Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-12-13 / 50. szám

N Y í R V I D É K' minden felügyeleti jog, de egyszersmind a VI. pontban foglalt pótlási kötelezettség is teljesen megszűnik — Ezen három év lefolyása után a község a mént akár mint ilyent, akár herélve el is adhatja ; de ha ezt min den előleges bejelentés nélkül teszi, akkor az állam ré­széről kedvezményes uton soha többé mént nem kaphat. Ha azonban a három év lefolyása utáu, valamikor vagy tenyésztésre alkalmatlanná válnék a mén, vagy pedig bármely más oknál fogva el akarná azt adni a község, s ezt a lőtenyészbizottmánynál előlegesen bejelentvén, előadott okai igazolttaknak találtatnának : az esetben eladhatja a mént a nélkül, hogy e miatt kizáratnék azon községek sorából, melyek jövőre is olcsón és rész­letfizetés mellett kaphatnak mént. A fóldmivelés- ipar- es kereskedelemügyi m. kir. miniszter. 11,406. K. 1885. Szabolcsmegye alispánjától. k szolgabiráknak és Nyíregyháza város polgár mesterének. Az időjárás valószínűvé teszi, hogy e megye terü­letén az utak, a hó fúvás miatt, több helyen járhatat­l&uokká lesznek. Felhívom a tekintetes urat, hogy hófúvás esetén járása, illetve a város területén, az utak járhatóvá té­tele tekintetéből, haladéktalanul, és a legnagyobb erély­lyel intézkedjék. Figyeimeztetem a tekintetes urat, hogy hófúvás esetén, a szükséges munkálat teljesítésére, az 1871. évi XVIII. t cz. 122-ik s az 1876 évi V-ik t. cz. 36. §-a alapján, az összes községi erő kirendelhető, ha pedig ez elegendő nem lenne, akkor az 1876. évi V-ik t,. cz. 37. §-a alapján, a szomszédos birtokosok cselédjei és iga­vonó marhái, a veszély elhárítására, betudás nélkül fel­használhatók az elöljárók által. Kelt Nyíregyházán, 1885. deczember 12. Zoltán János, alispán. A társadalom föladata. I. A társadalomról s annak föladatáról annyit összeírtak az emberiség értelmes barátai, hogy bizony­bizony uj eszmét alig lehet e téren találni. De mert csaknem minden vidéknek meg vannak saját helyi viszonyai, mondhatni bajai, amelyek mintegy irányt adnak a társadalmi mozgalmaknak: a gondolkozó fő mindenütt és minden körülmények közt talál egy-egy eszmét, egy-egy gondolatot, amelyet a tár­sadalom érdekében megbeszélni elodázhatlan köte­lességének tart. A mi vidékünknek, illetőleg városunknak, Nyíregyházának is meg vannak az ő sajátságos vi­szonyai, bajai, társadalmi hiányai; amelyekről meg­emlékezni a helyi sajtónak egyik legeminensebb kötelessége. E kötelesség-érzet indította e sorok iróját is, hogy elmondjon egyet-mást a nyíregyházai társas életről; vagyis, hogy a nyíregyházai pangó társa­dalmat figyelmessé tegye föladatára, és föladatá­nak bizonyos irányban való megoldására. Altalános a panasz, hogy a nyíregyházai társas élet, daczára megyei közpoutiságának, tekintélyes népességének és vagyonosságának, pang; hogy csak nagy ritkán ad egy-egy kis életjelt magáról. Hát bizony cz igaz. Ezt tagadni nem lehet. De hát mi is volua az, ami a mi társadalmunkat felfrissítené, megélénkítené? Pedig ez nem is vala­mi nehéz. Csak egy szót, egyetlen eszmét kellene létrehozni s társadalmunk alakja azonnal megvál­toznék. Ez az egy szó, ez az egyetlen eszme pedig nem más, mint az összetartás. Ez hiányzik ami társadalmunkból. Ezt, az összetartást kellene ná­lunk megszilárdítani. Erre nézve pedig legalkal­masabb az egyesülés. Egyesülni kell tehát a mi társadalmunk egyes erőinek is, hogy feladatát annál könnyebben és áldásosabban megoldhassa. A „NYIRVIDÉK 4 4 TÁRCZÁJA. Komárom 1848—49-ben. (Naplójegyzetek.) Id. Szinnyey Józseftől. Szeptember 19. Ma ismét jött parlamentair, mint adjutansunk mondta, már igen sűrűn járnak. Isten ne adja, hogy beteljesedjék Napoleon mondása: a mely várba sűrűn járnak a parlamontairek, az rövid időn föl lesz adva. — Délután a még honn levő legénység mun­kára rendeltetett a Monostorra sánczolni. — Ma egész nap kedvetlen, jevert voltam; ebédet régi gazdasszo­ny unknál ettünk, szokás szerint menaeeban.— A városba mentem és Laczit meglátogattam, kinek jövendölgettem, hogy magyar hadsereg az országbin niucs, Pétervárad is megadta magát és igy egy hét múlva nem leszünk katonák. Isten adja, ne legyen igaz. — Újságot vettem és hazá mentem; esős sáros idö volt, ez igy van mióta a parlamentirozás tart; ez is tán a veszedelmet jolenti. — Ma hadi ts.n a volt, tőlünk az őrnagy és Nőf-lvy kapitány vollak j^leu ; az utóbbi e mondt t a tanácskozás tárgyát, t. i. Klapka előüdván, hogy uiiután h id-eregünk a fárorr kivül nincsen, azt feladjuk; de a sok beszéd miatt semmn sem végeztek, holuap folytatjuk. A német azt akarja, h >gy azok, kik nála szo'gáltak mint tisztek 12 uap alatt hagyják el Magyarországot vagy a hadi törvényszék elé álljanak; erre őrnagyunk igeu okosan Azt mondja erre a szives olvasó: hát nincs-e nálunk elég humanitárius egyesület?! Ott van például: a nőegylet, a kaszinó, az önkéntes tűzoltó egylet, a veres kereszt egylet, az alakulásban levő dalegylet, a régi jó hirü, de most szendergő mű­kedvelői társulat, a polgári olvasókör stb. No, ami az egyleteket illeti, azoknak nem volnánk éppen szűkében. De éppen itt a bökkenő, itt a baj. Annyi jótékonyczélu egyletünk van, hogy éppen azok sok­félesége miatt uem egyesülhetünk oly erős és szi­lárd egyletté, mint aminő képessé tenné társadal­munkat a mai kor igényeihez mértteu megfelelni feladatának. Elforgácsoljuk erőnket,, pénzünket auélkül, hogy eredményt tudnánk felmutatni. E tekintetben azzal vigasztalhatjuk magunkat, hogy más hozzánk hasonló város sem szerencsésebb, mint mi. Ez azonban nagyon csekély vigasztalás. Tagadhatatlan, hogy a emberek ma rendkívül szeretnek egyleteket, társulatokat alkotni. Vannak felolvasó, közművelődési körök, filléregyletek, ron­gyos egyletek, segélyegyletek, betegápoló egyle­tek, mértékletességi egyletek, állatkínzás elleni társulatok, szegéuy tanulókat segélyző egyletek, óvodákat fentartó egyletek sat. sat. Valóban csuda, hogy akad elnök és jegyző e sok egylet élére. És ha akad is, mert az emberi hiúság, a szereplési vágy gondoskodnak, hogy akadjon; de annyi bizonyos, hogy az egyletek pénztárai reedesen üresek. A ki­adási főkönyvben fordulnak ugyan elő kiadások; de vajmi kevés esik azokból a tulajdonképpeni jótékony czélokra. Ez pedig nem jól van igy. Alakul­jon kevesebb egylet kevesebb beruházással és költ­séggel, de annál n:,gyobb tőkével, számmal, tehát erővel. Csak igy érthető az után el az, hogy a társadalom eíryes rétegei és tagjai iránti kötelessé­günket helyesen, láthatólag és eredményuyel old­juk meg. De hát mi legyen aunak az egységes, erős és hatalmas egyesületnek a neve, amely hivatva volna a társadalmat átalakítani, megnetnesiteni és átalában könnyebbé tenné a jótékonysági művele­teket, amikre pedig oly nagy szüksége van szegény züllő félben levő társadalmunknak?! Tudvalevő dolog ugyanis, hogy az egyes tár­sadalmi segélyező egyletek csupán magát az idő­leges- segély-nyujtást tűzvén ki feladatul inagok elé ; a küzmüvelődési tekintetek egészen kivül esnek működési keretükön. Holott a magyar társadalom­nak ma legsürgősebb föladata, czélja. sőt köteles­sége a nemzeti, vagyis, a magyar közművelődés terjesztése. Oly egyletekről kell tehát a magyar társa­dalomnak, következéskép a nyíregyházainak is gon­doskodui, amely a jótékonyság mellett a nemzeti közművelődés terjesztését is zászlójára irja. A jó­tékonysági művelet enyhit ugyan a szükségen; a ruhátlaut felöltöztetheti, az éhezőt jól tarthatja: de a szívre, lélekre és művelődésre vajmi kevés mértékben hathat. Legközelebb e mondom, hogy mi legyen tehát tulajdouképen neve az itt fejtegetett közművelő­dési irányú egyesületnek. ————————————— Szabolcsmegye közigazgatás bizottsági üléséből. (Deczemberhó 10.) Eluöklő főispán úr ő méltósága megnyitván az ülést, értesiti a közig, bizottságot, hogy Miklós Fereocz ésGencsy Albert bizottsági tagok elmaradásukat igazolták. Főispán ur eme jelentése tudomásul vétetett. Olvastatott a m. kir. közmunka és közlekedési ügyminiszter leirata, amelyben értesiti a közig, bizottságot, hogy a Nyíregyháza-Ki-ivárda között közlekedő lonat menetrendje meg nem változtatható, és tudatja hogy a jelzett vonalon a személy-kocsi hi'iuya miatt emelt panasz orvoslása tekintetéből intézkedett. Tudomásul vétetik. Dr. Jósa András havi jelentésében előadja, hogy víziszonyban Nyíregyházán egy és N-Kállóban szintén egy gyermek a legborzasztóbb halállal mult ki. Az egyiknél a marás által okozott sebnek kiégetése a kezelő orvos által feleslegesnek tartatott, a másikuál a kiégetés az illetőnek jelentkezése után azonnal, tehát a marás után 3 dik napon foganatosíttatott. Bíriben 1 gyermeknek veszett kutya által okozott sebe dr. Bleuer Miklós kör­orvos által kiégettetett. Nyíregyházán egy egyén ugyan­azon kutya által maratott meg, mely az egyik gyerme ket a fent emiitettek közzül megmarta; ez egyén sebe­inél a kiégetés mellőztetett. Ugyancsak Nyjrogyházáu november 12-én még két egyén sérelmeztetett meg gya­nús kutya által, ezek dr. Mesko Pál városi főorvosnál 15-én jelentkeztek s általa gyógykezelés alá vétettek. A főorvos előterjesztése alapján a közig, bizottság felhívja a m gyei közegészségi bizottságot, hogy a kö­vetkező kérdések földerítésére szakszerű véleményét a közig, bizottság elé terjeszsze. 1. Nem volna-e czélszerü hatóságilag intézkedni a végett, hogy a gyanús kutyák által megmart egyének sebei, azon orvosok által, kiknél az illetők gyógykezelés végett jelentkeznek, kötelezőleg kiégettessenek? 2. Nem volna e helyes és időszerű felkérni a bel ügymiuiszteriumot a végett, hogy Pasteurnek nagy hírre vergídött kísérletei egy országos költségen ki kül­dendő szakértő által tanulmányoztassanak ? Ezzel egyideüleg Nyíregyháza város polgármestere uiasittatik, hogy saját hatás körében intézkedjék, mi­szerint Nyíregyházán a város területén szájkosár nélkül kóborló gazdátlan kutyák a városi gyepmester által ki­irtassanak. A községi elöljárók utasíttatnak, hogy a kóbor kutyák kiirtása tekintetéből szintén intézkedjenek, s a községben a szokásos módon közhirré tegyék, miszerint a gyanús kutyák által megmart egyének, az illető köz vagy községi, avagy esetleg a járás orvosnál gyógykeze­lés végett azonnal jelentkezzenek. Dr. Jósa András főorvos jelenti, hogy a Logdányi járásban a kéki és halász községi iskolák egészségi te­kintetből vsszélyeseu tul vanuak zsúfolva. Krasznay Péter szolgabíró felhivati'í, hogy ugy Halász mint Kék községekben az iskola fentartó hatósá­gokat utasítsa, miszerént ezek az iskolákat az egészségi követelményeknek megfelelően teudezzék be. Velkey Pál kir. tanfelügyelő a megyei népnevelési választmány részéről 1885. szeptemberhó 22-éu tartott ülés jegyzőkönyvének kivonatát, véleményes jelentése kísé­retében, előterjeszti. Miután a közig, bizottság meggyőződött arról, bogy Szabolcsmegyében az iskolamulasztások száma még mindig figyelemre méltó, és ez általáuos kórtünet alól egyedül a tiszai járás képez kivételt, melynek szolgabirája a tanügy terén is kiváló és dios'retre méltó tevékenységet fejtvén ki, enuCk megfelelő eredményt mutat fel; miután továbbá a legtöbb község elüljárósága, az iskolamulasz­tásokat a n°p szegénységével s a gyermekek ruhátlan­ságával indokolja: euuélfogva, nehogy a szegényebb sorsú szülök gyermekei ez ok miatt az iskoláztatástól elvonat­tassanak, s nehogy a községi elüljárok a tanköteles gyer­mekek rendetlen iskoláb i járatása körül elkövetett ha­nyagságukat, az általános szegénység kényelmes indokával palastolbassák — Nyíregyháza város polgármestere köz­vetlenül, valamint a községek elúljárói a szolgabirák utján oda utasíttatnak, hogy a város területén, illetve a községekben ruhátlanság miatt iskolába nem járható sze­génysorsu tankötelesek felruházására, valamint azoknak ingyen leendő iskoláztatására nézve, a helybeli iskola­székekkel egyetértve, mindenek előtt társadalmi uton intézkedjenek ; ha pedig ez intézkedés eredményre nem vezetne, akkor az 1871. XVIII. t. cz. 134. §-a alapján létesített, avagy létesítendő községi szegényalapból fedez­zék a szükséges kiadásokat. Az előterjesztett főorvosi jelentés szerént, daczára aunak, hogy a befolyt novemberhó, rendellenes és igen változó időjárásával, az emberi egészségre nézve kedve­zőtlen lefolyásúnak volt feltételezhető, még is eléggé (Folytatás a mellékleten.) azt jegyzé meg, hogy arra reá nem állhatunk. Szomorú voltam, hogy enyire kellett jutnunk. Szeptember 20. Reggel őrszolgálatot adváu zászló aljunk, én a tisztaságra fogok felügyelui; előbb jeleutet­tük magunkat az inspectiós őrnagynál cs igy tovább. Az őrdiszlet igen egyszerű volt, mert esett és kedve sem volt sen'-.inek. — A hadi tanács délig tartott; tőlünk Lendvay Márton volt ott, ki a következőket beszélte: Klapka becsületszavára fogadta, hogy az országban ma­gyar sereg nem létezik, Pétervárad feltétlenül adta fel magát, Kossüth, Bem és a többi Törökországban vannak, eleséggel csak 6 hétre van ellátva a vár; összes fakészletün!; 50U öl, pedig télen az egész őrségnek esak egy rapra is 300 öl kell; az előőrsök közül naponként 30—40 szökik az ellenséghpz, ki őket útlevéllel haza bocsátja; tehát nincs más mód, miut becsülettel feladni a várat. Még Lendvay szólt, azután a következő 8 poutbau állapították meg a capitulátiót. 1. Az egész katonai garnisonnak amnestia és szabad elmenetel. 2. Mindeu polgári, papi és más katonai egyén­nek szintén általános amnestia. 3. Mindenki útlevéllel láttatik el és a ki külföldre akar menni, szabad mehet' jS. 4. Tisztek egy hónapi gaget kapnak komáromi utalvany ban, a némettől osztrák bankjegyben szintén ; a közle­gények hasonlókép 10 napra pénzzel és élelemmel lát­tatnak el. 5. A komáromi utalványok beváltási. 6. Min­den komáromi állami vállalatok kifizetése. 7. A lokan­tak és betegekek ellátása. 8. 0 felségének aláírása és garantiája. Ezen pontozatok azounal elküldettek Kászonyi, Janik ezredesek, Takáci kipitány a 37. z.-aljtól és még néhány kiserétében; a válasz 48 óra alatt váratik Jés holnap délutáni 3 órára újabb couferentiát hívtak össze. Ez aztán igazán lehangolt, az ebédnél is miudnyájan levertek voltak. Mit szól erre az alsóbb osztály? — Szomorú esős idő volt. Lacit látogattam meg, kit a hideg lelt. Megvettem a mai lapot, melyet haza vittem és ol­vastuk abban, hogy Bem fennáll seregével, Kosuth pedig külföldön működik stb. Pétervárad, miut sokan hitelesen beszélik, nemcsak hogy fel uem adta magát, hanem a cernirungot is csúfosan megverte. Erre sokan inondj&k, hogy kell valakinek lenni, pedig hatalmasnak, ki Görgey jobb keze, mert csak pár hét előtt mondták, hogy Komá­rom még két évig tarthatja magát és most már hat hétig se; azt is beszélik, hogy a sáncokban levők fel nem adják helyöket, ki erre felszólítja őket, lelövik; egy tüzér őrnagy vagy ezredes azt mondta, a vár egészen uem kerül a német kezére, inkább levegőbe röpíti, a tüzérek pedig rájok lőnek, ha közelítenek; szóval miu­denki föl van hevülve az ellen, ki csak említi is a föladást. Igeu ingerültek a kedélyek, azért a napokban nagy vál­tozás fog bekövetkezni. — Holnap délben várják a fele letet. — B^m, mint hírlik, Temesvárrott van és az bizo­nyos, hogy ma reggel 8 óra tájban az előőrsök több ágyúlövést hallottak, némelyek Vácz, mások Pozsony felől. Huszáraink 15 gyalogost fogtak el a németek közül. — Nem volt egész nap kedvem, még enni sem tudtam, an­nyira szivemen fekszik hazám ügye. — Este casiuónkbani már ismét macao co.upania alakult'; nekem épeu nem: lévén hivatalos foglalkozásom, lefeküdtem. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom