenyegetik a társadalmi nyugalmat. Azt kérdezi, volt-e erre szükség ? Határozottan nemmel felel, mert egy oly férfiú, mint Krasznay polgármester, ki hiven igyekezett teljesíteni hivatását, nem érdemli, nem érdemelheti azt, hogy élte alkonyán, 12 évi hűséges szolgálata után, midőn majdnem ott áll már, hogy betölti azt a kort, mely a próféta szerint az embernek adatott, hűséges szolgálata jutalmául meghurczoltassék, pellengérre állíttassák. Emlékezzünk vissza uraim, folytatja, hogy abban sem bíró egyén, akinek még csak kézi könyvtára sincs. Nagyon természetes tehát, hogy ha az ily kvalifik&cáóju egyén a hirlapszerkesztői piédestalra fel jut, nem tudván magát kellően tájékozni; és ha még hozzá meglehetős adag éretlen ambiczió is járul: a tisztességes irodalmi hangról még csak fogalommal sem birhat. Innen van azután, hogy ugy támadásainál, mint védekezéseinél a legbrutálisabb hangon beszél lapjában oly tisztességtelen, mondhatni piszkos modorban, hogy attól minden tisztoltabb izlésü és nemesebb erkölcsű egyén botránykozással fordul el. Csak a napokban történt, hogy a > Nyirvidék* egyik szellemdús munkatársa, Mennykő álnév alatt, bonczkés alá vette az »Ébredjünk« irányát, szerkesztőjének képességét; de a legtárgyilagosabb érveléssel és valódi irodalmi tisztességgel. S mit tesz az »Ébredjünk* parlagi szerkesztője?! Neki megy nem az érveknek, hanem az iró személyének és elmondja mindennek, csak tisztességes embernek nem. CNaládi néven nevezi a Mennyköt,, minden positiv alapra fektetett meggyőződés nélkül ; amit pedig, az irodalmi usus szerint, tenni : egyetlen komoly és tisztességes irónak sem szabad. No de az »Ébredjünk* szerkesztője nem tartozik az irók ez osztályába. Még ezzel sem elégszik meg, hanem pellengérre igyekezik állítani az általa megtámadott egyénnek társadalmi állását. Megvásárolt irónak nevezi csak azért, mert bátorságot vett magának elmondani nézetét az »Ébredjünk«'ről; mert tanácsot ad rakonczátlan szerkesztőjének, hogy miként viselkedjék és irjon: ha csakugyan javítani, vagy vezérkedni akar az antiszemitizmus terén. Csuda-e, ha az ily eljárások után minden tisztességes ember viszsza vonul a hírlapi czikkezéstől; bármily kitüuő képességgel bírjon is a hirlapiráshoz ? ! Mai számunkhoz egy ív melléklet van csatolva.